Ide utaznék Nagykőrös

Általános leírás

Nagykőrös a Duna-Tisza köze egyik legpatinásabb városa, amely Cegléd és Kecskemét között helyezkedik el. Igazi homokvidék, amelyen virágzó kertészet fejlődhetett ki. Homoki erdősége jelentős, melynek uralkodó fafajtája a tölgy, a nyár, az akác és a kőris. Ez utóbbi névadója a helységnek, a város címerében is helyet kapott.
Nagykőrös környéke már több évezreddel ezelőtt lakott hely volt. Az újkőkor végi, a réz-, majd a bronzkori települések (legismertebb a bronzkori földvár) nyomait számos lelet őrzi. Az első évezred közepétől pedig szarmata és avar telephelyek létéről tanúskodnak a régészeti emlékek. Ezek közül a legszebb darab a Szurdok-dűlőben előkerült avar fejedelmi aranykard. A honfoglalás után a vidék a Bor-Kalán nemzetséghez tartozott. "Baár-Kalán második azon nemzetségek között, melyeket a krónikák szittyiából jöttnek, s a hét vezértől származott családokkal egyenlőknek mondanak".
A települést először 1266-ban említi oklevél, még csak faluként. A mezővárosi fejlődés kezdete a XIV. századra tehető. Először Nagy Lajos király 1368-as oklevele - Cegléddel és Kecskeméttel együtt - nevezi mezővárosnak. Nagykőrösön a mezővárosi fejlődés kibontakozása egybeesett a virágzó magyarországi reneszánsz kultúrával. Jobbágytelkek itt nem alakultak ki, kötetlen határhasználat jutott érvényre, hatalmas legelőterületeken virágzó jószágtartással. Ez megteremtette a vagyonosodás lehetőségét, a mezőváros gazdasági alapjait. Ezen a tájon fakadtak Nagykőrös szellemi törekvésének első hajtásai: 1520-ban a város Kőrösi Pétert Krakkóba, 1531-ben Kőrösi Csuda Demetert Wittembergbe küldte tanulni.
A török hódoltság idején Kőrös is pusztulni kezdett, de a környező kisebb településekkel ellentétben mindvégig lakott hely maradt, sőt a közelebbi és távolabbi környék menekülésre kényszerült lakosságának a befogadója lett. A magyar földesurak és a nemesi vármegye elmenekülésével minden közigazgatási és joghatósági ügyüket saját maguk intézték. Némely ügyekben a két szomszédos mezővárossal (Cegléd, Kecskemét) együtt ítélkezett, ami a "Három város törvényszéke" néven vált ismertté. A mezővárosi fejlődést jelzik a XVI. és XVII. században sorra megalakuló céhek (szappanosok, gyertyakészítők, szabók stb.).
A kuruc háborúk újabb megpróbáltatásokat jelentettek a városnak. A Rákóczi-párti mezővárost a császári, de a kuruc hadak is többször megszállták, azokat élelemmel, ruhával, pénzzel kellett ellátni. A mezőváros autonómiájának kibontakozását - a polgári fejlődés csíráit is magában hordozó - vallási ideológia, a rohamosan terjedő reformáció is nagyban segítette. Már az 1550-es években megszervezték a református középfokú iskolát, amely ötödfélszázada folyamatosan működik. A református tanítóképzőt 1839-ben alapították. A XVIII. században Nagykőrös földesurai megkísérelték jobbágysorba süllyeszteni a szabad mezővárosi paraszti közösséget. A város azonban ügyes politikával és nem kevés pénzzel megváltotta vagy megvette a földesúri birtokokat, és sikeresen megőrizte önrendelkezését.
A város népe nagy lelkesedéssel fogadta az 1848-as forradalmat. Polgárai közül 1500 fő honvédként és nemzetőrként részt vett a szabadságharc legtöbb csatájában. Kossuth Lajos - Ceglédtől Szegedig végigjárt - toborzóútja alkalmával 1848. szeptember 25-én érkezett Nagykőrösre, és mondott nagy hatású beszédet. A városban szervezték a Károlyi és Hunyadi huszárezredeket. A forradalom és a szabadságharc után a város gimnáziumát 12 tanerős főgimnáziummá fejlesztették. Falai közt tanított Arany János (1851-1860) és még hat akadémikus társa (Szász Károly, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc, Szigeti Warga János, Tomori Anasztáz).
A XIX. század második felében kibontakozó kapitalista fejlődés a város gazdaságában a környék zöldség- és gyümölcstermesztésére épült. 1896-ban kezdte meg működését a Gschwindt-féle szeszgyár, mely később konzervipari termékeivel lett világhírű. Közlekedés

A település megközelíthető közúton: az 5-ös autópályáról Kecskemétnél észak felé fordulva, illetve a 4. számú főútról Ceglédnél délre letérve a 441. számú úton; vagy vasúton, a (Budapest)-Cegléd-Szeged vonalon.