Ide utaznék Hortobágy

Általános leírás

A Hortobágy-puszta igen tágan értelmezhető földrajzi meghatározás. Neve a debreceni szójárásban és a magyar irodalmi nyelvben alig százötven esztendővel ezelőtt terjedt el. Oklevelesen bizonyíthatóan csak a XIX. század húszas-harmincas éveiben kezdték használni a Debrecen tulajdonában levő, a Hortobágy folyó melletti pusztabirtokok és legelők megjelölésére a Hortobágy-puszta gyűjtőnevet. Nevének eredete régóta foglalkoztatta a kutatókat. Ma már bizonyos, hogy a Hort és a Bágy földrajzi nevek összevonásából, együttes használatából keletkezett, s eredetileg magát a folyót jelentette, s a Hortobágy folyónév elnevezése ragadt rá a környező pusztákra. A török hódítás előtt falvakkal sűrűn betelepült volt, s a falunevek a Hortobágy-puszta egyes határrészneveiben éltek, s élnek tovább mind a mai napig.
Hortobágy a debreceni határ feldarabolásakor (1952) előbb Balmazújvároshoz került, majd 1966-ban önálló község lett. A fiatal település és környéke ma kiemelt idegenforgalmi központ - többnyire ide érkezik először a pusztára kíváncsi utazó, innen indul a Hortobágy nevezetességeinek, értékeinek felfedezésére. Tegyük hozzá: fontos hely volt ez mindig. Itt áll a Nagyhortobágyi csárda, s itt tartották századokon át a híres hídivásárokat is.
Maga a település egyébként a legcsekélyebb mértékben sem viseli magán a Hortobágy életmódbeli, néprajzi, építészeti hagyományait. A község évtizedeken át elsősorban a Hortobágyi Állami Gazdaság dolgozóinak lakóhelyéül szolgált, ha úgy tetszik, szocialista falu volt, az 1960-as, 70-es évek vidéki építészetére jellemző típusházakkal, szabályos utcarendszerrel, korán kiépített teljes infrastruktúrával. Szerencsére a csárdát és annak környékét nem tüntette el az akkoriban olyannyira jellemző átalakítási ambíció.
A Hortobágy, vagy ahogyan korábban, főleg a XX. század első felében nevezték, a Nagy-Hortobágy-puszta, sajátos földrajzi tájegység. A magyar föld legtágasabb legelőterülete, amely a magyarság sajátos szokásrendet tartó egyik jellemző ősfoglalkozását, az állattenyésztést annak számos régi vonásával és formájával századokon át megőrizte. A Hortobágy-puszta legnagyobb része a történeti debreceni határhoz tartozott, de a mintegy 2300 négyzetkilométert felölelő tájegység ettől jóval kiterjedtebb, nyugaton átnyúlik a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok megye területére is. Az itt folyó nagyarányú állattartás révén nélkülözhetetlen szerepet játszott Debrecen város gazdálkodásában, csakúgy, mint az egyes cívisgazdák gyarapodásában. A vízrendezés előtti Hortobágy alapvetően különbözött a maitól, árvizek öntözte területe kiválóan alkalmas volt a nagyállatok - mindenekelőtt az igénytelen magyar szürke - tartására. Hajdú megye megszervezésekor (1876) a területrendezés körüli viták során is fontos szempontja volt a debrecenieknek, hogy a Hortobágy nem tartozhat idegen törvényhatósághoz (adott esetben Szabolcshoz), mert az a városnak komoly hátrányokat okozhatott volna.
A debreceniek gazdasági és igazgatási központja előbb Ohaton, majd Mátán volt, s az inspektor innen foganatosította a Debrecen városa által hozott határozatokat, szabályzatokat. A megszerzett és bérelt pusztabirtokok területét a debreceniek a jószágtartással összefüggésben már igen korán szállásokkal, tanyákkal népesítették be. Az első szállások kezdetleges építmények - földbe vájt kunyhók, karámok, hodályok, nádkosarak - voltak, de a célnak megfeleltek. Debrecen városának ugyanis a nagyarányú állattartás miatt nem állott érdekében a török hódítás alatt elpusztult falvak újraélesztése. A hortobágyi puszta földjének művelése a korábbi századokban sohasem volt jelentős. Legeltetésre is alig volt alkalmas, mivel a legelő változó állapota, egyszer a szélsőséges időjárás, máskor a Tisza féktelen áradása, s az azt szinte rendszeresen követő, s a jószágok között pusztító dögvész erősen befolyásolta az állattartást.
A Tisza szabályozásán kívül az 1891. augusztus 5-én átadott vasútvonal változtatta meg legjobban a puszta képét. A vasút új gazdasági lehetőségeket hozott, meggyorsította a fejlődést. Segített abban is, hogy 1892-től a hídivásárt (a június 20-át követő napokon) hivatalosan is megrendezhették. A hatóságok szemében szerfelett gyanús, úgynevezett zöldvásárok már ezt megelőzően is rendszeresek voltak.
A történeti debreceni határ 1952-ben történt, máig vitatható feldarabolása egy sor új község létrejöttét segítette elő, másrészt a régebbiek gyarapodását is szolgálta. A Hortobágy számára végzetes veszedelmet jelentett az 1950-es években eluralkodott szemlélet, amely mennyiségi mutatók révén próbált nagyon is vitatható gazdasági eredményeket felmutatni. A szocialista tervgazdálkodás délibábja virágzó szántóföldeket, gyapotmezőket álmodott a végtelen legelők helyén. A szomorú eredményt a táj máig látható, eleven sebei jelzik.
A Hortobágy község központjától kb. 2 kilométerre lévő Máta a híres hortobágyi ménes élőhelye: több mint 300 éve tenyésztik itt a Nónius fajtát, július első hétvégéjén itt tartják a Hortobágyi Lovasnapokat. Közlekedés

A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Füzesabonynál letérünk a 33-as útra Tiszafüred felé, onnan tovább a 33-as úton kb. 36 km; vasúton: a Debrecen-Füzesabony vonalon.