Egyiptom - (majdnem) halálos elsötétítés
2011. január 12.

Hadd idézzem fel hosszabb egyiptomi tartózkodásom egyik különleges esetét.

1967 júniusában (levegőt 'vibráltató' hőség volt) a kairói kereskedelmi kirendeltségen tartózkodtam, amikor az egyik kollega átjött szobájából és kissé emelkedett hangon közölte: 'fiúk, a rádión most jelentették be, hogy Izraellel ma kitört a háború!' Ez a kollega jókedélyű, viccelődéséről is ismert volt, ezért, ahogy mondani szokás,'elküldtük', hogy találjon ki valami humorosat. De tovább erősködött, aztán meghallgattuk mindnyájan az idegen nyelveken szintén ismétlődő nyilatkozatot, mely szerint 'harcban állunk, megleckéztetjük az agresszort,...stb.'

A megdöbbenést követően is történt néhány emlitést érdemlő dolog, de időben ugrok egyet, és felidézek egy bizonyos napot. Ekkor már javában folyt az a bizonyos háború, a város szélén egy villában bérelt lakásomba is behallatszott a, szerencsére távolabbi, időnkénti robbanások változó erejű zaja. (Légelháritás, bombázás)

Egyebek közt elrendelték a naplementét követő szigorú, totális elsötétitést. A lakás ablakainak méreteit és számát 'áttekintve', úgy döntöttem, hogy segéderő hiányában nem 'fárasztom' magam az ablaküvegek javasolt sötétre festésével, vagy, az ugyancsak javasolt, deszkával vagy más anyaggal történő lefedésével. Egy praktikusnak talált ötletem támadt; volt a lakásnak egy olyan belső tere is, amelynek 3-4 helyiségre nyiló ajtói voltak. Ha ezeket becsukom, akkor onnan nem szűrődik ki fény, igy a zárt helyiségben lámpafénynél nyugodtan irhatok, olvashatok, egy kis asztal mellett akár vacsorázhatok is lefekvésig. Még egy kis ventillátort is beállitottam a fülledt levegő miatt.

Igy telt-múlt az idő, lassan; magamra hamis nyugalmat kényszeritve. Már késő éjszaka volt, a közeledő lefekvés gondolata is felmerült bennem,...amikoris a bejárati ajtó irányából hirtelen erős kopogás (inkább dörömbölés) hallatszott. A lámpát eloltottam, a bejárat ajtajához mentem, a zárat kinyitottam. Az ajtó nyitásával alig kellett 'bajlódnom' mert azt tulajdonképpen belökték. Három-négy fegyveres fiatal férfi nyomult be, civil ruhában voltak, 25-30 évesek lehettek. (Később, olyan polgárőr-féléknek neveztem őket.)

Egy pillanatra kölcsönösen lepődtünk meg. Én azon, hogy fegyveresek hatoltak be, ők pedig azon, hogy nem helybélieket, hanem egy külföldit leptek meg, személyemben.

Egymás szavába vágva bombáztak a kijelentések és kérdések keverékének tűnő arab szavak és mondatok. Végülis, a csoport vezetőjének látszó fiatalember, meglehetősen jó angolsággal közölte, hogy a lakás ablakából váltakozó időtartamú fényjelzéseket észleltek, amit gyanúsnak, sőt, az ellenségnek szánt kódolt jelzéseknek itéltek. Egy ilyen helyzetre lehetne alkalmazni az olyan ismert kifejezéseket, hogy 'lezsibbadtam, megállt az ütő...'; miközben szólásra birtam a 'beszélőmet', egy villanásnyira felrémlett az a gondolati kép amint a ház előtti gazos telken éppen agyonlőnek, és, ha szentelnek rá némi időt, talán még be is kaparnak egy kis földdel, ...és soha senki nem fogja megtudni, hová tűntem. Egy biztos, hogy kollegáim nem az UFÓkkal fogják magyarázni.

Miközben sűrűn hangsúlyozva beszéltem az egyiptomi-magyar gazdasági, kulturális, sőt... fegyverbarátságról (?), kértem, mutassák meg, hol észlelték azt a bizonyos képtelenséget?! A konyhába vezettek, és az angolul beszélő fiú a kb. 2 méter magasban lévő kis ablakra mutatott.

Hogy mit tesz az életveszély!! Kigyulladt a fény, az agyamban! A meleg miatt az est során gyakran látogattam a hűtőgépet; frissitőt, vizet, ennivalót vettem ki, tettem vissza ismételten és rendszertelen időközökkel. Az ablak-közeli hűtőgéphez léptem, kinyitottam az ajtaját, a sötétben erősnek tűnő fény áradt ki, majd becsuktam, újra kinyitottam a hűtő ajtaját, váltakozó időtartamokra. Döbbent csend! Közben mutattam, magyaráztam a félreértésre okot adó jelenséget, és tovább áradoztam a népek közti barátságról, segitőkészségről. Hirtelen szinte viharos nevetésben tört ki a társaság, angol szavakkal keverten ilyen arab szavak hangzottak el: 'habibi', 'kullu kuajesz', 'ins-allá', 'hamdulliláh', 'ma-aszaláma'...stb.

Ölelkezés, vállveregetés, mosolygás, kézfogások! Baráti intés az ablakot/hűtőt illetően,.. távozás.

Tanulság: Fenyegetett ill. vészhelyzetekben kövesd a kőkemény ésszerűt. Ne engedd, hogy a lustaság felülkerekedjen!

forrás: Stephen