Világutazóból remete
2002. augusztus 15.

Darwin, a pánikbeteg?

Charles Darwin (1809-1882) evolúciós elmélete valószínűleg sohasem forradalmasította volna a biológiát, ha a tudós nem szenvedett volna egy súlyos lelki betegségben, amely szinte remetei visszavonultságra kényszerítette. Legalábbis ezt állítja egy új tanulmány, amely az Amerikai Orvosi Társaság lapjában (Journal of American Medical Association) jelent meg.

A cikk szerint Darwint húszas évei végén különös gyengeség kerítette hatalmába, amelyet orvosai a legkülönfélébb okokkal próbáltak magyarázni. Többek között ideggyengeségre, különböző trópusi betegségekre, arzénmérgezésre és idegkimerültségre gyanakodtak.

Az Iowai Egyetem két kutatója, Thomas Barloon és Russel Noyes viszont - utólag- egészen más diagnózist állított fel Darwin rejtélyes betegségével kapcsolatban. A tudós saját feljegyzései, orvosai beszámolói és egyéb források alapján a két kutató arra a következtetésre jutott, hogy az evolúció atyja a ma divatosnak számító pánikbetegségben szenvedett. Esetében ez más problémákkal, így agorafóbiával*, valamint tömegiszonnyal és különböző félelmekkel is párosult.

Ez a két év és három hónap életem legtevékenyebb időszaka volt, noha időnként gyengélkedtem, és így sok időt veszítettem. (1836-1838)

A pánikbetegség - amely manapság becslések szerint 13 millió amerikai állampolgárt érint, és amelynek gyanújával egyre több páciens fordul hazánkban is szakorvoshoz- váratlanul, rohamszerűen jelentkezik. Legjellemzőbb tünetei: szapora szívverés, légszomj, remegés, hányinger és szédülés. Darwin pánikrohamai hasonlóképpen minden előzmény nélkül támadtak, és heves szívdobogással, izzadással, remegéssel, gyomorpanaszokkal, valamint sírógörccsel és halálfélelemmel társultak.

A pánikbetegek rettegnek a következő rohamtól, ezért mindenáron igyekeznek elkerülni a számukra veszedelmesnek látszó szituációkat. Például nem szállnak be liftbe, nem ülnek fel repülőre, nem utaznak busszal, és nem mennek át hídon. Vagyis tartózkodnak minden olyan helyzettől, amely pánikot idézhet elő bennük.

Ugyanez a befelé forduló, sündisznó-mentalitás jellemezte Darwint is. A tünetek megjelenésétől számított két éven belül már teljesen visszavonultan élt, felesége kísérete nélkül még a házat sem hagyta el szívesen. A tanulmány szerzői szerint nyilvánvaló, hogy a félelem tartotta távol az ünnepelt tudóst a társasági élettől, s arra ösztönözte, hogy minden erejét és energiáját a természetes kiválasztódás később korszakalkotónak bizonyuló elméletére összpontosítsa.

Fiatalabb éveiben Darwin társasági ember volt, ideje java részét házon kívül töltötte. Öt évig tartó, világ körüli útját követően azonban mindez teljesen megváltozott. 1837-ben, alig egy évvel azután, hogy hazatért Angliába, kellemetlen szívdobogásról kezdett panaszkodni, és állapota már 27 éves kora előtt súlyosra fordult. Váratlan rosszullétek lepték meg, ha ismeretlen környezetbe került, biztonságot adó társaság nélkül.

Az alatt a három év és nyolc hónap (1839-1842) alatt, míg Londonban éltünk, kevesebb tudományos munkát végeztem, mint életem bármely más hasonló hosszú időszakában, noha olyan keményen dolgoztam, ahogy csak tudtam. Ez gyakran visszatérő gyengélkedésemnek és egy hosszú és komoly betegségnek tulajdonítható. (...)
Londoni tartózkodásunk elején, míg elég jól voltam ahhoz, hogy társaságba járjak, gyakran találkoztam tudósokkal és más többé-kevésbé kiváló emberekkel. (...)

A tőlem telhető rendszerességgel látogattam a különböző tudományos társaságok üléseit, és a Geológiai Társaság titkáraként működtem. De ez az elfoglaltság és a társadalmi élet oly rossz hatással volt egészségi állapotomra, hogy elhatároztuk, vidékre költözünk. Ez mindkettőnknek jobban megfelelt és soha nem bántuk meg.
Alig lehet visszavonultabb életet élni, mint ahogy mi éltünk. Eltekintve néhány rövid látogatástól barátainknál és néhány rövid utazástól a tengerpartra vagy máshova, sehova sem mentünk. (1842-től)
1848-ban néhány hónapra Malvernbe utaztam vízgyógykezelésre, és ez annyira jót tett, hogy amikor hazatértem, folytatni tudtam munkámat. Betegségem olyan súlyos volt, hogy amikor szeretett apám 1848. november 13-án meghalt, képtelen voltam részt venni temetésén vagy mint végrendeletének végrehajtója működni.

Hamarosan odáig fajultak a dolgok, hogy Darwin egyre-másra utasította vissza a meghívásokat az újdonságtól és az izgalomtól való félelmében. 1848-ban még szülővárosába, Shrewsburybe tett rövid látogatásáról is panaszos levélben számolt be feleségének: idegesíti a város zaja, a kocsisok káromkodása, és az, hogy nem élheti megszokott életét. Bevallja, hogy szeretne mielőbb a nejével lenni, mert csak az ő társaságában érzi magát biztonságban.

Downi életünk kezdetén néha elmentünk társaságba, vagy meghívtunk néhány barátot házunkba, de egészségem csaknem mindig megszenvedte az izgalmat; hidegrázást és hányási rohamokat kaptam tőle. Így azután évek óta kénytelen voltam lemondani a baráti vacsorákról, ami komoly áldozatot jelentett számomra, mert az ilyen összejövetelek mindig jókedvre hangoltak. A fenti okok miatt igen ritkán hívhattam meg házamba tudós barátokat vagy ismerősöket.

Feleségének, Emma Wegwoodnak inkább az ápolónő, mint a hitves szerepe jutott Darwin mellett. A pánikrohamok változó sűrűséggel, de rendszeresen jelentkeztek házasságuk első napjaitól egészen a tudós életének utolsó évtizedéig. A gyötrő félelmekkel és állandó gyomorpanaszokkal küszködő férjet pedig könnyebb szánni, mint szeretni.

Eddig keveset tudtunk arról, hogy Darwin alkotó éveinek legalább egyharmadát mindenkitől elvonultan töltötte, miközben jeges fürdőkkel kúrálta magát. A vízkúrát egy "divatos" orvos írta elő neki, akinek az volt a meggyőződése, hogy a hideg vizes borogatás meg a hideg fürdő javítja a vérkeringést, és segít a gyomorpanaszokon. Darwin eleinte szinte kivirágzott a bizarr kezelés hatására. Felszedett néhány kilót, és azt hitte, hogy teljesen meggyógyult. Erről szó sem volt, ő mégis hatalmas összegeket áldozott a kúrára. Vidéki otthonába, ahová a csendet keresve költözött, megrendelt egy 640 gallonos, csaknem 3 köbméter vizet tárolni képes, óriási tartályt, amely alatt naponta jeges zuhanyt vett.

Szokásaimban metodikus vagyok, és ez speciális munkaterületemen nem kis segítségemre volt. Végül, miután nem kellett megkeresnem kenyeremet, mindig sok idő állt rendelkezésemre. Még a betegség is, noha évekre munkaképtelenné tett, megkímélt a társadalmi kötelezettségektől és szórakozástól.

Életrajzírói, Adrian Desmond és James Moore szerint Darwin betegsége röviddel azután kezdődött, hogy titkos jegyzetfüzetet nyitott, amelyet a fajok eredetével kapcsolatos gondolataival töltött meg. E jegyzetekben fektette le az evolúció elméletének alapjait, ám felfedezését több mint két évtizeddel később tárta az olvasók elé.

1860. január 1-jén megkezdtem jegyzeteim rendezését a Veriation of Animals and Plants under Domestication (Háziasított állatok és növények változásai) című művemhez; de ez a könyv csak 1868 elején jelent meg, részben mert írását hosszú betegségek késleltették, amelyek közül egyik hét hónapig tartott, másrészt, mert közben engedtem a kísértésnek, hogy olyan tárgyakról írjak tanulmányokat, amelyek abban az időben jobban érdekeltek.

Hogy mi volt Darwin betegségének oka, azt nem tudjuk pontosan. Talán megriadt felfedezéseinek előre látható következményeitől. Joggal tarthatott a brit tudományos közélet kritikájától is. Félelmei mindenesetre fokozták panaszait, amelyek 22 éven át, mialatt forradalmi művén, A fajok eredetén dolgozott, folyamatosan kínozták.

Szeretném az orchideákról szóló könyvem javított kiadását is megjelentetni és utána a dimorf és trimorf növényekről szóló tanulmányomat néhány rokon kérdésre vonatkozó megfigyeléssel bővítve, amelyeket sohasem volt időm rendezni. Addigra valószínűleg erőm végére érek, és kész leszek felkiáltani:"Nunc dimittis" (Most bocsáss el!)!

Bármi volt is betegségének az oka, annyi biztos, hogy alapvetően megváltoztatta az életét. Világutazóból magányos remetévé vált. Hogy utólag pontosan diagnosztizálható-e Darwin betegsége, ez vitatható. A két amerikainak egy dologban mégis igaza lehet:"Ha nem lett volna beteg - írják -, akkor az evolúció elmélete valószínűleg nem vált volna kizárólagos szenvedélyévé, és lehet, hogy sohasem fejezi be sok vitát kiváltó könyvét."

Tuscher Tünde

Íme, felsoroltam minden megjelent könyvemet, életem mérföldköveit, és így kevés mondanivalóm maradt. Tudomásom szerint az utolsó harminc évben nem sokat változtam szellemileg, kivéve egy ponton, azonban változás nem is volt várható, hacsak nem a korral járó általános elgyengülés. De apám nyolcvanhárom évig élt, anélkül, hogy veszített volna szellemi frisseségéből vagy képességei csökkentek volna, és remélem, én is előbb halok meg, mintsem szellemem észrevehető mértékben elhomályosulna.

A szöveg közé dőlt betűvel tördelt idézetek Charles Darwin 1881-ben készült önéletrajzából valók.

Forrás:ÉT