Kulturális kaleidoszkóp - Magazin - NagyUtazás.hu Utazási Portál

Városlátogatások Egy napos utak Körutazások Ünnepek, alkalmak Belföld

Városlátogatások Egy napos utak Körutazások Ünnepek, alkalmak Belföld

Külföld Belföld Online Szállásfoglalás

Élő radar! Repülőjegy foglalás Repülőjegy börze Légitársaság kereső

Hírek, aktualitások Belföld Programok Országok és népek Útravaló Kalandozóink Nagy utazók Gasztronómia

Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal

Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000

Kulturális kaleidoszkóp - Magazin

A rovat további hírei

1 2 3 4 5

Tükörvilágom - Könyvajánló
Bolyongtam a Föld nevű bolygónIndia, Távol-Kelet, Új-Zéland, AusztráliaNehezen meghatározható műfajú ez az írás. Tükörvilág. Kicsit önéletrajz, kicsit visszaemlékezés, kicsit kortörténet, és nem is kicsit úti beszámoló: minden együtt van ahhoz, hogy valaki bejárjon egy hosszú utat a XX. század végi-XXI. század elejei nagyvilág forgatagában.A szerző öntörvényű, makacs, a világra rácsodálkozó, állandóan az ismeretlent kutató felfedező. Sajátos optikájú szemüvegén keresztül mutatja be azokat az országokat, tájakat, amelyeknek a titkaiba bepillanthatott az elmúlt húsz-huszonöt évben. Megismerhetjük gondolatait az emberekről, a mindennapokról, a politikáról és saját életútjáról. Mindazt, amit látott, érzékelt az utazásai során, groteszk humorral és öniróniával dolgozza fel, és nem tagadja: ő másképpen látja a világot, mint a hétköznapi utazó. Egyszerre objektív és ferde tükörben. És amellett, hogy képet kaphatunk szépről és torzról, mesebeli gazdagságról és főbe kólintó nyomorról, a távoli és mégis oly közeli nagyvilágról, megosztja velünk gondolatait a mai, általa látott és ismert Magyarországról is.Szerencsés embernek mondhatja magát, mert olyan vagyont halmozott fel, amely nem materializálódott, amelyet lehetetlen aprópénzre váltani. Nincs villája, drága gépkocsija, millió bundája; ő olyan kincsek birtokosa, amelyek mindig vele vannak. Ott, belül. A szívében, a képzeletében, az emlékeiben a világ különleges értékei lelhetők fel: ezt a színpompás és gondolatgazdag "kincstárat" kívánja megosztani olvasóival.Mindezek ismeretében kinek ajánlható ez a könyv? Azoknak, akik szeretnek képzeletben messzi tájakon barangolni, akik szeretik a saját úti élményeiket összehasonlítani a másokéval, vagy egyszerűen csak kíváncsiak a világra. Valamennyiünknek.RÉSZLETEK:Az első önálló utazásdocument.write('Az első önálló utazás');Az állomáson már bent állt a szerelvény, elején a nagy fekete mozdony, és már nagyon pöfögött. Iszonyú izgatottság vett rajtam erőt, nehogy lekéssem. A bácsi feljött velem a vonatra és addig cipelt a kocsikon keresztül, amíg talált egy középkorú házaspárt, akik Kelenföldig utaztak. Majd a lelkemre kötötte, hogy miután ők leszállnak, nekem majd még egyet kell mennem. Szinte meg voltam sértődve. Miért mondja ezt nekem, amikor kívülről tudom a megállókat. Nem vagyok én hülye.Indiadocument.write('India');Fél tíz előtt soha nem kezdtük a túránkat, meg kellett várni, hogy a köd-szmog keveréke felszálljon. A szállodai szobánkból is jól látható volt az India Kapu. Az India Gate az első világháborúban az angolok oldalán elesett indiai katonák emlékműve. Szép, nagy, tágas tér, ami igazán meglepő és lenyűgöző ebben a tizenkétmilliós, túlzsúfolt városban.Japándocument.write('Japán');Déli tizenkettőkor érkezünk meg Tokióba. Szörnyű álmosan, teljesen összefolytak a napok. Gyönyörűnek és nagyon tisztának láttam a tokiói repteret, és először csapott meg az a bizonyos tiszta szag vagy illat, amit azóta mindig keresek egy-egy új ország repterén a megérkezéskor, mert ma már biztonsággal megállapítom, hogy mi vár rám. Tisztaság, rend, jólét, vagy kosz, nyomor és szemét-hegyek.Mianmar (Burma)document.write('Mianmar');Kipakolás után azonnal elvittek bennünket vacsorázni. Ez önmagában kedves gesztus, az emberek általában a hotelen kívül szeretnek vacsorázni, elvégre az is program. Este kilenckor azonban jobban örültem volna, ha maradunk a szállóban. Így még egy fél órát kocsikáztunk a sötét városban. Ha legalább annyi fény lett volna, hogy valamit lássunk is, biztosan élveztem volna a késői városnézést. Így még annak is örültünk, hogy a kocsink lámpája működött.Kambodzsadocument.write('Kambodzsa');A királyi palotával kezdtük. Kissé egyformának tűntek errefelé a királyi paloták. Az igazi azért a bangkoki királyi palota. Nagyobb, színesebb, gazdagabb.Itt a sárga, a zöld, a fehér és a fekete dominál. Gyönyörűek a növények. Indiát is leutánozták gyorsan a bejáratnál, mert igen sokat elkértek a kamera és a fényképezőgép használatáért, de ezek után mégsem lehetett fotózni a legtöbb helyen.Laoszdocument.write('Laosz');Készültünk Laoszból, de a kis tanáremberünk igazán lelkesen magyarázta az ország múltját, jelenét. Ezen a területen is sok királyság volt, akárcsak Ázsiában mindenütt. És errefelé is örökké betörtek az erősebb népek, akárcsak máshol. Nyolcezer évvel ezelőtt egész Kelet és Dél-Ázsia népei, Mongóliától Indonéziáig vándoroltak egyik helyről a másikra. Kialakultak a nagyobb királyságok. Mianmar, Kambodzsa, Thaiföld és Laosz egy óriási birodalomba, a Funan királyságba tartozott. Ez a királyság a VI. században megszűnt. Kambodzsában a khmerek, Thaiföldön a Szukhothai birodalom jött létre.Thaifölddocument.write('Thaiföld');Kis gyereklánynak kinéző thai túraszervezőnk küldte értünk a megígért kocsit. Remek érzés volt megérkezni ugyanabba a szállóba, ahol tavasszal is voltunk. Hihetetlenül örültek nekünk, nemcsak úgy tettek. Olyan aranyosak a lányok, ahogy az ajtót nyitogatják, összekulcsolt kis kezükkel köszöntenek és bólogatnak. És az a mosoly, ami örökké ott tartózkodik a szájuk szegletében, és a szemükben... De szívesen becsomagoltatnám és hazavinném.Kínadocument.write('Kína');Ebéd után egy igazi kínai teaházba mentünk. Mint tapasztalt turisták, pontosan tudtuk, hogy valami nagy attrakció fog következni. Az épület direkt erre a célra épült, ezt le sem lehetne tagadni. Erősen kínaias a vonalvezetése, hozzátéve a mi hatalmas ország vagyunk, és építjük a szocialista szebb jövőt érzését. Van valami izgalmas abban, ahogy az ember mögé lát egy szándéknak. Lehet, hogy nem így van, de nekem Kínában úgy tűnt, hogy a turistának még a gondolatait is irányítani akarják.Tajvandocument.write('Tajvan');Amikor kiderült, hogy a Lufthansás kollégák nem tudnak vízumot szerezni, egy este a vacsoránál beszélgettünk arról, hogy a Távol-Keletre mennénk, ott találkozhatunk is. Japán, Szingapúr és Thaiföld az úti cél, mert Tajvanra nem mehetünk. Én majd elintézem, biztatott Horst. Már hogy a csudában tudnád te elintézni? - kérdezte István. Mire Horst leadott egy mesét, hogy ha nem tudnánk, Csang Kaj-sek fia a jelenlegi tajvani belügyminiszter, aki Bajorországban tanult valamilyen katonai akadémián, ő véletlenül nagyon jól ismeri, többször találkoztak. Ő is volt már Tajvanon, és ne hagyjuk ki, ha csak a vízumon múlik, ő garantálja nekünk, hogy megkapjuk.Új-Zélanddocument.write('Új-Zéland');Az egyik kolléga az aucklandi tartózkodásunk rovására ajánlotta - és nagyon jól tette - a Taupo tó vidékét, a Waikato folyó partján. Kocsival vittek a Leading Hotels of the World egyik kis gyöngyszemébe, a Huka Lodge-ba. Nagyon jó nevű a hely, amolyan flancos jobbemberes, de ugyanakkor nagyon családias, barátságos.Ausztráliadocument.write('Ausztrália');Melbourne után a hatalmas ország közepén lévő Alice Springsbe repültünk. Alice Springsből pedig csak egy félórás repülőút Ayer's Rock. A szinte éppen a hatalmas szigetország közepén fekvő, vörös szívnek is nevezett Uluru, nemzetközi nevén Ayer's Rock az őslakók szent hegye. Óriási nemzetközi kampányok, az ausztráliai prospektusok kihagyhatatlan fotói mind azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy ide aztán el kell jönni.A könyv honlapja: www.tukorvilagom.hu

Világutazóból remete
Darwin, a pánikbeteg?Charles Darwin (1809-1882) evolúciós elmélete valószínűleg sohasem forradalmasította volna a biológiát, ha a tudós nem szenvedett volna egy súlyos lelki betegségben, amely szinte remetei visszavonultságra kényszerítette. Legalábbis ezt állítja egy új tanulmány, amely az Amerikai Orvosi Társaság lapjában (Journal of American Medical Association) jelent meg.A cikk szerint Darwint húszas évei végén különös gyengeség kerítette hatalmába, amelyet orvosai a legkülönfélébb okokkal próbáltak magyarázni. Többek között ideggyengeségre, különböző trópusi betegségekre, arzénmérgezésre és idegkimerültségre gyanakodtak.Az Iowai Egyetem két kutatója, Thomas Barloon és Russel Noyes viszont - utólag- egészen más diagnózist állított fel Darwin rejtélyes betegségével kapcsolatban. A tudós saját feljegyzései, orvosai beszámolói és egyéb források alapján a két kutató arra a következtetésre jutott, hogy az evolúció atyja a ma divatosnak számító pánikbetegségben szenvedett. Esetében ez más problémákkal, így agorafóbiával*, valamint tömegiszonnyal és különböző félelmekkel is párosult. Ez a két év és három hónap életem legtevékenyebb időszaka volt, noha időnként gyengélkedtem, és így sok időt veszítettem. (1836-1838) A pánikbetegség - amely manapság becslések szerint 13 millió amerikai állampolgárt érint, és amelynek gyanújával egyre több páciens fordul hazánkban is szakorvoshoz- váratlanul, rohamszerűen jelentkezik. Legjellemzőbb tünetei: szapora szívverés, légszomj, remegés, hányinger és szédülés. Darwin pánikrohamai hasonlóképpen minden előzmény nélkül támadtak, és heves szívdobogással, izzadással, remegéssel, gyomorpanaszokkal, valamint sírógörccsel és halálfélelemmel társultak.A pánikbetegek rettegnek a következő rohamtól, ezért mindenáron igyekeznek elkerülni a számukra veszedelmesnek látszó szituációkat. Például nem szállnak be liftbe, nem ülnek fel repülőre, nem utaznak busszal, és nem mennek át hídon. Vagyis tartózkodnak minden olyan helyzettől, amely pánikot idézhet elő bennük.Ugyanez a befelé forduló, sündisznó-mentalitás jellemezte Darwint is. A tünetek megjelenésétől számított két éven belül már teljesen visszavonultan élt, felesége kísérete nélkül még a házat sem hagyta el szívesen. A tanulmány szerzői szerint nyilvánvaló, hogy a félelem tartotta távol az ünnepelt tudóst a társasági élettől, s arra ösztönözte, hogy minden erejét és energiáját a természetes kiválasztódás később korszakalkotónak bizonyuló elméletére összpontosítsa.Fiatalabb éveiben Darwin társasági ember volt, ideje java részét házon kívül töltötte. Öt évig tartó, világ körüli útját követően azonban mindez teljesen megváltozott. 1837-ben, alig egy évvel azután, hogy hazatért Angliába, kellemetlen szívdobogásról kezdett panaszkodni, és állapota már 27 éves kora előtt súlyosra fordult. Váratlan rosszullétek lepték meg, ha ismeretlen környezetbe került, biztonságot adó társaság nélkül. Az alatt a három év és nyolc hónap (1839-1842) alatt, míg Londonban éltünk, kevesebb tudományos munkát végeztem, mint életem bármely más hasonló hosszú időszakában, noha olyan keményen dolgoztam, ahogy csak tudtam. Ez gyakran visszatérő gyengélkedésemnek és egy hosszú és komoly betegségnek tulajdonítható. (...)Londoni tartózkodásunk elején, míg elég jól voltam ahhoz, hogy társaságba járjak, gyakran találkoztam tudósokkal és más többé-kevésbé kiváló emberekkel. (...)A tőlem telhető rendszerességgel látogattam a különböző tudományos társaságok üléseit, és a Geológiai Társaság titkáraként működtem. De ez az elfoglaltság és a társadalmi élet oly rossz hatással volt egészségi állapotomra, hogy elhatároztuk, vidékre költözünk. Ez mindkettőnknek jobban megfelelt és soha nem bántuk meg. Alig lehet visszavonultabb életet élni, mint ahogy mi éltünk. Eltekintve néhány rövid látogatástól barátainknál és néhány rövid utazástól a tengerpartra vagy máshova, sehova sem mentünk. (1842-től) 1848-ban néhány hónapra Malvernbe utaztam vízgyógykezelésre, és ez annyira jót tett, hogy amikor hazatértem, folytatni tudtam munkámat. Betegségem olyan súlyos volt, hogy amikor szeretett apám 1848. november 13-án meghalt, képtelen voltam részt venni temetésén vagy mint végrendeletének végrehajtója működni. Hamarosan odáig fajultak a dolgok, hogy Darwin egyre-másra utasította vissza a meghívásokat az újdonságtól és az izgalomtól való félelmében. 1848-ban még szülővárosába, Shrewsburybe tett rövid látogatásáról is panaszos levélben számolt be feleségének: idegesíti a város zaja, a kocsisok káromkodása, és az, hogy nem élheti megszokott életét. Bevallja, hogy szeretne mielőbb a nejével lenni, mert csak az ő társaságában érzi magát biztonságban. Downi életünk kezdetén néha elmentünk társaságba, vagy meghívtunk néhány barátot házunkba, de egészségem csaknem mindig megszenvedte az izgalmat; hidegrázást és hányási rohamokat kaptam tőle. Így azután évek óta kénytelen voltam lemondani a baráti vacsorákról, ami komoly áldozatot jelentett számomra, mert az ilyen összejövetelek mindig jókedvre hangoltak. A fenti okok miatt igen ritkán hívhattam meg házamba tudós barátokat vagy ismerősöket. Feleségének, Emma Wegwoodnak inkább az ápolónő, mint a hitves szerepe jutott Darwin mellett. A pánikrohamok változó sűrűséggel, de rendszeresen jelentkeztek házasságuk első napjaitól egészen a tudós életének utolsó évtizedéig. A gyötrő félelmekkel és állandó gyomorpanaszokkal küszködő férjet pedig könnyebb szánni, mint szeretni.Eddig keveset tudtunk arról, hogy Darwin alkotó éveinek legalább egyharmadát mindenkitől elvonultan töltötte, miközben jeges fürdőkkel kúrálta magát. A vízkúrát egy "divatos" orvos írta elő neki, akinek az volt a meggyőződése, hogy a hideg vizes borogatás meg a hideg fürdő javítja a vérkeringést, és segít a gyomorpanaszokon. Darwin eleinte szinte kivirágzott a bizarr kezelés hatására. Felszedett néhány kilót, és azt hitte, hogy teljesen meggyógyult. Erről szó sem volt, ő mégis hatalmas összegeket áldozott a kúrára. Vidéki otthonába, ahová a csendet keresve költözött, megrendelt egy 640 gallonos, csaknem 3 köbméter vizet tárolni képes, óriási tartályt, amely alatt naponta jeges zuhanyt vett. Szokásaimban metodikus vagyok, és ez speciális munkaterületemen nem kis segítségemre volt. Végül, miután nem kellett megkeresnem kenyeremet, mindig sok idő állt rendelkezésemre. Még a betegség is, noha évekre munkaképtelenné tett, megkímélt a társadalmi kötelezettségektől és szórakozástól. Életrajzírói, Adrian Desmond és James Moore szerint Darwin betegsége röviddel azután kezdődött, hogy titkos jegyzetfüzetet nyitott, amelyet a fajok eredetével kapcsolatos gondolataival töltött meg. E jegyzetekben fektette le az evolúció elméletének alapjait, ám felfedezését több mint két évtizeddel később tárta az olvasók elé. 1860. január 1-jén megkezdtem jegyzeteim rendezését a Veriation of Animals and Plants under Domestication (Háziasított állatok és növények változásai) című művemhez; de ez a könyv csak 1868 elején jelent meg, részben mert írását hosszú betegségek késleltették, amelyek közül egyik hét hónapig tartott, másrészt, mert közben engedtem a kísértésnek, hogy olyan tárgyakról írjak tanulmányokat, amelyek abban az időben jobban érdekeltek. Hogy mi volt Darwin betegségének oka, azt nem tudjuk pontosan. Talán megriadt felfedezéseinek előre látható következményeitől. Joggal tarthatott a brit tudományos közélet kritikájától is. Félelmei mindenesetre fokozták panaszait, amelyek 22 éven át, mialatt forradalmi művén, A fajok eredetén dolgozott, folyamatosan kínozták. Szeretném az orchideákról szóló könyvem javított kiadását is megjelentetni és utána a dimorf és trimorf növényekről szóló tanulmányomat néhány rokon kérdésre vonatkozó megfigyeléssel bővítve, amelyeket sohasem volt időm rendezni. Addigra valószínűleg erőm végére érek, és kész leszek felkiáltani:"Nunc dimittis" (Most bocsáss el!)! Bármi volt is betegségének az oka, annyi biztos, hogy alapvetően megváltoztatta az életét. Világutazóból magányos remetévé vált. Hogy utólag pontosan diagnosztizálható-e Darwin betegsége, ez vitatható. A két amerikainak egy dologban mégis igaza lehet:"Ha nem lett volna beteg - írják -, akkor az evolúció elmélete valószínűleg nem vált volna kizárólagos szenvedélyévé, és lehet, hogy sohasem fejezi be sok vitát kiváltó könyvét."Tuscher TündeÍme, felsoroltam minden megjelent könyvemet, életem mérföldköveit, és így kevés mondanivalóm maradt. Tudomásom szerint az utolsó harminc évben nem sokat változtam szellemileg, kivéve egy ponton, azonban változás nem is volt várható, hacsak nem a korral járó általános elgyengülés. De apám nyolcvanhárom évig élt, anélkül, hogy veszített volna szellemi frisseségéből vagy képességei csökkentek volna, és remélem, én is előbb halok meg, mintsem szellemem észrevehető mértékben elhomályosulna. A szöveg közé dőlt betűvel tördelt idézetek Charles Darwin 1881-ben készült önéletrajzából valók. Forrás:ÉT

Pusztító istenek - gyilkos szekták
Az emberiség legrégibb vallási hiedelmei között számos olyat találunk, amely az életigenlő istennel szemben a halál és a pusztítás isteneit részesíti előnyben. Ez nemcsak és nem egyszerűen a borúlátás és a gyilkos indulatok vallásos kifejeződése lehet, hanem többnyire a körülmények szülte félelmekből táplálkozó rossz válasz a természeti és társadalmi bajokra.Az 1996-os év egyik szomorú szenzációja az volt, hogy a tokiói metró mit sem sejtő utasai ellen gáztámadásokat intéző AUM Sinrikjó (Legfelsőbb Igazság) nevű szektát leleplezték és tagjait bíróság elé állították. A közelmúltban pedig egy amerikai ufórajongó szekta tagjainak kollektív öngyilkosságáról kaptunk hírt. Miféle eszmék és téveszmék munkáltak ezekben a szektákban?A gyilkos tulajdonságokkal felruházott istenek köré szervezett kultuszok többsége beéri a jelképes, csupán kilátásba helyezett pusztítással. Például a frígiai eredetű, a Teremtés Anyjának tekintett Kübelé (latinul Cybele) istennőhöz a Római Birodalomban és Kis-Ázsia számos vidékén háború idején azért könyörögtek, hogy nyújtson védelmet az ellenséggel szemben. A rendszerint- a résztvevők önkívületéig fokozott és hisztériába torkolló - zártkörű összejöveteleket olyan papok vezették, akik kasztráltatták magukat, hogy az "eszményi anyaistennőt" feltétlenül és önzetlenül szolgálhassák. A szertartások azonban- noha a résztvevők ezeken például élő bikát áldoztak fel vérét magukra csurgatva és valószínűleg kábítószereket is fogyasztottak- valójában ártalmatlanok voltak.AsszaszinokSokkal többet tudunk azokról a középkori misztériumkultuszokról, amelyeknek a középpontjában a vallásos eszmék jegyében folytatott harc állt. Ezek hívei általában zárt vallási közösségekbe, illetve olyan szektákba tömörültek, amelyek megvédték, és egyúttal szinte magukhoz is láncolták a híveiket. Ilyen volt például az arab asszaszinok rendje, amelyet 1090 körül a mai Irán északi hegyvidékén lévő Alamut erdőben egy Haszán ibn Szabbah nevű síita hittérítő alapított, s amely több évszázadon át rettegésben tartotta a Közel-Kelet népeit. Tagjai a Mahdi, azaz a Megváltó visszatérését hirdették és eredetileg önvédelemre titkos harci csoportokat szerveztek.Az asszaszinok - miután rendjük megerősödött - a vallási köntösben elkövetett politikai orgyilkosságok legfőbb végrehajtói lettek. A kutatók többsége a szekta nevét a hasistól részeg jelentésű arab hásszászin szóból eredezteti. A rend alamuti könyvtára 1256-ban leégett, ám több kortársi visszaemlékezésből, például Marco Polo emlékirataiból tudjuk, hogy a mindenkori rendfőnöki tisztséget betöltő sejk a fiatal férfiakat hogyan tette a szekta engedelmes eszközévé: hasissal elkábította őket és szinte paradicsomi körülményeket teremtett számukra. Amikor aztán a kábítószer rabjaivá váltak, csak akkor adott nekik belőle, ha engedelmeskedtek. Áldozatait- az élvezetekért cserébe - orgyilkosságra kényszerítette.A jelölteket a "mesterség fogásaira" Perzsia magas hegyeinek nehezen megközelíthető völgyeiben létesített telepeken oktatták a konspiráció legszigorúbb betartásával. Az asszaszinok rafinált módszerekkel elkövetett merényletei különösen a keresztes háborúk idején váltak gyakorivá (ekkor már nemcsak Perzsiában, hanem Szíriában és Jeruzsálem környékén is nagy számban éltek). Nem véletlen hát, hogy az asszaszin szó- a háborúkból hazatért keresztes lovagok elbeszélései nyomán - több európai nyelvben is orgyilkost jelent.Fehér LótuszA Fehér Lótusz Társaság egyike a történelem legrejtélyesebb vallási szektáinak. A története kínai népmondák szerint az ókorig nyúlik vissza, de adatok csak az V. századtól vannak róla. Akkor egy Eon nevű buddhista prédikátor és a kínai történelemben tizennyolc rozáni bölcsnek nevezett, név szerint nem ismert ember vezette. A szekta szertartásai rokonságot mutatnak az Európában fekete mágiaként ismert rítusokkal. A szekta céljaira, szertartásaira és szervezkedési módszereire nemcsak legendákból, hanem császári rendeletekből is következtethetünk. Egy 1813-ban kelt dekrétum szerint például a társaság tagjai békeidőben imádkozással, kéziratok olvasásával töltik a napjaikat, de éhínség és zűrzavar idején a "Nagy Vállalkozás"-nak nevezett ügyüket szolgálják, azaz egy új dinasztia megalapítására törekednek. A fekete mágiával rokon gyilkos és öngyilkos módszereiket leginkább felkelések idején ismerhette meg a világ. A szekta tagjai ilyenkor a Nagy Vállalkozásra hivatkozva minden normális emberi képzeletet felülmúló kegyetlenséggel gyilkoltak és gyújtogattak. Amikor pedig már vesztésre állt az ügyük, feleségeik és gyermekeik lemészárlása után sajátos szertartás szerint öngyilkosok lettek. Számos kutató a Fehér Lótusz Társaság kezét látja az új- és a legújabb kor olyan nagy társadalmi mozgalmainak megszervezésében is, mint az 1851-64-ben lezajlott taj-ping-felkelés* vagy az 1899-ben kitört bokszerlázadás*.Az utóbbi leverése óta a társaság csak nagyon ritkán, például a második világháború és más nagy társadalmi válságok idején hallatott magáról. A legtöbb kutató azonban úgy véli, hogy a szekta nem szűnt meg, hanem- mint már annyiszor a történelem során - más-más néven folytatja miszticizmussal átszőtt, összeesküvő jellegű életét, amelyben minden gyilkosságot egy földöntúli istenuralkodó földi helytartójának rendeletére hivatkozva hajtanak végre.A fojtogatókJóval többet tudunk arról az indiai Thug szektáról, amely múlt századi leleplezésekor a fojtogatók szektája elnevezéssel vonult be a történelembe. Tagjai a hindu mitológiában szereplő Síva isten feleségét, a halált és a pusztítást megtestesítő Káli istennőt imádják. Az ő nevében több évszázadon át gyilkosságok sokaságát követték el. A zárt faluközösségekben élő szekta tagjait India déli részén hindiül phanszigaroknak, azaz fojtogatóknak, az északi vidéken pedig thuggiknak, azaz a Thug szektához tartozóknak nevezik. Történészek szerint a thuggik ősei az ókori Perzsiából származó nomád szagartik lehettek, s valószínűleg a mozlim hódítókkal kerültek Indiába. Tény, hogy 1290 körül mintegy ezer thuggit fogtak el Delhiben, akiket később Bengáliában telepítettek le.A thuggik azzal dicsekedtek, hogy az ellorai barlangokban talált kilencszáz éves rovásírásaik szerint őseik is rituális gyilkosságokat követtek el. A későbbi thuggik viszont azokkal a hindu hagyományokkal magyarázzák az eredetüket, amelyek szerint egykor egy rossz szellem elnyelte a világot, s Káli úgy mentette meg a Földet, hogy leszúrta a szellemet. Ám a megölt szellem minden egyes kiömlő vércseppjéből újabb és újabb démonok születtek. A velük való hadakozásban elfáradt istennő két embert teremtett, s olyan kendőt adott nekik, amellyel megfojthatták a démonokat. Káli miután minden démont elpusztítottak, jutalomból nekik adta a fojtogatókendőt, s meghagyta: utódaik az emberek megfojtásával folytassák a démonok elleni harcot.E vallási parancsolat az idők során mintegy százezer főre szaporodott thuggik életének szerves részévé vált. India országútjainak rémei lettek, a létezésükről szinte minden helyi lakos tudott, de mindenki hallgatott róluk. Évszázadokon át lényegében zavartalanul gyilkolhattak, s már csak azért is, mert többnyire egy-egy helyi maharadzsa vagy nagyúr pártfogását élvezték (pártfogójuk ellenségeit, persze, szintén eltették láb alól).Elsőként a brit gyarmati hadsereg egyik katonaorvosának, dr. Richard Sherwodnak sikerült 1816-ban leleplezni őket. Bebizonyította, hogy az országutak rejtélyes rémei a thuggik, s arra is rávette őket, hogy a nyilvánosság előtt feltárják hitük és gyilkolási módszereik titkait. Többségük látszólag jámbor életet élő mozlim, egy részük pedig hindu vallású földművelő volt. A rablógyilkosságokat általában 15-20 fős csoportokban hajtották végre. Minden támadás előtt felderítőket küldtek előre, hogy kipuhatolják a karaván létszámát, fegyverzetét, áruját. Az orgyilkosok egy része mint útitárs csatlakozott a karavánhoz, a többiek pedig egy előre megbeszélt helyen váratlanul hátba támadták a csoportot. Egy-egy áldozatot általában két thuggi rohant le, s kicsiny gyermekkoruktól begyakorolt mozdulatokkal, a rumalnak nevezett hosszú, széles, sálszerű zsebkendőjükkel megfojtották. A rumalt, mikor éppen nem használták, a csuklójukra kötve viselték, s ezért teljesen fegyvertelennek látszottak. Hogy megnehezítsék a kirabolt áldozatok azonosítását, a már kihűlt holttesteket feldarabolták vagy megcsonkították. A gyilkosságokban általában csak a férfiak vettek részt. A karavánokkal együtt utazó gyermekeket sem kímélték. De néha a még beszélni nem tudó fiúcskáknak megkegyelmeztek, s sajátjukként nevelték fel és képezték ki őket a gyilkolásra.A szekta, amikor a legaktívabb volt, évente több tízezer embert gyilkolt meg az országutakon. Kultikus hagyományainak és gyilkolási szokásainak talán még ma is vannak folytatói.A sátánistákNem kevésbé veszélyesek azok az európai és tengerentúli titkos gyülekezetek sem, amelyeket a középkortól kezdve általában sátánista szektáknak neveznek az emberek. Közös jellemzőjük, hogy a keresztény vallások elveit, céljait és szertartásait a visszájára fordítják, s az ördögöt (sátánt, Lucifert stb.) vagy más, ugyancsak a gonosz tulajdonságaival felruházott isteneiket imádják. A sátánista szekták hívei számára kötelező a paráználkodás, az emberölés és általában a gonoszság gyakorlása.A kriminalisztika igen sokféle fedéssel és módszerrel működő sátánista szekta tevékenységét ismeri. Ezeket rendszerint nehezebb volt felderíteni, mint azután a tagokat vallomásra bírni. A saját esendőségükkel és az elkövetett bűncselekményekkel szembesülve általában rádöbbennek: a szektavezetők misztikus körítésű kábítószeres, szexuálmágiai, szadista és egyéb, a köznyelvben fekete misének nevezett szertartásai nem szolgálnak mást, minthogy a tagjelölteket beszervezzék, elkötelezzék és a további súlyosabb bűncselekmények elkövetéséhez hozzászoktassák.A legújabb kor leghírhedtebb sátánista szektái közé tartozott az angol okkultista Aliester Crowley által 1907 körül alapított Ezüst Csillag Misztikus Rend. A vezető a megtestesült Antikrisztusként tiszteltette magát híveivel. A rendkívül titkosan működő szektába általában kábítószerekkel"hangulatossá" tett orgiák keretében vonta be az új tagokat. Követőit mágikus egyiptomi szellemekkel való"kapcsolattartásával" és időnként azok szertartásos "megidézésével" is igyekezett elkápráztatni. A két világháború közötti években körülbelül száz taggal működő Ezüst Csillag alapító tagjai közül többen maguk is újabb sátánista szektákat alapítottak szerte a világban. A szakértők szerint számos jel arra mutat, hogy Európában ma is működnek sátánista szekták.A japán AUM Sinrikjó nevű szekta gyilkos fanatizmusa - láttuk - távolról sem egyedi jelenség. Aszahara Soko, eredeti nevén Macimoto Csizou 1987-ben a szigetország Fudzsinomija nevű településén alapította meg vallási közösségét. A viszonylag rövid idő alatt több tízezer főssé váló szekta tagjai a szervezet betiltásáig összesen mintegy százharminc, a külvilágtól elzárt telepen éltek. A szektába belépők kötelesek voltak minden vagyonukat az alapító rendelkezésére bocsátani. Aki később ki akart lépni a szektából, azt a szektafőnök fanatizált bűntársaival egyszerűen meggyilkoltatta.Közösségre vágyó szektásokA japán hatóságok még ma sem tudják, hogy a szekta tagjai pontosan hány bűncselekményt követtek el. A jelenleg is zajló bírósági tárgyalásokon újabb és újabb rémtettekre derül fény. Tény azonban, hogy a szekta titkos vegyi laboratóriumának vezetője beismerte: először a japán lakosság elleni bakteorológiai hadviseléssel kísérleteztek. 1993-ban saját tenyésztésű lépfenét permeteztek szét Tokió utcáin, s csak azért álltak le vele, mert nem tapasztaltak megbetegedéseket. Úgy vélték, ha a járvány kitör, majd elhitetik az emberekkel, hogy az Amerikai Egyesült Államok intézett biológiai támadást Japán ellen. Minthogy ez a próbálkozásuk sikertelen volt, a V-X jelű harcászati ideggázzal kezdtek el kísérletezni. Ezzel öltek meg egy szektatagot, akit kémnek tartottak, s egy idős asszonyon is kipróbálták, aki azóta emlékezetkiesésben szenved. 1994-ben Macamuto városában mit sem sejtő emberek ellen is bevetették az ideggázt, ami akkor még "csak" két ember halálát okozta. A mérgező anyagok tömeges előállítását késleltette, hogy a gyártás során a szekta több tagja is mérgezést kapott. Ennek ellenére folytatták a kísérleteket és 1996 márciusában a tokiói metróban- több adagban - idegbénító, gyorsan ölő szaringázt engedtek szabadon. Ezzel az akciójukkal tizenegy embert gyilkoltak meg és több mint ötezerötszázan szenvedtek súlyos gázmérgezést.A vizsgálatok még folynak, de az máris bizonyosnak látszik, hogy - mint már annyiszor a történelemben- a szektavezető a hétköznapi élet gondjai elől menekülni akaró, s meghitt közösségi kapcsolatra vágyó emberek hiszékenységét használta ki saját vagyonának és hatalmának növelésére.Halálos ufórajongásA San Diego környékén található Santa Fe Ranch nevű villanegyed egyik épületében pár éve harminckilenc ember holttestét találták meg, akik az elsődleges jelek szerint öngyilkosok lettek. Az elhunytak valamennyien fiatal számítástechnikai szakemberek voltak, s a Felsőbb Forrásnak nevezett kultikus közösséghez tartoztak. A szekta idős vezetőjét még nem találták meg. A bérelt villát közös lakó- és kultikus helyként használták, s több vonatkozásban is szembehelyezkedtek a világi törvényekkel. (Például nem fizettek adót.) Az első jelentések arról is beszámolnak, hogy az egyik ismerősüknél hagyott, videókazettákon rögzített búcsúüzenetük szerint abban a hiedelemben követték el altatótúladagolással és szertartásosan csoportos öngyilkosságukat, hogy egy ufó viszi tovább a lelküket, amely a Földhöz közeledő"Hale-Bopp üstökös mögött bújik meg".Az efféle hírek olvastán sokaknak eszébe jut, hogy a tudomány és a miszticizmus összekeverése megdöbbentő és pokolian veszélyes elméleteket hozhat létre. Megint mások azokat az öngyilkossági eseteket idézik, amelyeket egy-egy naptári század- vagy ezredfordulóhoz közeledve a különböző "világvége"-jóslatok vagy csillagászati és egyéb természeti jelenségek hatására követnek el az azokhoz kapcsolódó kitalált mesékben hívő emberek.A szakember az ilyen esetekről hallva csak ismételni tudja: legyen szó akár másokat gyilkoló, akár a saját tagjait öngyilkosságra késztető szektáról, mindegyik esetben olyan bűncselekmények valósulnak meg, amelyekről előbb-utóbb egyebek között rendszerint az is kiderül, hogy valaki vagy valakik csúnyán visszaéltek embertársaik hiszékenységével. Ebben a vonatkozásban már az amerikai bűnüldöző szervek is forró nyomon vannak.Dr. Opál Sándora hadtudomány kandidátusaForrás:ÉT

Luxusvillák és örök nyugvóhelyek a Genfi-tó partján
Audrey Hepburn gyűlölte a piros virágokat. Azt, hogy a Genfi-tó partján, Tolochenaz temetőjében soha nem hervadnak el sírján a piros rózsák, japán rajongóinak köszönheti. Az onnan mintegy 25 kilométerre lévő Celignyben, Richard Burton sírján is mindig virít piros rózsa, ami állítólag Liz Taylornak köszönhető, aki kétszer is hites felesége volt az angol színművésznek.VG-összefoglalóA Genfi-tó partján nemcsak számos híresség él luxusvillákban - mint például Michael Schumacher, Lilo Pulver és újabban András herceg exneje,"Fergie" is -, hanem sok más ismerős névvel találkozhat az, aki felkeresi a Lac Leman-parti temetőket.Tolochenaz már valóságos búcsújáró hely a japánok számára. Hepburn 1993-ban bekövetkezett haláláig csaknem harminc éven át élt ott. A kis falusi temetőben legfeljebb ha 150 sír van. Hepburn sírja az utolsó sorba került, egy kertész tartja rendben. Most üresen áll rajta az üvegláda, amelyben Oscar-díját őrizték. Rajta felirat: "Kikölcsönözve egy japán kiállításnak." A világhírű amerikai színésznő gyermekei - Sean Ferrer és Luca Dotti - Los Angelesben és Rómában élnek. Házukat, a La Paisible-t éppen a közelmúltban adták el.A temetőtől alig néhány méterre álló épületben állandó kiállítás emlékeztet Audrey Hepburnre. Az évi 15 ezer látogató 70 százaléka japán. A házban a művésznő legsikeresebb filmjeinek plakátjai láthatók fényképek sokasága közepette. Azt, hogy utcát nevezzenek el róla az 1800 lakosú helységben, fia, Sean Ferrer kizárta. "Anyám soha nem akarta volna, hogy miatta bármi is megváltozzék ebben a helységben" - indokolta meg álláspontját.Celigny temetőjében magasba nyúló kőtömb figyelmeztet, hogy nem akárki nyugszik a sírban. "Richard Burton, 1925 -1984" - olvasható a grániton. Az erdei temető nem egy látogatóban az elhanyagoltság érzését kelti. Burton 26 éven át élt ott egy átalakított parasztházban. "Pays de Galles"-nak, walesi földnek nevezte a tájat a született walesi. Liz Taylor nem egy forró nyári éjszakát töltött ott Burtonnel. A színész halála után állítólag hosszú éveken át látták őt a temetőben.Charlie Chaplin kezdetben nem talált végső nyugvóhelyre, miután 1977. december 27-én eltemették Corsier-ben. Két hónap sem telt el és "eltüntették" a tölgyfa koporsót, benne Chaplin földi maradványaival. A rablók pénzt akartak kizsarolni a vagyonos hátramaradottakból. A képtelen ügynek a rendőrség vetett véget: Corsier-től alig 40 kilométerre egy kukoricásban megtalálta a koporsót. Chaplin hamvait visszavitték Corsier temetőjébe és - "betörésbiztosan" - súlyos fedőlap alatt helyezték el.A világhírű angol író, Graham Greene Corseaux-ban nyugszik. Ott is halt meg 1991-ben, 86 éves korában. Sírja alig különbözik a többitől a kis falusi temetőben - egyes látogatók úgy találják, hogy a világhírű író egészen "elsvájciasodott".A Genfi-tó partján még sok más nevezetesség alussza örök álmát: Oskar Kokoschka és Vlagyimir Nabokov Clarensben (Montreux mellett), a reformáció atyja, Kálvin János (1509--1564) és Jorge Luis Borges argentin író Genfben.Forrás: Világgazdaság

A Tasszili-képeskönyv
A zöld SzaharaNegyven évvel ezelőtt, 1956-ban másolta le Henri Lhote expedíciója a Szahara szívében emelkedő Tasszili n'Adzzser hegytömb sziklái közt felfedezett ősi festményeket, amelyeket egymást követő népek művészei alkottak sok ezer éve. A sziklaboltozatokra festett képek megdöbbentő bizonyítékai Afrika egykori időjárási változásainak, és bepillantást adnak addig ismeretlen etnikai-állattani múltjába.Az 1903-ban Párizsban született Henri Lhote tizennégy évesen vesztette el szüleit. Attól kezdve alkalmi munkákból élt, majd tizenkilenc évesen katonai pilóta lett. Később csatlakozott egy szaharai expedícióhoz. Algírba érve kiderült, hogy a vállalkozás csődbe jutott, a fiatalember pedig ott állt munka nélkül a gyarmat fővárosában; pénze, ismerősei nem voltak, a sivatagban sohasem járt, Afrikát nem ismerte. Algéria déli területeinek parancsnokától kért anyagi támogatást, de a tisztnek mindössze néhány ezer frankja volt a pénztárban, azt is csak a sáskajárások tanulmányozására költhette. Lhote felajánlotta szolgálatait, kijelentve, hogy hajlandó egyedül teveháton bejárni a déli puszták homoktengerét és kopár hegységeit. S a tapasztalatlan fiú nekivágott a nagy kalandnak.Sziklák alatt fekveHenri Lhote vásárolt néhány, a sáskákkal foglalkozó könyvet, egy tevét, néhány felszerelési tárgyat, s azzal útnak indult. A berber nyelvet nem ismerte, miként a sivatagi vándorlás kockázatait sem. A következő három évben mégis többezer kilométert járt be teveháton. Később katonai repülőgépről is tanulmányozta a terepet; a száraz, szélfútta síkságon kövekkel hintett ősi folyómedrek meanderei bontakoztak ki előtte a Tasszili, a Tibeszti és az Ahaggar hegytömbök vörhenyes tornyai, fantasztikus alakzatai között.Találkozott a teveháton kóborló tuareg* vándorokkal, úgy-ahogy megtanulta a líbiai-berber nyelvet, majd másfél évig tanulmányozta a Tasszili bizarr homokkőtornyai közötti, holdbéli tájra emlékeztető vidéket. Akkorra már megismerkedett egy francia tevés osztag parancsnokával, Charles Brenans-nal, aki rejtélyes festmények ezreire bukkant a hegységben. A tiszt 1923-ban sziklafalak kiugró párkányai alatt különös karcolatokra és színes freskókra bukkant, és vázlatokat készített róluk.Lhote maga is megkereste az addig ismeretlen őskori festményeket. Hanyatt fekve tanulmányozta őket, mert a jelek szerint a különböző korok és népek névtelen művészei is fekve pingálták képeiket a boltozatok alsó felületére. A képeket olykor egymásra festették okkerrel és kaolinnal. A rengeteg kép zűrzavarából lassan bontakoztak ki a részletek. Voltak közöttük ősi vadászjelenetek, trópusi állatokra vadászó, negroid férfiak: íjat és lándzsát szorongató emberek kúsztak vízilovak, struccok és zsiráfok élethű figurái felé. Későbbi korokbólszármazó képeken kis kötényt viselő, barna bőrű emberek - kétségkívül nomádok- terelgették hosszú szarvú marháikat a füves szavannán, más alakok egyiptomi jellegű öltözéket viseltek. Lhote rádöbbent, hogy Fekete-Afrika népei és állatai valaha 1500 kilométerrel északabbra élhettek, mint manapság, Egyiptom harcosai pedig egészen a Szahara déli szegélyéig törtek előre nyugat felé. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Szahara szívében évezredekkel ezelőtt legalábbis szubtrópusi éghajlat uralkodott, sőt Kr. e. 8000-től Kr. e. 1500-ig egymást követő népcsoportok hatoltak be a mára csontszárazzá szikkadt Tasszili térségébe.Henri Lhote harmincéves korára megtalálta élete értelmét: a világnak meg kell ismernie Észak-Afrika addig ismeretlen múltját, éghajlati és néprajzi viszonyainak meglepő előzményeit. De miként lépjen a nyilvánosság elé ezekkel a megdöbbentően új információkkal egy volt katonai pilóta és kóbor utazó? Harmincöt évesen megszerezte hát a doktori címet etnológiából a Sorbonne-on. Most már hozzáfoghatott volna az expedíció szervezéséhez, de ekkor kitört a második világháború. Lhote súlyosan megsebesült; tíz évig tartott, amíg felépült. Csak 1955-re tudott újra lábra állni, s végre sikerült támogatást szereznie a párizsi Embertani Múzeumtól és a francia államtól. 1956 februárjában szervezte meg első kutatóútját, meglepően amatőr módon, de sikerrel: négy fiatal festőt szerződtetett, s a kis csapathoz egy berber anyanyelvű ifjú tolmácsnő, valamint egy hivatásos fényképész csatlakozott.Megkínlódott másolatokAz expedíció a Tasszili-hegységgel szomszédos Dzsanet településre repült. Itt szerezték be élelmiszereiket és felszerelésüket, majd teveháton, nyolc nap alatt jutottak el a gazdag lelőhelyre egy kiszáradt folyamvölgyön át, ahol tevéik lábát fölsértették az éles kődarabok. A vöröses homokkövek labirintusát járva sokat szenvedtek. Nappalonként izzó hőség kínozta a csapatot, éjjelente metsző hideg, s azállandó szélviharban arcukat fölsebezték az éles kőszilánkok. A festők hátukon fekve másolták a sziklarajzokat jókora papírlapokra, s az ábrákat esténként színezték ki az eredeti rőtesbarnára. A fejük fölötti sziklaboltozaton alig volt némi vízszintes felület. Legyek milliárdjai gyötörték őket munka közben, a halvány ábrákat nedves szivaccsal kellett megtisztítaniuk az évezredek porától. A fel-felbukkanó tuareg nomádok barátságosak voltak, csak azt nem értették, hogyan lehet ennyi drága vizet elpazarolni a rőt sziklákra.Henri Lhote előtt lassan kibontakozott Észak-Afrika őstörténetének képeskönyve, bár világos áttekintését megnehezítette, hogy az egymást követő festőnemzedékek néha tizenhat réteget is estettek egymásra a durva felületen. 1956 decemberében- a metsző hideg miatt - az expedíciónak vissza kellett térnie Párizsba, majd 1957-ben egy másik csoport folytatta az áldozatos munkát. Végül 14 ezer méternyi anyagot másoltak le; ebből válogatták ki azokat a műveket, amelyeket a Louvre-ban állítottak ki.Az eredmény megdöbbentően szép és érdekes. A Tasszili képeskönyvéből feltárult a múlt. Kiderült, hogy a legrégebbi képek életkora több ezer évre tehető. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy az ősidőkben a mediterrán térségben nyugatról kelet felé áramló passzátszelek sokkal délebbre hatoltak be Afrikába, mint a történelmi időkben. A legősibb népcsoportok negroid jellegűek voltak, és a mai szavannák állataira vadásztak.A Nagy Mars-lakóRészben letelepült népesség élt itt, eszközeiket csiszolt kovakőből készítették, s hasonló kerek kunyhókban laktak, mint a Niger mentén itt-ott még ma is meglévő falvak népe. A negroid figurák arcát a legrégebbi művészek lilás-vöröses színűre festették, vagyis rokonságban állhattak a mai Nyugat-Afrika őslakóival. Orrszarvúra, zsiráfra, sőt elefántra is vadásztak a Tasszili magasföldjein és a környező pusztákon, az egykori tavak mentén és a mocsaras területeken. Isteneik vagy szellemőseik képeit hófehérre festették, köztük a tréfásan Nagy Mars-lakónak elnevezett öt és fél méteres óriást is, amelynek, persze, semmi köze sem volt holmi földönkívüliekhez. Ez a sötét bőrű etnikum Kr. e. 10 000 és 5000 között települhetett le az ősi folyammedrek mentén, amelyeknek vízgyűjtője a Niger folyó térsége és a Csád-tó lehetett.Marhapásztorok korszakaEzután világosabb bőrű embercsoportok követték egymást a Tasszili hegytömbjei között; velük kezdődött a borid (marhapásztor) korszak. Feltehető, hogy a pásztorok egymást követő hullámai Felső-Egyiptomból vagy Núbiából érkeztek, s a hamiták ősei lehettek, akik végül a mai Nigériában csatlakoztak a negroid őslakossághoz.A borid korszakban megkezdődött a fekete kontinens fokozatos kiszáradása, a máig tartó deszikkáció. A tavacskák, a mocsárvidék helyét mind kevesebb csapadék öntözte füves síkság foglalta el. A trópusi állatfajok sorra eltűntek, majd a marhacsordákat terelgető pásztorok után- Kr. e. 1500 táján - lovasok, sőt lovak vonta szekerek bukkantak fel. De még ekkorról is maradtak fenn egyiptomi jellegű festmények, például egy karcsú nílusi bárka képe, amely már aligha lehetett jellemző a Tasszili egykori csapadékos időjárására. Valószínűleg egy, a fáraók országában járt művész festhette a hajót talán emlékezetből.Római források szólnak a pun háborúk idején a hamita garamantok népéről, amelynek lovasai Karthágó oldalán küzdöttek a rómaiak ellen. Már történelmi időkben kezdődött a Szahara kamelid (tevetartó) korszaka; a lovak lassan átadták helyüket a tevéknek, a sivatag hajóinak.A Louvre-ban 1958-tól kiállított Tasszili-festmények művészi, esztétikai szempontból is értékesek, egyszersmind a földtörténet egy drámai folyamatát illusztrálják: a mai napig tartó kiszáradást, amely már a Szahel-övezetet sújtja.Szuhay-Havas Ervin

Téli ünnepeink
A mai ember számára talán hihetetlen, de a XVIII. században karácsony ünnepének még nem volt akkora jelentősége, mint húsvétnak. A karácsony a millenniumi időkben kezdet szokássá válni, s túlnőni a húsvéti ünnepen. Ma a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus a Megváltó születésének napja: a szeretet, az öröm, a békeség, a család, az otthon ünnepe.Ez az ünnep hagyományiban, szellemiségében, hangulatában emberek millióit érinti meg. De igazi örömöt csak az érez, aki nem elégszik meg külsőségekkel, hanem az ünnep igazi tartalmát teszi magáévá. Ezek az érzések felejthetetlenek számunkra. Kevesen tudják, honnan ered az ünnep elnevezése. Legvalószínűbb az, hogy a korciti - fordul, lép szó származéka, és a téli napforduló örömére, az azt megelőző várakozásra utal. Jézus születésének tiszteletére díszítünk karácsonyfát, énekelünk karácsonyi énekeket, kívánunk egymásnak boldog, békés ünnepeket. Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, ami az évről évre megújuló természet mágikus jelképe. Állítása általános volt hazánkban, de múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította.A téli ünnepi szokások a századok során sokat változtak, de az ajándékozás szokása megmaradt. Karácsonyi fények gyúlnak a fenyőfákon, és az öröm az ajándékozásban is megnyilvánul. Sohasem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék, a figyelmesség, amellyel adják. Az ajándékozás lényege, hogy gondolunk valakire, örömet akarunk neki szerezni, készülünk rá.Szentestén véget ér karácsony böjtje, és az ünnep fénypontja a karácsonyi lakoma. Az ünnepi asztalnál nem az a lényeg, milyen értékes étkészletet veszünk elő, hanem hogy a hétköznapoktól eltérően az ünnep jellegének megfelelő ételekkel, virággal, gyertyával vidámítsuk az asztalt és magunkat. A szeretet ünnepén elfelejtjük mindazokat a vesződségeket, amelyeket az ünnepre való készülődés okozott. A fenyőillatú meleg szobában örülünk egymásnak, az ünnepnek, az ajándékoknak. A nagy rohanásban megállunk egy percre, és egymásra figyelünk. Jó érzés, hogy békében, szeretetben együtt a család.Mindenkinek ilyen karácsonyt kívánunk!A következõk a téli ünnepkör jeles napjai: András napja (november 30.), Borbála a hajadon lányok, a bányászok és tüzérek védõszentje. Ünnepnapja december 4-e. Miklós (december 6.), Luca napja (december 13.), Tamás napja (december 21.), Karácsony, István napja (december 26.), Aprószentek napja (december 28.), Szilveszter (december 31.), Kiskarácsony (január 1.), Vízkereszt (január 6.). December 28-a János napja, még ma is sok helyütt a borszentelés ünnepe. A tél kezdete Valamikor az óév utolsó ünnepe november 11-e, Szent Márton napja volt. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményeket. Véget ért a mezőgazdasági munka, elszámoltak uraiknak a jobbágyok megfogadták az új pásztorokat. A házasemberek a disznótorokra, a fiatalok a fonókba, a kisgyermekek pedig a tél örömeire készülődtek, mert a népi hagyomány úgy tartja, rendszerint ilyenkor esik le az első hó. Szent Márton, akinek neve napját ünnepeljük e napon, a kora középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Nekünk, magyaroknak pedig különösen kedves, hiszen a legenda szerint itt, az ország nyugati határán született 316-ban vagy 317-ben. Korábban egyesek úgy vélték, a mai pannonhalmi apátság helyén, amit egykor Szent Márton hegyi apátság néven emlegettek, de most már biztosan tudjuk, hogy Saváriában, a mai Szombathelyen. Állítólag pontosan ott, ahol jelenleg is, áll a középkori eredetű Szent Márton-templomba. Pogányként látta meg a napvilágot, s tizenöt éves volt, amikor besorozták a római hadseregbe Nemcsak vitézségével tűnt ki hanem szívjóságával a betegek és a szegények iránti részvétével is: A legenda szerint egyszer Amiens városkapujánál télen megpillantott egy didergő koldust s annyira megszánta hogy köpenyegét levéve kettéhasította s a felét odavetette a szűkölködőnek: Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus. Párnámat rázom, Szent Andrást várom Az advent varázsos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás õsi izgalma is. A pogány hiedelmek még századunk sem haltak ki teljesen, fennmaradtak a népszokásokban. Dömötör Tekla és Bálint Sándor néprajz tudósok beszámolója szerint számos erdélyi településen megszokott volt, hogy a rotáte alatt bezárták az ajtókat, ablakokat, nehogy a hajnali harangozás elöl menekülõ boszorkányok otthoniakat megrontsák. Másutt a fiatal lányok a harangkötél apró darabját fonták a hajukba, hogy farsang idején sok kérõ látogasson el hozzájuk. Az Alföldön mézet vagy cukrot ettek a harangozás alatt a legények magukhoz édesgetésre. A karácsonyig tartó négy hét alatt számos szent ünnepét találhatjuk a naptárban, akiknek a népi gondolkodás nemcsak közbenjáró szerepet, de mágikus hatalmat is tulajdonít. Itt van mindenekelõtt András napja november 30-án. András apostol Jézus tizenkét tanítványának volt az egyike, Simon Péter testvére. Életérõl igen keveset tudunk, a hagyomány szerint a Volgáig terjedõ keleti területeken hirdette az evangéliumot, ezért vált Oroszország védõszentjévé. Mikor térítõútjáról visszatért, megalapította a bizánci egyházat, s nem sokkal ezután vértanúságot szenvedett. Ferdén állított keresztre feszítették, ez ún. Andráskereszt. András a középkorban, fõleg Oroszországban a különösen kedvelt szentek közé tartozott, innen terjedt el a tisztelete az egykori Magyarországon. Számos helynév õrzi ezt, pl. Békésszentandrás, Garamszentandrás, Lipótszentandrás, Mosonszentandrás, Temesszentandrás, Andrásfalva és mások. Három magyarkirály is viselte a nevét. I. András(1047-1060) Vazul fia volt, s apja megvakíttatása után Jaroszláv kijevi fejedelemhez menekült, akinek lányát feleségül is vette. A trónharcok idején hívei visszahívták az országba, s 1047-ban meg is koronázták. Alakjához fûzõdik a korona és a kard legendája-hogy kipróbálja, öccse nem tör-e trónjára, koronával és karddal kínálta meg Béla herceget, aki - szerencséjére - a kardot választotta. ADVENT A szó latin eredetû, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való elõkészület ideje, kezdete András naphoz (nov.30) legközelebb esõ vasárnap. Bod Péter ref. lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén: "így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson elõtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midõn a testben megjelent. Midõn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midõn halála óráján elmégyen az emberhez. Midõn eljõ az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdõdni szokott Szent András napján." Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idõ alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szûz Mária tiszteletére ajánlottak.Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Advent idõszakához is kötõdik néhány ilyen. Pl.: - az eladósorban levõ lány a hajnali misére való elsõ harangozáskor a harang kötelébõl három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérõje legyen. - az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettõl édes legyen a nyelvük, s mielõbb férjet "édesgessenek" magukhoz. - Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. - az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul.- Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tûz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni. Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetõsen jó alkalmat adva a varázslásra. Az Egyház ajánlja ezen idõszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.) A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.Modern rohanó életünkben a szívük, lelkük mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" idõszaka. Várjuk a Messiást, mert tudjuk "eljõ és nem késik"."Ó szent magány, szép csönd, ó szûz nemesség,Szívem adventje, hófehér roráte,Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!"/Juhász Gyula/ BORBÁLA Szent Borbála (idegen nyelveken Barbara) ünnepe már a második adventi hétre, december 4-re esik. Védõszentje bányászoknak, tüzéreknek, váraknak. A legenda szerint Kisázsiában élt és kereszténységéért lefejezték Szent-Borbálát. Hajdan a lányok pártfogójuknak tekintették, ezen a napon a cseresznyefa ágát vízbe tették, az ha karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelentett. Délnyugat-Magyarországon e napon tilos volt mindenféle nõi munka. Egyes helyeken a férfi vendég nem volt szívesen látott, mert elvitte a ház szerencséjét.Borbála-ág vágásaA magyar középkor egyik legismertebb szentje és vértanúja, aki Nikodémiában élt az i. sz. 4 században. Elõkelõ pogány úrnak, Dioscurosnak volt a lánya. Legendáját az Érdy-kódex rögzítette. E szerint Dioscuros nagyon féltette szép és okos leányát a keresztény vallástól, ezért egy félreesõ, magányos toronyba záratta. Borbála azonban fogságában hírt kapott Origenes alexandriai bölcsrõl, és írt neki, kérve, hogy ismertesse meg Krisztus tanításával. Origenes elküldte hozzá Bálint nevû papját, aki azután titokban megkeresztelte. Apja, hogy kedvébe járjon leányának, fürdõházat épített neki. Borbála azonban az ott álló bálvány szobrát összetörte, és a falba még egy harmadik ablakot is vágott, hogy az a Szentháromságra emlékeztesse. Dioscuros erre féktelen haragra gerjedt, és meg akarta ölni a lányát aki a pusztába menekül elõle, de két pász tor visszahurcolta. Erre a pogány férfi apához méltatlan kegyetlenséggel megkínoztatta Borbálát, majd elküldte a császárhoz, hogy ítélje halálra. Miximianus felszólította a szüzet, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek s mikor azt megtagadta újra megkínoztatta, majd börtönbe vetette. A fogságban Jézus megjelent a szenvedõnek mennyei võlegényeként, vigasztalta, erõsítette. Erre a lány testérõl eltûntek a kínzások nyomai. Másnap a császár ezt a pogány istenek segítségének tulajdonította, s amikor feltevése ellen Borbála tiltakozott, égõ fáklyát dobott az arcába, majd meztelenül kergettette végig a város utcáin. Imádságra Isten angyala ruhával borította be az ártatlan szûz testét. Maximianus dühe emiatt csak fokozódott, halálára ítélte, és a kivégzést a lány apjára bízta, aki lefejezte. Hazatértében azonban a "mennybõl tûz szálla reá és megemészté õtet". Legendája alapján Borbála a jó halál, a bányászok, a tüzérség, várak, erõdök védõszentje, akit pálmaággal, toronnyal, kehellyel, könyvvel szoktak megörökíteni. A brassói Fekete-templomban található egyik legszebb ábrázolása: Szûz Mária Jézussal, Katalin és Borbála között. Selmecbányán fején koronával, kezében bányászfáklyával áll a szobra. Híres a csehországi Kutná Hora bányászváros Borbálának szentelt gótikus temploma is. De Dorogon, Salgótarjánban, Pécsett is igen tisztelték. Legendáját több középkori freskó is bemutatja. A felvidéki jekelfalusi és a székelyföldi bögözi templomban úgy ábrázolták, hogy fejére Krisztus menyegzõi virágkoszorút helyez, a vele való misztikus egyesülés jelképeként, mire sebei begyógyulnak. A Borbála-nap legfontosabb népi hagyománya, a Borbála-ág vágása is erre az eseményre utal. A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, s ha kizöldül, hamarosan férjhez mennek. A zöld ág az élet jelképe, õsi szimbólum. De vallásos tartalma is van: az ártatlanság, a szüzesség, a kegyelmi állapot jelképe. Tannhauser ismert történetében is a megtisztulást, a bûnbocsánatot jelenti. MIKLÓS Ünnepe december 6. Szent Miklós püspök emléknapja. A keleti egyház legjelentõsebb szentje, a görög katolikusoknál ma is kötelezõ ünnep. Szent Miklós püspök a 4. században élt a kisázsiai Myrában. Segítette a szegényeket, nincsteleneket. A legenda szerint egyszer egy nyitott ablakon dobott be aranyakat három hajadonnak, kik ezáltal tisztességgel férjhez mehettek. Innen ered a szokás, hogy gyermekek a mai napig kiteszik az ablakokba kitisztított cipõiket, s várják a jóságos Mikulás bácsit, aki piros ruhába öltözve, fején püspöksüveggel, hátán puttonnyal járja az országot-világot, megajándékozza a "jó gyermekeket".A történetet Péchy Ferenc 1529-ben versben örökítette meg, Anthonius Manicellus Veliternus humnuszának fordításában:Légy most segítség Szent Miklós minekünk,Kik idnepedet és téged tisztelünk,Légy te Szent Miklós tanuló ifjaknakMi segedelmünk.Az kik tanóságra nevedbe adatnakÉs tanóságot nagyon gyakorolnak,Bûnt te nevedben eltávoztassanakszent Miklós püspök.Szegény embernek három szûz leánya,Kiket akar vala gonosz bûnre adni,Õ szüzességek megmaradott valaTe kencsed mia.Nagyon téged kiáltanak és téged tisztelnek,Kiket vizeknek habjai fenyegetnek,Kik drágaságba hozzád evöltenek:Segítség leszel nekik. LUCA Ünnepe: december 13, az év legrövidebb napja. "Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja." Ehhez a naphoz az ország minden részében sok-sok hagyomány, babona társul. Nógrád megye falvaiban is különbözõ hiedelmek maradtak fönn még a mai napig is. Például: Mihálygerge: december 13-án nem volt szabad fonni, kenyeret sütni, lúgozni. Ipolytarnóc: ott azt tartották, hogy csak a Luca nevûeknek nem szabad fonni, minden egyéb munka véhezhetõ. E napon kezdték faragni a Luca-székét, melyet karácsonyra kellett elkészíteni, úgy, hogy minden nap csupán egy-egy mûveletet lehetett rajta elvégezni. Innen ered: "Sokáig készül, mint a Luca széke." Karácsony este aztán elvitték a templomba, éjféli misére, készítõje ráállva megláthatta kik a falu boszorkányai. E napon a fonóban mulatságot is tartottak, ott volt a falu fiatalsága; ettek-ittak, mulattak. sötétedéskor fehér lepedõben, kormos arccal mentek a fiúk a lányokat riogatni. A lányok elõszeretettel jósoltak, az egri Tréfás jóslás a gombócba gyúrt papírdarab, melyre egy-egy fiú nevet írtak. A gombócot kifõzték, amelyik legelõbb jött a víz tetejére, azt kimerték, s megnézték milyen nevû lesz a férjük. A kisfiúk "lucázni" jártak, házakhoz betérve tréfás köszöntõket mondtak. dejtáron például a következõt:Lucát jöttem köszönteni,adjanak egy kicsit hörpinteni,vagy egy pohár pálinkát,vagy egy pohár borocskát,mind a kettõt meginnám.Tyúkok, ludak tojjanak,malacos legyen a disznójuk,borjas legyen a tehén.Amennyi szekér széna, szalma,annyi legyen a lányuk kérõje.A gyerekek a köszöntõért diót, almát vagy néhány fillért kaptak. Mindazoknak, akik többet szeretnének tudni a Luca-napi hagyományokról, ajánljuk a következõ könyvet: Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén.Az egyébként is eseménydús adventi (karácsonyváró) ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához fûzõdött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó szellemek elûzésére kínált alkalmat. Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszõlõs, Nõtincs - ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a karácsonyi misén azon ülve meglássák a boszorkányokat. Ekkor többféle asszonyi munkát (fonás, mosás, fosztás, kenyérsütés) tilos volt végezni. Luca napja a szerelmi jóslások idõpontja is. Az Ipoly mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk. Betlehemezés A Magyar karácsonyi ünnepkör egyik legkedvesebb szokása a betlehemezés. Karácsony elõtt jártak házról-házra és némi harapnivaló, koccintanivaló kíséretében mutatták be játékukat a betlehemes fiúk, legények. Ebben a hagyományos játékban Jézus születésének eseményei elevenednek meg, ma már inkább csak a Szent Család szálláskeresése, a pásztorok imádása, esetleg a háromkirályok látogatása, többnyire gyermekek elõadásában. A középkorban azonban az egész karácsonyi eseménysort felnõtt férfiak mutatták be misztériumjátékok keretében a templomban. Ezek egyikének sem ismerjük a szövegét, de a 17-18. századtól a laikus társaságok elõadásairól már maradtak fenn tudósítások. A 19. századtól a betlehemezés két formáját láthatjuk: a bábokkal és az elõ szereplõkkel megjelenített karácsonyi játékokat. Az elõbbit fõleg a Dunántúl és a Felsõ-Tisza vidékén gyakorolták, míg Erdélyben inkább az utóbbi hódított. A bábtáncoltatást a középkorban az oltáron mutatták be, s mivel késõbb világi elemek is szövõdtek az elõadásban, kitiltották a templomból. Csupán a betlehemi istálló és a Szent Család kicsinyített mása maradhatott meg a szentelek falak között. Az élõképszerû, ma is látható betlehemek tehát az egykori bábjátszás. Betlehemes játékainak a legarchaikusabb rétege Erdélybõl származik, ezek egyes részletei, motívumai egész a 17. századig vezethetõ vissza. Ecsegrõl, a 17. századból származik a betlehemes játék elsõ magyar nyelvû emléke. Számos hagyományõrzõ csoport (például a rimóci ) élteti tovább a Palócföldön oly sajátos szép szokást. Vesszõhordás Különösen Õrhalomra volt jellemzõ a pásztorok karácsonyi vesszőhordása, amellyel az állatok szaporodását vélték elõsegíteni. A karácsonyi ünnepi asztalra több helyütt szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. Ilyenkor a család halottait is odavárták. A terített abrosz morzsáit a földeken szórták szét, hogy jó legyen a termés. Fák díszítése A karácsonyfára agg atott gyümölcs ugyancsak a következõ évi gazdag termés ígéretét jelentette. Manapság a feldíszített útszéli keresztek, a sírokon megjelent földi javakkal teleaggatott karácsonyfák ugyanezen gondolatot éltetik tovább. A karácsonyfa jelképrendszerét a kutatás máig nem tisztázta végérvényesen. Hazánkban Brunszvik Teréz állított elõször karácsonyfát 1824-ben. De hasonlószokás más vidékeken is volt, csak nem fenyõágat, hanem termõ ágat használtak erre a célra.Az ünnepi este hangulatához hozzátartozik a szépen feldíszített fenyõfa. A díszítésnél ügyeljünk arra, hogy a díszek - ha már elhatároztuk, hogy "színben tartjuk" az ünnepi öltözetet - egymással harmonizáljanak. A hajdani szép szokás - amikor aranyra festett diókat tettek a fára - ma sem elvetendõ. Van, aki fényes, van aki a matt díszeket részesíti elõnyben. Másoknak a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. Újdonságnak számít a terrakotta-szín, amelyhez égetettagyag figurák valók. Gyermekes családok a macis, szalagos karácsonyfának örülnek. Különféle üvegbõl készült gömböket, figurákat is elhelyezhetünk a fenyõfán. A karácsonyfa legszebb dísze a gyertyák fénye. A legtöbb családban szentestén, amikor a karácsonyfát körülállják, minden lámpát eloltanak, csak a karácsonyfa fényei világítanak.Gyertyaégetés helyett egyre többen részesítik elõnyben a villanyégõket, elkerülve ezzel az esetleges baleseteket.A karácsonyfa tetején elhelyezett csúcs vagy más dísz az est hangulatát fokozza.Az aranydíszes fenyõ soha nem megy ki a divatból, legfeljebb díszei változnak. A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítõelemek. Csillag, harang, szív, toboz angyalka formái jól néznek ki a szalmafüzéres, piros szalagos fán. Piros masnikkal és piros gyertyákkal egészíthetjük ki. HITETLEN TAMÁS December 21-én van Tamás napja. Jézus tanítványának, Tamás apostolnak, a galileai ácsmesternek az emlékünnepe. A legenda szerint õ volt az, aki nem hitt Mestere feltámadásában, ezért Krisztus megengedte neki, hogy megérintse sebeit, miközben azt mondta: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. "E bibliai jelenet nyomán született a " hitetlen Tamás" és a "tamáskodik" szólás az oktalan kételkedés kifejezésére. A hagyomány úgy tartja, Tamás Egyiptomban és Indiában térített és hirdette a keresztény tanoknak. Ez utóbbi területen halt vértanúhalált is. Holttestét késõbb Olaszországba vitték. Az ácsok és az építészek védõszentje. A magyarok régóta tisztelik, nevét több település is õrzi, például Csíkszenttamás, Székelyszenttamás és Rába- szenttamás, Szenttamási, Szenttamás. Több magyar fõpap és fõúr is viselte a nevét, így például: Könyves Kálmán nápolyi követe, IV. István udvari orvosa, az Aranybulla egyik kieszközölõje- Tamás, egri püspök, Anjou Károly Róbert megkoronázója- Tamás esztergomi érsek. Egyik legrégibb festõnket is e névre keresztelték, míg vezetéknevét, a Kolozsvárit, szülõvárosáról kapta. Õ csinálta a garamszentbenedeki fõoltár híres táblaképeit. A karácsonyi képeket Tamás napján szokták megszentelni. Ez az idõszak már felidézi a hagyományos karácsonyi ételek gyermekkori ízeit és illatát, ahogy azt Magyar Elek, az "Ínyes-mester", a Pesti Napló egykori gasztronómiai tudósítója oly érzékletesen megfogalmazta. Szent Tamás apostol KARÁCSONY Az egész világ számára a béke, a szeretet ünnepe. Jézus születésének napja, az egyház egyik legnagyobb ünnepe. Hazánkban számos népszokás, hiedelem kapcsolódik Ádám-Éva napjához (december 24.), valamint Karácsony napjaihoz (december 25,26). December 24-ét karácsony böjtjének is nevezzük, ez a nap az ünnep kezdete. Dologtiltó napnak tartották, csupán a takarítás és a sütés-fõzés volt e napon engedélyezett. A férfiak a ház körül tettek rendet, s az állatokat látták el, az asszonyok, lányok pedig a házban, fõleg a konyhában tevékenykedtek. A karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak ezen a napon használták, melynek mágikus erõt tulajdonította. A következõ évben ezt az asztalkendõt használták a gabona vetésénél, valamint ezzel takarták le a beteget. A karácsonyi vacsora rangját jellemzi az alábbi szólás: "Karácsonykor kalácsot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor, ahogy lehet." Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt. Többhelyütt fokhagyma volt az étkezés "elsõ fogása", melynek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak. Népszerûek voltak a babból, lencsébõl, mákból készült ételek, ezek a gazdagságot voltak hivatottak jelképezni. Az ünnepi vacsorához tartozott még az alma is, melyet a gazda annyi részre vágott, ahányan az asztalt körülülték. mindenki kapott egy gerezdet, s miközben elfogyasztották egymásra gondoltak, ezáltal az elkövetkezendõ évben sem feledkeznek meg egymásról. A vacsora közben keletkezett morzsát megõrizték; használták orvosságként, szerelem felkeltésére, rontás ellen. Szokás volt Szentestén a kántálás. gyermekek csapatostul járták a falut, köszöntõket mondtak, énekeltek, amelyért diót, almát, esetleg pénzt kaptak. A pásztorok vesszõvel jártak köszönteni, a házaknál elmondott jókívánságok után a gazdasszony kihúzott egy vesszõt a csomóból, azzal jelképesen "megvesszõzte" a pásztorokat s ajándékokkal viszonozta a köszöntést. ez a szokás a termékenység-varázslás része volt. Az est további részét általában kártyázással töltötték, mégnem eljött az idõ, hogy az éjféli misére menjenek. Oda magukkal vitték a Luca-széket, melyre ha felálltak meglátatták a falu boszorkányait. Karácsony (december 24.) estéje számos hiedelmet vonz maga köré. Ezek többnyire még a kereszténység elõtti idõkre nyúlnak vissza, vagyis a téli napfordulóval kapcsolatos mágikus eljárások, de mára már keveredtek az ünnep keresztény elemeivel.Ezen a napon tilos volt erdõn, mezõn tevékenykedni, mindenki csak a ház körül dolgozott. Tilos volt kölcsönadni és kölcsönkérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Ugyanígy nem volt tanácsos varrni, foltozni, nehogy hályog legyen a gazdasszony szemén. A jó szaporulatot segítette, ha lencsét fõztek a jószágnak, vagy ha megveregették õket. Ha az állatok ezen a napon bal oldalukon feküdtek, hosszú, hideg télre lehetett számítani.Ha karácsony "böjtjén" kukorékol a kakas, számítani lehetett arra, hogy valaki meghal a házból. "Szerencsés" volt, aki éppen karácsonykor halt meg, mert akkor bûnbocsánatot nyert.Az esti vacsoránál mindennek meg volt a maga elõírása és jelentése. Például jelentõsége volt a szépen hímzett karácsonyi abrosznak is, amelyet kizárólag erre az alkalomra használtak. Az ünnep fontos kelléke volt az asztalon a kenyér, s valahol a kalács. Jelentõsége volt annak is, hogy az asztalra kerülõ kenyér egész legyen, hogy a teljes esztendõre bõven legyen. Az asztal alá szénát, szalmát tettek, hogy a gazda majd azt tegye az állatok alá, ezáltal biztosítva egészségüket a következõ esztendõre.Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. A palócoknál például egy almát annyi felé vágtak, ahányan voltak a családban, s mindenki kapott belõle, hogy összetartson a család vagy ha valaki eltévedne hazataláljon. A karácsonyi dióevés széles e hazában elterjedt szokás volt. Az egészséges dió egészséget, a rossz betegséget jelentett. Szokás volt a diódobálás. Jelentõsége, jelentése tájanként különbözött. Nyitragerencséren ezt mondták:"Édes angyalkáim megajándékoztatok erõvel, egészséggel, én megajándékozlak egy-egy dióval."Népszerû karácsonyi szokás volt magyar nyelvterületen a kántálás és a betlehemezés. Amikor 24-én az ifjak kántálni mentek, az annyit jelentett, hogy körbejárták a falut, köszöntõket mondva, s énekelve. Mind-ezért általában jutalmat kértek és kaptak. Ilyen számunkra is jól ismert kántáló ének a Csordapásztorok vagy a Betlehem, betlehem a te határidba kezdetű.Barcaság falvaiban szokás volt, hogy négy-öt kisfiúból álló csoport felkeresse a rokonokat, szomszédokat, a szülõk jóbarátait, s az ajtó elõtt köszöntõt énekeljen. Az alábbi éneket a gyûjtõk már cigányoktól hallották, akik azonban ezt ré-gebben a csángóktól tanulhatták:Felkelék, felkelék szép piros hajnalba,Nyilván látom, nyilván menyország kapuja.Azon emelkedik egy kerek dombocska,Azon nevelkedik egy édes almafa.Édes az almája, cukros a levele,Hogyne sírnék, rínék, hogy kapjak belõle.Az ének elhangzása után általában valamilyen tréfás, ajándékkérõ köszöntõt mondtak:A nagy óriásnálKilenc évet laktam,A Vörös tengerbeNagy halakat láttam.Láttam, az erdõbõlKifutott egy róka,Olyan vót a farka,A vers után a gazda a gyermekeket házba hívta, vagy a küszöbön osztotta szét az elõkészített diót, almát, kalácsot.Én kicsike vagyok,A fogaim nagyok,Megtöröm a diót,Csak sokat aggyatok!A betlehemezés nagyobb elõkészületet igénylõ dramatikus játék. Több tájanként változó elembõl áll, amelyek külön-külön is megállják a helyüket. Ilyen a bábtáncoltató betlehemezés, a szálláskeresés, vagy a Heródes-játék.... Jóreggelt bölcs kovács!Mért nem attál szállást?Mért nem attál SzûzanyánknakÉjszakára szállást?Ha én tuttam volnaHogy te vagy Mária,Aranyból is, ezüstbõl isSzállást attam volna.Én pediglen hideg földreLefeküttem volna. ...Az ostyahordás többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal elõtte történt. A kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelõ számú ostyát küldött. Ennek fejébe a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos részét képezte, amelyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagy-mával együtt ettek, sõt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.Mikor az Úr Jézus világra született,Elõször is mihozzánk hasonló gyerek lett,Mint mennyei mester tanított sok jóra,Most az ostyaszínbe testét nekünk aggya.Hozzták a pásztorok sajtot, báránykákot,Mi is azonképpen horgyuk az ostyákotSzálljon erre a házraIsten áldása.Az éjféli misére általában együtt ment a család. Ekkor kellett magukkal vigyék Luca óta készített széket, vagy inget. Ugyancsak e napon kellett megnézni, vajon kivirágzott-e a Borbála-ág. A karácsony éjféli idõjárásból jósoltak a követ-kezõ évi termésre. Jászdózsán például úgy tartották, ha csillagos az ég az éjféli misekor, akkor sok kukorica lesz. Legkedvesebb az az elképzelés, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok és kibeszélik a gazdájukat.A karácsonyfa állítás szokása mai formájában újabb keletű. Német protestáns szokásnak tartják, amely hazánkba a Monarchia idején került be, s az 1920-as, 30-as években terjedt el. Osztrák néprajzkutatók szerint elterjedésében nagy szerepe lehetett az elsõ világháborúnak, amikor a katonáknak közös karácsonyfát állítottak. Nem véletlen, hogy a már meglévõ hagyományokba ez az új elem olyan hamar be tudott illeszkedni. A magyar nép körében létezett hasonló szokás. Az úgynevezett termõág a téli napforduló ünnepére kiakasztott, termékenységet jelképezõ zöld ág volt, majd a kereszténység elterjedése után új tartalommal telítõdött, s a teremtésre emlékezõ paradicsomjáték életfáját jelképezte. A díszek ugyanígy kettõs eredetûek: a rajta csüngõ dió és alma a termékenység, a lánc pedig egyes föltevések szerint a paradicsomi életfán tekergõ kígyó jelképe.Advent utolsó hetén már valamennyien kijárunk a piacra, hogy megvásároljuk azt a luc-, ezüst- vagy erdei fenyõt, amely szépen feldíszítve dec. 24-én este karácsonyfa lesz otthonunkba. Mintha a természet egy kicsit beköltözött volna a városba, a havas vagy latyakos utcákon mindenütt ott zöldellnek a fenyõk: ablakok alá rejtve, a balkonokon felállítva, autók csomagtartóján, kirakatok üvegei mentén, kicsik és nagyok, dúsak és ösztövérek. Mind megannyi üzenet: az öröm, a béke, a szeretet ünnepének eljöttérõl, de egyszersmind a természet, a világosság, az élet megújulásáról is. A fenyõ már az emberiség õskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígérete: a meleg, a fény visszatértét a földre a fák kizöldülését, a rontó szellemek elváltozását, az élet újjászületését. Ezért az emberek már igen korán borókát , fagyöngyöt, fenyõágakat akasztottak fel otthoniakban a mestergerendákra. Már a rómaiak is ajándékoztak zöld ágacskákat, az ún. strenaét, újesztendõ napján. Az õsgermánok pedig a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették fenyõágaikat. Hazánkban a Borbála napi zöldág hajtatása, a Luca-búza keltetése is e szokással rokon, éppúgy, mint a briteknél a fagyöngy koszorú mennyezetre függesztése. A fenyõágakat, fákat idõvel piros almával, dióval, mogyoróval, tojással-termékenység szimbólumokkal- feldíszítették. A pogány hagyományokra épült rá a keresztény vallás liturgiája. A fenyõfaállítása jelképe már korán összefonódott az élet, illetve a tudás fájának képzetkörével. Erre utal az is, hogy a legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom (Paradies) volt a neve, hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Ki gondolná, hogy még ma is szimbolikus értelme van azoknak a díszeknek, amiket fenyõfánk ágaira aggatunk? Bizonyára kevesen tudják, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy- és papírlánc a bibliai kígyót idézi a bûnbeesés idejébõl, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa alá tett ajándékokat pedig ételek formájában egykor a család eltávozott tagjainak ajánlották.December 25-e a család ünnepe. Ez is, mint minden nagy ünnep munkatilalommal járt. Leszpéden így mondták: "Ha ettünk, akkor a tányérokat sem mostuk el, akkor azt félreraktuk és másnap mostuk el." Pereszlényben a hamut, a szemetet nem vitték ki, mert úgy vélték, ezzel kivinnék a szerencsét a házból. Jászdózsán karácsony napján nem fésülködtek. Regölés István napja (december 26.): Szent Istvánt a keresztények elsõ vértanújaként tartják számon. E naphoz kötõdik a regölés szokása, amelyet a kutatók a legarchaikusabb szokásnak, a téli napfordulóra utaló varázsszövegnek tartanak. A déldunántúli regölõk sorra járták a házakat köcsögdudával, csörgõsbottal, s énekeltek. A regösénekek hosszúak voltak, amelyeket azonban részekre bonthatunk. Tartalmaz egy Beköszöntõt: pl:Kejj föl gazda, kejj föl, szállott Isten házodraSokával, seregével, vetett asztalával,szárnyas angyalával, teli poharával.... (Boldogfa)Aztán következtek a jókívánságok, a legények, leányok összeéneklése,... itten tudunk egy legényt, kinek Jancsi,amott tudunk egy leányt kinek neve Tercsi ...,majd az adománykérés.Állandó rész a dalban, amely az egyes részeket is elválasztja:"Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem." Aprószentek napja (december 28.):Heródes tömeges gyermekgyilkolásának az emléknapja. Mivel akkor a kisfiúk estek a szenvedés áldozatául, most a lányokon volt a sor. Aprószentek hajnalán a legények alig várták, hogy korbácsolni mehessenek. A korbácsot 8 szál fûzfavesszõbõl fonták és ezzel verték meg azt, akinek jót kívántak. Azt tartották, hogy akit aprószentek napján nem korbácsolnak meg, a jövõ évben beteges lesz, s ha legény nem fog megházasodni, ha leány nem fog férjhez menni. Lányos házakhoz a legények gyakran olyan korán mentek, hogy a leányt még ágyban találják, s nem egyszer úgy megverték, hogy orvosi beavatkozásra volt szükség. A szokás elfajulása magyarázza annak elhalását, de "finomított változatban" a legénynép még ma is szívesen kiveri az asszonynépet ágyából. Voltak ugyan leleményesek, akik elbújtak a megpróbáltatás elõl, de mindhiába, mert õket késõbb titkon kilesték, s úgy adták meg a nekik járó verést.A kisgyermekektõl megkérdezték, hogy hányan vannak az aprószentek, s addig paskolták õket, míg meg nem adták a helyes választ. Ha semmiképp nem tudták végül megmondták, hogy 144 000-n.Maga a vesszõzés pogány eredetû termékenység- és egészségvarázsló szokás volt, amelyet az egyház is átvett. A gyermekeket e napon mustármagért küldték a szomszédba.Mustármagot jöttem kérni,Tessék engem jól elverni.(Tiszahát)Szigetközben ezen a napon volt a legényavatás. Jelentõs esemény ez az ifjúk életében, mivel a még be nem avatottak nem mehettek ki nyolc után, s nem mehettek kocsmába sem. Az erõpróba alkalmával meg kellett mutatniuk, hogy helyt tud-e állni, hogyan tud dolgozni.Remélem kedves perceket okoz e néhány sor végig-olvasása. Mialatt nagyanyáinkat, nagyapáinkat, esetleg vidéki rokonainkat képzeljük az események közepébe, ne feledjük el, hogy a népi hagyományok nem õsleletek, nem egy tõlünk távol álló, zárt világ; hanem ez a kultúra egy olyan szervesen fejlõdõ valóság, amelynek mi is részesei vagyunk. Vízkereszt és gyertyaszentelõ Vízkereszt napjának (január 6.) hiedelmei a templomban megszentelt vízhez kötõdnek. Ipolytarnócon, Litkén, Mihálygergén a házigazda üvegben hazavitte a megszentelt vizet, a ház apraja-nagyja kortyolt belõle, hogy megóvja õket a torokfájástól. Megszentelték vele a házat, az ólakat. Öntöttek a kútba, hogy a víz meg ne romoljon. A szentelt víz az embert születésétõl haláláig kísérte: ebbõl a vízbõl hintettek a bölcsõre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. januártól januárig a vizet üvegben vagy nagy korsóban tartották, s ami megmarad a következõ vízkeresztre, azt a kútba öntötték. A vízkeresztkor megszentelt vízhez hasonló szerepe volt a gyertyaszentelõkor (febr.2) megszentelt gyertyának. Ipolytarnócon 2-3 gyertyát vittek a templomba megszentelni, s azokat a ház elsõ szobájában tartották. Kettõt az esetleges halott számára tettek félre, egyet égzengés ellen. amennyiben az év folyamán nem volt szükség a gyertyákra, úgy azokat a következõ évben újra megszentelték. A már kétszer szentelt gyertyát a hosszan haldokló kezébe adták, hogy könnyítsen rajta. Mihálygergén a kétszer szentelt gyertyát az égiháború alkalmával gyújtották meg, úgy tartották, ahol ezt a gyertyát égetik, oda nem üt a villám. Volt rá eset, hogy a férjétõl elszökött menyecske fölött égették a szentelt gyertyát, hogy az ördögöt kiûzzék belõle. Ostorpattogás, wotan, karácsony Az alábbiakban részleteket mutatunk be Nitsch Mátyás: A dunántúli németség c. kötetébõl, amely a Dr. Szabó Oreszt szerkesztésében napvilágot látó Nemzetiségi Ismertetõ Könyvtár sorozatban, 1913-ban jelent meg.Az egyházi ünnepnek keresztény buzgósággal adja oda magát a nyugat-magyarországi német, anélkül, hogy gondolna arra, hogy ez ünnepi szokásaiban is a pogány kultusz számos maradványa él tovább keresztény köntösben.Így némely vidéken a kereszténység legnagyobb ünnepét, a karácsonyi ünnepet, heteken át minden este sûrû ostorpattogás, az u. n. "Weihnochtseinklesch" elõzi meg, melynek a fiuk és legények a házak mögött versenyezve állnak neki. Ez állítólag azt jelenti, hogy Krisztus születése elõször pásztoroknak adatott tudtára. Elsõ jelentésében azonban e szokás régebbi származású. A régi germánok a szellemeket csendes nyári idõben a földben nyugvóknak, télen pedig, midõn a természet elhalt és viharok zúgása szeli a levegõt, a föld fölött fel és alá száguldozóknak képzelték. A vad sereg, a vad vadász, Wotannal mint vezérrel, azonban az embereknek árthatott is, úgy, hogy az ostorhoz nyúltak, hogy a gonosz szellemeket csattogással és ütéssel távol tartsák. Ameddig a csattogás hangzott, abban a körben a szellemek és boszorkányok tehetetlenek voltak, sõt ha olyan közel jöttek, hogy a csattogást hallhatták, az ütést is érezték. A vad sereg parallelképzete volt a Holden vagy Hollen, azaz földalattiak raja, kiknek vezetõje Frau Holle volt. A vad vadász valamint Frau Holle és seregének képzete a nyugat-magyarországi németség gondolatkörébõl teljesen eltűnt, de az ostorpattogtatás újonnan felvett jelentéssel megmaradt.Sajátságos és megemlítésre méltó, hogy a Budához közel fekvõ solymári német nép képzeletében él a wilder Jäger alakja, de teljesen modernizálva, zöld vadászruhában, magas szárú csizmában és puskával a kezében, lobogó szakálla a térdéig ér és szemei mint tüzes golyók forognak üregeikben. Közeledtét erõs szélroham és éles kürtszó jelzi, ha pedig közel jön az emberhez, rekedt hangon kiáltja: "Da Jächa kummt!" Villámgyorsan elsurran az ember mellett kísérõivel, két hatalmas kutyával és eltûnik, anélkül, hogy valaha bántana valakit. Rendesen éjjel és erdõben jelenik meg az embereknek. Valószínû, hogy e képzet nem õsi hagyományként tartotta magát a solymáriak között, hanem csak újabban került a nép közé, mert csak így kaphatott a vadász teljesen modern ruhát és felszerelést és változott át vad vadászból nyájas vadásszá, ki még az õt kísérõ széltõl is inti az embert.A szent estét csendes ájtatossággal tölti a család. Ez est hozza a karácsonyfát és az ajándékokat, melyeknek eredete szintén a pogánykorba esik. Téli napfordulatkor az elhaltak tiszteletére nagy lakomát szoktak rendezni s a holtaknak elõkelõ helyet készíteni hozzá. Még jóval a karácsonyfa elõtt nagyra tartották a halotti ünnepélyt, az északi "Julfest"-et. Ugyanez idõben Wotannak szent fákat is állítottak, melyeket gyümölccsel és különféle édességgel díszítettek és meggyújtották a nap melegének kihívására a tüzeket (Julfeuer).E fáktól és tüzektõl származhatik a karácsonyfa égõ gyertyáival. Németjeink felfogása szerint a karácsonyfa már keresztény symbolum; az almával megterhelt fa jelenté az élet fáját a paradicsomból, mely szintén almát hordott és a díszül a fa közé csavart papírlánc középkori szokás szerint jelképezi az ördögöt, a kígyót.Némely faluban karácsony estéjén énekes pásztorok mennek házról-házra és rövid játékokat adnak elõ, melyeknek gyakran tréfás szövegük van. Ezen pásztorok szegény emberek és ajándékokat kapnak. A szent estén szegény gyermekek is, szüleiktõl kisérve, körutat tesznek a faluban. Ez idõben senkinek a kapuja vagy ajtaja a szegények elõl nincsen bezárva.A pogány kultusz tartós hatása a keresztény lélekre azon körülménybõl is kiviláglik, hogy a heidebauer gyermekek a karácsonyi ajándékot még több helyütt a "Chriskindl-Frau"-tól remélik. Ebben a hitben öntudatlanul tovább él Frigg (Holde) istennõ emléke, ki kísérõivel, a Holdákkal, ez idõben tartotta körmenetét a földön és jutalmazta a jó gyermekeket és büntette a rosszakat. A "gflechti Koletschn" (Holezopf), a kedvelt karácsonyi sütemény is ez istennõ egykori tiszteletére utal, ki mint a szerelem és a házasság istennõje és a háziasszonyok mintaképe ezeket fonni és szõni tanította.Kellemes Karácsonyi ünnepeketForrás: www.sopron.hu

Vudureneszánsz
Bongo dobok jelzik a varázslatos szertartás kezdetét. A tömeg betódul a papi sátorba, ahol ágyékkötős férfiak verik őrjöngve a dobokat, és rázzák a kolompokat. A női hívők a belépők előtt végigtáncolnak a sorok között, félmeztelen testüket krétaporral színesre mázolták, és kagylóhéjból készült nyakláncokat viselnek. Egyikük hirtelen jajgatásba és vonaglásba kezd, és rikoltozva ismételgeti Mami Wata, a leggyakrabban krokodil képében megjelenő tengeristennő nevét. Kezein hüllőkarmokat rázva, kimeresztett szemmel sziszeg, és állkapcsát csattogtatja a sokaság felé. Fiatal segítője ekkor letépi nyakláncát, mielőtt a transzba esett "istennő" megfojtaná magát.A vudu 500 évvel ezelőtt alakult ki a nyugat-afrikai Beninben. Az ország lakosságának 60 százalékát kitevő 5,4 millió hívő azonban majdnem két évtizeden át csak illegalitásban gyakorolhatta vallását. Az 1991-ben hatalomra került új elnök nemcsak ismét engedélyezte a vudu gyakorlását, hanem az idén Nemzeti Vudu Nappá nyilvánította január 11-ét. Ellenzői a vudut fekete mágiának bélyegzik, hívei szerint a jó elnyeréséért felhasznált erő. A vudu alapja a több ezer vodoun, szellem - például Heviosso, a mennydörgés és a villámlás, vagy Gu, a vas istenének - imádása. A vudu papok vezette ceremóniák fő mozzanata a kecskék, csirkék és más állatok feláldozása és az istenségek kedvelt táplálékainak (kóladió, gin, pálmaolaj) bemutatása. A hívők ezért cserébe azt remélik, hogy isteneik megvédik őket a bánattól és a betegségektől, és útmutatást adnak a jövőre.A nyugati világ félelme a vudutól onnan ered, hogy a XVIII-XIX. században a helyi vezetők bebörtönözték, majd rabszolgakereskedőknek adták el a vudu legsötétebb formáját, a jujut gyakorló hívőket. A haiti vuduhívők például bevezették a "zombifikálást", azaz a boszorkányos halottélesztést: egy, a központi idegrendszert megbénító méreg lenyelésével halálközeli transzba kerülnek. A haiti eredetű vudu bábuk pedig a benini "vo" faszobrok változatai, amelyeket körömmel lyuggatnak ki, s így jelképesen megszabadítják magukat a problémáktól.A benini vuduhívők egyébként nem tagadják, hogy vannak ártó varázslataik és átkaik. A vuduellenes kampányt folytató marxista exelnöknek azon a miniszterén például, aki megütött egy vudu papot, fogott az átok: néhány hónap múlva meghalt bőrrákban. A diktátort felváltó új elnököt viszont meggyógyították egy súlyos betegségből. S bár ő is lelkes rajongója lett a vudunak, mégsem állítható, hogy a vudu lesöpörte a Beninben gyakorolt másik két vallást, a kereszténységet és az iszlámot. Sőt, a szertartásokon gyakran ötvözik ezek elemeit: a Földszellem templomának kapuján Jézus szobra látható, a pap kagylónyakéket és amuletteket visel fehér ruhája fölött, és miután a szent áldozás vudu változata szerint kóladiószeletet nyújt a híveknek egy ezüsturnából, a bongo dobok és harangok hangjától, valamint a varázsénektől eufórikus állapotba kerülő gyülekezet előtt elvágja a fekete-fehér áldozati kecske torkát. (Newsweek) Forrás: É.T.

Tiberius végén
A római kalendárium szerint a Mars hadistenről elnevezett márciussal kezdődött az új év, ezért a nem tisztázott eredetű április volt a naptári év második hónapja. Ezután a Mercurius anyjáról, Maiáról elnevezett hónap következett, majd a Iuno nevét viselő június. A régi római naptárban ezután számnevek sorjáztak: az ötödik hónap neve Quinctilis vagy Quintilis volt, a hatodiké Sextilis. Az ötödik hónapot Julius Caesar tiszteletére nevezték el júliusnak, a Sextilisből pedig Augustus lett az első császár, helyesebben princeps neve után.A Septembris kis híján Tiberius lett, de a második uralkodó nem kért a megtiszteltetésből, hanem gúnyosan azt kérdezte hódolóitól: És mi történik akkor, ha már tizenhárom uralkodótok lesz? Maradtak hát a számnevek héttől tízig, vagyis szeptembertől decemberig, nagyban megkönnyítve a mi Petőfink dolgát. (Ugyan hogy hangzana: Tiberius végén?)Némelyik író roppant termékenysége (például Balzacé vagy Jókaié) abban rejlik, hogy minden áldott nap írtak néhány oldalt, de legalább néhány sort. Erre szólít fel minden írástudót a latin mondás: Nulla dies sine linea, szabad fordításban: Ne múljék el nap egy sor nélkül! Csakhogy ez a bölcs tanács nem írótól, hanem festőtől származik, név szerint Apellestől, aki a lineán nem lekörmölt sort, hanem ecsetvonást értett.Csak egy vonás összekötni a kellemest a hasznossal. Ez a fordulat Horatius Ars poetica című munkájában bukkant fel elsőként. Ha pedig arról beszélünk, hogy valaki minden követ megmozgat egy cél érdekében, akkor a latin omnem movere lapidem tükörfordítását használjuk, akarva-akaratlanul. Mint tudjuk: nolens-volens.A szavakkal való játék sem veszélytelen, de még veszélyesebb, ha a gyermek fegyverrel játszik. Ezzel már a rómaiak is tisztában voltak, mondván: Ne puero gladium. Így fordíthatnánk: A kard nem gyerek kezébe való. Végül a színielőadások befejezésekor egy színházi ember kiállt az egybegyűlt tömeg elé, és ezt mondta: Valete et plaudite, Isten veletek, és tapsoljatok.Sz. H. E.Forrás: É.T.

Bolyongás - Françoise Gilot alkotásai az XO Galériában
"Nem azért kezdek el egy új képet, hogy újra ellenőrizzem azt, amit már tudok, hanem épp ellenkezőleg: az ismeretlennel igyekszem egyenlő értékűvé válni" - fogalmazza meg a festészetről vallva Françoise Gilot.A kortárs francia festészet kiemelkedő alkotónője többek között a magyar születésű, de nagyobbrészt Párizsban tevékenykedő Rozsda Endre segítségével indult el pályáján, de művészete Picasso hatásainak szintén sokat köszönhetett, akihez egyébként élettársi kapcsolat is fűzte.Gilot festészete kezdetben a forma és a színek élénk játékából indul ki - lényegében egyfajta absztrakt, dekoratív kubizmust valósítva meg ezzel; majd fokozatos letisztulás eredményeként a képek színvilága sötétebb tónusokba - leginkább a szürke árnyalataiba - fordul, a formavilág ugyanakkor kifinomultabbá válik, idővel mind jellemzőbbé válnak az emberi alakok is. A képek izzó feszültségét ekkor már a formák önálló dinamizmusán túl az ember és absztrakt terének konfliktusai adják. E festmények bizonyos értelemben véve olyanok, mintha formákban próbálnánk elgondolni, terekké próbálnánk leképezni elvont fogalmainkat: az alkotó olyan képekben való gondolkodást valósít meg, amelyben a fogalmak közti kapcsolatok bonyolult terekben, összetett formákban, képi szerkezetekben jelennek meg. A Gilot által felvetett fogalmak pedig létünk olyan rejtélyes, titokzatos alapélményeire utalnak vissza, mint amilyen például a mítosz vagy éppen az utazás.Françoise Gilot művészete maga is bolyongás: egy csapongó vizuális utazás az emberi érzelmek és benyomások gazdag, ezerárnyalatú világmindenségében.A Françoise Gilot alkotásaiból megrendezett kiállítás éppúgy július 14-éig látogatható, mint testvérkiállítása, az XO Galériától nem messze található Várfok Galériában bemutatott Rozsda Endre-tárlat.XO GalériaBudapest, I. kerületVárfok utca 11. nyitva tartás: vasárnap és hétfő kivételével naponta 11 és 18 óra között- cp -

A barokk
Történeti tényekA 17. század Európáját elsősorban a feudális visszarendeződés, a fejedelmi abszolutizmusok megszilárdulása és az ellenreformáció kibontakozása határozta meg. E korszak megváltozott ízlését jelezte a barokk korstílus kialakulása, amely a művészetek történetében a reneszánsz stílust követte.A barokk gyökerei - a reneszánszéhoz hasonlóan - Itáliába nyúlnak vissza, ahol is a 16. század második felére tehetők az új stílus megformálódásának első jelei. A barokk idővel egész Európában uralkodóvá vált, de jellemzően az erős katolikus hatás alatt álló területeken volt meghatározóbb: így a stílus igazán eredeti alkotásait az itáliai területek mellett elsősorban éppen a spanyol befolyás alatt álló régiók, valamint Franciaország művészetében találhatjuk meg.A barokk stíluskorszak legvégső szakaszát a rokokóba való átmenet képezte, amely lényegében a barokkra jellemző jegyek mérték nélküli felfokozása révén egyfajta túldíszítettséget eredményezett. Európában a barokk a 18. század közepéig volt igazán meghatározó stílusirányzat; Magyarországon valamivel tovább tartott hatása.Meghatározó stílusjegyekAz erőteljes rekatolizáció eredményeként - vagyis amint a római katolikus egyház régi befolyását kezdte visszanyerni - a reneszánszra alapvetően jellemző emberközpontú világszemlélet helyébe ismét a hit, a szentség keresése lépett. Ismét a hívő ember és Isten kapcsolatának kérdései kerültek a középpontba, a vallásosság újra a világkép centrumát alkotta, ami a művészetek tematikájában szintén megmutatkozott. A reneszánsz idején kibontakozó világi tárgykörrel szemben újra inkább a vallásos témák kerülnek előtérbe.Ugyanakkor azonban a megelőző korszak humanista gondolkodói által felvetett eszmei problémák már a barokk művészete számára is megkerülhetetlenné váltak. Így nem is meglepő, hogy a barokk - habár jellegzetesen egyedi és újszerű elemeket mutat fel - sokban a reneszánsz jegyekre is támaszkodik, és azokat továbbfejlesztve indul útjára, illetve lép előre a későbbiekben is.A barokk stílusban készült alkotások legjellemzőbb jegye a rendkívüli mozgalmasság, dinamikusság, ami a lendületes vonalvezetésben, a hajlékony, hullámzó formákban, valamint a térkiképzés változatos sokféleségében jelenik meg. A szín- és anyaggazdagság minden korábbinál elkápráztatóbb; az összetettebb kompozícionális eljárások és a hatalmas méretek pedig még inkább fokozzák az alkotások drámai erejét.A korszak művészei különösen vonzódnak az illúziókeltés eszközeihez, amit lényegében szintén a lenyűgöző látvány megteremtésének szándéka vezérel. A barokk egyszerre képviselte a pompa iránti uralkodói, főúri igényeket és a vallásosság mind fenségesebb, monumentálisabb megjelenítésére irányuló egyházi törekvéseket.Ilyen stílusú példáulA barokk stíluskorszak művészetét olyan alkotók határozzák meg, mint Caravaggio, Velázquez, Poussin, Rubens vagy Rembrandt a festészetben; Bernini, Girardon a szobrászatban; Vivaldi, Bach, Händel a zenében.A korszak építészetét pedig olyan csúcsteljesítmények jellemzik, mint a vatikáni Szent Péter tér valamint a Szent Péter Székesegyház (amely lényegében szintén ekkor nyerte el ma látható formáját), a monumentális versailles-i kastély és parkja, vagy éppen a szentpétervári Téli Palota. A közép-európai térségben is számos kiemelkedő alkotásra lelhetünk e korszakból: a bécsi Karlskirche, a Schönbrunni-kastély és a Belvedere-palota szintén jellemző példái a barokk építészetének, de például e stílusban épült Prága számos palotája és temploma is.Magyarországon a 17. század első évtizedeire tehető a barokk kibontakozása, amely itt szintén az ellenreformáció támogatásával kezdett terjedni, majd a török kiűzésével új lendületet kapott. Az építőművészet területén az új stílus kezdetben leginkább a templomépítészetben volt meghatározó, majd idővel az uralkodói körök palotáiban, kastélyaiban is jelentkezett hatása. Szép példája a hazai barokk építészet érett korszakának a fertődi Esterházy-kastély.- cp -

A szürrealizmus vonzásában - Rozsda Endre- kiállítás a Várfok Galériában
"Mikor nekiállok festeni, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a vászonról kiküszöböljek mindent, ami fehér, mindent, ami zavarhat. Arra törekszem, hogy nyugtalan felszínt hozzak létre, melyben tapogatózva bizonyos rend keresésére indulhatok, amely fokról fokra módosítja az előző rendet, és egy másik rendetlenséget hoz létre. Az anyag hozza létre a szellemi felszínt, ahonnan az idő nyomába eredhetek. (...) Gyakorta mondják, hogy fölépítem a képeimet. Nem így van, mert a kép épít engem. Úgy változtat meg, hogy amikor befejezem, más vagyok, mint aki voltam, amikor elkezdtem."Rozsda Endre: MeditációAz 1913-ban Mohácson született, és pályáját is még itthon kezdő Rozsda Endre azon képzőművészeink közé tartozik, akik végül külhonban bontakozhattak ki igazán. Rozsda esetében Párizs vált második otthonná, ahol már 1937-től kezdődően többször tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig, majd 1956 után végleg letelepedett, és itt is élt 1999-ben bekövetkezett haláláig.Bár Rozsda Endre művészetét gyakran sorolják a szürrealizmushoz, ő maga voltaképp sohasem csatlakozott az irányzathoz mint művészeti mozgalomhoz. Ugyanakkor gondolkodásmódjában - nyilatkozatai világosan utalnak erre - tagadhatatlanul jelen van a szürrealista alkotókra is jellemző keresés mozzanata, amely egy mögöttes valóság feltárására irányul. Csakhogy Rozsda számára a szürrealizmus nem annyira végcél, mint inkább egy lehetőség arra, hogy ez a másik, immár határait vesztett valóság kitáruljon. Az alkotás folyamatán keresztül a művész számára új utak nyílnak az időben: bejárhatóvá válik a múlt, felfedhetővé lesz a változás.A Rozsda Endre alkotásaiból rendezett kiállítás július 14-éig látogatható, akárcsak testvérkiállítása, a közeli XO Galériában bemutatott, Françoise Gilot művészetéből áttekintést nyújtó tárlat.Várfok GalériaBudapest, I. kerületVárfok utca 14. nyitva tartás: vasárnap és hétfő kivételével naponta 11 és 18 óra között- cp -

Kiállítás: Sophie Calle igaz történetei
document.write('Sophie Calle - Double Games');Sophie Calle, a Magyarországon most első alkalommal szerepeltetett kortárs francia művésznő egyfajta új-dokumentarista irányvonalat képvisel. Jelszava talán ez lehetne: "semmi sem lehet olyan érdekes és különös, mint éppen a valóság."Képek és szövegek együtteséből szerveződő sorozatai hétköznapi momentumokat dolgoznak fel, illetve lényegítenek át történetekké. Műveiben úgy jelennek meg valós környezetek, tárgyak és helyzetek, mintha egy-egy fiktív elbeszélés részesei lennének, az alkotó ugyanis fikcióként kezeli a valóság elemeit. Sophie Calle belső világokat les meg és dokumentál, rejtélyeket bogoz ki, nézőpontokat szembesít alkotásaiban, és mindezt igen izgalmasan és gondolatébresztő módon teszi.A Budapesten ez alkalommal bemutatott retrospektív kiállítás első sorozata a Velencében készült Hotel, amely szobabelsők rekonstruálásával utalásszerűen örökít meg egy-egy személyes világot: a szobák lakóinak életmódját, ízlését, szokásait, körülményeit. Az alvók esetében a művésznő barátokat, ismerősöket és ismeretleneket kér fel arra, hogy töltsenek el ágyában nyolc órát, közben pedig dokumentálja az adott történéseket, és riportokat készít alanyaival. Az 1996-os Eltávolításban Calle egy számunkra is ismerős témát dolgoz fel: a közterületeken hajdan megjelenő politikai jelképek rendszerváltozás utáni eltűnését, - jelen esetben az újraegyesített Berlin NDK-s politikai jeleinek hiánya rögzül. A művésznő talán legdrámaibb alkotásában, A vakok címmel 1986-ban készített sorozatban vakon született emberek vallanak arról, mit jelent számukra a szépség fogalma, mit és miért tartanak szépnek. E téma folytatódik Calle 1991-es Vak szín című művében is, ahol a monokróm festészet alakjainak megnyilatkozásai ütköznek vakok szövegeivel.Sophie Calle művészete számos érdekes és lényeges problémát vet fel igen érzékenyen: az érzékelés és megfigyelés kérdéseitől kezdve egészen az önazonosság köréig; ugyanakkor mindenképpen felülvizsgálatra késztet művészet és valóság viszonyának értékelésében is.A Sophie Calle igaz történetei című kiállítás június 3-áig tekinthető meg.Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti MúzeumBudavári Palota "A" épületI. ker., Szt. György tér 2. nyitva tartás: hétfő kivételével a hét minden napján 10 és 18 óra között- cp -

Filmajánló: ...és az édes élet - Czabán György új filmjéről
"...és akkor boldogan éltek, míg meg nemhaltak..." - fejeződik be mindig az igazi mese. Csakhogy mostanában egyre ritkábban akarnak mesélni nekünk, vagyis hogy egy-egy mai filmre beülve a nézőnek egyre ritkábban lehet az a jóleső érzése, hogy most egy szép kerek mesét mondanak el neki. Pedig néha olyan jó volna- legalább csak egyszer-egyszer -, ha újból hallgathatnánk és nézhetnénk valódi meséket. Nos: Czabán György új alkotása, a Feri és az édes élet talán éppen ezt a bizonyos mesélős jó szokást lopja vissza a mozivászonra.A történet éppen ott kezdődik, ahol minden igazi mese is kezdetét venné: "egyszer volt, hol nem volt egy szegény ember". Itt persze- mivel a történet nem az Óperencián túl játszódik, hanem kis magyar valóságunkban- ez a szegény ember becsületes polgári foglalkozását tekintve esztergályos (illetve már csak félig-meddig az), és kis családjával szerényen éldegél, tengeti életét: félálomban eltöltött hétköznapok a lakótelepen, botorkálások a felszámolás szélén álló, szétlopott gyárban, néhány deci feles a sarki presszóban, hétvégenként egy kis pecázás egy közeli pocsolyában. Mígnem egy szép napon beüt a lottófőnyeremény, a család tagjai egy pillanatra közel kerülnek a kollektív szívrohamhoz, de aztán nyomban föltalálják magukat, és így végül lesz eszem-iszom, dínomdánom is, meg lesz fele királyság is, miegymás... Azért persze sok minden meg máshogy alakul, mint az egy mesében elvárható lenne, de hogy mégis hogyan, azt bárki nyomon követheti, ha megnézi a filmet.Ezt a sajátosan mai mesét ugyanakkor nem csupán a történet miatt lehet érdemes megnéznünk (bár valószínűleg nem véletlenül hozta el a film a 32. Magyar Filmszemle forgatókönyv-díját). A színészi teljesítmények szintén igen látványosak, így például a címszerepet játszó Hollósi Frigyes e filmben nyújtott alakításáért elnyerte a 32. Magyar Filmszemlén a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.Az utóbbi idők hazai filmgyártásából lassan kivesző egyszerű mesélőkedvet hozza most vissza a Czabán György és alkotótársai által készített Feri és az édes élet. Egy mese valahol rólunk is, nekünk is.Feri és az édes életHollósi Frigyes és Dózsa Erzsébet főszereplésével; forgatókönyv: Czabán György, Para-Kovács Imre, Buglya Sándor, Győri Csilla, Pálos György; operatőr: Pálos György; zene: Végső Zoltán; rendezte: Czabán György.- cp -

A gótika
Történeti tényekA 12-13. század Nyugat-Európájában a szerzetesrendek (bencések, ciszterciek) szerveződése, felfejlődése jelentősen megélénkült. A kolostorok, rendházak már a román kor szellemi életében is meghatározó szerepet játszottak, ám a felgyorsuló fejlődés még tovább erősítette az egyház kulturális téren kifejtett befolyását. Az egyes szerzetesrendek ízlése meghatározó jelentőséggel rendelkezett, és a keresztény kultúra fellendülésének ezen újabb hulláma végül is egy új stílus, a gótika kibontakozásához vezetett el.Kezdetben még inkább csak a megújuló egyház monumentális építkezései jelzik az új stílus születését, az érett szakaszban azonban már a világi - például városi - építészetben is jelentkezett hatása. Az építészet mellett a szobrászat és a festészet szintén fellendült, de az iparművészetben is megmutatkozott a művészetek új lendülete.A Franciaországból induló gótikus hatás előbb spanyol területeken hódított, majd idővel egész Nyugat- és Közép-Európa meghatározó stílusává lett. Magyarországon a 13. század közepétől kezdett terjedni.Meghatározó stílusjegyekA vízszintes és függőleges szerkezetbeli egyensúlya - amely a román stíluskorszakot még jellemezte - a gótikában hangsúlyosan a függőlegesség túlsúlyára billent. Mindent a felfelé irányuló törekvés határozott meg, minden az "égre törő lendület" jegyében zajlott.Az építészetben - a technikai ismeretek ugrásszerű megnövekedésének köszönhetően - egészen új formák jelentkezhettek. A román stílusra jellemző vízszintes és félköríves térlefedést csúcsívek, az egyszerű dongaboltozatot különböző keresztboltozatos megoldások váltották fel. A boltozat oldalnyomását itt már a falon kívüli támpillérek vezették el, így megszűnt a falak teherhordó szerepe. Alapvetően ez tette lehetővé a vertikalitás erősödését is, amely egyebek mellett a rendkívül magas üvegablakok elterjedésében is megmutatkozik.Ilyen stílusú példáulA gótika építészetének egyik legismertebb példája a párizsi Notre Dame (1163-1260), amely ugyanakkor még a román stílus egyes jegyeit is magán hordozza; a francia gótika jellegzetes példáját nyújtja még egyebek mellett a reimsi székesegyház (1211-1240) vagy az amiens-i székesegyház (1220-1280) is. Spanyolországban, Angliában és Németországban találhatunk még igen sok gótikus emléket; de például a bécsi Stephanskirche (1137, 1258-1454) is e sorban helyezhető el. Magyarországon a 14-15. századi építésű visegrádi királyi palota mutat gótikus hatásokat.- cp -

A reneszánsz
Történeti háttérTalán nincs még egy olyan művészeti korstílus, amelyet ennyire határozottan egy nemzet kultúrájához lehetne kapcsolni, mint a reneszánsz stílust. Márpedig a reneszánsz megszületése és virágzása jellemzően Itália - elsősorban északabbra fekvő - lendületesen gyarapodó városállamaihoz kötődik; és bár természetesen hatása idővel Európa egészére kiterjedt, mégis e térség adta a stílus legjelesebb alkotóit is.Reneszánsznak tulajdonképpen a 15-16. századi Európa kultúráját, illetve e kor - a gótikát követő - művészi stílusát nevezzük. Ezt az időszakot Itáliában meghatározza a városi (kereskedő) polgárság megerősödése, ami a művészettel szembeni igények megváltozását szintén maga után vonja. A kor alapvető eszmerendszere a humanizmus, amelyet az ember és a természet felfedezése, valamint az antikvitás eszméinek és formáinak újjáélesztése jellemez. (Innen a "renaissance" - újjászületés - elnevezés is.) A tevékeny, sokoldalú, harmonikus ember ideálja a képzőművészetek és az irodalom alkotásaiban egyaránt kifejezésre jut.Új tendenciák a művészetekbenA reneszánsz időszakában megnő a világi művészet jelentősége: vagyis a vallásos tárgyú alkotások mellett immár nagyobb arányban találunk egyéb műveket. A városi polgárság módosabb rétege ugyanis már képes megbízásokkal ellátni, hathatósan támogatni a művészeket; noha emellett persze az egyház szerepe szintén jelentős marad.Az alkotók, mesterek korábban szokásos viszonylagos névtelensége is megszűnik: e korszaktól kezdődően találjuk meg az igazán öntudatos művész típusát. Az alkotótevékenység gyakran elméletírói munkássággal is párosul, azaz: egyes művészek írásos művekben is kifejtik művészetről vallott nézeteiket - ez szintén újszerű a korábbiakhoz viszonyítva.A festészetben a vallásos tárgyú művek mellett megjelenik az ókori történelemből vagy a mitológiából merített téma, valamint a portré. Az ábrázolás terén alapvető kritériummá válik a természethű megjelenítés, ami alaposabb ismereteket követel (például a geometria vagy éppen az anatómia területén); a plaszticitás valamint a perspektivikus ábrázolás kibontakozása is e kor festészetéhez köthető. A szobrászatban szintén kibővül a feldolgozott motívumok köre; ekkor jelenik meg az önálló (építészeti alkotástól független) plasztika; előtérbe az emberi test realisztikus megformálása kerül. Az itáliai reneszánsz rendkívül élénk, kísérletező képzőművészetét olyan személyek képviselik, mint: Alberti, Donatello, Botticelli, Michelangelo, Leonardo, Raffaello és Tiziano.A korszak irodalmi életében szintén a világi tematika kerül előtérbe, - gondoljunk csak Boccaccio Dekameronjára vagy Petrarca költészetére; de reneszánsz ihletettségűek Shakespeare művei is.Meghatározó stílusjegyek a korszak építészetébenMivel a reneszánsz eszménye szerint mindennek az ember a mértéke, a kor művészetében fellépő arányok is fokozatosan kiegyensúlyozottabbá válnak. A gótika során erősen a függőlegesség felé eltolódott arányok némileg visszarendeződnek, ezáltal vesznek fel emberibb léptéket az alkotások.Az építészetben kialakuló új térszemlélet jellemzője a kiegyensúlyozott, harmonikus arányrendszer keresése, a szilárd nyugalom kialakítására irányuló törekvés. Fontos szempont az áttekinthető, szabályos formák alkalmazása: a felbukkanó motívumok gyakran igen egyszerű geometriából táplálkoznak; egy másik jellemző vonás ugyanakkor az antikvitás formavilágának felelevenítése. Gyakran találunk körablakokat, klasszikus oszlopfőket; kedvelt megoldás a félköríves téráthidalás és a kupola; az épületek alaprajzánál és a homlokzatok kiképzésénél szimmetrikus elrendezésre törekszenek.Ilyen stílusú példáulA reneszánsz építészet legjellemzőbb alkotásait természetesen Olaszországban (elsősorban az északi és a középső területek városaiban) találhatjuk meg. A korai reneszánsz egyik legismertebb műve a firenzei dóm, amelyet 1436-ban fejeztek be, és amelyet részben a korszak népszerű építésze, Brunelleschi tervezett. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a szintén Firenzében található San Lorenzo-templom (1423-tól), a Santa Maria degli Angeli-templom (1436-tól), valamint a Pitti-palota (1440-től), továbbá a város számos más épülete is.Itt megemlíthetjük még Bramante nevét, aki elsősorban Milánóban majd Rómában dolgozott, és aki a reneszánsz érett szakaszának volt kiemelkedő egyénisége; de jelentős építészeti tevékenységet fejtett még ki több más - korábban már említett - itáliai művész is.Itálián kívül elsősorban Franciaország, valamint Anglia bizonyult fogékonynak a reneszánsz építészet formai hatásaira; Magyarországon főként a Mátyás-korabeli alkotásokra hatott az itáliai reneszánsz.- cp -

1 2 3 4 5

ünnepi ajánlatok

Thaiföld Óriáskörút
14 nap / 11 éjszaka

399 000 /fő-től

még több ajánlat

Valutaváltó: EUR euró

HUF forint

Árfolyamok listája
Üzemanyagárak: Budapest

bármelyik ker.

95

Külföldi árak
Iránytű: EURÓPA ÁZSIA AFRIKA ÉSZAK-AMERIKA DÉL-AMERIKA AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA ANTARKTISZ
Hasznos információk: Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal
Utazók sarka: Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000

magazin

Álomszép tengerpartokat veszélyeztet a mikroműanyag-szennyezés
A Maldív-szigetek körüli vizekben az egyik legmagasabb a mikroműanyag-szennyezettség a világon,...

Csodás Magyarország: Budapesti séták földön, vízen, levegőben
A hagyományos buszos vagy gyalogos, Budapest klasszikus látnivalóit bemutató városnézések melle...

Magyarország, a rendkívüli várak bölcsője
Magyarország történelme során számtalan várat építettek, melyek jó része ma már nem áll, vagy c...

még több hír

NagyUtazás.hu

Több, mint 50 megbízható utazásszervező kínálata egy helyen.

Összes partneriroda megtekintése

Kiemelt partnereink: