Tel.: 06 30 343 4343 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Kulturális kaleidoszkóp - Magazin
A rovat további hírei
A festészet nevében - Kortárs osztrák festők tárlata a Szépművészeti Múzeumban
Hol van már Kokoschka vagy Schiele expresszionizmusa? Klimtről és a bécsi szecesszióról már nem is beszélve. A progresszív osztrák festészet valamikor a 20. század hajnalán kezdte magára vonni a tágabb nemzetközi érdeklődést. A szecesszió, majd később az expresszionizmus kiemelkedő művészegyéniségeire hamar felfigyelt a mindenkori kortárs képzőművészeten csüngő nagyközönség. Azóta persze nyugati szomszédaink is haladtak tovább a korral, és ma már egészen más utakon járnak.Hogy legújabban milyen irányok alakultak a modern osztrák festészetben? Erre a kérdésre keresi a választ a Szépművészeti Múzeum nemrég nyílt kiállítása. A szervezők a tárlaton igyekeztek a legszélesebb körképet nyújtani: így a válogatás során a kortárs festészet minél több irányzatának valamint generációjának szándékoztak helyet adni a most kiállított anyagban. Itt egy helyen - akár épp egymás mellett - találunk olyan művészt, akinek művészete még a hatvanas évektől kezdődően bontakozott ki, és olyat, aki a legújabb technikákkal - mondjuk elektronikus úton - állítja elő képeit. Tehát meglehetőst változatos, színes az összkép. Persze éppen ezért egy kicsit távirati stílusúra sikeredett a dolog (általában egy alkotó - egy kép), de azért ismerkedésnek talán megteszi.Ha szeretnénk pillanatképet kapni a kortárs osztrák festészet jellemzőbb tendenciáiról, még március 7-éig látogathatjuk meg a Szépművészeti Múzeumban "A festészet nevében" címmel megrendezett kiállítást.Szépművészeti MúzeumBudapestXIV. kerület, Hősök terenyitva:hétfő kivételével naponta 10 és 17.30 között- cp -
Kiállítás - "A halál peremén" - François-Marie Banier képei a Ludwig Múzeumban
"Én a halál peremén festek. Mint akit valami más hajt. Egy nyomás, egy szorítás. Sürgetését sem kezelni, sem ellenőrizni nem tudom. Amint az ötlet, a reflexió megjelenik, a kép be van fejezve." - vallja François-Marie Banier saját alkotói folyamatáról.Az édesapja révén részben magyar származású François-Marie Banier 1947-ben született Párizsban. Nagyon korán felfedezi a fotóművészetet, első felvételeit már gyerekkorában egy Kodak-géppel készíti, ám igen hosszú ideig csak maga számára fényképez. Munkáit először 1991-ben publikálja Fotográfiák című könyvében; ugyanebben az évben ad helyet a párizsi Pompidou Központ első kiállításának is. Azóta számos nemzetközi fotókiállítás meghívottjai között szerepelt, emellett persze egyéni tárlatai is voltak.Munkáit több csoportra oszthatjuk fel: fekete/fehér fotográfiák, szöveges fotográfiák, átfestett fotográfiák és festmények képezik, alkotják a művész formakeresését, kísérletezőkedvének megnyilvánulásait. Leginkább az emberi arc kifejezőképességét kutatja, portréin hírességek (többek között Isabelle Adjani, Marcello Mastroianni, Samuel Beckett, François Mitterand) és a párizsi utcák és kávéházak hétköznapi figurái egyaránt megjelennek. Banier képein a téma megragadását életszeretet, mély humánum, kíváncsiságból eredő játékosság és finom humor jellemzi. A szövegekkel teleírt és átfestett fotográfiák, valamint a festmények a művészi spontaneitás, és a képalkotás formai lehetőségeinek kitágítása felé haladnak. "Azt festem meg, amit érzek, és nem azt, amit látok" - foglalja össze Banier alkotótevékenységének lényegét.Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti MúzeumBudavári Palota "A" épületI. ker., Szt. György tér 2.nyitva tartás:hétfő kivételével a hét minden napján 10 és 18 óra között- cp -
Kiállítás: A magyar pipa története - A magyar történelem pipákon, Pipakiállítás a Nemzeti Múzeumban
A Nemzeti Múzeumban február 23-án nyílt kiállítás a magyar kézművesség és iparművészet nagy hagyományú, ám talán kevéssé ismert ágát, a hazai pipakészítés kultúrtörténetét mutatja be a török kortól a XX. század első feléig.A pipázás szokását a törökök és a Nyugat-Európából érkezett zsoldos katonák ismertették meg a magyarokkal. Később fazekasaink mintául a török cseréppipát vették, ahol is az apró, gondosan formázott pipafejhez külön csatlakozott a más anyagból készült pipaszár. A cseréppipa-készítés legjelentősebb, világhírűvé vált központjai az Alföldön Debrecen városában majd a felvidéki Selmecbányán alakultak ki. Egyes legendák országunkhoz kötik a művészien faragható tajtékból készült pipák születését is.A hazai pipametsző mesterek munkáikon gyakran ábrázoltak kiemelkedő történelmi személyeket, eseményeket, valamint a népéletből vett jeleneteket, hiszen a pipa - azon túl, hogy az élvezetet szolgálta - sok mindent kifejezhetett annak készítőjéről vagy tulajdonosáról is: fokmérője lehetett a férfiember ízlésének, tekintélyének, de gyakran politikai állásfoglalást is hordozott. Így tehát az elmúlt századok során készített pipák sajátos módon mutatják be a nemzeti öntudat kibontakozását is.A Nemzeti Múzeum kiállítása mintegy 700 műtárgy révén ismerteti meg a látogatót a magyar pipakultúra történetével - valamint ezen keresztül a nemzeti öntudat kifejlődésének folyamatával is.Magyar Nemzeti MúzeumBudapestVIII. kerület, Múzeum krt. 14-16.nyitva tartás:hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között- cp -
Kiállítás: Milena Dopitová installációi Budapesten - Megjegyzések egy kiállítás kapcsán
A kortárs cseh képzőművészet jelentős alkotója, Milena Dopitová nem először állít ki Budapesten. Ezúttal a Ludwig Múzeumban nyílt nagyobb, átfogó tárlata a legutóbbi években született installációkból.Persze már rögtön az elején felmerül a kérdés, mi is az az »installáció«, mi mindent fedhet fogalma egyáltalán? Erre természetesen megpróbálhatnánk általánosságban válaszolni, ám itt konkrét művek mentén kell keresnünk feleleteket. És ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy az installáció mibenlétére vonatkozó kérdés nem egyszerűen csak az, amelyik elsőként adódik, hanem egyszersmind az is, amely a lényegre kérdez rá. Ekkor ugyanis azt kutatjuk, mit jelenthet egy alkotó számára ez az új terület, és mit fejezhet ki számunkra?Dopitová képzőművészeti konstrukcióit szemlélve tehát az a kérdés jár az eszünkben, mit takarhat az "installáció" viszonylag újabb keletű fogalma itt? Csupán csak arról lenne szó, hogy feltűnt valahol a szobrászat és a festészet közelében egy újabb képzőművészeti ág vagy műfaj? Talán egy új forma, mely adott esetben sikerrel vegyítheti több (egymással határos) médium alkotójegyeit, sajátosságait. Alkalmazza a térbeli formahasználat plasztikusságát és a képiség szerteágazó tapasztalatait egyaránt. Térformálás, vagy a tér berendezése? Vagy inkább egy lehetséges térélmény megrendezése? Mi tehát?A kiállítás tereiben a legkülönfélébb objektumokkal találkozhatunk, amelyek a hétköznapiságukra való utalás mellett is rejtenek, hordoznak valamiféle szokatlanságot, feszültséget magukban. Fémkonstrukciók - textillel bevonva, fotográfiák - különböző módokon kapcsolva, iktatva a térbe, videofilmek és hajszárító, láncok és horogra tűzött horgászcsali, és mindezek különös címekkel ellátva...Dopitová számára a mindennapok formái, anyagai, tárgyai az érdekesek, ám azokat úgy helyezi el a térben, hogy egyrészt már a behelyezés mozzanatával is saját feszültséggel ruházza fel azokat, másfelől pedig a tárgyak egymáshoz, valamint a térhez való viszonyai nyitnak új lehetséges jelentéstereket. Mint amikor egy már magában is kifejező szó a megfelelő helyre kerülve még erősebb hatást vált ki bennünk. Pontosan ilyen hangsúly-erősödést tapasztalunk egy-egy installáció esetén is.És éppen ez az egyes elemek között megnövekedett feszültség készteti, vagy akár kényszeríti a befogadót ténylegesen is aktív belegondolásra, részvételre: részvételre egy adott érzésben, gondolatban, amelyet az alkotó helyezett bele a térbe. A különböző tárgyak, képek, hatások egyaránt egymásra mutatnak, míg idővel hálózatokat hoznak létre, amelyekben mintegy rejtvényszerűen képződnek le alapvető létélményeink. Az ezekhez mellékelt címek utalások és utasítások egyszerre, - szintén a rejtvények elemei. A közönség pedig birtokba veheti, játékba hozhatja az elrejtett fogalmakat, amelyek köré az alkotó az adott teret berendezte. Az installáció tehát végül az alkotó számára a minden korábbinál szuggesztívebb gondolatközlést teszi lehetővé; a befogadó számára pedig a különben semmilyen más módon nem lehetséges fogalomkapcsolások egyetlen megvalósuló terévé lesz, amennyiben elfogadja az alkotói szándékot, és aktívan is közreműködést vállal az adott alkotás képezte "feladvány" felfejtésében, megfejtésében. Olyan tipikus posztmodern jelenségnek lehetünk itt tanúi, amelynek Milena Dopitová művészete is jellegzetes prezentánsa.- cp -
Kiállítás: Fénnyel írott történelem - Másfél évszázad magyar történelme a Nemzeti Múzeum fotókiállításán
Nézek egy fényképet. Közben arra gondolok, hogy - éppen, mivel egy fényképet nézek - az, amit rajta ebben a pillanatban látok, valamikor valóság volt. Amit a dokumentumfotó megörökített, valamikor, valahol éppen úgy, éppen abban a formában létezett, ahogyan én azt most láthatom: éppen az, éppen akkor, éppen ott. Az, amit egy fénykép megmutat, egy adott pillanatban valóság volt; a valóság egy ténylegesen is létezett szelete, amely ugyanakkor ma már csak azon a fényképen szemlélhető és sehol másutt.Valamilyen formában újra és újra megszületik ez a drámai felismerés, valahányszor csak dokumentum-értékű felvételekkel találkozunk. Régi fotográfiákat nézegetve rácsodálkozunk a múlt leghétköznapibb pillanataira, legegyszerűbb mozzanataira is.Márpedig a Magyar Nemzeti Múzeumban február 2-án megnyílt fotókiállításon négyszáznál is több fénykép ad alkalmat erre a bizonyos rácsodálkozásra. A kiállítás dokumentumanyaga igen széles körből válogatva nyújt áttekintést a legutóbbi százötven év magyar történelméről. A körkép az 1800-as évek közepének dagerrotípiáitól egészen a közelmúlt pillanatképeiig terjed. Portrék és utcaképek; művészi öntudattal készített felvételek és / vagy sajtófotók; a politikai és kulturális közélet meghatározó személyiségei és a mindennapok egyszerű emberei - itt egymás mellett (akár ugyanazon tablón) jelennek meg a legkülönfélébb képek, témák...Kossuth az Egyesült Államokban tett látogatása idején, vagy éppen Déry Tibor nem sokkal halála előtt; máshol meg: csoportkép nagypolgári családról, bérháztulajdonos portréja a századforduló tájáról, közkatona valamelyik világégés valamelyik frontján, majd egy sztahanovista '45 után, arcok '56-ból, sokkal később egy üzletkötő egy elegáns budapesti autószalonból, végül hajléktalanok ételosztáson. A lebombázott Budapest látképe, korábban meg éppen békés szobabelső; utcák és tárgyalótermek; 'kultúrbrigád' és tüntetők csoportja. Sajtófotók és haditudósítók pillanatképei, pusztán üzleti céllal készített portrék vagy éppen propagandaképek - és közöttük olykor felbukkan egy-egy művészi igényű felvétel (Eschertől Kornissig) is.Míg az egyik kép felkavar, megrendít, a másik éppen megmosolyogtat: egymás mellé kerülhet megdöbbentően drámai és groteszk, különös és banális. Szabadon elmerülhetünk az árulkodó részletekben. Gondosan tanulmányozva a gyűjtemény képeit sok mindent tudhatunk meg elődeinkről - gesztusaikról, szokásaikról, mindennapjaikról, életmódjukról; azaz: általában véve az utóbbi másfél évszázad Magyarországáról, valamint azokról, akik benne éltek.Minden szempontból sokszínű tehát a paletta; ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy az egyes képek közé - műfajtól és színvonaltól függetlenül - kitehető valamiféle egyenlőségjel, hiszen legyen bár az adott kép egy Ady-portré, vagy akár egy háborús felvétel: a fotográfiai tevékenység eredménye egyaránt egy-egy konkrét világ megörökítése, tanúsága, dokumentuma lesz.A Nemzeti Múzeum Fénnyel írott történelem című fotókiállítása, amely az intézmény Történeti Fényképtárának gazdag gyűjteményéből válogatva jött létre, még április 29-éig tekinthető meg.Magyar Nemzeti MúzeumBudapestVIII. kerület, Múzeum krt. 14-16.nyitva tartás: hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között- cp -
Könyvajánló: Világoskamra - Barthes feljegyzései a fotográfiáról
"Egyszer régen a kezembe került Napóleon legfiatalabb öccsének, Jérőme-nak egy fényképe. Döbbenten mondtam magamban: 'Ezek a szemek, amelyeket most látok, még látták a Császárt'." Alapvetően mindvégig ez a rácsodálkozás vezeti a 20. század egyik legjelentősebb francia gondolkodójának tollát, miközben megírja igen személyes hangvételű nagyesszéjét a fényképészetről.Roland Barthes (1915-1980), aki írásaiban filozófiai, művészeti és társadalmi kérdésekkel egyaránt foglalkozott, utolsó munkájában, az 1979-ben keletkezett Világoskamrában a fotográfia mibenlétéről fejti ki a rá jellemző érzékletességgel gondolatait. A fényképezés művészetének egyedi sajátosságait kutatva arra a kérdésre keresi a választ, vajon miből eredhet a fényképek különleges hatása, melyek azok a vonások, amelyek nélkül nem létezhetne fotográfia. Gondolatmenetei révén voltaképpen a fotóművészet egy sajátos, de általánosabb esztétikáját dolgozza ki, noha lényegében csak egyes, figurális képekre koncentrál. Egyéni élményeiből, erősen szubjektív benyomásaiból indul ki, mégis általánosan is érvényesíthető következtetésekre jut. Miközben egyes képeket elemezve azok gyújtópontjait keresi - feltárandó a kép működésbelépésének tényezőit -, érint megannyi kapcsolódó gondolatkört, és tágabb érvényű megérzések felé halad. A fénykép drámai hatását nézete szerint talán éppen annak felkavaró felismerése adja, hogy a fotográfia jelenvalóvá teszi azt, ami különben már meghalt, elmúlt; megsokszorozza azt, ami különben csak egyszeri.Barthes esszéje minden bizonnyal nem csupán a fényképészettel behatóbban foglalkozók számára nyújthat lebilincselő élményt, hanem mindazok számára is, akik egyszerűen csak érdeklődők, vagy valaha maguk is éltek át a szerzőéhez hasonló rácsodálkozásokat egy-egy fotográfia láttán.A közelmúltban az Európa Kiadó újra vállalkozott Barthes Világoskamra című munkájának kiadására, és így a nálunk eredetileg 1985-ben megjelentetett könyv most újra kapható a könyvesboltokban.Roland Barthes: VilágoskamraJegyzetek a fotográfiárólfordította: Ferch Magda;megjelent az Európa Könyvkiadó Mérleg sorozatában;Budapest, 2000.- cp -
Kiállítás: Milena Dopitová: Installációk 1992-1999 
"Ne hanyagold el az apróságokat és a kötelező gyakorlatokat"; Milena Dopitová, a fiatal cseh művészgeneráció egyik legtehetségesebb képviselője műveiben a hétköznapok, a "hétfők" által teremtett helyzeteket gondolja végig a számára erre a célra legmegfelelőbb műfaj, az installáció keretében. Milena Dopitová következetesen installációkat tervez és épít, annak ellenére, hogy a prágai művészeti élet középpontjában a posztmodernt túlélő és minden másnál piacképesebb festészet áll.Pavel Liska, a brnói Művészetek Háza igazgatója szerint az installáció az adott teret alakítja ki egy új multimédiális tereppé, míg a vele rokon environment esetében maga a tér válik a művészi alkotás tárgyává. Az installáció mindig szigorú logikai rendszereket követ, az adott tér a művészi beavatkozás következtében jellegében megváltozik, újra értelmezi önmagát, illetve a térről alkotott eddigi képzeteinket.Dopitová számára elsősorban a tartalom a fontos, viszont az azt hordozó forma ebből számára szinte automatikusan következik, és a ready made-ek, ill. más hétköznapi tárgyak bevonásával az anyaghasználata is "intuitíve" az alapgondolatot támasztja alá. Különösen érdekes a hétköznapi anyagok, a legkülönbözőbb vizuális területekhez kapcsolódó tárgyak, reklámfotók, videofilmek, óriásplakátok vagy zenék, illatok bevonása a munkákba, ami textilhez kötött vasláncok, szappanbuborékok, vaskonstrukciókra húzott anyagok és légyfogó papírok formájában jelenik meg.De természetesen az eredeti gondolat a térberendezés során, a különböző médiumok kölcsönhatása következtében változásokon megy át, melynek felismerését, dekódolását Dopitová is egy kirakójáték összerakásához hasonlítja. Műveiben a szociális jelenségek mellett, morális és végső kérdéseket felvető filozófiai gondolatok is helyet kapnak, melyek a címeket tudatosan a mű részeként használva új jelentéstartalommal egészülnek ki. A mostanában egyre divatosabb feminizmus ill. gender problémával, ami a művek kapcsán felmerülhet, természetesen, nem koncepcióként foglalkozik. "Lehet, hogy mivel nő vagyok, női módon látom a világot. A kifejezésmód női, például ahogyan a szót, a gondolatot, a munkaanyagot használom."Az 1963-ban Stembergben (Csehország) született művész 1994-ben végzett a Prágai Képzőművészeti Akadémián.Részt vett számos biennálén, mint pl. Sydney, 1992, Sao Paulo, 1994, Velence,1996, és 1997-ben elnyerte a Pollock-Krasner Foundation INC., New York díjat, ill. a bécsi Közép-Európai Kulturális Iniciatívák díját.Milena Dopitová munkái 1997-ben a Budapest Galériában, majd a Nézőpontok/pozíciók (Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum Budapest, 2000) c. kiállításon szerepeltek eddig Budapesten.Dopitová 1992 és 1999 között készült munkáit a brnói Művészetek Háza mutatta be 1999-ben, és Budapest után Kremsben lesznek láthatóak.Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum BudapestBudavári Palota, "A" épület1014 Budapest,Szt. György tér 2.
Szemle...
Hát itt van végre! A régóta várt, a frankó, itt van megint, vagy újra: immár a harminckettedik.Mármint a Magyar Filmszemle - a Millenniumi. Persze akadtak apróbb szervezési nehézségek azért most is, pl. hogy mikor és honnan lesz a pénz, meg hát az arculatterv, miegymás... de hát problémázni mindig kell valamin. Azért különben a Szemle visszavonhatatlanul elindult (gondolom, idén is volt nagy trakta a megnyitón - én sajnos erről most lemaradtam); közel másfél száz alkotás, vetítések délelőttől késő estig néhány helyen, néhány napon át. Egészen pontosan: 6-áig; a helyszínek pedig: Átrium, Mammut; versenyen kívüli filmek a volt Blue Boxban; viták, kiállítások és egyéb rendezvények a Millenniumi Rendezvényközpontban.Tehát arról van szó, hogy a néző egy röpke pillanatra találkozhat alkotásokkal, amelyeken filmeseink az elmúlt időszakban dolgoztak. Vetítés vetítést ér, hogy aztán a filmek többsége újra (és lehet, örökre) dobozba kerüljön (szarok és nem szarok egyaránt), és hogy egy töredéke pedig feljusson néhány hétre néhány mozi műsorára (szarok és nem szarok egyaránt). Hát ez van. Pedig film lenne bőven: generációs korlátok nélkül, változatos, színes a kép. (Azért néha eltöprengek azon, honnan van ennyi energia és lelkesedés évről évre - és még mindig - a szakmában, amikor pedig sajnos ide is begyűrűzött a mozilátogatók számának radikális csökkenése, ha meg mégis beülünk valahova filmet nézni, hazaival alig találkozhatunk.)De legalább van ez a Szemle, úgyhogy senki se csüggedjen! Nagyjátékfilmek, kísérleti és animációs filmek, dokumentumfilmek - szóval mindenféle. És akkor neveket még nem is említettem, pedig mindenki itt van, aki számít: Tímártól Gothárig, Tarr Bélától Czabánig (no de nem akarok buta felsorolásba átmenni).Szóval itt van a Szemle, itt van újra... Megint nagy a nyüzsi egy pár napig - boldog, boldogtalan ott kavar. Tehát: Szemlére fel!ÁtriumII. ker., Margit körút 55.Mammut Budai MoziközpontII. ker., Lövőház utca 2-6.Kultiplex (volt Blue Box)IX. ker., Kinizsi utca 28.Millenniumi RendezvényközpontII. ker., Fény utca - Ganz Park G épület- cp -
Kiállítás: Ékszerszínház
Mennyi minden kifejezhető egy jól megválasztott ékszerrel. Egy gyűrű, egy nyakék, vagy éppen egy karkötő sok mindent elárulhat mind viselőjéről, mind az adott ékszer tervezőjéről, elkészítőjéről. Az egyszerű, díszítő-megformáló célú kézműves hagyomány így - mind kifinomultabb technikai fogásokkal, eljárásokkal bővülve - önkifejezésre törekvő iparművészeti ággá lett. És e művészetnek ráadásul még az a sajátossága is megvan, hogy az elkészült műalkotást testünkön viselhetjük, magunkon hordhatjuk.A különféle nemesfémeket és drágaköveket különlegességük és ritkaságuk miatt már ősidők óta igen megbecsülte bármely kultúra, bármely civilizáció embere. A nemesnek tekintett anyagokból készített ékszerek megannyi szerepet betölthettek a különböző ősi közösségekben: egy időben lehettek értéktárgyak és mágikus erőkkel bíró varázseszközök. Az ötvösművészetet ugyanakkor mindig is megkülönböztetett tisztelet övezte, mivel már a megmunkáló-tevékenység révén jelentős értéknövekedést eredményezett: az értékes anyagok a feldolgozás révén még értékesebbé válnak.A modern ötvösség egyenes folytatása a hagyományos mesterségnek: ugyanis az iparművészeti igényű ékszerkészítésnél is azt tapasztalhatjuk, hogy az több egyszerű megmunkálásnál, mivel benne az ötvös ízlése, kézügyessége, esztétikai érzéke szintén megjelenik.A VIII. kerületi Bárka Színházban nyílt meg január elején Magyar Dorottya ezüst ékszereinek fotókiállítása Ékszerszínház címmel. Az ékszertervező-művész alkotásait különleges formagazdagság, érzékeny anyagkezelés, valamint a különböző anyagok játékos, ötletes kombinálása jellemzi. Tárlatát még a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők.Bárka Színház1082BudapestÜllői út 82.- cp -
Korai Korai
Na végre! Éppen itt volt már az ideje, hogy a Trottel kiadja a legelső Korai Öröm-albumot CD-n, mert hogy annak idején csak kazettán jelent meg, és én bizony lassan már rongyosra hallgattam a példányomat.Szóval újból megjelent a legelső Korai-album - immár elnyűhetetlen hordozón -, de az eredeti, 93-as élőfelvételek (Tilos az Á) mellett találunk még néhány más archívot is. Így például felbukkan egy hosszabb változata annak a számnak, ami egy M. Narancs válogatás-CD-n jelent meg néhány éve; továbbá egyéb stúdió- illetve rádiófelvételek, stb... Azok számára persze, akik hallgatják más lemezeiket, talán lesznek ismerős motívumok, de az biztos, hogy a kiadó kitett magáért, hiszen több, mint 70 percnyi fantasztikus zene került erre a CD-re a korai felvételekből.Akik meg nem találkoztak korábban a Korai Öröm zenéjével? Hát mit is mondhatnánk nekik...; nehéz műfajilag behatárolni - ez egyébként gyakran van így az igazán jó zenékkel; különben egy gyenge hasonlattal élve: képzeljünk el egy olyan zenekart, amiben egy távol-keleti buddhista kolostor zenészeit összedobtuk egy rockzenekarral (még egyszer bocsánat a pocsék hasonlatért!). Mondhatnánk azt, hogy nagyon igényes instrumentális zene, némi világzenei beütéssel, ha volna értelme a "világzene"-kifejezésnek...Egyvalami viszont biztos: szép zene. És ez a mostani album kiváló alkalmat teremt arra, hogy belekóstoljunk.(Ezzel egy időben jelent meg egyébként a zenekar legújabb lemeze is, amely kivételesen címet is kapott - Sound & Vision -, és a zenék mellett filmanyagokat is tartalmaz.) Korai Öröm: '93-'96 (Trottel Records)zenészek:Biljarszki Emil,Csányi Viktor,Horváth György,Jócsik János,Kilián Zoltán,Nádasdi Zsolt,Takács Péter,Vajdai Vilmos,Vécsi Tibor- cp -
Kiállítás: A formaalkotás új irányai
Modern finn iparművészet budapesti kiállításokonFinnország iparművészeti formatervezése igen nagy hatást gyakorol a mai európai és amerikai formakultúrára. És ez nem is váratlan, hiszen a finn iparművészet alkotásai bárkit képesek megszólítani: ötletesek, korszerűek, ugyanakkor emberközeliek is.A finnek - észak-európai nyelvrokonaink - kultúrájáról általában talán még tudunk valamennyit, ám iparművészetükről már annál kevesebbet, pedig a Finnish Design néven az ötvenes évektől megújuló és nemzetközileg elismertté váló ipari formatervező irányzat iskolát teremtett a modern kor iparművészetében. Eredeti forma- és színvilágával, természetességével, igényes megoldásaival az új finn formatervezés kitörő sikert aratott világszerte, és inspirálóan hatott megannyi műhelyre és művészre a nyugati világban. Az új koncepciókat felvonultató használati tárgyak sikeresen feleltek meg a mind gyorsabban változó elvárásoknak, miközben megjelenésükben harmóniává egyesítették a célszerűséget és az esztétikumot.A finn formatervezés termékenyen ötvözi a korszerűséget a hagyományokhoz való kötődéssel. Az iparművészek tervezésében megszülető tárgyak - bútorok, textíliák, használati tárgyak - elevenen őrzik a hagyományos finn tárgyi világ hangulatát formáikban, tónusaikban: a kialakított formavilág a tradícióból táplálkozik, így tartva meg hangulatában a nemzeti jellegzetességeket is. Ez lényegében annyit jelent, hogy a modern életformáknak és igényeknek megfelelően használják fel azokat a hagyományos technikákat, amelyekből még a kézművesség indult ki. Ugyanis tévednek, akik azt hiszik, hogy ez az újgenerációs tárgyalkotás minden előzmény nélkül született meg, hiszen természetesen a tárgykultúra gazdag tradícióiból bontakozhatott ki például az olyannyira meghatározó és emblematikus anyaghasználat - a gyapjú, a fém, a fa, az üveg ilyen természetességgel való alkalmazása.Más oldalról viszont azt is tapasztalhatjuk, hogy ezek a tárgyak mennyire rugalmasan követik a mai igényeket, bennük egyensúlyra jut a megtartás és a célszerű átformálás. A formák egyszerre emelik ki a tradícióból kibontakozó anyagkezelést, és az újszerű szemléletet. Talán éppen az tette igazán népszerűvé és elismertté a Finnish Design alkotásait, hogy azok egyszerre őriztek meg hagyományos sajátosságokat és hoztak újat napjaink formavilágába.A finn iparművészeti formatervezés újabb irányait most párhuzamosan két budapesti kiállítás mutatja be, amelyeket még február 4-éig tekinthetnek meg az érdeklődők. Finnish Design: finn iparművészek kiállításaBudapest Kiállítóterem Bp., V. ker. Szabadsajtó út 5.nyitva: hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között Fiatal Finnek Fóruma: finn formatervezők kiállításaBudapest Galéria Kiállítóháza Bp., III. ker. Lajos utca 158.nyitva: hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között- cp -
Dialógus: festészet az ezredfordulón
kortárs hazai művészek képkiállítása a Műcsarnokban A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) és a Műcsarnok közös kiállítássorozat megszervezésével kívánt megnyilvánulási lehetőséget biztosítani a mai magyarországi alkotók lehető legszélesebb körének. E sorozat első eleme a kortárs hazai festészetet bemutató jelen tárlat, amely több mint száznegyven képzőművész egy-egy új alkotását vonultatja fel.Szervezői szándék volt továbbá keresni a választ arra a kérdésre: "az ezredfordulón érvényesek-e a hagyományos technikai műfajok, milyen módosulások, változások történtek e téren a kilencvenes évek második felében".Ezután azonban véget is ér minden, ami összefoglalóan megragadni engedné az itt kiállított képek csoportját: ugyanis bennük nagyjából semmi több közös nincsen. Az elrendezői alapkoncepción (vagyis hogy kortárs hazai festészeti alkotásokról van szó), valamint a fenti kérdésfeltevésen kívül semmi sincs, ami összefoghatná, egységesíthetné e képtömeg elemeit. Kisebb-nagyobb belemagyarázások nélkül sehogyan sem állíthatók fel egységes tendenciák, nincsenek irányzatok, nincs vezérfonál.Ez persze - könnyen lehetséges - nem is cél; így tehát persze nem is lehet kiállításszervezői hibáról, még kevésbé a megjelenő alkotások fogyatékosságáról beszélni. Csupán arról van szó, hogy nem "dialógus" (amint azt a szervezők jelölték meg a tárlat címadásakor) jön létre az alkotások között, hanem valami sokszereplős szituáció, ami esetleg hangzavarral fenyeget. De ez megint csak nem az egyes alkotók hibája, hiszen ők persze külön utakon járnak, így aztán nehéz is lenne elvárni, hogy képeik egymásra feleljenek, vagy akárcsak keresztezzék egymást. Normális körülmények között ezek nem kerülhetnének egyazon időben ugyanarra a falra, kiszorítják egymást, az egyik kép szinte ordít a másikhoz képest, stb...Különben - amennyiben nem keresünk valami összefüggés-rendszert a képek között - kifejezetten tartalmas élményben lehet részünk. Már alkotástechnikailag is igen változatos a kép: hagyományos olaj/vászon festményt éppúgy találunk, mint kollázst, vagy aktív nézői közreműködést igénylő alkotásokat. Hiperrealizmustól a minimalizmusig és tovább; olajfestménytől a kollázsig és tovább; ismert és kevésbé ismert művészek képei szépen egymás mellett. A megvalósult kiállítás-utópia: tökéletesen semleges térben képek egymás mellett akárhonnan, - mint egy leltár: "ez van".Azért természetesen érdekes lehet és érdemes is ellátogatni a tárlatra, hiszen ilyen átfogó igényű körképet másutt nemigen kaphatunk a jelen idejű hazai festészetéről. A szervezők feltette kérdést meg mindenki válaszolja meg magának, ha épp szükségét látja! A még január közepéig megtekinthető festészeti tárlatot néhány nappal később grafika-, majd szoborkiállítás követi a Műcsarnokban. Dialógus - festészet az ezredfordulón Műcsarnok BudapestDózsa György út 37. (bejárat: a Hősök tere felől) nyitva tartás: hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között- cp -
Könyvajánló: Bicikli Mitológia
Svetislav Basara:Feljegyzések a biciklistákról (regény)Egy kicsit olyan ez az egész (mármint ez a 'regény'), mintha foghúzás közben a talpunkat csiklandoznák. Ez persze lehetne jó is, meg rossz is...- mindenesetre a könyv egyhelyén például ezt olvashatjuk: "Édes fiam - mondta egyreggel apám -, az üldözési mániától csak úgy menekülhetsz, haparanoiás vagy. Ezen a világon mindenki mindenkit üldöz, és mind egyformánüldözik a prófétákat. Egy pillanatban azonban fel kell függesztened aparanoiádat, mégpedig abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy te, akit üldöznek,valójában nem is létezel. Abban a pillanatban megmenekülsz!" De ez még nem minden. Azért van itt másegyéb is. Hogy kerül például a képbe a biciklizés? Többek között így: "Tudod, az élet a velocipéden való karikázáshoz hasonló: suhansz önfeledten,és azon jár az eszed, mi vár rád, amikor majd célhoz érsz, hallgatod a madárdanát,aztán egyszerre meginogsz, minden megszakad, és abban a pillanatban félelemmeleltelve a földet látod arcodba vágódni..." Hát ez van. Meg sok minden más. Előszörpersze hajlunk a tévképzetre, hogy ez valami egyszerű kis regény lesz, csakhogy utóbb ráébredünk: egy kaotikus, ördögi agyszülemény (szigorúanjó értelemben véve!) kellős közepébe csöppentünk. És ez így van jól.Mire ki akarnánk szabadulni a regény világából, már egyáltalán nemvagyunk képesek letenni a könyvet. Hát így van ez. De miről is van szó?Voltaképp a Rózsakeresztes Evangéliumi Biciklisták Titkos Társaságáról. A Feljegyzések a biciklistákról - ez az egyedülálló és igen fontos kézikönyv - a legátfogóbbmunka a biciklizmus mozgalmáról, amely képet nyújt annak történetéről,tanításairól, misztikus rendszeréről, valamint egyes képviselőinek életművérőlis. Ez a forrásgyűjtemény olyan jelentős, meghatározó dokumentumokatfoglal magában, mint például Csúf Károly Királyságom története címűapokrif irata; Grosman majordómusz Az ördögi kétkerekű szerkezetek históriája című műve; Queensdale kapitány feljegyzései; vagy éppen Józef Kowalsky egybegyűjtött művei; de természetesen találhatunk szemelvényeket Sherlock Holmes vagy Sigmund Freud személyéhez kapcsolódóan is. A különleges dokumentumgyűjteményt a Nagy Tébolyda terveinek vázlatos bemutatása zárja; továbbá a mozgalom délkeleti csoportjának titkos tagnévsora egészíti ki.A mű figyelmes olvasója többek közöttválaszt kaphat olyan alapvető kérdésekre is, mint hogy: miként jelenik mega Szentháromság jelképe a kerékpár alakzatában; hogyan igazolható a nőilélek nemléte, sőt: a nő nemléte; hogyan válhatunk láthatatlanná; mit gondoljunk, amikor azt látjuk, hogy egyesek óraszerkezetek összezúzásával foglalatoskodnak; miért célszerű merényleteket utólagosan eltervezni; stb...Amennyiben tehát szokványos regényt keresnénk, nem igazán lehetne mit kezdeni ezzel a kis szöveggyűjteménnyel (lám, így bánt el a posztmodern a hagyományos regényformával); csakhogy semmi mást nem is kell vele kezdeni, mint egyszerűen kézbe venni, ésbelemenni a szerző által felkínált játékba, azaz (fikciós) dokumentumgyűjteményként olvasni ezt a kis könyvecskét.Hogy miből is lesz tulajdonképpen sikerkönyv, miért kezdenek el tömegek rajongással vegyes áhítattal csüngeniegy szerzőn, mindezt annyira lehetetlen kiszámítani; az viszont biztos, ebbőllehetne ilyen könyv. A közvélemény gyújtópontjába kerülve persze egyesektalán az utóbbi idők legnagyobb irodalmi blöffjének tartanák a Feljegyzéseket,mások viszont éppen az ezredvég új Orwelljének vagy Kafkájának kiáltanákki Basarát. De egyelőre sűrű csend.Megdöbbentő az is, mennyire kevéssé ismerjük szomszédaink irodalmát; ugyanakkor itt az is igaz, Basara könyvehozzánk vagy bárki máshoz éppúgy szólhat, mint az író szűkebb közönségéhez, a szerbséghez,- nekünk sem mond ugyanis kevesebbet, mivel bárkit képes megszólítani.Az persze, aki látta például a szinténszerb Dusan Makavejev Sweet Movie (1974) című könnyed anarchistakatasztrófafilmjét, vagy éppen találkozott a román születésű franciaEmil Cioran kedves, emberszerető kvázi-nihilista filozófiájával (lásd pl.: A bomlás kézikönyve (Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999.)), talánhamarabb megszokja a regény világszemléletét (ezt a tökéletesenszervezett, intézményesített káoszt), de különben sem telik bele sok idő,és már nem is tudnánk más képet elképzelni szép világunkról, mint a regénybelit.Azonban egy percig se feledjük, mindezcsak azért van, hogy végül a jó (a rossz arcát csak ideiglenesen magára öltve) győzedelmeskedjen a gonosz felett; hiszen kerékpáron mindenki elérheti amennyek országát: "...A szamár a bicikli paradigmája, ésismeretes, hogy a megváltó szamáron vonult be Jeruzsálembe..."Svetislav Basara: Feljegyzések a biciklistákról fordította: Bognár Antal József Attila Kör - OsirisVilágirodalmi SorozatBudapest, 2000.- cp -
Kiállítás: Brassai a Ludwig Múzeumban
"Célom, hogy újat és megkapót alkossak a banálisból és a megszokottból, hogy olyan szemszögből láttassam a hétköznapi életet, mintha a néző most először látná..."- vallotta Brassai, aki André Kertész mellett talán a legszélesebb körben ismert magyar származású fényképész, és akinek először 2000-ben láthatja Budapesten életmű-kiállítását az érdeklődő.Született: 1899, Brassó. Eredeti neve: Halász Gyula.Előbb Budapesten, majd Berlinben tanul, ezt követően laptudósítóként és karikaturistaként dolgozik, de már a kezdetektől képzőművészeti pályára készül. 1924-ben végleg Párizsba költözik, és - a már ott élő magyarok alkotta kolónia révén is - csakhamar bekapcsolódik a világváros eleven művészeti életébe.Voltaképp ekkor kezd el fényképezni:" ...felismertem, hogy a fényképezés korunk sajátos közlési eszköze - amikor ez 1930-ban tudatosodott bennem, egy csapásra fordulat állt be az életemben... "- írja életének erről az időszakáról. Művészi pályája lényegében tehát a harmincas évek Párizsában bontakozik ki; első fotóalbuma Éjszakai Párizs címmel jelenik meg, melyben a város éjszakai életének képeit - a mulatók, kávéházak, bordélyok világának pillanatait - örökíti meg, és amely igen nagysikert arat.Szintén a harmincas évek elején kerül kapcsolatba a szürrealizmus körével, és barátságot köt számos művésszel (A. Breton, S. Dali, P. Picasso), műtermeiket, alkotásaikat fotografálja; ugyanakkor önmagát elhatárolja a mozgalomtól: "...én nem akartam mást, mint megmutatni a valóságot, hiszen semmi sem szürreálisabb a valóságnál... "- fogalmazza meg egy alkalommal.A második világháborút is Párizsban vészeli át, közben újra rajzol; 1945 után színpadi díszleteket tervez, filmet rendez (Amíg lesznek állatok című alkotása Cannes-ban díjat nyer). Elismertségét ekkorra már számos díj, kitüntetés - köztük például a Francia Becsületrend - mutatja. Mindezek mellett már 1984-ben bekövetkezett haláláig is sorra jelennek meg kötetei, nyílnak meg kiállításai a világ sok országában.Budapesti tárlatán kiállított alkotásai több - általában jól elkülönülő - témakörre oszlanak és átölelik az életmű egészét.Láthatunk egyebek mellett korai (főként 1931 és 34 között készült) képeket Párizs és más városok nappali és éjszakai életéből. Olyan elkapott pillanatképek vagy portrék ezek, melyeken örömlányok, a korabeli alvilág alakjai ugyanúgy megjelennek, mint akár az egyszerű hétköznapok emberei. Itt jellemzi talán a legmarkánsabban képeit a játékos, néhol ironikus látásmód, amely mind a témaválasztásban és képkompozícióban, mind pedig a címadásban megmutatkozik. Ugyanakkor ezek a társadalmi érzékenység, valamint a humánum, a beleérzés, az empátia képei is egyben.Az ezt követő - Picasso hatását is mutató - alkotói korszakot (1934-35) a Transzmutációk című sorozat képviseli. Az itt megjelenő alkotások lényegében nonfiguratív, grafikai jellegű, igen dekoratív hatású képek, melyek fotográfiai kísérletezés révén kialakított sajátos technikai eljárás eredményeként születtek. Az alkotó már exponált negatívra dolgozott, és egyes motívumokat, részleteket kiemelve és formailag kibontva egészen újszerű alakzatokat hozott létre a fényképeken; a képzőművész Brassai számára ez maga volt a "formák tökéletes felszabadítása".A jelen kiállítás anyagából itt kiemelhetjük még azt a sorozatot, amely eredetileg Graffiti - A falnyelve címmel, nagy visszhangot keltve került kiállításra a New York-i Museumof Modern Artban a második világháborút követő időszakban. Képeinek e csoportját a még a 30-as években, párizsi falfirkákról, vésetekről készített, olykor erős felnagyításban megjelenő felvételek alkotják. Ezeken a legkülönfélébb motívumok találhatók meg, ami az alkotó számára szintén tudatos csoportosítást tett lehetővé, így például a következő témák, címszavak adódtak: "az ember születése", "maszkok és arcok "szerelem", "halál", "varázslat". Ezen ábrák, "múlékony és vad képek" megörökítését mindenekelőtt éppen azért tarthatta fontosnak, érdekesnek a művész, mert úgy vélte, hogy bennük az emberiség egyetemes gondolkodása ölt alakot. Meglátása szerint itt pontosan ugyanaz a világszemlélet és gondolkodásmód lép működésbe, amely a történelem előtti időktől fogva létrehozza és működteti az emberi jelképalkotást, a mítoszokat, és amely létrehozta az őskori barlangrajzokat is az írásjelek előzményeiként és az egyetemes képzelet talán legkorábbi lenyomataiként.Természetesen még sokáig válogathatnánk a Budavári Palota "A" épültében decemberben megnyílt kiállítás képei közül, de a személyes benyomást semmi sem helyettesítheti, így inkább azt ajánlhatjuk, látogassanak el Önök is a még január 21-ig megtekinthető tárlatra!Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti MúzeumBudavári Palota "A" épületI. ker., Szt. György tér 2.nyitva tartás: hétfő kivételével a hét minden napján 10 és 18 óra között- cp -
A bábjáték hagyományai Tajvanon
A tajvani tradíció és kulturális élet egyik legjellegzetesebb eleme a bábszínházas előadás. Akik nyáron látogatnak Tajvanra, ha szerencséjük van, láthatnak utcai bábjátékot, amely egyike a legrégebbi múltra visszatekintő népi hagyományoknak, népi szórakozásoknak. Valójában persze a bábozásnak több változata is ismert és elterjedt a szigetországban, leginkább három formáról beszélhetünk: kesztyűbábozás, árnyjátékok és marionettszínház.A bábjátékok különböző formáit a főleg Kína déli partvidékéről érkező bevándorlók honosították meg Tajvan szigetén a 19. század elején. A különböző tartományokból származó bábjátékosok más és más hagyományokból merítettek, a legkülönbözőbb bábjátéktípusok gyakorlatát és előadói stílusát hozták magukkal a szigetre. Ezek szép egymásmellettiségének köszönhetően Tajvan igen változatos, gazdag, sokszínű bábjátékos kultúrát mondhat a magáénak, amely ugyanakkor egészében önálló, csak itt megtalálható, csak itt jellemző művészetet teremtett.A tajvani bábozás korábban már említett három fajtája természetesen eltérő sajátosságokkal, jegyekkel rendelkezik, valamint kultikus szerepük és eredetük is különböző.A kesztyűbábozás elsősorban tradicionális kínai mesék, regék, történetek megjelenítésére alakult ki. Az előadás igen látványos, gazdagon használják a legkülönfélébb narrációs segédeszközöket: fürge kézi animációs technika, hangimitációk, kísérő zenei effektusok jellemzik ezt az előadásmódot. Mindemellett fontos még az is, hogy az előadó bábjátékos egyéni képességei is megjelenhetnek, saját stílusa is tükröződik a színpadi játékban, mozgástechnikában, az alkalmazott fogásokban.Árnyjáték-előadásokat rendszerint nyáron láthatunk. Ilyenkor hálaadó szertartásokkal ünneplik meg a bőséges termést, az ünnep része lehet az előadás is, így ez a műfaj részben még őrzi hagyományos vallásos jelentőségét. Maga a bábjáték egy hátulról megvilágított, erősen kifeszített vásznon valósul meg, erre vetülnek rá ugyanis az alakok, figurák sziluettjei. Az árnyjáték alakjai hagyományosan bőrből készültek, és nem csak figurákat, de különböző tárgyakat - bútorokat, épületeket, fákat - is megjelenítettek, leképeztek a kivágott alakzatok által.A marionettszínjátszás szintén vallási eredetre vezethető vissza, itt azonban inkább a gonosz szellemek elűzése, valamint áldásért való könyörgés volt a cél. Manapság a tajvani marionettszínházak részben tradicionális vallási jellegű darabokat, részben viszont szórakoztató darabokat játszanak.A mai tajvani előadó-művészet talán legszínesebb területét alkotó bábozás egyszerre tartja életben a szórakoztatás szokásait és a vallásos szertartások gazdag hagyományait. A bábszínház változatos formái Tajvan kultúrájának fontos értékei, melyek a régi elemek éltető megőrzése mellett folyamatosan újabbakkal is bővülnek.- cp -