Magazin - NagyUtazás.hu Utazási Portál

Városlátogatások Egy napos utak Körutazások Ünnepek, alkalmak Belföld

Városlátogatások Egy napos utak Körutazások Ünnepek, alkalmak Belföld

Külföld Belföld Online Szállásfoglalás

Élő radar! Repülőjegy foglalás Repülőjegy börze Légitársaság kereső

Hírek, aktualitások Belföld Programok Országok és népek Útravaló Kalandozóink Nagy utazók Gasztronómia

Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal

Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000

Magazin

További cikkek

216 217 218 219 220 221 222 223 224 225

A Morva-karszt
Budapesttől légvonalban mintegy 300 kilométerre, Brnótól északra alig néhány kilométernyire terül el az a ma már klasszikus-nak számító karsztvidék, amelynek tanulmányozása lényegbevágóan hozzájárult az európai barlangtani kutatásoknak és a karszt geomorfológiájának megértéséhez. Ez idő szerint Csehország legnagyobb barlangrendszere ez: feltárt hoszsza máris több mint 22 kilométer, a rétegek vastagsága helyenként pedig eléri az 1000 métert.A mészkő, amely a Morva-karsztot alkotja, erősen cseppkövesedett állapotban van, de a területen szinte minden karsztos forma és alakzat látható- teljes pompájában. Vad kanyonok, víznyelők torkai, nyitott töbrök és szakadékok váltakoznak ott kifolyásokkal, barlangrendszerekkel, sziklabarázdás mészkőmezőkkel, zsákvölgyekkel. A föld mélyében búvópatakok futnak, veszedelmes szifonokkal, vízesésekkel tarkítva. A legnagyobb és legismertebb közöttük a Punkva (e szó maga is azt jelenti = búvópatak), amely a Macocha-szakadékon (macocha = mostohaanya) folyik keresztül. A név onnan ered, hogy- a monda szerint - egy mostohaanya, megunván birkát őrző kicsiny mostohaleányát, a szakadékba lökte, hogy megszabaduljon tőle.Barlangi oroszlánok otthonaA barlangok üledékes kőzeteiben a ma már kipusztult negyedidőszaki állatvilág- mamut, gyapjas orrszarvú, barlangi medve, barlangi oroszlán stb. - gazdag maradványai találhatók. Megtalálták az ősember nyomait is: csontvázát, tűzhelyét, különféle kő- és csontszerszámait, művészi alkotásait. A legrégebbi leletek kora mintegy százezer évre tehető.Ma már négy barlangcsoport van nyitva a látogatók számára. E négy közül mindegyik más szempontból érdekes és másképpen sajátos. A látogató csak mindegyik meg- szemlélése után alkothat magának átfogó képet a Morva-karszt szépségeiről. Ezek a barlangrendszerek azonban nemcsak látványosak, hanem fölöttébb hasznosak: Brnónak az ivóvízet is szolgáltatják.Absolon nyomábanPunkva és Macocha- ezt a két nevet az egész világon ismerik. A cseppkőbarlang és a Punkva-patak neve öszszefonódott a cseh Absolon profeszszornak a nevével. Dr. Karl Absolon 1910 és 1933 között végzett feltáró kutatásokat. (Rajta kívül dr. J. Wankel nevét fontos még megemlítenem; ő 1852-től kutatott itt rendszeresen, és főképp régészettel és barlangtannal foglalkozott.) Az előbbi kutató- mellszobra - ma a Punkva-barlang bejáratát tartja szemmel. Absolonnak sikerült- bonyolult műszaki rendszer bevezetésével - feltárnia és a nyilvánosság számára megnyitnia a barlangot. A cseppkőlabirintust a föld alatti kis Punkva víznyelő barlangjai alkotják, alakítják. A folyócska forrásvizei a völgyben fekvő Sloup és Holsvtejn városkák térségébe vezetnek.Az egy szakasz után kétfelé szakadó barlang fő ágai párhuzamosan folytatódnak, s a Macocha-, azaz Mostoha-szakadékba torkollanak. Az északi ág- a Punkva-barlang száraz része - néhány nagyon gazdagon díszített színes cseppkővel tarkított dómból (nagy tömegű, leginkább kúp alakú kőképződményből) áll. A déli ágban, az úgynevezett vízi úton folyik a Punkva. (Ettől 30-40 méter mélységben további barlangfolyosókat fedeztek föl, de ezek tartósan vízzel vannak teli.) A Macocha mögötti barlangrészben áll az úgynevezett Mesebeli dóm a különleges, hosszú cseppkőképződményeivel.Bambuszligetek közöttA Katerina-, azaz Katalin-barlang a Száraz-szakadék első völgylejtőjéből nyílik a maga 8 méter magas bejáratával. Ez tulajdonképpen a Punkva víznyelőbarlangja, amely a földtörténeti múltban a Macocha-szakadékból eddig ismeretlen folyosókon délnyugati irányban folydogált, és a Katalin-barlangon keresztül a Száraz-szakadékba ömlött. A barlang két, egymással összekapcsolódott, hatalmas cseppkődómból és az azokhoz tartozó folyosókból áll. Absolon professzor ezekből próbált eljutni a Macocha-szakadék felé vezető föltételezett barlangokba.A bejárathoz közeli rész a kőkorszakbeli ember lakhelyéül szolgált. Csontmaradványaira a barlang földjében, jégkorszakbeli állatok, köztük a barlangi medve csontjai között bukkantak rá. A barlangot már 1910-ben megnyitották a látogatók számára. Ma nem csupán a gyönyörű cseppkőképződmények töltik el csodálattal a látogatót, hanem a föld alatti barlangüregek felső boltozatának nagyméretű beszakadásai következtében kialakult számos dóm is. A legnagyobb dóm alapterülete: 95x44 méternyi, magassága 20 méter. Ebben a teremben időnként- mivel kitűnő az akusztikája - hangversenyeket tartanak. A barlang érdekes és különleges cseppköve a Carodejnice, a botjára támaszkodó Boszorkány. Tőle nem messze, még a bejárat/kijárat előtt található a pálca és oszlop alakú cseppkőcsapokbólnőtt Bambusznád-liget.A BalcarkaA Macocha-szakadéktól nem messze lévő Ostrov községtől délre, a Morva-karszt keleti mészköves felépítésű területének peremén, a festőien szép Suchy zleb, azaz Száraz-árok nevű sziklaszakadéknak a központjában tátong a Balcarka-barlangba vezető 5 méter magas bejárat. A barlang valójában két szinten fekvő, magas cseppkődómokkal összekötött bonyolult rendszer. A Lopac- és a Karzst-patakok vizeinek oldó munkája következtében jött létre, s ennek töbörjei ma a barlangtól északra és délre találhatók.A barlang elülső szakaszát emberemlékezet óta ismerik. Számos figyelemre méltó őskori tűzhelynek és a régebbi kőkorszakból származó különféle kőeszközöknek, valamint jégkorszakbeli állatok csontmaradványainak a lelőhelye. Ezt a részt az imént említett Ostrov község lakói fedezték fel és tárták fel fokozatosan, 1923-tól kezdve.A barlang bizonyos részeit 1936-ban egyesítették és a nagyközönség számára is megnyitották. A Balcarka viszonylag kis területén pazar, sokszínű cseppkőképződmények láthatók. E díszítmények, a kifejlett felszíni mészkőalakulatok, a jellegzetes melegkedvelő növényfajok, a gazdag régészeti és paleontológiai leletek, valamint a festőien szép vidék a Balcarka övezetét a Morva-karszt legjellegzetesebb területévé varázsolják.Neander-völgyi laktaA Sloup és a Sosuvka rendszere a legrégebben felnyitott közép-európai barlangok közé tartozik. Terjedelmes folyosóikat és dómjaikat sok monda övezi. Húsz méter széles közös bejáratuk a Morva-karszt mészkőrengetegének északi peremén, a Sloupsky, potok, azaz Pilléres-patak töbörjeinek közelében, a bal oldali völgylejtő egyik behorpadásából nyílik.E barlangok a 100 méter mélységig terjedő, föld alatti szakadékkal összekötött, két fő szinten húzódó alagútrendszerű tagozott folyosókból, termekből és cseppkődómokból állnak. A látogatók számára megnyitott felső száraz szintet a Pilléres-patak negyedidőszaki hordaléka tölti ki, s benne jégkorszakbeli nagy állatoknak: barlangi medvéknek a csontmaradványaira bukkantak. A Pilléres-patak az alsó szinten folyik a Macocha-szakadék felé.E barlangok azelőtt több önálló egységre oszlottak, 1922-től azonban a két fő ágat összevonták, s bevezették a villanyvilágítást is. A barlangrendszer közvetlen közelében van egy világhírű lelőhely, a Kulna-barlang (kulna = csűr, szín). Benne 1966-ban egy közép-európai viszonylatban páratlan leletre bukkantak, egy Neander-völgyi embernek a felső állkapcsára. Az ott végzett kutatások a jégkorszakban Európában élő ember életviszonyairól szolgáltatnak fontos adatokat.Szegvári GusztávForrás: ÉT

Csodálkozni márpedig jó!
"Beautiful World" Fotó és kultúra - kiállítás Január végén egy fotókat és kultúrákat bemutató kiállítás nyílt a város egyik teaházában a PLANET Alapítvány szervezésében. A kiállítással és a mellé szervezett eseményekkel a világ szépségeire kívánják felhívni a figyelmet. A fotók, a helyszín, a történetek, az események utazásra invitálják a nézőt, akinek szerepe messze túlhaladja a passzív, befogadó kiállítási látogatók szerepét. A rendezvény ötvözi a vizuális élményt, a kérdezés, mesélés, visszajelzés lehetőségét. A képek által bemutatott helyek mélyebb megismerését az ott járt honfitársak, onnét jött emberek élményei, történetei segítik.A szervezők nem titkolt célja, hogy a kiállítás gyönyörködtessen, elgondolkodtasson, beszélgetéseket indítson és kérdéseket ébresszen, utazásra, a világ megismerésére sarkalljon.A látni- és hallanivaló folyamatosan változik majd, ahogy azt a résztvevők és látogatók alakítják.Ami szokványos: szemet gyönyörködtető amatőr fotók több mint 20 országból, 5 földrészről.Ami kevésbé szokványos: - Először is, ha valakit érdekel, minden képről könnyedén kideríthető, hogy ki csinálta, hol, miért, mivel, hogyan is készült - ugyanis a fotósokat a helyszínen személyesen, vagy a képekhez tartozó e-mail címeken lehet faggatni mindenféléről. Mit keresett a szerző több hónapig Papua-Új-Guineában, Costa Ricában, vagy Lettországban? A kiállított képek mellett helyet kapnak a képet készítők portréi és egy rövid történet, ami a képhez vagy vidékhez kapcsolódik a szerző elmondásában.- Másodszor, ez egy kulturális és utazási élménybeszámolókkal összekötött kiállítás. Heteken keresztül esténként (Európában, Dél-, Közép-, Észak-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Óceániában) messzi tájakon járt emberek töltik meg a fotókkal megrakott teret. A kiállítás ideje alatt megrendezésre kerülő eseményeken, földrészek szerinti bontásban beszámolók, diavetítések és ország-bemutatók vonják be közönséget az élménymegosztásba.- Harmadszor pedig a látogató is lehet kiállító és előadó! A látogató itt nem csupán néző, hanem aktív része és alkotója a programnak. Ha bárkinek olyan élményei, tapasztalatai gyűltek össze külföldi vagy magyarországi barangolásai során, amiket szívesen megosztana egy nyitott közönséggel, akkor a február 4. és március 9. közötti 5 hét lesz a közeljövő legalkalmasabb időszaka arra, hogy sztorizzon, meséljen, másokat is bevonjon kalandjaidba, rácsodálkozásaira. - Végül, de nem utolsó sorban az ötödik hét után azokon a sor, akik nem szívesen állnak egy csupa kíváncsi emberből álló kör közepére élménybeszámolót tartani, viszont úgy gondolják, hogy fotóikkal mégis át tudnak adni, meg tudnak mutatni valamit a világ szépségéből. Bárki egyéni képeivel járulhat hozzá egy folyamatos"élmény-kiállításhoz".Hisszük, és tapasztaltuk, hogy a világ túl csodálatos ahhoz, hogy kimaradjunk belőle!A kiállításon és a programsorozat egyes estéin való részvétel után a közönség reményeink szerint ráérez az utazás és a világ megismerésének szépségére, és mások élményeit hallgatva kíváncsi befogadóvá válik, vagy kedvet kap sajátjainak megosztására. A program vázlata: február 11-17. Amerikák 11-Feb hétfõ Guatemala 12-Feb kedd Észak+Dél-Amerika 13-Feb szerda Peru 14-Feb csüt Ecuadori indiánok 15-Feb péntek Dél-Amerika február 18-24.Afrika 18-Feb hétfõ Kenya + Etiópia biciklivel 19-Feb kedd Marokkó motorral 20-Feb szerda Libéria 22-Feb péntek Afro-Magic 23-Feb szombat Tanzánia antropológus szemmel február 25.-március 3.Ázsia és Óceánia 25-Feb hétfõ India 26-Feb kedd Indonézia 27-Feb szerda Japán 28-Feb csüt Kína1-Mar péntek Ausztrália, Új-Zéland március 4-10.Önszerveződő hétMinden program este 7-kor kezdődik, és ingyenes.A kiállításhoz, annak nevéhez és szelleméhez szorosan kapcsolódó Kicsi@Világ Teaház és Találkozóhely biztosít helyet. Cím: Budapest, 1075, Madách Imre út 11.Szeretettel és érdeklődve várunk minden látogatót, élménybeszámolót, és fotót!További kérdésekre szívesen válaszolok az alábbi telefonszámon illetve e-mail címen.A szervezők nevében, Bánfi Rita PLANET Alapítvány20/917-4297banfi_rita@planetclub.org2002. január 21. Budapest

A szögedi papucs
Lakodalmak előestéjén még néhány évtizeddel ezelőtt is szokásban volt Tápén a kendő- vagy a bicskavivés. De nem hagyták otthon a majdani anyósnak szánt fejkendőt sem, hogy ne csak a menyasszony örvendjen az elsőkendőnek.A lányos háztól érkeztek a bicskavivők, este, csöndesen. Csak a vőlegényes ház kapujában daloltak és zörgettek. Ám oda csak akkor mehettek be, ha bizonyos találós kérdésekre is meg tudtak felelni. Ezek között volt:- Mirül hírös a szögedi papucs? - Mire a helyes válasz: - Mert páratla'! Ez azt jelenti, hogy egy-egy méret egyazon kaptafán készül, és a taposásával válik jobb-, illetőleg ballábassá.Nos, a menyasszony - nem csak módos családokban - két párat is kapott. Egy hófehéret- ez volt a menyasszonypapucs -, amelynek a fejét búzakalász és búzavirág díszítette, valamint egy pirosat (vagy bordót), amely megintcsak virágdíszt kapott. Ám ennek az újaszszonypapucsnak a fejét csodaszép bársonyból- némelyek brokátból vagy plüssből - készítették, és vagy mezei csokrot, vagy rózsákat hímeztettek rá. Akadt olyan papucsfej is, amelyik már eleve díszes brokátból vagy plüssből készült, és a mester csupán arra vigyázott, hogy a rózsák mindkettőn jól láthatók legyenek. Különlegesség még, hogy a fejet a talppal úgy varrták össze.Ifj. Lele JózsefKép: Bojtár Ottó

A Tasszili-képeskönyv
A zöld SzaharaNegyven évvel ezelőtt, 1956-ban másolta le Henri Lhote expedíciója a Szahara szívében emelkedő Tasszili n'Adzzser hegytömb sziklái közt felfedezett ősi festményeket, amelyeket egymást követő népek művészei alkottak sok ezer éve. A sziklaboltozatokra festett képek megdöbbentő bizonyítékai Afrika egykori időjárási változásainak, és bepillantást adnak addig ismeretlen etnikai-állattani múltjába.Az 1903-ban Párizsban született Henri Lhote tizennégy évesen vesztette el szüleit. Attól kezdve alkalmi munkákból élt, majd tizenkilenc évesen katonai pilóta lett. Később csatlakozott egy szaharai expedícióhoz. Algírba érve kiderült, hogy a vállalkozás csődbe jutott, a fiatalember pedig ott állt munka nélkül a gyarmat fővárosában; pénze, ismerősei nem voltak, a sivatagban sohasem járt, Afrikát nem ismerte. Algéria déli területeinek parancsnokától kért anyagi támogatást, de a tisztnek mindössze néhány ezer frankja volt a pénztárban, azt is csak a sáskajárások tanulmányozására költhette. Lhote felajánlotta szolgálatait, kijelentve, hogy hajlandó egyedül teveháton bejárni a déli puszták homoktengerét és kopár hegységeit. S a tapasztalatlan fiú nekivágott a nagy kalandnak.Sziklák alatt fekveHenri Lhote vásárolt néhány, a sáskákkal foglalkozó könyvet, egy tevét, néhány felszerelési tárgyat, s azzal útnak indult. A berber nyelvet nem ismerte, miként a sivatagi vándorlás kockázatait sem. A következő három évben mégis többezer kilométert járt be teveháton. Később katonai repülőgépről is tanulmányozta a terepet; a száraz, szélfútta síkságon kövekkel hintett ősi folyómedrek meanderei bontakoztak ki előtte a Tasszili, a Tibeszti és az Ahaggar hegytömbök vörhenyes tornyai, fantasztikus alakzatai között.Találkozott a teveháton kóborló tuareg* vándorokkal, úgy-ahogy megtanulta a líbiai-berber nyelvet, majd másfél évig tanulmányozta a Tasszili bizarr homokkőtornyai közötti, holdbéli tájra emlékeztető vidéket. Akkorra már megismerkedett egy francia tevés osztag parancsnokával, Charles Brenans-nal, aki rejtélyes festmények ezreire bukkant a hegységben. A tiszt 1923-ban sziklafalak kiugró párkányai alatt különös karcolatokra és színes freskókra bukkant, és vázlatokat készített róluk.Lhote maga is megkereste az addig ismeretlen őskori festményeket. Hanyatt fekve tanulmányozta őket, mert a jelek szerint a különböző korok és népek névtelen művészei is fekve pingálták képeiket a boltozatok alsó felületére. A képeket olykor egymásra festették okkerrel és kaolinnal. A rengeteg kép zűrzavarából lassan bontakoztak ki a részletek. Voltak közöttük ősi vadászjelenetek, trópusi állatokra vadászó, negroid férfiak: íjat és lándzsát szorongató emberek kúsztak vízilovak, struccok és zsiráfok élethű figurái felé. Későbbi korokbólszármazó képeken kis kötényt viselő, barna bőrű emberek - kétségkívül nomádok- terelgették hosszú szarvú marháikat a füves szavannán, más alakok egyiptomi jellegű öltözéket viseltek. Lhote rádöbbent, hogy Fekete-Afrika népei és állatai valaha 1500 kilométerrel északabbra élhettek, mint manapság, Egyiptom harcosai pedig egészen a Szahara déli szegélyéig törtek előre nyugat felé. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Szahara szívében évezredekkel ezelőtt legalábbis szubtrópusi éghajlat uralkodott, sőt Kr. e. 8000-től Kr. e. 1500-ig egymást követő népcsoportok hatoltak be a mára csontszárazzá szikkadt Tasszili térségébe.Henri Lhote harmincéves korára megtalálta élete értelmét: a világnak meg kell ismernie Észak-Afrika addig ismeretlen múltját, éghajlati és néprajzi viszonyainak meglepő előzményeit. De miként lépjen a nyilvánosság elé ezekkel a megdöbbentően új információkkal egy volt katonai pilóta és kóbor utazó? Harmincöt évesen megszerezte hát a doktori címet etnológiából a Sorbonne-on. Most már hozzáfoghatott volna az expedíció szervezéséhez, de ekkor kitört a második világháború. Lhote súlyosan megsebesült; tíz évig tartott, amíg felépült. Csak 1955-re tudott újra lábra állni, s végre sikerült támogatást szereznie a párizsi Embertani Múzeumtól és a francia államtól. 1956 februárjában szervezte meg első kutatóútját, meglepően amatőr módon, de sikerrel: négy fiatal festőt szerződtetett, s a kis csapathoz egy berber anyanyelvű ifjú tolmácsnő, valamint egy hivatásos fényképész csatlakozott.Megkínlódott másolatokAz expedíció a Tasszili-hegységgel szomszédos Dzsanet településre repült. Itt szerezték be élelmiszereiket és felszerelésüket, majd teveháton, nyolc nap alatt jutottak el a gazdag lelőhelyre egy kiszáradt folyamvölgyön át, ahol tevéik lábát fölsértették az éles kődarabok. A vöröses homokkövek labirintusát járva sokat szenvedtek. Nappalonként izzó hőség kínozta a csapatot, éjjelente metsző hideg, s azállandó szélviharban arcukat fölsebezték az éles kőszilánkok. A festők hátukon fekve másolták a sziklarajzokat jókora papírlapokra, s az ábrákat esténként színezték ki az eredeti rőtesbarnára. A fejük fölötti sziklaboltozaton alig volt némi vízszintes felület. Legyek milliárdjai gyötörték őket munka közben, a halvány ábrákat nedves szivaccsal kellett megtisztítaniuk az évezredek porától. A fel-felbukkanó tuareg nomádok barátságosak voltak, csak azt nem értették, hogyan lehet ennyi drága vizet elpazarolni a rőt sziklákra.Henri Lhote előtt lassan kibontakozott Észak-Afrika őstörténetének képeskönyve, bár világos áttekintését megnehezítette, hogy az egymást követő festőnemzedékek néha tizenhat réteget is estettek egymásra a durva felületen. 1956 decemberében- a metsző hideg miatt - az expedíciónak vissza kellett térnie Párizsba, majd 1957-ben egy másik csoport folytatta az áldozatos munkát. Végül 14 ezer méternyi anyagot másoltak le; ebből válogatták ki azokat a műveket, amelyeket a Louvre-ban állítottak ki.Az eredmény megdöbbentően szép és érdekes. A Tasszili képeskönyvéből feltárult a múlt. Kiderült, hogy a legrégebbi képek életkora több ezer évre tehető. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy az ősidőkben a mediterrán térségben nyugatról kelet felé áramló passzátszelek sokkal délebbre hatoltak be Afrikába, mint a történelmi időkben. A legősibb népcsoportok negroid jellegűek voltak, és a mai szavannák állataira vadásztak.A Nagy Mars-lakóRészben letelepült népesség élt itt, eszközeiket csiszolt kovakőből készítették, s hasonló kerek kunyhókban laktak, mint a Niger mentén itt-ott még ma is meglévő falvak népe. A negroid figurák arcát a legrégebbi művészek lilás-vöröses színűre festették, vagyis rokonságban állhattak a mai Nyugat-Afrika őslakóival. Orrszarvúra, zsiráfra, sőt elefántra is vadásztak a Tasszili magasföldjein és a környező pusztákon, az egykori tavak mentén és a mocsaras területeken. Isteneik vagy szellemőseik képeit hófehérre festették, köztük a tréfásan Nagy Mars-lakónak elnevezett öt és fél méteres óriást is, amelynek, persze, semmi köze sem volt holmi földönkívüliekhez. Ez a sötét bőrű etnikum Kr. e. 10 000 és 5000 között települhetett le az ősi folyammedrek mentén, amelyeknek vízgyűjtője a Niger folyó térsége és a Csád-tó lehetett.Marhapásztorok korszakaEzután világosabb bőrű embercsoportok követték egymást a Tasszili hegytömbjei között; velük kezdődött a borid (marhapásztor) korszak. Feltehető, hogy a pásztorok egymást követő hullámai Felső-Egyiptomból vagy Núbiából érkeztek, s a hamiták ősei lehettek, akik végül a mai Nigériában csatlakoztak a negroid őslakossághoz.A borid korszakban megkezdődött a fekete kontinens fokozatos kiszáradása, a máig tartó deszikkáció. A tavacskák, a mocsárvidék helyét mind kevesebb csapadék öntözte füves síkság foglalta el. A trópusi állatfajok sorra eltűntek, majd a marhacsordákat terelgető pásztorok után- Kr. e. 1500 táján - lovasok, sőt lovak vonta szekerek bukkantak fel. De még ekkorról is maradtak fenn egyiptomi jellegű festmények, például egy karcsú nílusi bárka képe, amely már aligha lehetett jellemző a Tasszili egykori csapadékos időjárására. Valószínűleg egy, a fáraók országában járt művész festhette a hajót talán emlékezetből.Római források szólnak a pun háborúk idején a hamita garamantok népéről, amelynek lovasai Karthágó oldalán küzdöttek a rómaiak ellen. Már történelmi időkben kezdődött a Szahara kamelid (tevetartó) korszaka; a lovak lassan átadták helyüket a tevéknek, a sivatag hajóinak.A Louvre-ban 1958-tól kiállított Tasszili-festmények művészi, esztétikai szempontból is értékesek, egyszersmind a földtörténet egy drámai folyamatát illusztrálják: a mai napig tartó kiszáradást, amely már a Szahel-övezetet sújtja.Szuhay-Havas Ervin

Töltött galambok
Vannak férfiak, akiknek a teltkarcsú hölgyek, atöltött galambok tetszenek. Azt nem tudni, hogy a fiú galamboknak mi tetszik, de a hím pintyek párválasztáskor a jól táplált lányokat részesítik előnyben.A madarak párválasztásáról általában azt tartják, hogy a hímek igyekeznek minél több nősténnyel párosodni, mert így tudják a legtöbb utódot létrehozni, míg a nőstények alapos válogatás és megfontolás után választják ki azt az egyetlen hímet, amellyel frigyre lépnek. A nőstények szempontja ugyanis az, hogy az általuk világra hozott, adott számú utód a lehető legjobb genetikai állománnyal rendelkezzen. Egy nemrégiben elvégzett kísérlet során kiderült, hogy a hímek sem annyira csapodárok, és ők is megnézik kivel lépnek frigyre.Az ausztráliai zebrapintyek jól tarthatók fogságban, ezért viszonylag könnyű megfigyelni a szokásaikat. A glasgow-i egyetemen véletlenszerűen két csoportba osztották a nőstény madarakat. Az egyik csoport kölesen élt, a másik csoportnak tyúktojással dúsított kölest adtak. Két hétig tartott az elkülönítés, majd kalitkákba zártak egy-egy hímet két nősténnyel. Az egyik nőstény a kölesen tartott csoportba tartozott, a másik a fehérjedús táplálékon tartottba. A nőstények között szemmel látható eltérés nem volt, sem korban, sem súlyban, sem külső megjelenésükben nem különböztek egymástól.Ennek ellenére, a hímek mégis a második csoporthoz tartozó nőstényeknek udvaroltak és velük párosodtak az esetek 90 százalékában. Nem tudni, honnan tudták, de igaz, hogy a fehérjedús táplálékon tartott nőstények tojásaiból életképesebb utódok születnek. A kutatók feltételezik, hogy talán a madárból távozó ürülék szaga segített a hímeknek a párválasztásban.(New Scientist)Forrás: É.T.

Újévi látványosság a London Eye-nál
London, 2002. január 3. - Állandó fennmaradási engedélyt kér a British Airways London egyik legnépszerűbb turistalátványossága, a London Eye számára. A 2000. márciusában történt "első fordulat" óta a Szem "befutott" London turisztikai toplistáján. Az óriás-kilátókerék működésének egy és háromnegyed éve alatt összesen 7 millió látogatót emelt a magasba és így a város legnagyobb látogatottságnak örvendő, fizetős attrakciójává vált. A London Eye az ünnepekre ismét díszfényekbe borult, de a kobaldkék újévi fényeket ezúttal egy 6 tonnányi jég felhasználásával épült London Eye jégszobor is gazdagítja.London Szeme 2000. március 1-én vetette első hivatalos pillantását az angol fővárosra és a vele szemben lévő Parlamentre a Temze partjáról. A London Eye-on 32 üvegkapszula található, amelyek mindegyikében 25 utas tekintheti meg a város panorámáját. A Szem London 4. legmagasabb építménye és világ legnagyobb kilátókereke. A létesítmény grandiózus méreteit jól érzékelteti az a tény, hogy a látogatók jó időben akár 40 kilométerre, az angol Királynő windsori nyári rezidenciájáig is elláthatnak. A Szem majdnem háromszor olyan magas, mint a Tower híd, négyszer szélesebb, mint a Szent Pál székesegyház kupolája és több mint 4-szer férne el benne a budapesti óriáskerék.A Szem eredetileg 5 évre kapott működési engedélyt, de a konstrukciót kezdeményező és részben finanszírozó British Airways állandó működési engedélyért folyamodott a Lambeth kerület hatóságaihoz, a látványosság sikerére való tekintettel. Az állandó működési és fennmaradási engedélyeztetés elindítását az indokolta, hogy az erre vonatkozó elvi döntéssel a Szem fejlesztésére fordítható források már most mozgósíthatók, a műszaki fejlesztések pedig elindíthatók.A British Airways London Eye turisztikai vonzereje és pénzügyi mutatói is egyedülállóak. A szem 2000-ben összesen 8 millió font bevételt generált London városa számára, nem számítva az eladott belépőjegyek értékét. Ez az összeg, független turisztikai szakemberek és felmérések alapján, London turisztikai bevételeinek 1,5%-át jelenti és növekvő tendenciát mutat mind az Angliát súlytó állategészségügyi járvány, mind pedig a jelenlegi gazdasági recesszió ellenére is.Újévi díszkivilágításán túlmenően, London Szeme most különleges látványossággal kedveskedik a Londonba látogató turistáknak valamint a helybélieknek. A kilátókerék mellett egy 6 tonnányi, jégből formázott és szintén kékesen csillogó óriási London Eye jégszobor mintázza "nagyobb testvére" gömbölyded vonalait.A British Airways reméli, hogy a valódi Szem még évtizedekig, a jégszobor pedig legalább az első tavaszi napsugarak érkeztéig fennmarad.

Kábítószer-elvonás - narkózisban
A kábítószerfüggőket gyógyító villámelvonási módszerrel kísérleteznek Svájcban. A betegeknek teljes narkózisban az ópiumszármazékok ellen ható anyagot adnak, de az elvonás fizikai tüneteit a páciens a narkózisban nem érzi, s 2-6 óra múlva úgy ébred fel, hogy már túl is van a nehezén. A módszer hosszú távú sikere azonban a jóval bonyolultabb lélektani leszoktatástól függ.Az első kísérletet tizennégy beteggel az Embrachben lévő Hard Pszichiátriai Klinikán végezték. Jóllehet az eredmények értékelése még tart, az egészségügyi hatóságok újabb, szélesebb körű kísérletsorozatot akarnak indítani, amelyben egyelőre hat klinika kíván részt venni.A kísérletet végző orvos szerint nem csodaszerről van szó, mindenesetre az új módszer alternatívát nyújt a hagyományos elvonás mellett. Főleg azoknak a betegeknek az esetében kecsegtet sikerrel, akiknek van még valamilyen érzelmi (családi vagy baráti) hátterük, s látnak maguk előtt valamiféle jövőt.A Svájci Orvosok Szövetségének illetékese mindazonáltal úgy nyilatkozott, hogy várhatóan a kábítószerfüggőknek legfeljebb 5 százalékánál lehet eredményes az új módszer.

Az eltűnt férfiasság nyomában
Valamikor azidők kezdetén még a hím madaraknak is volt nemi szervük, akárcsak az emlősöknek. Aztán ez valahogy elveszett az evolúció során. Ma a madarak alig 3 százalékának van hímvesszője. A biológusok régóta keresik az okot: miért veszett el a hím madarak férfiassága?Brit és kanadai kutatók furcsa választ adtak a kérdésre: azért nincs meg ez a szerv, mert a nőstények jobban kedvelik azokat az egyedeket, amelyeknek nincs nemi szervük. Napjainkban a legtöbb madár esetében a megtermékenyítés úgynevezettkloakális csók-kal megy végbe. A hím a saját kloákájából a nőstény kloákájának bemenetéhez juttatja a spermiumait tartalmazó váladékot, amely ott elraktározódik. A nőstény ezutánszabadon gazdálkodik vele: amikor petesejtek szabadulnak ki a petefészekből, a nőstény kloákájában feljebb hatolnak a spermiumok, s azok elvégzik a megtermékenyítést.Ontarióban két egyetem kutatói több madárfaj szaporodási szokásait vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a kevesebb tojást rakó madarak hímjei általában hímvessző nélküliek, míg a több tojást rakóknál többnyire megmaradt a hím nemi szev. A tojások létrehozása és lerakása a nőstény nagyon sok energiájába kerül, és a lehe-tő legrátermettebb utódokat szeretné létrehozni, ezértválogat. Minél kevesebb tojást rak, és ezek minél drágábbak, azaz minél több energiaráfordítást igényelnek a nősténytől, annál kevésbé hibázhat. Ilyen esetekben a hímeknek nincs olyan szervük, amely mélyen a nősténybe juttatná az örökítő anyagot. A kivételekhez, a hím nemi szervvel rendelkezőkhöz tartoznak többek között a struccok és bizonyos ludak. Bármilyen meglepő, ezek testtömegükhöz viszonyítva kis tojásokat tojnak, vagyis inkább megengedhetik maguknak, hogy hibázzanak.(Eddig tart a hír, a fordítót azonban nem hagyja nyugodni a kérdés: hogy is van ez az emlősökkel? Hiszen például az ember is nagy ráfordítással hoz létre kevés utódot: lehet, hogy jobb lenne, ha egyszerűsödne a férfiak anatómiája?)(New Scientist)

Gyógyítható és megelőzhető
Daganatellenes növényekA buja esőerdők seregnyi növényfaja van a leginkább rákényszerítve arra, hogy versenyezzen az életéért, a fényért és a tápanyagért, s megóvja magát a rovarkártevőktől és az egyéb növényevő állatoktól. Ebben a különféle mérgező anyagaik vannak segítségükre. Közöttük azonban olyanok is akadnak, amelyeknek hasznát veszik a rosszindulatú daganatok elleni küzdelemben.A rákellenes vegyületeket tartalmazó növények közül a madagaszkári meténg (Catharanthus roseus) az egyik legnevezetesebb, amelynek a gyökereiből és leveleiből ez idáig több százféle hatóanyagot vontak ki a kutatók. E növényt eredendően a cukorbaj kezelésére ajánlotta a madagaszkári hagyományos gyógyászat, ám e hatását nem igazolták az orvosi vizsgálatok.Az egyik amerikai gyógyszergyár és a Nyugat-ontariói Egyetem munkatársai az ötvenes években kezdték a madagaszkári meténg alkaloidjait tüzetesebben tanulmányozni. Elsőként 1958-ban a vinblasztint vonták ki leveleiből, amely bizonyos rosszindulatú daganatok- egyebek között a Hodgkin-kór*, a kötőszöveti daganat (szarkóma), az idegrendszer főleg éretlen sejtek (neuroblasztok) alkotta neuroblasztómája, az emlő- és a tüdőrák, valamint a heveny és az idült fehérvérűség (leukémia)- sejtjei ellen hatásosnak bizonyult.Nem sokkal később a vinkrisztin nevű hatóanyag is előkerült e növényből, amely a sejtosztódás gátlásával gátat szab a heveny és a nyiroksejtes fehérvérűségnek. Míg 1960-ban öt leukémiás gyermek közül négy meghalt, addig manapság a vinkrisztin jóvoltából 90 százalékuknak az állapotában érdemi javulás következik be. Ez forradalmasította a fehérvérűség kezelését, ezért a vinblasztint és a vinkrisztint szolgáltató madagaszkári meténget Indiában, Izraelben, az Egyesült Államokban és Madagaszkáron termesztik is. Már csak azért is, mert 100 gramm rákellenes hatóanyag előállításához 53 tonna levelet kell feldolgozni! Igaz, emiatt nagyon értékes is ez a gyógyszeralapanyag, hiszen kilogrammja nemrég még 220 000 dollárba került, s évente 100 millió dollár bevétel származott belőle.A trópusi esőerdők még legalább kétezerféle növényéről feltételezik a kutatók, hogy daganatellenes hatóanyagot rejt. Ez idáig azonban csak tíznél alig több növényről bizonyosodott be, hogy az alkaloidja valóban pusztítja a rákot. Ilyen például az ipéfa (Tabebuia serratifolia), a krotonfa (Croton tiglium), az angol H. E. Bates híres regénycímét is adó jakarandafa (Jacaranda caucana) és némely purgódiófa (Jatropha-faj). Mindez arra mutat, hogy még jókora lehetőség áll a növényi eredetű rákgyógyszerekre vadászó kutatók előtt.Forrás: É.T.

Petőfi körtefája
A néphagyomány által kegyelettel övezett Petőfi-emlékhelyek egyik utolsó kézzelfogható állomása a székelykeresztúri Gyárfás-udvarház kertjében álló körtefa. A tragikus végű segesvári csatát megelőző napon, 1849. július 30-án:estefelé híre szaladt, hogy Petőfi is megérkezett, és fenn van a piactéren. Ezen hírre apám rögtön felsietett a piacra, s ott ... megtalálta Petőfit, kit meghívott vacsorára: bivalytejes és túrós puliszkára. (Ifj. Vargha Zsigmond korabeli előadása nyomán.)Úgy beszélik, Petőfi e fa alatt állva, hogy többen láthassák-hallhassák, beszédet mondott és szavalt. Többek között az Egy gondolat bánt engemet kezdetű versét. Mások szerint másnap reggel itt pihent meg alatta. Haldoklik az öreg tanú,Petőfi vén körtefája.Azt beszélik, ő látta voltVerset írni utoljára.A székelykeresztúrról elszármazott Kányádi Sándor szép verssorai jelzik a fa sorsát is. Századunk 70-es éveinek elején, amikor a fán a pusztulás nyilvánvaló jelei mutatkoztak, a helyi múzeum igazgatója előrelátóan hajtatott róla egy utód-csemetét. A kiszáradt öreg törzset folyondár futotta be, és oltalomként zsindelytetősharanglábat emeltek fölé. Balján, a jelképes kis kerítés védelmében egyre szebben terebélyesedik utóda.Útbaigazítóm nyomatékul elmondta: A fa a legnagyobb becsben van máig, és ezután is ígylesz! Szavainak az oszlopra erősített kis koszorúk adnak nyomatékot. Az egyik Szombathelyről, a másik Szigetszentmiklósról érkezett.Kép és szöveg: Kapocsy György

Világkörüli élmények II.
Amikor egy álom valóra válik- Molnár Anita kalandjai II.Valparaisotól 180 km-re fekszik Chile fővárosa: Santiago. Az út hosszúságát sikeresen feledtette a gyönyörű környezet. Az ültetvények zöldje, aminek gyümölcseit pihenőhelyeinken magunk is megkóstolhattunk. A főváros egy 5 milliós metropolisz, ami a szó minden értelmében az ország központja. Rendelkezik a turisták számára egy fővároshoz tartozó összes nevezetességével: főtér - Plaza de Armas, katedrális- a chilei közélet hírességeinek sírjaival, csodás középületek, múzeumok,parkok. Szóval, minden ami kell és mégis semmi különös. Aztán vissza megint 180 km.Hulla fáradtan hagytuk magunk mögött az utolsó dél-amerikai kontinentális kikötőt. Irány a Csendes-óceán nyílt vize! Számomra most érkezett el az út legérdekesebb szakasza. Elsőként: a Húsvét-szigetek!!!!!! Tulajdonképpen az egész csak egy sziget meg egy a tengerből kiemelkedő szikla. Bár ennek a sziklának nagy szerepe van a sziget mitológiájában: itt fészkelt az a madár, aminek a tojásáért ki kellett úsznia annak a fiatal legénynek, a mindig vad hullámokkal háborgó vízen keresztül, aki majd a törzsfőnök szerepét kapta jutalmul. Tehát minden bizonnyal sziklamászásban és úszásban ma is verhetetlenek lennének az őslakosok. Hangaora a sziget egyetlen települése, ami három utcából áll, de van templom, iskola, rendelő, hivatal és posta! Nem is városnézésre jöttünk ide. Mivel nincs igazi kikötő sem, így lehorgonyoztunk, és mentőcsónakjainkon szállítottuk utasainkat a partra. A szakadatlan hullámverés majdnem keresztül húzta a számításunkat, csak kitűnő matrózaink ügyessége mentette meg a napunkat. Persze a szigeten nincsenek a mi fogalmaink szerint kiépített utak, turistabuszok és idegenvezetők sem. Kis mikrobuszokba tuszkoltuk öregecske vendégeinket. Rám hat mikrobuszt osztottak, egy helyi idegenvezetővel. Nem kis feladat, de nem is lehetetlen. Szigettúránk minden kis állomásán összeszedtem csoportomat és mindent a legnagyobb részletességgel próbáltam legújabb helyibarátom segítségével elmesélni kíváncsiságtól szokatlanul kezes utasainknak. Meg kell külön is említenem aznapi segítőmet. Már amikor megérkeztünk, a parton sorakoztak helyi kísérőink, akik között már első pillantásra is kitűnt egy furcsa figura: egy vademberre emlékeztető, loboncos hajú, motoros bőrruhás, elég riasztó fazon. Kollégáimmal egyetemben csak azért imádkoztam, hogy az amúgy sem éppen szuper körülmények tetejébe, nehogy őt kapjam társul. Nem is kell mondanom ugye, hogy mi történt! Különben az összes kísérőnk a világ valamely részéről ideérkező és a sziget vadságába beleszerető, úgynevezettkiszállók, akik otthagyták a normális élet zaklatott folyamát, és itt találták meg a nyugalmukat. Ő, a neve Pitaki, persze ezt a nevet már az itteni Istenek anyakönyvezték, belga vad motoros "bennszülöttünk", nagy hatással volt csoportomra. Egy mukkszó nélkül hallgattak bennünket, katonás rendben folyt minden ki- és beszállás, senki nem került a rossz buszba, mint a többi csoportnál és, őszintén szólva, meglepően kedves, érdekes stílusa még engem is lenyűgözött. Később kiderült, hogy egy kicsit beszél németül is, ennél több sem kellett német utasainknak. Szerencsém volt, a többi csoporttal együtt eltöltött ebédszünet után, többen is át akartak szegődni hozzánk, ez persze lehetetlen, de jól esett!Ideje, hogy meséljek erről a varázslatos szigetről. Hogy maguk elé tudják képzelni a szigetet, meg kell említeni, hogy Hangaora pár eukaliptusz fáját leszámítva csak füves mezők borítják a dimbes-dombos szigetet. Mindenütt szabadon legelő lovak és a sziget fő attrakciói, amiket a mai napig bizonytalan mítoszokon alapuló legendák lengenek körül. Ezek az úgynevezett achuk és moaik: ( achu=síremlék, moai=helyi kőszobor).A déli parton indultunk el. 5 km-re Hangaoratól elértük első az achu-ásatást, amit egy amerikai archeológus, William Mulloy tárt fel. Két különböző építési periódus került itt napvilágra. Az első erős hasonlóságot mutat az inkák építési stílusával, mint pl. a Machu Pichu Peruban, és kitűnik finom kőfaragásaival. A második fázisban nagyobb szobrok és egy templom került a finoman kimunkált alapra. Találtak itt egy vörös kőből faragott emlékoszlopot is, ami szintén a perui inkák műveivel mutat hasonlóságot. Tovább haladva a parton megnéztünk még egy templom maradványait: Hanga Paukura-át, egy helyet, amit Ahu Vaihu-nak neveznek és híresen jó halász hely, majd az Ahu Akahanga következett, amelynek a neve is mutatja, hogy temetkezési hely, mégpedig Hotu Matua egykori királyé.Kis zötykölődés után eljutottunk Rano Raraku-hoz. Ez a kialudt vulkán hihetetlen, lélegzetelállító látványt nyújt. Lejtőin mintegy 400 szobor fekszik vagy áll elszórtan, különböző készültségi állapotban. A hely egyben a sziget régi kőfejtője is, ahol többtucat kőfaragó munkálkodott egyre nagyobb monolit szobrok faragásán. A 17. század végén aztán valami váratlan történt. Szanaszéjjel hagyott szerszámaik tanúskodnak erről. Úgy sétáltunk itt a szobrok között, mint a liliputiak az óriások birodalmában. Itt található a legnagyobb, 21m magas kőszobra is. Az évszázadok néhány helyen akár 12 m vastag portakaró alá rejtette ezeket az alkotásokat, amit csak igen kemény munkával tudtak a kutatók letakarítani. Megéri a fárasztó hegymászást ez aszabadtéri múzeum. Innen keletre 1960-ban egy árhullám mosta szabadra az Ahu Tongariki ásatási területet. Ez a legnagyobb, egy sorban elhelyezkedő, 15 darabból álló moai csoport. Táthattunk még kőbe vésett teknősbékákat és halakat. A moaik fején gyakran találtunk vörös kőből faragott cilinder alakú fejdíszt vagy hajkoronát, amit a Hangaorától 6 km-re északra, egy kialudt vulkán helyén bányásztak és 3 tonnás súlyt is elérhettek. Ezeket a vörösfrizurákat utoljára, amikor a hatalmas szobrokat már felállították, ugyanazzal a technikával helyezték a tetejére. A vörös hajkorona megjelenítésére alkotott teóriák egyike az, hogy a Húsvét-szigeteken egyedülállóan előforduló "ahu-moai fenomén" létrejöttéért, a szigeten vezető pozícióban lévő, úgynevezett "hosszú fülűek" a felelősek, akik vörös hajúak voltak, szemben az alacsonyabb rendű " rövid fülűek"-kel, akik barna hajat viseltek. A szigetről szóló legtöbb mítosz is eme két törzs harcait eleveníti fel. A sziget régi, történelmi központjának: Ahu Akivi-nek feltárása és restaurálása 1960-ban, szintén az amerikai Mulloy és chilei kollégájának, Gonzales Figuerosa-nak nevéhez fűződik. Kb. 10 km-re Hangaorától, az óceán partján fekszik ezen lenyűgöző, obsidiánból emelt ahu, amin büszke sasokra jellemző tartásban, hét, 4 méter magas, egyenként 16 tonnát nyomó moai áll őrt, szemüket az óceán végtelen kékségére szegezve. Ideje volt már egy hosszabb pihenő beiktatásának. Összekötve a kellemeset a hasznossal, a hajóról magunkkal hozott ebédédünket, a Punta Rosalia-nál lévő La Perouse strandon költöttük el. Volt időnk felfrissülni a habokban, és hogyan is lehetne másként ezen a szigeten, még a strand is egy templom maradványainak tövében van. Itt áll a legnagyobb fennmaradt kőtalapzat és pár lépésnyire, az Ahu te Pito te Kura nevű helyen, a legnehezebb megtalált moai: 82 tonnás! Átnéztünk a következő öbölbe is, az Ohave strandra. A hely a csodálatos rózsaszín koráljairól híres. Kedvet kapva tovább vándoroltunk a parton és az Anakena strandra érve üdítően hatott ránk az amúgy kietlen vidéktől elütő, kókusz és más pálmafélékkel körülölelt öböl. A kőteraszok tövében barlangok vannak kialakítva, amiket a híres főnök: Hotu Matua népe lakott egykor. Itt volt az 1955/56-os, híres Thor-Heyerdahl expedíció táborhelye is. Ők próbálták megfejteni és alkalmazni az ősi időkben is feltételezhetően alkalmazott: köves-emelős technikát, amivel a hatalmas szobrokat a helyükre szállíthatták és felállíthatták. Nekik is sikerült így egy már rég eldőlt, 25 tonnás moai szobrot ismét talpra állítaniuk. Az idő röpült, hát tovább kellett állnunk.Még három templom emlékmű van a szigeten: északon a Kote Riku, délen a Vaiuri, középen pedig a Ahu Tahai. Az utóbbiról pompás kilátás nyílik a sziget nagy részére, az előtérben egy hatalmas vörös cilinderes, a tenger irányában még másik öt moai monumentális alakjával. Lassan körbe is értünk a szigeten, de még várt ránk egy igazi lélegzetelállító terület: a Rano Kau óriás vulkán kialudt krátere és annak egyik lejtőjére épített ősi falu együttes. A kráter mélyére letekintve, mocsaras tavacskát pillantottunk meg. Hát nem mindennapi élmény egy vulkán tetejéről bekukucskálni annak torkába! A falucskák a vulkán dél-nyugati, védett oldalán 234 m-es tengerszint feletti magasságban épültek. A másik oldalon, az óceán vad hullámai által korbácsolva, 304 m magas sziklafalak zúdulnak a mélybe. Itt találhatók azok a barlangszerű lakóhelyek, amelyeket csak a főnök választásokat megelőző megtisztulási ceremóniák idején laktak a kiválasztottak. Itt láttuk azokat a különös falrajtokat, amelyek furcsa, púpos hátú és hosszú csőrrel felruházott emberi alak látható: a madárember= tangata manu. Innen figyelték a jelöltek a ritka fekete-barna tengeri fecske fészkét, és aki először meglátta annak tojását a tengeri sziklán, az magát a háborgó, cápákkal teli vízbe vetette magát, hogy elsőként térjen vissza azzal és így főnökké válasszák. Hát az okosabbak vártak míg a cápák valamelyest jóllaktak. Ránézésre, ez szerintem egy lehetetlen, öngyilkos vállalkozás. Továbbájutalmul még egy éven keresztül a barlangban kellett élnie, testét mészkővel fehérre meszelve, haját pedig földfestékkel még vörösebbre festve, napfény nélkül! Köszi! Egyetlen kapcsolata a külvilággal szolgája volt, aki élelemmel is ellátta. Innen már láttuk a kis kikötőnket és a távolban horgonyzó kedves hajónkat. Már csak le kellett ereszkednünk a vulkán oldalán, hogy körutunk végére érjünk. Odalent már vártak ránk a helyi árusok.A vulkáni tufából faragott moaik mellett, rabul ejtettek a fából faragott, polírozott madárember figurák. De a csúcsok csúcsa mégis, kétségtelenül, a szintén fából faragott törzsi varázsló bizar szobrocskája: hatalmas fej = okosság, a bordák alatt teljesen beesett kis test = nem ad az e-világi élvezetekre, hatalmas nemi szerv = fajfenntartás és termékenység, icipici lábacskák = neki mindenki helyébe jön. Persze vezetőnk, Pitaki, itt is ízes történetekkel segített megválni bennünket felesleges dollárjaiktól. Természetesen büszkeséggel töltött el, hogy már csak ez én kis csoportok volt még mindig együtt, de egyszerűen nem tudtak betelni hihetetlenül eredeti kísérőnk történeteivel. Még a gépeikben is hagytak helyet egy-egy fényképnek Pitakival! Ami még feltűnt, hogy teljesen sikerül magukévá tenni a nap során, az igazán furcsa helyi elnevezéseket! Én is azon kaptam magam, hogy semmiféle nehézséget nem okozott a történetek fordításánál, a felkészülésem során még nyelvtörőkkel vetekedő megnevezések. Rájöttem, hogy csak neveikkel együtt kelhetnek igazán életre a régi idők mítoszainak alakjai és helyszínei fantáziánk labirintusaiban. Gondoljunk csak az egyiptomi fáraók legendáira.Eljött a búcsú ideje. A többiek ámulva nézték szívélyes búcsúzkodásunkat Pitakitól. Este láttam, hogyan a többi vendég kis csoportom tagjait kérdezgette miket is mesélt nekik avadember, ők pedig szakértőket megszégyenítő fölényességgel adták tovább történeteiket.Molnár Anita

Téli ünnepeink
A mai ember számára talán hihetetlen, de a XVIII. században karácsony ünnepének még nem volt akkora jelentősége, mint húsvétnak. A karácsony a millenniumi időkben kezdet szokássá válni, s túlnőni a húsvéti ünnepen. Ma a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus a Megváltó születésének napja: a szeretet, az öröm, a békeség, a család, az otthon ünnepe.Ez az ünnep hagyományiban, szellemiségében, hangulatában emberek millióit érinti meg. De igazi örömöt csak az érez, aki nem elégszik meg külsőségekkel, hanem az ünnep igazi tartalmát teszi magáévá. Ezek az érzések felejthetetlenek számunkra. Kevesen tudják, honnan ered az ünnep elnevezése. Legvalószínűbb az, hogy a korciti - fordul, lép szó származéka, és a téli napforduló örömére, az azt megelőző várakozásra utal. Jézus születésének tiszteletére díszítünk karácsonyfát, énekelünk karácsonyi énekeket, kívánunk egymásnak boldog, békés ünnepeket. Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, ami az évről évre megújuló természet mágikus jelképe. Állítása általános volt hazánkban, de múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította.A téli ünnepi szokások a századok során sokat változtak, de az ajándékozás szokása megmaradt. Karácsonyi fények gyúlnak a fenyőfákon, és az öröm az ajándékozásban is megnyilvánul. Sohasem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék, a figyelmesség, amellyel adják. Az ajándékozás lényege, hogy gondolunk valakire, örömet akarunk neki szerezni, készülünk rá.Szentestén véget ér karácsony böjtje, és az ünnep fénypontja a karácsonyi lakoma. Az ünnepi asztalnál nem az a lényeg, milyen értékes étkészletet veszünk elő, hanem hogy a hétköznapoktól eltérően az ünnep jellegének megfelelő ételekkel, virággal, gyertyával vidámítsuk az asztalt és magunkat. A szeretet ünnepén elfelejtjük mindazokat a vesződségeket, amelyeket az ünnepre való készülődés okozott. A fenyőillatú meleg szobában örülünk egymásnak, az ünnepnek, az ajándékoknak. A nagy rohanásban megállunk egy percre, és egymásra figyelünk. Jó érzés, hogy békében, szeretetben együtt a család.Mindenkinek ilyen karácsonyt kívánunk!A következõk a téli ünnepkör jeles napjai: András napja (november 30.), Borbála a hajadon lányok, a bányászok és tüzérek védõszentje. Ünnepnapja december 4-e. Miklós (december 6.), Luca napja (december 13.), Tamás napja (december 21.), Karácsony, István napja (december 26.), Aprószentek napja (december 28.), Szilveszter (december 31.), Kiskarácsony (január 1.), Vízkereszt (január 6.). December 28-a János napja, még ma is sok helyütt a borszentelés ünnepe. A tél kezdete Valamikor az óév utolsó ünnepe november 11-e, Szent Márton napja volt. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményeket. Véget ért a mezőgazdasági munka, elszámoltak uraiknak a jobbágyok megfogadták az új pásztorokat. A házasemberek a disznótorokra, a fiatalok a fonókba, a kisgyermekek pedig a tél örömeire készülődtek, mert a népi hagyomány úgy tartja, rendszerint ilyenkor esik le az első hó. Szent Márton, akinek neve napját ünnepeljük e napon, a kora középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Nekünk, magyaroknak pedig különösen kedves, hiszen a legenda szerint itt, az ország nyugati határán született 316-ban vagy 317-ben. Korábban egyesek úgy vélték, a mai pannonhalmi apátság helyén, amit egykor Szent Márton hegyi apátság néven emlegettek, de most már biztosan tudjuk, hogy Saváriában, a mai Szombathelyen. Állítólag pontosan ott, ahol jelenleg is, áll a középkori eredetű Szent Márton-templomba. Pogányként látta meg a napvilágot, s tizenöt éves volt, amikor besorozták a római hadseregbe Nemcsak vitézségével tűnt ki hanem szívjóságával a betegek és a szegények iránti részvétével is: A legenda szerint egyszer Amiens városkapujánál télen megpillantott egy didergő koldust s annyira megszánta hogy köpenyegét levéve kettéhasította s a felét odavetette a szűkölködőnek: Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus. Párnámat rázom, Szent Andrást várom Az advent varázsos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás õsi izgalma is. A pogány hiedelmek még századunk sem haltak ki teljesen, fennmaradtak a népszokásokban. Dömötör Tekla és Bálint Sándor néprajz tudósok beszámolója szerint számos erdélyi településen megszokott volt, hogy a rotáte alatt bezárták az ajtókat, ablakokat, nehogy a hajnali harangozás elöl menekülõ boszorkányok otthoniakat megrontsák. Másutt a fiatal lányok a harangkötél apró darabját fonták a hajukba, hogy farsang idején sok kérõ látogasson el hozzájuk. Az Alföldön mézet vagy cukrot ettek a harangozás alatt a legények magukhoz édesgetésre. A karácsonyig tartó négy hét alatt számos szent ünnepét találhatjuk a naptárban, akiknek a népi gondolkodás nemcsak közbenjáró szerepet, de mágikus hatalmat is tulajdonít. Itt van mindenekelõtt András napja november 30-án. András apostol Jézus tizenkét tanítványának volt az egyike, Simon Péter testvére. Életérõl igen keveset tudunk, a hagyomány szerint a Volgáig terjedõ keleti területeken hirdette az evangéliumot, ezért vált Oroszország védõszentjévé. Mikor térítõútjáról visszatért, megalapította a bizánci egyházat, s nem sokkal ezután vértanúságot szenvedett. Ferdén állított keresztre feszítették, ez ún. Andráskereszt. András a középkorban, fõleg Oroszországban a különösen kedvelt szentek közé tartozott, innen terjedt el a tisztelete az egykori Magyarországon. Számos helynév õrzi ezt, pl. Békésszentandrás, Garamszentandrás, Lipótszentandrás, Mosonszentandrás, Temesszentandrás, Andrásfalva és mások. Három magyarkirály is viselte a nevét. I. András(1047-1060) Vazul fia volt, s apja megvakíttatása után Jaroszláv kijevi fejedelemhez menekült, akinek lányát feleségül is vette. A trónharcok idején hívei visszahívták az országba, s 1047-ban meg is koronázták. Alakjához fûzõdik a korona és a kard legendája-hogy kipróbálja, öccse nem tör-e trónjára, koronával és karddal kínálta meg Béla herceget, aki - szerencséjére - a kardot választotta. ADVENT A szó latin eredetû, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való elõkészület ideje, kezdete András naphoz (nov.30) legközelebb esõ vasárnap. Bod Péter ref. lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén: "így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson elõtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midõn a testben megjelent. Midõn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midõn halála óráján elmégyen az emberhez. Midõn eljõ az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdõdni szokott Szent András napján." Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idõ alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szûz Mária tiszteletére ajánlottak.Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Advent idõszakához is kötõdik néhány ilyen. Pl.: - az eladósorban levõ lány a hajnali misére való elsõ harangozáskor a harang kötelébõl három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérõje legyen. - az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettõl édes legyen a nyelvük, s mielõbb férjet "édesgessenek" magukhoz. - Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. - az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul.- Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tûz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni. Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetõsen jó alkalmat adva a varázslásra. Az Egyház ajánlja ezen idõszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.) A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.Modern rohanó életünkben a szívük, lelkük mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" idõszaka. Várjuk a Messiást, mert tudjuk "eljõ és nem késik"."Ó szent magány, szép csönd, ó szûz nemesség,Szívem adventje, hófehér roráte,Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!"/Juhász Gyula/ BORBÁLA Szent Borbála (idegen nyelveken Barbara) ünnepe már a második adventi hétre, december 4-re esik. Védõszentje bányászoknak, tüzéreknek, váraknak. A legenda szerint Kisázsiában élt és kereszténységéért lefejezték Szent-Borbálát. Hajdan a lányok pártfogójuknak tekintették, ezen a napon a cseresznyefa ágát vízbe tették, az ha karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelentett. Délnyugat-Magyarországon e napon tilos volt mindenféle nõi munka. Egyes helyeken a férfi vendég nem volt szívesen látott, mert elvitte a ház szerencséjét.Borbála-ág vágásaA magyar középkor egyik legismertebb szentje és vértanúja, aki Nikodémiában élt az i. sz. 4 században. Elõkelõ pogány úrnak, Dioscurosnak volt a lánya. Legendáját az Érdy-kódex rögzítette. E szerint Dioscuros nagyon féltette szép és okos leányát a keresztény vallástól, ezért egy félreesõ, magányos toronyba záratta. Borbála azonban fogságában hírt kapott Origenes alexandriai bölcsrõl, és írt neki, kérve, hogy ismertesse meg Krisztus tanításával. Origenes elküldte hozzá Bálint nevû papját, aki azután titokban megkeresztelte. Apja, hogy kedvébe járjon leányának, fürdõházat épített neki. Borbála azonban az ott álló bálvány szobrát összetörte, és a falba még egy harmadik ablakot is vágott, hogy az a Szentháromságra emlékeztesse. Dioscuros erre féktelen haragra gerjedt, és meg akarta ölni a lányát aki a pusztába menekül elõle, de két pász tor visszahurcolta. Erre a pogány férfi apához méltatlan kegyetlenséggel megkínoztatta Borbálát, majd elküldte a császárhoz, hogy ítélje halálra. Miximianus felszólította a szüzet, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek s mikor azt megtagadta újra megkínoztatta, majd börtönbe vetette. A fogságban Jézus megjelent a szenvedõnek mennyei võlegényeként, vigasztalta, erõsítette. Erre a lány testérõl eltûntek a kínzások nyomai. Másnap a császár ezt a pogány istenek segítségének tulajdonította, s amikor feltevése ellen Borbála tiltakozott, égõ fáklyát dobott az arcába, majd meztelenül kergettette végig a város utcáin. Imádságra Isten angyala ruhával borította be az ártatlan szûz testét. Maximianus dühe emiatt csak fokozódott, halálára ítélte, és a kivégzést a lány apjára bízta, aki lefejezte. Hazatértében azonban a "mennybõl tûz szálla reá és megemészté õtet". Legendája alapján Borbála a jó halál, a bányászok, a tüzérség, várak, erõdök védõszentje, akit pálmaággal, toronnyal, kehellyel, könyvvel szoktak megörökíteni. A brassói Fekete-templomban található egyik legszebb ábrázolása: Szûz Mária Jézussal, Katalin és Borbála között. Selmecbányán fején koronával, kezében bányászfáklyával áll a szobra. Híres a csehországi Kutná Hora bányászváros Borbálának szentelt gótikus temploma is. De Dorogon, Salgótarjánban, Pécsett is igen tisztelték. Legendáját több középkori freskó is bemutatja. A felvidéki jekelfalusi és a székelyföldi bögözi templomban úgy ábrázolták, hogy fejére Krisztus menyegzõi virágkoszorút helyez, a vele való misztikus egyesülés jelképeként, mire sebei begyógyulnak. A Borbála-nap legfontosabb népi hagyománya, a Borbála-ág vágása is erre az eseményre utal. A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, s ha kizöldül, hamarosan férjhez mennek. A zöld ág az élet jelképe, õsi szimbólum. De vallásos tartalma is van: az ártatlanság, a szüzesség, a kegyelmi állapot jelképe. Tannhauser ismert történetében is a megtisztulást, a bûnbocsánatot jelenti. MIKLÓS Ünnepe december 6. Szent Miklós püspök emléknapja. A keleti egyház legjelentõsebb szentje, a görög katolikusoknál ma is kötelezõ ünnep. Szent Miklós püspök a 4. században élt a kisázsiai Myrában. Segítette a szegényeket, nincsteleneket. A legenda szerint egyszer egy nyitott ablakon dobott be aranyakat három hajadonnak, kik ezáltal tisztességgel férjhez mehettek. Innen ered a szokás, hogy gyermekek a mai napig kiteszik az ablakokba kitisztított cipõiket, s várják a jóságos Mikulás bácsit, aki piros ruhába öltözve, fején püspöksüveggel, hátán puttonnyal járja az országot-világot, megajándékozza a "jó gyermekeket".A történetet Péchy Ferenc 1529-ben versben örökítette meg, Anthonius Manicellus Veliternus humnuszának fordításában:Légy most segítség Szent Miklós minekünk,Kik idnepedet és téged tisztelünk,Légy te Szent Miklós tanuló ifjaknakMi segedelmünk.Az kik tanóságra nevedbe adatnakÉs tanóságot nagyon gyakorolnak,Bûnt te nevedben eltávoztassanakszent Miklós püspök.Szegény embernek három szûz leánya,Kiket akar vala gonosz bûnre adni,Õ szüzességek megmaradott valaTe kencsed mia.Nagyon téged kiáltanak és téged tisztelnek,Kiket vizeknek habjai fenyegetnek,Kik drágaságba hozzád evöltenek:Segítség leszel nekik. LUCA Ünnepe: december 13, az év legrövidebb napja. "Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja." Ehhez a naphoz az ország minden részében sok-sok hagyomány, babona társul. Nógrád megye falvaiban is különbözõ hiedelmek maradtak fönn még a mai napig is. Például: Mihálygerge: december 13-án nem volt szabad fonni, kenyeret sütni, lúgozni. Ipolytarnóc: ott azt tartották, hogy csak a Luca nevûeknek nem szabad fonni, minden egyéb munka véhezhetõ. E napon kezdték faragni a Luca-székét, melyet karácsonyra kellett elkészíteni, úgy, hogy minden nap csupán egy-egy mûveletet lehetett rajta elvégezni. Innen ered: "Sokáig készül, mint a Luca széke." Karácsony este aztán elvitték a templomba, éjféli misére, készítõje ráállva megláthatta kik a falu boszorkányai. E napon a fonóban mulatságot is tartottak, ott volt a falu fiatalsága; ettek-ittak, mulattak. sötétedéskor fehér lepedõben, kormos arccal mentek a fiúk a lányokat riogatni. A lányok elõszeretettel jósoltak, az egri Tréfás jóslás a gombócba gyúrt papírdarab, melyre egy-egy fiú nevet írtak. A gombócot kifõzték, amelyik legelõbb jött a víz tetejére, azt kimerték, s megnézték milyen nevû lesz a férjük. A kisfiúk "lucázni" jártak, házakhoz betérve tréfás köszöntõket mondtak. dejtáron például a következõt:Lucát jöttem köszönteni,adjanak egy kicsit hörpinteni,vagy egy pohár pálinkát,vagy egy pohár borocskát,mind a kettõt meginnám.Tyúkok, ludak tojjanak,malacos legyen a disznójuk,borjas legyen a tehén.Amennyi szekér széna, szalma,annyi legyen a lányuk kérõje.A gyerekek a köszöntõért diót, almát vagy néhány fillért kaptak. Mindazoknak, akik többet szeretnének tudni a Luca-napi hagyományokról, ajánljuk a következõ könyvet: Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén.Az egyébként is eseménydús adventi (karácsonyváró) ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához fûzõdött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó szellemek elûzésére kínált alkalmat. Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszõlõs, Nõtincs - ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a karácsonyi misén azon ülve meglássák a boszorkányokat. Ekkor többféle asszonyi munkát (fonás, mosás, fosztás, kenyérsütés) tilos volt végezni. Luca napja a szerelmi jóslások idõpontja is. Az Ipoly mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk. Betlehemezés A Magyar karácsonyi ünnepkör egyik legkedvesebb szokása a betlehemezés. Karácsony elõtt jártak házról-házra és némi harapnivaló, koccintanivaló kíséretében mutatták be játékukat a betlehemes fiúk, legények. Ebben a hagyományos játékban Jézus születésének eseményei elevenednek meg, ma már inkább csak a Szent Család szálláskeresése, a pásztorok imádása, esetleg a háromkirályok látogatása, többnyire gyermekek elõadásában. A középkorban azonban az egész karácsonyi eseménysort felnõtt férfiak mutatták be misztériumjátékok keretében a templomban. Ezek egyikének sem ismerjük a szövegét, de a 17-18. századtól a laikus társaságok elõadásairól már maradtak fenn tudósítások. A 19. századtól a betlehemezés két formáját láthatjuk: a bábokkal és az elõ szereplõkkel megjelenített karácsonyi játékokat. Az elõbbit fõleg a Dunántúl és a Felsõ-Tisza vidékén gyakorolták, míg Erdélyben inkább az utóbbi hódított. A bábtáncoltatást a középkorban az oltáron mutatták be, s mivel késõbb világi elemek is szövõdtek az elõadásban, kitiltották a templomból. Csupán a betlehemi istálló és a Szent Család kicsinyített mása maradhatott meg a szentelek falak között. Az élõképszerû, ma is látható betlehemek tehát az egykori bábjátszás. Betlehemes játékainak a legarchaikusabb rétege Erdélybõl származik, ezek egyes részletei, motívumai egész a 17. századig vezethetõ vissza. Ecsegrõl, a 17. századból származik a betlehemes játék elsõ magyar nyelvû emléke. Számos hagyományõrzõ csoport (például a rimóci ) élteti tovább a Palócföldön oly sajátos szép szokást. Vesszõhordás Különösen Õrhalomra volt jellemzõ a pásztorok karácsonyi vesszőhordása, amellyel az állatok szaporodását vélték elõsegíteni. A karácsonyi ünnepi asztalra több helyütt szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. Ilyenkor a család halottait is odavárták. A terített abrosz morzsáit a földeken szórták szét, hogy jó legyen a termés. Fák díszítése A karácsonyfára agg atott gyümölcs ugyancsak a következõ évi gazdag termés ígéretét jelentette. Manapság a feldíszített útszéli keresztek, a sírokon megjelent földi javakkal teleaggatott karácsonyfák ugyanezen gondolatot éltetik tovább. A karácsonyfa jelképrendszerét a kutatás máig nem tisztázta végérvényesen. Hazánkban Brunszvik Teréz állított elõször karácsonyfát 1824-ben. De hasonlószokás más vidékeken is volt, csak nem fenyõágat, hanem termõ ágat használtak erre a célra.Az ünnepi este hangulatához hozzátartozik a szépen feldíszített fenyõfa. A díszítésnél ügyeljünk arra, hogy a díszek - ha már elhatároztuk, hogy "színben tartjuk" az ünnepi öltözetet - egymással harmonizáljanak. A hajdani szép szokás - amikor aranyra festett diókat tettek a fára - ma sem elvetendõ. Van, aki fényes, van aki a matt díszeket részesíti elõnyben. Másoknak a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. Újdonságnak számít a terrakotta-szín, amelyhez égetettagyag figurák valók. Gyermekes családok a macis, szalagos karácsonyfának örülnek. Különféle üvegbõl készült gömböket, figurákat is elhelyezhetünk a fenyõfán. A karácsonyfa legszebb dísze a gyertyák fénye. A legtöbb családban szentestén, amikor a karácsonyfát körülállják, minden lámpát eloltanak, csak a karácsonyfa fényei világítanak.Gyertyaégetés helyett egyre többen részesítik elõnyben a villanyégõket, elkerülve ezzel az esetleges baleseteket.A karácsonyfa tetején elhelyezett csúcs vagy más dísz az est hangulatát fokozza.Az aranydíszes fenyõ soha nem megy ki a divatból, legfeljebb díszei változnak. A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítõelemek. Csillag, harang, szív, toboz angyalka formái jól néznek ki a szalmafüzéres, piros szalagos fán. Piros masnikkal és piros gyertyákkal egészíthetjük ki. HITETLEN TAMÁS December 21-én van Tamás napja. Jézus tanítványának, Tamás apostolnak, a galileai ácsmesternek az emlékünnepe. A legenda szerint õ volt az, aki nem hitt Mestere feltámadásában, ezért Krisztus megengedte neki, hogy megérintse sebeit, miközben azt mondta: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. "E bibliai jelenet nyomán született a " hitetlen Tamás" és a "tamáskodik" szólás az oktalan kételkedés kifejezésére. A hagyomány úgy tartja, Tamás Egyiptomban és Indiában térített és hirdette a keresztény tanoknak. Ez utóbbi területen halt vértanúhalált is. Holttestét késõbb Olaszországba vitték. Az ácsok és az építészek védõszentje. A magyarok régóta tisztelik, nevét több település is õrzi, például Csíkszenttamás, Székelyszenttamás és Rába- szenttamás, Szenttamási, Szenttamás. Több magyar fõpap és fõúr is viselte a nevét, így például: Könyves Kálmán nápolyi követe, IV. István udvari orvosa, az Aranybulla egyik kieszközölõje- Tamás, egri püspök, Anjou Károly Róbert megkoronázója- Tamás esztergomi érsek. Egyik legrégibb festõnket is e névre keresztelték, míg vezetéknevét, a Kolozsvárit, szülõvárosáról kapta. Õ csinálta a garamszentbenedeki fõoltár híres táblaképeit. A karácsonyi képeket Tamás napján szokták megszentelni. Ez az idõszak már felidézi a hagyományos karácsonyi ételek gyermekkori ízeit és illatát, ahogy azt Magyar Elek, az "Ínyes-mester", a Pesti Napló egykori gasztronómiai tudósítója oly érzékletesen megfogalmazta. Szent Tamás apostol KARÁCSONY Az egész világ számára a béke, a szeretet ünnepe. Jézus születésének napja, az egyház egyik legnagyobb ünnepe. Hazánkban számos népszokás, hiedelem kapcsolódik Ádám-Éva napjához (december 24.), valamint Karácsony napjaihoz (december 25,26). December 24-ét karácsony böjtjének is nevezzük, ez a nap az ünnep kezdete. Dologtiltó napnak tartották, csupán a takarítás és a sütés-fõzés volt e napon engedélyezett. A férfiak a ház körül tettek rendet, s az állatokat látták el, az asszonyok, lányok pedig a házban, fõleg a konyhában tevékenykedtek. A karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak ezen a napon használták, melynek mágikus erõt tulajdonította. A következõ évben ezt az asztalkendõt használták a gabona vetésénél, valamint ezzel takarták le a beteget. A karácsonyi vacsora rangját jellemzi az alábbi szólás: "Karácsonykor kalácsot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor, ahogy lehet." Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt. Többhelyütt fokhagyma volt az étkezés "elsõ fogása", melynek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak. Népszerûek voltak a babból, lencsébõl, mákból készült ételek, ezek a gazdagságot voltak hivatottak jelképezni. Az ünnepi vacsorához tartozott még az alma is, melyet a gazda annyi részre vágott, ahányan az asztalt körülülték. mindenki kapott egy gerezdet, s miközben elfogyasztották egymásra gondoltak, ezáltal az elkövetkezendõ évben sem feledkeznek meg egymásról. A vacsora közben keletkezett morzsát megõrizték; használták orvosságként, szerelem felkeltésére, rontás ellen. Szokás volt Szentestén a kántálás. gyermekek csapatostul járták a falut, köszöntõket mondtak, énekeltek, amelyért diót, almát, esetleg pénzt kaptak. A pásztorok vesszõvel jártak köszönteni, a házaknál elmondott jókívánságok után a gazdasszony kihúzott egy vesszõt a csomóból, azzal jelképesen "megvesszõzte" a pásztorokat s ajándékokkal viszonozta a köszöntést. ez a szokás a termékenység-varázslás része volt. Az est további részét általában kártyázással töltötték, mégnem eljött az idõ, hogy az éjféli misére menjenek. Oda magukkal vitték a Luca-széket, melyre ha felálltak meglátatták a falu boszorkányait. Karácsony (december 24.) estéje számos hiedelmet vonz maga köré. Ezek többnyire még a kereszténység elõtti idõkre nyúlnak vissza, vagyis a téli napfordulóval kapcsolatos mágikus eljárások, de mára már keveredtek az ünnep keresztény elemeivel.Ezen a napon tilos volt erdõn, mezõn tevékenykedni, mindenki csak a ház körül dolgozott. Tilos volt kölcsönadni és kölcsönkérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Ugyanígy nem volt tanácsos varrni, foltozni, nehogy hályog legyen a gazdasszony szemén. A jó szaporulatot segítette, ha lencsét fõztek a jószágnak, vagy ha megveregették õket. Ha az állatok ezen a napon bal oldalukon feküdtek, hosszú, hideg télre lehetett számítani.Ha karácsony "böjtjén" kukorékol a kakas, számítani lehetett arra, hogy valaki meghal a házból. "Szerencsés" volt, aki éppen karácsonykor halt meg, mert akkor bûnbocsánatot nyert.Az esti vacsoránál mindennek meg volt a maga elõírása és jelentése. Például jelentõsége volt a szépen hímzett karácsonyi abrosznak is, amelyet kizárólag erre az alkalomra használtak. Az ünnep fontos kelléke volt az asztalon a kenyér, s valahol a kalács. Jelentõsége volt annak is, hogy az asztalra kerülõ kenyér egész legyen, hogy a teljes esztendõre bõven legyen. Az asztal alá szénát, szalmát tettek, hogy a gazda majd azt tegye az állatok alá, ezáltal biztosítva egészségüket a következõ esztendõre.Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. A palócoknál például egy almát annyi felé vágtak, ahányan voltak a családban, s mindenki kapott belõle, hogy összetartson a család vagy ha valaki eltévedne hazataláljon. A karácsonyi dióevés széles e hazában elterjedt szokás volt. Az egészséges dió egészséget, a rossz betegséget jelentett. Szokás volt a diódobálás. Jelentõsége, jelentése tájanként különbözött. Nyitragerencséren ezt mondták:"Édes angyalkáim megajándékoztatok erõvel, egészséggel, én megajándékozlak egy-egy dióval."Népszerû karácsonyi szokás volt magyar nyelvterületen a kántálás és a betlehemezés. Amikor 24-én az ifjak kántálni mentek, az annyit jelentett, hogy körbejárták a falut, köszöntõket mondva, s énekelve. Mind-ezért általában jutalmat kértek és kaptak. Ilyen számunkra is jól ismert kántáló ének a Csordapásztorok vagy a Betlehem, betlehem a te határidba kezdetű.Barcaság falvaiban szokás volt, hogy négy-öt kisfiúból álló csoport felkeresse a rokonokat, szomszédokat, a szülõk jóbarátait, s az ajtó elõtt köszöntõt énekeljen. Az alábbi éneket a gyûjtõk már cigányoktól hallották, akik azonban ezt ré-gebben a csángóktól tanulhatták:Felkelék, felkelék szép piros hajnalba,Nyilván látom, nyilván menyország kapuja.Azon emelkedik egy kerek dombocska,Azon nevelkedik egy édes almafa.Édes az almája, cukros a levele,Hogyne sírnék, rínék, hogy kapjak belõle.Az ének elhangzása után általában valamilyen tréfás, ajándékkérõ köszöntõt mondtak:A nagy óriásnálKilenc évet laktam,A Vörös tengerbeNagy halakat láttam.Láttam, az erdõbõlKifutott egy róka,Olyan vót a farka,A vers után a gazda a gyermekeket házba hívta, vagy a küszöbön osztotta szét az elõkészített diót, almát, kalácsot.Én kicsike vagyok,A fogaim nagyok,Megtöröm a diót,Csak sokat aggyatok!A betlehemezés nagyobb elõkészületet igénylõ dramatikus játék. Több tájanként változó elembõl áll, amelyek külön-külön is megállják a helyüket. Ilyen a bábtáncoltató betlehemezés, a szálláskeresés, vagy a Heródes-játék.... Jóreggelt bölcs kovács!Mért nem attál szállást?Mért nem attál SzûzanyánknakÉjszakára szállást?Ha én tuttam volnaHogy te vagy Mária,Aranyból is, ezüstbõl isSzállást attam volna.Én pediglen hideg földreLefeküttem volna. ...Az ostyahordás többnyire karácsony böjtjén vagy néhány nappal elõtte történt. A kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelõ számú ostyát küldött. Ennek fejébe a családok a tanító számára lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. adtak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos részét képezte, amelyet sok helyen mézzel, borssal, fokhagy-mával együtt ettek, sõt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.Mikor az Úr Jézus világra született,Elõször is mihozzánk hasonló gyerek lett,Mint mennyei mester tanított sok jóra,Most az ostyaszínbe testét nekünk aggya.Hozzták a pásztorok sajtot, báránykákot,Mi is azonképpen horgyuk az ostyákotSzálljon erre a házraIsten áldása.Az éjféli misére általában együtt ment a család. Ekkor kellett magukkal vigyék Luca óta készített széket, vagy inget. Ugyancsak e napon kellett megnézni, vajon kivirágzott-e a Borbála-ág. A karácsony éjféli idõjárásból jósoltak a követ-kezõ évi termésre. Jászdózsán például úgy tartották, ha csillagos az ég az éjféli misekor, akkor sok kukorica lesz. Legkedvesebb az az elképzelés, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok és kibeszélik a gazdájukat.A karácsonyfa állítás szokása mai formájában újabb keletű. Német protestáns szokásnak tartják, amely hazánkba a Monarchia idején került be, s az 1920-as, 30-as években terjedt el. Osztrák néprajzkutatók szerint elterjedésében nagy szerepe lehetett az elsõ világháborúnak, amikor a katonáknak közös karácsonyfát állítottak. Nem véletlen, hogy a már meglévõ hagyományokba ez az új elem olyan hamar be tudott illeszkedni. A magyar nép körében létezett hasonló szokás. Az úgynevezett termõág a téli napforduló ünnepére kiakasztott, termékenységet jelképezõ zöld ág volt, majd a kereszténység elterjedése után új tartalommal telítõdött, s a teremtésre emlékezõ paradicsomjáték életfáját jelképezte. A díszek ugyanígy kettõs eredetûek: a rajta csüngõ dió és alma a termékenység, a lánc pedig egyes föltevések szerint a paradicsomi életfán tekergõ kígyó jelképe.Advent utolsó hetén már valamennyien kijárunk a piacra, hogy megvásároljuk azt a luc-, ezüst- vagy erdei fenyõt, amely szépen feldíszítve dec. 24-én este karácsonyfa lesz otthonunkba. Mintha a természet egy kicsit beköltözött volna a városba, a havas vagy latyakos utcákon mindenütt ott zöldellnek a fenyõk: ablakok alá rejtve, a balkonokon felállítva, autók csomagtartóján, kirakatok üvegei mentén, kicsik és nagyok, dúsak és ösztövérek. Mind megannyi üzenet: az öröm, a béke, a szeretet ünnepének eljöttérõl, de egyszersmind a természet, a világosság, az élet megújulásáról is. A fenyõ már az emberiség õskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígérete: a meleg, a fény visszatértét a földre a fák kizöldülését, a rontó szellemek elváltozását, az élet újjászületését. Ezért az emberek már igen korán borókát , fagyöngyöt, fenyõágakat akasztottak fel otthoniakban a mestergerendákra. Már a rómaiak is ajándékoztak zöld ágacskákat, az ún. strenaét, újesztendõ napján. Az õsgermánok pedig a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették fenyõágaikat. Hazánkban a Borbála napi zöldág hajtatása, a Luca-búza keltetése is e szokással rokon, éppúgy, mint a briteknél a fagyöngy koszorú mennyezetre függesztése. A fenyõágakat, fákat idõvel piros almával, dióval, mogyoróval, tojással-termékenység szimbólumokkal- feldíszítették. A pogány hagyományokra épült rá a keresztény vallás liturgiája. A fenyõfaállítása jelképe már korán összefonódott az élet, illetve a tudás fájának képzetkörével. Erre utal az is, hogy a legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom (Paradies) volt a neve, hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Ki gondolná, hogy még ma is szimbolikus értelme van azoknak a díszeknek, amiket fenyõfánk ágaira aggatunk? Bizonyára kevesen tudják, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy- és papírlánc a bibliai kígyót idézi a bûnbeesés idejébõl, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa alá tett ajándékokat pedig ételek formájában egykor a család eltávozott tagjainak ajánlották.December 25-e a család ünnepe. Ez is, mint minden nagy ünnep munkatilalommal járt. Leszpéden így mondták: "Ha ettünk, akkor a tányérokat sem mostuk el, akkor azt félreraktuk és másnap mostuk el." Pereszlényben a hamut, a szemetet nem vitték ki, mert úgy vélték, ezzel kivinnék a szerencsét a házból. Jászdózsán karácsony napján nem fésülködtek. Regölés István napja (december 26.): Szent Istvánt a keresztények elsõ vértanújaként tartják számon. E naphoz kötõdik a regölés szokása, amelyet a kutatók a legarchaikusabb szokásnak, a téli napfordulóra utaló varázsszövegnek tartanak. A déldunántúli regölõk sorra járták a házakat köcsögdudával, csörgõsbottal, s énekeltek. A regösénekek hosszúak voltak, amelyeket azonban részekre bonthatunk. Tartalmaz egy Beköszöntõt: pl:Kejj föl gazda, kejj föl, szállott Isten házodraSokával, seregével, vetett asztalával,szárnyas angyalával, teli poharával.... (Boldogfa)Aztán következtek a jókívánságok, a legények, leányok összeéneklése,... itten tudunk egy legényt, kinek Jancsi,amott tudunk egy leányt kinek neve Tercsi ...,majd az adománykérés.Állandó rész a dalban, amely az egyes részeket is elválasztja:"Haj regü rejtem, regü, regü, regü rejtem." Aprószentek napja (december 28.):Heródes tömeges gyermekgyilkolásának az emléknapja. Mivel akkor a kisfiúk estek a szenvedés áldozatául, most a lányokon volt a sor. Aprószentek hajnalán a legények alig várták, hogy korbácsolni mehessenek. A korbácsot 8 szál fûzfavesszõbõl fonták és ezzel verték meg azt, akinek jót kívántak. Azt tartották, hogy akit aprószentek napján nem korbácsolnak meg, a jövõ évben beteges lesz, s ha legény nem fog megházasodni, ha leány nem fog férjhez menni. Lányos házakhoz a legények gyakran olyan korán mentek, hogy a leányt még ágyban találják, s nem egyszer úgy megverték, hogy orvosi beavatkozásra volt szükség. A szokás elfajulása magyarázza annak elhalását, de "finomított változatban" a legénynép még ma is szívesen kiveri az asszonynépet ágyából. Voltak ugyan leleményesek, akik elbújtak a megpróbáltatás elõl, de mindhiába, mert õket késõbb titkon kilesték, s úgy adták meg a nekik járó verést.A kisgyermekektõl megkérdezték, hogy hányan vannak az aprószentek, s addig paskolták õket, míg meg nem adták a helyes választ. Ha semmiképp nem tudták végül megmondták, hogy 144 000-n.Maga a vesszõzés pogány eredetû termékenység- és egészségvarázsló szokás volt, amelyet az egyház is átvett. A gyermekeket e napon mustármagért küldték a szomszédba.Mustármagot jöttem kérni,Tessék engem jól elverni.(Tiszahát)Szigetközben ezen a napon volt a legényavatás. Jelentõs esemény ez az ifjúk életében, mivel a még be nem avatottak nem mehettek ki nyolc után, s nem mehettek kocsmába sem. Az erõpróba alkalmával meg kellett mutatniuk, hogy helyt tud-e állni, hogyan tud dolgozni.Remélem kedves perceket okoz e néhány sor végig-olvasása. Mialatt nagyanyáinkat, nagyapáinkat, esetleg vidéki rokonainkat képzeljük az események közepébe, ne feledjük el, hogy a népi hagyományok nem õsleletek, nem egy tõlünk távol álló, zárt világ; hanem ez a kultúra egy olyan szervesen fejlõdõ valóság, amelynek mi is részesei vagyunk. Vízkereszt és gyertyaszentelõ Vízkereszt napjának (január 6.) hiedelmei a templomban megszentelt vízhez kötõdnek. Ipolytarnócon, Litkén, Mihálygergén a házigazda üvegben hazavitte a megszentelt vizet, a ház apraja-nagyja kortyolt belõle, hogy megóvja õket a torokfájástól. Megszentelték vele a házat, az ólakat. Öntöttek a kútba, hogy a víz meg ne romoljon. A szentelt víz az embert születésétõl haláláig kísérte: ebbõl a vízbõl hintettek a bölcsõre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. januártól januárig a vizet üvegben vagy nagy korsóban tartották, s ami megmarad a következõ vízkeresztre, azt a kútba öntötték. A vízkeresztkor megszentelt vízhez hasonló szerepe volt a gyertyaszentelõkor (febr.2) megszentelt gyertyának. Ipolytarnócon 2-3 gyertyát vittek a templomba megszentelni, s azokat a ház elsõ szobájában tartották. Kettõt az esetleges halott számára tettek félre, egyet égzengés ellen. amennyiben az év folyamán nem volt szükség a gyertyákra, úgy azokat a következõ évben újra megszentelték. A már kétszer szentelt gyertyát a hosszan haldokló kezébe adták, hogy könnyítsen rajta. Mihálygergén a kétszer szentelt gyertyát az égiháború alkalmával gyújtották meg, úgy tartották, ahol ezt a gyertyát égetik, oda nem üt a villám. Volt rá eset, hogy a férjétõl elszökött menyecske fölött égették a szentelt gyertyát, hogy az ördögöt kiûzzék belõle. Ostorpattogás, wotan, karácsony Az alábbiakban részleteket mutatunk be Nitsch Mátyás: A dunántúli németség c. kötetébõl, amely a Dr. Szabó Oreszt szerkesztésében napvilágot látó Nemzetiségi Ismertetõ Könyvtár sorozatban, 1913-ban jelent meg.Az egyházi ünnepnek keresztény buzgósággal adja oda magát a nyugat-magyarországi német, anélkül, hogy gondolna arra, hogy ez ünnepi szokásaiban is a pogány kultusz számos maradványa él tovább keresztény köntösben.Így némely vidéken a kereszténység legnagyobb ünnepét, a karácsonyi ünnepet, heteken át minden este sûrû ostorpattogás, az u. n. "Weihnochtseinklesch" elõzi meg, melynek a fiuk és legények a házak mögött versenyezve állnak neki. Ez állítólag azt jelenti, hogy Krisztus születése elõször pásztoroknak adatott tudtára. Elsõ jelentésében azonban e szokás régebbi származású. A régi germánok a szellemeket csendes nyári idõben a földben nyugvóknak, télen pedig, midõn a természet elhalt és viharok zúgása szeli a levegõt, a föld fölött fel és alá száguldozóknak képzelték. A vad sereg, a vad vadász, Wotannal mint vezérrel, azonban az embereknek árthatott is, úgy, hogy az ostorhoz nyúltak, hogy a gonosz szellemeket csattogással és ütéssel távol tartsák. Ameddig a csattogás hangzott, abban a körben a szellemek és boszorkányok tehetetlenek voltak, sõt ha olyan közel jöttek, hogy a csattogást hallhatták, az ütést is érezték. A vad sereg parallelképzete volt a Holden vagy Hollen, azaz földalattiak raja, kiknek vezetõje Frau Holle volt. A vad vadász valamint Frau Holle és seregének képzete a nyugat-magyarországi németség gondolatkörébõl teljesen eltűnt, de az ostorpattogtatás újonnan felvett jelentéssel megmaradt.Sajátságos és megemlítésre méltó, hogy a Budához közel fekvõ solymári német nép képzeletében él a wilder Jäger alakja, de teljesen modernizálva, zöld vadászruhában, magas szárú csizmában és puskával a kezében, lobogó szakálla a térdéig ér és szemei mint tüzes golyók forognak üregeikben. Közeledtét erõs szélroham és éles kürtszó jelzi, ha pedig közel jön az emberhez, rekedt hangon kiáltja: "Da Jächa kummt!" Villámgyorsan elsurran az ember mellett kísérõivel, két hatalmas kutyával és eltûnik, anélkül, hogy valaha bántana valakit. Rendesen éjjel és erdõben jelenik meg az embereknek. Valószínû, hogy e képzet nem õsi hagyományként tartotta magát a solymáriak között, hanem csak újabban került a nép közé, mert csak így kaphatott a vadász teljesen modern ruhát és felszerelést és változott át vad vadászból nyájas vadásszá, ki még az õt kísérõ széltõl is inti az embert.A szent estét csendes ájtatossággal tölti a család. Ez est hozza a karácsonyfát és az ajándékokat, melyeknek eredete szintén a pogánykorba esik. Téli napfordulatkor az elhaltak tiszteletére nagy lakomát szoktak rendezni s a holtaknak elõkelõ helyet készíteni hozzá. Még jóval a karácsonyfa elõtt nagyra tartották a halotti ünnepélyt, az északi "Julfest"-et. Ugyanez idõben Wotannak szent fákat is állítottak, melyeket gyümölccsel és különféle édességgel díszítettek és meggyújtották a nap melegének kihívására a tüzeket (Julfeuer).E fáktól és tüzektõl származhatik a karácsonyfa égõ gyertyáival. Németjeink felfogása szerint a karácsonyfa már keresztény symbolum; az almával megterhelt fa jelenté az élet fáját a paradicsomból, mely szintén almát hordott és a díszül a fa közé csavart papírlánc középkori szokás szerint jelképezi az ördögöt, a kígyót.Némely faluban karácsony estéjén énekes pásztorok mennek házról-házra és rövid játékokat adnak elõ, melyeknek gyakran tréfás szövegük van. Ezen pásztorok szegény emberek és ajándékokat kapnak. A szent estén szegény gyermekek is, szüleiktõl kisérve, körutat tesznek a faluban. Ez idõben senkinek a kapuja vagy ajtaja a szegények elõl nincsen bezárva.A pogány kultusz tartós hatása a keresztény lélekre azon körülménybõl is kiviláglik, hogy a heidebauer gyermekek a karácsonyi ajándékot még több helyütt a "Chriskindl-Frau"-tól remélik. Ebben a hitben öntudatlanul tovább él Frigg (Holde) istennõ emléke, ki kísérõivel, a Holdákkal, ez idõben tartotta körmenetét a földön és jutalmazta a jó gyermekeket és büntette a rosszakat. A "gflechti Koletschn" (Holezopf), a kedvelt karácsonyi sütemény is ez istennõ egykori tiszteletére utal, ki mint a szerelem és a házasság istennõje és a háziasszonyok mintaképe ezeket fonni és szõni tanította.Kellemes Karácsonyi ünnepeketForrás: www.sopron.hu

Az iszákosság génje
"Ha nem iszik, nincs vele semmi baj. Ha azonban módja van rá, rögtön vedelni kezd, az asztal alá iszik szinte mindenkit. Ilyenkor még az élő fába is belekötne, legjobb kitérni az útjából!" Gondolom, sokaknak ismerős ez a jellemzés, pedig nem is embertársainkról van szó.Az egerek között is vannak olyanok, amelyek nem vetik meg az alkoholt. Ha választhatnak a víz és a vizezett alkohol között, akkor biztosan az utóbbit részesítik előnyben. Szinte hihetlen mennyiségű alkoholt vedelnek be: ha átszámítjuk az ember testtömegére, akkor naponta majdnem 40 liter sörnek megfelelő alkoholos italt is képesek nap nap után elfogyasztani!"A számok, persze, csalókák - állítja John Crabbe, aki viselkedésgenetikával foglalkozik Oregonban.- Az egerek alkohol-anyagcseréje sokkal gyorsabb, mint a miénk. Ráadásul azok az egerek, amelyek ennyit isznak, némileg eltérnek az átlagos egerektől, ugyanis hiányzik belőlük az 5-HT1B receptor, amely fontos szerepet tölt be az agysejtek egymás közötti kommunikációjában. Ehhez kötődik a szerotonin, az egyik legfontosabb idegingerület-átvivő anyag."Egy kísérlet eredményeként kiderült, hogy ezek a mutáns egerek, amelyekből hiányzik az 5-HT1B receptor, sokkal jobban bírják az italt, s "részegen" kevesebb hibát ejtenek, mint a többiek.Az 5-HT1B receptort hordozó (vagyis egészséges) és a mutáns egerekbe (amelyekből ez a receptor hiányzott) annyi alkoholt fecskendeztek, amennyi durván 4 liter sörnek felel meg egy ember esetében. Ezután olyan ketrecekbe tették az állatokat, amelyeknek az alja nagy lyukbőségű fémháló volt. Ha az állat nem figyelt, könnyen lyukba csúszott a lába. Ezeket a "hibákat" jegyezték fel a kísérlet során. A mutáns egerek sokkal kevesebbet hibáztak, kevésbé "dülöngéltek", mint az egészségesek, viszont sokkal kötekedőbbek, agresszívebbek voltak társaiknál.Az orvostudomány már régebben felfedezte, hogy az alkoholisták egy részében- elsősorban azokban, akik az alkohol hatására aggresszívvé válnak - a szerotonin-anyagcsere eltér az átlagostól. Azt azonban még nem sikerült kideríteni, hogy melyik receptor felelős ezért az eltérésért. A fenti kísérlet eredményeit figyelembe véve a kutatásokat érdemes az 5-HT1B irányában folytatni. Az azonban már most is biztosan állítható, hogy az alkoholizmusért nem egyetlen gén a felelős, és a környezeti hatásoknak legalább akkora szerepük van a kialakulásában, mint a genetikaiaknak. Feltehetőleg a genetikai háttér is összetett, a szerotonin mellett a dopaminnak- egy másik fontos idegingerület-átvivő anyagnak - is meghatározó szerepe lehet benne. Ma még megbecsülni sem tudjuk, hányféle receptor vesz részt az "ivászatban", milyen a receptorok térbeli eloszlása az agyban, s hogyan hatnak egymásra és más, a közelben elhelyezkedő génekre.(New Scientist)Forras: É.T.

National Geographic
FransLanting:Szemtől Szemben Megszületetta Földrajzi világverseny végeredménye! Inkamúmiák:Egy elveszett birodalom titkai A washingtoni székhelyű National Geographic Society a világ legnagyobb nonprofit tudományos és ismeretterjesztő szervezete.1888-ban alakította meg egy maroknyi lelkes tudós és világjáró felfedező a földrajzi ismereteinkgyarapítása és terjesztése érdekében. A társaság a mai napig e küldetés szellemében működik és jelenteti meg különféle magazinjait, könyveit, oktatási segédeszközeit, videokazettáit, DVD lemezeit és egyéb kiadványait.Amióta a National Geographic Society 1890-ben az első kutatót útnak indította, a tudományos kutatás és feltárás küldetésük szerves részévé vált.Az antropológiától a zoológiáig a tudományágak széles skáláját átfogó NationalGeographic Society által nyújtott ösztöndíjak és támogatások több ezer felfedezést eredményeztek, melyeket olyan kiemelkedő személyiségek neve fémjelez, mint Peary ésLeakey, Cousteau és Goodall, Sereno és Steger, vagy a magyar Kordos professzor. E kutatók rendkívüli teljesítménye és bátorsága mély nyomot hagyott szerte a világban. A Társaság 9 hónappal megalakulása után, 1888 októberében jelentette meg a National Geographic Magazine első számát azzal a szándékkal, hogy e felfedezések és kutatások eredményeit a nagyközönséggel is megismertesse. A magazin a társaság hivatalos lapjaként a földrajzi ismeretek növelésére és terjesztésére irányuló küldetés szószólója.Az elmúlt években a társaság küldetése két újabb elemmel egészült ki: felismerve azt a szükségszerűséget, hogy bolygónk természeti erőforrásai meg kell óvnunk, valamint azt, hogy az újabb és újabb generációknak jobban meg kell ismerniük Földünket ahhoz, hogy egykor majd irányítani tudják azt, a társaság a magánszféra segítségével minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál, hogy támogassa ezeket a kiemelt fontosságot nyert területeket.A National Geographic csatorna hat éve vanjelen Magyarországon, és 2001 április óta már 100%-ban magyarul nézhetőeka filmek. Riadt,gyönyörű szemek:Az afgán lány előkerült National Geographicmárciusi műsor National Geographic Magyarország www.nationalgeographic.hu National Geographic UK www.nationalgeographic.co.uk National Geographic USA www.nationalgeographic.com National Geographic a nagyvilágban www.nationalgeographic.kataweb.it www.nationalgeographic.com.sg www.nationalgeographic.com.au www.nationalgeographic.com.tr www.nationalgeographic.co.in www.nationalgeographic.ca www.nationalgeographic.pt www.nationalgeographic.gr www.nationalgeographic.de www.nationalgeographic.nl www.nationalgeographic.pl www.nationalgeographic.fr www.natgeolatino.com www.ngcbrasil.com.br

Az Ördögtorony
Amerika nemzeti kincse, az Ördögtorony Wyoming északkeleti részén található, a csodálatosan szép Crook Country területén. A tornyot és a hozzá tartozó mintegy 550 hektárnyi területet Teddy Roosevelt elnök 1906-ban avatta az Egyesült Államok első nemzeti emlékművévé.A tudósok véleménye szerint az Ördögtorony egy ősi vulkán magja, amely hosszú évmilliókon keresztül volt kitéve az eróziónak és a Belle Fourche folyó sodrának. Ez a folyó a torony alapja körül kígyózik, 1267 láb mélyen a csúcs alatt. Bár a szó Ördögtorony nem biztos, hogy közismert, a torony alakjára sokan ráismerhetnek a Harmadik Típusú Találkozások című mozifilmből, ahol a torony a félelmetes anyahajó leszállóhelyeként szerepelt.Azonban fennmaradt más történet is a torony keletkezéséről. Egy ősi Kiowa indián legenda szerint a torony akkor keletkezett, amikor egy felbőszült medve üldözni kezdett hét kislányt. A történet szerint a kislányok menekülőben felugrottak egy alacsony sziklára, mely nőni kezdett, és olyan magas lett, hogy a vadállat már nem érhette el őket. A torony oldalán a medve karmainak nyomai láthatók; nem adta fel egykönnyen. Végül a medve kimerültségében elpusztult, a kislányok pedig még ma is velünk vannak a Fiastyúk hét csillagaként.Az Ördögtorony hegymászók, természetjárók és családok kedvelt célpontja, évente kb. 450.000 embert dönt úgy, hogy ellátogat ide. Felnőttek és gyerekek egyaránt élvezik a szabadon élő őzek, antilopok és prérikutyák látványát, megcsodálhatják őket természetes környezetükben.Hosszú sétautak vezetnek változatos és lélegzetelállító látványt nyújtó tájon keresztül, megcsodálhatjuk a tornyot és az azt körülvevő gazdag élővilágot, minden szemszögből. A legendában emlegetett vad medvétől azonban többé nem kell tartania senkinek...

216 217 218 219 220 221 222 223 224 225

ünnepi ajánlatok

Thaiföld Óriáskörút
14 nap / 11 éjszaka

399 000 /fő-től

még több ajánlat

Valutaváltó: EUR euró

HUF forint

Árfolyamok listája
Üzemanyagárak: Budapest

bármelyik ker.

95

Külföldi árak
Iránytű: EURÓPA ÁZSIA AFRIKA ÉSZAK-AMERIKA DÉL-AMERIKA AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA ANTARKTISZ
Hasznos információk: Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal
Utazók sarka: Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000

magazin

Álomszép tengerpartokat veszélyeztet a mikroműanyag-szennyezés
A Maldív-szigetek körüli vizekben az egyik legmagasabb a mikroműanyag-szennyezettség a világon,...

Csodás Magyarország: Budapesti séták földön, vízen, levegőben
A hagyományos buszos vagy gyalogos, Budapest klasszikus látnivalóit bemutató városnézések melle...

Magyarország, a rendkívüli várak bölcsője
Magyarország történelme során számtalan várat építettek, melyek jó része ma már nem áll, vagy c...

még több hír

NagyUtazás.hu

Több, mint 50 megbízható utazásszervező kínálata egy helyen.

Összes partneriroda megtekintése

Kiemelt partnereink: