A reneszánsz
2001. május 16.

Történeti háttér

Talán nincs még egy olyan művészeti korstílus, amelyet ennyire határozottan egy nemzet kultúrájához lehetne kapcsolni, mint a reneszánsz stílust. Márpedig a reneszánsz megszületése és virágzása jellemzően Itália - elsősorban északabbra fekvő - lendületesen gyarapodó városállamaihoz kötődik; és bár természetesen hatása idővel Európa egészére kiterjedt, mégis e térség adta a stílus legjelesebb alkotóit is.
Reneszánsznak tulajdonképpen a 15-16. századi Európa kultúráját, illetve e kor - a gótikát követő - művészi stílusát nevezzük. Ezt az időszakot Itáliában meghatározza a városi (kereskedő) polgárság megerősödése, ami a művészettel szembeni igények megváltozását szintén maga után vonja. A kor alapvető eszmerendszere a humanizmus, amelyet az ember és a természet felfedezése, valamint az antikvitás eszméinek és formáinak újjáélesztése jellemez. (Innen a "renaissance" - újjászületés - elnevezés is.) A tevékeny, sokoldalú, harmonikus ember ideálja a képzőművészetek és az irodalom alkotásaiban egyaránt kifejezésre jut.

Új tendenciák a művészetekben

A reneszánsz időszakában megnő a világi művészet jelentősége: vagyis a vallásos tárgyú alkotások mellett immár nagyobb arányban találunk egyéb műveket. A városi polgárság módosabb rétege ugyanis már képes megbízásokkal ellátni, hathatósan támogatni a művészeket; noha emellett persze az egyház szerepe szintén jelentős marad.
Az alkotók, mesterek korábban szokásos viszonylagos névtelensége is megszűnik: e korszaktól kezdődően találjuk meg az igazán öntudatos művész típusát. Az alkotótevékenység gyakran elméletírói munkássággal is párosul, azaz: egyes művészek írásos művekben is kifejtik művészetről vallott nézeteiket - ez szintén újszerű a korábbiakhoz viszonyítva.

A festészetben a vallásos tárgyú művek mellett megjelenik az ókori történelemből vagy a mitológiából merített téma, valamint a portré. Az ábrázolás terén alapvető kritériummá válik a természethű megjelenítés, ami alaposabb ismereteket követel (például a geometria vagy éppen az anatómia területén); a plaszticitás valamint a perspektivikus ábrázolás kibontakozása is e kor festészetéhez köthető. A szobrászatban szintén kibővül a feldolgozott motívumok köre; ekkor jelenik meg az önálló (építészeti alkotástól független) plasztika; előtérbe az emberi test realisztikus megformálása kerül. Az itáliai reneszánsz rendkívül élénk, kísérletező képzőművészetét olyan személyek képviselik, mint: Alberti, Donatello, Botticelli, Michelangelo, Leonardo, Raffaello és Tiziano.

A korszak irodalmi életében szintén a világi tematika kerül előtérbe, - gondoljunk csak Boccaccio Dekameronjára vagy Petrarca költészetére; de reneszánsz ihletettségűek Shakespeare művei is.

Meghatározó stílusjegyek a korszak építészetében

Mivel a reneszánsz eszménye szerint mindennek az ember a mértéke, a kor művészetében fellépő arányok is fokozatosan kiegyensúlyozottabbá válnak. A gótika során erősen a függőlegesség felé eltolódott arányok némileg visszarendeződnek, ezáltal vesznek fel emberibb léptéket az alkotások.
Az építészetben kialakuló új térszemlélet jellemzője a kiegyensúlyozott, harmonikus arányrendszer keresése, a szilárd nyugalom kialakítására irányuló törekvés. Fontos szempont az áttekinthető, szabályos formák alkalmazása: a felbukkanó motívumok gyakran igen egyszerű geometriából táplálkoznak; egy másik jellemző vonás ugyanakkor az antikvitás formavilágának felelevenítése. Gyakran találunk körablakokat, klasszikus oszlopfőket; kedvelt megoldás a félköríves téráthidalás és a kupola; az épületek alaprajzánál és a homlokzatok kiképzésénél szimmetrikus elrendezésre törekszenek.

Ilyen stílusú például

A reneszánsz építészet legjellemzőbb alkotásait természetesen Olaszországban (elsősorban az északi és a középső területek városaiban) találhatjuk meg. A korai reneszánsz egyik legismertebb műve a firenzei dóm, amelyet 1436-ban fejeztek be, és amelyet részben a korszak népszerű építésze, Brunelleschi tervezett. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a szintén Firenzében található San Lorenzo-templom (1423-tól), a Santa Maria degli Angeli-templom (1436-tól), valamint a Pitti-palota (1440-től), továbbá a város számos más épülete is.
Itt megemlíthetjük még Bramante nevét, aki elsősorban Milánóban majd Rómában dolgozott, és aki a reneszánsz érett szakaszának volt kiemelkedő egyénisége; de jelentős építészeti tevékenységet fejtett még ki több más - korábban már említett - itáliai művész is.
Itálián kívül elsősorban Franciaország, valamint Anglia bizonyult fogékonynak a reneszánsz építészet formai hatásaira; Magyarországon főként a Mátyás-korabeli alkotásokra hatott az itáliai reneszánsz.

- cp -