Tel.: 06 30 343 4343 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Ezoterika, vallás - Magazin
Gyógyítja a turistákat a Dávid szobor

Michelangelo Dávidjának abszolút tökéletessége esztétikai élmény generációk sorának, de atavisztikus ösztönöket, kimondhatatlan szenvedélyeket is kiválthat: húsz évvel a Stendhal-szindróma felfedezése után kiderült, hogy Michelangelo Dávidja is hasonló reakciókat válthat ki. A Dávid-szindróma felfedezője Graziella Magherini firenzei tanár, pszichiáter, akinek kutatása Dávid és a három Pietá-szobor hatásával kapcsolatban csak egy év múlva fejeződik ugyan be, de az első eredményeket már nyilvánosságra hozta."Dávid szépsége elbűvöli az embereket, de nemcsak szép esztétikai érzelmeket vált ki, hanem zavaros érzéseket is. Aki a műre tekint, irigységet érez a tökéletes testű fiatal férfi iránt és akkor előjönnek a vandál ösztönök. Vannak, akik vágyat éreznek a szobor megrongálására, ennyi szépség láttán veszélyben érzik saját énjüket, és így akarják a veszélyt elhárítani" - magyarázta a pszichiáter.A pusztítási ösztön mellett megjelennek szexuális természetű zavarok is. A látogatók Dávidban a tökéletes férfi szimbólumát is látják. Ezek a jelenségek pedig alig különböznek a Stendhal-szindrómától, amelynek során rosszullét, ájulás, hallucináció fogja el a benne szenvedőt egy-egy szép vagy hatásos alkotás láttán. Csak Firenzében évente száz ilyen eset fordul elő. A firenzei Santa Maria Nuova kórház pszichiátriai osztályának vezetője elárulta, hogy havonta általában három turista kerül hozzájuk, többségükben pánikbetegségben szenvedő amerikaiak, akiknek állapota néhány óra alatt helyrehozható megfelelő gyógyszeres kezeléssel. Arra a kérdésre, hogy miért az amerikaiak vannak többségben, azt válaszolta, hogy az utazás okozta stresszen kívül talán az is okozza ezt, hogy egy ismeretlen kultúrával találkoznak. "Számukra különleges, de nagyon szép világgal szembesülnek, és ezt a különlegességet nem tudják magukban feldolgozni" - mondta a firenzei főorvos.
BŐVEBBEN
A szó mágikus ereje
Az emberek sokáig hitték azt, hogy ha valaminek vagy valakinek megtudod a nevét, megismered magát az embert, sőt hatalmad is lehet fölötte. Ezzel magyarázható, hogy sok törzsnél tilos volt kiejteni a vezérek, totemek vagy szellemek neveit, ismeretlennek elárulni az ember saját nevét.Az indiánok úgy hitték, hogy a név a boldogság és az erõ forrása, így ha azt sokszor kiejtik, az akár el is kophat.A vikingek arról voltak meggyőződve, hogy a szóval is le lehet valakit teríteni. A súlyosan sebesült harcos, ha csak gyengülő hangjával is, de kiejtve ellensége nevét, mintegy hozzákapcsolja az átkát.Egy afrikai törzs tagjainál él a következõ hit. Kárt okozhatunk ellenségünknek, ha szavait elkapjuk, és egy méreggel teli ládikóba zárjuk.A régi zsidók úgy próbáltak védekezni rettegett Sabriri szellemükkel szemben, hogy gyors egymásután mondták: Sabriri, Briri, Riri, Iri, Ri,I. Minden egyes szóval a név rövidült, s ezzel a szellem ereje is csökkent.Az emberek idõtlen idõk óta ráolvasásokat, átkokat, imákat találnak ki, hogy azokat az ellenségükre szórják.Oroszországban a XVI-XVII. században a beteg gyereket elrejtették a házon kívül, hogy a rossz szellemek ne találják meg. Miután a gyerek "meglett", úgy tettek, mintha egy új gyerek lenne, és ennek megfelelõen adtak új nevet is neki. A Najgyen- megtalált, akárcsak a szerb Nahod név, ennek a maradványa.A kafferek törzsében nyilvános helyen a nõk napjainkig nem nevezhetik nevükön férjüket, sõt olyan szavakat sem használhatnak, melyekben a férj vagy rokonai nevében található szótag van.Az eszkimók az embert a test és a név együttesének tarják, de a halált túlélni csak az utóbbi tudja.
Utazás Paramerikában - 1. Ez Amerika (?!)
Elkísértem Brendát vásárolni egy nagy élelmiszerboltba, ahol egyebek mellett tojást vett. A polcokon háromféle tojás volt: kicsi, közepes és nagy, és ennek megfelelő az áruk is. Brenda a legkisebbekből és legolcsóbbakból választott. Aztán kifelé menet a pénztárnál bemondta: "közepes". Meglepődtem.- De hiszen ezek a kicsikből vannak!- Igen - mondta -, de ezt hívják közepesnek.Összemosolyogtak a pénztárosnővel.- Tudod, itt nincs olyasmi, hogy kis tojás - magyarázta Brenda. - Csak közepes van, nagy és "jumbo", vagyis nagyon nagy. A kis tojás azt jelentené, hogy olcsó, és hogy léteznek emberek, akiknek nagyobbra nem telik.A cinkos mosoly ekkorra már vigyorrá erősödött az arcukon. A pénztárosnő még bólogatott is:- Igen, igen!- És egyáltalán, szegény ember sincs... - Ez már nem irónia volt, hanem nyílt gúny. - Itt mindenki majdnem olyan gazdag, mint amilyen boldog.Később már kint, miközben ballagtunk a kocsija felé, és még mindig láthatott rajtam némi hitetlenséget, mintegy végső érvként tette hozzá:- Ez Amerika!Akkor vagy három hete lehettem az országban, még csak látogatóként, az egyéves munka előtt.- De hogy lehet az - kérdeztem -, hogy a pénztároslány is együtt ironizált veled? Ha ezt a képmutatást mindenki ilyen jól látja, miért olyan elterjedt mégis?- A pénztároslány...?- Láttad, tisztára úgy vigyorgott, mint aki egyetért.- Ó, hát ő mindig úgy vigyorog. Ez a munkája.- Szóval, nem hiszed, hogy egyetértett veled?- Szerintem fogalma se volt, miről beszélünk... Ez Amerika!Néhány hónappal később, 1986. május 25-én, a kollégáim tanácsára bementem körülnézni a közeli New Brunswick városkába, amelyről azt mondták, igen kedves, már-már európai hangulatú hely. Vasárnap volt, és dél körül meglepően sok ember mászkált az utcán gyalog; ez itt ritka, még a "már-már európai hangulatú" városokban és még vasárnap délben is. A rejtély hamarosan megoldódott: egy idősebb hölgy kezembe nyomott egy röpcédulát a "Kezek Amerikán át" mozgalom felhívásával és a hozzá mellékelt borítékkal, amelyről később még beszélek. Karszalagja is volt, és azon a jellegzetes ábra, amit már hónapokkal azelőtt is látni lehetett mindenfelé: összefogódzó emberek sora az ország térképe fölött. Hát persze, ez az a nap, május huszonötödike. Pontosan három órakor, egy kijelölt útvonalon, keresztül a kontinensen Los Angelestől New Yorkig, az amerikaiak kézenfogva sorbaállnak, és dalokat énekelnek az emberi összefogásról. "We are the world", ki ne ismerné, és néhány hasonló, meg a tradicionális nemzeti indulók.Megkérdeztem a karszalagos hölgyet, ő hogy került kapcsolatba a mozgalommal. Telefonon jelentkeztem, mondta. Fizetnek a közreműködésért? Dehogy, felelte; talán az országos főszervezők kapnak valamit, hiszen ők hetek óta dolgoznak az előkészítésen, de a helyiek önkéntesen csinálják. Közben mások vagy százötven méterenként táblákat tettek a villanyoszlopokra: "Ez a vonal 5852/C szakasza" stb. A hangulat fokozatosan élénkült már jóval három óra előtt. Egész családok telepedtek le a főutca előkertjeinek füvére, a háziak automatikus beleegyezésével - kerítések errefelé nincsenek -, és ahogy láttam, idegenek is rögtön egymás mellé olyan fesztelenül, mintha már régóta ismernék egymást. Iszogattak, egyébként szinte kizárólag szeszmentes üdítőket, a jellegzetes konzervdobozaikból, amiket aztán éppolyan jellegzetesen hagytak ott a füvön vagy a járdán, mint máskor. Léggömbárusok jártak föl és alá nem túl fantáziadús színezésű, de azért persze igen kelendő árujukkal. És természetesen mindenfelé szólt a zene, parkoló autókból, néhány üzlet nyitott ajtaján át, és főleg a tinédzserek hatalmas "GB"-rádióiból. Ez a GB a CB mintájára alkotott csúfnév, a "Ghetto Blaster" (gettórobbantó) rövidítése, utalva arra, hogy az ilyen rádiókat tipikusan a színesbőrű fiatalok vásárolják első fizetésükből, státusszimbólumként, és aztán az utcán észvesztő hangerővel járkálnak vele. Ahogy sétáltam a tömegben, többen megállítottak, hogy maradjak ott a kezdésig velük, és aztán azon a helyen álljak be a sorba; szemlátomást nagyon ambicionálták, hogy a sor mindenütt hézagmentes legyen.- Mit gondoltok - kérdeztem néhány ilyen alkalmi ismerőst -, ez a sor valóban hézagmentes az egész országon át?- Ó, az biztos! - bólogattak többen nagy meggyőződéssel. Mások határozatlanabbak voltak: - Talán Arizonában kimarad néhány szakasz... A sivatagok, mert ott nagyon meleg van, és kevés az ember...Másnap George Hansen kollégám kiszámította - nem nagy kunszt, csak tudni kell hozzá az ország lélekszámát meg a távolságokat -, hogy ha az USA minden lakosa beáll a sorba, és egy emberre három-négy lábat (kb. egy méter) számítunk, akkor valóban vannak elegen, sőt, fölöslegben; csak hát a kijelölt útvonal az ország kis töredékét érinti, úgyhogy nagy része nyilvánvalóan üres marad. Ahol például ő csatlakozott, Princetontól északra egy lakatlanabb területen, csak nagy üggyel-bajjal tudtak elég kezet összegyűjteni, pedig ez az állam (New Jersey) az egész ország legsűrűbben lakott része. Dehát nem is ez a lényeg, természetesen; szimbólumnak egy vonal épp elég töretlen mindazon helyeken, ahonnan a hézagok nem látszanak.Aztán három órakor én is beálltam a sorba, hogy együtt ringatózzak egyet balra, egyet jobbra, a kezek ütemes emelgetésétől kisérve, a többi jó amerikaival. Csak az énekben nem vettem részt, mert nem tudtam a dalszövegeket - még a "We are the world"-et is inkább csak a Hofi-féle változatban -, de ezt igyekeztem igen átélt mozgással kompenzálni. Két szomszédom egy húsz év körüli pár fiú- és lánytagja volt, akik úgy látszik, az általános emberi szolidaritást most fontosabbnak érezték személyes összetartozásuknál, mert a rádióból elhangzó jelre nem kezdték el keresgélni egymás kezét, hanem azét ragadták meg, aki épp a legközelebb volt. Az ének meg ringatódzás alatt az út közepén autók hajtottak végig, részben fellobogózva vagy kidekorálva plakátokkal, és amerre elhaladtak, a tömeg nagy üdvrivalgással fogadta őket, a bent ülők pedig kihajoltak és visszakiabáltak. Bal oldalamon a srác hamarosan úgy belelendült, hogy alig tudtam követni heves mozdulatait; pláne úgy, hogy ne adjam őket rögtön tovább a lánynak, aki az érzelmeivel takarékosabban bánt. Erre a körülbelül fél órára a városban természetesen leállt a forgalom. De azért néha jött arra a mellékutcákból egy-egy autó (nagy, morcos amerikai cirkálók), és szemrehányó tülköléssel próbálta megtörni a sort, hogy kikanyarodhasson a főútra, persze eredménytelenül. Arra gondoltam: most talán még egy mentőt se engednénk át, mi az az egy privát életveszély a kontinensnyi összefogáshoz képest. De mint kiderült, tévedtem; nemsokára érkezett egy rendőr, és átmenetileg kinyitotta a sort, hogy az autók továbbmehessenek. Szívesen írnám, hogy körülbelül olyan volt a hangulat, mint nálunk egy nemzeti ünnepen, de ez nem volna igaz. Inkább egy popkoncerthez hasonlított, a serdülők spontán és önfeledt lendületével. Csak persze itt részt vettek benne hetven év fölötti serdülők is. A műsor végén pedig mindenki összeölelkezett a szomszédaival, és kölcsönösen megköszönték egymásnak, hogy csatlakoztak a sorhoz.Később végigkérdeztem az ismerőseimet, hogy beálltak-e ők is. Majdnem mind azt felelte: igen, természetesen. Csak Marta, az egyik kolléganőm felelt nemmel, de látva csodálkozásomat, mindjárt megmagyarázta:- Tudod, én nagyon érzékeny vagyok, és mindjárt sírnom kell... Még egy esküvőn vagy temetésen is, hát még most. Nem lett volna gusztusos, ha végigbőgöm az egész ceremóniát.Azért ő is kiállt az ablakba - történetesen nem a vonal mentén, de onnan is látni lehetett -, és ahogy beszélt róla, világos volt, hogy lélekben mindenesetre végigbőgte.Hát, ez is Amerika.A borítékban egyébként csekket lehetett küldeni a mozgalom számlájára, hogy az összegyűlt pénzt - legalább 50 millióra számítottak - "az éhező és hajléktalan amerikaiak megsegítésére" fordítsák. Kollégáim szerint honfitársaik kb. egy százaléka érzi ilyenkor úgy, hogy a dzsembori után még ilyen formában is kezet illik fognia a többiekkel. "Azok, akiknek sok pénzük van, és nagyon átérzik az amerikai értékeket." A ház, ahol laktam, szintén a vonalon fekszik, és mindenesetre másnap reggel, mikor kimentem futni egyet a környéken, a bokrok alja többfelé tele volt az otthagyott borítékokkal. De azért az az egy százalék is igen nagy szám, ha belegondol az ember; még akkor is, ha a kollégáim becslése egy-két nagyságrendet téved.Hogy valójában mennyi gyűlt össze, azt nem tudom. A szenzáció lefutása után az újságok már nemigen foglalkoztak az üggyel, legalábbis nem annyira, hogy én is észrevegyem.Ez is Amerika.Akkortájt Mrs. Holloway házában laktam bérlőként, elég messze az intézettől, de nem találtam közelebbi lakást. Egy este, vacsorához készülődve a konyhában, láttam, hogy Mrs. Holloway tejeskukoricát főz a családjának. Szép frissnek látszó csöveket, és persze amerikai méretben, ami kukoricára nézve is kb. úgy aránylik a miénkhez, mint a kilométerhez az itteni mérföld (1,6-szerese). Május közepe volt.- Igazán nagyszerű - mondtam -, hogy maguknál mindenféle zöldséget az év minden szakában lehet kapni, lényegében nem drágábban, mint főidényben.- Miért volna drágább meg olcsóbb? - kérdezte Mrs. Holloway némi meglepetéssel.- Hát például ezt a kukoricát biztos fagyasztva tárolták egész télen, az elég sok energiába kerül...- Ez nem fagyasztott kukorica. Friss.- Aha, szóval akkor valahonnan a déli félgömbről hozzák. Ausztráliából vagy Dél-Amerikából. De akkor meg a szállítás kerül pénzbe, nem?- Ez itteni kukorica. Rá volt írva, hogy New Jersey termék!- Dehát az nem lehet, itt még biztos nem érik ilyenkor. Alig három hete zöldelltek ki a fák.Mrs. Holloway kissé zavarba jött.- Pedig ezt itt termelték az államban. Nem szabad olyat ráírni, ami nem igaz, és nem is teszik.- Nade kizárt dolog, hogy a kukorica itt beérjen június vége előtt!- Gondolja...? - Látszott rajta, hogy nem vagyok túl meggyőző. Lehetséges volna, hogy egy ötven év körüli háziasszony ne tudja, hogy a kukorica mikor érik!- Miért, hát mikor érik a kukorica New Jerseyben?Vállat vont.- Az biztos - mondta, és már nem volt zavarban egyáltalán -, hogy a boltban mindig van. És mindig friss. Az már a farmerek dolga, hogy hogyan csinálják.- Ez Amerika? - kérdeztem Ephraim Schechter kollégámat, miután elmeséltem neki a sztorit.- Nem egészen - felelte. - Ez csak a keleti-északkeleti part. Vagy csak Princeton és környéke, a Princeton Area, ahogy mi mondjuk.A Princeton Area, ahol mostanában az ember csak azért nem botlik az utcán meg az erdei ösvényeken Nobel-díjasokba lépten-nyomon, mert már ők is leszoktak az erdei sétákról, meg arról, hogy az utcán gyalog járjanak; nem úgy, mint Einstein idejében, aki évtizedeket töltött itt, és azokból néhány hónap magányos sétákra is jutott, vagy F. Scott Fitzgerald idejében, aki ugyan a regényeiből meg novelláiból érezhetően már akkor is otthonosabban mozgott az aszfalton, mint a füvön, a készülő új világ érzékeny rezonátoraként.Hogy a "Kezek Amerikán át" estéjén az újságok mégse arról hoztak fotót, hogy mondjuk Wigner Jenő ("Eugene Wigner"), a kvantummechanika talán már egyetlen élő klasszikusa, a város melyik pontján fűzte össze ujjait a fiatalabb nemzedékkel, hanem arról, hogy hol tette az idősebbekkel ugyanezt Brooke Shields, aki szabad idejében, vagyis amikor nem a kamerák előtt áll változatosan minimális ruházattal, ide jár egyetemre - nos, ez már ismét nem Princeton. Sőt, talán nem is Amerika, mert ilyen tekintetben az újságok világszerte elég hasonlók. És persze ez így is van rendjén: az atomfizikusból a bomba fontos, a szexbombából a fizikum, és az utóbbi kétségtelenül jobban illik egy vasárnapi riport hangulatához.Az pedig, hogy munkába állásom harmadik napján a kollégáim becipeltek a szobámba egy nagy műanyagkosarat tele a berendezkedéshez szükséges holmikkal, mint például ruhaakasztók, mosószerek, légfrissítő az autóba, só, bors, cukor, satöbbi, az se nem Amerika, se nem Princeton. Ez a mi kis intézetünk, a LAB, teljes nevén Psychophysical Research Laboratories: Pszichofizikai Kutatólaboratóriumok. A többesszám talán a zsúfoltsághoz szokott európaiaknak jelzi, hogy itt minden kutató külön helyiségben dolgozik... Amit aztán ellensúlyozunk azzal, hogy az ajtóinkat szigorúan nem illik csukva tartani. Az első napok után egy ideig már nem mertem kérdezni olyasmiket, hogy hol kapható olcsón ez vagy az, mert akkor másnap valaki beállított az illető tárggyal, mint ami úgyis volt neki fölöslegben otthon, és éppen kidobta volna. Ez, ismétlem, nem helyi vagy nemzeti szokás, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy itt a LAB-ban csinálták. Mint ahogy enyhén szólva legföljebb itt lehet tipikus a következő kis történet is, ami szintén az első princetoni heteimből való.Az első hetekben rendszerint bementem dolgozni a hétvégéken is, részben mert úgyse nagyon lett volna más programom, de inkább mert annyira élveztem az új berendezéseket, a könyvtár fantasztikus anyagát, meg egyáltalán a lehetőséget, hogy a számomra legizgalmasabb témában dolgozhatok. Szombaton mindig voltunk benn egyszerre többen is, mert az utóbbi szempont érvényes volt mindenkire a kollégáim közül, de ők a vasárnapokat általában a családjukkal vagy egyéb kikapcsolódással töltötték. Így hát egyedül voltam az épületben, miután előzőleg kiokosítottak a bejárati ajtó meg a riasztóberendezés kezeléséről.Nem említették azonban, hogy bizonyos belső ajtókat csak az egyik irányból lehet kinyitni, legalábbis akkor, ha a becsukás előtt egy kis pöcköt rögzítenek a zárban. Ez itt tipikus, és azóta mondták, hogy előfordul nálunk is, de én még nem tudtam róla. Meg különben se vagyok híres a gyakorlati érzékemről. Szóval az a bizonyos belső ajtó a központi tanácsterem-féleségből nyílt egy hátsó folyosóra, ahol a mellékhelyiségek voltak meg egy vészkijárat, és délben gyanútlanul becsuktam magam mögött, miután kimentem megmosni egy zöldpaprikát az ebédhez. Aztán visszafelé ott álltam a folyosón a vizes paprikával a kezemben, természetesen kulcsok nélkül, és bár nyílt befelé a folyosóról egy másik ajtó is, kollégáim előzőleg azt is hasonló módon rögzítették.Sebaj, gondoltam, kimegyek a vészkijáraton, és aztán megkerülve az épületet, vissza a bejárati ajtón. Emlékeztem, hogy azt reggel nem zártam be kulccsal, mivel sose láttam, hogy napközben ilyet bárki is tett volna. Még mindig nem volt annyi eszem, hogy kívülről legalább a vészkijáratot ne csukjam be, hiszen világos volt, hogy az aztán biztos csak bentről nyílik. Az elülső ajtónál természetesen kiderült, hogy az is egyirányú; ezért nem kellett soha külön bezárni. Egy szó mint száz, kívül találtam magam az épületen a bejutás minden reménye nélkül.Nomármost, az intézet egy nagy tudományos meg üzleti komplexumhoz tartozik - Princeton Forrestal Center, James Forrestal politikus és tudománymecénás után -, amely területre több négyzetkilométer, és aztán körülötte sokáig nincs semmi, csak ligetek, mezők meg utak, és vasárnap persze a többi épülete is kihalt. Nekem akkor még nem volt autóm, egy kolléganőm hozott be reggel, és jött volna értem estefelé; ráadásul az ő kulcsai maradtak nálam, vagyis bent az íróasztalomon, úgyhogy hiába érkezik meg, legföljebb ketten dörömbölhettünk volna fölöslegesen. Az persze még külön ciki volt, hogy az ő kulcsait is bezártam, viszonzásul a szívességéért, bár abban biztos lehettem, hogy ezt elintézi egy szokásos amerikai mosollyal.Mit tehet ilyenkor az ember? Vár öt-hat órát, aztán a kolléganő autójával ketten elmennek valamelyik másik kollégához kulcsokért; keres egy olyan intézetet, ami véletlenül nyitva van, ott kér egy telefonkönyvet, és idehív valakit, mondjuk Ephraimot, ő aránylag közel lakik; besétál gyalog a legközelebbi lakott helyre, ami történetesen nem Princeton, hanem egy kisebb falu a másik irányban, és onnan egy fülkéből telefonál; azért ez mind elég fáradságos és még kissé kínos is. Amit én csináltam, az a lehető legegyszerűbb megoldás volt, bár meglehetősen egyedi, és előre elnézést kérek, hogy a könyv elején mesélem el, és nem a végén, amikor már talán hihetőbben hangzik.Lefeküdtem az épület előtt a fűre - kellemes, napsütötte hely -, és erősen arra koncentráltam, hogy valamelyik kollégámnak hirtelen támadjon kedve idejönni éppen csak egy félórára - megnézni valamit a könyvtárban, mondjuk. George Hansen említette előző nap, hogy esetleg vasárnap is benéz, így elsősorban az ő arcát próbáltam magam elé idézni, becsukott szemmel, a tudatomból lehetőleg kizárva minden mást. Az efféle összpontosításban már volt némi gyakorlatom, bár szándékosan igen ritkán próbáltam meg azzal a céllal, hogy embereket befolyásoljak; tapasztalataim szerint a dolog úgyis csak akkor sikerül, ha az ember minden belső fenntartás nélkül, a pszichikum legmélyebb rétegeinek belegyezésével csinálja, ez pedig az élet és az emberi kapcsolatok bonyolult helyzeteiben rendszerint nem lehetséges. És persze az eredmény gyakran akkor is elmarad, ha az összpontosítást belülről tökéletesnek véljük. Most mindenesetre elég jónak tűnt; kicsit meg is lepődtem, mert aránylag fáradtnak éreztem magam az első napok sok új benyomásától.A koncentráció körülbelül egy-másfél percig tartott, kisebb pihenőkkel, aztán még heverésztem egy darabig, majd elmentem sétálni az idevezető út mentén. Nem szoktam sportot csinálni a mindennapi élet helyzeteiből, és most is eléggé fatalista módon vártam, hogy mi lesz. Én megtettem, ami tőlem telt, nem leszek megsértve, ha az eredmény elmarad; de azért erősen kívánom, hogy ne maradjon el. Körülbelül húsz perc múlva szembejött egy kis kék Volkswagen - itt is népszerű -, és benne Marta Quant a szokásos széles vigyorával.- Tudod - mondta később, és ezt a többiek is megerősítették -, még soha, soha nem fordult elő, hogy vasárnap bejöttem volna. A gyerekeim határozottan rossz néven vennék, hogy ilyenkor sem az övék vagyok. De most pont a kisebbik lányom akarta, hogy gépeljek le neki egy iskolai dolgozatot, és valahogy hirtelen úgy éreztem, az otthoni írógép nem ír olyan szépen, mint a nyomtatóm itt bent.A tudós ilyenkor azt mondja, hogy egyedi esetekből soha nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, és az efféle egybeesés minden bizonnyal véletlen. És a tudósnak ebben természetesen igaza van. Mikor a következő napokban a kollégákkal jókat derültünk az eseten, mindnyájunk számára nyilvánvaló volt, hogy ez csak egy sztori, semmi több; még ebben az intézetben sem, amelynek fő kutatási területe a telepátia és rokonjelenségei.Hát igen, végre elárultam, elég nehezen. A Psychophysical Research Laboratories, 301 College Road East, Princeton, N. J. 08540, ahol valamivel több, mint egy évig dolgoztam magyar vendégkutatóként, nem egyébbel foglalkozik, mint a telepátia pszichológiai és fizikai természetével.Amiből persze érthetőbb, hogy mi tudósként is kicsit más szemmel nézünk ezekre a jelenségekre, mint aki pusztán - de kétségtelenül indokoltan - csak a józan, racionális világképét félti az efféle babonáktól. A telepátiáról ma is sokan médiumokra, spiritiszta szeánszokra, kísértetházakra és egyéb zöldségekre asszociálnak, és ez nem véletlen; történetileg ezek a dolgok elég erősen összekapcsolódtak, sőt, bizonyos mértékig még ma is, és a felületes sajtószenzációkkal etetett publikum éppúgy nem tehet saját tájékozatlanságáról, mint a tudományos módszerrel dolgozó kutatók arról, hogy emiatt a tájékozatlanság miatt gyakran őket is szellemvadászoknak nézik. De ezt persze egy idő után megszokja az ember, sőt még derülhet is rajta, mint a rendőrök a rendőrvicceken. Mindenesetre ha én már tudom, hogy telepátia létezik, mint természeti jelenség (és persze nem függ össze túlvilági misztikumokkal), akkor az előzőhöz hasonló sztorik azért mondanak valamit a bennem folyton résen lévő kutatónak is. Mert természetesen nem biztos, hogy Marta hirtelen ötlete valóban az én kívánságomra született, és a történet tudományosan mindenesetre nem használható, de ha telepátia létezik, akkor nem kizárt, hogy most valóban működött Marta és én köztem, különösen, ha a magam részéről azt is tudom, hogy hasonló sztorik már előfordultak velem máskor is. Akkor pedig az eset adhat ötleteket arról, hogy milyen a jelenség természete, és elindíthat olyan gondolatokat az emberben - anélkül, hogy magát a sztorit különösebben komolyan venné -, amelyek érdemesek a komolyabb kísérleti ellenőrzésre. Elhinni aztán már csak azt szabad, amit laboratóriumban igazoltunk, sőt, a mi területünkön még azt is csak akkor, ha mások is igazolták - hogy miért, azt még majd megmagyarázom.Az a tapasztalat, hogy telepátiagyanús egybeesések az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő a jelenség profi kutatóival, többféle logikus feltevéssel is indokolható. Például főleg azok kezdenek el komolyan ezzel a jelenséggel foglalkozni, akik saját életükben gyakran és elég meggyőző formában találkoztak vele. Hiszen minden különösebb kutatás nélkül is eleve valószínű, hogy különböző emberekben a telepatikus adás vagy vétel képessége különféle mértékben erős. Ez így van bármely más képességgel vagy tulajdonsággal is. Aztán a sztorik gyakoriságát növelheti, hogy mi már eleve ki vagyunk élezve a gyanús egybeesések észrevételére. Nem vesszük túl komolyan őket, de arra jók, hogy löncs közben elszórakoztassuk velük egymást, "na és mi van akkor, ha" alapon értelmező hipotéziseket dobjunk föl, és lehetséges kísérletek tervét elemezzük, mint mikor a sportlövők, kímélve a töltényt, csak célratartanak bizonyos edzéseken. Aztán a magyarázatban szerepe lehet annak az általános légkörnek például nálunk a LAB-ban, amit az érkezésem utáni ajándékkosárral próbáltam jellemezni: mi ezzel a kutatással egy kicsit végvári harcosoknak éreztük magunkat (talán ezért jutott eszembe a lövész-hasonlat már az előbb is), az ennek megfelelő összetartással, amelynek szimbolikus kifejezése lehetett számunkra minden olyan egybeesés, amit egymás közötti telepatikus kapcsolattal is magyarázhattunk.Hát ezért írtam, hogy a vasárnapi sztori az ajtóval meg Martával sajátosan a LAB-ra jellemző, nem Princetonra és nem Amerikára. De azért nem lényegtelen, hogy a LAB itt van, ebben a tulajdonképpen igen kicsi, de néhány tudományágban a világ egyik legnagyobbjának számító városkában, földrajzilag New Yorktól kb. 100 km-re dél felé. Itt még az újságírók sem szellemekről és reinkarnációról érdeklődnek, amikor (elég gyakran) belátogatnak az intézetbe, sőt, ami már igazán ritka, nagyjából megértik, amit az ember a téridőről meg a kauzalitásról magyaráz nekik. Ha léteznének szellemek, azt hiszem, ide a világ összes városa közül utoljára mernék betenni a lábukat; ámbár ha mégis, és ha ezek az itt élt emberek szellemei lennének, akkor üsse kő, nem bánom... Neumann Jánossal ("John von Neumann") például szívesen találkoznék.Vassy Zoltán(A könyv eredeti címe: Racionalitáson innen és túl - Amerika és a parajelenségek fizikusszemmel. Typotex Kft, 1989.)
A szent eretnek: Savonarola
A máglya, amely Savonarolát elemésztette, 1498. május 21-én lobbant fel. Az ítéletet hozó VI. Sándor pápa az eretnek valamennyi munkáját betiltotta, ám ezt X. Leó (Lorenzo Medici második fia) már 1520-ban felülbírálta. Luther kiadta egyik fő művét, a Jeremiás siralmai-kommentárt, mint a pápaság elleni érvek bőséges tárát; egy másikat, a Kereszt diadalát viszont a protestantizmus elleni harc legádázabb intézménye, a jezsuiták vezette Propaganda fidei kötelező kézikönyvvé tette minden plébános számára. A Savonarola életművéről folytatott vita ma is tart, de a legfrissebb hírek szerint nem lehetetlen, hogy az eretneket még az ezredforduló előtt szentté avatja az Egyház.1489-ben egy ismeretlen prédikátor érkezett Firenzébe. Arcának rútsága, soványsága és rongyos ruházata miatt sokan felfigyeltek rá, igazi feltűnést mégis prédikációival keltett. Sokan tudni vélték, hogy egyetemet végzett, ez azonban nem volt igaz: csak elkezdte tanulmányait a ferrarai univerzitáson, ám rövid idő után félbe kellett hagynia gyaníthatóan ideges eredetű betegsége miatt. Talán ez a kudarc is hozzájárult ahhoz, hogy domonkos szerzetes lett. A rend Bolognába küldte, ám ott kinevették: a jogi fakultásáról híres város jómódú polgárai művelt, olvasott szónokokhoz szoktak, akik a szószékről filozófiai értekezéseket tartottak, nem pedig bűneikre emlékeztették őket. Márpedig Savonarola ezt tette, mivel úgy vélte, az ő feladata az embereket felkészíteni a Messiás eljövetelére.A városFirenze a XII. század közepe óta Itália egyik leglendületesebben fejlődő városa volt. A kereskedelem mellett a város önálló és sikeres politikája is segítette gazdagodását: a két olasz párt, a ghibellinek és a guelfek több évszázados küzdelmében mindig az éppen győzedelmeskedő oldalára állt. Dómjának szépsége és a polgárok fényűzése miatt "Róma leánya"-ként is emlegették.Lorenzo Medici az apja, Cosimo halála után, 1469-től egyeduralkodóként irányította a város életét. Méltán nyerte el kortársaitól az Il Magnifico, a Nagyszerű jelzőt: műveltsége és a városban általa emeltetett épületek szépsége kiemelte kortársai közül. IV. Sixtus pápával azonban rossz viszonyban állt, mert az a vele rivalizáló Pozzi családot pártolta. Mikor a Pozzik és a pápa unokaöccse meggyilkoltatta testvérét, Giulianót, őt magát pedig súlyosan megsebesítették, habozás nélkül háborút indított a pápaság ellen, mely Róma számára megalázó békével zárult. Az ismert humanistát, Pico della Mirandolát is pártfogolta s megvédelmezte, jóllehet őt a következő pápa, VIII. Ince eretneknek nyilvánította.Utóda, Piero Medici azonban gyengekezű uralkodónak bizonyult, a köznép pedig egyre kevésbé tűrte sorsának rosszabbodását.A szentBolognát menekülésszerűen kellett elhagynia. San Giminianóba, a hegyek közti kisvárosba utazott, ahol azóta, hogy 1353-ban Firenze elfoglalta, szinte megállt az idő. Ebben a szigorúan zárt világban, ahol a lakosság túlnyomó része szegény pásztor volt, Savonarola magára talált: nem rótták föl neki viszonylagos műveletlenségét, s azt sem, hogy prédikációi nem emelkedtek cicerói magaslatokra; szerették és becsülték őszinteségét, szigorú aszkézisét s egyszerű életmódját. Mikor VIII. Ince botrányos megválasztásakor a szószékről így kiáltott:"Az egyház megostoroztatik, de meg is újul nemsokára!", boldogan ünnepelték. Hívei szentnek tartották, s - tiltakozása ellenére - azt híresztelték róla: ő a Messiás előhírnöke.Savonarola híre csakhamar eljutott Firenzébe is, s a város 1489-ben inkább kíváncsiságból, semmint rokonszenvből meghívta. ő azonban hetek alatt páratlan népszerűségre tett szert. A második évben már a domonkos kolostor priorjává választották szerzetestársai, pedig nem csak önmagától követelte meg a szigorú aszkézist. Házfőnökségét még Lorenzo Medici sem merte megkérdőjelezni, jóllehet tartott Savonarolától, aki egyetlen pillanatig sem habozott nyilvánosan a diktátor fejére olvasni erkölcstelen életvitelét: az Antikrisztus híveiről szóló prédikációjában sokan ráismertek Il Magnificóra. A város ura egy ágostonos szerzetest, bizonyos Mariano de Genazzanót állított Savonarolával szembe; a megmérettetésre Genazzano napokig készült, gondosan felépítette beszédét, mely a klasszikus logika érvrendszerén alapult; ám a Savonarola radikalizmusától szinte megrészegült nép végig sem hallgatta, s lóhalálában kellett Rómába menekülnie. Ő volt az első, aki Savonarolában"felismerte" az eretneket.Lorenzo Medici már Savonarola száműzését fontolgatta, ám hamarosan megbetegedett. Haldokolva ellenfelét hívta gyóntatónak: bízott benne, hogy a szigorú aszkéta, a sokak által szentnek tartott szerzetes közbenjárására az üdvösség vár reá. Savonarola fel is kereste, ám amikor Lorenzo nem bánta meg bűneit - sőt egyesek szerint még a legnyilvánvalóbb vétkeit is letagadta -, a szerzetes nem oldozta fel, s Firenze ura a szentségek vétele nélkül halt meg! Savonarola életében vízválasztó volt ez az esemény: először ütköztette ideáljait és a valóságot papként is.Az EgyházA XV. század elejétől a katolikus egyház történetének talán legnagyobb válságát élte át. Az érsekek és a püspökök hovatovább világi főurak módjára éltek, mit sem törődve a hivataluk által rájuk rótt kötelezettségekkel és a keresztényi tanításokkal. Ez a folyamat nem állt meg a főpapi paloták kapujánál: sokak számára úgy tűnt, hogy az Egyház végleg az erkölcstelenség mocsarába süllyedt.Ez ellen elsősorban szerzetesek léptek fel, mindenekelőtt a két kolduló rend: a ferencesek és a domonkosok. Legfőbb céljuknak az apostoli szegénységben élő Egyház létrehozását tekintették, s eszközük a népnek szóló böjti prédikáció volt. Sokukat eretnekként ítélték el, másokat haláluk után szentté avattak: radikalizmusuk miatt a szentet és az eretneket elválasztó - olykor másutt is bizonytalan - határ náluk végképp elmosódott. Például a nándorfehérvári hős, Kapisztrán János a magyarországi ferences rendtartomány védőszentje lett, míg a Dózsa-féle parasztfelkelés alvezérét, Lőrinc papot kínhalállal végezték ki.Az 1500. év közeledtével egyre nyugtalanabb lett a keresztény világ. Csakúgy, mint az első ezredforduló táján, most is sokan Krisztus újbóli eljövetelére, a végítélet bekövetkeztére számítottak, melyet a sátáni kor előz meg. A végítéletvárók, a millenaristák az Egyház azonnali átalakítását követelték, s ezt Annonius di Viterbo mintájára egy "angyali pápa" megválasztásától várták.A millenarizmusra és más eretnekségekre az egyházi vezetők képtelenek voltak hatásos választ találni. Többnyire a skolasztikán alapuló, a közember által alig vagy semennyire sem követhető érvekkel küzdöttek, míg a prédikátorok a nép szívére hatottak, s nyilvánvaló társadalmi visszásságokat hánytorgattak föl. Ráadásul az elvilágiasodott, a gazdagságot és az érzéki örömöket hajszoló főpapok közül nem egy maga is rettegéssel tekintett a jövő elé, tartva attól, hogy a végítélet közeli bekövetkeztét jóslóknak esetleg mégis igazuk lesz.A zsarnok szerzetesLorenzo Medici halála után Savonarola szétosztotta kolostora vagyonát a szegények között, s társaival visszatért az eredeti domonkos életformához, a kolduláshoz. Azért, hogy szerzetesi elöljárói ne tehessenek ez ellen semmit, egy új, csak Rómától függő, Toszkán Rendtartományt hozott létre, melyet az új pápa, VI. Sándor - némi habozás után - megerősített. Mindeközben Savonarola lankadatlanul hirdette a szegény Egyház eszményét, s első számú célpontja már maga a pápa volt, de nem a pápaság intézményét támadta, sőt, éppen azért intézett vad kirohanásokat VI. Sándor ellen, mert meggyőződése szerint a pápa csakugyan Szent Péter utóda, s ekképp a legfontosabb személy a keresztények üdvösségre vezetésében. Mikor VIII. Károly francia király seregei 1494-ben megindultak Itália birtoklásáért, hálaadó szentmisét rendezett: hite szerint ez volt az az özönvíz, amely majd megtisztítja Itáliát a bűntől, s előkészíti Krisztus királyságát. Addig is, amíg ez elérkezik, igyekezett Firenzét erényes és igazságosan berendezett várossá tenni. Piero Medici elüldözése után szinte korlátlan úr lett: igazságosabbá tette az adókat, ezzel kétségkívül megfelelt az erkölcsi várakozásoknak, ám a pénzügyi csőd felé sodorta a várost; betiltotta a varázslást, a szerencsejátékot és az uzsorát; kíméletlenül üldözte a prostitúciót és a fényűzést. A lakosság kezdetben támogatta, Firenze a Messiás-várás lázában égett.Savonarola jól tudta, egyetlen oka van annak, hogy a város népe mellé állt, s még arra is hajlandó volt, hogy legkedvesebb tárgyait - a férfiak a kártyát és a kockát, a nők a szépítőszereket, a gyerekek a játékokat - a köztereken gyújtott máglyákra dobja: s az a közeledő végítélet hite volt. Ám azt is tudta, amikor belenézett a"hiúságok máglyáinak" lángjába, ha ez mégsem következik be, ő maga ég el ott. De számára a kínhalál mártíromság, saját igazságának legfőbb bizonyítéka volt.VI. Sándor számára a szerzetes nemcsak kellemetlen, de veszélyes is volt: vádjai sokban emlékeztettek arra az érvelésre, amit a Sorbonne jogászai dolgoztak ki ellene, s szimóniával* vádolva megválasztását érvénytelennek nyilvánították. VI. Sándor nem feledte, hogy a Konstanzi Zsinat három pápából kettőt ugyanezzel az érvvel távolított el az Egyház éléről. Először megpróbálta lefizetni az általa szerencselovagnak tartott Savonarolát, majd 1496-ban bíborosi kalapot ajánlott fel neki. A prédikátor azonban nem engedett, s a pápa számára nem maradt más lehetőség, mint hogy egy évvel később interdictummal* sújtsa Firenzét. Ürügyet a Toszkán Rendtartomány önállóságának visszavonása szolgáltatott. Bejelentette, mindaddig, amíg a firenzei domonkosok fenntartják függetlenségüket, a város területén minden egyházi cselekmény tilos: a haldoklók gyóntatása, feloldozása, sőt az egyházi temetés is.Az ellenfélVI. Sándor pápa (eredetileg Rodrigo Lenzuoli de Borgia) fiatalkorában ügyvéd, később katona volt. Diplomáciai tehetségét, sima modorát mindkét területen sikerrel kamatoztatta. Ám Itáliában nemcsak emiatt vált gyorsan ismertté: féktelen természete, kapzsisága és különösen semmiféle erkölcsi gátat nem ismerő érzékisége tette híressé, mi több, hírhedté. Amikor nagybátyja, Alfonz Borgia III. Callixtus néven pápa lett, Rodrigo is papi pályára lépett. Ezt azonban nem valamiféle kegyes szándéktól vezérelve, hanem sokkal inkább a meggazdagodás iránti leplezetlen vágya miatt cselekedte. Pártfogója csakhamar, 25 évesen bíborossá nevezte ki, majd egy évvel később ő kapta meg a pápai alkancellár befolyásos posztját is. Nagybátyja halála után egy időre kegyvesztett lett: II. Pius, majd az őt követő II. Pál a számukra idegen Borgia bíborost háttérbe szorították. Helyzetét súlyosbította, hogy Callixtus kegyeltjeként általános gyűlölet vette körül. IV. Sixtus idején azonban egyre nagyobb befolyásra tett szert: a művészet- és pompakedvelő pápa, aki világi főúrként élt, szinte az egész egyházi hierarchia irányítását átengedte neki. Halála után Borgia először próbálta megszerezni a pápai tiarát.Rodrigo Borgia arra számított, hogy a különböző családokból származó bíborosok majd nem tudnak megegyezni egyetlen jelöltben, s - jobb híján - őt választják. A cél érdekében nem fukarkodott a pénzzel: nemcsak a választó bíborosokat, hanem a környezetüket, egyebek mellett számtalan törvénytelen gyereküket és szeretőiket is igyekezett megvesztegetni. A szétosztogatott hatalmas összegek azonban nem maradtak titokban, s a római nép felháborodásától tartva, valamint az ellenjelölt, Giovanni Battista Cibo egyszerre szeretetreméltó és nemtörődöm egyénisége - illetve szintén jelentős pénzadományai - által meggyőzve a konklávé végül nem őt választotta pápává. Ám 1492-ben, mikor Cibo, vagyis VIII. Ince meghalt, már Rodrigo Borgia volt az egyetlen esélyes jelölt. S ez nem volt véletlen: nyolc éven keresztül gyűjtötte a befolyást és különösen a pénzt, s most olyan összeget ajánlott fel bíborostársainak, hogy azok többsége nem tudott ellentmondani; az ingadozókat hízelgéssel, ígéretekkel, nem egy esetben pedig fenyegetéssel "győzte meg".Uralkodását a történetírók az egyháztörténet mélypontjának tekintik. Az új pápát kezdettől a főpapok irigysége és gyűlölete, illetve sok pap és a köznép általános megvetése övezte. Ezt csak fokozta lánya, Lucrezia és fia, Cesare páratlan erkölcstelensége.Az eretnekHabár az ítélet név szerint nem említette Savonarolát, a város lakói mégis őt s egyre terhesebbnek érzett szigorát tartották az egyházi fenyíték okának. Amikor pedig VI. Sándor felszólította az európai uralkodókat a firenzei kereskedők vagyonának elkobzására, s egyben felajánlotta a békülést is Savonarola kiadatásáért cserébe, a végítélet elmaradta miatt csalódott, VIII. Károly háborúja nyomán minden addiginál szegényebb lakosság egy emberként fordult tegnapi kedvence ellen. Megrohanták kolostorát, őt pedig börtönbe vetették. Hogy eldöntsék, csakugyan eretnek-e, tűzpróbára ítélték. Savonarola a polgárok józan belátására hivatkozott, ezt azonban éppen tőle, aki minden megnyilatkozását az irracionalizmusra, a hitre építette, senki sem fogadta el. A signoria végül úgy döntött, nem adja ki Rómának, hanem pápai ítészeket kér. A két bíró VI. Sándortól egyértelmű utasítást kapott: akkor is ítéljék el Savonarolát, ha valóban Krisztus hírnökét, az új Keresztelő Szent Jánost vélik fölfedezni benne...A vád skizma (egyházszakadás), világi hatalom felhasználása és eretnekség: ez utóbbit azonban a két bíró minden erőfeszítése dacára sem sikerült teljesen bizonyítani, jóllehet a 15 napig tartó kínvallatás mellett Savonarola hiányos teológiai felkészültségét is alaposan kihasználták. Az ítélet szerint a fővádlottat és két társát ki kell zárni rendjükből, fel kell őket akasztani, testüket megégetni, hamvaikat pedig az Arnóba szórni. Hogy Savonarolát nem elevenen égették el, az arra utal, hogy vallatása során egyes vádpontokat "beismert".Hámori PéterForrás: É.T.
Számmisztika I. - Elemzés Cheiro rendszere alapján
Az emberiség nagy részét foglalkoztatja, s mindig is érdekelte az, hogy van-e végzet. A történelem folyamán rengeteg elmélet, hit és vallás született ezzel kapcsolatosan. Az alapjainkban kutakodva megláthatjuk, most is az egyik legérdekesebb filozófiai kérdés: van-e valami, ami sorsszerűen, vagyis megváltoztathatatlanul befolyásolja az életünket?Mindenképpen igen a válasz, s egy ilyen komoly tényező a nevünk és a születési dátumunk is. A születésnapunkat nem változtathatjuk meg, azt olyan erők intézték, ami felett a hétköznapi embernek nincs hatalma. Ha valaki mondjuk megindított szüléssel jön a világra vagy éppen császármetszéssel, akkor az sem véletlen. Földünkön minden - még a katasztrófák is - egy olyan felsőbbrendű akaratot szolgálnak, ami megadja nekünk a boldogság és belső béke lehetőségét is a maga tökéletesen szervezet rendszerén belül. Érezzük, hogy minden esemény mögött tervszerűség működik, de csak, ha visszatekintünk magunk mögé a múltba, akkor válnak a megtörtént csodák világossá előttünk.A születésünkön kívül van egy, a sorsunkat teljes bizonyossággal meghatározó tényezőnk: a nevünk. Ez viszont már megváltoztatható. Igaz ugyan, hogy Magyarországon a házasságkötésen kívül egyetlen alkalommal engedélyezett a névváltoztatás az ember élete folyamán. Érdemes azonban előre gondolkoznunk, például ha gyermeket várunk - úgysem a szülőszobában szokott a kicsinyünk neve eldőlni. Tehát, ha már tudjuk, milyen nevek tetszenek, akkor hasznos dolog kiszámolgatnunk, mit is okozhatunk annak a kis jövevénynek az ő nevével, amit a szüleitől kap, első, s egyetlen biztos ajándékként.Azt mindenki beláthatja, hogy egy furcsa, vagy nevetséges név miatt akár még csúfolhatják is a gyermekünket, s egy határozott, jó csengésű név máris a sikert ígéri. De ennél többet is megtudhatsz, ha egy-két numerológiáról szóló könyvet elolvasol vagy ezt az ismertetőt végigböngészed.Cheiro könyve elején hosszasan elemezgeti, hogy miért alakulhattak úgy a számok, ahogyan, s milyen módon kapcsolódunk a számok által a világegyetemhez. Én ettől most eltekintek, s csak a véleményem szerint érdeklődésre számot tartó részeket dolgozom fel.A számmisztika célja nem csupán a jól használhatóság, a szerencse előidézése, sokkal inkább az, hogy általa az ember tökéletesebbé válhat. Jobban megismeri önmagát, s hatékonyabban ki tudja fejezni azt, aki ő maga, ennek következménye képpen boldogabban élhet. Így összhangba tud kerülni a magasabb rendű törvényekkel, a rendszerrel és a dolgok rendjével, aminek létezését köszönheti. Segítségével bárki teljesebb életet élhet, ami önmagában is nagy teljesítmény egy emberi életben.Világunkban minden rezgésből áll, s mindennek megvan az arra a dologra jellemző rezgésszáma. A testeknek, tárgyaknak és a megfoghatatlan anyagoknak is van saját rezgésük, így a gondolatoknak, s a neveknek is. A név is egy gondolat tulajdonképpen, hiszen, ha valakire emlékezünk, arcán, küllemén kívül felidézhetjük nevét is. Ha valakinek csupán a nevét mondjuk ki, s nem állítjuk oda a másik ember elé, akkor is nyilvánvaló, kiről beszélünk. A fizikai világ dolgait is képesek vagyunk befolyásolni egy-egy rezgéssel, például az ember nevével. Ez már alapvetően meghatározhatja, hogy kit tartunk szimpatikusnak, s ki az, akivel még nem is találkoztunk, de máris ellenszenvesnek tűnik.A számok és jelentésükAz 1-es szám a Napot jelenti. Ő a legfőbb, a kezdet. Minden élet alapja a Földön a Nap, éppen így az összes szám alapja az egy. Ez a szám mindent képvisel, ami egyedi, kreatív és pozitív. Aki ennek a számnak a befolyása alatt született, az munkájában alkotókész, leleményes, találékony. Nézetei erősen egyediek és határozottak. Az ilyen emberek egyéni vállalkozásaikban makacsok és határozottak.Ez vonatkozik mindenkire, aki az 1-es szám jegyében született, így bármely hónap 1-ején, 10-edikén, 19-edikén, 28-adikán, de legfőképpen azokra, akik július 21. és augusztus 28. között születtek vagy pedig március 21. és április 28. között.Az 1-es számú emberek ambiciózusak, nem szeretik a korlátozásokat, s bármi is legyen a szakmájuk, mindig kitűnnek benne. Vezetők kívánnak lenni és képesek megőrizni tekintélyüket. Elérik, hogy beosztottjaik tiszteljék őket, s fölnézzenek rájuk. Legszerencsésebb nap a számukra a vasárnap és a hétfő, kiváltképp, ha az ő saját (születésnapi) számuk szintén erre a napra esik. Még figyelembe kell venni a felcserélhető számaikat is, amikkel együtt már igazán sok szerencsésnek mondható napjuk van: minden hónapban a 2., 4., 7., 11., 13., 16., 20., 22., 25., 29. és a 31.Szerencsés színeik az arany, a sárga és a borz összes árnyalatai egészen az aranybarnáig.Szerencsés ékszerek, amiket érdemes viselniük vagy otthonukban tartani belőlük: A topáz, a borostyán, a sárga gyémánt és minden sárgás színű kő. A 2-es szám a Holdat jelképezi. Birtokolja a Nap (1) feminin (nőies) tulajdonságait. Ez az oka, hogy karakterük különbözősége ellenére rezgéseik harmóniában vannak egymással, s felcserélhető számokként tarthatjuk őket számon.A hozzá tartozó emberek gyengéd természetűek, nagy a képzelőerejük, jó a művészi érzékük és nagyon romantikusak. Ők is leleményesek, de nem olyan erősen törekszenek ötleteik megvalósítására, mint az 1-esek. Tulajdonságaik inkább érzelmi és szellemi síkon, s nem annyira a fizikai világban nyilvánulnak meg.Fő hibáik, amik ellen védekezniük kell: a nyugtalanság és az izgatottság, a kitartás hiánya terveik és elképzeléseik megvalósítása során, valamint az önbizalom hiánya (ezért is nem eléggé kitartóak). Hajlanak rá, hogy túlérzékenyek legyenek, és túl könnyen válnak melankolikussá és csüggedtté, ha környezetük kellemetlen vagy kevés szeretetet kapnak.A 2-es szám jegyében született mindenki, aki bármely hónap 2-odikán, 11-edikén, 20-adikán vagy 29-edikén jött a világra, de jellegzetességük sokkal jobban érvényesül, ha június 20. és július 27. között, a Hold Házának nevezet időszakban születtek. Szerencsés napjuk a vasárnap, a hétfő és a péntek, s az egyeshez és a ketteshez tartozó napok: 1., 2., 4., 7., 10., 11., 13., 16., 19., 20., 22., 25., 28., 29. és a 31. Itt is van bőven választék, hogy mikor érdemes egy fontos dolognak nekiállni.Szerencsés színei a zöld összes árnyalata a legsötétebbtől a legvilágosabbig, a krémszín és a fehér. Azonban kerülniük kell minden sötét színt, különösen a feketét, a bíbort és a sötétvöröst. Ezek ugyanis fokozhatják depresszióra való hajlamukat.Szerencsés drágaköveik és ékszereik az igazgyöngyök, a holdkövek, és mindenféle halványzöld kövek, illetve a jádé. 3-as szám: Ez a Jupiternek megfelelő szám, a 6-tal és a 9-cel van rokonságban. Azokkal van kapcsolatban, akik bármely hónap 3-adikán, 12-edikén 21-edikén vagy 30-adikán születtek. Még nagyobb a jelentősége a 3-as számnak február 19-től március 27-ig, vagy november 21-től december 27-ig.A 3-as számú emberek kifejezetten ambiciózusak, sohasem elégednek meg alárendelt pozíciókkal. Céljuk, hogy kiemelkedjenek a világban, s uralomra és tekintélyre tegyenek szert mások fölött. Ha egy tekintélyt képviselő személy utasítja őket, akkor kiválóan hajtják végre a parancsokat. Szeretik a rendet és fegyelmet mindenben, szívesen segítenek, de ragaszkodnak hozzá, hogy az ő rendelkezéseiknek mások engedelmeskedjenek.Gyakran kerülnek a legmagasabb pozíciókba bármely szakmában. Elsősorban a hadseregben, a tengerészetnél, a kormányzatban jutnak tekintélyes posztokhoz, de az életben bárhol lehetséges ez, ahol a megbízhatóság és a felelősségteljesség alapkövetelménynek számít.Hibájuk, hogy hajlanak a diktátori viselkedésre, hogy megszabják a törvényt mások számára, és túlzottan ragaszkodnak saját elképzeléseik megvalósításához. Rendkívül büszkék, nem szeretnek bármilyen módon lekötelezve lenni másoknak.Függetlenségvágyóak, s a legcsekélyebb korlátozás is feldühíti őket.Azokkal vannak inkább összhangban, akik az ő saját számuk vagy a 6 és a 9 befolyása alatt születtek. Szerencsés napjuk a csütörtök, a péntek és a kedd, ezek közül a csütörtök a legjelentősebb.Szerencsés színeik a mályvaszín, a viola, a bíbor. Ezen kívül másodlagos színként kedvező számukra a kék, a karmazsin és a rózsaszín valamennyi árnyalata.Szerencsekövük az ametiszt, amiből jó, ha mindig hordanak egyet maguknál. 4-es szám: Az Uránusz bolygót jelképezi. Határozott, saját, egyedi jellemmel bíró emberek, akik mindenki máséval ellentétes nézőpontból képesek a világra tekinteni. A vitákban mindig az ellentétes oldalra állnak, bár nem akarnak veszekedni, mégis kiváltják az ellenkezést és sajnos sok ellenséget szereznek maguknak.Különös nézeteket vallanak mindenről, ami eléjük kerül. Ösztönösen lázadnak a szabályok és rendelkezések ellen, és ha kedvük szerint cselekedhetnek, akkor felfordítják a dolgok menetét, akár egész államok rendjét is. Gyakran lázadnak fel az alkotmányos tekintély ellen, és állítanak fel új szabályokat éppúgy a magán- és a közéletben is. A szociális reformokhoz vonzódnak, bajban mindig lehet számítani a segítségükre.Jó tulajdonságaik ellenére nem könnyű nekik barátokat szerezni, ugyanis nagyon függetlenségvágyóak. Úgy tűnik, leginkább az 1,2,7 és a 8-as számok jegyében született emberekhez vonzódnak.Fő hibájuk, hogy nagyon feszültek és túlérzékenyek, érzéseikben nagyon sebezhetőek és hajlamosak rá, hogy magányosnak és elszigeteltnek érezzék magukat.A 4-es számhoz tartoznak mindazok, akik bármely hónap 4-edikén, 13-adikán, 22-edikén, vagy 31-edikén születtek, s egyéniségük még erőteljesebben megnyilatkozik, ha június 21. és július 27., vagy július 21. és augusztus vége között jöttek a világra. Szerencsés nap számukra a szombat, vasárnap és a hétfő. Szerencsés színeik azok, amik elektrikus színek. Az "elektromos kék" és a szürke tűnik a leginkább jónak.Szerencsés drágakövük a zafír, minden árnyalatában.  5-ös szám: A Merkúr bolygót képviseli. Hozzá tartoznak azok, akik 5-ödikén, 14-ediként és 23-adikán születtek, de tulajdonságaik még erősebben megnyilvánulnak, ha május 21. és június 27., illetve augusztus 21. és szeptember 27. között látták meg a napvilágot.Könnyen ismerkednek, gond nélkül szereznek barátokat. Rendkívüli szellemi feszültségben élnek, ennek következtében felőrlik az idegeiket. Ha nincs izgalom az életükben, akkor csinálnak maguknak. Gyorsan gondolkodnak és döntenek, cselekedeteikben impulzívak. Nem nekik való a fárasztó fizikai munka. Jó érzékük van ahhoz, hogy új találmányokkal és ötletekkel pénzt keressenek. Született spekulánsok, hajlamosak a tőzsdei tranzakciókra.Rendkívülien rugalmas a jellemük, ami átcsaphat ingatagságba és csapongásba is. Gyorsan magukhoz térnek a legsúlyosabb csapás után is, semmi sem érinti meg őket igazán. Szerencsés napjuk a szerda és a péntek, különösen, ha saját számuk egybeesik ezekkel.Szerencsés színeik a világosszürke, a fehér és mindenféle csillogó anyag. Arra kell törekedniük, hogy gyakran viseljenek világos színeket, s a sötét árnyalatokat kerüljék el, amikor csak lehetséges.Szerencsés drágakövük a gyémánt és mindenféle csillogó-villogó dolog, az ezüst- és a platinadíszek. 6-os szám: A Vénusz bolygó uralma alá tartozik. Azoknak a születési számuk, akik bármely hónap 16-odikán, 15-ödikén, 24-edikén születtek, és különösen befolyásolja azokat, akik április 20. és május 20., illetve szeptember 21. és október 27. között születtek.Rendkívüli vonzerővel rendelkeznek, alárendeltjeik szeretik, sőt, gyakran imádják őket. Nagyon határozottak terveik véghezvitelében és valóban csökönyösek, kivéve, ha ők maguk kezdenek mélyen ragaszkodni valakihez. Ilyenkor szeretteik hűséges rabszolgáivá válnak.Szeretik a szép dolgokat, az ő otthonuk van a legművészibben berendezve. Kedvelik a színek gazdagságát, a festményeket, szobrokat és a zenét, de mindenben elsősorban a harmóniát. Ha jómódúak, akkor igen bőkezűen támogatják a művészetet, és a művészeket. Ki nem állhatják a viszályt és a féltékenységet (bár ők maguk ezt sokszor kiprovokálják). Szerencsés napjaik a kedd, a csütörtök és a péntek.Szerencsés színt nehéz megállapítani, talán a sárgás és az arany árnyalatok illenek a leginkább hozzájuk.Szerencsés drágakövük speciálisan a türkiz, és a smaragdok. 7-es szám: A Neptunusz bolygóhoz tartozik, és azokat képviseli, akik bármely hónap 7-edikén, 16-odikán vagy 25-ödikén születtek, s azokat befolyásolja leginkább, akik június 21. és július 27. között születtek. Jól megférnek a 2-es számhoz tartozó emberekkel, akik 2-odikán, 11-edikén, 20-adikán vagy 29-edikén jöttek világra. A 7-es számhoz tartozó emberek függetlenek, eredetiek, nagyon sajátos egyéniséggel. Szívből szeretik a változást, az utazást. Ha tehetik, szívesen látogatnak meg idegen földeket és érdeklődnek távoli országok ügyei iránt. Gyakran kiváló írókká, festőkké és költőkké fejlődnek, de bármivel is foglalkoznak, előbb vagy utóbb megmutatkozik a sajátos stílusuk, filozofikus életszemléletük, amely kihat minden művükre.Keveset törődnek az élet anyagi oldalával, mégis gyakran meggazdagodnak eredeti, intuitív üzleti elképzeléseik vagy ötleteik segítségével, de vagyonukból jelentős részt áldoznak jótékony célokra. Szükségük van egy racionális beállítottságú családtagra, nehogy az élet vihara vagy mások rosszindulata miatt elsodorja őket az élet.Sajátos hozzáállásuk van a valláshoz, nem szeretik a kitaposott utat ezen a téren, inkább alkotnak maguknak egy saját vallást. Ez mindig a képzeletre és a titokzatosságra alapul. Szerencsés napjaik a vasárnap és a hétfő, éppen úgy, mint a 2-es számhoz tartozóknak.Szerencsés színek a zöld valamennyi árnyalata, a halvány színek, a fehér és a sárga. Kerülniük kellene a kimondottan sötét színeket.Szerencsés drágaköveik a holdkövek, a macskaszemek és az igazgyöngyök. 8-as szám: A Szaturnusz bolygóhoz tartozik. A nyolcast az emberi igazságszolgáltatás szimbólumának nevezik az okkult tudományokban.Befolyásolja mindazokat, akik bármely hónap 8-adikán, 17-edikén vagy 26-odikán születtek. Még erősebb a hatása, ha december 21. és február 26. között született valaki.Ezeket az embereket gyakran félreértik, talán ez az oka, hogy szívük mélyén magányosnak érzik magukat. Mély és nagyon intenzív természetük van, s roppant erős egyéniségük. Rendszerint jelentős szerepet játszanak az élet színpadán. Bármilyen ügyet tesznek magukévá, megkísérlik azt minden érveléssel vagy ellenkezéssel szemben diadalra juttatni. Sokszor ridegnek és tartózkodónak tűnnek, bár valójában meleg szívvel fordulnak az elnyomottak felé, de titkolják érzéseiket. Nagy sikereik vagy nagy kudarcaik vannak, számukra nem létezik arany középút. Ha becsvágyók, akkor általában nagy felelősséggel járó állást vállalnak, ami részükről önfeláldozással jár.Az alacsonyabb erkölcsiséggel rendelkező 8-as szám alá tartozó egyének általában konfliktusba kerülnek az emberi igazságszolgáltatással és tragikus véget ér életük. Szerencsés színeik a sötétszürke, fekete, sötétkék és a bíbor minden árnyalata. Ha világos színekbe öltözködnek, félszegnek tűnnek, és olyan benyomást keltenek, mintha nem lenne velük rendben valami.Szerencsés napjaik a szombat, vasárnap és a hétfő. Szerencsét hozó köveik az ametiszt és a sötét árnyalatú zafír, valamint a fekete gyöngy vagy a fekete gyémánt. 9-es szám: A Mars bolygóhoz tartozik. Uralma alá tartozik bármely hónap 9-edike, 18-adika és 27-edike, de a március 21. és április 26. közötti időszak is.A 9-es szám az erő, energia, a pusztítás és a háború szimbóluma. A mindennapi életben erőt, becsvágyat, uralkodást és vezetést jelent. A vasat képviseli, amiből a harci eszközeink is készülnek.Ezek az emberek életük minden vállalkozásában küzdőknek mutatkoznak. Ifjúságuk nehéznek bizonyul, de általában szilárdságuk, erős akaratuk és elszántásuk segítségével végül sikeressé válnak. Hirtelen vérmérsékletűek, impulzívak és a maguk urai akarnak lenni.Ha a 9-es szám az általánosságnál jobban uralkodóvá válik életük dátumaiban és eseményeiben, akkor hajlamossá válnak, hogy viszályt szítsanak, s sok ellenséget szerezzenek maguknak. Ilyenkor nagy az esélyük a megsebesülésre vagy a háborús sérülésekbe való belehalásra.Nagyon bátrak, és remek katonákká vagy vezetőkké válnak, bármely olyan ügyben, amit magukévá tettek. Veszélynek leginkább a saját vakmerőségük miatt vannak kitéve. Különös hajlamuk van arra, hogy tűzzel vagy robbanással kapcsolatos sérüléseket szerezzenek maguknak.Nem viselik el a kritikát, s ha elégedetlenek az élettel, akkor is saját magukról jó véleménnyel vannak. Nem tűrnek beleszólást terveikbe. Szeretik, sőt elvárják, hogy felnézzenek rájuk és egyértelmű, hogy ők akarnak a ház urai lenni.Nagyon tehetségesek a szervezésben, de ha nem ellenőrzik magukat, akkor szétesnek a dolgok körülöttük túlzott mértékű kapkodásuk miatt.A szeretetért és a kedvességért szinte mindenre képesek, és belőlük lehet a legnagyobb bolondot csinálni, ha valaki az ujja köré csavarja őket.Tulajdonképpen szerencsés dolog a 9-es szám alatt születni, csakhogy az egyénnek uralkodnia kell magán, nem engedheti, hogy a vérmérséklete és az erőszakosságra való hajlama irányítsa, s ezek elsodorják. Szerencsés színei a karmazsin és a vörös összes árnyalata és a rózsaszín árnyalatok.Szerencsés napjuk a kedd, a csütörtök és a péntek.Szerencsét hozó kövük a rubin, a gránát és a vérkő, ezek valamelyikét jó a testükön viselni. Derita mNemos
A rovat további hírei
A vér kultusza - Dióhéjban az aztékok hiedelemvilágáról
A hajdani Azték Birodalom lakóinak kultikus életében, vallásában mindig is központi helyet foglalt el a vér - valamint ehhez kötődően a véráldozat - motívuma. A vérnek ugyanis valamiféle mitikus őserőt tulajdonítottak: lényegében olyan életerőt kötöttek hozzá, amely világképük szerint a mindenség egészének működését biztosítja. Hiedelmeik szerint a vér mint életnedv tölt meg minden létezőt életerővel...Egy ősi eredetmonda szerint például a Nap sem tudott kezdetben - vér hiányában - megmozdulni az égen, és csak azután kezdhette meg életadó útját az égbolton, hogy az ősistenek sorra feláldozták magukat a Napért, vérüket adták, így tehát haláluk lehelt életet a Napba. Ettől kezdve viszont a Napnak állandóan vérre volt szüksége, és innen már egyenes út vezetett a véráldozati kultusz kialakulásához...Az azték népesség kultúrájának, civilizációjának nyomait főként a közép-amerikai Mexikói-medencében találhatjuk, azaz a mai Mexikó középső és délebbi részén, a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között húzódó szárazföld-hídon.A területen már i.e. 20000 körül megjelentek vadászó-halászó életmódú törzsek, amelyek észak-déli irányú vándorlásuk során itt vonultak át, vagy a vándorlást épp megunván valamelyest erősebben kezdtek kötődni a Mexikói-medencéhez és vidékéhez. Idővel életmódjuk egyre szorosabban a területhez kötötte e törzseket: részben letelepedtek, illetve félnomád gazdálkodásra tértek át; i.e. 5000 körül már kukoricatermesztéssel is foglalkoznak, továbbá fejlettnek mondható kézművesiparral rendelkeznek: agyagot formáznak, kosarat fonnak; i. e. 1500 táján pedig már vályogviskókban laknak.Ezt követően a civilizációs folyamatok egyre felgyorsultak, és már mind fejlettebb, mind differenciáltabb törzsközösségek váltották egymást, amelyek között ugyanakkor kulturális folytonosság képződött (pl. sorozatos egybeolvadások révén). Az aztékokat megelőző népek közül itt az olmékokat érdemes említeni, mivel lényegében az általuk kialakított vallási-társadalmi berendezkedés határozta meg az összes későbbi - a térségben született - állam törvényi alapjait is; továbbá jelentős még a toltékok utóhatása, ugyanis az ő katonai szerveződésük élt tovább az őket közvetlenül követő azték terjeszkedésben és birodalomépítésben.Az aztékok i. sz. 1200 körül nyomultak be északról a térségbe. Honfoglalás-mítoszuk szerint egy sasmadarat követve jutottak erre a területre. 1345-ben a Texcoco-tó egyik szigetén - a mai Mexikóváros helyén - alapították meg későbbi fővárosukat, Tenochtitlant. Közben pedig a tolték mintát követve szervezték meg katonaállamukat, amely részben más városokkal szövetségben, részben folytonos és igen agresszív katonai fellépések útján (a katonai erőfölényt érvényesítve) óriási birodalommá nőtte ki magát, amelyben lényeges bevételi forrás volt a leigázott népektől szedett sarc.A harcias szellem természetesen a nép hitvilágában is megjelent. A bevezetésben említett véráldozat ugyan általánosan elterjedt volt Közép- és Dél-Amerika ősi népeinél, azonban sehol másutt nem öltött ekkora méreteket. Az aztékoknál már a kezdeti idők istenségei is igen "vérszomjasak" voltak, így például a törzsi isten, Huitzilopochtli tiszteletére, illetve vélt elvárásainak teljesítésére is igen nagy tömegben végeztek emberáldozatot - főként a csaták során foglyul ejtett ellenséges harcosokat használva e célra.Mindez természetesen szintén szükséges volt a harci szellem ébrentartásához, amely lehetővé tette egy ilyen kiterjedt birodalom kiépítését, illetve létének kiharcolását és folyamatos fenntartását. A jelenség tehát természetesen ezekre a mélyebb okokra is vezethető vissza, és semmiképpen sem egyszerű szadizmusról, vérszomjasságról van szó. Hiszen egy percig sem szabad elfelejteni, hogy egy igen fejlett civilizációról van itt szó (pl. még írásbeliséggel is rendelkeztek), amelynek tagjai különben igen kifinomultan szabályozott, fejlett államrendben éltek.Az aztékoknak egyébként megszámlálhatatlanul sok istenük volt. Hitük szerint a bőséges termés, a katonai siker, az egyéni boldogulás, - életük minden elképzelhető eleme egy-egy megfelelő isten kegyelmétől függött. Amint a társadalom fejlődött, isteneik panteonja is egyre csak gyarapodott, ehhez jött még hozzá, hogy gyakran a meghódított területek vallási kultuszait is beolvasztották a magukéba. Okozott némi kavarodást az is, hogy számos isten ugyanazon feladatokat látta el...Legfőbb isteneik: Chicomecoatl, a kukorica istennője, aki a lét és a termékenység felett általában is gyakorolt hatalmat; Quetzalcoatl, az emberiség teremtője, akit fején tollas fejdísszel ábrázoltak, és akinek alakja a tudást is jelképezte; Coatlicue, a holdat és a csillagokat megszülő istennő, aki jellemzően kígyók alkotta szoknyában került ábrázolásra. Az ember-alakú istenek tisztelete mellett megmaradt továbbá egyes állatok ősi tisztelete. Természetfölötti erőt tulajdonítottak a sasnak - a harciasság és a fény a Nap szimbólumaként tisztelték; a jaguár a hatalom, a bátorság jelképét adta; a kígyó pedig: vedlésében a világ folytonos megújulásának, ugyanakkor változandóságának képét látták, hullámzó mozgása révén meg a vizet, ezzel pedig a termékenységet jelenítette meg. Az állatalakokat viszont a továbbiakban sok kisebb istenség is követte; de akármilyen nagyra is nőtt körük, tiszteletük nem csökkent.Nem múlhatott el egyetlen nap sem anélkül, hogy a birodalom monumentális templomaiban, vagy kisebb szentélyeiben (pl. szent barlangokban az anyaméhhel való párhuzambaállítás révén a világ születését kötötték ezekhez) ne tartottak volna ritmikus zenével és eksztatikus tánccal kísért szertartásokat isteneik tiszteletére. Ilyenkor lényegében az isteneknek tulajdonított szükségleteket, kívánságokat elégítették ki. A természet különböző erőit megtestesítő isteneknek pedig az aztékok hiedelmei szerint elsősorban véráldozatra volt szükségük. Legtöbbször persze állatok vére is megfelelt (pl. a felkelő Napnak minden hajnalban madarak százait áldozták fel a nagyobb templomokban), ám jelentősebb alkalmakkor az emberiség tagjainak is meg kellett hozniuk a maguk áldozatait, ahogyan azt az őskezdet idején maguk az istenek is megtették. Az ellenséges csapatokból ejtett foglyok tömeges feláldozása mellett maguk az aztékok szintén sok vért szolgáltattak isteneiknek.Szokásban volt az öncsonkítás, a fül, a nyelv megsebzése. Az azték harcosok körében a fájdalommal szembeni tűrés tekintélyt adott, a bátorság, az erő jele volt, egyfajta közösségi elvárás. Az öncsonkítás terén különben éppen a papság tagjai voltak a legbuzgóbbak, de véráldozattal kellett a mindenkori uralkodónak is bizonyítania rátermettségét. A véráldozat viszont - azon túl, hogy az önfeláldozás jele volt - egyszerre biztosította a világ körforgásának fenntartását, és az istenek engesztelését, így tehát ez a szertartási forma kegyetlensége ellenére sem valamiféle barbár vérszomj megnyilvánulása volt (bár kialakulásában ez szerepet játszhatott), hanem egy bonyolult világszemlélet egyik eleme, következménye.A vallási rend fejlettségét, összetettségét különben az is mutatja, hogy az valójában nem vált külön a törvénykezéstől, azzal szerves egységben állva szervezte meg a birodalom egészének rendjét. A bűn és annak közösségi kezelése, a túlvilági élet hitük szerinti rendje és még megannyi eleme a mindennapi életnek egyszerre tartozott a törvénykezés valamint a hit területére, illetve ezek nem is igazán választhatók szét.Törvényeik - amelyek tehát a mai értelemben véve egyszerre voltak világiak és vallásos jellegűek - igen szigorúak voltak. A feljegyzések arról tanúskodnak például, hogy akár fővesztéssel is járhatott, ha kitudódott egy házasságtörés, de hasonló elbírálás alá esett a részegség is. Enyhébb esetekben azonban lehetséges volt a katolicizmuséhoz hasonló "vezeklés" és "bűnbocsánat", itt azonban csak egyetlen egyszer lehetett "tiszta lappal" indulni. A halál utáni létet is uralta a társadalmi meghatározottság: a dicső harcosok persze minden további küzdelem nélkül lepkeként vagy kolibriként örülhettek a boldog újjászületésnek; másokra viszont fáradságos és veszélyes út várt, amelyet a túlvilág különböző szintjein keresztül kellett megtenniük, és amelyre csak korábbi rangjuknak megfelelő segédeszközöket vihettek magukkal.Azt tapasztalhatjuk tehát, hogy az aztékok számára hitviláguk át- meg átfonta életük minden eseményét. És vallásuk korántsem csupán a birodalomépítő küzdőszellem fenntartását biztosította, hanem egységes és átfogó világképet nyújtott a nép tagjai számára, továbbá rugalmassága révén fejlett társadalmi rendszer kialakulását tette lehetővé.Az azték civilizáció mégis gyorsan megsemmisült. Az ok viszont egyértelműen külső eredetű: az 1519-től kezdődő, Cortez vezette spanyol hódítás. A spanyol konkvisztádorok földig rombolták az útjukba kerülő városokat, 1521-re pedig elfoglalták a birodalom fővárosát is, a spanyol korona gyarmatává téve ezzel a terület egészét. Az Azték Birodalom pedig ennek köszönhetően végleg letűnt: a múlté lett - gazdag kultúrájával együtt.- cp -
Feng Shui
Kínában immár háromezer éve ismert a feng shui látásmód. A szó jelentése: víz és szél. Ez a térharmónia tana és a Ji Csing nyolc építőkövét használja a térképen, a báguán, ami az élet kincseit jelenti.Bárhol is lakik az ember, alapvető fontosságú az, hogy csak olyan tárgyakkal, növényekkel és állatokkal vegye magát körül, amiket szeret, amikre tekintve örömöt érez. Amivel kapcsolatosan szomorú emléke van, azt el kell adni vagy odaadni valakinek, de a szemetesben is jó helyen van. Ha nap, mint nap olyan dolgot kell látnunk, amit nem szeretünk és nélkülözhető, akkor az a dolog teljesen feleslegesen használja a csít, az életenergiát. Ezt az energiát természetesen az ott lakóktól veszi el. A rendetlenség is rengeteg energiát használ el, akár a kertben, akár a házon belül van. A csí elől nem lehet eldugni semmit sem azzal, ha rázárod az ajtót, ez által legfeljebb le lehet lassítani a mozgását. Tehát a csí megtalálja a fiókba rejtett fájdalmas emlékeket vagy fölösleges tárgyakat, és azt élteti az ember helyett. A másik lényeges dolog az, hogy a WC tetejét le kell csukni, akár csatornázott a ház, akár nem, mert a csí ott szeret a leginkább eltávozni, illetve az összes lefolyón. Meglehetősen paranoiás tevékenység lenne szerintem, ha az összes lukat be akarnátok tömni, ennél egyszerűbb és helyesebb megoldás a fürdőszoba és a toalett ajtajának becsukása. A csí az épület elején lévő helyiségekben a legaktívabb, ezért szerencsésebb a ház elejébe, a bejárati oldalra tenni a nappalit, s a hálószobát az épület végébe, ahol az ember jobban fel tud töltődni, és ki tudja pihenni magát.Készítsétek el a házatoknak/lakásotoknak az arányosan kicsinyített mását egy papíron, s a ház hosszabbik oldalát alapul véve egy átlátszó papírra rajzoljatok egy négyszöget. Ezt osszátok fel kilenc területre, így: Gazdagság és siker Jó hír és hírnév Szerelem és házasság Egészség és család Föld Alkotókészség és gyermek Önművelés és tudás Karrier Segítőkész emberek és utazás Bejárati oldal A bejáratot a térképen levő bejárati oldalhoz illesszétek, s ha nem túl hosszú a ház, akkor mindkét oldalon csak kevés marad le a térképről. Ekkor a házon belül a különböző helyiségekben elég a megerősítést elvégezni.Ha a házhoz hozzáépítettek valamilyen épületet, akár milyen kicsi is az, akkor azt is figyelembe véve egészítsétek ki a házat négyzet formájúra úgy, hogy a hiányzó, kívülre eső sarkot megjelölitek egy nagy tömegű tárggyal, ami lehet fa, egy nagy virág, lámpaoszlop vagy egy szobor. Mivel keveseknek adatik meg a családi ház öröme, így a lakásban lakókról sem feledkezhetünk meg. Jó azt is megtudni, hogy a társasház vagy bármilyen ház melyik területén éltek. Amikor valaki az utcafronton él, az ugyan több energiát kap a kinti forgatagból, de egyáltalán nem biztos, hogy ezzel jól jár, nemcsak azért, mert a kinti zajokat jobban hallja, hanem sokkal nagyobb lendülettel érkezik, szinte berobban hozzá az energia. Egy hátsó, csendesebb zugban megbújó lakás több nyugalmat tud biztosítani a lakóinak, mert már a ház eleje megszűri, s lelassítja az energiaáramlást. Ott jobban önmaga lehet az ember, míg az elöl lakókat erősebben befolyásolja a kinti áradat. Az első területeken levő lakások azért is alkalmasabbak irodának vagy üzlethelyiségnek, mert egyrészt könnyebb bemenni, másrész jobban vonzzák a csít, így szinte behívják az embert. Egy hátsó részen levő irodába menet az érzékenyebb ember mindenképpen felfedezheti, hogy csökken az energiaszint, s ez a pezsgést kedvelőket vissza is tarthatja attól, hogy az épület hátsó részében levő üzletet megnézzék.Meglehetősen sok, furcsa formájú lakást építettek, s keveset lehet olyat találni, ami tökéletesen négyzet alapú lenne. Ha úgy ítélitek meg, hogy valamelyik báguá terület hiányzik a lakásból/házból, és nem tudjátok azt kívül megjelölni, mert mondjuk a szomszéd otthonán belüli területre esik, akkor sincs nagy baj, mert akkor az egyes helyiségeken belül kell a térképet alkalmazni, s ott elhelyezni olyan tárgyakat, amiket a csí azon a helyen megkíván. Ezen kívül az öt elem egyensúlyát kell elérni minden helyiségben, még a legeldugottabb kuckókban is. Ezek a víz, fa, tűz, föld és a fém. Harmóniájukat a színes segítségével a legkönnyebb elérni.Amikor egy terület problémás az életben, akkor az egyes tárgyakat is fel lehet térképezni, s ez által erősíteni az energiaáramlást. Például ha valaki sokat ül az íróasztalánál vagy a számítógépasztalnál, akkor annak báguá térképét is feltétlenül érdemes elkészíteni. Bármilyen ábrát alkothatsz egy-egy területhez, ami azt ki tudja fejezni szerinted. Ez lehet egy hozzá kapcsolódó szöveg is, vagy a jelének rajza is. Nem szükséges alkotnotok sem, de szerintem így lehet a legszorosabb kapcsolatot létesíteni a különböző területekkel, a szoros kapcsolat pedig elősegíti a hely szeretetét, és a pozitív energiaáramlást is.Általában minden szükséges tárgy megvan, amivel a kellemes környezetet és az életenergiának is tetsző áramlást ki lehet alakítani, csupán más helyen, mint ideális lenne. Tehát nem kell attól tartanotok, hogy valami drága mulatság ez, inkább a fantáziátokat kell használni.Az egyes területek és a hozzájuk tartozó tárgyak és színekEgészség család: kékek, zöldekCsen, viharos erő- egészséges növény- friss vágott virág, amit a hervadás első jelekor ki kell dobni- képek kertekről, családtagokról- fatárgyak (ágy, szekrény, fakanál stb.)- családi ereklyék vagy bármi, ami baráttól származikGazdagság, siker: piros, vörös, bronzSzun, örök szél - szélcsengő- értékes tárgyak- vágyott javakról képek, minden, ami a gazdagság jelképe számodra- kerek levelű növények, selyemvirágok- víz jellegű tárgyak (akvárium, vizeskancsó vízzel stb.)- pénz és egyéb érmékHír, hírnév: pirosak, vörösekLí, terjedő tűz- diplomák- állati eredetű tárgyak (agancsok, szőrmék, bőrkabát stb.)- háromszögek és gúlák- kellemes fényforrás: gyertya, petróleumlámpa, napfény, lámpafénySzerelem és házasság: rózsaszínekKuan, befogadó föld- páros dolgok (cipő, kétágú gyertyatartó)- a szerelem jelképei (delfinek, galambok stb.)- egymástól kapott apróságok- fényképek kettőtökről- mindkettőtök ruhái, együttAlkotókészség, gyermek: fehér, pasztellszínekTui, örömteli tó- bármi, ami alkotómunkára serkent- különös alakú tárgyak, plüssállatok- kerek és ovális tárgyak, fémtárgyak- gyerekrajzok, képek gyerekekről (állatkölykök is lehetnek)Segítőkész emberek, utazás: fehér, szürkék, feketeCsien, az ég- lelki vezetődről, tanárodról, szentekről készült felvételek- úti célokról képek- a hittel kapcsolatos dolgokKarrier: fekete, tengerkék, barnák, grafitszürke és minden sötét színKan, mély víz - víz elemű tárgyak, csobogók, tükrök, sík üvegek- karrierrel kapcsolatos jelképeid- természetes alakú dolgok (megmunkálatlan szép kavics, fakéreg stb.- formázott üveg- és kristálytárgyak- kitüntetések és oklevelekÖnművelés, tudás: fekete, kékek, zöldekKen, a hegy- a tanulással kapcsolatos dolgok- minden, amit tudni szeretnél vagy amiben magabiztosabbá kívánsz válni- nyugodt helyeket, meditáló bölcseket, kedves tanárokat ábrázoló képekFöld: semleges terület, itt az elemek harmóniájára kell összpontosítani.Az öt elem(ezek harmóniába hozása a legfontosabb)Fa elem:document.write('Szél');- valamennyi fa bútor- lambéria, a favázas házak tartószerkezete, tetőszerkezet, parketta- az összes növényi eredetű textília, mint a pamut, a len, sőt a műselyem is- a virágmintás tapéták és az ilyen mintás bútorok- a tájképek és a virágokat ábrázoló csendéletek- az oszlopok, gerendák, fatörzsek és a függőleges csíkok- a kék és a zöld minden árnyalataTűz elem:document.write('Tűz');- mindenfajta világítótest, beleértve a fénycsöveket, a villanykörtéket, a petróleumlámpát és a gyertyát, a kandallóban lobogó tüzet és a napfényt is (nagy ablakfelület is!)- az állatokból készült használati tárgyak, a gyapjú, szőrme, bőr, a csont vagy a tollak- minden állat - embereket vagy állatokat ábrázoló képek- a vörös szín árnyalataiFöld elem:- a tégla, a vályog és a cseréptetők- minden kerámia és agyak használati tárgydocument.write('Föld');- a négyzet és téglalap alakú dolgok és valamennyi hosszú, lapos felület- a sivatagot, mezőt stb. ábrázoló képek- a sárga és más föld színekFém elem:- minden fémtárgy, a rozsdamentes acéledények, réz és bronz kilincsek, evőeszközök stb.- valamennyi kő, szikla, a márvány, a gránit, és a kő járólapok is- a kristály, az ékkő és a féldrágakövek- fém és kőszobrok- a kör, félkör vagy ovális alakzatokdocument.write('Genezis');- a fehér és a pasztellszínekVíz elem:- valamennyi patak, folyó, tavacska, forrás, de a kis csobogók is- a tükröződő felületek, mint a metszett kristályok, üvegtárgyak, tükrök- a lendületes, szabad formák és aszimmetrikus alakzatok- a feketébe hajló, sötét színárnyalatok, mint a mélykékHa már meg tudjuk állapítani, hogy melyik elem van túlsúlyban, akkor áthelyeztetjük máshová használati tárgyainkat, a következőket figyelembe véve:document.write('Víz');A víz táplálja a fát.A fa táplálja a tüzet.A tűz teremti a földet.A föld szüli a fémet.A fém megtartja a vizet.Amennyiben az öt elem így épül egymásra, akkor egy végtelen, egymást folyamatosan újrateremtő és tápláló zárt rendszert alkotnak. Ha mind az öt elem jelen van a térben természetes egyensúly születik. De az öt elem korlátozhatja is egymás kiteljesedését:A fa felemészti a földet.A föld gátak közé szorítja a vizet.A víz kioltja a tüzet.A tűz megolvasztja a fémet.A fém elmetszi a fát.Amikor az öt elem egymást korlátozó kapcsolatrendszerével dolgozunk (erre akkor lehet szükségünk, ha pl. egy egész falnyi ablakfelületünk van, s ezen nem lehet változtatni), tartsuk szem előtt az alábbi szabályokat:- Amennyiben a házban/lakásban a fa a meghatározó elem, használjunk sok fémet. A fa hatását a földdel és a tűzzel gyengíthetjük. Óvatosan bánjunk a vízzel, hisz az növeszti az erejét.- A tűz elem túlsúlya esetén sok vízre lesz szükségünk. A fém és a föld szintén segítségünkre lehet. A fa táplálja a tüzet, ezért csak egészen kevesen használjunk belőle.- Ha a föld az uralkodó elem, azt a fával korlátozhatjuk. A fém és a víz kiemeli a fa hatását. Ezzel szemben a tűz elem alkalmazását lehetőség szerint kerülni kell, mert az csökkenti a fa kiegyenlítő erejét.- Abban az esetben, ha a fém a meghatározó, azt a tűzzel tarthatjuk kordában. Az egyensúlyt vízzel és fával finomíthatjuk. A föld elemhez tartozó dolgokat viszont csak módjával használjuk, mert az esősíteni a fém energiáját.- A víz elem uralma esetén sok földre lesz szükségünk. Bátran tehetünk hozzá tüzet és fát, de bánjunk óvatosan fémmel.Remélem kellemes időtöltés lesz számotokra a lakásrendezés Feng Shui-módon, s biztos vagyok benne, hogy pár héten belül megérzitek kellemes hatásait, következményeit. Ez mindenképpen alapja lehet egy megromlott kapcsolat helyreállításának vagy a gazdagság felé vezető úton is lehet az első lépés. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy akár tetszik, akár nem, a második és a sokadik lépést is Nektek kell megtenni a boldogságotok és kiteljesedésetek útján. A térrendezés segít okosan, optimálisan felhasználni a rendelkezésre álló energiát. Ha a családon belül lényegesek az ízléskülönbségek, akkor semmiképpen se a vita forrása legyen ez a nagyszerű tudomány! Ilyen esetben mindenki a saját helyiségeit rendezze a saját kedve szerint, a közös területeket pedig igyekezzetek úgy kialakítani, hogy az összes ott lakó vagy dolgozó ember jól érezhesse magát benne, s boldogan térjen oda vissza.Örömteli és sikeres térrendezést kíván Nektek:Derita mNemos
Asztrografológia
Ez egy érdekes önismereti mód, melyben asztrológusként tettem kirándulást. Gyertek velem, fedezzük fel együtt e két nagyszerű rendszer hasonlóságait és különbségüket!A grafológiáról csak keveset tudok, azt, amit kedves tanulótársam, Fényiné Csomor Rózsa Asztrografológia című munkájában olvastam. Az asztrológia viszont a véremmé vált már, s átszövi mindennapjaimat. Sok szeretettel osztom meg ismereteimet Veletek!Az asztrológia 6000 éves múltra tekint vissza. Már az ókori Egyiptomban is használták a különféle események megtartásának időpontjánakelőre meghatározásában (pl. mikor legyen a fáraóavató szertartás vagy mikor kell elvetni a magvakat a jó termés érdekében). Viszont remek eszköz volt a hétköznapi ember megfélemlítésére is, például, amikor a napfogyatkozásra azt mondták, hogy az Ré napisten büntetése. Manapság is van sajnos olyan asztrológus, aki a hatalom gyakorlásáért, a másokon való uralkodásért űzi ezt a mesterséget. Akiket én becsülni tudok, azok arra használják e tudományt, hogy a hozzájuk eljutó embereket a saját útjukra terelgessék, s igyekeznek megnyugtatni a zaklatott tévelygőket. Mindenki csak akkor lehet boldog, ha a saját feladatait végzi, ha elfogadja saját magát, és kiaknázza a különféle lehetőségeit. A jó asztrológus lehetőségeket mutat meg, amit az egyén vagy kihasznál, vagy nem. Ezek a lehetőségek mindenkinek a jelleméből fakadnak elsősorban, s nem egyszerű sorscsapások. Tehát, aki nem elég kitartó, az nem szidhatja a Sorsot, hogy amiatt képtelen elérni a céljait. Az asztrológus meg tudja mondani, milyen módon tud a céljaiért törekedni, honnan várhat segítséget, s mi az, amit mindenképpen neki kell megtenni. Csak a lehetőségeket mutatja meg a horoszkóp, a konkrét események bekövetkezéséhez szükség van az emberi cselekedetre is. Mindenki szabad akaratából eldöntheti, hogy a bolygók adta lehetőségeket milyen módon és mértékben használja ki.A grafológia a kézírás elemzése, a jellem mutatója. Az írás az agy által vezérelt mikromozgás, amely magában foglalja a tudatos és tudattalan agytevékenység jeleit is. Bár a kéz mozgatja a tollat, de az agy és a benne cikázó, pillanatonként változó gondolatok, érzelmek vezérlik igazából, a kéz - és az egyén erejét is megmutatva.Az asztrológiából nehéz meghatározni, hogy az ember az adott periódusában mit tud és mit rejteget a tudattalanjában - sokszor saját maga előtt is. A grafológia nagyszerűsége éppen abban rejlik asztrológus szemmel, hogy az egyén pillanatnyi érzelmi szintjét is kiválóan mutatja, nemcsak az alapvető jellemvonásait.Aki tisztában van azzal, hogy az egyes állatövi jegyekhez tartozó embereknek milyenek a tipikus írásmintái, az arról is felvilágosítást kap, hogy az egyén megvalósította-e önmagát, jó úton jár-e. Ha nagyon eltér a születési horoszkóp alapján elvárhatótól, akkor valószínűleg az egyén rosszul érzi magát a bőrében, nem azt teszi, ami az ő dolga lenne, s ez akár komoly önismereti válságra is utalhat.A grafológia a gyakorlatban azt vizsgálja, hogy mit okoz az ember a papíron írás közben. Segítségével a rejtett, mélyben lapuló gondolatok és érzelmek is megnyilvánulhatnak.Írás közben az egész személyiség megjelenik a következő módon:1. A felső zónában a szellemi-értelmi képességek2. Középen az ember én-érzete, a reális világ és kapcsolatai3. Az alsó zóna pedig az ösztönvilág mutatójaAz írás céljából elfoglalt, birtokba vett terület mértéke pedig azt mutatja meg, mekkorára értékeli magát az ember.E két nagyszerű jellem-elemző tudomány összekapcsolva remekül kiegészíti egymást. Az asztrológiából megtudjuk, mi az egyén kezdeti állapota, ahonnan ezt az életet kezdte. Mik a lehetőségei, képességei, vágyai, céljai, általában a körülményei, amik az életét alapvetően meghatározzák. A grafológia a jelenlegi (íráskori) állapotot elemzi, hogy mit sikerült már a karmájából, feladataiból teljesíteni, s ebből kifolyólag milyen a sorsa. Az asztrológia pedig megmutatja, hogy mely képességei felhasználásával, előtérbe helyezésével lehet a mindennapjain, közérzetén javítani.Az írás a továbbiakban is, egész életen át változik, megmutatva ezzel a fejlődés irányát, az egyénben zajló pszichés változásokat. A jellemünk a sorsunk, csak úgy tudunk dönteni, ahogyan azt elképzelhetőnek tartjuk az addigi élettapasztalataink, élményeink alapján. Így bepillanthatunk az egyén történelmébe és lehetséges jövőjét is elemezgethetjük.A gyermekek az első osztályban az országosan központilag kiadott írást tanulják, s tanítójuk ügyel rá, hogy ezt a mintát a lehető leginkább elsajátítsák, lemásolják. Amint az írás technikai oldalát megtanulják az emberpalánták, máris rányomják személyiségük jegyeit a papírra. Piciny életük konfliktusai igen gyorsan kiütköznek a grafikus jelek alakításakor. Növekedésünk közben, s egész életünkön át változik az íráskép, amely híven tükrözi a belső életet, a lelki-szellemi, de még a testi fejlődést is. Az írás végig a tudattalan kivetülése, s így egy jellemtükör is.A hétköznapi életben is megfigyelhetjük saját térfoglalási vágyunkat. Ezt mutathatja az otthonunk mérete és minősége, s az emberekkel való kapcsolatunk is. Egy beszélgetéskor figyeljük meg, mekkora távolságot szoktunk tartani. Mennyire hatolunk be a másik ember intim szférájába akár testileg (pl. gesztusainkkal), akár szellemileg (kérdéseinkkel) vagy érzelmileg, mondjuk parfümhasználatunkkal. A papíron is úgy terjeszkedünk, mint ahogyan az életben megnyilvánulunk.Azzal szinte mindenki tisztában van, hogy az a hónap, amelyikben született, milyen állatövi jegyhez tartozik. Ez viszont csak a Nap ekliptikai útjának egyes "állomásait" mutatja meg. Ezen kívül lényeges elem a személyi horoszkópban és a grafológiai elemzés szempontjából is az egyén születési perce ésa földrajzi helyzetéből kiszámítható aszcendens is, illetve, ha van valamilyen állatövi jegyben bolygócsoportosulás, akkor az a jegy is.Például a Kos erősen rányomja a tollat a papírra, gyorsan, hegyes betűformákat alkalmazva, amiben kifejezésre jut az ő harciassága és versenykedve. Ha az íráskép nem egyezik az állatövi jegy jellemzőivel, akkor hiányzik a tevékenységi tér az alapvető jellemvonásai kiéléséhez, s a személyiség egy része elfojtódik. Valamilyen okból az egyén nem olyannak akarja mutatni magát, mint amilyen valójában (talán nem tudja elfogadni magát), s arra törekszik, hogy elválassza a tudatalattit a tudatostól. Ez mindenképpen konfliktust okoz az egyénben, ami pedig betegségeketvált ki és valótlan személyiségképet alakít ki az emberben önmagáról. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Ezek elfogadásához, pozitív megéléséhez egyénre szabott segítséget tud nyújtani az asztrológus. Az íráskép elemzésének szempontjai: Függőleges sík:- A felső zóna mutatja meg a szellemi törekvéseinket, a magasabb szintű tudatosságot, a hivatástudatot, az egyéni fejlődés törekvéseit (szellemi szféra)- A középső zóna az erős érzelmek és a való világ ötvözete, amely azt mutatja meg, hogyan igyekszik élni az ember, s milyenek az emberi viszonyai, érzelmi megnyilvánulásai (lelki szféra)- Az alsó zóna mutatja az ösztönöket, azok kitörési vágyát, s itt találhatók agyermekkor elfojtott emlékei is. Ez a kollektív tudattalanunk területe is. (anyagi szféra)Vízszintes sík:Balra fenn: (földies jellemzők)A múlt, elsősorban az anya behatásai; befelé fordulási hajlam, tudatos tétlenség, passzivitás, titkok, akadályok, gátlások. Balra lenn: (vizes jellemzők)Korai fixációk, vagyis gyermekkori beidegződések, traumák. A jövőtől való félelmek, az érzelmi és a kreatív fejlődés korlátozottsága, az önfejlesztés gátoltsága.Mindkettő introvertált (befelé forduló), befogadó, negatív; a Jin-elem, amely inkább a múltat szimbolizálja és a visszahúzódási kedvet. Az asztrológiában a IV. ház mutatja ezeket.Jobbra fenn: (tüzes jellemzők)A célok, amikért energia befektetésre hajlandó az egyén; apai dominancia, alkotóerő, lendület, találékonyság, rugalmasság. Az önérvényesítő törekvések mértékét mutatja.Jobbra lenn: (levegős jellemzők)A jelenre való irányultság, társas kapcsolatok, alkalmazkodás, rugalmasság, természetszeretet, segítő hajlam.Mindkettő extrovertált, kiáradó, pozitív; Jang-elem, inkább a jövőbe tekintő. Ez az élet tengelye, mely a múltból (IV. ház) a jövőbe (X. ház) felé halad. Ezek alapján vizsgálhatjuk az írástömb egészét, a betűket vagy az egyes betűk részelemeit is. E szerint az íráskép jobbra dőlése a másokhoz való közeledésünket jelzi, a balra való dőlés és mozgások az előrejutás gátlásait mutatják. A balra való visszafordulás pontos helyzete arról informál minket, hogy a múlt mely pontja akadályozza az élettel való felszabadult kapcsolatunkat:-a biztonságérzet keresése (októl függően balra vagy jobbra lenn)-az anyához való kötődés (balra fenn)-vagy az ego fontossága (jobbra fenn)Mindaz, amit az ember létrehoz a papíron valamilyen kivetülése a személyiségnek. Figyelembe kell venni azt is, hogy a lapot, mint egészet mely részeken, milyen arányban tölti ki az írásnyom hagyója. A beírt ésa be nem töltött felületek a tudatos és a tudattalan területek megjelenítői. Az írásnál és a rajzoknál is alapvető szempont az, hogy mennyire töltötte be a lehetséges területet, illetve mekkora részt hagyott szabadon, milyen arányúak a sötét és a világos részek. Ebben az esetben is Yang minden, ami világos a papíron, s a pozitív, tudatos, férfias energiákat mutatja. A Napot, a születést, a jövőt jelképezi. A sötét részek a Yin energiákat jelzik, hogy mennyire befelé forduló, negatív és nőies az egyén. A Holdat, a halált és általában az elválás képességét, illetve a múltat jelképezik.Lényeges azt is tudni, hogy az írás pillanatában milyen volt az illető közérzete, s ez alapján arra következtethetünk, hogy az író milyen esztétikai és formaérzékkel képes kihasználni és beosztani a rendelkezésre álló időt, teret és anyagi javakat. A horoszkópábrán éppúgy jelentőségteljes az, hogy melyik zónában helyezkednek el inkább a planéták, mint a grafológia szempontjából a kunkorok és kiszögelések helyzete. Horoszkópábra Íráskép Felső zónaCélok, hivatás, tudatosság, Gondolat, szellem, fantázia,A saját egyéniség, lelkiség, intellektusmegmutatásának vágya,intellektus.Középső zónaAz én és te szintje, Érzések, kötődések, kapcsolatok, megnyilvánulás,viselkedési formáka személyi stabilitás, az én-tudat,a vegetatív lét.Alsó zónaAz eredet, ragaszkodások, Ösztönlét, anyagiak, elmélyülési hajlam, ösztönlétfizikai megnyilvánulások, szexuális területek.Az egymást követő zodiákus jelek - természetüknek megfelelően elemileg és dinamikailag is feloszthatók, valahogy úgy, mint már feljebb megfigyelhettétek a betűk vagy az írástömb négy részre osztásánál. Az asztrológiai szemlélet 4 alapeleme a 4 őstulajdonság, melyekre jellemző az ősminőségük: a Tűz, ami meleg és száraz; a Föld, ami hideg és száraz; a Levegő, ami meleg és nedves; illetve a Víz, ami hideg és nedves tulajdonságokkal bír. Ez a felosztás megegyezik ahippokratészi 4 alap temperamentummal: a Tüzes kolerikus, a Földies melankolikus, a Levegősszangvinikus és a Vizes flegmatikus felosztással.Nézzük most az őstulajdonságok által összefogott jegyek csoportjait! A tüzes jegyek asztro-grafológiai jellemzői: A Kos, az Oroszlán és a Nyilas sok tulajdonságban különböznek egymástól. Most inkább a közös tulajdonságokat vegyük sorra! Alapvető jellemzőjük a tűz, mely egy impulzív erőforrás, egy átalakító elem. A belül izzó forróság átváltoztatja a formákat, cselekvésre késztet, megtisztít, rendbe hoz, regenerál. A kiterjeszkedés, a tágas horizont a lételeme. Dinamikus, aktív, a születést és általában az életre keltést szimbolizálja. Bátor és vállalkozó kedvű, ragaszkodik a függetlenségéhez. Az értelem és az érzelem által vezérelt akarat jut érvényre, szenvedélyes keretek között. Negatív értelemben - ha az egyén kiteljesedését valami gátolja, túlzásokra lesz hajlamos. Erőszakosság,vakmerőség, önzés lesz rá jellemző, de egoistává, arrogánssá, önteltté és meggondolatlanná is válhat.Életerőt sugárzó, erős nyomású írásuk van. Általában jobbra dőlő, extrovertált (kifelé irányuló), széles, lendületes a vonalvezetésük. A betűk végződései nem visszafogottak, szabad futásúak. Az ékezetek és a pontok a betű testétől jobbra helyezkednek el.Ambíciót mutatnak az emelkedő sorok és a magasba, jobbra nyúló "t" betűk. Éles kiszögellésekben megmutatkozhat az akaratlagos és megvalósított erő. A beírt és be nem írt területek megoszlása jó, nem túl széles szó és sorközök a jellemzők. Közepes méretek, néhány felnagyított formával.Ha az egyén rosszul érzi magát a bőrében, akkor agresszívvá válnak az átlói, kard-élessé a formák, hatalmassá nyújtja az alsó szárakat. Rendezetlenné válik az írás, erőteljessé a kezdőbetűk. Kis energiát jelző gyors és kapkodó íráskép lesz a jellemző kampókkal és hegyes végekkel. A Földies jegyek jellemzői: A Bika, a Szűz és a Bak tartozik ide. A megszilárdulást képviselik, szinte egészen a mozdulatlanságig. Az anyagiasság és az alapok is fontosak a számukra. A Föld elem éltető és kiegyensúlyozó. Az egyén harmonikussága az anyag feletti uralkodási képességén keresztül mutatkozik meg: takarékos,gyakorlatias, óvatos és megfontolt. Konokká, fösvénnyé és ezzel egyidejűleg embergyűlölővé is válhat. A rögeszmék és a birtoklási vágy elhatalmasodhat rajta.Ha az egyén nagyjából tisztában van önmagával, akkor az írásképe a következőképpen alakul: írása balra dől, introverziót (befelé fordulási hajlam) mutatva. A margók szabályosak és egyenletesek. Egyenes az alapvonal, szabályos a dőlés, keskenyek a formák. Odafigyel a részletekre. Határozott, tömör, inkább lassú és megfontolt az egész íráskép. Árkádok és szögesedések is jellemzik.Rossz esetben a vonások és a vonalak merevsége tapasztalható. A betűtestet elvékonyítja, hirtelen megáll írás közben, rideggé alakítja a betűket. Balra hajló kampókat ír, lezárásokkal. Éles és inkább szöges lesz az összkép. Szabálytalan - vagy nagyon is katonás rendben álló - betűk megfigyelhetőek, amik a szabadság hiányára utalnak. A Levegős jegyek jellemzői: Az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntőa három levegős jegy. A tágulás, terjeszkedés, mozgékonyság, kezdeményezőképesség a jellemzője. A Levegő a Földet és az Eget köti össze, tehát a kapcsolatteremtés igen fontos a számára. Olyan személyiséget takar, akinek kapcsolatteremtési és kommunikációs érzéke fejlett, szeret társadalmi életet élni. Optimista és életigenlő. Szép külső megjelenése sértődékenységet, hiúságot és sznobizmust is takarhat. Mozgékonysága meggondolatlansággá, türelmetlenséggé válhat, birtoklási vággyal és féltékenységgel ötvözve.Ahogy a levegő kiterjeszti a formákat, megnagyobbodásokat, fölemelkedéseket, hullámos vonalvezetést találhatunk az írásban, általában jobbra dőlő, felfelé mutató végvonalakkal. Hangsúlyozottak a nagybetűk, kiemeltek az "énkép-betűk (az "a" és "o"). Díszített, nagy méretűek az aláírások. Laza, ívelt, folyamatos írás, gyönge nyomatékkal, de határozott vonalakkal és lendülettel. Inkább felsőzónás dominanciát láthatunk.Amikor az egyén nem képes önmagát megvalósítani, akkor keskenyekké válnak a közök, lendületessé és hullámossá az alapvonal. Hanyagul fonalas vagy olvashatatlan az írás. Aránytalan, egyenetlen nyomaték, lasszó-szerű formák halmozása, kampóval ellátott balra forduló görbék jellemzőek. Az írás összességében a mozgás, a lendület, a hév, a forróság és a labilitás benyomását kelti. A Vizes jegyek jellemzői: A Rák, a Skorpió és a Halak alapjában véve ilyenek: érzékeny, alkalmazkodó, passzív, befogadó, ösztönös és fantáziadús. A passzivitás és a nyugalom felé tendál (hajlik), illetve a szenvedés és mártíromság irányába. Álmodozásra, utópisztikus (megvalósíthatatlan) szemléletre hajlamos. Egyszerre sebezhető és megfoghatatlan ő maga is. Változékony és simulékony hajlama gyakran szeszélyességig fokozódik. Ha túlzottan feladja magát, akkor lehet alázatos, határozott elvek és vélemények nélküli egyén, aki megalázkodó, hiszékeny, lusta és irreális is.Mint a víz terjed, áramlik az írás is, kötött és folyamatos formát alakít ki. Néha fonálszerű, mintha nem is lennének domborulatok vagy zónahatárok. Ívelt, kerek, enyhén jobbra dőlő írás ez. Közepes méretek, arányaiban megfelelő zónák jellemzik. A nyomaték gyenge vagy közepes. Viszonylag nagyok a szó- és sorközök.Ha a személyiség a lehetősége határaival küzd, és nem találja önmagát, akkor az írás egésze a terjeszkedés és a lankadtság benyomását kelti. Változó sor- és szóközök, egymásba hurkolódó betűk jellemzik. Többnyire kerekek, íveltek a formák, jobbra dőlő vagy váltakozó dőlésű hullámos alapvonalak mutatkoznak. Kevert formák, nyomaték nélküli vagy gyenge "t" áthúzások. Akinek felkeltette érdeklődését ez a kis összefoglaló, annak mindenképpen ajánlanám elolvasásra Fényiné Csomor Rózsa Asztografológia című munkáját (1997.). amit a következő címen lehet megrendelni:BIOTER BT. 1464. Bp. Pf.:1342 vagy az Elixír könyvesboltban megvásárolni.Derita mNemos
Belső út és sors a kártya lapjain
A tarotkártya szimbólumnyelveA tarotkártya (vagy: tarokk) eredetét homály fedi. Európán belül Itáliában tűnik fel először, ahova is egyesek szerint arab vagy perzsa, mások szerint cigány közvetítéssel jut el. Forrásának egyaránt tarthatjuk Egyiptom vagy Kína ősi civilizációját vagy éppen az indiai kultúrát.A kártyalapok ábráiban általában is feltűnő jelentésgazdag szimbólumok arról tanúskodnak, hogy azokat eredetileg egyáltalán nem,- vagy legalábbis nem kizárólag - játékra szánták. A tarot esetében például ismert a hagyományos nézet, melyszerint azt az egyiptomi Thot, a mágiát, a nyelveket és a számokat feltaláló isten alkotta meg: a kártya lapjaiban, mint egy könyvben rejtve el a világ titkait. India kultúrájával Visnu, az egyik hinduista főisten alakja kapcsolja össze a kártya szimbólumait; négykarú alakja hordozza azokat az alapvető jelképeket, amelyek a hagyományos tarotban is jelenvannak. Ebben az összefüggésben a kártya lapjai a belső megvilágosodás útját jelenítik meg, egyes lapjai ezen út egy-egy állomását adják meg. De a tarot számait és jelképeit olykor összefüggésbe hozták a kabbalával és számmisztikájával is, valamint még számos más jelképalkotó rendszerrel.A hagyományos tarotkártya valójában kétpaklit tartalmaz: a különböző figurákat, képeket felvonultató, huszonkétszámozott lapból álló Nagy Arkánumot (amelyet a következőkben részletesebbenáttekintünk); valamint a lényegében a francia játékkártyától alig különböző Kis Arkánumot. Eredetileg a két kártyacsomag egymástól függetlenlehetett, ám az azonos használat révén lapkészleteik egybeolvadtak. A tarota 15. század elejétől rohamosan terjedt Európa mind több országában: Itáliátkövetően spanyol, portugál és francia területen hódított, majd északabbrais eljutott; közben azonban az eredetileg titkos, okkultista tanok segédletekéntalkalmazott kártya játékká lett, amelyből viszont bonyolultsága miatt a Nagy Arkánum fokozatosan kiszorult, illetve önállósulva a kártyavetés eszközévé vált.Színes, változatos, igen sokrétűszimbolikájának köszönhetően valójában éppen a Nagy Arkánum alkot ténylegesenegy olyan, kártyán megjelenő szimbólumrendszert, amely világunk és azemberi természet rejtett összefüggéseit feltárni képes.A Nagy Arkánum a köztudatban úgy él,mint a jövőbe látás eszköze. Valójában a tarot nem csupán a jóslásbanlehet használója segítségére, hanem az önmegismerésben is; és nemfeledkezhetünk meg arról sem, hogy hagyományosan a kártya lapjainak igen átfogótudást tulajdonítottak a különböző okkultista tanok: olyan átfogó tudást,amely feltárja világunk egészét, és amely láthatóvá teszi a legtitkosabbkapcsolódásokat is.Kártyavetéskor a lapokat megkeverik, arccal lefelé sorokba rendezve leterítik, majd egyesével felfordítják, hogybelőlük előbb egyenként, majd a többi lappal összefüggésben kiolvassáka keresett jelentéseket, amelyeket azok a rajtuk szereplő jelképek összetett értelmezhetősége révén hordoznak magukon. Minden laphoz egy bizonyos jelentéskör társul, ha a lap fejjel lefelé bukkan fel a felfordításkor, jelentésköréneknegatív elemei jutnak hangsúlyhoz; a kártyák egymásmellettisége olymódonbefolyásol, hogy azok erősíthetik, vagy éppen semlegesíthetik egymást.Mielőtt végül ismertetnénk az egyeslapok jelentéseit, már csak egyetlen dologra kell felhívnunk a figyelmet.Amikor a kártyák a jövőre vonatkozó kérdéseinkre válaszolnak, csupán tanácsotadnak, és nem azt mondják el, mi fog ténylegesen is bekövetkezni.Semmi sem történik meg teljes bizonyossággal abból, amit a kártya kimond;ugyanígy azonban a negatívumokat sem baljóslatként kell fogadni, hanemegyszerűen csak figyelmeztetésként.0. A Bolondnem feltétlenül együgyű; éppen egybizonyos naiv bölcsesség birtokosa, ami időnként környezete fölé emeli;kirekesztett és kiváltságokat élvező egyszerre; áhítattal képes csodálnidolgokat, ugyanakkor elég merész ahhoz, hogy azok mélyére pillantson; nemterhelik előítéletek; mindig kész az újat befogadni gyakori értelmezés: be nemtervezett esemény; váratlan, új kezdet; ha kedvező körülmények adódnak,szerencsét is jelenthet fordított állásban: esztelenviselkedésI. A Máguslényegében az átváltoztatás, az átalakításművésze; személyiségünknek azon részét képezi, amely kezdeményezi a változtatásokat,ezek hiányában ugyanis valódi énünk örökre megvalósulás nélkülmaradna gyakori értelmezés: tervbe vett változás;önbizalom, akaraterő, kockázatvállalás fordított állásban: akaratgyengeség, élhetetlenségII. A Főpapnőa tudás, a bölcsesség női alkotója;titkos, rejtett tudás hordozója; befogadó alkat; a tudás férfi aspektusánakkiegészítője, kiegyensúlyozója gyakori értelmezés: ösztönös megérzés,teremtőkészség, titkok felfedése fordított állásban: érzelmilabilitás, az intuíció hiányaIII. A Császárnőaz erő női arculata; ugyanakkor a főpapnőmellett a nőiség másik megjelenése, amely az előbbivel ellentétben nemrejtélyes, hanem teljesen nyitott; a tudatosság és a fenntartó termékenységmegtestesítője, amely viszont csak férfi párjával együtt érvényesülhetigazán gyakori értelmezés: természeti erő,termékenység; gyarapodás, biztonság fordított állásban: elszegényedés,belső viszályIIII. A Császáraz erő, az uralkodás és a cselekvésarchetípusa; természetünk energikus, férfias elemeit képviseli, de itt isfontos az ellenkező nemű elemek jelenléte gyakori értelmezés: életerő,uralkodás, hatalom, önuralom fordított állásban: cselekvésképtelenség,hatalomvesztésV. A Pápaa szellemi erőként kifejeződésre jutóférfienergia; a tudás belsőbb, rejtettebb elemeivel szemben benne a külsőirányultság az inkább meghatározó; uralkodás a dolgok szellemi természetefelett gyakori értelmezés: bölcsesség, ihletettség, jó tanács fordított állásban: téves értesülés,rossz tanácsVI. A Válaszútez a lap gyakran két női alak által közrefogottifjút ábrázol, az egyik nő tiszta, ártatlan, míg a másik csábítóan érzéki,buja; nyilvánvaló, hogy választási helyzet alakul ki, ahol is tulajdonképpena szellemiség és az érzékiség elkülönülése kényszerít döntés elé gyakori értelmezés: vonzalom, társasviszony; közelgő választás fordított állásban: döntésképtelenség;felmerülő problémák egy kapcsolatbanVII. A Diadalszekérlendületes előrejutást, nagy lépésekkelmegtett utat jelenít meg; egy világot magunk mögött hagyunk, hogy egy másikbaérkezhessünk meg gyakori értelmezés: megérdemeltsiker, jutalom fordított állásban: önzés, előmenetelmások rovásáraVIII. Az Igazságkivétel nélkül női alakban jelenikmeg (a férfi alakjában testet öltő Erő párjaként), kezében mérleggel éskarddal; a mérleg segít az értékek felbecsülésében, kiegyensúlyozásában,míg a kard a szellem ébredését jelképezi gyakori értelmezés: egyezség; józanítélőképesség fordított állásban: igazságtalanság,viszály; elfogultságVIIII. A Remetea szellemi útkereséssel járó magányszimbóluma; alakja öreges, mivel ifjúkori törekvéseivel már végleg leszámolt;ugyanakkor birtokosa olyan ismereteknek, bölcsességeknek, amely csak a sok-soktapasztalattal rendelkezők sajátja; jelképezi az állhatatosságot is gyakori értelmezés: megfontoltság,nyugalom; olykor igény az egyedüllétre; önállóság, magabiztosság, tapasztaltság fordított állásban: önfejűség,önteltség; elszigetelődésX. A Szerencsekeréka folytonos mozgás, a forgandóság jelképe gyakori értelmezés: szerencse;lehetőség váltásra, változtatásra fordított állásban: egy szerencsésidőszakot rossz követXI. Az Erőgyakran oroszlánnal küzdő férfi alakjábanjelentkezik; jelentésében így a puszta fizikai erőn is győzedelmeskedő,magasabbrendű, halhatatlan szellemi erőt mutatja fel gyakori értelmezés: jól kiérdemeltgyőzelem; a megfelelő alkalom megragadása fordított állásban: vereség; behódolás;elszalasztott alkalomXII. Az Akasztott Emberezen a kártyalapon lábánál felfüggesztvelógó emberalak jelenik meg, akinek az arca mégis nyugodt; alakja az emberi törvényekelleni lázadozást jeleníti meg, ami viszont egyben azt is jelenti, hogyazokkal szemben inkább a természethez igazodna, a maga útjain járna; akereszténység számára a keresztfához kapcsolódó halál képe is, így áldozatosságotis megjelenít gyakori értelmezés: önfeláldozásjó ügyért; ösztönösség fordított állásban: hasztalan erőlködésXIII. A Halálnem a rettegett vég, hanem az örök körforgásszükséges eleme, a megújulás lehetőségének hordozója; a halál fordulópont:a szellemi világba való átjutás küszöbe gyakori értelmezés: gyökeres belsőváltozások; egy fennálló rossz vége fordított állásban: tehetetlenség,megrekedésXIIII. A Mértékletességaz akasztás és a halál megrázkódtatásaután a béke és a nyugalom képe következik; a test önző vágyaitólelszakadva éppen a mértékletesség segíthet hozzá a helyes megőrzéshez gyakori értelmezés: békesség;megfontoltság; mértéktartás, "arany középút" fordított állásban: kiegyensúlyozatlanéletvitel, mértéktelenségXV. Az Ördögalakja az alvilág jelképe, de magánaka képnek itt mégis a próbatétel a legfontosabb mozzanata; alkalmával mégerősebb önvizsgálatra kényszerülünk, ha át akarunk jutni ezen az akadályon gyakori értelmezés: kihívás fordított állásban: káros vágyakfeléledése, hataloméhség, birtoklásvágy előretöréseXVI. A Toronyaz összeomló torony a bukást követőpusztulást hivatott megjeleníteni; de egyben megújulás lehetőségét ishordozhatja gyakori értelmezés: váratlan kihívás;elfojtott érzelmek felszabadulása fordított állásban: egyensúlyvesztés;súlyos érzelmi válságXVII. A Csillaga megtisztulás utáni (az Ördög és aTorony utáni) újjászületés egy magasabb régióban, a lét magasabb szintjén gyakori értelmezés: tágulóhorizont és belső látókör; megújuló élet fordított állásban: szűklátókörűség; kishitűségXVIII. A Holdelsősorban női jelkép; belső lényegünkethivatott feltárni; figyelmeztet arra is, hogy az ellentétes erőket végleg kikell békítenünk; a belső megbékélés szimbóluma lehet gyakori értelmezés: ideje ösztönösmegérzéseinkre hagyatkoznunk; bíznunk kell önmagunkban fordított állásban: félelemmegszokott dolgok feladásától; rettegés az ismeretlentől; bátortalanságXVIIII. A Napa férfiasság alapszimbóluma; az ellentétek feloldódása révén megszülető egység fényét, erejét jeleníti meg; azonban a Nap is örök körforgást mutat, ezzel jelképezi azt, hogy az élet körforgása is örök gyakori értelmezés: siker; jelentős teljesítmény fordított állásban: látszatsiker; kétes eszközökkel elért sikerXX. Az Ítéletképén egy angyal harsonájába fúj, ésennek hangjára holtak kelnek ki sírjaikból; lehet ez a minden lelket megmentő egyéni feltámadás jelképe; de szimbolikusan megjelenítheti a közösség egészének megváltását is gyakori értelmezés: gyógyulás; újjászületés fordított állásban: méltó büntetés; elszalasztott alkalomXXI. A Világképében a teljesség legfőbb szimbólumajelenik meg; állapotában (mint végpontban) minden elem győzelmesen egyesül;felszabadultság, minden korlát leomlása jellemzi ezt az abszolút teret,melyben megszűnik a tudatlanság, és amelyben megvalósul a tökéletesszabadság gyakori értelmezés: beteljesedés; új utak fordított állásban: elégedetlenség;az újjal való szembenézés megtagadása.- cp -
Földanya gyermekei - Az észak-amerika indiánok törzsi vallásai
Az észak-amerikai indián őslakosság törzsi vallásaiAz Észak-Amerikát az európai hódítók beözönlése előtt egyenletesen és szinte teljesen benépesítő, és tulajdonképp a térségben kizárólagosan meghatározó indián népességigen gazdag és változatos kultúrával rendelkezett. Ezen belül ugyanakkor a törzsi tagolódás miatt több különböző hiedelemvilág alakult ki. E törzsi vallások mindegyike más és más helyi jegyekkel, jellegzetességekkel is rendelkezett, ám egy momentum valamennyi népcsoport közös sajátja volt: ez pedig a föld vallásos, mély tisztelete. Az ősi indián szemlélet szerint a földet az embernek becsülnie, tisztelnie kell: a föld táplál és menedéket nyújt, így az cselekszik helyesen, aki szoros közösségben, kölcsönösségben él együtt a földdel, nem pedig csak kihasználja, kizsákmányolja azt, mint ahogy azt felfogásukban az újonnan érkezett idegen telepesek tették.Az indián őslakosság eredeteFöldtörténeti kutatások alapján ma általánosan elfogadott, hogy i. e. 73000 és 45000, valamint 25000 és 14000 között a mai Bering-szoros helyén szárazföld volt, ami hídszerűen kötötte össze Ázsiát és Amerikát, és amely földhídon át érkezhettek Amerika első lakói Szibériából (kutatások szerint a Bering-szoros két oldalán a közös nyelvi és kulturális hagyományok napjainkig nyomon követhetők).E népcsoportok - amelyek jellemzően vadászó életmódot folytathattak - feltehetőleg állatcsordákat követve, a jégkorszak végén nyomultak be a kontinens területére. Az észak felől érkező újabb és újabb csoportok idővel magukba olvasztották, vagy mind lejjebb szorították a korábban érkezetteket, és ennek a több hullámban lezajlott népvándorlásnak köszönhetően népesült be végül Amerika egésze.Törzsi vallásokAlapvetően igen élénk képzelőerőről tanúskodó, sokszínű, változatos hiedelemvilág jellemzi az indián népesség egészét, ugyanakkor az egyes helyi érvényű jellegzetességek mellet néhány általánosabb motívum jelenléte e térségben szintén adott. Lényegbeli megegyezéseket találhatunk a kultuszok jellegét, tárgyait és gyakorlatait tekintve; a továbbiakban viszont a közös alapok a helyi viszonyoknak megfelelően módosultak.E téren befolyásoló erőként adódik az adott törzs sajátos életmódja (táplálékszerzés mikéntje, élettérkialakítása, stb.), továbbá társadalmi berendezkedésének fejlettségi foka, de például kereskedelmi vagy egyéb érintkezés révén szomszédos törzsek életvitelének egyes vonásai is hatást gyakorolhatnak egy népcsoport vallási életére és hiedelmeire sok más egyéb mellett.Az amerikai őslakosság világszemléletét, szokásrendjét, életmódját és tárgyi emlékeit kutató szakemberek -antropológusok, régészek, kultúrtörténészek és valláskutatók -tulajdonképpen éppen az egyedi és az általánosan meghatározó kulturális jegyek feltárásával járulnak hozzá a törzsi vallások megismeréséhez is, ezáltal ugyanakkor fény derülhet általában is a vallás mibenlétére.A természet szellemeinek tiszteleteNagy vonalakban elmondható, hogy a kontinens törzsi vallásaiban mindig központi szerephez jut a természet vallásos tisztelete, amely a föld és táj elmélyült szeretete mellett megnyilvánulhat állatok, növények és egyéb, a környezetben fellelt jelenségek kultikus tiszteletében egyaránt. Ehhez kapcsolódik a szellemvilágba vetett hit,amely magját képezi e vallásoknak. Ebben a világszemléletben minden jelenségnek a fizikai megjelenésen túl van szelleme, amely az alak megsemmisülésével is tovább létezik (halhatatlanság), és valójában a vallásos tisztelet, a kultusz ehhez kötődik. A szellemvilág és az emberek világa között egy kiválasztott személy, vagyis a sámán közvetít, aki főként gyógyítással, jövőbelátással szolgálja közösségét, de alakjának általában is központi szerepe van a rítusok gyakorlásakor, ugyanis ezek a szellemekkel kapcsolatos ősi élményeken alapulnak. Az adott törzs mítoszait, önmeghatározását és hovatartozás-tudatát is éppen egy-egy ilyen kultusz szolgáltatja.A kultuszt és gyakorlatát leginkább az élelemszerzés módja határozta meg. Az Észak-Amerika belső vidékein élő nomád, főként gyűjtögetéssel és vadászattal élelmet szerző csoportok vallásaiban például a gyakran mostoha, kiszámíthatatlan természeti körülmények a növények és az állatok tiszteletét hangsúlyozó világkép kialakulásához vezettek. Növények begyűjtésekor imádkoztak azok szellemeihez, valamint apró gyöngyöt temettek az egy-egy gyökér kitépésekor keletkezett lyukakba. Vadászatot követően a megölt állat egyes testrészeit eltemették, és közben imádkoztak annak szelleméhez, hogy kiengesztelődését elnyerve biztosítható legyen a következő vadászat sikere is. Gyakran a gyógyítás erejét szintén az állatok szellemeitől származtatták, de állatokról neveztek el csillagképeket, valamint a térség mitológiája is bővelkedik állatokra és növényekre utaló mozzanatokban: lényegében a világ teremtését, a természeti rend és az emberi szokásjog kialakulását mind-mind állatok régmúltbeli cselekedeteivel magyarázták.Másutt meg éppen a halászatot biztosító folyó, vagy tengerpart kultusza alakult ki, megint máshol pedig a termőföld hangsúlyos tisztelete, amennyiben az adott törzs életmódjában a földművelés volt a meghatározó.Rítus és megújulásIgen hasonló volt a szertartások éves rendje is. Mindenhol találhatunk az életút fordulópontjaihoz - születéshez, felserdüléshez, párválasztáshoz, öregséghez, halálhoz - kötődő rituális eseményeket, beavatási szertartásokat. Az előbbi szakrális események pedig még további (társadalmi, gazdasági, természeti természetmegújító, egyensúlyhelyreállító szerepű) elemekkel is kombinálódhattak.A szertartások lényege tulajdonképpen minden esetben az volt, hogy átjáró nyíljon az emberek és a szellemek világa között. Mivel az indiánok számára valójában a vallási tevékenységek a lét minden más terével szorosan összefonódva jelentek meg (hasonlóan a művészethez), nem is választható igazán szét egy adott mozzanat és az ahhoz kötődő vallásos rítus.Általánosan talán a különböző természeti elemekhez kapcsolódó szertartások lehettek a legmeghatározóbbak. Hangszerekkel kísért énekszó mellett (gyakran különböző állatmaszkokat viselő) táncosok a szellemek különféle cselekedeteit mutatták be, ezzel maguk is részesei lettek az adott ősi, mitikus eseménynek; egy-egy ilyen cselekmény újabb és újabb megjelenítésével tulajdonképpen folyamatosan megújították a fennálló világrendet, és biztosították az optimális egyensúly fenntartását, illetve visszaállítását, helyreállítását; végeredményében pedig ezen egyensúlyállapothoz kapcsolták a termékenységet, a vidék élelemgazdagságát, és az élet megszokott mederben való haladását, az életszakaszok megfelelően zajló, természetes menetét, amely szintén a szellemvilág segítségével, beavatási szertartások során valósult meg.Közösségépítő szokások a fejlettebb kultúrákbanA társadalmilag összetettebben szerveződő, bonyolultabban rétegződő (állandó lakhelyen letelepedett, épp ezért is kifinomultabb közösségi szokásokkal rendelkező) törzseknél jelentős szerephez jutottak azok az ünnepek, szertartások, amelyek különböző törzsi és családi kapcsolatokat, közösségi viszonyokat voltak hivatottak egyrészt kialakítani, másrészt fenntartani, erősíteni.Észak-Amerika északnyugati partvidékének népeinél volt például jellemző ilyen ünnep, amelyet ott ajándékosztó ünnepnek neveztek. Az eseménynek volt egy házigazdája, aki több közösségből is vendégeket hívott magához. Az összejövetelen étellel kínálta az egybegyűlteket, közben pedig ő maga bizonyos kiváltságokat élvezett: felvehette például ez alkalomból egy nem rég elhunyt hozzátartozója társadalmi címét, kiváltságát; mindez ünnepélyes formában került kinyilvánításra; az ünnep végén pedig ajándékokat is kaptak a vendégek a házigazdától, amit elfogadva kifejezték, hogy elismerik a házigazda jogait. Lényegileg ezzel a tanúskodással helyettesítettek minden közokiratot, az esemény szájhagyomány útján lett a közös emlékezet részévé.A hagyományozásEzekre a közösségekre legtöbbször nem volt jellemző az írásbeliség (eltekintve kevés képírásos kultúrától), így a vallásos mítoszoknak ugyanúgy nem maradhatott fenn írásos emléke, akár például a társadalmi-történelmi eseményeknek. A törzsi vallások nem rendelkeztek szent iratokkal; így viszont annál nagyobb jelentősége volt az élőszóban való hagyományozásnak. A törzs idősebb tagjai elénekelték, esetleg el is játszották az ősi mitológia történeteit a fiatalabbaknak. Ez azonban sokkal több volt egyszerű mesélésnél: egy-egy ilyen alkalommal jelenvalóvá vált az adott nép gondolatvilágának egésze; az átélhetőség révén a fiatalok ezekből a történetekből is sajátították el a közösségi élet helyes módját, fogásait, valamint a közösségi emlékezet meghatározó elemeit.A törzsi vallások válságaA "civilizált" hódítók beözönlésével, erőszakos térhódításával éppen a kulturális folytonosság szakadt meg az indiánok számára, idővel felbomlott a hagyományozás egykor generációk sokaságát átfogni képes láncolata is.Az indián törzsekben élők számára az élet minden területén radikális változások következtek el; a rohamosan növekvő tömegekben érkező telepesekkel egyre kevésbé vehették fel a versenyt az őslakók, akik lassan idegen szokások átvételére kényszerültek a túlélés érdekében. Előbb csak fokozatosan kisebb és kisebb területekre szorultak vissza, majd végül életterük rezervátumok apró pontjaira szűkült. A rezervátumokba kényszerülő indián közösségekben felbomlottak a hagyományos törzsi berendezkedések, megváltozott az életforma, ami viszont azt eredményezte, hogy értelmetlenné, vagy kifejezetten lehetetlenné vált már tovább is fenntartani a régi értékrendet és szokásokat, és ez aztán az ősi vallások fokozatos elhalásával is együtt járt.Mára már tulajdonképpen nem léteznek ősi észak-amerikai törzsi vallások, mert ha ugyan egyes szertartásokat életben is lehet tartani, ez még nem képes egy egész hitvilág helyreállítására; a kulturális érintetlenség állapota soha nem nyerhető vissza. Ugyanakkor az indián vallások példája is mutatja: akár csak a legkisebb nép hagyományos világa is az emberi kultúra egészének értékes részét képezi.- cp -
Az eszkimók hiedelemvilága
A hatalmas néptömegek mindennapjait meghatározó világvallások - mint például a kereszténység, az iszlám, vagy a buddhizmus - mellett számtalan törzsi vallás is jelen van világunkban. Ilyen vallási közösségeket a törzsi társadalmakban élő népcsoportok alkotnak, földrajzilag pedig bárhol találkozhatunk velük: Óceániától Szibériáig.A ma is létező törzsi vallások általában olyan kultúrákban játszanak fontos szerepet, ahol még jelenleg is a törzsi berendezkedés adja meg alapjaiban a társadalmi viszonyokat. Az ilyen népcsoportok sokszor még egészen a legutóbbi időkig sem rendelkeztek írásbeliséggel, életmódjukat pedig erősen a természettel való szoros együttélés alakítja. A közösséget körülölelő természeti környezet azonban ilyenkor nem csupán megélhetést nyújt, hanem oltalmazó otthont is.Bár az ilyen vallások nem rendelkeznek saját írásos forrásokkal, szent könyvekkel, iratokkal, ez még egyáltalán nem eredményezi azt, hogy ezeknek ne lenne mindenre kiterjedő, mindent magukban foglaló rendszerük, egységes világképük. Van továbbá saját fejlődéstörténetük: alakulásuk nyomon követhető. Végeredményében pedig azt is mondhatjuk, hogy velük foglalkozni azért is érdekes lehet a számunkra, mivel valójában ezek képezik az összes vallás eredetét, alapját; bennük az ember általános vallásos hiedelemvilága, vallási örökségünk egésze tárul fel.Az Észak-Amerika sarkvidéki területeit benépesítő eszkimó közösségek jó példát szolgáltatnak a törzsi berendezkedésű népcsoportokra. A főként (kajakos) tengeri halászó és vadászó életmódú eszkimók valójában több nyelvi csoportot alkotnak (inuitok, jupikok, aleutok, stb.), ám ezek közös eredetűek: a régészek feltételezése szerint kb. nyolc-tízezer évvel ezelőtt érkezhettek e területre azon a földhídon keresztül, amely akkor még a Bering-szoros helyén volt. Az egyes csoportok kultúrájukat és hiedelemvilágukat tekintve a széttagolódás ellenére is nagyon hasonló maradt.Világfelfogásuk szerint ugyanabban a fizikai térben két világ - látható és láthatatlan - található meg egyszerre, ezek pedig további szintekre tagolódnak. Az emberek világa és a szellemvilág között finom egyensúly áll fenn; ezt a rendet megbontva, vagyis a szellemeket megsértve viszont betegség, zord időjárás következett a halandóra - ezt elkerülendő a közösség minden tagjának el kellett sajátítania a helyes viselkedés elemeit.A két világ közti határvonal ugyanakkor olykor átjárhatóvá válik: születéskor, halál esetén, vagy a serdülőkor elérésével (beavatás) a legmeghatározóbb ez az átjárhatóság-élmény, az ilyen alkalmak rítusok révén valósulnak meg. Az emberek és a szellemek világa közti határ tehát nem egy pontosan meghatározott, merev vonal, hanem nagyon is képlékeny, állandóan változó és nyitott.Gyakran találkozhatunk az ilyen hiedelemvilágban élő közösségben sámánnal, azaz olyan személlyel, aki segítséget nyújthat a szertartásoknál, és aki különleges képességei által folyamatosan kapcsolatban van a szellemek világával. E sajátos tudásnakköszönhetően képes gyógyítani (mind testi, mind lelki és szellemi téren), természeti csapást elhárítani, - lényegében az emberek által esetlegesen megharagított szellemek kiengesztelését végzi el hozzáértés, a szellemekkel való kapcsolatfelvétel képessége révén.Hiedelmeikben fontos szerephez jut továbbá az az elem, hogy minden élő és élettelen dolognak lelket tulajdonítanak. Szemléletükben például az elejtett állat lelkét ki kell engesztelni, és meg kell nyerni a vadászatot követően (így biztosítva a következő vadászat sikerét is: úgy vélik, ha tiszteletteljesen bánnak az állatokkal, azok ismét megengedik majd, hogy elfogják őket). Elképzelésük szerint egy mitikus régmúltban minden állat képes volt emberi alakot ölteni, mára azonban az állatok elvesztették e képességüket, és csak bizonyos alkalmakkor válik láthatóvá szemükben az emberi arc alakjában megjelenő lélek. Ha a vadásznak része van ilyen megnyilatkozásban, akkor a következő ünnepi alkalomra a látomás alapján maszkot készít, és énekes, zenés kíséret mellett eltáncolja a találkozás élményét.A sámánok és a törzsek öregei vigyáznak az éves szertartási rend megtartására, amelyek több kisebb (helyi jelentőségű) ünnep mellett általában a következő jelentősebb közösségi eseményekből állnak: ajándékozó vagy kérő ünnep (faluközösségen belül ajándékokat cserélnek, megerősítendő a rokonsági kapcsolatokat); halottak ünnepe (biztosítja, hogy az elhunytaknak legyen elegendő élelmük, ruházatuka túlvilágon); fókák, illetve egyéb zsákmányállatok ünnepei (az állatok lelkének kiengesztelésére); szellemhívogató ünnep (a legínségesebb időszak szertartása, melyben a szellemektől sikeres vadászatokat kértek az elkövetkező esztendőre).A vallásos hiedelmek a mindennapi élet szerves részét alkotják: hiedelemvilág és életvitel valójában nem különül el egymástól, az egyes törzsi vallások elemei még ma is szorosan összefonódnaka mindennapok mozzanataival; a vallásos elképzelések hatásai megjelennek az élelemszerzésben, a kézművességben, a közösségi kapcsolatrendszerekben- azaz a mindennapok szokásaiban általában.Idővel természetesen már elkerülhetetlenné lett a külvilág némi behatása (egyes területeken például ideiglenes orosz befolyás hatására az ortodox vallás is megvetette a lábát), ám az ezzel való együttélés mellett is élő maradt az ősi, hagyományos hiedelemvilág, a néhol felvett kereszténység mellett is újra felélednek a törzsi vallások elemei.- cp -
Tao - az út és erény
Tao - a kínai nyelvben azt jelenti: út; elvonatkoztatott értelemben a dolgok menetét, a világ kozmikus rendjét, a mindenséget átható őslelket, őserőt jelöli. A taoizmus vallási és filozófiai irányzat egyszerre, a kínai világszemléleti rendszer, az univerzizmus része, központi eleme.A népi hagyomány szerint a taoizmus alapítója Lao-ce kínai filozófus, akinek az i. e. 6. századra helyezik működését, valójában azonban személye történetileg nehezen azonosítható be. Számos legenda fűződik a kínai bölcshöz, akinek neve öreg mestert jelent: a hagyomány szerint Lao-ce egy Jangce-vidéki kis faluban született, méghozzá úgy, hogy anyja már 81 esztendős volt, amikor is egy napsugár teherbe ejtette, és ezután újabb 81 év telt el, amíg gyermeke a világra jött; Lao-ce egy ideig udvari levéltárnok volt Lojangban, az akkori fővárosban, majd élete vége felé egy fekete ökör hátán el akarta hagyni Kínát (alakját sokszor így ábrázolják), ám a határszoros parancsnoka feltartóztatta, felszólítván arra, hogy előbb írja le gondolatait a világról és az életről, - ennek a kívánságnak a teljesítéseként született meg a taoizmus alapvető műve, a Tao-tö-king ('Az Út és Erény könyve'); ezt követően a mester "nyugat barbárainak" kezdte hirdetni a taóról szóló tant.A taoista bölcseleti, világszemléleti rendszer megalapozása tehát a Tao-tö-kingben található, amelyet a hagyomány ugyan Lao-ce írásának tart, ám keletkezése igazából az i. e. 4. századnál korábbra nem tehető. A mű 81 - részben rímes - rövid szakaszból áll, amelyek változatos, kötetlen szerkezetűek, és misztikus elemekkel át- meg átszőve, aforisztikus formában, igen élénk költői képekkel, kifejező nyelven íródtak. A Tao-tö-king központi eleme a tan alapvető fogalmának, a taónak egy átfogó kifejtése, értelmezése. Itt a tao a mindenség alapját képező világtörvény, természettörvény jelentésében szerepel, a dolgoknak és a jelenségeknek időben örök és térben végtelen lényegét alkotja. A taoizmus tanítása szerint az egyén számára a helyes utat a taóval való összhang megtartása jelenti. Az emberi tevékenységek: a társadalmi rend, törvénykezés, államszervezet felállítása csak megzavarja a mindenség rendjét, törvényét, egyensúlyát; így a tanítás lényegében a közélettel, a kialakuló feudális osztályrendszerrel is szembeforduló, akár a lázadás támogatásáig is eljutó eszmerendszerré lett. A taoista nézeteket vallók számára tehát a világrendjébe való be nem avatkozás, a "nem cselekvés" (wu wei) a legalapvetőbb elv. A taoizmus elítéli az önző célok, önös érdekek követését, a haszonelvűséget, a háborúskodásokat, mások leigázását és eleve minden erőszakos cselekedetet; általában békés, szemlélődő, mértékletes magatartást tart ideálisnak, bölcsnek és követendőnek.Lao-ce filozófiai rendszerét még számos más tanító bővítette, fejlesztette tovább, majd az ilyenformán az i. e. 4-3. századra alapjaiban már kialakult irányzat az ősi népi kultuszok és samanisztikus hiedelmek elemeit magába olvasztva az időszámításunk kezdete körüli időre már vallási gyakorlattá is vált. (Így az eredetileg semmilyen személyes istenséget nem tartalmazó gondolatrendszerben idővel számos kisebb-nagyobb istenség, szentség - pl. Lao-ce - vallásos tisztelete is megjelent.) Az ily módon vallási gyakorlattal is rendelkező taoizmus vetélytársa lett a rövidesen Kínában szintén terjedni kezdő buddhizmusnak, amelynek mintájára maga is laza egyházszervezet kiépítésébe kezdett: papság alakult, szerzetesrendek születtek. Rendszeréhez számos korai "tudományos" gyakorlat - alkímia, orvoslás (akupunktúra, moxa) -, valamint meditáció, diéta, tornagyakorlatok rendszere is kapcsolódott.Az idővel vallássá lett taoista filozófia tehát külső hatásokat is befogadva a történelem során számos elemet tett a magáévá, így alkotva meg a kínai népesség máig meghatározó, sokszínű vallási és világszemléleti rendszerét.
Krisna útján - A Magasztos szózatát követve
Bár Magyarországon csak a 90-es évek eleje óta és tőlünk nyugatabbra is csupán a hatvanas évektől találkozhatunk Krisna-hívőkkel, vallási mozgalmuk valójában nem új keletű.A vallás hívei mozgalmukat az Indiában kialakult hinduizmus egyik ágából, a vaisnavizmusból (Visnu-hit) eredeztetik. Visnut (vagyis a 'megtartó' istent, akinek egyik "megtestesülése" Krisna) tisztelő közösségekről már az időszámításunk kezdete előtti időkből is tudunk, a 10. századból származó források pedig már India-szerte élénk vaisnava mozgalomról számolnak be. Főként Dél-Indiában örvendett igen nagy népszerűségnek ez a vallás: itt működtek az üzenetét hirdető korai nagy tanítómesterek (ácáryák) is, akiknek az anyagi és a lelki világról szóló tanaik nemzedékről nemzedékre öröklődtek.A virágkort a 15. század hozta meg, ekkor született Œri Caitanya Maháprabhu, akit Krisna legutóbbi inkarnációjaként (földi megjelenéseként) tisztelnek, és aki zenés, énekes felvonulásokat rendezve terjesztette a Krisna-tudatot, hirdette az Isten iránti önzetlen szeretetet (és ő ajánlotta a lelki megtisztulás és az önmegvalósítás útjaként a "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare" ima éneklését is).A modern Krisna-tudatú mozgalom szempontjából kiemelkedő évszám 1965, ugyanis ekkor érkezett az Amerikai Egyesült Államokba A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, aki szellemi vezetőként a Krisna-tudat angol nyelvű terjesztésébe kezdett. Ezután alakult meg a vallási mozgalom világszervezete Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete néven (ISKCON - International Society for Krishna Consciousness), amely templomokat, iskolákat, farmközösségeket tart fenn a világ számos országában.A mozgalom tanai - hasonlóan a hinduizmus egészének bölcseleti rendszeréhez - a több ezer éves védikus irodalomra támaszkodnak, amelynek filozófiai alapműve a Bhagavad-gitá; külön ezen irányzat számára kiemelkedő jelentőségű még a Œrimad-Bhágavatam című eposz, valamint a vaisnava filozófiát is bemutató, költői formájú Caitanya-caritámrta.A vallás világszemléletének alapjait itt szintén a lélekvándorlás, valamint lelki és anyagi világ megkülönböztetése képezik. A 'Legfelsőbb Személy', azaz Krisna a lelki világot - az örök lét, a teljes tudás és a tökéletes boldogság birodalmát - képviseli, amelybe az anyagi világból a megtestesülések hosszú láncolatába vetett lélek önző és bűnös cselekedeteitől megszabadulva megtérhet.E megszabadulás, megtisztulás jegyében zajlik lényegében a hívő életvezetésének minden mozzanata, ez határozza meg a szokásokat: az öltözködést, az étkezést, a vallási gyakorlatokat, stb. is... (Például: a leborotvált fej az anyagi kívánságoktól való mentességet, míg a meghagyott hajtincs az egyetlen, Istenhez fűződő ragaszkodást szimbolizálja; a hívek nem fogyasztanak húst, halat, tojást, nem élnek kábító- és mámorítószerekkel - beleértve az alkoholt, a kávét és a cigarettát is -; fontos vallási gyakorlat a meditáció, amelynek célja a felszabadulás a szív megtisztítása által és amelynek alapját a fentebb idézett ima képezi - ezt egy rózsafüzérhez hasonló, száznyolc fagolyócskából álló imalánc japalánc szemein végighaladva ismételgetik mantrázás.)Hazánkban 1989 óta bejegyzett kisegyház a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége; a szervezet tevékenységét alapvetően az egyes közösségek fenntartása képezi (jelentős gyülekezeteket találhatunk Budapesten és Debrecenben, ahol templomban élő szerzetesi csoportok is működnek a külső hívőtáborok mellett), de jellemző még a könyvterjesztés, ételosztás a rászorulóknak; valamint egy kulturális központ és biofarm - a somogyvámosi Krisna-völgy - működtetése. A hazánkan is egyre jobban terjedő vallásalkapcsolatban kérdéseikre az alábbi címen kaphatnak választ: www.krisna.hu - cp -
Hinduizmus - Az örök törvény vallása
Az India területéről származó hinduizmus - a judaizmus mellett - a legrégibb, máig is élő vallás, amely négyezer éves múltra tekinthet vissza, és amelyet a hinduk szanátana dharmának, vagyis "az örök törvény vallásának" neveznek.A többi nagy világvallással ellentétben a hinduizmusnak nincs számon tartott alapítója. Gyökerei az Indus folyó völgyében, még az árja benyomulás (i. e. 18. sz.) előtt kialakult indiai kultúráig nyúlnak vissza. A papság (azaz: bráhmanok - innen a hinduizmus későbbi elnevezése: bráhmanizmus) igyekezett a betelepülő árják ősi vallását a térség őslakóinak vallásával egységes rendszerbe foglalni; általában elmondható viszont, hogy ilyen zártság nem jött létre, később is sokféle külső tant, kultikus elemet olvasztott magába a hinduizmus.A főbb isteneknek és istennőknek több alakjuk és elnevezésük is ismert; köreiket számos, korábbi mitológiákban szereplő, némileg alárendelt istenség egészíti ki; de démonok és szellemek is helyet kaptak a hitvilágban. Mindezek mellett a hinduizmusban fennmaradt a bálványimádás, valamint állatok (tehén, majmok), növények (lótusz), hegyek és folyók tisztelete is. A legfőbb istenek: Brahmá (az alkotó), Visnu (a megtartó; tíz "megtestesülése"avatárája van) és Siva (a pusztító-megújító). Ugyanakkor idővel kialakult a Világlélek fogalma is, amely szerint a mindenség egészét egyetlen örök, végtelen, változatlan és egységes szellemi létező alkotja, és a dolgok, élőlények csupán ennek különböző megjelenési formái.A hinduizmus szent nyelve a szanszkrit, szent könyvei a Védák (Brahmá kinyilatkoztatásai, himnuszok, szertartási szövegek) és az ezekhez kapcsolódó magyarázatok (upanisadok filozófiai tanítások, bráhmanák szertartásmagyarázó szövegek, áranjakák értelmezések). A hinduizmus irányzatainak legtöbbjében a Bhagavad-gitá a legfontosabb szent irat, amely költemény formájában foglalja össze a vallási élet alapjait és a társadalmi valóság egészét.A hinduk számára vallási és társadalmi élet elválaszthatatlan. A hitvilággal és a gyakorlattal szerves kapcsolatban van a kasztrendszer, a társadalmi és vallási rétegek hierarchikus felépülése. Az egyes ember hierarchiában elfoglalt helyét életmódjának erkölcsi és fizikai tisztaságának mértéke határozza meg. A legmagasabban találhatjuk a tanítók (papok, bráhmanák) rendjét, tagjai szellemi dolgokkal foglalkoznak, és óvják magukat a tisztátalanságoktól. Második rendként a harcosok (ksatriják) állnak, akik a társadalmi rend fenntartásáról gondoskodnak. Őket követi az állattenyésztőket, földművelőket, kereskedőket és iparosokat magában foglaló dolgozók rendje (vaisják). A hierarchia legalsó fokán a tisztátalan dolgokkal foglalkozók csoportjai állnak (sudrák és páriák).A hinduizmusban alapvető fontosságú a születés, halál, újjászületés állandó körforgásának és az önmagát folyton megújító világ örökkévalóságának tana (nincsen tehát kezdet és vég, sem pedig egyedi jelentőségű pillanat, hiszen állandóan minden letűnik, majd visszatér). Meghatározó továbbá az a hit, hogy minden emberi tettnek, gondolatnak következménye van, amelyet viselnie kell az egyénnek. Az előbbiekhez kapcsolódik a lélekvándorlás eszméje, amely szerint a lélek folyton más és más testben születik újjá, attól függően, hogy hogyan tartotta meg előző testetöltése idején rendjének szabályait; egy-egy megszületést követően azonban átjárás más rendbe nem lehetséges. A kasztrendszer megváltoztathatatlanságának központi tanát leginkább az előbbiek szilárdítják meg. Idővel viszont az egyén aszkézis útján megszabadulhat a folytonos újjászületések forgatagából, azaz elérheti a nirvána állapotát.Látható tehát, hogy maga a vallási rend igen sok téren határozzameg a mindennapi életet, (valamint a jogrendet is) és akkor még nem is tértünk ki részletesebben az étkezési szabályozásokra, azalkoholfogyasztás tilalmára, vagy a poligámiára, mégis jól látható, hogy a hinduizmus tipikus példája az olyan vallásoknak, amelyek nem egyszerűen a hit kereteit adják meg, hanem az élet egészére kiterjednek. Ma a hinduizmus területileg főként Indiára jellemző, ahol a lakosság 80 %-a (megközelítőleg 550 millió ember) hindu vallású, de számos más térségben - például Délnyugat-Afrikában, vagy Ázsia déli országaiban - is jelen van. A hinduizmus tanainak számos változata él egymás mellett, ugyanakkor elmondható, hogy ezek egyike sem törekszik kizárólagosságra, de a hinduizmus egészében sem térítő jellegű vallás.- cp -
Szimbólumok
Szimbólumok között élünk. Jelképek egész rendszere veszi körül mindennapjainkat és ünnepeinket egyaránt. Tudomásul vesszük jelenlétüket, üzeneteket fogadunk be általuk, ám legtöbbször talán anélkül, hogy a mélyebb rétegekre is felfigyelnénk.Pedig a szimbólum szerepe valójában az, hogy az emberi gondolkodás, világlátás mélyebb, összetettebb elemeinek adjon kifejeződést. Jeleket életünk megannyi terén használunk. Egy egyszerű kép valamilyen jelentéssel társul, majd a jelekből rendszer áll össze (az írott és beszélt nyelv az egyik legelemibb példája az ilyen elven működő jelrendszereknek). Ilyenkor a minél jobb felismerhetőség, a minél egyszerűbb és egyértelműbb információátadás a cél, összességében ezt a folyamatot nevezhetjük kommunikációnak.Ugyanakkor létezik egy egészen másfajta, talán bonyolultabbnak látszó - mindenesetre más síkon zajló - használata is a jeleknek: ez a szimbolika. Ebben az esetben ugyanis más tartalmak megjelenítésére törekszik a jelképeket használó személy. A személyiség mélyebb érzései, az őt körülvevő világról alkotott benyomásai, szinte szellemiségének egésze alakul képpé. A jelkép kezelése mindezek mellett ösztönösebb tevékenység; az archaikus kultúrák spirituális életében egyfajta mélyebbről eredő, közvetlenül ki nem fejezhető, beleérzést is igénylő tudást jelenítenek meg segítségükkel.A színek és formák Az emberi gondolkodás a kezdetektől fogva ellentétes erők küzdelmét és egységbe olvadását látta a világ működésében. Az embert körülölelő, eleven természet szimbólumokon keresztül fedte fel önmaga lényegét, valamint működésének alapvető törvényeit a beavatottak számára.A szimbólumok egyszerű mértani alakzatokból és színekből építkeznek, amelyek viszont már maguk is rendelkeznek jelentésekkel. A kör - mint önmagába záródó végtelen vonal - az örökkévalóságot és a világ végtelenségét jelenítheti meg; a négyzet szabályosságával a világ rendjét, szilárdságát képezi le, a mindenséget alkotó négy elem (levegő, tűz, víz, föld) harmóniáját összegzi az ősi jelképrendszerekben; a csúcsával felfelé tekintő háromszög a tűz és a férfiasság, míg lefelé fordított párja a víz és a női elem megjelenítője. Általánosabban is elmondható, hogy a szimmetrikus, arányos formák nyugalmat, egyensúlyt képviselnek, a szabálytalanok viszont diszharmóniát, feszültséget sugallnak.A színek közvetlen módon keltenek bennünk érzelmeket, így nem csoda, hogy a szimbolikában is igen meghatározó a szerepük. A fehér a tisztaságot jelképezi, egyes kultúrákban viszont a halál, az élettelen (vértelen) test színe; a sárga anap és az arany színét mutatja fel, a hinduizmusban az igazság jelképe; a zöld a természet, az egészség és az újjászületés szimbóluma; a vörös az életerő, a tűz és a háború színe; a kék a vörös ellentéteként éppen a víz és a béke színe; a fekete kultúránkban a halálhoz kötődik, ám például az egyiptomiak számára az örök újjászületést jelképezi.A rózsa, mint Krisztus kiomló vére A kezdetben a természettel szoros egységben élő ember legelsőként az őt körülvevő természeti jelenségeknek, elemeknek - így például az állatoknak - tulajdonított szimbolikus jelentéstartalmakat. A megfigyelt tulajdonságok vagy viselkedésjegyek alapján mindegyik állathoz jelentés vagy jelentéscsoport kapcsolódott,- kialakult ezek tisztelete, majd az adott természeti nép mitológiájában és vallásában is megjelentek (gondolhatunk a totemizmusra vagy a sámánizmusra).Egészen nyilvánvalók ezek a jelentéstársítások ma is: a sas és a sólyom a világ felett uralkodó erő, valamint a mindent-látás szimbóluma; az oroszlán, a tigris, máshol a medve a hatalom, a bátorság és a (néha nyers) természeti erő megtestesítője; a ló vagy a szarvas a gyorsaság, a nemesség jelképe; a lepke az átalakulás, a halálból való újjászületés képét adja; a teknős megjelenése a világegyetem egészét (eget, földet, alvilágot) mutatja;- és még sokáig folytathatnánk.Néhány állatnak egészen összetett szimbolikája ismert, nézzük meg példaként a kígyóhoz kapcsolódót: a saját farkába harapó kígyó a kör alakját felvéve a végtelenséget, az újjászületést, a lét örök körforgását jeleníti meg; az egymásba tekeredő kígyók a világ szembenálló erőinek küzdelmét és az ebből eredő új erőt szimbolizálják; de tulajdonképpen a sárkányszerű mitológiai lényeknek is alkotója a kígyó.A növénymotívumok közül talán a fa a leggazdagabb jelentéshordozó. A természeti népek számára az életfát alkotja, amely a világ közepén helyezkedik el, és ott összeköti a két szférát: az eget és a földet (más felosztás alapján hármat: eget, földet és alvilágot). A fa gyökerei a földből táplálkoznak, míg lombja az ég felé törekszik, így biztosítva átjárót a világrészek között.Ismertek virágokhoz kötött jelképes jelentések is, csak néhányat nézzünk meg ezek közül! Rózsa: a kereszténységben a piros rózsa Krisztus keresztfára ömlő vérét jelenítheti meg, emellett jelképe a titoktartásnak is (a gyóntatószéket gyakran díszíti motívuma); általában is a fény és az élet jelképe. Krizantém: keleten az elmélkedés, a kitartás és az erényesség szimbóluma. Liliom: a fehér liliom a tisztaságot, az ártatlanságot jelképezi.A természeti ember jelképalkotása igen élénk képzelőerőről tanúskodik, és tegyük hozzá: az ember úgyszólván mindent jelképes jelentőségűvé lényegített át, amit csak maga körül fellelt. Így tehát megvan a maga jelképrendszere az ég-föld párnak, a Holdnak, a Napnak, a hegynek vagy a folyónak...Őseink világlátásának egyik legalapvetőbb eleme a természet tagolása: az embereket a termékeny földanya élteti, akit viszont az ég termékenyít meg eső által. A Hold és a Nap is két pólust alkot: változékonyság és állandóság, nő és férfi. A Nap központi jelentőségű a mitikus rendszerekben, az éltető fény forrásaként, a teremtő férfierő megjelenéseként tisztelték, amely ugyanakkor csak a Holddal állandó körforgásban léphet fel az égre. A Hold a Nap folytonosságával szemben a ciklikusságot jeleníti meg; viszont számos kultúrában a sors kijelölője és irányítója is.A hegy szimbolikája hasonló az életfáéhoz: égbe nyúló csúcsa a földről az istenek világába vezet át, a szellemi létbe való felemelkedésnek ad teret. A völgy valamiképpen ezzel szemben a földhöz való kötődést adja, de elsősorban mégsem negatív tartalommal, hanem inkább az éltető, oltalmazó termőföld jelentésében.Még néhány elemet kiragadva: igen szép és kiterjedt szimbolikával rendelkezik például a folyó fogalma. A folyó az életadó víz forrása, ugyanakkor az élet és a halál között húzódó választóvonal, olykor a lélek evilágot és túlvilágot összekötő útvonala. A hinduknál a megtisztulás szimbóluma, olyan közeg, amely képes lemosni minden bűnt, minden rosszat az emberi létezésről. Egészen más oldalról, de szintén a legösszetettebb jelképek közé tartozik az erdő képrendszere. Eredeti jelentése - mely szerint az erdő sűrű sötétjével bizonytalanságot, rendezetlenséget, szorongató összevisszaságot, sötét, irányíthatatlan burjánzást jelenít meg - még azokból az időkből származik, amikor az ember fáradságos munkával tette megművelhetővé a földet, ekkor az erdő ősképe szemben állt a művelt szántóföldek és rétek nyitottságával, rendezettségével. Később azonban jelentése ettől eltérő árnylatokat is kapott: az erdő egyfelől a megnyugvás, a béke, az érintetlen, oltalmazó (anya)természet szentélyévé lett; másfelől pedig az erdő sűrűjében való barangolás belső utak bejárásával, titkok feltárásával lett képszerűen rokon (a labirintus vagy a kert motívumával is érintkezve, amelyekről később még esik szó).Útvesztő és kert, meghívás egy belső utazásraNoha idővel az ember egyre távolabb került a természettől, szimbólumalkotó képessége egyáltalán nem csökkent, hanem kiterjedt a civilizáció által létrehozott elemekre is. A híd, a hajó, vagy a kert motívuma például ugyanolyan kiterjedt jelentéstartománnyal rendelkezhet, mint a természeti jelképek akármelyike.A híd két - különben egymástól elválasztott - világot köt össze. Szimbolizálhat átmenetet az életből a halálba, ébrenlétből álomba, a világiból az isteni térbe egy szellemi út során, azonban ingatagságával az út veszélyeit is megjelenítheti. Az ajtó hasonlóan átjárót képez két világ között, itt azonban a határpont más tulajdonsága kap hangsúlyt, az ajtó ugyanis olyan akadályt jelent két világ vagy világrész között, amelyen csak az tud áthatolni, aki kulccsal rendelkezik. Az ablak szimbóluma viszont eltér az előbbiektöl, éppen nyitottságot, átjárhatóságot nyújt: a templom ablakai beengedik az isteni fényt, így közvetítve Isten és hívő között. Ábrázolása általában is szemlélődést jelenít meg, amely lehet akár belső, önmagunkba irányuló pillantás és a világra való kitekintés is. A templom vagy a szentély a szellemi felemelkedés lehetőségének leképzése, ugyanakkor építészeti megjelenésében a világegyetem felépítését, a világmindenség jelképes szerkezetét adja; mindezek mellett menedékül is szolgál, biztonságot nyújt, akárcsak a ház, vagy a vár.A hajó a legkülönbözőbb formákban jelenhet meg a szimbolikában. A kereszténység számára Noé bárkája a legalapvetőbb példa, amely a hit általi üdvözülés képi megjelenítője. Általában a küzdelmes, de eredményes utazás eleme, amely lehetővé teszi a viharok átvészelését; csónakként, tutajként a "túlpartra" való biztonságos átkelést jelképezi.A kert szimbolikája is igen összetett. Képe egyfelől a szabad őstermészettel kerülhet szembe, mint emberi felügyelet alatt álló természet; ha gondozatlan, túlburjánzott formába megy át, kacskaringós, nehezen járható ösvényeivel rendezetlenségbe való visszahullást szimbolizál, melyben az ember eltévedve, magára hagyatva újra kiszolgáltatott helyzetbe kerül - ide kapcsolható a labirintus (útvesztő) szimbolikája is. Másfelől viszont mindezek mellett létezik pozitív elvont értelmezése is, amennyiben az emberi lélekkel azonosítjuk: az ápolás, elrendezés, gondozás igénye teszi érintkezővé a két világot; valamint a labirintussal rokonítható kert elágazó ösvényein bolyongva mégis megmarad a lehetőség, hogy felleljük a lélek igaz útját. A kert és a labirintus tehát a belső utazás képe is egyben, a belső kalandozásé, amelynek végeredményeként önmagunkra találunk.Kabbala - Felfedés és befogadásA szimbólumrendszer nem egyszerűen egymás mellé rendezett szimbólumok laza csoportja. Lényegesen több annál: egy ilyen - valóban összefüggő - rendszer megalkotása olyan gondolkodásra, szemléletre utal, amely a világot, vagy annak valamely terét különböző kapcsolódó elemek bonyolult, összetett rendszereként látja, és ugyanakkor kísérletet tesz az elemek közti viszonyok, kapcsolatok feltárására is. A gondolatrendszeren belül az egyes motívumoknak nem csak önmagukban vannak jelentéseik, hanem a többivel összefüggésben is. Egy szimbólumrendszer voltaképpen egy adott valóság egészének jelképekből megrajzolt atlasza, térképe, amelyben kapcsolódások egész hálózata rajzolódik ki.Fejlődésének egy adott pontján minden jelentős ősi kultúra megalkotta, kialakította saját ezoterikus, misztikus bölcseleti rendszerét. A világmindenségről szerzett tudás e tanok formájában állt az adott közösség rendelkezésére. A tudás lejegyzése és elrendezése jelek, jelképek gazdag, sokrétű rendszereivel valósult meg. Ezek megértése hosszas tanulmányozást, elmélyedést igényelt, amiben tanítóik segítették az újabb és újabb kiválasztottakat. Ezekben a misztikus rendszerekben általában az embernek és világának titkai, rejtett összefüggései tárultak fel, törvényszerűségeik a közösség egészét érintették; a misztikus, racionalitáson túli tapasztalat pedig generációról generációra szállt.A 2-3. századi misztikus hagyományokból származó és alapvetően a héber tradíción belül kifejlődött kabbala tipikus példája a misztikus, ezoterikus alapokon nyugvó bölcseleti rendszereknek. Egyaránt rendelkezik elméleti és gyakorlati elemekkel, és az egyén szellemi önkiteljesítése mellett alapvető célja a teremtett világ egészének, valamint magának a teremtésnek a megértése, rejtett összefüggéseinek értelmezése is.A héber 'kabbala' szó kettős jelentésű: egyrészt jelölhet felfedést, ami utal arra, hogy rendszerét tanulmányozva feltárul belső énünk; másrészt befogadást is jelenthet, ami abból a szemléletből ered, miszerint az ember magába fogadja, befogadja a bölcsességet.A kabbala tanításának középpontjában összetett szimbólumrendszerek állnak, amelyekről úgy tartják, hogy bennük a mindenség és Isten titkai tárulnak fel. A kabbalista ezen titkok kulcsait keresi meg. Itt lép be a számmisztika, ugyanis a kulcsokat a Szentírás tartalmazza, amelynek betűi számoknak felelnek meg. A héber ábécé betűinek konkrét számszerű megfeleltetései (gematria) különböző kombinációkat adnak ki, amelyekből a rendszer szabályainak ismeretében a beavatott rejtett összefüggéseket olvashat ki.Az egyik alapvető jelkép a teremtés rendjét megjelenítő szefira ('az Élet Fája'), amely geometrikus szerkezetével Isten jegyeit is felrajzolja, és igen sok más szimbólummal feleltethető meg. A benne megjelenő viszonyok a létezés bármely terére kiterjeszthetők, így válik ábrája a kabbalában olyan központi modellé, amellyel minden jelenség leírható és magyarázható.A tulajdonképpen a zsidó vallás misztikus irányzatát képező kabbala önálló írásos forrásokkal is rendelkezik: ilyen a Széfer Jecira ('Teremtés Könyve') és a Zóhár, amely több bibliai könyvhöz fűz misztikus magyarázatokat, értelmezéseket.Az elmélet síkján a kabbala abban segítheti a benne elmélyedőt, hogy felfogja a világmindenség szellemi dimenzióit; a gyakorlat szintjén pedig, hogy az ezekhez kötődő energiákat mágikus célokra használja.Tantra - kitárul az időn túli valóságTalán egészen másra irányul, de legalábbis más alapokon építkezik a tantra rendszere. A hinduizmus és a buddhizmus talaján kialakult, spirituális gyakorlatokat magában foglaló tan központi célja a lét energiáinak felszabadítása, és azok szellemivé való átalakítása.A tantra gyakorlója meditációk útján sorra felszabadítja lényének alkotó erőit, melyek a csakrákban - az emberi testben a létfontosságú szerveknél szabályosan, hierarchikusan elhelyezkedő láthatatlan erőközpontokban - összpontosulnak. A meditáló személy különböző jantrákat (vagy egyes területeken: mantrákat) - geometrikus szimbólumokból kialakított ábrákat - használ az elmélyedéshez. A bonyolult szerkezetű, körkörös elrendezésű ábrára koncentrálva a jógi végigjárja csakráinak hierarchikusan szerveződő rendszerét: előbb az alsóbb, ösztönerőket magában hordozó központokat, majd a mentális központokat. Végül a legfelsőbb szellemi központhoz jutnak az így összegyűjtött energiák, és megvalósul a tantra gyakorlatának központi célja, vagyis az az állapot, amelyben az idő érzékelhetetlenné válik, és kitárul az időn túli valóság.Sorsunk a csillagokbanElődeink világunkat megannyi - egymással kölcsönhatásban lévő - erő szövedékének látták, így az is érthető, hogy a mindenség elemei között az égitesteknek is befolyásoló erőket tulajdonítottak. Az asztrológia, vagyis a bolygók állásának értelmezésén alapuló jóslási rendszer az ókori Babilóniából indult útjára, idővel elterjedt az egész Közel-Keleten, majd Indiában és Kínában, - e területek mindegyikén sajátos, egyedi utakon fejlődött tovább.Az asztrológia tudománya Európában a hellenizmus korában indult virágzásnak; Ptolemaiosz, az i. sz. 1-2. században élt görög csillagász adta a csillagképeknek a ma ismert elnevezéseket. Ahogy egyre tökéletesebbé váltak az égitestek megfigyelésének módszerei, úgy gazdagodott a csillagjóslás rendszere is. A bolygók mozgásáról térképeket készítettek; a Nap és a bolygók által az égbolton bejárt (a csillagok mozgásához képest látszólag keskeny) sávot (zodiákust) pedig tizenkét részre osztották, amelyeknek az állatövi jegyeket feleltették meg. Azt figyelték meg továbbá, hogy az ember személyiségére kihat, hogy milyen időszakban jött a világra, majd fokozatosan kialakult az állatövi jegyeknek megfelelő személyiségtípusok leírása is. Ebből már kifejlődhetett az egyénre szabott horoszkópkészítés gyakorlata, amelynek alapjaiban többé-kevésbé a ma használatos forma is megfelel.A zodiákus jegyeit négy, egyenként három tagból álló csoportra osztják, amely csoportokhoz egy-egy meghatározott elem (tűz, víz, levegő, föld) tartozik. Az egyes elemek képviselte csoportokhoz bizonyos jellegzetességek is kapcsolódnak: a tűzjegyek (a Kos, az Oroszlán és a Nyilas) szülöttei energikus személyiségek; a vízjegyekben (a Halak, a Rák és a Skorpió) születetteket érzelmesség, erős intuitív képesség jellemzi; a levegőjegyűeket (a Vízöntő, az Ikrek és a Mérleg) az intellektualitás határozza meg; míg a földjegyűek (a Bak, a Bika és a Szűz) gyakorlatias jellemek. Ezen felül a tűz- és a levegőjegyek az extrovertált, kifelé irányuló típushoz tartoznak, a víz- és a földjegyek viszont introvertált, a belső élmények iránt fogékonyabb típusokat foglalnak magukban.Mi is az elemek alapján történő felosztás szerint vesszük a következőkben sorra az asztrológiai jegyeket.A zodiákus jegyeiA tűzjegyek Kos (március 21. - április 19.): kezdetleges állapotban lévő tűz; fogékony, mozgékony, lendületes, ám külső ráhatás nélkül fékevesztett és pusztító is lehet. Bátorság, elszántság, céltudatosság jellemzi a jegy szülötteit. Oroszlán (július 23. - augusztus 21.): féken tartott, egyenletes tűz, amelynek izzása erőt ad a közelében lévőknek is. Az oroszlán a méltóság, a büszkeség, a bátorság jelképe, az uralkodás megtestesítője. Nyilas (november 22. - december 21.): magában hordozza a másik kettő tűzjegy tulajdonságait, de letisztultabb formában. Jellemzi a Kos kezdeményezőkészsége, valamint az Oroszlán irányítói tehetsége, ami azonban a mások iránti végtelen nyitottsággal párosul.A vízjegyek Halak (február 20. - március 20.): érzelmes, érzékeny; sokat álmodozik, vonzódik a rejtélyes, titokzatos dolgokhoz. Szelídsége, jószívűsége olykor viszont sebezhetővé teheti a jegy képviselőjét. Rák (június 23. - július 23.): a Halakhoz hasonlóan érzelmes, gyengéd, de kevésbé sérülékeny. A felszabadultság, a temperamentumosság csakúgy jellemzője, mint a tisztánlátás és a megbízhatóság. Skorpió (október 23. - november 21.): a zodiákus legelmélyültebb és legérzelmesebb jegye. A gyakran visszahúzódó személyiséget képviselő Skorpió egyesíti magában a Rák és a Halak sok tulajdonságát: kitartás, tisztaság és intuíció jellemzi.A levegőjegyek Vízöntő (január 21. - február 19.): sokoldalúság, találékonyság, jó munkabírás, jószívűség, figyelmesség jellemzi; valójában a zodiákus legemberségesebb jegye. Segítőkész közösségi ember, aki mindezek ellenére zárkózott is lehet. Ikrek (május 22. - június 23.): az e jegyben születetteket mozgékonyság, változékonyság, szeszélyesség jellemezheti; bennük szélsőséges végletek is jól megférnek egymás mellett. Mérleg (szeptember 23. - október 22.): rend- és békeszerető, jellemében a tulajdonságok - így például intuíció és észelvűség - állandó kiegyensúlyozottsága igen hangsúlyos. Benne mindezek mellett a Vízöntő embersége és az Ikrek kíváncsisága is megtalálható.A földjegyek Bak (december 23. - január 19.): rendszerető, körültekintő; néha viszont konokság is jellemezheti. Visszahúzódó és borúlátó olykor; személyiségének ugyanakkor a gyakorlati érzék a meghatározó eleme, amely céltudatossággal párosulva a legkülönfélébb problémák megoldására teszi alkalmassá a jegy képviselőjét. Bika (április 20. - május 19.): lehet igen szenvedélyes és heves, máskor azonban megbízhatósága kerülhet előtérbe. Az elszántsághoz erős érzékiség is járulhat, amit csak természetéből adódó óvatossága tarthat némileg féken. Szűz (augusztus 22. - szeptember 22.): a szorgalom jegye. A Szűz-jellem igen kritikusan szemléli környezetét, az átalakítás igényével lép fel, elemző módon tárja fel a problémákat. Alkalmanként elutasító magatartása viszont konfliktusokhoz is vezethet; pozitív megnyilvánulásában azonban megbízhatóság, őszinteség jellemzi a jegyhez tartozó típust.Az asztrológia (európai) alapjait dióhéjban áttekintve is láthattuk, hogy "nyugati" kultúránk szintén rendelkezik kiterjedt, sokszínű szimbólumrendszerrel, amely ráadásul máig él és működik. Mindazonáltal még számos jelképekből építkező rendszert említhetnénk az alkímiától a különböző okkult és mágikus tanokig, amelyek valaha foglalkoztatták az embereket.A modern kor "racionális" világában persze a szimbólumoknak - mondhatnánk - már nincsen helyük, így leginkább a művészet és az álom tudattalanba olvadó terébe szorul vissza a jelképek hajdan kiterjedt rendszere. A művészet és az álom "alkotásaiban" azonban újra és újra lehetőséget kapnak, hogy eredeti állapotukban léphessenek elénk. Talán érdemes hát időről időre foglalkozni gazdag és titokzatos világukkal, amely mindig is része marad az emberi gondolkodásnak.- cp -