Ide utaznék Kiskőrös

Általános leírás

Kiskőrös a nemzet nagy költője, Petőfi Sándor szülőhelye, valamint a szőlő és a bor városa.
A kedvező természetföldrajzi tényezőknek köszönhetően hamar megtelepedtek itt az emberek. Az első nyomok az újkőkorból (i. e. VI. évezred) származnak. Egy 1891-es ásatáskor átfúrt kőbaltát találtak, ami a Nemzeti Múzeumban látható. Az írott dokumentumok 1247-ben és 1275-ben tesznek először említést Kiskőrösről, mint lakott helyről. A település neve bizonyíthatóan a vidéken őshonos kőriserdőből származtatható. IV. (Kun) László 1277-ben például Kenrus néven említi, Mátyás 1469-ben Kewresnek írja, majd 1529-ben szerepel Kyskeres néven.
A török uralom alatt 1529. április 11-én földig rombolták a várost, ekkor pusztult el az az oszlopos templom is, amely talán még az Árpád-házi királyok idején épült. A templom újjáépítését többször felvetették, de 1876-ban utolsó, még meglévő oszlopát is lerombolták, és a helyére zsinagógát építettek. A török kiűzése után a Wattay család kapta meg adománybirtokul a kiskőrösi pusztát, és az 1718-as újratelepítéskor az északi vármegyékből szlovák nyelvű lakókat hoztak: Túróc, Nyitra, Hont és Pest vármegyékből jöttek az új telepesek. A családnevek ma is őrzik az egykori származáshelyet. A vallásüldözéstől sokat szenvedtek az itt letelepedett evangélikusok, az 1723-24-ben épített fatemplomukat például lerombolták, és 53 évig még vallásukat sem gyakorolhatták. Aztán II. József türelmi rendelete után, 1783-ban hozzákezdtek az új templom építéséhez. A település II. Józseftől 1784-ben megkapta a mezővárosi rangot.
Az 1848/49-es szabadságharc alatt a kiskőrösi szlovákság is felsorakozott Kossuth zászlaja alá, 1848 júliusában és augusztusában 4000 Pest megyei nemzetőr Kiskőrös határában gyakorolta a fegyverforgatást. Az önkényuralom éveit követően, az 1880-as évek elejétől kezdetét vette az egyre jobban erősödő Petőfi-kultusz. Kiskőrös lakossága már ekkor büszke volt - a helyszínt illető viták ellenére! - nagy szülöttére, Petőfi Sándorra, aki 1823. január 1-jén a városban látta meg a napvilágot.
A XIX. századi gazdasági fejlődés magával hozta a Budapest-Zimony vasútvonal megépítését, amelyet 1882. december 5-én adtak át a forgalomnak, és ezzel Kiskőröst is bekapcsolták az ország közlekedési hálózatába.
A szőlőművelés ugyan már a XVIII. század közepétől ismert volt Kiskőrösön, ezt bizonyítja a mai Izsáki út mentén húzódó öregszőlők (starie vinice) területe is, de jelentősebb szőlőkultúráról csak a történelmi borvidékeken pusztító filoxéravészt követő nagyarányú telepítések után beszélhetünk. Ekkor alakult ki a kétszintes, gyümölcsfákkal vegyes szőlőművelési forma, amely megalapozta az ország legnagyobb bortermelő vidékének kialakulását. A Kiskunsági borvidék híres borászai a Kiskőrösi Gondűző Borlovagrend tagjai.
Sok turistát vonz a településre a gyógyászati célokat szolgáló 56 Celsius-fokos nátriumkloridos, jódos, brómos, fluoridos gyógyvíz is. Közlekedés

A település megközelíthető közúton: a 6-os úton Dunaföldvárig, onnan az 52-es úton Soltig, majd az 53-ason Soltvadkert irányába; vasúton: Budapest-Tass-Kunszentmiklós-Kelebia, a Kalocsa-Kiskőrös, a Kecskemét KK-Törökfáli-Kiskőrös KK vonalon.