Tiberius végén
2001. július 17.

A római kalendárium szerint a Mars hadistenről elnevezett márciussal kezdődött az új év, ezért a nem tisztázott eredetű április volt a naptári év második hónapja. Ezután a Mercurius anyjáról, Maiáról elnevezett hónap következett, majd a Iuno nevét viselő június. A régi római naptárban ezután számnevek sorjáztak: az ötödik hónap neve Quinctilis vagy Quintilis volt, a hatodiké Sextilis. Az ötödik hónapot Julius Caesar tiszteletére nevezték el júliusnak, a Sextilisből pedig Augustus lett az első császár, helyesebben princeps neve után.

A Septembris kis híján Tiberius lett, de a második uralkodó nem kért a megtiszteltetésből, hanem gúnyosan azt kérdezte hódolóitól: És mi történik akkor, ha már tizenhárom uralkodótok lesz? Maradtak hát a számnevek héttől tízig, vagyis szeptembertől decemberig, nagyban megkönnyítve a mi Petőfink dolgát. (Ugyan hogy hangzana: Tiberius végén?)

Némelyik író roppant termékenysége (például Balzacé vagy Jókaié) abban rejlik, hogy minden áldott nap írtak néhány oldalt, de legalább néhány sort. Erre szólít fel minden írástudót a latin mondás: Nulla dies sine linea, szabad fordításban: Ne múljék el nap egy sor nélkül! Csakhogy ez a bölcs tanács nem írótól, hanem festőtől származik, név szerint Apellestől, aki a lineán nem lekörmölt sort, hanem ecsetvonást értett.

Csak egy vonás összekötni a kellemest a hasznossal. Ez a fordulat Horatius Ars poetica című munkájában bukkant fel elsőként. Ha pedig arról beszélünk, hogy valaki minden követ megmozgat egy cél érdekében, akkor a latin omnem movere lapidem tükörfordítását használjuk, akarva-akaratlanul. Mint tudjuk: nolens-volens.

A szavakkal való játék sem veszélytelen, de még veszélyesebb, ha a gyermek fegyverrel játszik. Ezzel már a rómaiak is tisztában voltak, mondván: Ne puero gladium. Így fordíthatnánk: A kard nem gyerek kezébe való. Végül a színielőadások befejezésekor egy színházi ember kiállt az egybegyűlt tömeg elé, és ezt mondta: Valete et plaudite, Isten veletek, és tapsoljatok.

Sz. H. E.

Forrás: É.T.