A barokk
2001. június 13.

Történeti tények

A 17. század Európáját elsősorban a feudális visszarendeződés, a fejedelmi abszolutizmusok megszilárdulása és az ellenreformáció kibontakozása határozta meg. E korszak megváltozott ízlését jelezte a barokk korstílus kialakulása, amely a művészetek történetében a reneszánsz stílust követte.

A barokk gyökerei - a reneszánszéhoz hasonlóan - Itáliába nyúlnak vissza, ahol is a 16. század második felére tehetők az új stílus megformálódásának első jelei. A barokk idővel egész Európában uralkodóvá vált, de jellemzően az erős katolikus hatás alatt álló területeken volt meghatározóbb: így a stílus igazán eredeti alkotásait az itáliai területek mellett elsősorban éppen a spanyol befolyás alatt álló régiók, valamint Franciaország művészetében találhatjuk meg.

A barokk stíluskorszak legvégső szakaszát a rokokóba való átmenet képezte, amely lényegében a barokkra jellemző jegyek mérték nélküli felfokozása révén egyfajta túldíszítettséget eredményezett. Európában a barokk a 18. század közepéig volt igazán meghatározó stílusirányzat; Magyarországon valamivel tovább tartott hatása.

Meghatározó stílusjegyek

Az erőteljes rekatolizáció eredményeként - vagyis amint a római katolikus egyház régi befolyását kezdte visszanyerni - a reneszánszra alapvetően jellemző emberközpontú világszemlélet helyébe ismét a hit, a szentség keresése lépett. Ismét a hívő ember és Isten kapcsolatának kérdései kerültek a középpontba, a vallásosság újra a világkép centrumát alkotta, ami a művészetek tematikájában szintén megmutatkozott. A reneszánsz idején kibontakozó világi tárgykörrel szemben újra inkább a vallásos témák kerülnek előtérbe.

Ugyanakkor azonban a megelőző korszak humanista gondolkodói által felvetett eszmei problémák már a barokk művészete számára is megkerülhetetlenné váltak. Így nem is meglepő, hogy a barokk - habár jellegzetesen egyedi és újszerű elemeket mutat fel - sokban a reneszánsz jegyekre is támaszkodik, és azokat továbbfejlesztve indul útjára, illetve lép előre a későbbiekben is.

A barokk stílusban készült alkotások legjellemzőbb jegye a rendkívüli mozgalmasság, dinamikusság, ami a lendületes vonalvezetésben, a hajlékony, hullámzó formákban, valamint a térkiképzés változatos sokféleségében jelenik meg. A szín- és anyaggazdagság minden korábbinál elkápráztatóbb; az összetettebb kompozícionális eljárások és a hatalmas méretek pedig még inkább fokozzák az alkotások drámai erejét.

A korszak művészei különösen vonzódnak az illúziókeltés eszközeihez, amit lényegében szintén a lenyűgöző látvány megteremtésének szándéka vezérel. A barokk egyszerre képviselte a pompa iránti uralkodói, főúri igényeket és a vallásosság mind fenségesebb, monumentálisabb megjelenítésére irányuló egyházi törekvéseket.

Ilyen stílusú például

A barokk stíluskorszak művészetét olyan alkotók határozzák meg, mint Caravaggio, Velázquez, Poussin, Rubens vagy Rembrandt a festészetben; Bernini, Girardon a szobrászatban; Vivaldi, Bach, Händel a zenében.

A korszak építészetét pedig olyan csúcsteljesítmények jellemzik, mint a vatikáni Szent Péter tér valamint a Szent Péter Székesegyház (amely lényegében szintén ekkor nyerte el ma látható formáját), a monumentális versailles-i kastély és parkja, vagy éppen a szentpétervári Téli Palota. A közép-európai térségben is számos kiemelkedő alkotásra lelhetünk e korszakból: a bécsi Karlskirche, a Schönbrunni-kastély és a Belvedere-palota szintén jellemző példái a barokk építészetének, de például e stílusban épült Prága számos palotája és temploma is.

Magyarországon a 17. század első évtizedeire tehető a barokk kibontakozása, amely itt szintén az ellenreformáció támogatásával kezdett terjedni, majd a török kiűzésével új lendületet kapott. Az építőművészet területén az új stílus kezdetben leginkább a templomépítészetben volt meghatározó, majd idővel az uralkodói körök palotáiban, kastélyaiban is jelentkezett hatása. Szép példája a hazai barokk építészet érett korszakának a fertődi Esterházy-kastély.

- cp -