Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Nagy utazók - Magazin
A világ nagyvárosai, ahogy még sosem láttad őket

A madártávlatból készült képeknek hála, új arcát fedezhetjük fel a nagyvárosoknak.Elgondolkodtató, hogy a madártávlat perspektívája az ember számára elérhetetlen volt, akár még 100 évvel ezelőtt is - számunkra pedig már természetes! Ma már senki előtt nem titok, milyen látványban van részük a madaraknak. A most következő fotósorozatot orosz fotósok csoportja készítette, hogy rámutasson egy olyan nézőpontra, amivel újra felfedezhetők a lentről már sokat látott városok.
BŐVEBBEN
A világ legszebb metróállomásai
Bár egy-egy metróállomás esztétikuma kedvéért egy turista sem fog útra kelni, mégis, ezek a bonyolult földalatti építmények nagyban befolyásolják egy-egy nagyváros imázsát. A turisták nagyon sok fotót készítenek - az okostelefonok korszakában pedig megszámlálhatatlant - az állomásokról, legalább annyit, mint a múzeumokról. A világ legszebb metróiról készített összeállítást a vagabond.se online turisztikai magazin.Léteznek köztük ultramodern és több mint fél nyolcvanéves építmények. A "szépségverseny" győztese a müncheni Marienplatz megálló lett, amelyet Washington D.C. Rosslyn állomása követ. A nápolyi Toledo megálló, valamint az egyetemnél lévő állomás híven tükrözi a déli designt, temperamentumot és életérzést.A moszkvai metróállomások nem csupán a közlekedés komfortosságát biztosították, hanem tükrözték a Szovjetunió birodalmi nagyságát, hatalmi törekvéseit, a monumentalitást és a művészi színvonalat, akárcsak Sztálin habostortái - így is hívják azt a Hét Nővérnek is becézett szovjet felhőkarcolót, amelyeket a XX. század eleji amerikai magasépületek mintájára emeltetett Sztálin. Nem mellesleg: a mély metróállomások, ahogyan más nagyvárosokban is, háborús bunkerek céljára is szolgáltak, ahogy szolgálnak ma is.A moszkvai Taganszkaja és Kijevszkaja állomások után egy stockholmi: Solna. A stockholmi metróállomások legtöbbje egyedi művészi alkotás, saját koncepcióval és összetéveszthetetlen design-nal. Ezután következik az ugyancsak az orosz fővárosban található Komszomolszkaja.A 9. helyen egy régi párizsi szépség: az Arts et Métiers. A 10. a stockholmi központi állomás, a T Centralen, amelynek építésénél meghagyták a tervezők a hajdani gránitbarlangra emlékeztető rusztikus falat, amelyet aztán kék-fehér virágokkal festettek ki.A szentpétervári Avtovo után, a 12. helyen megint egy müncheni alkotást találunk: a Westfriedhof ismét egy másik művészeti világba és történeti korba kalauzolja el az utazót.Kár, hogy a cikk szerzője nem ismeri a kontinens első földalatti budapesti vasútját, és sajnos a több építészeti díjat elnyert budapesti 4-es metrón sem utazott még...
6 csodálatos úticél, ami visszaadja az életkedved
Ha rossz passzban vagyunk, az elutazás, a kiszakadás már önmagában gyógyírt jelenthet. Ha pedig a most következő úti célok közül választunk, a rosszkedvünket garantáltan elfelejthetjük!A téli hónapokban nem nehéz depresszióba süppedni. Mi segíthetne jobban, mint egy párnapos kiszakadás a szürke hétköznapokból? A világon számtalan olyan hely akad, ami annyira csodálatos a környezet, a természet, vagy a lakók miatt, hogy lehetetlen nem jól érezni magunkat benne! Most ezek közül válogattunk olyanokat, amikről már csak álmodozni is öröm.1. Harjedalen, Svédország Az Európa tüdejének becézett hely számos lehetőséget ad a természetben való kikapcsolódásra és a teljes nyugalom megtapasztalására.2. TajvanHa igazi szín-, íz- és élménydömpingre vágysz, Tajvan nem lesz hiány vibráló impulzusokból! Ha lazítani szeretnél, azt is megteheted, hiszen meditációra bárhol akad lehetőséged. 3. Maldív-szigetekA Maldív-szigetek gyönyörű tengerpartjain mintha elfújták volna a gondokat. Búvárkodás, napozás, jóga - igazi álomnyaralás!4. Annecy, FranciaországA délkelet-franciaországi városkában járva olyan, mintha egy tündérmese lapjain lépkednél. A hangulatos, középkori város és a gyönyörű táj, ami körülveszi, biztosan felüdít majd.5. Malibu, KaliforniaHa jókedv, akkor irány Kalifornia! Napos partokra, tökéletes hullámokra, vadregényes tájakra és pozitív energiákra számíthatsz.6. Porto Seguro, BrazíliaDél-Amerika egyik legszebb partvidékén járva búcsút mondhatsz a rosszkedvnek. A mesés tengerpartok, az izgalmas városkák és a szuper ételek miatt itt végig mosolyognál.
Új-Zéland – egy csodálatos világ a Föld túlsó oldalán
Sokan úgy vélik, hogy Új-Zéland a világ legszebb országa. Egyesíti Norvégia, Izland és Svájc természeti szépségeit: találunk itt égbetörő hegycsúcsokat, kristálytiszta tavakat, magasból alázúduló vízeséseket, keskeny és mély fjordokat, aktív tűzhányókat és gejzíreket. Mindemellett számos olyan különlegességet is, ami a Földön sehol másutt nem létezik!A két nagyobb és több kisebb szigetből álló Új-Zéland, amelynek területe hazánkénak háromszorosa, lakóinak száma pedig nagyjából a fele, fekvésének köszönhetően a Föld legelszigeteltebb állama.Őslakói a maorik, akik egy 1840-ben aláírt szerződés alapján váltak előbb brit koronagyarmattá, később a Brit Nemzetközösség tagjává. Amit bizonyára nem sokan tudnak róla: az ENSZ egyik alapító tagja, itt kaptak elsőként a nők választójogot, az 1950-es években Új-Zélandon volt a legjobb az életminőség az egész világon, a turisták ebben az országban tartózkodnak a leghosszabb ideig (átlagosan 19 napot), valamint a helyiek a természeti környezetet kiemelkedő mértékben óvják.Hot Water Beach (Meleg vizes tengerpart)A Coromandel-félsziget nevezetessége a fehér és aranyszínű homokos tengerpart, ahol a különlegesen erős geotermikus tevékenységnek köszönhetően 64 Celsius fokos vízzel telnek meg a gödrök apály idején, amiket a strandolók ásnak maguknak, így mindenki saját medencében relaxálhat.HobbitonKöztudomású, hogy a páratlanul szép és változatos tájnak köszönhetően Új-Zélandon forgatták a Gyűrűk ura trilógiát, valamint A hobbitot (azt már kevesebben tudják, hogy a Narnia forgatási helyszínei is itt voltak). A hobbitok falucskája a filmek elkészülte után is megmaradt, sőt kiegészült - jelenleg is látogatható. A házakat egy igazi, működő farmon építették fel, ahol a kis bárányokat simogatni és cumisüveggel etetni is lehet, a Megye Kávézóban pedig kiválóan felfrissülhet a látogató.A világ nyolcadik csodájaRudyard Kipling nevezte így a szinte teljes érintetlenségében megőrzött Milford Sound vidékét. A jégkorszakban ezt a tájat gleccserek formálták: hatalmas sziklák emelkednek a fjordok fölé, megkoronázva hegyekkel és magasból alázúduló vízesésekkel. A legjobban hajón közelíthetjük meg ezeket a természeti szépségeket, és vehetjük szemügyre a vadon élő állatok páratlan egyvelegét: pingvineket, delfineket és a csak itt honos különleges madarakat.White IslandA fehér szigetet Cook kapitány fedezte fel 1769-ben, és azért adta neki ezt a nevet, mert akárhányszor elhajózott mellette, egy fehér felhő borította be - soha nem jött rá, hogy ez egy működő vulkán. Ma is ez dolgozik a legaktívabban, ezért csak hajóról lehet rá pillantást vetni, vagy helikopteres túra során (de még ebben az esetben is ajánlott védősisak és gázálarc viselése!). Csak a legbátrabbaknak ajánlják a búvárkodást a sziget körül, hogy a vulkán víz alatti nyílásait megnézzék.Waimoto-barlangokA barlangok mindegyike híres valamiről: az egyikben ősi barlangrajzok vannak, a másiknak különleges, spirális a bejárata, a harmadik mennyezetét szentjánosbogarak ezrei világítják meg, ezáltal olyan érzésünk van, mintha a csillagos égbolt alatt üldögélnénk.Kawakawa és Hundertwasser ajándékaEz a városka leginkább arról híres, hogy a híres osztrák építész, Hundertwasser itt élt a hetvenes évek közepétől az ezredfordulóig, és egy nyilvános mosdót tervezett a helyiek és az idelátogatók számára (hasonlót találunk Bécsben). A mester itt sem tagadta meg önmagát: sehol egy egyenes vonal, helyette aranygömbök alatt fűvel benőtt tető, színes szobrok, mozaikdíszítés és macskakő különleges egyvelege.RotoruaMivel Rotorua annak a geotermikus mezőnek, vulkanikus zónának a része, amihez a fehér sziget is tartozik, egyedülálló élményben lehet része az idelátogatónak: működő, aktív vulkán fölött sétálhat, a feltörő, 100 fokos vízben főtt kukoricát kóstolhat, és a maorik különleges kultúrájával ismerkedhet.Ferenc József gleccserA híres osztrák és egyben magyar uralkodó nevét viselő gleccser az utolsó jégkorszakban, cirka 13 ezer évvel ezelőtt jött létre. Mindössze 240 méterre található a tengerszinthez képest, az itt mért hómennyiség az egyik legtöbb a világon, és a jég sebessége, amivel leér a völgybe, tízszerese az átlagos sebességnek! A gleccser tetejére helikopterrel vagy autóbusszal és gyalog juthatunk fel. A kimerítő és veszélyes túra fáradalmait a gleccser által táplált, 36-40 fokos meleg vizű medencékben pihenhetjük ki az esőerdő 30 méter magas fái között.
Az elérhető Francia Riviéra – kalandozás a Côte d’Azurön
Sokan azt gondolják - köztük voltam én is -, hogy a Francia Riviéra, a Cőte d'Azur elérhetetlen áraival csakis a "luxusturistákat" várja. Persze sokáig valóban az angol, majd az orosz arisztokrácia közkedvelt üdülőhelye volt, de ma már megfizethető és elérhető mindenki számára.Igazából egyáltalán nem drágább, mint elmenni Olaszországba vagy Horvátországba. Ehhez a változáshoz két dolog is hozzájárult. Az egyik, hogy a Wizz Air elindította Budapest-Nizza járatát, így már fapados áron eljutunk a Francia Riviéra egyik központjába, a másik pedig az, hogy a helyi turisztikai hivatalok is a mindenki számára elérhető programokat részesítik előnyben. Akár egy hosszú hétvégét, akár egy 10 napos nyaralást tervezünk a Cőte d'Azurön, érdemes nem leragadni Nizzában, mivel vonattal és busszal is szinte minden tengerparti város megközelíthető, ráadásul a jegy kevesebb, mint 2 euró, ami elég baráti.A vakációt indítsuk Nizzából, ahol a tengerpartot az újvárosból villamossal, az óvárosból pedig egy rövid sétával azonnal elérjük. Ha nem csak a parton szeretnénk napozni, akkor érdemes benézni például az óvárosban található édességboltba, amely Viktória királynő egyik kedvelt helye volt. Az operával szemben elhelyezkedő kis üzlet - amit 1820 óta ugyanaz a család üzemeltet - különleges finomságokkal és pazar berendezéssel várja ma is látogatókat. Innen csak 2 perc a nizzai piac, ahol csodálatos virágok és levendula, mennyei gyümölcsök, roskadozó fűszerpolcok mellett várják az árusok a helyieket és a turistákat.A piac után a mediterrán hangulatot idéző sárga, kék házak mentén érdemes elindulni a bazilika felé, majd a sarkon kipróbálni a közel százféle fagylaltot kínáló helyi fagyizót. Kell az energia, mert ha a legpazarabb kilátásban szeretnénk gyönyörködni, akkor bizony fel kell mennünk a város fölött magasodó Várhegyre. Bár ma már csak kilátót és vízesést találunk a csúcsán, egykor valóban vár állt itt, de a 18. században megsemmisült, amikor XIV. Lajos lerombolta az akkor még Olaszországhoz tartozó várat. Csak kevesen tudják, de a Várhegyen mindennap pontban délben ágyúlövést lehet hallani. Nem azért, mert ellenséget jeleznek, hanem mert sok-sok évvel ezelőtt az elbeszélések szerint így jelzett egy lord a parton sétáló feleségének, aki mindig elkésett az ebédről. A nizzai strandolások között néhány órára érdemes eltávolodni a parttól, és busszal felmenni a Chagall Múzeumba. Nemcsak időszakos, de állandó kiállítást is láthatunk a művésztől, aki maga segített berendezni a múzeumot.Nizzától alig 20 perc autóval, busszal vagy vonattal Antibes (görög nevén Antipolis), amely a Provence és a Cőte d'Azur kettősségét hordozza magában. Itt található Európa egyik legnagyobb jachtkikötője, amit a hatalmas városfal választ el az óvárostól. A várfal tetején sétálva, de az óváros szűk, hangulatos utcáin is eljutunk a parton található katedrálishoz, és a mellette elhelyezkedő Picasso Múzeumhoz. A festő szinte minden nyarat itt töltött, de ellentétben mondjuk Monet-val, aki kihasználta a napsütést, a természetes fényeket, Picasso a nappalokat a parton, míg az éjszakákat a műtermében töltötte, ahol hatalmas lámpák mellett dolgozott. Picasso a régi épület egyik emeleti szobájában alkotott, amely szintén nyitva áll a látogatók előtt. Nemcsak festményei vagy festett tányérjai, rajzai találhatóak meg a múzeumban, hanem olyan róla készült fotók is, amelyek a hétköznapjait örökítették meg. A képek David Douglas Duncan munkái, aki sokáig élt együtt Picassóval és családjával.A múzeum után itt is érdemes ellátogatni a helyi piacra. Itt kevesebb virágot, viszont sokkal több sajtot, házi hentesárut, fűszereket, friss kagylót vásárolhatunk. Az egyik kisbolt pincéjében rendeztek be egy hangulatos abszintbárt, ahol kalapban kóstolhatjuk meg a 45-74 százalék közötti alkoholtartalmú égetett szeszt (szigorúan vízzel, cukorral, és csak egy-két pohárig szolgálnak ki!).Antibes-tól alig 10 perces autóútra található Biot, ahol egy látványos üveggyárban megnézhetjük, hogyan készítik a munkások a csodálatos poharakat, kancsókat, dísztárgyakat. A Biotban található családi vállalkozás volt az első, akik "világító" üvegből készült tárgyakat kezdtek csinálni. Érdemes megnézni a városban található Fernand Léger Nemzeti Múzeumot is, ami délután ötig várja a látogatókat.Az Antibes és Cannes közötti utat - már csak a kilátás miatt is - érdemes a tengerpart melletti autóúton megtenni. De vonattal, busszal is könnyedén átjutunk egyik városból a másikba. Egyébként ezen az útszakaszon - természetesen a parton - csodálhatjuk meg a szaúdi király villáját is.Aki Cannes-ba érkezik, szeretné látni a csillogást, a luxust, azt a hangulatot, amit a Cannes-i Filmfesztivál alatt lát a tévében, vagy a képeken. Nos egyrészt ez a "luxusérzés" csak a fesztivál ideje alatt tapasztalható, másrészt Cannes-ban ennél sokkal több van. A város Lord Henry Brougham angol arisztokratának köszönheti, hogy virágzásnak indult. A férfi Olaszországba, Nizzába tartott, de mivel ott épp járvány tombolt, Cannes-ban kötöttek ki, ami akkoriban csak egy halászfalu volt. Brougham beleszeretett a faluba, a környezetbe, és eldöntötte, hogy minden évben visszatér ide. Megépítette a saját villáját, és vele együtt az angol arisztokrácia egyre több tagja érkezett Cannes-ba. Neki állítottak emléket a város főterén, alig néhány percre a Croisette körúttól, ahol a Fesztivál- és Kongresszusi Palota is található. Cannes negyedakkora város, mint Nizza, a belvárosban gyalog gyakorlatilag minden elérhető, a pályaudvar, a kikötő, a fesztivál helyszíne... így tömegközlekedést nem is kell igénybe venni.A tavaszi, őszi időszakban a 4-5 csillagos szállodák is lejjebb viszik az áraikat, de 2-3 csillagos hotelek is szép számmal akadnak a városban, ezeket közvetlen buszjárattal is elérhetjük a nizzai reptérről.A cannes-i piac is a belvárosban található, ahol hétfőnként az antik csecsebecsék között válogathatunk, majd a kanyargós utcákon keresztül eljutunk a templomhoz, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra és a Szent Margit-, valamint a Szent Honorat-szigetre. Nyáron egyébként folyamatosan tűzijáték-fesztivált szerveznek Cannes-ban, kéthetente más-más országok "képviselői" tarthatnak pazar tűzijátékot, és a nyár végére megválasztják a győztest. Négyévente pedig megrendezik a "tűzijáték-olimpiát" az elmúlt évek győztesei között.Mindkét szigetre indul hajó Cannes-ból (alig 10 perc az út), s bár a szigetek egymás mellett találhatók, külön járataik vannak, nincs közvetlen összeköttetés a kettő között. A Szent Margit-szigeten a híres börtönt, annak múzeumát nézhetjük meg, ahol a titokzatos vasálarcos férfi raboskodott. A Szent Honorat-szigeten szerzetesek élnek, akik maguk művelik a szülőt a szigeten, és saját készítésű borukat, likőrjeiket, csokoládéjukat stb.-t több helyen is megvásárolhatjuk.
A rovat további hírei
Víz alatti látnivalók
Mivel Aqaba Jordánia egyetlen kijárata a tengerre, fontos kereskedelmi és számunkra ugyanolyan fontos búvárközpont is. Reggelente hajóra szálltunk, majd dél felé vettük az irányt. Naponta elhaladtunk a teherkikötő mellett. Élményszámba ment a nagy konténerszállító hajók látványa, ahogy az üres fedélzet megtelt rakománnyal, miközben a konténerdaruk groteszk alakja beleolvadt a vörös sziklák uralta part menti tájba.Első vízbeugráskor azonnal világossá vált, hogy az öböl északi csücskének vize még sósabb, mint a Vörös-tenger általában. Meglepő volt, hogy a levegő hőmérséklete ugyan 45 fokos, a víz 26-27 fokos volt csupán. Lemerülve az is szembeötlött, hogy a látótávolság sem a legideálisabb. De ezzel ki is merítettem a negatívumokat. Az élővilág változatosságát nagyban befolyásolják az áramlatok. Mivel errefelé nincsenek nagy halrajok, ragadozók, nem találkoztunk cápával, mantával.Viszont a korallok sokkal jobb állapotban vannak, mint a tenger délebbi régióiban, a színes korallképződmények között pedig sok apróságot láttunk, murénákat, rákokat, csigákat, bizarr kerti angolnákat. Ami felejthetetlen marad, az a két csikóhal, amelyek szinte észrevétlenül húzták meg magukat a tengeri fűben. Leginkább a sakktáblák huszáraihoz hasonlítottak. A Mózes lábnyoma fantázianevet viselő nyelvhal is különleges fajta. Teljesen beleolvad a homokos aljzatba, csak mozgás közben rajzolódik ki, mint egy repülő szőnyeg, úgy suhan a tengerfenék felett. A jordán vizek egy hajóroncsot is rejtenek, amely nem egy baleset után merült el, hanem a mai király - aki maga is lelkes búvár - javaslatára, irányítottan süllyesztették el. Küldetése pedig nem más, mint a búvárok szórakoztatása. A közel 80 méter hosszú szállítóhajó roncsa két korallszirten fekszik, át lehet úszni alatta. A roncs belsejébe is be lehet úszni, bár itt nincs sok látnivaló. Ami ennél is meglepőbb volt, az egy amerikai M42-es önjáró légvédelmi tank, melyet 6 méteres mélységben süllyesztettek el, ugyancsak víz alatti attrakciónak szánva. Az ilyen mesterséges zátonyokban érdekes megfigyelni, miként veszik birtokba őket a korallok és más vízi élőlények.
Görögben bújkálva
Patmoszt például az Égei-tenger területének Jeruzsá­lemeként szokták emlegetni. Ennek oka, hogy Szent János evangelista itt írta meg a Jelenések könyvét. Ám attól függetlenül, hogy valaki vallásos-e vagy sem, Patmosz mindenki számára nyugodt pihenést kínál nappal és izgalmas programokat éjszaka. A fürdőzés és a lustálkodás mellett mindenképpen tekintsük meg az erődre emlékeztető, 1088-ban épült Szent János-kolostort. Ha ajándékokat szeretnénk beszerezni, akkor porcelánt, kristály- és ezüst­termékeket érdemes vásárolni a környéken. Érdekes­ség, hogy a szigeten David Bowie-nak is van háza, de ez az egyik kedvenc üdülőhelye Valen­ti­nónak, a híres olasz tervezőnek is.Kastellorizo Görögország egyik legkisebb szigete. A Rodéziai-szigetek mellett fekszik, közel van Törökor­szág­hoz is. Az utazás ide egy kicsit hosszú, de a hely nyújtotta szépségek megérik a fáradságos utat. Kastellorizo híres az úgynevezett Aqua-barlangról, amely a legritkább és a legszebb földtani jelenségek egyike. Már csak ezért a barlangért is érdemes ellátogatni a szigetre. A barlang különlegességét az adja, hogy a napfény visszatükröződik a víz felszínéről, amitől a sziklaüregben minden mélykék színűvé válik. A látványosság a sziget déli részén található, a bejárata akkora, hogy egy kisebb hajóval éppen be lehet rajta hajózni, amikor csendes a tenger. Ha Kastellorizón járunk, kóstoljuk meg a helyi édességet, a katoumariát, illetve a stravát, amely leginkább a baklavához hasonlít, de fűszerekkel és dióval van töltve.Aki a Jón-szigetekre vágyik, Korfu vagy Kefalónia helyett utazhat Paxira. A sziget fővárosa a festői kikötőváros, Gaiosz. Itt-tartózkodásunk idején látogassuk meg az antipaxi szőlős­kerteket: a látvány lenyűgöző, a bor pedig finom. Paxi leghíresebb terméke viszont az olívaolaj, ebből is érdemes kóstolni. A Villa Kastanida egy ritkaságszámba menő szálláshely: a gyönyörű felújított farmház olívaligetek között fekszik.
Történelmi hajóroncsok, amiket akár már idén nyáron megcsodálhatsz
Ha érdekelnek a hajóroncsok, akkor jó helyen jársz. A következő képeken szereplő maradványok mind megközelíthető helyen vannak, így a saját szemeddel is láthatod őket. Talán ideje elkezdeni a következő nyaralás tervezését.Santa Maria:A Santa Maria 1968, szeptember 1-jén futott zátonyra a Zöld-foki-szigetek közelében. Rengeteg árut szállított, amit a spanyol kormány küldött a válság alatt őket segítő országoknak köszönetképp. Egy helyi vontatóhajóval próbálták megmenteni, de mivel ez kudarcba fulladt, az értékes szállítmány sikeres átrakodása után a hajót otthagyták.Evangelia:Ugyanabban a gyárban építették, ahol a Titanicot is 1942-ben, Costinesti mellett futott zátonyra 1968-ban, az éjszakai sűrű köd miatt. Néhányan azt állítják, hogy a hajótörés szándékos volt, a tulajdonos miatt következett be, aki a biztosítási pénzt akarta megszerezni, mivel a tenger a köd ellenére teljesen nyugodt volt aznap éjszaka.Olympia: Görögországban található Amorgos szigeten fekvő Katapola város mentén vezették partra kalózok, 1979-ben. Azóta is a város egyik fő látványosságának száma.SS America:Hatalmas viharba keveredett, ami miatt a legénységnek el kellett hagynia a fedélzetet és a hajó a Kanári-szigetekhez tartozó Fuerteventura nyugati részénél sodródott partra. Az Atlani-óceán óriási hullámai két napon belül kettétörték a hajót. A tat 1996-ban elsüllyedt, de az első rész ép maradt. 2005 novemberében a hajó elejének bal oldala összeomlott, a hajóderék törésnek indult és 2007-re az egész hajó víz alá került. Mára már az a kis megmaradt része is csak apály idején látható.Mediterranean Sky:Az 1952-es kezdet óta rengeteg név és tulajdonos váltáson ment át, végül 1997-ben a tulajdonos cég anyagi helyzete következtében lefoglalták. Végül az Eleusus-öbölben futott zátonyra Görögországban, 2002-ben, 2003 januárjában teljesen az oldalára borult, romjai így várják a pusztulást.World Discoverer:A hajót 1974-ben építették, a Salamon-szigeteknél süllyedt el egy feltérképezetlen zátony miatt. Máig megtalálható a part mellett.MV Captayannis:A helyiek körében "Sugar Boat"-ként ismert hajó 1974-ben süllyedt el Skóciában, a Clyde-folyóban, amikor a hatalmas szélvihar miatt egy tankhajóval ütközött. Habár az MV Captayannis sekély vízben fekszik, a tulajdonos és a biztosító sosem határozott úgy, hogy megkísérelnék a romok kimentését.BOS 400:A francia uszályhajó Afrikai partjainál vetődött partra orosz vontatójával együtt, 1994 június 26-án. Ez a valaha volt legnagyobb úszó daru Afrikában, egy hatalmas vihar vágta a sziklákhoz.
Jóska, dzsere be, én kis rabló, nem nadzs rabló!
Az egyiptomiak nyelvérzéke bámulatos, mondhatnám, irigylésre méltó! Ennek tanubizonyságaként íme egy rövid élménybeszámoló...Egyiptomi külszolgálatom elején, mig bérlakást nem találtam Kairóban, az Atlas Hotelben laktam, aminek a környéke ugyan kissé lármásan sűrű, közlekedésnek mondott, forgataggal volt 'megáldva'; még éjfél után is meglehetősen élénk volt a jövés-menés, szamaras kordélyok, biciklik, és -gyakran múzeálisnak látszó- szinte állandóan tülkölő/dudáló kisebb-nagyobb gépkocsik kavalkádja. Rémisztőnek éreztem a közlekedési szabályok rendjének általam vélt tökéletes hiányát. Már annak gondolatától is 'kivert a viz', hogy ebben az őskáoszban majd autót kell vezetnem. Aztán hamarosan kellemesen 'csalódtam', rájöttem, hogy ismerőseim nem jóindulatú füllentésekkel akartak bátorságot belém sulykolni; vezetés közben a hallást alaposan tépázó dudálások viharában az autósok, akikhez képest a vidámpark kúsza dodzsemezői kresz oktatóknak tűnhettek volna, állandóan ügyeskedve de mindig úgy 'manővereztek', hogy NEM okoztak egymásnak balesetet! Amitől aztán végképp elcsodálkoztam, de tényleg(!), hogy 'nem intettek be' egymásnak, nem szentségeltek egymásra, sőt, ...még néha átmosolyogtak a másik 'úrvezetőhöz', mintha azt sugallták volna: 'OK, most te nyertél, engedlek, menj, habibi.'.A szálloda tiszta volt, kényelmes, és viszonylag olcsó, és, az előbbiekre gondolva, rögtön élményt nyújtott környezete Kairó lüktetéséből is. Amről eszembe jut az alábbi történet.Az Atlashoz közel volt egy bazári sikátor, helyesebben: kis üzletekből álló, mindenféle egyiptomi használati, disz és szuvenir tárgyakat árúsitó bazár sor, utcácska. Ennek hangulatát gazdagitotta a tömjén és vizipipa illata és egyik-másik boltból kiszűrődő jellegzetes egyiptomi dallamok. Ha más elfoglaltságom nem volt, a késő délutáni vagy kora esti órákban szivesen sétálgattam itt is.Talán második alkalommal jártam ott, kevés volt a sétáló; lassan, nézelődve kiváncsiskodtam. Aztán felfigyeltem egy oda nem illeszkedő szóra: "Jóska! Jóska!" Nocsak, egy másik magyar, gondoltam. Hiába forgattam a tekintetem, aztán észrevettem, hogy az egyik üzletecske előtt felém integet egy boltos, és igy szól: "Jóska! Jóska!".Hát, elkapott a kiváncsiság, odamentem. Egy barátságosan mosolygó fiatalember igy invitált boltjába: "Jóska, dzsere be, én kis rabló, nem nadzs rabló!" (A kibicsaklott magyar kiejtés azért jól érthető volt!)Ez a mondat, ilyen tartalommal,..és magyarul! Lehengerelt! Beléptem. Miközben üveg csészében forró, illatos és 'méregerős' teát kaptam (hamarosan megtudtam, hogy ez egy elterjedt vendégszerető arab gesztus!), a boltvezető, egyben tulajdonos, a szűk helyiségbe zsúfolt csaknem minden tárgyat meg tudott nevezni magyarul, vagy felismerhetően magyarul. Aztán végképp elcsodálkoztam, amikor az árak iránt érdeklődve, minden megnevezett tárgy árát magyarul ismertette.Felcsigázott érdeklődésemre elmondta, a szállodában gyakran voltak a bazárba látogató magyarok, akiket kitartóan faggatva, elsajátitotta ezt az üzletet segitő nyelvtudást. Mondanom sem kell, úgy meghatódtam, hogy még olyasmit is vásároltam, amit később igencsak igyekeztem itthon elajándékozni.Ifjú egyiptomi barátom a már angolul folytatott beszélgetés közben, egy kis dicsekedő hangvétellel, azt is 'elárulta', hogy az angolon és magyaron kivül 'beszél' még (legalább ilyen fokon) oroszul, franciául, németül is.Egek! Hol vagyunk mi ettől az üzleti kultúrától, gondoltam vissza többször! Pesten egy üzletben se tea (se kávé vagy más), se körültekintő segitő szó általában. A magyarul nem tudó vásárló pedig 'megnézheti' magát. VAN azonban megfigyelő kamera, biztonsági őr, és nem egy helyen biztonsági kapu! Ez aztán haladás!
Egyiptom - (majdnem) halálos elsötétítés
Hadd idézzem fel hosszabb egyiptomi tartózkodásom egyik különleges esetét.1967 júniusában (levegőt 'vibráltató' hőség volt) a kairói kereskedelmi kirendeltségen tartózkodtam, amikor az egyik kollega átjött szobájából és kissé emelkedett hangon közölte: 'fiúk, a rádión most jelentették be, hogy Izraellel ma kitört a háború!' Ez a kollega jókedélyű, viccelődéséről is ismert volt, ezért, ahogy mondani szokás,'elküldtük', hogy találjon ki valami humorosat. De tovább erősködött, aztán meghallgattuk mindnyájan az idegen nyelveken szintén ismétlődő nyilatkozatot, mely szerint 'harcban állunk, megleckéztetjük az agresszort,...stb.'A megdöbbenést követően is történt néhány emlitést érdemlő dolog, de időben ugrok egyet, és felidézek egy bizonyos napot. Ekkor már javában folyt az a bizonyos háború, a város szélén egy villában bérelt lakásomba is behallatszott a, szerencsére távolabbi, időnkénti robbanások változó erejű zaja. (Légelháritás, bombázás)Egyebek közt elrendelték a naplementét követő szigorú, totális elsötétitést. A lakás ablakainak méreteit és számát 'áttekintve', úgy döntöttem, hogy segéderő hiányában nem 'fárasztom' magam az ablaküvegek javasolt sötétre festésével, vagy, az ugyancsak javasolt, deszkával vagy más anyaggal történő lefedésével. Egy praktikusnak talált ötletem támadt; volt a lakásnak egy olyan belső tere is, amelynek 3-4 helyiségre nyiló ajtói voltak. Ha ezeket becsukom, akkor onnan nem szűrődik ki fény, igy a zárt helyiségben lámpafénynél nyugodtan irhatok, olvashatok, egy kis asztal mellett akár vacsorázhatok is lefekvésig. Még egy kis ventillátort is beállitottam a fülledt levegő miatt.Igy telt-múlt az idő, lassan; magamra hamis nyugalmat kényszeritve. Már késő éjszaka volt, a közeledő lefekvés gondolata is felmerült bennem,...amikoris a bejárati ajtó irányából hirtelen erős kopogás (inkább dörömbölés) hallatszott. A lámpát eloltottam, a bejárat ajtajához mentem, a zárat kinyitottam. Az ajtó nyitásával alig kellett 'bajlódnom' mert azt tulajdonképpen belökték. Három-négy fegyveres fiatal férfi nyomult be, civil ruhában voltak, 25-30 évesek lehettek. (Később, olyan polgárőr-féléknek neveztem őket.)Egy pillanatra kölcsönösen lepődtünk meg. Én azon, hogy fegyveresek hatoltak be, ők pedig azon, hogy nem helybélieket, hanem egy külföldit leptek meg, személyemben.Egymás szavába vágva bombáztak a kijelentések és kérdések keverékének tűnő arab szavak és mondatok. Végülis, a csoport vezetőjének látszó fiatalember, meglehetősen jó angolsággal közölte, hogy a lakás ablakából váltakozó időtartamú fényjelzéseket észleltek, amit gyanúsnak, sőt, az ellenségnek szánt kódolt jelzéseknek itéltek. Egy ilyen helyzetre lehetne alkalmazni az olyan ismert kifejezéseket, hogy 'lezsibbadtam, megállt az ütő...'; miközben szólásra birtam a 'beszélőmet', egy villanásnyira felrémlett az a gondolati kép amint a ház előtti gazos telken éppen agyonlőnek, és, ha szentelnek rá némi időt, talán még be is kaparnak egy kis földdel, ...és soha senki nem fogja megtudni, hová tűntem. Egy biztos, hogy kollegáim nem az UFÓkkal fogják magyarázni.Miközben sűrűn hangsúlyozva beszéltem az egyiptomi-magyar gazdasági, kulturális, sőt... fegyverbarátságról (?), kértem, mutassák meg, hol észlelték azt a bizonyos képtelenséget?! A konyhába vezettek, és az angolul beszélő fiú a kb. 2 méter magasban lévő kis ablakra mutatott. Hogy mit tesz az életveszély!! Kigyulladt a fény, az agyamban! A meleg miatt az est során gyakran látogattam a hűtőgépet; frissitőt, vizet, ennivalót vettem ki, tettem vissza ismételten és rendszertelen időközökkel. Az ablak-közeli hűtőgéphez léptem, kinyitottam az ajtaját, a sötétben erősnek tűnő fény áradt ki, majd becsuktam, újra kinyitottam a hűtő ajtaját, váltakozó időtartamokra. Döbbent csend! Közben mutattam, magyaráztam a félreértésre okot adó jelenséget, és tovább áradoztam a népek közti barátságról, segitőkészségről. Hirtelen szinte viharos nevetésben tört ki a társaság, angol szavakkal keverten ilyen arab szavak hangzottak el: 'habibi', 'kullu kuajesz', 'ins-allá', 'hamdulliláh', 'ma-aszaláma'...stb.Ölelkezés, vállveregetés, mosolygás, kézfogások! Baráti intés az ablakot/hűtőt illetően,.. távozás.Tanulság: Fenyegetett ill. vészhelyzetekben kövesd a kőkemény ésszerűt. Ne engedd, hogy a lustaság felülkerekedjen!
AC/DC híg sörrel, Stockholmban
document.write('Stockholm');Hideg novemberi szombat este. Későn száll le a gép az Arlandán, Stockholm mellett. Még szerencse, hogy a bérautó a kijáratnál áll, az ügyintézőnek nyolckor lejár a munkaideje, nem vár ránk még két órát. Otthagyja a kocsit, a kulcsokat meg az információnál. Ahogy kilépünk a gépből, már a folyosón hallom, svédül, angolul és németül is jelzik, hol keressem az autót. Németül nyilván azért, mert a nevemből erre következtetnek. Biztató, hogy megvan a kocsi, hiszen sok a csomag, kamera, állvány, kazetták, elemek, mikrofon. Alig bírjuk operatőr barátommal. A svéd oktatási rendszerről és a szigorú alkoholpolitikáról forgatunk hétfőtől, szerdáig. Hogy miért működik, hogy mi az, amit másképp csinálnak. Az útlevélvizsgálat is sima, jól dolgozhatott a bérautós ügynök, ha még a határőrök is tudják, kire vár a kocsi. Át se néznek minket. Sőt, az egyik tiszt kinyit egy ajtót, valami rövidebb út lehet a kijárathoz, hogy menjünk arra.Beszállunk a kocsiba. Irány a belváros, a szálloda is ott van valahol. Szállingózik a hó. Éhesek vagyunk. Az első útszéli gyorsétteremnél kiszállunk. Fiatal svédek parkolnak mellénk. Fejükön világító vörös szarvacskák, a kocsiban üvölt a magnó, valami koncertfelvétel lehet, őrjöng a tömeg a hangszórókból, ahogy nyitják a kocsiajtót, majd hirtelen egy hosszú yeeeeeah, most esik le nekem, ez Brian Johnson, aztán már összetéveszthetetlen: Angus Young a Thunderstruck-ot kezdi nyúzni a gitárján. Elképesztő érzés, a hideg ráz, már nem tudunk ellenállni a zenének. Olajos sültkrumpli szaga árad a parkolóban, egy kocsiból éppen hamburgert rendelnek a Drive-ban, ritmusra dudálnak nekünk, az egyikük ki is száll, közénk áll, mi meg a három szőke svéddel AC/DC-re táncolunk a külvárosi hóesésben. Jöttök ti is? - kérdezi az egyik. Hova? - kérdezem. Kiderül, vasárnap a stockholmi Globe Arénába érkezik a Stiff Upper Lip turné. Hol lehet jegyet venni? - kérdezem azonnal. Felnevet, a torkáig látok, úgy röhög. Fél éve nincs jegy az AC/DC koncertre, nagyjából ezt veszem ki a szavaiból, nem pontosan értem, mert bár angolul mondja, nem tudja megállni, hogy ne nevessen. Kár, mondom, és bemegyünk, hamburgerért. Azért jó pornófilmeket csináltok ám - próbál vigasztalni az egyik szőke svéd. A magyar csajok a legjobbak az ágyban, teszi hozzá a másik.document.write('Globe Arena');Későn érünk a szállodába, sört rendelünk, és lazacfilét lappföldi pirított tésztáskenyérrel. Azon jár az eszünk, mit lehetne tenni, hogy bejussunk az Arénába. Kihozzák a sört, operatőr barátom jó nagyot kortyol belőle, míg én egy programfüzetbe merülök, majd hirtelen köhögni, fuldokolni kezd. Nem félrenyelt, csak nem ízlik neki. Ránézünk az üvegre, sört hoztak valóban. Csak az alkoholtartalmával nincs valami rendben. Két százalékos. Átverés - dadogja, miután alábbhagy a köhögéssel - átverés ez az egész. Megkóstolom, tényleg nem jó. Felmegy a szobába, hátha a minibárban talál rendeset. Míg távol van, újra kortyolok és ez, a második korty meghozza az isteni felismerést. Nekünk holnap forgatnunk kell a Globe Arénában arról, hogy hogyan szűrik ki azokat, akik italt akarnak becsempészni a show-ra. Hiszen egy AC/DC koncertet józanul aligha lehet élvezni.Mire visszaér, már kész forgatókönyvvel állok elő. Megkérjük a portást, hogy hívja fel a Globe biztonsági szolgálatát, a programfüzetemben van néhány szám az Arénához. Jégkorong meccs van éppen a füzet szerint, tehát biztosan van ott valaki. Hívja fel őket és kérdezze meg, hogy hányra mehetünk holnap forgatni. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen most találtuk ki, hogy mennénk. Jön is a válasz, hogy miért mehetnénk, kik vagyunk és egyáltalán. Pedig én e-mailt és faxot és küldtem nekik! - rögtönzöm hirtelen, és kérem a portást, fordítsa le. Meg azt is, hogy itt vagyunk már Stockholmban, ne hagyjanak minket a biztonságiak cserben. Mert sok pénzbe került a repülőjegy, és engem kirúg a főnököm, ha nem viszek haza forgatott anyagot. Nem lehet, mondják, mire én: itt van a szobában a visszajelzés, egy Lars nevű úr küldte. Ezt a keresztnevet láttam legtöbbször a programfüzetben, gondoltam jó lesz. Lars jó lett. Minthogy a portás jelzi, átadná a telefont, beszéljük meg a részleteket. Folyik ugyan rólam a víz, de jól csinálom, legalábbis úgy tűnik, hiszen elmesélem, miért érkeztünk. Azt hiszem, azzal győzöm meg, hogy az oktatási rendszerről tervezett forgatásunk összes előzetes adatát, minisztériumi telefonszámát, és minden iskola pontos címét elmondom neki, ott van a farzsebemben a papír, és ő hisz nekem. Nyolckor kezdődik a koncert - mondja - menjünk oda hétre.document.write('AC/DC');Nem megy az alvás, alig várjuk már a koncertet. Másnap már hatkor ott vagyunk, sehol senki, mi bent, rendkívül kedvesek, csak nem értik, miért ilyen korán. Negyed nyolckor jönnek az első lelkes rajongók, szarvacskákkal a fejükön, nyugodtan, mintha nem is AC/DC koncert kezdődne háromnegyed óra múlva. Aztán szépen sorban érkezik mindenki, mi meg forgatunk, interjúzunk a jókedvű, színjózan rajongókkal, és a biztonsági főnökkel, aki mindent megmutat, az öltözőfolyosót is. Elmegy mellettem, az énekes, Brian Johnson, alig hiszek a szememnek, odaveti, hogy hello guys, kezében két korsó sörrel, én meg mintha álmodnék. Ő is light beer-t iszik? - kérdezem a főnököt. Itt így hívják a higított, alacsony alkoholtartalmú sört. Dehogy, nevet, saját catering-jük van. Ausztráliából hozták még a vécépapírt is, mosolyog.Nagyjából mindent felvettünk. "Akkor mi indulnánk is" - mondjuk félénken, persze dehogy akarunk indulni, hiszen a koncert miatt kavartuk ki ezt az egész forgatást. Mire ő megkérdezi, hogy szeretjük-e a kemény rockzenét. Merthogy ma este ilyen típusú program lesz, az AC/DC nevű ausztrál együttessel, akik jó kemény rockot nyomnak, meséli. Egymásra nézünk, majdnem elnevetjük magunkat. Megszólalok - nem nagyon ismerjük, de szívesen belehallgatnánk. Egy perc múlva a díszpáholyban ülünk, lazac- és tonhalsaláta paradicsommal és fűszeres répatortával a tányérunkon. Egyszer csak hallom, ahogy tizenöt ezren kiabálnak egyszerre. Lenézek a színpadra. Angus Young sétál ki, ahogy az összes koncertvideón láttam, meghajol, megemeli a sapkáját és elkezd varázsolni. Az ötödik híg sört iszom fél óra alatt, mégsem ettől van jókedvem.
Szeretni Szarajevóban
document.write('Tornyok');Minaret, apró dzsámi, ortodox templom. A házszám 24, 26, 28. Egymás mellett roskadoznak a török bazárban, a szarajevói óvárosban. Jól látszik, hogy bár nem egy időben épültek, restaurálásukat, valamikor a nyolcvanas évek végén mégis hasonló anyaggal, ugyanolyan tégladarabokkal és habarccsal végezték. És ugyanúgy félbehagyták mindegyiket. A kilencvenes évek elején, közepén ilyesmire nem jutott idő, most meg pénz nem jut rá. Mellettük bódék, keleti portékákkal, díszes nyakékekkel, karkötőkkel, varázsolajokkal mindenféle nyavalyára, magvakkal, datolyával, fügével, Koránnal és kézzel faragott szobrokkal, javarészt a megfeszített Krisztusról. A közelben kút, ivóvízzel. Meg egy villanyoszlop. A hatalmas betonpóznáról tucatnyi zsinór szállítja az áramot, ide, oda, amoda, a huszonnégyesbe éppúgy, mint a huszonhatosba vagy a huszonnyolcasba.A harmincas házból belső udvar nyílik, mediterrán taverna, lugas; erős fűszerek, fahéj, szegfűszeg illata, mosolygós felszolgáló, kisköténnyel, csokornyakkendővel. Egyetlen asztal szabad, a déli, forró napsütés már enyhül, mindenki inkább este öt óra körül ebédel, nemcsak a konyha, a szokások is megőrizték a török évszázadokat. Rablóhúst és csevabot kérek, birkából, erősen fűszerezve, tésztalepénnyel, túrós-vajas fűszerkrémmel. Zsilavkát iszom mellé, hercegovinai napsütötte dombok száraz fehér borát, jó hideg kútvízzel. A vizet a lugas kútjából merik, kicsit édes, mégis illik az erősen fűszeres hústálhoz. Alija, a középkorú pincérinas húzza felfelé, miközben ércesen súrlódik a kút falán a pléhvödör.document.write('Óváros'); Nagy igyekezetében megbillenti a közeli asztal egyik lábát. Felborul egy vizespalack, Alija észre sem veszi, az asztalnál ülő lány azonban felpattan és még mielőtt a viaszosvászonról a földre gurulna, ritmusában lötykölve magából a vizet, elkapja. Most látom, egy fiú ül vele szemben. Kedvesen megtapsolja a lányt, aztán átnyújtja a kezét és simogatja mosolygós arcát. A bortól elszédülök, képtelen vagyok levenni a szememet a szerelmesekről, ahogy hosszasan és bűvölve fürdenek egymás tekintetében, és azon gondolkodom, miért működik itt minden fordítva, miért a lány pattan, ha elborul a palack, miért ő hajol le, ha földre kerül az étlap, miért ő szalad a pincér után, ha Alija főnöke nem hallja meg, hogy desszertet is rendelnének. Miért ez a szolgalélek és miért működik ez a szerelem, ha a helyzet voltaképpen egyoldalúan alárendelt? Egyféle desszert van, párolt alma, mézes dióval, és tejszínhabbal a tetején. Egyszerre hozzák, nekik és nekem. Nekem túl forró, a hideg kútvíz sem segít, nekik pedig, úgy tűnik, sietős a dolguk. A lány az asztal mellé guggol és a fiú nadrágzsebében kutat. Bőrtárcát húz elő és a fiú kezébe nyomja, hogy fizessen. Alija viszi a számlát és mosolygósan utasítja vissza a borravalót. Hirtelen észreveszik, hogy figyelem őket. Lehajtom a fejem, és mire újra felemelem, a lány már a fiú mellett áll, csókolja, miközben ujjait a hajába túrja. A fiú még mindig ül, aztán Aliját pillantom meg, ahogy egy kerti széket emel a feje fölé, majd várja, hogy induljanak. A lány, vászonruhájában, a fiú mögé áll, majd magabiztos mozdulattal kettőt hátralép. A fiú vele mozdul, párhuzamosan, ülve. Alija pedig a fiú helyére rakja a nádszéket. Megint engem néznek, de már nem zavar, tudni akarom, mi történik itt. Hirtelen látom meg a tolókocsit, ahogy a fiú a kezeivel a kerekeket egyengeti, segítve ezzel a kormányzást. Elgurulnak mellettem. Mindkét lába combtól hiányzik. A lány mosolyog, a fiú fejére csókol és kisétálnak. Fizetek én is. Alijától kapom a számlát. Megkérdezem, ki volt ez a lány és ez a fiú. Alija rám néz, és egy pillanatra elfelejt mosolyogni. Haris - mondja, Haris Jovkovic, a régi főnök fia. És mi van a régi főnökkel? - kérdem. Megölte egy repeszgránát, a piacnál, mondja. Hullott ide minden a hegyekből, mint a zápor, volt itt hatalmas égi veszedelem! De Haris megúszta - lelkendezik - neki csak a két lábát vitte el. Néha itt ebédelnek - meséli tovább - az asszonykájával. Gyerekük van? - kérdem. Hát - és közben elmosolyodik - ha a jóisten is úgy akarja, télire fiuk születik. Alija arcán már több ül, egyszerű mosolynál. Alija arcán az élet maga ragyog. Hogy mindig lesz valahogy, hogy mindig jönnek majd jobb idők, hogy a török bazár is lüktet, hogy a mosztári híd is újra áll, suttogják a szemei. Arról beszél, hogy itt már nem lesz több háború, nem lesz félelem és kétségbeesés. Addig biztosan nem, amíg ő él. De az évszázadok szeszélyes hagyományaitól nehéz menekülni - mondja. Higgye el nekem, lesznek emberek, akik nem kerülhetik el rendeltetésüket, akik azért születnek majd újra a sorsukban, hogy megvívják saját háborújukat, muszlimként vagy keresztényként, Boszniában, Boszniáért!document.write('Bazár'); Alija elköszön, elnézést kér, mások is várják a számlát. Kisétálok a bazárba, észreveszem Haris-t és a feleségét. Egy kirakatot szemlélnek, mosolyogva. Az asszonyka betolja Harist a boltba. Közelebb jutok, használt bölcsőket, babakocsikat árulnak a kapualjban. Alija jut az eszembe. Talán Haris fiára is gondolt, amikor sorsról és rendeltetésről beszélt? Aztán eszembe jut a ragyogás az arcán és megnyugszom. A Nap már nem éget, kellemesen melenget inkább. Feltekintek az égre, a villanyoszlop mellett, erősen kapaszkodva a betonpóznában. A vezetékek, ahogy árnyékolnak, különös arcot rajzolnak a Napból. Mint egy félhold, mosolyog rám az ajka, és mint egy feszület, úgy igéznek a szemei. Lassan imaidő. Mindenki siet valahová, ki a huszonnégybe, ki a huszonhatba, más pedig a huszonnyolcba.
Verejték és zöld tea Tokióban
Napok óta nem alszom, egyre közeledik, óráról órára, percről percre, a legfontosabb pillanat háromhetes japán forgatásunk alatt. Izgalom remeg bennem. Van már a szalagon felvétel a földrengéskutatásról, a halászok kegyetlen mindennapjairól, a földművesek imáiról a naphoz, a szélhez, az esőhöz, vannak interjúk politikusokkal, hétköznapi hősökkel, sportolókkal és japán hírműsorvezetőkkel. Széles a skála, miért ne lenne az, idegenvezetőnket azzal bízták meg, hogy minden érdekességről készítsünk filmet, hiszen egy hónap múlva Magyarországra utazik a japán császár, úgy gondolták, fontos, ha a távol-keleti kultúra és hagyomány mindennapjait bemutatja az egyik magyar televízió. A császár, Akihitó, minden évben egyszer utazik külföldre. 2002-ben Közép-Európát, Ausztriát, Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot választotta. Nemsokára indulunk haza, bő három hetünk van, hogy nyolc-kilenc dokumentumfilmet összevágjunk és bemutassunk a nyersanyagból. A legfontosabb pillanatról persze még nem forgathatunk. Pedig múlnak az órák, a percek, és már talán étvágyam sincs, ahogy közeledik az idő. Felébredek. Valamennyit egészen biztosan aludtam, egy-két órát talán. Ez a nap mindennél fontosabb a vendéglátók és talán a mi számunkra is. Ezen az egyetlen reggelen kopognak az ajtómon. Biztosak akarnak lenni, hogy felébredtem. A reggelit már szűk körben, az osztrák, a lengyel és a cseh újságíróval fogyasztom el. És persze a japán külügyminiszter államtitkárával, a miniszterelnöki hivatal tanácsadójával, és egy komornyikkal. Ez utóbbi, a komornyik jelenléte három óra múlva létfontosságú lesz. Inkább csak kávézom, egyetlen falat sem megy le a torkomon. Buszba szállunk, rendőri felvezetést kapunk. Jó lenne megállni egy pillanatra, friss levegőért, sétálni esetleg a parkban, hiába na, ha az ember izgul, akkor a legszívesebben elodázná a pillanatokat. Nem lehet. Protokollról mesélnek nekünk, míg utazunk, hogy hogyan kell meghajolni, hogy hogyan kell a teáscsészét a kezünkben tartani, miközben majd beszélgetünk a vendéglátóval, hogy tilos kérdezni, hogy válaszolni viszont kötelező, persze nem tőmondatokban, hanem kifejtve, hosszan, hiszen az érdeklődés komoly lesz. Verejtékcsepp jelenik meg a halántékomon, nagyjából 200 perc múlva egy isteni leszármazottal fogyasztom el kedvenc zöld teáját, és tizenöt percig kizárólagos vendége lehetek, mert bár kiválóan beszél angolul, hiszen amerikai nevelőnője volt a negyvenes években, mégis inkább a tolmácsán keresztül érintkezik.Megérkezünk a palotához. Hatalmas, mint a hagyomány és a megbecsülés, ami őt magát övezi. Nem véletlenül jöttünk ilyen korán. Két óra intenzív felkészítés következik. Amit a buszon szóban, azt most a valóságban is elmagyarázzák. Hosszú percekig hajlongunk egymás előtt, mi újságírók, ők pedig nézik, megfelelő szögben áll-e a derekunk, eleve, hogy kimért lépteinkkel arisztokratikusan közelítettük-e meg egymást. Mi már-már nevetünk, talán kínunkban vagy izgalmunkban, de nincs vége. Teáscsészéket hoznak, megmutatják, hogyan fogjuk, ha esetleg megajándékoz bennünket vendéglátónk, és szükségünk lesz a másik kezünkre is. Aztán közelről megvizsgálnak bennünket, kell-e borbély, ha a reggeli borotválkozás esetleg nem sikerült elég kifinomultan. Múlik az idő, most már tényleg csak percek vannak hátra. Mindannyiunkat beterelnek egy-egy apró lakosztályba a palota első emeletén. Külön-külön. A lakosztályban fürdőszoba, hűtőszekrény frissítőkkel, kávé, szófa, halk zene és nyugtató illatok. Negyedóra van még, iszom egy kortyot. Nem jó ötlet, azonnal gyöngyözni kezd a homlokom. Odaülök a fésülködő tükör elé. Megtörlöm egy puha kendővel. Egyesével kinyitom az apró dobozokat, egyikben parfüm, a másikban fürdőgolyók, a harmadikban mentolos cukor. A negyediket nyitnám, nem megy, mintha összeragadt volna. Feszegetem, van még úgyis öt percem. Egyszercsak szétpattan és az egész az ölembe borul. Hintőpor. Pánikba esem, a kendővel próbálom leporolni magamról. Persze rosszat teszek, egyre mélyebbre isszák bele magunkat a szemcsék a nadrágszövetemben. Csengetek, kopog, majd megjelenik a komornyik. Rám néz, elmosolyogja magát, "oh, it often happens", gyakran előfordul, mondja, és hozza a csodafegyvert, egy zselészerű krémet és egy hajszárítót. Mintha nyoma sem lenne. Most ők csengetnek, indulunk. Egy emelettel feljebb, a palota vadásztermébe. Felsorakozunk, újságírók, egymás mellett. Még egyszer kipróbáljuk a meghajlást, majd emlékeztetnek bennünket, hogy kérdezni tilos. Válaszolni viszont kell. A zöld tea illata már belengi a termet. A lengyel kollégámra nézek. Apró verejtékcseppek a bajusza helyén. Mintha a lába is remegne. Nyílik az ajtó. Először japánul, aztán angolul jelzi egy kisinas, hogy itt a pillanat. Hölgyeim és Uraim, őfelsége, Akihitó császár.Egy hónap múlva egy budapesti szállodában ad fogadást a japán császár, rövid magyarországi látogatása végén. A japán követség sajtófőnöke odaterel a küldöttséghez. Őfelsége, az isteni leszármazott, rám néz, elmosolyodik és megkérdezi, jól sikerültek-e a dokumentumfilmek, különösen a földművesekről szóló érdekli. Szinte szó szerint idéz abból, amit egy hónapja Tokióban meséltem neki. Pedig újbóli találkozásunk teljesen véletlenszerű volt, sem ideje, sem lehetősége nem lett volna, hogy emlékeztessék rám, és a tokiói beszélgetésre, kezemben egy csésze zöld teával, a császári palotában.
Rolls Royce-szal a sivatagban!
A legutóbbi hétfői Dosszié vetítésének éjszakája kissé kalandosan alakult számomra. Bahreinben forgattunk épp és én arra készültem, hogy adás után a honlapomra látogatókkal fogok chatelni, de a technika ördöge (nem működött az Internet) és főleg a király fia közbeszólt... :-)document.write('Őméltősága Shaikh Nasser Al Khalifa');Hetek, sőt hónapok óta üldöztük a bahreini uralkodó 19 éves fiát, aki az arab olajsejkek értelmetlen pénzszórásának egyik szimbóluma, de nem jártunk sok sikerrel. Aztán pont a hétfői adásnap estéjén arab kávéra érkezett a szállodámba a hercegfiú sajtósának egyik ismerőse! Nem gondoltam, hogy összehozza a találkozót, de mindig, mindent érdemes megpróbálni... Miközben hozták az édes, kardamonos kávét és vártuk, hogy a zacc leüllepedjen, ő felhívta a sajtóst. Kiderült, hogy a herceg épp a sivatagban lovagol, nem is olyan messze tőlünk egy éjszakai lóversenyen a környékbeli olajországok uralkodóival küzdve. Manamában, Bahrein fővárosában voltunk és azt mondta a sajtós, hogy ha akkor és azonnal odamegyünk, akkor találkozhatunk a herceggel. Hát, gondoltam: most vagy soha...Felébresztettem operatőrömet, Balassa Lacit, aki már épp aludni készült pizsamában és irány a sivatag. Azt hiszem olyasmit láttunk, amit csak a filmekben tatottam elképzelhetőnek. Kiderült, hogy a lóversenyt azért rendezik éjszaka, mert napközben túl nagy a hőség. A sivatag kellős közepén legalább 200 négyzetméteres pihenősátrat építettek a hercegnek, perzsa szőnyegekkel borítva, kristálycsillárokkal teleaggatva... document.write('A herceg éjszaka a sivatagban és a testvérek a cabrio Rolls Royce-ban');Tényleg nem hittem a szememnek. Az ezeregy éjszakáról szóló mesekönyveket szokták így illusztrálni. A herceg külön lovat kapott apukájától erre a versenyre, pár nappal korábban érkezett a paripa Franciaországból. Testvérei mind ott voltak a sátorban, jöttek szurkolni. A sátor előtt aranyszínű, cabrio Rolls Royce-ok, a tizenegynéhány éves gyerekek ezekben vágtak neki a sivatagi homokbuckáknak, hogy szurkolhassanak a hercegtesónak... Tanulságos volt.Már éjszaka 2 óra volt, amikor a herceg interjút adott. Természetesen ő nyerte a versenyt, ki más.. A sajtós és a királyi udvar fontoskodó hivatalnokai persze előtte két órán át magyarázták, hogy semmi másról nem lehet a fiatalembert kérdezni, mint a lovakról, meg a lovakról és természetesen , ha gondolom, akkor esetleg szóba hozhatom még a lovakat is...Az apuka, a bahreini király pár évvel ezelőtt, még az iraki háború kirobbanása előtt, menedékjogot kínált Szaddam Husszeinnek, különböző megfontolásokból... Így aztán most, hogy Szaddamot halálra ítélték, kínos ezt a kérdést ott boncolgatni. Előjön belőle sok minden, az irakihoz hasonló siita-szunita ellentét Bahreinben és még sok minden más is...document.write('A herceg sátra a sivatagban');Hát, gondoltam, udvari hivatalnokok ide vagy oda, a lovak helyett kezdjük ezzel a kérdéssel: "Mit mondott a vacsoraasztalnál a 100 szobás palotában Szaddam halálos ítéletének estéjén a király-apuka? Szomorú volt?" Szinte hallani lehetett, ahogy a hatalmas sátorban megállt a levegő, a csillárok mintha esni készültek volna, a herceg tekintete megmerevedett, a menta teával a kezében az indiai pincér lépés közben megállt, aztán......de erről a 2006. december 11-i műsorban bővebben! :-) Pikáns jelenet volt, de Laci szerencsére felvette!(A frei.hu felhasználóinak e-mailben küldött beszámolóból.)