Ide utaznék Pápa

Általános leírás

A város területén a középkorban 11 falu volt, melyekből kialakult az a település, mely 1398-ban már civitas, 1401-től pedig oppidum. A városiasodásban jelentős szerepet játszottak a szerzetesrendek (a ferencesek 1475-ben, a pálosok 1638-ban telepedtek le Pápán), illetve a nagybirtokos családok (Zápolya, Török, Esterházy). A városban szinte a reformáció kezdetétől hódítottak a protestánsok tanai. Lelkész volt Pápán Sztárai Mihály, a neves író, Huszár Gál és Dávid, akik nyomdászok is voltak; Huszár Dávid 1577-ben itt nyomtatta ki a Heidelbergi Káté első magyar fordítását. Így Sopron és Sárvár után ez a város lett a protestantizmus harmadik legjelentősebb dunántúli központja. Már 1531-ben volt itt református iskola, mely később teológiával és jogakadémiával is bővült, s a régióban protestáns szellemi központtá tette Pápát. A török korban a védelmi vonal egyik központja volt, főkapitányi székhely. A pápai erősség már a XV. században állt, majd a török korban a végvárrendszer egyik tagja lett, s birtokosai között volt a neves katona, Török Bálint is. 1704-ben az őrség Rákóczi mellé állt, 1707-ben pedig császári hadak szállták meg, később pusztulni kezdett. A várat az 1740-es évektől kezdték kastéllyá átalakítani.
A török 1594-ben elfoglalta a várost, a lakosság elmenekült; három év múlva a keresztény hadak visszafoglalták Pápát. 1683-ban még egyszer, rövid időre török kézre került a város. A Rákóczi-szabadságharc idején nyolcszor cserélt gazdát Pápa, és a földesúr, Esterházy Antal is csatlakozott a fejedelemhez. Két évig itt volt Vak Bottyán főhadiszállása, egyszer pedig a labanc hadak fölégették a várost. A harcok után kezdődött a mai, műemlékileg védett belváros kiépítése. A várat átépítették kastéllyá, a várat keleti irányból védő tavat lecsapolták, a főtérre monumentális templomot emeltek. 1748-ban Esterházy Ferenc oltalomlevélben engedélyezte a zsidóság letelepedését, s ez segített abban, hogy Pápa regionális kereskedelmi központtá is váljék. A XIX. században az ország harmadik legjelentősebb izraelita közössége szerveződött itt, s hamarosan, 1846-ban a harmadik legnagyobb zsinagógát építették föl Magyarországon, s ezt az építkezést Esterházy Pál 100 ezer tégla ajándékozásával segítette.
Pápa 1872-ben lett "rendezett tanácsú város", 1929 és 1945 között megyei város volt, 1945-től 1983-ig járási székhely. A II. világháború mérhetetlen veszteségeket okozott: a várkastély, a zsinagóga súlyos károkat szenvedett, elpusztult a levéltár, a nagy lélekszámú zsidó közösségből nagyon kevesen maradtak életben. A lassan meginduló gazdasági fejlődés, a városrekonstrukció eredményeképpen Pápa 1989-ben elnyerte a Hild János-emlékérmet. A rendszerváltozás után újraéledtek a református és iskolavárosi hagyományok; új gimnázium épült, és újraindult a református kollégium tevékenysége, s elindult a felsőoktatás újjászervezése is. Közlekedés

A település megközelíthető közúton: a 8-as útról Városlődnél észak felé autózunk tovább a 83-as úton (27,6 km); vasúton: a Győr-Celldömölk, a Tatabánya-Pápa, a Pápa-Csorna vonalon.