Egészség - Magazin - NagyUtazás.hu Utazási Portál

A rovat további hírei

A sportolónők közt ritkább a mellrák
Lehetséges, hogy a fizikai aktivitás csökkenti a mellrák kialakulásának veszélyét. Legalábbis erre az eredményre jutott a norvég Inger Thune a Tromsi Egyetemen. Munkatársaival több mint 25 ezer asszony adatait követték figyelemmel 14 éven át. Összehasonlították életmódjukat, és a norvég Rákközpont adatai alapján megbetegedésüket. Statisztikai elemzésük szerint azoknál a nőknél, akik hetente legalább négy órát sportoltak, 37 százalékkal ritkábban fordult elő a mellrák mint a fizikailag inaktív asszonyok közt. A jobb esélyek nem csak a sportolóknál mutatkoztak: a nehéz fizikai munkát végző nők körében ötven százalékkal kevesebb volt a mellrákos megbetegedés. Az eredményekre közvetlen magyarázat egyelőre nincs, csupán annyi sejthető, hogy a rák kialakulásának esélyét a vérhormonszint és az immunrendszer állapota befolyásolja, ez utóbbiakat pedig a fizikai aktivitás.(Süddeutsche Zeitung)

Asztma elleni védekezés
"Porszívózd ki a gyereked!"Az asztmás gyerekek szülei sok mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák a rohamokat. Amennyire lehet, pormentesítik a lakást, az ágyneműt gyakran mossák, porszívózzák, sőt, gyakran napközben le is fagyasztják, hogy a betegséget kiváltó atkák elpusztuljanak.Brazil kutatók szerint sokkal inkább a gyermekek fején kell keresni az okokat, mint szűk környezetükben. Egy kísérlet során közvetlenül hajmosás után "kiporszívózták" több asztmás, illetőleg egészséges gyerek haját. Két apró állat, a Dermatophagoides pteronyssinus és aBlomia tropicalis is előkerült a gyerekek hajából. A különbség csak annyi volt, hogy az asztmás gyerekek vérében ellenanyagot mutattak ki velük szemben, míg az egészségesekében nem.A hajas fejbőr ideális otthon ezeknek az apró állatoknak: meleg van, a páratartalom is megfelelő, a hajkorpa pedig táplálékul szolgál nekik.A kutatók azt javasolják, hogy addig is, amíg az asztmát nem tudjuk gyógyítani, a szülők minél gyakrabban porszívózzák gyermekeiket, és korpásodás elleni sampont használjanak.(New Scientist)Forrás: É.T.

Kábítószer-elvonás - narkózisban
A kábítószerfüggőket gyógyító villámelvonási módszerrel kísérleteznek Svájcban. A betegeknek teljes narkózisban az ópiumszármazékok ellen ható anyagot adnak, de az elvonás fizikai tüneteit a páciens a narkózisban nem érzi, s 2-6 óra múlva úgy ébred fel, hogy már túl is van a nehezén. A módszer hosszú távú sikere azonban a jóval bonyolultabb lélektani leszoktatástól függ.Az első kísérletet tizennégy beteggel az Embrachben lévő Hard Pszichiátriai Klinikán végezték. Jóllehet az eredmények értékelése még tart, az egészségügyi hatóságok újabb, szélesebb körű kísérletsorozatot akarnak indítani, amelyben egyelőre hat klinika kíván részt venni.A kísérletet végző orvos szerint nem csodaszerről van szó, mindenesetre az új módszer alternatívát nyújt a hagyományos elvonás mellett. Főleg azoknak a betegeknek az esetében kecsegtet sikerrel, akiknek van még valamilyen érzelmi (családi vagy baráti) hátterük, s látnak maguk előtt valamiféle jövőt.A Svájci Orvosok Szövetségének illetékese mindazonáltal úgy nyilatkozott, hogy várhatóan a kábítószerfüggőknek legfeljebb 5 százalékánál lehet eredményes az új módszer.

Az iszákosság génje
"Ha nem iszik, nincs vele semmi baj. Ha azonban módja van rá, rögtön vedelni kezd, az asztal alá iszik szinte mindenkit. Ilyenkor még az élő fába is belekötne, legjobb kitérni az útjából!" Gondolom, sokaknak ismerős ez a jellemzés, pedig nem is embertársainkról van szó.Az egerek között is vannak olyanok, amelyek nem vetik meg az alkoholt. Ha választhatnak a víz és a vizezett alkohol között, akkor biztosan az utóbbit részesítik előnyben. Szinte hihetlen mennyiségű alkoholt vedelnek be: ha átszámítjuk az ember testtömegére, akkor naponta majdnem 40 liter sörnek megfelelő alkoholos italt is képesek nap nap után elfogyasztani!"A számok, persze, csalókák - állítja John Crabbe, aki viselkedésgenetikával foglalkozik Oregonban.- Az egerek alkohol-anyagcseréje sokkal gyorsabb, mint a miénk. Ráadásul azok az egerek, amelyek ennyit isznak, némileg eltérnek az átlagos egerektől, ugyanis hiányzik belőlük az 5-HT1B receptor, amely fontos szerepet tölt be az agysejtek egymás közötti kommunikációjában. Ehhez kötődik a szerotonin, az egyik legfontosabb idegingerület-átvivő anyag."Egy kísérlet eredményeként kiderült, hogy ezek a mutáns egerek, amelyekből hiányzik az 5-HT1B receptor, sokkal jobban bírják az italt, s "részegen" kevesebb hibát ejtenek, mint a többiek.Az 5-HT1B receptort hordozó (vagyis egészséges) és a mutáns egerekbe (amelyekből ez a receptor hiányzott) annyi alkoholt fecskendeztek, amennyi durván 4 liter sörnek felel meg egy ember esetében. Ezután olyan ketrecekbe tették az állatokat, amelyeknek az alja nagy lyukbőségű fémháló volt. Ha az állat nem figyelt, könnyen lyukba csúszott a lába. Ezeket a "hibákat" jegyezték fel a kísérlet során. A mutáns egerek sokkal kevesebbet hibáztak, kevésbé "dülöngéltek", mint az egészségesek, viszont sokkal kötekedőbbek, agresszívebbek voltak társaiknál.Az orvostudomány már régebben felfedezte, hogy az alkoholisták egy részében- elsősorban azokban, akik az alkohol hatására aggresszívvé válnak - a szerotonin-anyagcsere eltér az átlagostól. Azt azonban még nem sikerült kideríteni, hogy melyik receptor felelős ezért az eltérésért. A fenti kísérlet eredményeit figyelembe véve a kutatásokat érdemes az 5-HT1B irányában folytatni. Az azonban már most is biztosan állítható, hogy az alkoholizmusért nem egyetlen gén a felelős, és a környezeti hatásoknak legalább akkora szerepük van a kialakulásában, mint a genetikaiaknak. Feltehetőleg a genetikai háttér is összetett, a szerotonin mellett a dopaminnak- egy másik fontos idegingerület-átvivő anyagnak - is meghatározó szerepe lehet benne. Ma még megbecsülni sem tudjuk, hányféle receptor vesz részt az "ivászatban", milyen a receptorok térbeli eloszlása az agyban, s hogyan hatnak egymásra és más, a közelben elhelyezkedő génekre.(New Scientist)Forras: É.T.

Öregedő flóra
Nemrégiben Skóciában elhunyt tizennyolc ember. Halálukat az Escherichia coli 0157:H7 törzse okozta.Ez a baktérium mindannyiunkban megtalálható, de hogy mennyi van belőle, az az életkortól függ. Az öregedés egyik kísérője a bélflóra átalakulása is. Az idősek tápcsatornájában jóval több kórokozó baktérium él, mint a fiatalokéban vagy a középkorúakéban. Az E. coli mennyiségének változásával ellentétes a bifidobaktériumok számának alakulása: a kor előrehaladtával csökken a mennyiségük.Laborkísérletekkel bizonyították, hogy a bifidobaktérium elpusztítja az E. colit, tehát feltehető, hogy az öregedés során a coli számának növekedése és a bifidobaktérium számának csökkenése együtt betegségre, esetleg halálra vezet.Vajon hogyan lehetne elősegíteni a bifidobaktériumok szaporodását? Az egyik lehetőség, hogy közvetlenül visszük be őket a szervezetünkbe. Mivel a joghurtok nagy mennyiségben tartalmazzák ezeket a mikroorganizmusokat, nem látszik nehéznek a feladat. A kutatók egy része azonban szkeptikus: vajon hogyan szívódnak fel a tápcsatornából, és főleg hogyan válnak az ember bélflórájának elemeivé a bifidobaktériumok? Valószínűleg inkább az az út járható, miszerint a már a bélben élő törzseket kell megerősíteni, a szaporodásukat elősegíteni. Olyan fruktooligoszacharidokat (a szénhidrátok egy bizonyos formája) célszerű fogyasztani, amelyek a E. coli és más kórokozó baktériumok (például a Streptococcus vagy a hasmenést okozó Clostridium) számára emészthetetlenek, ugyanakkor a bifidobaktériumok jól tenyésznek rajtunk. A fruktooligoszacharidokat külön kell bejuttatni a szervezetbe.Remélhető, hogy megfelelő diétával visszafordíthatóvá válik a bélflóra öregedése, és ezzel egy lépéssel közelebb kerülünk a szép, hosszú, egészséges öregséghez.(New Scientist)Forrás: É.T.

A memóriaserkentő nikotin
Régebben a dohánycserjét csodálatos erejű dísznövényként tisztelték. Mára megdőlt a gyógyhatásába vetett hit, hiszen bebizonyosodott, hogy nem csillapítja a köhögést, nem gyógyítja a meghűlést, és nem enyhíti a szomjúságot sem, viszont a belőle készült cigaretták elfüstölése tüdőrákot, szív- és érrendszeri betegségeket, korai halált okoz. A dohányban található nikotinnak van azonban egy figyelemre méltó pozitív tulajdonsága is: javíthatja a memóriát.Egyszerű pszichológiai tesztekkel már régen kimutatták, hogy egyetlen szál cigaretta elszívása után, amint a nikotin bekerül a véráramba és eljut az agyba, javul az emlékezőképesség. Az azonban csak most vált világossá, valójában mit is csinál a nikotin az agyban.Egyszerűen szólva, a nikotin erősíti az agyba elektromos impulzusok formájában érkező üzeneteket. Amint az impulzus végighalad az idegsejten, elérkezik a végződéséhez. A következő idegsejt egy rés, a szinapszis túlpartján található. Ahhoz, hogy az üzenet ezen átjusson, segítséget kell kapnia: olyan molekulákat, amelyek áthaladnak a szinapszison. Ha elegendő ilyen szállító, úgynevezett neurotranszmitter éri el a másik oldalt, ezzel az üzenet (ingerület) eléri a fogadó idegsejtet. Minél több üzenet jut át, annál több idegsejt lesz részese az emlékezetnek.Egy 1991-ben készült felmérés szerint a dohányosok ritkábban betegszenek meg Alzheimer-kórban. Legutóbb azt is kimutatták, hogy a nikotin gátolja azoknak a vérlemezkéknek az összetömörödését, amelyek az e betegségben szenvedők agyát elbutítják.A nikotin mint memóriaserkentő "gyógyszer" azonban a cigarettafüstben levő több mint négyszáz ismert rákkeltő anyaggal társul. Az Alzheimer-kórban szenvedőknek és a feledékenyeknek mégsem kell választaniuk a rák és a szenilitás között. Tavalyi kutatások során ugyanis kimutatták, hogy a bőrre helyezett tiszta nikotint tartalmazó tapasznak is van memóriaserkentő hatása, javítja például e betegek olvasási képességét. (Time)Forrás: É.T.

Fekete epilepszia - középkori hiedelmek a mai Afrikában
Világszerte több mint 40 millió ember szenved valamilyen típusú epilepsziában, kb. 80%-uk a fejlõdõ országokban él. Az epilepszia súlyos, de kezelhetõ agyi zavar, mely rendszerint fiatal embereket érint életük legproduktívabb éveiben, gyakran elkerülhetetlenül a munkanélküliséghez vezetve.Az epilepsziás betegek kb. 70%-a normálisan élhetne megfelelõ kezeléssel, de az Afrikában élõ epilepsziabetegek közel 80%-a - nagyon sok esetben nemcsak gazdasági, inkább társadalmi okok miatt - egyáltalán nem kap kezelést. Ennek egyik fõ oka az epilepsziát körülvevõ hiedelmek és babonák ma is erőteljes jelenléte a köztudatban. Sok afrikai kultúrában az emberi elmének ehhez a zavarához gonosz szellemeket társítanak, például Kamerunban még mindig azt hiszik, hogy az epilepsziás embereket az ördög szállta meg, s bár nem látszanak gonosznak, de az ördög megrontotta õket és ez okozza idõrõl idõre a rángásokat. Libériában, mint Afrika más részein is, az epilepsziát a boszorkánysággal vagy gonosz szellemekkel hozzák összefüggésbe. Szváziföldön a legtöbb hagyományos gyógyító a varázslatot tartja az epilepszia okának - egy ellenség küldi a szellemeket a test megszállására és a görcsrohamokat okozására. Ezen téves feltevések eredményeként a helyes diagnózisra és kezelésre szoruló epilepsziás afrikaiak többsége nem keres orvosi segítséget, még ha elérné is azt. Inkább a hagyományos gyógyítókhoz fordulnak, akik nem tudnak segíteni sem a betegségtõl való szabadulásban, sem a rohamok megszüntetésében. A kiszámíthatatlan rohamok így siralmassá és kiszolgáltatottá teszik ezeknek az embereknek az életét. Nehéz pontosan megbecsülni az afrikai epilepsziások számát, de a legóvatosabb becslések szerint ma is 3-4 millió epilepsziás szenved ettől az- amúgy tünetmentessé tehető - betegségtől a fekete földrészen.

A vérünkben van II. - Mindennapi egészségünk és a vér
A vérAz élő szervezet sejtjei voltaképp egy összefüggő, folyékony belső környezetben, közegben élnek, amelyet különböző testnedvek alkotnak, és amely folyékony közeg a szervezet valamennyi szövetét körülveszi és segíti működésében: táplálja, ellátja, védelmezi. E belső környezet egyik legfontosabb alkotója a vér.Egy egészséges, átlagosnak mondható testsúlyú ember szervezetében 5 liternél valamivel nagyobb térfogatú vérmennyiség kering. A vér valójában egy többfunkciójú közeget képez a test sejtjei között: e testfolyadék biztosítja ugyanis a sejtek gázcseréjét, tápanyagellátását és védelmét - e szerepkörök mindegyikét más és más véralkotók látják el -, de a vér a különféle fizikai sérülések elhárításának első lépéseiben is aktív szerepet játszik (véralvadás).A vér lényegében egy folyékony szállító közegből, az ún. vérplazmából, valamint az abban áramló sejtes elemekből tevődik össze. A vértérfogatnak valamivel több mint a felét kitevő vérplazma vízből a vérplazma 90 %-a és oldott szerves vegyületekből, továbbá ionokból épül fel. A vérplazma - amellett, hogy a vér sejtes elemei is ebben szállítódnak - számos egyéb fontos szerepkört is ellát: víztartalma az emberi szervezet számára jelentős vízraktárat képez, az érhálózatot kitöltve biztosítja a vérkeringés fenntartását, meghatározza a vérnyomás alakulását. A benne oldott szerves vegyületek (nagyrészt fehérjék) pedig szintén szállítási feladatokat látnak el, mert sok vegyület ezekhez kapcsolódva szállítódik a vérben.A vér sejtes alkotói között tartjuk számon a gázok szállítását lehetővé tevő vörösvérsejteket, a szervezet védekező folyamataiban résztvevő fehérvérsejteket, valamint az alvadásban főszerepet játszó vérlemezkéket.A korong alakú vörösvérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, és a vér sejtes elemei közül ezek fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben (5 millió/mm3). A kifejlett állapotú vörösvérsejtekben már nem találunk sejtmagot, mivel az a 4-5 napig tartó érési folyamat során elbomlik, így ezek valójában nem is tekinthetők sejtnek abban az állapotukban, amikor létfontosságú alaptevékenységüket, azaz a légzési gázok (az oxigén és a szén-dioxid) felvételét, szállítását és leadását végzik.A fehérvérsejtek sem működésüket, sem felépítésüket tekintve nem egységesek. Közös jellemzőjük viszont, hogy a vörösvérsejtektől eltérően nem tartalmaznak hemoglobint, ezért színtelenek, ugyanakkor rendelkeznek sejtmaggal. Egy egészséges ember 1 mm3 vérében - a különböző típusokat összesítve - átlagosan 5-10000 fehérvérsejt található. E sejtek valamennyi fajtája a szervezet immunitásában, védettségében játszik fontos szerepet. A fehérvérsejtek általában már önálló mozgásra is képesek; különböző fertőzések vagy sérülések esetén körülveszik a behatoló kórokozókat, idegen anyagokat, majd bekebelezik, végül pedig enzimeik segítségével semlegesítik, lebontják azokat.A vérlemezkék a vörös csontvelőben képződő sejtekből kialakuló sejttöredékek, amelyeket szabályos sejthártya borít. Döntő szerepet játszanak a véralvadásban: amikor egy ér megsérül, a vérlemezkék a plazmából kiválva a sérült érfalra tapadnak, majd egymással is összekapcsolódva védőfelületet képeznek, ami elzárja az érfalban keletkezett nyílást, és egyben elindítja a regenerációt.Mi is van a vérünkben?Mivel vérkeringésünk rendszere testünk egészét behálózza, és ily módon lényegében valamennyi szervrendszerünkkel, szervünkkel összeköttetésben áll, a vér igen pontosan tudósít szervezetünk egészségi állapotáról, belső folyamatainak, működéseinek milyenségéről. A vérből vett mintából tehát - a vér különböző összetevőinek vizsgálatával, vérképelemzéssel - feltérképezhető, kiolvasható egészségi állapotunk, hiszen az előre meghatározott normálértékektől való eltérésekből különféle elváltozásokra, megbetegedésekre lehet következtetni.A vörösvérsejtek száma képet ad például egyes - a szervezetben található, vérképzéshez szükséges - anyagok mennyiségéről. Ha kevés vörösvérsejt található a vérmintában, akkor a páciens vérszegény, aminek oka lehet egyebek mellett vas-, folsav-, B12-vitamin-hiány. A vérszegénység nem betegség, hanem tünet, mely egyéb szervek betegségeihez társulhat, ezért lehet lényeges pontosan tisztázni kialakulásának okát / okait.A fehérvérsejtek jelenlétének mértéke megemelkedik a vérben, ha a szervezetben baktériumfertőzés vagy valamilyen gyulladás lép fel, továbbá ha a vérképző szervek megbetegedése alakul ki (leukémia).A vérlemezkék legfontosabb tevékenysége a vérzéscsillapítás, ezért ha arányuk csökken, vérzékenység léphet fel; amennyiben viszont a vérlemezke-szint számottevően megemelkedik, növekvő trombózishajlammal számolhatunk a vizsgált személy esetében.A vér sejtes, illetve sejtszerű elemei mellett számos egyéb véralkotó is kimutatható és vizsgálható a vérképben; így például enzimek, ionok, hormonok egész sora tájékoztat szervezetünk állapotáról, a legkülönfélébb szerveink pillanatnyi működéseiről.A különböző enzimek mértéke a májsejtek állapotáról ad pontos képet az orvosoknak. A májat többfajta vírus (pl. hepatitis), méreg (alkohol), illetve daganatos elváltozás károsíthatja, az ezek esetében fellépő működési zavarok mindegyike változásokat okoz a vérben kimutatható enzimek mennyiségében is.A vérben található hormonok mennyisége a hormontermelő szervek állapotáról tudósít, így a vérkép megfelelő adatait figyelve a szakember képet alkothat a mellékvese, a pajzsmirigy vagy az agyalapi mirigy működéséről. Amennyiben az egyes szervek túlműködése lép fel, az általuk előállított hormonok aránya a vérben szintén megnő, alulműködés esetén pedig erősen lecsökken. De például a női szervezetben egy bizonyos nemi hormon szintjének ellenőrzésével már igen korai szakaszában kimutatható a terhesség is.Gyakran vizsgálják még egyebek mellett a vércukorszintet, továbbá a vérzsírok közül a koleszterin szintjét, mivel ezek ellenőrzésével még idejében felfigyelhetünk esetleges kóros elváltozásokra, és így az ezek elleni védekezés is hatékonyabb lehet.A vérszegénység és megelőzési lehetőségeiHazánkban csaknem minden második ember érintett valamilyen mértékben a vérszegénység (szakkifejezéssel: anémia) problémakörében. A szó általános értelmében a vörösvérsejtek vérben való jelenlétének számottevő lecsökkenését jelöljük e kifejezéssel. A vérszegénység állapota a vörösvérsejtek csökkent képződésével vagy fokozott elvesztésével léphet fel. A vörösvérsejthiány pedig - mivel e véralkotó végzi a gázok szállítását - végül azt eredményezi, hogy testünk sejtjei, szövetei nem jutnak elegendő oxigénhez.Amennyiben intenzív vérzés vagy lassú, de ismétlődő vérvesztés áll be, továbbá ha erősen csökken a szervezet vörösvérsejt-termelése vagy éppen fokozott vörösvérsejt-pusztulás lép fel, a hiány mértékétől függően vérszegénység alakulhat ki. Fáradékonyság, gyengeség, szédülés lehetnek a legáltalánosabb tünetei ezen állapotnak, ám a kiváltó okok szerint a tünetek köre bővülhet és súlyosbodhat. A vérkép adatainak ismeretében már a háziorvos is megbízható diagnózissal és eredményes kezeléssel szolgálhat a legtöbb esetben. Az anémia az esetek túlnyomó többségében a nem megfelelő, egyoldalú, hiányos táplálkozás következtében alakul ki.A vérösszetétel-vizsgálat eredményei, az adott normálértékektől való eltérések megmutatják a vérszegénység fennállását is, továbbá a kiváltó okok tekintetében többnyire szintén elegendő információt hordoznak a szakemberek számára. A vashiány, a B12-vitamin-hiány vagy a folsavhiány következtében fellépő vérszegénység jól elkülöníthető a betegség többi típusától, és már korai stádiumában felismerhető. E betegségcsoport hatékony megelőzésében a helyes táplálkozásnak jelentős szerepe lehet.A vérszegénység egyik leggyakoribb kiváltó oka világszerte a vashiány. Az anémia e válfaja a nők körében gyakoribb, mivel a menstruációs vérzés, a terhesség, a szülés és a szoptatás idején a vasvesztés voltaképpen a testi folyamatok természetes velejárója. Átlagos körülmények között szokásos étrendünk napi mennyiségre leosztva 10-15 mg vasat tartalmaz, s ennek ráadásul csupán 5-10%-a képes felszívódni.Azonban természetesen nem csak a vashiány fellépése csökkentheti a vörösvérsejt-képződést, hanem számos más - az előbbiekben már részben említett - hiányállapot is, ezek viszont helyes étrenddel hatékonyan kivédhetők. Olykor egy-egy betegség elhúzódásának következményeként szintén beállhatnak a vörösvérsejt-termelés zavarai; bár ritkábban előfordulhat közvetlenül a vörösvérsejt-képzést végző csontvelő károsodása miatt fellépő vérszegénység is.A vörösvérsejt-képzés különböző eredetű zavarai mellett a vérszegénység kialakulása mögött gyakran áll fokozott vérveszteség. Ez nem csak valamilyen baleset, érsérülés következtében fellépő jelentős, látványos vérvesztés lehet, hanem hosszan elhúzódó, ismétlődő, esetleg akár sokáig rejtve maradó vérzés is. A rendszeresen visszatérő orrvérzés, az erőteljesebb menstruációs vérzés vagy akár az aranyérbetegség esetenként szintén jelentősebb vérveszteséghez vezethet. Igen veszélyesek lehetnek továbbá e szempontból a különböző (például emésztőrendszeri) daganatos és gyulladásos elváltozások nyomán fellépő, alkalmanként hosszan elhúzódó belső vérzések, amelyek tartósan maradhatnak rejtve is akár, pedig ugyanolyan vérveszteséget is produkálhatnak, mint például a vérzékenység egy-egy esete.Az előbbieken túl gyakran szerepelhet még vérszegénységet kiváltó okként a fokozott vörösvérsejt-pusztulás, amely során valamilyen rendellenes működés folytán a vörösvérsejtek idő előtt (vagyis 120 napon belül) elpusztulnak. Noha a csontvelő élénkebb termeléssel igyekszik az egyensúlyt fenntartani, amikor a pusztulás mértéke meghaladja a termelődését, kialakul az ún. hemolitikus anémia állapota. Ezt az érpályák kóros elváltozásai, rendkívül magas vérnyomás, a szervezet téves, önmaga ellen irányuló védekező-mechanizmusai vagy éppen a vörösvérsejtek hibás képződése egyaránt előidézheti; ugyanakkor előfordulhat, hogy egyes növényi vagy állati méreganyagok (méhek, néhány kígyófaj mérge például) szintén a vér vörösvérsejtjeit károsítják. Mindezeken felül bizonyos gyógyszerek rendszeres szedése is járhat erőteljesebb vörösvérsejt-pusztulással, amennyiben azonban az adott gyógyszert szakember írta fel számunkra, biztosak lehetünk benne, hogy azt a kockázat-nyereség gondos mérlegelésével tette annak érdekében, hogy a káros mellékhatások súlya a lehető legminimálisabbra csökkenjen.Hogy a vérszegénység imént felsorolt típusai közül adott esetben melyik lép fel, igen pontosan meghatározható vérképelemzéssel, valamint a csontvelő vizsgálatával. Az ilyen módon meghatározott megbetegedés pedig már célirányosan kezelhető, és az esetek túlnyomó többségében hatékonyan és eredményesen gyógyítható, végül pedig teljesen meg is szüntethető.Helyes táplálkozással a vérszegénység megelőzéséértMint azt már az előbbiekben is jeleztük, az esetek jelentős részében egyszerűen étrendbeli hiányosságokra vezethető vissza a vérszegénység kialakulása, így tehát a betegség fellépését kis odafigyeléssel, tudatos tervezéssel, étkezési szokásaink apróbb módosításaival magunk is könnyen megelőzhetnénk, kivédhetnénk.A vérszegénység megelőzése szempontjából a helyes táplálkozás egyik kulcsa a magas vastartalmú ételek fogyasztása. Magas vastartalmú élelmiszerek - mint például rizs, burgonya, búzacsíra, zöld levelű zöldségek, paradicsom, tojássárgája, hal, osztriga, mandula, mogyoró - fogyasztásával ugyanis általában kivédhető a vashiányos vérszegénység kialakulása.A vasban gazdag táplálék fogyasztása mellett fontos lehet az emésztés, a felszívódás elősegítése, serkentése is. Megannyi gyógynövény kínál például a felszívódást hatékonyan elősegítő alternatív terápiás lehetőségeket. A hárs, a fűszeránizs, a fűszerkömény kiváló alapanyagai lehetnek egy emésztés-serkentő kúra kialakításának. A gyermekláncfű, a sárga tárnics, a kerti petrezselyem vagy a nagy csalán egyaránt olyan gyógynövények, amelyek emésztést segítő hatásuk mellett számottevő vastartalommal is szolgálhatnak szervezetünk számára.A bevitt vas felszívódását segíti a C-vitamin; hogy e vitaminból mindig elegendő mennyiség álljon szervezetünk rendelkezésére, célszerű sok paradicsomot, paprikát valamint citromot, grapefruitot és narancsot fogyasztanunk. Ugyanakkor lehetőleg minél kevesebb fekete teát igyunk, mivel az abban lévő hatóanyagok egy bizonyos hányada kifejezetten gátolja a vas felszívódását! Kerüljük el továbbá a savlekötő anyagokat, a foszfátokat (amelyek főleg üdítőitalokban, sörben, jégkrémben találhatók meg) és a szalicilsav-származékokat (ezek bizonyos tartósítószerekben fordulhatnak elő)!A vashiány mellett a vérszegénység másik gyakori előidézője a folsav valamint a B12-vitamin hiánya. A folsavhiány bizonyos életszakaszokban, élethelyzetekben - mint amilyen például a csecsemőkor, a kamaszkor vagy éppen a terhesség - lehet jellemzőbb, ilyenkor ugyanis a szervezet folsavigénye akár meg is többszöröződhet. A megnövekedett szükséglet azonban megfelelően alakított étrenddel szintén jól kielégíthető: ilyenkor egyebek mellett tojás, hal, tej, sajt, élesztő, gomba, kelbimbó, spenót, brokkoli, sárgadinnye, narancs fogyasztásával érhetünk el kedvező hatást. Étrendünkben szerepeljen gyakran gyümölcs, nyers zöldség; ételeinket pedig ne főzzük túl, mert hő hatására elbomlik a folsav! (Egy megjegyzés erejéig ki kell még térnünk a dohányzás és az alkoholfogyasztás e téren is megmutatkozó káros hatására: e két "szenvedélyünk" ugyanis szintén jelentősen megnövelheti szervezetünk folsavszükségletét, vagyis hozzájárulhat a hiányállapot létrejöttéhez.) A szintén a vörösvérsejt-képzéshez szükséges B12-vitamin növényi termékben nem fordul elő, tejtermékekben, májban, sovány húsban viszont kellő mennyiségben fellelhető.Az esetek jelentős többségében már akkor is igen sokat tettünk a vérszegénység kialakulásának megelőzéséért, ha a fentiekben áttekintett táplálkozási javaslatokat alkalmaztuk; arról nem is beszélve, hogy a körvonalazott egészségesebb étrend természetesen korántsem csupán a vérképzést tekintve járulhat hozzá mindennapi egészségünk megőrzéséhez.- cp -

A kullancs és a Lyme-kór
Az egyesült államokbeli Lyme városkában huszonkét évvel ezelőtt tört ki az az ízületigyulladás-járvány a gyermekek körében, amelyről kiderült, hogy azt a kullancs terjesztette és dugóhúzószerűen csavarodott - Borrelia burgdorferi nevű - baktérium okozta. Habár ez a mikroba napjainkban sem mutatható ki könnyen, a rendelkezésre álló antibiotikumok hatásosan pusztítják.Sok más betegséghez hasonlóan a Lyme-kórnak nevezett betegség sem előzmény nélküli baj. Nem huszonkét évvel ezelőtt bukkant fel az orvosi gyakorlatban, hanem már 1909-ben felfigyelt rá a svéd A. Afzelius, midőn azt tapasztalta, hogy kullancscsípés után idült vándorló bőrpír (orvosi nevén: eritéma krónikum migransz) jelent meg a betegeken. Erről pedig ma már tudjuk, hogy a Lyme-kór első szakaszát képviseli. A francia C. Garin-Bujadoux a húszas évek elején észlelte ennek idegi szövődményét, amely - az esetleges szívszövődményekkel együtt - már a betegségnek a négy-öt héttel később jelentkező második szakasza. A negyvenes évek vége felé pedig C. Lennof nemcsak azt fedezte föl, hogy a fertőzés antibiotikumokkal jól kezelhető, hanem egy betegből magát a dugóhúzószerű baktériumot is sikerült kivonnia. Minthogy azonban ezt nem tudta megismételni, azaz igazolni, 1982-ig kellett várni, amikor is az amerikai W. Burgdorfer a kullancsokban föllelte a szóban forgó kórokozót. Ezt aztán két évvel később róla nevezték el Borrelia burgdorferinek. Ugyanebben az évben vált ismeretessé a bostoni A. C. Steere professzor betegségszakasz-beosztása. Ebből kettőt már említettünk, míg a harmadikat a visszatérő ízületi gyulladási rohamok jellemzi.Földrajzi eltérésekAz elmúlt másfél évtizedben a kutatók tüzetes vizsgálatának vetették alá a B. burgdorferit. Kimutatták, hogy a baktériumsejt szélessége 0,18 és 0,30 mikrométer, míg a hosszúsága 4 és 30 mikrométer között van, s viszonylag kevés (hét-tizenegy) az ostora. Terjesztői elsősorban az Ixodes nemzetségbe tartozó kullancsok, de bizonyos vérszívó legyek és szúnyogok szintén közvetíthetik ezt a kórokozót (például Ausztráliában, ahol ez a kullancsnemzetség nem fordul elő). Minthogy a világ különböző tájain más-más Ixodes-fajok fordulnak elő, emiatt mindig a helyben föllelhető kullancs a Lyme-kóros esetek forrása. Az Egyesült Államokban elsősorban az I. dammini, az I. pacificus, az I. scapularis és az I. neotomae, Európában az I. ricinus, míg Ázsia bizonyos területein az I. persulcatus terjeszti a B. burgdorferit. Tekintettel arra, hogy ezek a kullancsfajok főképp az állatok vérszívó élősködői, az általuk terjesztett baktérium a gazdaállatban is betegséget (ízületi és agyvelőgyulladást) okozhat. Nemcsak vadállatokban (egér-, patkány-, nyúl-, szarvas- stb. fajokban), hanem háziállatokban (kutyában, macskában, nyúlban, juhban, szarvasmarhában, lóban stb.) is.A tapasztalatok azt mutatják, hogy kullancs leggyakrabban az erdőben dolgozó, az erdőhöz közel lakó és a háziállatokat tenyésztő gazdákat, no meg a turistákat csípi meg. Persze, nem mindegyik élősködőben lelhető fel a betegségkeltő B. burgdorferi, ám azokon a vidékeken, ahol elég gyakori a Lyme-kór, minden védekezési módot igénybe kell venni a kullancscsípés megelőzésére. Ilyen területnek számítanak például az Egyesült Államok leglátogatottabb északkeleti részei (Massachusettstől Marylandig), ahol az I. dammini kullancsfaj egyedeinek az egyharmada-fele is fertőzött lehet az említett baktériummal, de már olyan gócokra is rábukkantak a kutatók, ahol mindegyik begyűjtött élősködőben akadt B. burgdorferi. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban a Lyme-kór a kullancscsípés okozta leggyakoribb bejelentett fertőzés. Hazánkban, szerencsére, ritka ez a betegség, a jellegzetes bőrtünet megjelenésekor azonban mindenképpen gondolnunk kell rá.TüneteiA Lyme-kór baktériumát a bőrbe oltja be a kullancs. Ezt követően rövidebb-hosszabb (három naptól egy hónapig terjedő) lappangási idő következik, majd apró folt vagy göb jelenik meg a bőrön. Jellemző, hogy a bőrpír kifelé terjed (az átmérője akár az 50 centimétert is elérheti), s a közepe gyakran meggyógyul, azaz elszíntelenedik. Minthogy ilyen bőrelváltozás más ok miatt is kialakulhat, a kórismézésben perdöntő szempont, hogy a baj megjelenése előtt kullancs csípte meg a beteget. A betegségnek ebben az első szakaszában a szakkönyvek szerint amolyan "nyári influenzá"-ra emlékeztető panaszai támadhatnak a betegnek: rázza a hideg, belázasodik, fáj a feje, ritkábban a háta, hányingere támad vagy hány is, s ezek miatt rossz a közérzete. Mindehhez izom- és ízületi sajgás, valamint tarkókötöttség társulhat. De az is előfordul, hogy a betegnek nem jellegzetes a bőrelváltozása, s az is megesik, hogy a kórokozó jelenléte ellenére sincsenek panaszai. Ilyenkor csak a baktériummal szemben termelődő ellenanyagok kimutatásával állapítható meg az - ha ilyen vizsgálatra egyáltalán sort kerítenek -, hogy a B. burgdorferi benne van a szervezetében.Ez a mikroba egyébként nem termel méreganyagot, s egyéb módon sem tör a sejtek életére, ám a védekezési rendszer az esetek nagy részében hatásosan lép fel vele szemben. Ha a behatolás helyéről a véráram vagy a nyirok közvetítésével eljut a test más részeibe, ott is bajt csinálhat. Máig sem tisztázták a kutatások, hogy számára miért az ízület és az idegrendszer az elviselhető élettér, ahol kezelés nélkül akár évekig is életben maradhat, miért tűnik el hamar a vérből, s miért nem kedveli a test többi sejtféleségét.A betegség második szakaszára - az esetleges másodlagos bőrelváltozásokon kívül - idegi, szív- és ízületi panaszok jellemzők. Természetszerűleg nem minden betegen jelenik meg mind a háromféle tünet. Szembeszökő idegi rendellenesség (nyiroksejtes agyhártyagyulladás, az agyvelőre is ráterjedő agyhártyagyulladás, agyidegi és gerincvelői ideggyökér-gyulladás) csupán a betegek egyhatodában alakul ki, s ez néhány hónap múltán szövődmény nélkül megszűnik. Szívműködési zavar (főként a pitvar-kamrai csomó bántalma, ritkábban pedig a szívizomzat és a szívburok gyulladása miatt) csak elvétve (az esetek körülbelül 8 százalékában) fordul elő. Annál gyakoribb viszont az ízületi gyulladás, amely - akárcsak a bőrpír - szintén vándorol. E szövődmények miatt a páciens természetszerűleg elég beteg ahhoz, hogy - ha az első szakaszt, vagyis a bőrelváltozást és az influenzaszerű tüneteket orvos nélkül átvészelte - kezelésbe vegyék őt.A Lyme-kór harmadik szakasza a fertőzéstől számított egy vagy több év múltán, rendszerint rövidebb-hosszabb tünetmentes időszak után kezdődhet el. Elsősorban bőr-, idegi és ízületi tünetei támadnak a betegnek, ám olykor szívelégtelenségre vezető szívizombántalma is kialakulhat. Ijedségre azonban nincs ok, ugyanis súlyosabb idült tünetek még a kezelésben nem részesülő betegeknek is csupán az 5 százalékában fejlődnek ki. Már ez is sejteti, hogy a Lyme-kór kezelés nélkül is nagy hajlamot mutat a gyógyulásra, ám bizonyos panaszok - például az ízületi gyulladás - évekig újra meg újra fellángolhatnak.AntibiotikumokA Lyme-kór az esetek túlnyomó többségében nem rosszindulatú betegség. Az esetek nem kis részében - mint mondottuk - tünetei sem lesznek a páciensnek. De Steere profeszszor szerint a bőrpírral jellemezhető, tehát az első betegségi szakaszban levő betegeknek még akkor is csak a 20 százalékán jelennek meg egyéb tünetek, ha nem részesülnek antibiotikumos kezelésben.A baktériumellenes gyógyszerek nagy választékának köszönhetően a Lyme-kór könnyen gyógyítható. Akkor sincs gond, ha a páciens egyik-másik készítményre érzékeny, mert ilyenkor olyan gyógyszert választanak az orvosok, amelyet jól tűr a szervezete. Szerencsére a B. burgdorferi a penicillintől a doxiciklinen, az amoxicillinen és a tetraciklinen át a kloramfenikolig sok gyógyszerre fogékony. Az antibiotikumon kívül természetesen gyulladáscsökkentő és egyéb készítményekre is szükség van, ha ezt megindokló panasza(i) van(nak) a betegnek.Amikor a beteg állapotában az antibiotikumos kezelés ellenére nem következik be javulás, utána kell nézni, hogy jó-e a kórisme, s valóban Lyme-kórban szenved-e a páciens. Az egyesült államokbeli tapasztalatok ugyanis azt mutatják (márpedig ott tízszeres nagyságrendű a Lyme-kóros betegek száma), hogy előfordul téves diagnózis. Ilyenkor, persze, a valós betegségnek megfelelően kezdik kezelni a beteget. De az is előfordul, hogy a Lyme-kóros beteget más kórisme alapján kezelik. Ha ezt az orvosok a kezelés sikertelensége révén felismerik, s a kezelést antibiotikumokkal folytatják, a gyors javulás nem marad el.Végül megemlítjük, hogy a kutatók sok fertőző betegséghez hasonlóan a Lyme-kór ellen is igyekeznek hatásos védőoltást kifejleszteni. A B. burgdorferi egyik fehérjéjéből készült vakcinát már évekkel ezelőtt kipróbálták kísérleti egereken, s az csakugyan hatásos védelmet nyújtott a betegséggel szemben. Ez ígéretesnek látszik abból a szempontból, hogy a legveszélyeztetettebb embereket az orvosok majdan védőoltással óvhatják meg e baktériumos fertőző betegségtől.Dr. M. K.Forrás: É.T.

A vérünkben van I.
Amit a vérkeringésről mindennapi egészségünk szempontjából tudni érdemesSzámos ősi kultúrában tartották a lélek hordozójának, az élet nedvének a vért, mágikus életerőt tulajdonítva minden cseppjének - gondoljunk csak például a dél-amerikai indián civilizációk véráldozati szertartásaira; és a vér e meghatározó kultikus szerepe nem is véletlenül alakulhatott ki, hiszen az ember már a kezdetektől fogva megfigyelhette, milyen központi jelentősége van az élet fenntartásában a testben keringő vérnek.Az élő szervezet sejtjei a vérkeringés révén jutnak hozzá létfontosságú tápanyagaikhoz, az azok hasznosításához szükséges oxigénhez, továbbá a bomlástermékek elszállítása is e működés folyamán valósulhat meg. Végeredményében tehát a különböző vastagságú erekből felépülő keringési rendszer biztosít kapcsolatot, összeköttetést szervezetünk legkülönfélébb szervei, szövetei, sejtjei között. Néhány szóban a vérkeringésről Testünk sejtjei a működésükhöz szükséges tápanyagokhoz valamint az ugyancsak nélkülözhetetlen oxigénhez a vérkeringés segítségével jutnak hozzá. Majd ugyancsak a véráram segítségével kerülnek el a sejtekben keletkezett bomlástermékek a kiválasztás szervrendszeréhez. A keringési szervrendszernek a vért minden egyes sejthez minél közelebb kell vinnie, így tehát a változó vastagságú erek alkotta keringési rendszer a szervezet egészét hálózza be.A különféle sejteknél lezajlódó anyagfelvételhez és -leadáshoz hajszálvékony, vékony falú, apró erek sűrű hálózatára van tehát szükség; a hatékony szállítás ugyanakkor gyorsabb keringési sebességet igényel, ami csak nagyobb nyomással valósulhat meg, amit éppen a szív izmainak összehangolt, lüktető mozgása szolgáltat; az így nyert nagyobb sebességű keringéshez viszont kevesebb, nagyobb keresztmetszetű ér bizonyul célszerűnek. A vérkeringés tehát e két hatás megfelelő ötvözetét valósítja meg.A vér és a sejtek közötti anyagcsere a hajszálerek mentén játszódik le. A hajszálerek azután egyre nagyobb vastagságú erekbe, gyűjtőerekbe (vénák) futnak össze, hogy végül a szívbe juthasson az összegyűjtött vér, amely a szívből verőér (artéria) segítségével jut ki újra a szervezetbe. Az emberi vérkeringés esetében két ilyen vérkör alakult ki. A nagyvérkör biztosít összeköttetést a szervezet sejtjei és a tápcsatorna felszívófelülete valamint a vese (kiválasztás) között; míg a tüdő felé irányuló kisvérkör révén történhet meg a gázok cseréje. E két vérkör viszont a szívben természetesen összekapcsolódik, így a vér útja vázlatosan a következőképpen írható le: szív - tüdő - szív - szövetek - szív, és kör kezdődik újra. A keringési rendszer leggyakoribb megbetegedései A keringési rendszer különböző megbetegedései sajnos igen gyakoriak; a halálozási okok között is vezető helyen szerepelnek. E megbetegedések három nagyobb csoportra oszlanak: szívpanaszok, érpanaszok és vérnyomásproblémák - ezek persze gyakran egymással összefüggésben lépnek fel.A szívműködés egyik gyakori rendellenessége a szívritmuszavar, amely igen kellemetlen, halálfélelemmel járó betegség; enyhébb ilyen jellegű zavart bárki tapasztalhatott már, ha például hirtelen nagyon megijedt, ez azonban még nem tekinthető kórosnak; radikálisabb esetben azonban a beteg helyzete veszélyeztetettebb, ilyenkor a zavar a bőr alá beültetett és a szívbe vezetett elektromos ritmuskeltő berendezés, pacemaker segítségével kezelhető.Az infarktus - bár a szívet érintő megbetegedésről van szó - valójában már az érhálózathoz kötődő problémák közé tartozik. Ilyenkor a szív izomzatát ellátó úgynevezett koszorúserek valamelyikében lép fel elzáródás, aminek hatására az adott ér által ellátott terület sejtjei nem jutnak tápanyaghoz, végeredményben pedig elhalnak. A szívizom ilyen jellegű károsodásának kiterjedése az ér által ellátott terület nagyságától függ. Az első érelzáródásos esetek még nem feltétlenül bénítják meg a szív működését egészében, az egymást követő infarktusok hatásai azonban összeadódnak.Érelzáródások viszont nem csak speciálisan a koszorúserekben keletkezhetnek, hanem gyakorlatilag a keringési rendszer bármely szakaszán. A test egyes területeit általában kiterjedtebb érhálózat látja el, így egy-egy ér működésének kiesését szomszédos erek részben még pótolhatják, ám az adott terület ellátása számottevően csökkenhet. Az ér elzáródását trombózisnak nevezzük, ha az eret elzáró vérrög helyben keletkezett, és embóliának akkor, ha a vérrög a keringéssel került az elzáródás helyére. A vérrög sok esetben a gyűjtőerek tágulati szakaszain keletkezik, mivel ott a lassabb áramlás és egyéb fizikai feltételek kedveznek az esetleges véralvadék-képző folyamatoknak; a vérrögképződés veszélyét fokozza az értágulat (visszeres láb), az érfal sérülése, az érelmeszesedés és a hormonális fogamzásgátlók alkalmazása.Az érelmeszesedés az ér belső hártyáján keletkező jellegzetes kóros elváltozások összessége: zsír jellegű anyagok gócszerű felrakódása, szövetburjánzás, majd mészlerakódás jellemzi. Az ilyen módon elmeszesedett ér belső felülete elveszti simaságát, aminek következményeként a vér egyes alkotói megsérülhetnek és vérrögök alakulhatnak ki, valamint az eret szűkítő merev lerakódás a vérnyomás megnövekedését eredményezheti. E rendellenesség kialakulásában szerepet játszhat öröklött hajlam, de egészen biztosan ott találjuk a kiváltó okok között a zsíros, koleszterindús táplálkozást, a mozgáshiányos életmódot, a dohányzást, a cukorbetegséget.Az érszűkület egyik előidézője is lehet az érelmeszesedés, de érgyulladás utáni hegesedés szintén kiválthatja. Ilyenkor - a szűkület mértékétől függően - az érelzáródáshoz nagyon hasonló helyzet alakul ki: azaz lényegében károsodást szenvedhet a keringés sejteket ellátó funkciója. Az érszűkület jellemző tünete a fokozódó terhelésre bekövetkező görcsös fájdalom.Igen gyakori viszont egy ezzel ellentétes folyamat, vagyis amikor megnövekszik az érkeresztmetszet. Ez viszont a vénák jellemző elváltozása. A vénák tágulata különösen az alsó lábszár, valamint a végbél vénáin jelentkezik (ez utóbbi esetet nevezzük aranyérnek). Kialakulásában szerepet játszhat örökletes szöveti gyengeség, de nagy mértékben segítheti elő az elváltozást a sok állás vagy a megerőltetés, erőlködés. A lábszár vénáinak, gyűjtőereinek tágulata sok esetben a láb duzzanatát (ödémáját) okozza. A szövetek sejtközi folyadékának felszaporodása miatt romlik a sejtek oxigénellátása, ami lábszárfekély kialakulásához vezethet.A vérnyomás igen gyakran eltérhet a normális értéktől. Teljesen természetes jelenség, hogy erős fizikai megterhelésre vagy idegesség hatására a vérnyomás megemelkedik. Ilyen esetekben ugyan magasabb a vérnyomás, ám csupán időlegesen, így nem beszélünk magasvérnyomás-betegségről. Aki magasvérnyomás-betegségben szenved, sokszor panaszkodik erősebb fejfájásról, kéz- és lábduzzadásról. A szövetek ellátása nem megfelelő, ugyanakkor az ereket nagyon megterheli az állandó, fokozott igénybevétel. E rendellenes működés leggyakrabban pszichikai okok miatt alakul ki, de egyéb okok mellett kiválthatja nagyon sós táplálkozás, jelentkezhet érelmeszesedés következményeként. Az alacsony vérnyomás - ha nem eredményez koncentrálási zavarokat vagy ájulást - nem tekinthető kóros állapotnak.A következőkben rátérünk majd a vér összetevőinek, alkotóinak bemutatására, említést teszünk a vércsoportokról, de egyebek mellett tárgyaljuk még a sajnos sokakat érintő vérszegénység témáját, - a továbbiakban tehát kimondottan a vérhez kötődő kérdésekkel szeretnénk foglalkozni.- cp -

Az izomláz
Miért alakul ki az izomláz?Testmozgásra szükségünk van, ehhez kétség sem fér. Különösen azokat kapja el néhanapján a nagy felbuzdulás, akik egész nap ülnek, s ezért tisztában vannak azzal, hogy nem elég az ajtótól az autóig sétálni. A meggondolatlanul, hirtelen elkezdett edzések azonban másnapra komoly panaszokat okoznak. Az izomláz olyan fájdalmas lehet, hogy szegény áldozat mozdulni sem bír. Jó néhány nap eltelik, mire ismét könnyedén tud mozdulni.Nem tudjuk pontosan, mi okozzaMég vitatkoznak a szaktekintélyek arról, hogy tulajdonképpen milyen folyamatok állnak e kellemetlen jelenség hátterében. Azt azonban ma már kevesen gondolják, hogy a fájdalmat pusztán az izmokban felhalmozódó tejsav okozná. Elektronmikroszkópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a túlerőltetett izomrostban finom kis repedések, sérülések keletkeznek. E parányi réseken keresztül lassacskán víz hatol az izomszövetbe, így nagyjából egy-másfél nap elteltével ödéma, azaz vizenyő, vízfelhalmozódás alakul ki az érintett területen. Az izomrost megduzzad és megnyúlik a víztől. Ezt a tágulási fájdalmat érzékeljük izomlázként.Mégsem jó rádolgozniSokhelyütt még most is azt ajánlják izomláz esetén, hogy folytassuk nyugodtan az edzést, az ismételt, erős igénybevétel hatására a fájdalom majd elmúlik. A gyakorlatban ennek éppen az ellenkezője szokott bekövetkezni: az izomláz a "rádolgozás" hatására fokozódik. Ennek az a magyarázata, hogy az izomrostokon további hajszálvékony repedések keletkeznek, s a vízfelhalmozódás folytatódik. Ma már egyre inkább azon a véleményen vannak a szakemberek, hogy az izomláz kialakulás után néhány nap pihenés szükséges, s csak nagyon apránként szabad újra kezdeni a tornát. Így az izomszövet lassacskán helyrejön.Hogyan csillapítsuk a fájdalmat?Minden olyan beavatkozás segíti a gyógyulást, amely az érintett izomterület vérkeringését serkenti:- Vegyen forró fürdőt, a vízbe cseppentsen néhány csepp illóolajat. Főként a rozmaring- és ezüstfenyő olaj alkalmas erre a célra.- Alkalmazzon váltófürdőt: zuhanyozza le a lábát először meleg, majd hideg vízzel. A meleg zuhany tartson három percig, a hideg csupán húsz másodpercig.- A szaunázás is előnyös lehet izomláz esetén.- Masszírozza lágyan az érintett testfelületet. Az a leghatásosabb, ha mandulaolajból és pár csepp rozmaringolajból masszázsolajat készítünk, és ezzel végezzük a kellemes, gyógyító műveletet.- Segíthetnek a különféle sport kenőcsök is: ezek hatása is többnyire a vérkeringés fokozásán alapul. Alkalmazhat különféle pakolásokat, borogatásokat is.- Áldásosak a különféle enzimkészítmények, például a Bromelain és a Tripszin, melyek a növényi eredetű Rutosiddal kombinálva a leghatásosabbak. Az enzimek segítenek az ödéma lelohasztásában, illetve arra is képesek, hogy a vízfelhalmozódást megakadályozzák. Az anyagcsere melléktermékeket az enzimek feldarabolják, s így a véráram útján könnyebben eltűnnek a fájdalmas testrészből.A mozgásról mégsem kell lemondani!A szokványos fitnesz tornák helyett azonban kíméletesebb, egyenletes terhelést biztosító mozgásformákat kell előnyben részesíteni. Különösen ajánlott a stretching, de úgy, hogy a gyakorlatokat ne kövesse rugózás. Tartsa ki hosszan a nyújtógyakorlatokat, de a mozgást csak addig folytassa, ameddig izmai engedik. A jogging és az úszás is alkalmas arra, hogy az izmokat ellazítsa, így az izomláz kúrálásában döntő szerepet szánhatunk az uszodának és az odavezető gyalogútnak is.Hogyan előzhetjük meg az izomlázat?Ha hosszabb ideg tartó megterhelésre számíthatunk, érdemes több, rövid szünetet is beiktatni. A mozgást ne hirtelen hagyjuk abba, hanem fokozatosan, apránként. Ne sajnáljuk az időt a levezető gyakorlatokra! Ha egy meghatározott edzési célt szeretne elérni, például 10-15 kilométer futás megállás nélkül, akkor érdemes edzési tervet készíteni, amely lépésről lépésre, napi bontásban tartalmazza a teendőket. Így lehet a teljesítményt lépésről lépésre, kockázatok és kellemetlen tünetek nélkül emelni.

Tanácsok terhes anyáknak
Repülőút előtt nőgyógyászati vizsgálat javasolt (erről rövid angol nyelvű igazolás szükséges lehet)!Általánosan érvényes, hogy a 36. terhességi hét fölött légitársaságok visszautasíthatják a szállítást!Útlevélben kis kártyán szerepeljen a vércsoport és egyéb betegségekről szóló információ!Hosszú repülőút alatt óránként 10 percet sétáljon!Ivóvíz fertőtlenítésére jódot nem használhat terhes nő!Tájékozódjon a legközelebbi kórház címéről és telefonszámárólKössön olyan biztosítást, ami a hazaszállítását is tartalmazza!Az antibiotikumok - így az antimaláriás szerek is - átjutnak a magzatban. Ezek közül - pl. a Lariam, Doxycyclin - nem javasolt terhes nő malária elleni védelmére.Oltások: Néhány oltóanyagban gyengített élő baktérium vagy vírus van. Ezek a szervezetben szaporodnak, így alakítanak ki immunológiai védelmet. A terhesség első három hónapjában ilyen oltóanyagok adása ellenjavallt. A későbbiekben is mérlegelni kell, hogy a fertőzés veszélye vagy az oltás esetleges reakciója-e jelent nagyobb kockázatot. Több szempont figyelembevételével orvosi javaslatra történik a védőoltások és a malária megelőzése terhes nőknél.Tervezett terhesség előtt három hónappal sem adható élő vakcina és malária elleni tabletta (Latiam, Doxycyclin) sem javasolt.Szoptatós édesanyák minden védőoltást megkaphatnak.

A hasmenés és bélfertőzések
A legtöbb esetben a betegséget mikroorganizmusok okozzák, amelyek vagy a tápcsatornát károsítják, vagy az itt történő vízfelszívódást zavarják. A hasmenést vírusok, baktériumok és egysejtűek okozhatják.Az utazás közbeni hasmenést előidéző korokozók:Az E. coli baktériumok a vékonybélben szaporodnak és ott toxinokat termelnek. Ezek okozzák a súlyos hasmenést, mely akár több liter folyadékveszteséggel is járhat. Az E. coli okozta hasmenés legtöbbször 48 óra leforgása alatt magától elmúlik. Ezek a baktériumok a hasmenéses megbetegedések 40 % - ért felelősek.A shigella - csoportba tartozó baktériumok okozzák a bakteriális vérhast. A shigellák felelősek a hasmenéses betegségek 15 %- ért. A beteg lázas, széklete vízszerű, vagy nyálkát és vért tartalmaz. A székletürítés görcsös fájdalommal járhat.A salmonella-fertőzések az utazási hasmenéses megbetegedések 10 %- át teszik ki. Az enyhe lefolyású hasmenés nem tart tovább egy hétnél, és csak nyálkaképződéssel jár, vér ürítése nélkül.A rotavírusok szintén a megbetegedések 10 %- ért felelősek. A parányi részecskék a vékonybél bélsejtjeiben szaporodnak, meggátolják a folyadék felszívódását. Különösen súlyos hasmenés léphet fel két éves kor alatt.A Giardia lamblia egysejtű parazita, mely utazás közbeni hasmenést nem túl gyakran okoz. A hazatérés utáni makacs bélpanaszoknak, jelentős részét azonban ez a kórokozó okozza. Az elhúzódó gyulladás tönkreteszi a bélbolyhokat, alultápláltság és vitaminhiány alakulhat ki. A korai szakasz lehet enyhe, magától elmúló állapot, vagy nagyon súlyos, nagy folyadékvesztéssel járó hasmenés, melyet bűzös, világosszürke széklettel járó hosszabb krónikus szakasz követ.Az Entamoeba histolytica egysejtű parazita, a legtöbb trópusi országban megtalálható. A vastagbelet károsítja, un. amőbás vérhast okoz, mely fekélyképződéssel járhat. A fertőzés átterjedhet a májra és ott tályogot okozhat.A hastífuszt a Salmonella typhí nevű baktérium idézi elő. A vastagbél nyirokmirigyeiben és a vékonybél alsó részén tapad meg, továbbterjed a vérben és fekélyt okoz a bélfalban. Nem feltétlenül hasmenéssel járó betegség. Gyakran kezdődik úgy, mint a megfázás vagy az influenza: fáj a beteg feje, torka és fokozatosan emelkedik a láza, a magas Iáz ellenére is csak percenként 80 a szívverése.A mikroorganizmusok jelenlétét az ételben semmi sem jelzi, mert nincs tőlük rossz szaga és nem látszik romlottnak. Az elkészített ételt tegyük hűtőbe, ha nem fogyasszuk el azonnal, így védjük meg a fertőzéstől! Az ételben maradt kisszámú baktérium elképesztő gyorsasággal szaporodik, ha lassan kihűlő közegben van.A kagyló és az osztriga sok étel okozta betegség forrása.Mit tehetünk a hasmenés ellen?A legtöbb utazás közbeni hasmenés 48 órán belül orvosi kezelés nélkül elmúlik.A betegség főként gyermekeknél, időseknél és megromlott egészségi állapotúaknál lehet veszélyes.A szájon keresztüli folyadékpótlás, a kezelés hatékony, biztonságos és célravezető módja.Ha a hasmenéssel vér is távozik, lázzal jár vagy néhány napnál tovább tart, orvoshoz kell fordulni!Folyadékpótlás Gyógyszertári forgalomban lévő készítményekkel (Normolyt vagy Smecta por)Házilag elkészíthető keverékkel:8 csapott vagy 4 púpozott teáskanál cukor (vagy méz), fél teáskanál só 1 liter forralt vagy palackozott (nem szénsavas) vízben feloldva.A felnőttek számára követendő elv, hogy minden székletürítés után 1 pohár folyadékot és óránként - ezen felül - még egy pohárnyit kell fogyasztani.Ha a beteg képtelen inni, sürgős esetként kell kezelni és orvosi ellátásban kell részesíteni.Ha más betegségét látjuk el, figyeljük meg, hogy vannak-e árulkodó jelei a kiszáradásnak: szájszárazság, sötét, kellemetlen szagú és kis mennyiségű vizelet vagy a vizelet teljes hiánya, gyenge és gyors szívverés.Védőoltás Jelenleg csak a hastífusz ellen van védőoltás. Ajánlatos oltani azokat, akik olyan helyre utaznak, ahol a közműellátottság szegényes. A hagyományos védőoltás az érintettnek jelentéktelen helyi fájdalmat okoz, lázzal jár, influenzaszerű tünetek kísérik 24-48 órán át, 3 évre nyújt védelmet. A szájon át bevehető tífuszvakcina 1 évig véd.

Tanácsok gyermekkel utazóknak
Cél, hogy a gyermek kényelmesen és biztonságosan utazzon. A leggyakrabban előforduló tüneteket csillapítani tudjuk és a visszatérő betegségek kezelését meg tudjuk időben kezdeni. Mindezek feltétele, hogy a kísérőnek fel kell ismerni, ha a gyermek lázas, fájdalma van, vagy ha életét veszélyeztető állapot alakul ki (pl. lázgörcs, fulladás kiszáradás stb.) Utazás előtt kérje ki háziorvosa vagy más szakember véleményét arról a kockázatról, mely a gyermeket idegen országokban veszélyezteti! Tájékozódjon a szükséges védőoltásokról, a célország egészségügyi színvonaláról és az orvosi szolgálat elérhetőségéről!Javasolt készítmények gyermekkel utazóknak:- Penaten krém/Neogranormon: bőrgyulladás ellen- Fenistil gél (fényérzékenységet okoz!): allergia, rovarcsípés Irix spray - bőrnyugtató - napsütés okozta leégésre- Szemcsepp (5x / naponta), vagy krém, váladékozó szemgyulladás- Orrcsepp - Nasivin orrcsepp (0. 0. 1 %)- Orrszívó pumpa (gyerekekkel utazóknak)Tüneti szerek:- Láz, fájdalom: Rubofen tbl., Panadol tbl., Syr. Panadol baby Hányás: Daedalonetta suppositorium (kúp)- Szorulás: Glicerines kúp- Kiszáradás: folyadék- és sópótlás: Smecta por- Köhögés: nyákoldó: ACC 100- Köhögéscsillapító: Bronchicum csepp,- Allergia: helyi: Fenistil gél, általános: Fenistil tb.- Görcsrohamra hajlamos gyermek (lázgörcs): Stezolid oldat végbélbe adagolva- spasztikus hörghurutra hajlamos gyermek szokásos gyógyszerét vigyeAntibiotikumot csak azok a gyermekek kapjanak külföldön - orvosivizsgálat nélkül - akik visszatérő bakteriális fertőzésekre hajlamosak (pl. húgyúti, légúti fertőzések) és háziorvosuk írja fel a készítményt.A készenléti csomag állandó darabjai:lázmérő / fülhőmérő, sebtapasz,Betadine oldat (sebfertőtlenítésre), Neomagnol tb. (vízfertőtlenítéshez), rovarirtó / szúnyogriasztó / kullancsriasztó, biztosítótű. 1 doboz tartalék csecsemőtápszer és bébiital, cumi, "morzsi" vagy játékállatka.FONTOS: Az útlevélben, nyaktáskában tartott kis kártyára ráírni a nevet, szálláshely címét, alapbetegséget, allergiát, esetleg vércsoportot.Biztosítás megkötésekor az egészségügyi ellátásról, a kórházi és - szükség esetén a hazaszállítási feltételekről is érdemes tájékozódni.

Védooltások trópusokra utazóknak
Utazni jó, sőt sokak szerint kell is. Kell, mert így olyan élményekkel, információkkal gazdagodhatunk, amelyek később hasznunkra válhatnak. Vannak azonban írott és íratlan szabályok, amiket be kell tartanunk. Ügyelnünk kell arra, hogy tiszteletben tartsuk vendéglátó országunk szokásait, hagyományait, törvényeit. Vigyáznunk kell saját és társaink értékeire, és végül, de nem utoljára egészségünkre. Most ne kezdjen aggódni senki, az alábbiakban nem szexuális önmegtartóztatásra, a helyi konyhai specialitások visszautasítására biztatunk. Csupán szeretnénk felhívni a figyelmüket néhány hazánkban nem igazán ismert betegségre és azok megelőzésére. Sokan biztosan hallottak már mindezekről, de gondolnunk kell azokra is, akik nem igazán készülnek fel egy adott területből, akik nem kapnak megfelelő tájékoztatást az akkor épp rossz hangulatú irodista kisasszonytól. Hisz nem mindegy, hogy egy egzotikus nyaralás napjait az azúrszín tenger partján vagy egy rosszabb esetben rosszul felszerelt helyi kórház vaságyán töltik el, s elővigyázatlanságból a bazári csecsebecsék mellett más "ajándékokat" is haza hoznak. Az alábbiakban az Országos Epidermiológiai Intézet, turistáknak szóló anyagából adunk közre néhány igen fontos információt. Érdemes rászánni néhány percet, hisz ezzel sok kellemetlen élménytől óvhatják meg önmagukat.Sárgalázdocument.write('Sárgaláz');Okozója: A sárgaláz alapvetően a trópusi esőerdőkben élő majmok betegsége: az embereket az esőerdőkben honos szúnyogok fertőzik, aminek az eredménye a "dzsungelsárgaláz". Ha egy fertőzött személy ezek után sűrűn lakott településre utazik, ott a fertőzést már egy másik szúnyogfajta terjeszti emberről emberre, "városi sárgalázat" okozva.Betegség: A betegség gyakran enyhe és anélkül zajlik le, hogy tudomást vennénk róla. Nem ritkák azonban a súlyos, sőt életveszélyes megbetegedések sem.A lappangási idő 3-6 napja után láz, fejfájás, hasi fájdalom és hányás jelentkezik. Átmeneti javulás után sokk és vérzés léphet fel, továbbá vese- és májelégtelenségre utaló tünetekre is lehet számítani. A májelégtelenség sárgasággal is párosul - innen a betegség neve.Különösen kockázatos területek: Trópusi - és szubtrópusi helyek: Afrika középső része és Dél - Amerika északi országai.Védőoltás: Egyetlen - élő, legyengített vírust tartalmazó - injekció, a beadástól számított 10 nap múlva aktivizálja az immunrendszert. A vakcina igen hatékony és legalább 10 évre védelmet biztosít.Oltási reakció: A védőoltás csak enyhe tüneteket okoz: az injekció helye bepírosodik vagy megduzzad, a beoltott személy esetleg fejfájást érez.Ellen javallatok: Nem részesülhetnek védőoltásban azok, akiknek kifejezett tojásallergiája van, vagy immunrendszere gyenge (például rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők) és azok, akik kortikoszteroidot tartalmazó gyógyszeres kezelés alatt állnak. A terhes nők és a kilenc hónapnál fiatalabb gyerekek oltását célszerű elkerülni, hacsak nem látogatnak különösen veszélyeztetett területre.Malária (Váltóláz)document.write('Malária');Okozója: Az egysejtű plazmódium, melyet az anopheles szúnyogok vérszívás közben visznek át egyik emberről a másikra. 4 faja terjedt el, melyek különböző súlyosságú betegséget okoznak. Az egysejtű az emberben és a szúnyogban is szaporodik. A szaporodási fázis megszakításával előzhető meg, vagy gyógyítható a betegség.A betegség: A szúnyogcsípés után, 6 -16 nappal kezdődik hidegrázással, melyet erős verítékezés követ. Szabályosan (ciklikusan) 48 - 72 óránként ismétlődő rohamokban egymást váltják a láztalan és lázas időszakok. Lép-, májduzzanat, súlyos formában idegrendszeri jelek és veseelégtelenség a főbb tünetek. A vörösvérsejtek szétesése következtében a vizelet sötét színű lehet.Előfordulása: Napjainkban főleg egzotikus, meleg égövi országokban, magas páratartalmú helyeken fordul elő.Megelőzése: Gyógyszeresen és a szúnyogcsípés elkerülésével lehetséges. A kórokozók elterjedése és a gyógyszerérzékenység alapján az Egészségügyi Világszervezet (WHO) A, B és C övezetet különít el. Ez az oka annak, hogy területeként más és más készítmény szedését javasolhatja az orvos. A gyógyszer rendszertelen szedése vagy elhagyása a malária veszélyét növeli. Biztonságot az antimaláriás szerek és a szúnyogcsípés elleni egyidejű védekezés ad. A maláriát terjesztő szúnyog különösen napnyugta és napkelte között csíp, ekkor kell fokozottan óvni magunkat. Jól szellőző, hosszú ujjú felsőrész és a bokákat is fedő ruházat a legmegfelelőbb. A szabadon lévő testrészeket rovarirtóval (szúnyogriasztóval) - a használati utasításnak megfelelő rendszerességgel -kell védeni, erre több készítmény is forgalomban van (Protect B, Off, Authanstb).A malária elleni gyógyszerekről: A kórokozók elterjedése és gyógyszerérzékenysége szerint a WHO a világot A, B és C zónára osztotta fel.A: Közép - Amerika, Arab - félsziget, Törökország, Észak - Pakisztán, Észak - Kína, Észak - Afrika, Mauritius.B: Namíbia, Venezuela, Emirátus, Srí Lanka, India, Szaud-Arábia, Fülöp-szigetek, Omán, Pakisztán, Afganisztán, Equador, Kolumbia.C: Nyugat -, Közép -, és Kelet - Afrika, az Amazonas területe, Hátsó India, Malaysia, Fülöp-szigetek.A kórokozók sajátossága, hogy a gyógyszerrel szemben idővel ellenállókká válnak. Emiatt folyamatosan új készítmények kidolgozására és alkalmazására van szükség.Gyógyszerek: Az A övezetbe utazóknak hetente egyszer két tbl. Delagilt kell szedni, indulás előtt két héttel kezdve és hazaérkezés után még 4 hétig folytatva. B övezetben a heti egyszer két tbl. Delagil mellett naponta két tbl. Paludrint kell bevenni. Utóbbi hazánkban nem kapható, így e kombinált tbl. szedése helyett a Lariamtbl. javasolt. A C övezetben a legsúlyosabb maláriát okozó plazmódium (PI. falciparum) ellen a Lariam biztosít védelmet. Az első Lariam tablettát a malária sújtotta területre érkezés előtt egy héttel kell bevenni. A kint tartózkodás ideje alatt a hét ugyanazon napján 1- 1 tabletta szedése szükséges, ezt a kezelést a hazaérkezés után még négy hétig folytatni kell. Ez biztosítja azt, hogy esetleges fertőződéskor a megbetegedés ne jöjjön létre. A Lariam a májban bomlik le, hasonlóan az alkoholhoz, így a kezelés alatt az alkoholfogyasztás káros hatása kifejezettebb. A gyógyszer mellékhatásaként arra hajlamos személyeknél depresszió fejlődhet ki. Bizonyos esetekben más készítmény szedése is szóba jön.A megelőzésről, a tabletták mellékhatásairól és az ellenjavallatokról orvos ad tájékoztatást. Legalább két héttel indulás előtt forduljunk orvoshoz. A szúnyogcsípés elleni egyéb védekezés szúnyogriasztó készítmények használatával, hosszú ujjú ing, zárt nadrág és zárt cipő viselésével történhet. Alkonyatkor és hajnalban rajzik a legtöbb szúnyog, ebben az időben, ha lehet, ne tartózkodjunk a szabadban, alvóhelyünket szúnyoghálóval fedjük be, főleg ha nem légkondicionált szállodában lakunk! A biztonságot fokozza, ha azt rovarirtóval impregnálják.Vírusos májgyulladás (Hepatitis B)Okozója: A hepatitis B vírus, mely a beteg vagy vírushordozó személy nyálában, testváladékaiban és vérében is kimutatható. A hepatitis B fertőzés történhet: minimális mennyiségű vérzéssel járó véletlenszerű karcolás eredményeként, rosszul sterilizált fecskendő vagy injekciós tű közvetítésével, kábítószeresek körében fertőződhet a közös fecskendő használatával tetoválás fülcimpa vagy orr lyukasztás során, akupunktúrás tűvel, de kimutatták testnedvekben is.Betegség: A májgyulladás sárgasággal és általános tünetekkel, gyengeséggel jár. A fertőzőitek jelentős hányada nem észleli a betegséget, de élete későbbi szakaszában krónikus májbeteggé válhat. Az idült májgyulladása májrák leggyakoribb okozója.Különösen kockázatos területek: Az egész világon elterjedt a betegség. A fejlődő országokban a lakosság fertőzöttsége magasabb, ezért egy ottani szexuális kapcsolattal vagy ottani orvosi beavatkozásoknál a fertőzés veszélye nagyobb.Védőoltás: Az immunreakció kialakulásához két alapoltás szükséges 1-2 hónap időközzel, melyet 12 hónap múlva emlékeztető oltás követ. Ez 5 - 8 évig ad védettséget.Oltási reakció: Nagyon ritkán fordul elő enyhe helyi tünetek (bőrpír, fájdalom).Dengue láz ("csonttöréses láz")document.write('Dengue láz');Előfordulás: Közép Amerika: Belize, Costa Rica, EI Salvador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama Dél Amerika: Bolívia, Brazília, Columbia, Equador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname, VenezuelaÁzsia: Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malaysia, Myanmar, Fülöpszigetek,Singapur, Thaiföld, Vietnam, TaiwanIndiai szubkontines: Banglades, India, Pakisztán, Sri Lanka Karib szigetek: Kuba, Barbados, Dominika, JamaikaCsendes Óceánia: Guam, Cook szigetek, Fiji, Új Kaledonia, Kiribati Afrika: Angola, Csád, Kongó, Zaire, Egyenlítői Guinea, Gabon, Szudán, Zambia, Botswana, Lesotho, Namíbia, Dél Afrika, Swáziföld, ZimbabweKórokozói: Vírus, melyet emberről emberre szúnyog - Aedes félék -visz át csípésével. Ezek a szúnyogok - a malária terjesztőjével ellentétben - főleg napközben csípnek. Városokban élnek, házkörüli kisebb vizekben, esővizes pocsolyában szaporodnak és szívesen pihennek a hűvös lakásban.A betegség: Hirtelen magas lázzal, izületi és izomfájdalommal, hányással kezdődik, esetleg halvány kiütéssel jár. Mérsékelt vérzékenység (orr-, ínyvérzés) kísérheti a betegséget, mely 3 -10 napig tart. A lábadozás lassú, hetekig tarthat, fáradékonysággal, izomgyengeséggel jár. Ismételt fertőzés esetén, súlyos vérzéses formában lép fel.Kezelés: Lázcsillapítás, ágynyugalom szükséges. Aspirin adása kerülendő. EI kell különíteni a maláriától, ami azonnal gyógyszeres kezelést igényel.Megelőzés: Védőoltás nincs. A szúnyog csípésétől kell óvakodni: A bőrt szúnyogriasztóval kell befújni. A zárt helyiséget rovarriasztóval, az alvóhelyet impregnált szúnyoghálóval kell védeni.KoleraA kolera baktérium fő terjesztője a kolerás széklettel, hányadékkal szennyezett víz, szennyvízzel kezelt nyers zöldségek, gyümölcsök. Akár egy jégkocka, egy szelet citrom is átviheti a fertőzést. Mivel a kórokozó a tengerparti torkolatú folyóvizekben, lagunákban szaporodik, az innen származó és nyersen fogyasztott ételek "frutta del mare" gyakran okoznak tömeges megbetegedést. Ilyen eredettel indult a jelenleg is tartó dél-amerikai járvány.Súlyos hasmenéssel és hányással, gyorsan kiszáradáshoz vezető fertőző betegség. Hirtelen, de nem könnyű megkülönböztetni számos egyéb, az utazókat érintő hasmenésektől. A kiszáradás veszélye csökkenthető megfelelő összetételű - szőlőcukrot, sókat tartalmazó oldat itatásával.A kolera elsősorban a fejlődő országok nagy nyomornegyedeinek betegsége, ahol a szegénység a tisztálkodási lehetőségek hiányával és a tanulatlansággal társul. A turisták nem igen szoktak ételt, italt ilyen helyekről beszerezni, így a kolera megbetegedés kockázata csekély.A kolera elleni oltóanyag liofilizált gyengített baktériumot tartalmaz. Antibiotikumok, antimaláriás szerek csökkenthetik hatékonyságát. Terhesek és immunhiányos betegségben szenvedők nem kaphatják. A jelenlegi védőoltás 60-70 % védelmet nyújt. Biztonságosabb az étellel-itallal kapcsolatos elővigyázatosság és a személyi higiéné betartása!HastífuszOkozója: A Salmonella typhi nevű baktérium, melyet a fertőzöttek székletükbenürítenek. Széklettel szennyezett étel, tárgyak, piszkos kéz közvetíti egyik emberről a másikra. Járványos formában tör ki, ha az ivóvíz fertőzött széklettel szennyeződik, ahol rossz közműellátottság és nagy a zsúfoltság.Betegség: A baktériumok megtapadnak a vékonybél és vastagbél nyirokmirigyeiben, ott fekélyt okozhatnak, illetve bekerülnek a véráramba. A hastífusz nem feltétlenül hasmenéssel járó betegség: fejfájás, influenzaszerű tünetek; magas Iáz, jellegzetesen alacsony pulzus szám kíséri. Súlyos esetekben szív; idegrendszeri és bélrendszeri szövődményekkel járhat.Védőoltás: Jelenleg kétféle védőoltás van Magyarországon. Elölt baktériumot tartalmazó injekciós kiszerelés, mely 5 éves védelmet biztosít. A szájon át beszedhet Vivotif Berna kapszula - élő gyengített baktériumot tartalmaz(1. 3., 5. napi bevétel) után 10 nappal alakul ki védelem, mely 1 évre szól.Oltási reakció: Az injekciós védőoltás helyi fájdalmat okoz, lázzal jár, influenzaszerű tünetek kísérik 24 - 48 órán át. A kapszula enyhe hányingert, fejfájást, hasi fájdalmat; kiütést okozhat.Ellenjavallat: Nem szabad oltani a következő esetekben: lázas állapot, súlyos testi leromlás, terhesség. Szájon át szedhető védőoltás nem adható: immunhiányos betegség, bélhurut, antibiotikus kezelés terhesség esetén és2 éves kor alatt. A malária elleni szert csak az utolsó kapszula bevétele után 3 nappal lehet megkezdeni. Rovatunkban a Johan Béla Országos Epidemiológiai központ ismeretterjesztő anyagait használtuk fel. Közreműködésüket ezúton köszönjük.

1 2 3 4 5