Ide utaznék Komárom

Általános leírás

A várost keleti irányból átszelő főút évszázadok óta főközlekedési útvonal. Ez a római limes-út, melynek fontos hadászati és kereskedelmi szerepe volt. E mentén alakult ki Szőny területén Brigetio, mely Pannonia egyik legjelentősebb településévé fejlődött.
A római kort követő több évszázadnyi átmeneti korszak után a honfoglalással kezdődött Komárom újabb fénykora, amikor a Duna északi partján, a Duna és a Vág összefolyásánál erős földvárat építettek, mely az István király által alapított Komárom vármegye székhelye lett.
A település 1265-ben kapta meg a budai városi jogokat. A XV. században a vár kedvelt királyi pihenőhelyként, Mátyás és Beatrix kényelmét, szórakozását szolgálta. A török időkben mint Bécs elővédje tovább erősödött: 1586-ban egy-egy cölöp hídfőerődöt építettek, hogy biztosítsák az átkelést a várból a Vág és a Duna túlsó partjára. A XVII. században pedig a vár nyugati, város felőli része elé felépítették az ötszögű Újvárat. Fontos állomás volt a város fejlődésének történetében, amikor Mária Terézia 1745. március 16-án megadta Komáromnak a szabad királyi városi rangot.
A XIX. század elején - ha csak rövid időre is - birodalmi központ lett Komárom: a Bécset elfoglaló Napóleon elől 1809-ben egész udvartartásával ide menekült I. Ferenc német-római császár és magyar király. Ennek eredményeként lett Komárom "az erődök városa".
Az 1848/49-es szabadságharc során a magyar kormány, látva Komárom jelentőségét, megbízta Klapka Györgyöt a vár megszerzésével. Klapka 1848. szeptember 29-én sikeresen végrehajtotta feladatát. Komárom ettől kezdve állandó császári ostromgyűrű alatt állt, ám híven bevehetetlenségi nimbuszához, a végsőkig tartotta magát. Újszőny a szabadságharcban szinte teljesen elpusztult. Az újjáépített község 1896-ban egyesült a bal parti Komárommal, Komárom néven. Az egyesülés feltételeit az 1892-ben átadott állandó dunai vashíd, az Erzsébet híd teremtette meg. A falusias jellegű városrész azonban nem sokat fejlődött az I. világháborúig. 1919. január 10-én a csehszlovák hadsereg elfoglalta az északi városrészt. A trianoni döntés szentesítette a kialakult állapotokat: az északi városrész Komárno néven a Csehszlovák Köztársaság része lett, a déli pedig mint Komárom-Újváros néhány évig a csonka Komárom vármegye székhelye volt.
A város gyorsan fejlődött: iskolák, hivatali épületek, kulturális intézmények és lakóházak épültek. 1938-ra a hétutcás településből 40 utcás város lett.
Az 1938. november 2-án kelt első bécsi döntés értelmében a Felvidék túlnyomórészt magyar lakta területeit visszacsatolták Magyarországhoz, s ezzel a két Komárom újra egy város lett. Az egyesített város a történelmi Komárom vármegye székhelye lett, amit Pozsony megye Magyarországhoz került területeivel megnöveltek. A hivatalok a déli városrészből visszaköltöztek az északiba. A második világháború után az északi városrész újra visszakerült Csehszlovákiához, s a déli ismét az önálló fejlődés útjára lépett.
A városhoz tartozó Koppánmonostor a XII. században a Katapán nemzetség által alapított bencés monostorról kapta nevét. A monostor valószínűleg 1529-ben pusztult el. A terület az 1740-es évektől népesült be újra, amikor a módosabb komáromi polgárok szőlőskertekkel telepítették be. Majd a XIX. század végén, a XX. elején a Duna-parton politikusok, kereskedők építették fel villáikat.
Komárom városrésze Szőny, az egykori Brigetio. A római kor után Szőny területe a honfoglalás során települt újra. A falu gróf Zichy Miklós és felesége, Berényi Erzsébet grófnő alatt élte fénykorát a XVIII. század második felében. A gazdag régészeti lelőhelyen 1922 óta folynak ásatások. Szőny keleti része az ún. Molaj, mely az Olajgyárról és lakótelepéről kapta a nevét. Közlekedés

Az M1-es autópályáról a 13-as út vezet ide, a 10-es út pedig áthalad a határ menti településen. Vasúton a Budapest-Hegyeshalom-Rajka, az Esztergom-Komárom és a Székesfehérvár-Komárom vonal vonataival érkezhetünk.