Krisna útján - A Magasztos szózatát követve
2000. december 07.

Bár Magyarországon csak a 90-es évek eleje óta és tőlünk nyugatabbra is csupán a hatvanas évektől találkozhatunk Krisna-hívőkkel, vallási mozgalmuk valójában nem új keletű.

A vallás hívei mozgalmukat az Indiában kialakult hinduizmus egyik ágából, a vaisnavizmusból (Visnu-hit) eredeztetik. Visnut (vagyis a 'megtartó' istent, akinek egyik "megtestesülése" Krisna) tisztelő közösségekről már az időszámításunk kezdete előtti időkből is tudunk, a 10. századból származó források pedig már India-szerte élénk vaisnava mozgalomról számolnak be. Főként Dél-Indiában örvendett igen nagy népszerűségnek ez a vallás: itt működtek az üzenetét hirdető korai nagy tanítómesterek (ácáryák) is, akiknek az anyagi és a lelki világról szóló tanaik nemzedékről nemzedékre öröklődtek.

A virágkort a 15. század hozta meg, ekkor született Œri Caitanya Maháprabhu, akit Krisna legutóbbi inkarnációjaként (földi megjelenéseként) tisztelnek, és aki zenés, énekes felvonulásokat rendezve terjesztette a Krisna-tudatot, hirdette az Isten iránti önzetlen szeretetet (és ő ajánlotta a lelki megtisztulás és az önmegvalósítás útjaként a "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare" ima éneklését is).

A modern Krisna-tudatú mozgalom szempontjából kiemelkedő évszám 1965, ugyanis ekkor érkezett az Amerikai Egyesült Államokba A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, aki szellemi vezetőként a Krisna-tudat angol nyelvű terjesztésébe kezdett. Ezután alakult meg a vallási mozgalom világszervezete Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete néven (ISKCON - International Society for Krishna Consciousness), amely templomokat, iskolákat, farmközösségeket tart fenn a világ számos országában.

A mozgalom tanai - hasonlóan a hinduizmus egészének bölcseleti rendszeréhez - a több ezer éves védikus irodalomra támaszkodnak, amelynek filozófiai alapműve a Bhagavad-gitá; külön ezen irányzat számára kiemelkedő jelentőségű még a Œrimad-Bhágavatam című eposz, valamint a vaisnava filozófiát is bemutató, költői formájú Caitanya-caritámrta.

A vallás világszemléletének alapjait itt szintén a lélekvándorlás, valamint lelki és anyagi világ megkülönböztetése képezik. A 'Legfelsőbb Személy', azaz Krisna a lelki világot - az örök lét, a teljes tudás és a tökéletes boldogság birodalmát - képviseli, amelybe az anyagi világból a megtestesülések hosszú láncolatába vetett lélek önző és bűnös cselekedeteitől megszabadulva megtérhet.

E megszabadulás, megtisztulás jegyében zajlik lényegében a hívő életvezetésének minden mozzanata, ez határozza meg a szokásokat: az öltözködést, az étkezést, a vallási gyakorlatokat, stb. is... (Például: a leborotvált fej az anyagi kívánságoktól való mentességet, míg a meghagyott hajtincs az egyetlen, Istenhez fűződő ragaszkodást szimbolizálja; a hívek nem fogyasztanak húst, halat, tojást, nem élnek kábító- és mámorítószerekkel - beleértve az alkoholt, a kávét és a cigarettát is -; fontos vallási gyakorlat a meditáció, amelynek célja a felszabadulás a szív megtisztítása által és amelynek alapját a fentebb idézett ima képezi - ezt egy rózsafüzérhez hasonló, száznyolc fagolyócskából álló imalánc japalánc szemein végighaladva ismételgetik mantrázás.)

Hazánkban 1989 óta bejegyzett kisegyház a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége; a szervezet tevékenységét alapvetően az egyes közösségek fenntartása képezi (jelentős gyülekezeteket találhatunk Budapesten és Debrecenben, ahol templomban élő szerzetesi csoportok is működnek a külső hívőtáborok mellett), de jellemző még a könyvterjesztés, ételosztás a rászorulóknak; valamint egy kulturális központ és biofarm - a somogyvámosi Krisna-völgy - működtetése.
A hazánkan is egyre jobban terjedő vallásalkapcsolatban kérdéseikre az alábbi címen kaphatnak választ: www.krisna.hu

- cp -