Magazin

További cikkek

A szó mágikus ereje
Az emberek sokáig hitték azt, hogy ha valaminek vagy valakinek megtudod a nevét, megismered magát az embert, sőt hatalmad is lehet fölötte. Ezzel magyarázható, hogy sok törzsnél tilos volt kiejteni a vezérek, totemek vagy szellemek neveit, ismeretlennek elárulni az ember saját nevét.Az indiánok úgy hitték, hogy a név a boldogság és az erõ forrása, így ha azt sokszor kiejtik, az akár el is kophat.A vikingek arról voltak meggyőződve, hogy a szóval is le lehet valakit teríteni. A súlyosan sebesült harcos, ha csak gyengülő hangjával is, de kiejtve ellensége nevét, mintegy hozzákapcsolja az átkát.Egy afrikai törzs tagjainál él a következõ hit. Kárt okozhatunk ellenségünknek, ha szavait elkapjuk, és egy méreggel teli ládikóba zárjuk.A régi zsidók úgy próbáltak védekezni rettegett Sabriri szellemükkel szemben, hogy gyors egymásután mondták: Sabriri, Briri, Riri, Iri, Ri,I. Minden egyes szóval a név rövidült, s ezzel a szellem ereje is csökkent.Az emberek idõtlen idõk óta ráolvasásokat, átkokat, imákat találnak ki, hogy azokat az ellenségükre szórják.Oroszországban a XVI-XVII. században a beteg gyereket elrejtették a házon kívül, hogy a rossz szellemek ne találják meg. Miután a gyerek "meglett", úgy tettek, mintha egy új gyerek lenne, és ennek megfelelõen adtak új nevet is neki. A Najgyen- megtalált, akárcsak a szerb Nahod név, ennek a maradványa.A kafferek törzsében nyilvános helyen a nõk napjainkig nem nevezhetik nevükön férjüket, sõt olyan szavakat sem használhatnak, melyekben a férj vagy rokonai nevében található szótag van.Az eszkimók az embert a test és a név együttesének tarják, de a halált túlélni csak az utóbbi tudja.

A sízés rövid története
Hótalptól a kanyarlécigA kezdetek - hótalp:Már a kezdet sem szokványos... Nem Görögországban ringott a bölcsője, jóllehet a síléc az emberiség ősibb közlekedési találmánya, mint a kerék. A kutatások szerint mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt az Altáj-hegység, a Bajkál- és az Onyega-tó környéke lehetett a sí őshazája. Az Ázsiából vándorló nomád törzsek "hozták" aztán magukkal Európába, ahol elsőül Skandináviában honosodott meg.Az ősi forma - a hótaposó kerek hótalp - az előrehaladást szolgálva módosult: megnyúlt és hátrafelé keskenyedett. Az elejét felkunkorították, hogy ne merüljön a hó alá, a keskenyedés ellensúlyozására pedig egyre hosszabb lett. (A karéliai lécek például 250-280 cm-esek voltak.) Évezredeken át csak járásra és futásra használták, mígnem a norvégok rájöttek, hogy alkalmas dombhátakon ugrani is lehet vele. Évszázadokon át azonban közlekedésre, vadászatra, valamint nem ritkán háborúskodásra használták Skandinávia népei.A múlt század második felében (a modern sportmozgalom világjelenséggé válásával párhuzamosan) a sport, a vetélkedés eszközévé kezdett válni. Az 1870-es évektől gomba mód alakultak meg a síklubok Norvégia szerte és a sísport úttörői egyre gyakrabban mérték össze tudásukat hivatalos versenyeken. A világ figyelmét azonban a hírneves sarkkutató, Fridtjof Nansen teljesítménye terelte Norvégia nemzeti sportjára. A fiatal norvég utazó expedíciójával 1888-ban kelt át Grönland jégárakkal, hóval borított sarkvidéki fennsíkjain. Nem kis mértékben 1890-ben megjelent könyve (Paa Ski over Grönland) hatására hatalmas síélet kerekedett Európa-szerte.Folytatás - versenysízés:Mára három szakág, a sífutás, ugrás és lesiklás kialakulása az ősi mozgásformából. Ez utóbbi megjelenése a síléc Közép-Európába kerülésének a következménye. Az Alpok meredek lejtőire a norvég sítechnika és a létrahosszú síléc alkalmatlan volt. (Az évszázadokig sík terepen viruló skandináv síkultuszt a lilienfeldi földbirtokos, Matthias Zdarsky adaptálta a meredek alpesi lejtőkre. Saját elképzelése és tapasztalatai alapján fabrikált magának felszerelést és munkálta ki az alkalmas - a rá jellemző (hosszú) egybotos - sítechnikát.) Aztán hosszan jöttek az úttörők, akik egymással versengve fejlesztették a felszerelést, csiszolták a sítechnikát. Nagy szerepet játszott a sízés elterjedésében, hogy Európa-szerte a háborús készülődés részévé is vált. A fejlődés mozgatórugója mégis elsősorban a versenyzés volt. Ennél a gondolatnál kell megjegyezni, hogy a kedvtelésből (tehát nem versenyszerű) sízés alapvetően eltávolodott a versenytechnikától. A kedvtelésből síző feladata - szemben a versenyzővel, akinek a lehető legrövidebb idő alatt kell lesíznie a kapukkal kijelölt versenypályán - , hogy a terep-, időjárási- és hóviszonyoknak (a szituációnak) megfelelően, saját sítudása és fizikai állapota figyelembevételével a legnagyobb biztonsággal lejusson a sípályán.Látnunk kell azonban, hogy jóllehet a szabadidős sízés alapvetően elvált a versenyszerűtől, annak hatásától azonban nem függetlenítheti magát.A versenysport technikai előrelépései és ezzel párhuzamosan (vagy azt megelőzve) a felszerelés - időnként forradalmi - technikai változásai természetesen (ha több-kevesebb késéssel is) eredendően ösztönzi a síelés technikájának és a síoktatás módszertanának átalakulását-megújulását. Legutóbb a héjszerkezetű síléc, majd éppen napjainkban a kanyarsí (túlhangsúlyozott piskótaformára épített, "ívelés-barát" eszköz), az utóbbi évek technikai csodája keveri-kavarja a sízés technikai és üzleti oldalát egyaránt.Legnépszerűbb sport - szabadidős sízésA síelés népszerűsége a századfordulótól Európa-szerte nőttön-nőtt. Részben mert csodálatos érzés a havas lejtőkön tempót és irányt uralva siklani, jelentős részben pedig azért, mert (a sífutással ötvözött lesiklás) a téli harcászat nélkülözhetetlen eszköze, ezáltal kiképzési, sőt iskolai oktatási anyag is lett egészen a II. világháború végéig. (A szorosan vett alpesi országokban még ma is az.) Eközben a tehetősek "úri passzióját" meghaladva a polgárosodó Európa egyre jelentősebb idegenforgalmi, üdülési céljává-eszközévé vált. A század második felétől aztán járványként terjedt el világszerte a szabadidős sízés. Egyúttal az idegenforgalom egyik legjelentősebb tényezőjévé vált a síüdülés, vagy másként síturizmus.A szabadidős sízésben elsősorban az un. lesiklás vált népszerűvé, csak a század utolsó harmadában fejlődött - hazánkat kivéve - hasonlóan tömegessé a sífutás. A gravitáció "hajtóerejére" alapozott, bonyolult mozgássorokból álló lesiklás, amit eredetére utalóan alpesi ágnak is neveznek, lényegesen nehezebben tanulható és költségesebb is mint a sífutás.Miközben a nagy sínemzetek a verseny- és tanulópályákon egyaránt kitartóan vetélkedtek, addig a 70-es években hozzánk nemcsak az olajválság "gyűrűzött" be, hanem a síelés világméretű divatjának lavinája is átsöpört rajtunk. Nálunk is új lendületet vett a túrasízés fejlődése. (Értelmezésem szerint a síturizmus a nem versenyszerű sízést jelenti. Ennek két ága a lesiklás és a sífutás. Új lendületről kell szólni, mert a század első felében a sízés már példamutatóan népszerű volt hazánkban.)Nőtt a szabadidő, gyarapodott a vásárlóerő. Egyszerre csak nagyon sokan szerettek volna megtanulni sízni. Hazánk földrajzi adottságai köztudottan nem ideálisak (a lesikló jellegű) síeléshez. Ennek ellenére napjainkban nálunk is több százezren hódolnak ennek a csodálatos sportnak. (A szakemberek szívesen emlegetik a félmilliós számot). Csakhát a zömük értő irányítás nélkül, a síkultúrát megbízhatóan közvetítő, képzett oktató nélkül szerzett ebben a roppant bonyolult sportágban több-kevesebb jártasságot.. Olyan is a hazai síkultúra...Kovács Tamás Attila

A sarkvidék hajói
Szánhúzó kutyákSenki nem tudja, hogyan kerültek az eszkimók az északi sarkvidékre, de azt sem, hogy honnan jöttek. Egy dolog azonban biztos:a sarkvidék hajóit, szánhúzó kutyáikat mindenképpen magukkal kellett vinniük. Nélkülük nem maradhattak volna életben.Télen húzták gazdájuk szánját, nyáron nehéz terheket cipeltek, mint valami teherhordó állatok, és sokat segítettek - és segítenek ma is - a vadászatban. Az elhullott eszkimó kutya pedig még holtában is tovább "szolgálta" gazdáját. Szőréből öltözék készült, teteme különféle temetkezési és áldozati rítusok nélkülözhetetlen "kelléke" volt.A sarkvidék ismeretlen, végtelen tájainak felfedezésében a kutyák érdemei szinte felbecsülhetetlenek. Amikor az amerikai Pearly 1903. április 6-án elérte a pólust, így kiáltott fel: "A kutyák meghódították az Északi-sarkot!" (Pearly a mintegy l000 kilométeres utat 37 nap alatt tette meg kutyáival, melyek mínusz 40-60 fokos hidegben 5 km-es átlagsebességgel napi nyolc órán át testsúlyuk kétszeresének megfelelő teherrel haladtak a zord, nehéz és veszélyes terepen.)A szánhúzó kutyák legismertebb, legelterjedtebb fajtái az alaszkai malamut, a szibériai husky, a szamojéd spicc és az eszkimó kutya, ám az északi sarkkör alatti vidéken, különösen az erdővel borított területeken más fajtákat is kipróbáltak szánhúzó munkára. Edgarton R. Young. az Amerikában jól ismert misszionárius író például bernáthegyiket fogott szánjai elé. William H. Hooper, az angol tengerészet tisztje, aki tíz hónapot töltött Szibériában a tuski eszkimók között, a következőket írta 1853-ban ezekről a kutyákról:"Néhány szerencsés tuskinak magas, erőteljes, keverék kutyája volt. Ezek - valószínűleg az orosz fajtákkal való keveredés miatt - rövid szőrűek voltak, s a pointerre emlékeztettek. Olyan szánhúzó falkát is láttunk, amelynek tagjai a nagy szarvasvadász kutyákra (feltehetően az elkhundokra - a szerk.) hasonlítottak Hihetetlenül gyorsak voltak, a fáradságot nem ismerték. A helybeli kutyák jól tűrték a hideget és az éhezést, amit idegen ebek nem tudtak volna elviselni, nem beszélve arról, hogy a máshonnan származó fajták mancsa nem volt elég erős a szánhúzó munkára."Sokat írtak a sarki kutyáknak arról a képességéről, hogy a legnagyobb hideget is jól tűrik. Bundájuk annyira tökéletes hőszigetelő, hogy szemmel láthatóan kényelmesen alszanak a fogcsikorgató hidegben, a legnagyobb hóviharban is, anélkül, hogy bármilyen fedél lenne a fejük felett. Tájékozódó képességükről, rendkívüli memóriájukról ugyancsak legendákat mesélnek. Azokat az útvonalakat vésik agyukba egyszer s mindenkorra, amelyeket megtettek. De valami rejtélyes beépített iránytűtől vezérelve ismeretlen terepen, koromsötét éjszakában is megtalálják a helyes utat...A sarkvidék, a jégvilág meghódításának izgalmas és hősies eposza persze már régen véget ért, s motorizálódás következtében ma már az eszkimók is többnyire különböző si- vagy lánctalpas járművekkel közlekednek kutyaszán helyett. A szánhúzó kutyák mégsincsenek tétlenségre kárhoztatva. Egy viszonylag egyszerű, de férfias sport kapcsán szerencsecsillaguk újra felragyogott. Napjainkban ugyanis egyre népszerűbbek a szánhúzó versenyek.Forrás: www.kutya.hu

Az erdélyi konyha
A világon sehol olyan tárkonyos pityóka (burgonya) levest nem fõztekúgy, mint a csíkszeredai Városiban, ahol egyébként Erdélyben a legfinomabb, legravaszabb kolozsvári káposztát is áhította - a könnyû leves után az ebéd koronájaként - az érzékenyebb lélek az asztalra. Ez a sajátosan egyedi erdélyi konyha.ÉtrendMai szóhasználattal: részben a nyersanyagpiac beszűkülése, részben a 70-es évekelkerülhetetlen következményeként globalizálódott az erdélyi vendéglátásban a konyhai ajánlat, az asztalra kerülhetõ fogások majdnem mindenike elvesztette sajátosan egyedi ízét. Így vált általánossá pl. a levesek között a Havaselvén részben átlényegült balkáni csorba, ami különben egy igen ízes fogás, ha eredeti recept szerint készül. Ami jellemzõje, hogy gyakorló honában korpaciberével savanyítják. Erdélyben a leleményesebbje, s ezt ma így tálalják a legtöbb helyen, citromsóval savanyítja és kihagyja a vegyes zöldfûszer (sok kapor, zöldpetrezselyem, zellerlevél és a különleges ízt kölcsönzõ lestyán, vagy leustyán, Levisticum officinale a román nevéhez közelebb álló erdélyi kiejtés szerint) közül éppen a dió ízû leustyánt. Van ugyan ennek egy erdélyiesített változata is, ami ugyanúgy hússal és csontlével, sok idényzöldséggel készül, de savanyítás nélkül, tejfölös eresztékkel és helyenként a magyar konyhában felületesen ismert friss tárkonnyal (Artemisia dracunculus) ízesítve. Erdélyi csorbaként szerepel, ha ott van, az étlapon. Ugyanígy lett általános a román konyhától kölcsönzött pacalleves, amivel valószínû azért barátkozott meg az erdélyi ember és különösképpen a székely - aki alkalmasint "följavítja" zellerlevéllel, télire eltett piros paradicsompaprika kockákkal a szín miatt -, mert elkészítése szinte azonos a tárkonyos bárányfejlevesével, csakhogy éppen tárkony nincs benne, helyette bõven van fokhagyma és télire eltett ecetes, zöld erõs paprika.A köretek általában rizs, valamilyen párolt zöldség, bár amióta elérhetõ áron beszerezhetõ a kiskonyhák számára is olajsütõ, nem hiányzik a hasábburgonya sem, amit Erdélyben szalmakrumplinak neveznek utalva a szalmaszár és a burgonyahasáb hasonló méreteire.A fõ fogások között különlegességnek számít a kukoricadarából készült puliszka, aminek fõzési, sütési mesterei igazából a román pásztorok, de ugyanígy a gyimesi csángók, akik teljes hétköznapi és ünnepi étrendet tudnak összeállítani belõle tejjel és különféle tejtermékkel. Éttermi étlapon a kímélõ étrend ajánlatai között található leginkább tejfölös, tehéntúrós puliszka, vagy juhtúrós puliszka néven, vagy simán köretként, ha az étlapon a ma már különlegességnek számító, amúgy közönséges pörköltek, paprikások mellé. Érdekes ízkeverék a puliszka körítéssel felszolgált töltike (románul sarmalute), ami nem egyéb, mint a török konyhától kölcsönzött zöld levélbe (bármilyen fogyasztható zöld levélbe) göngyölt, rendszerint darált, fûszerezett, leginkább birka- vagy bármilyen hús. Halas vidéken, s ebbõl kevés van Erdélyben, a puliszkát a Duna-deltából kölcsönzött recept szerint roston sült, fokhagymalével (román neve szerint: muzsdej, olajjal, sóval, ha van kéznél pár csepp fehérborral habosra kevert zúzott fokhagyma) locsolt csuka mellé. Erdélyben bármilyen hal mellé. Marosludas határában tolakodóan csábít egy halcsárda, ki lehet próbálni taviponty változatban. A Felsõ-Maros mentén, Csikban a hegyipisztráng a nem is különösen ritka csemege, a vendéglõsök leginkább a gyilkostói neveldébõl szerzik be. Nem ritka már az Al-dunai süllõ, vagy a tengeri tokfélék sem.A Székelyföldön rendszerint túros puliszka néven szerepel az étlapokon, s ezalatt minden esetben juhtúrós értendõ. Ha nem az, akkor nem az igazi. Jó rákérdezni. Ritka a desszertek között a gyümölcs, van viszont fagylaltféle, ún. gyümölcskehely, sütemény is korlátozott választékban. A gyümölcskehely rendszerint konzervgyümölcsbõl készül, bölcs dolog elõbb rákérdezni.Fontos pár mondatban az erdélyi konyha - különben már elõfordult - tájszavairól is megemlékezni. Az már nem titok az anyaországi magyar számára, hogy a burgonya az annak tájanként kolompér, a székelységben inkább pityóka a köznapi neve. Az általánosan használt disznótoros (kolbász, májas- és véreshurka, alkalmasint puliszkával felszolgálva) disznó elõtagja tulajdonképpen a jó sertés erdélyi tájneve, mint ahogy a hurkát Erdélyben egyértelmûen lespórolja a köznapi nyelv a véres vagy májas mellõl. A zöldségek közül a már említett petrezselyem, a murok (fehér, illetve sárgarépa), a paszuly (bab), a Székelyföldön általános a román nyelvbõl kölcsönvett, ejtés szerinti árdé, vagy árdéj a paprika nevére, illetve a vinette a padlizsán nevére. Ha tésztafélét mond az erdélyi, azt minden esetben a sült tésztára, süteményre érti, nem a fõtt tésztára, mit laskának nevez. A tájnevek azok, mint látjuk, amelyek hiánytalanul megmaradtak a különben globalizálódó konyhában.Erdélyi csirkeragulevesdocument.write('Erdélyi csirkeraguleves');Hozzávalók:1 adag csirkeaprólék1 l víz5 szem bors1 babérlevél1 sárga- és egy fehérrépa4 dkg vaj2 evőkanál lisztecet citrom2 dl tejfölElkészítése:A csirkeaprólékot megtisztítjuk és feltesszük 1 liter vízben főni. Megsózzuk, adunk hozzá 5 szem borsot, 1 babérlevelet, egy-egy megtisztított és négyrét vágott sárga- és fehérrépát. Lassú tűzön puhára főzzük. 4 dkg vajból 1 evőkanál liszttel világos rántást készítünk, és besűrítjük vele a levest. Egy kevés ecettel, de még jobb citrommal, kellemesen savanykássá tehetjük. Még forraljuk pár percig. Végül a 2 dl tejfölt simára keverjük 1 evőkanál liszttel, és tésztaszűrőn keresztül - közben kevergetve - belecsurgatjuk a levesbe. Ettől válik szép simává, finommá levesünk. Kiegészítjük 2 liternyire és még 2-3 percig forraljuk.Erdélyi borsos tokánydocument.write('Erdélyi borsos tokány');Hozzávalók:60 dkg marhalapocka1 nagyobb fej hagymaolajsóbors1 dl tejfölegy kevés lisztecetcukorElkészítése:A marhalapockát vékony csíkokra vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk, majd 3 evőkanál forró olajba tesszük a hússal együtt. Megsózzuk, megborsozzuk, majd víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároljuk. Ha zsírjára sült, behintjük 1 teáskanál liszttel, kissé megpirítjuk és felengedjük mártássűrűségűre. Ha szükséges, még utána ízesítjük, még egyszer jól felfőzzük és közvetlenül tálalás előtt 1 dl tejfölt adunk hozzá. Szokták még pár csepp ecettel és csipetnyi cukorral ízesíteni. Tört burgonyával vagy galuskával tálaljuk. A tokánynak igen sok változata van. Gombával vagy majoránnával fűszerezik, készítik vegyesen sertés- és marhahúsból, vesét is adva hozzá.Jó étvágyat!

Ajándék akció törzsutasainknak
Repüljön velünk a legnagyobb kényelemben!Most akár 4 "upgrade voucher"-t, és mellé 10.000 bónusz mérföldet is gyűjthet! Hogyan?Repüljön 2001. november 12. és 2002. március 31. között a British Airways járatain, és minden lerepült szakasszal közelebb kerül ajánlatunkhoz!Figyelem! Az ajánlat British Airways törzsutasoknak szól- amennyiben Ön még nem törzsutasunk, ezen a címen regisztrálhatja magát. A link angol nyelvű oldalra mutat.Minden upgrade voucher egy szakaszon egy kabin változtatásra jogosít az Ön választása szerinti BA-járaton, bárhol a világon.A voucher 2002. április 1. - szeptember 30. között használható fel, akár a törzsutas szabadjegyekkel kombinálva is. Repüljön velünk, és kerüljön minél közelebb álmai utazásához. Lerepült szektorok Az Ön jutalma Az Ön összes jutalma 2 szektor 5000 bónusz mérföld 5000 bónusz mérföld 4 szektor 5000 bónusz mérföld 10000 bónusz mérföld 6 szektor upgrade voucher 10000 bónusz mérföld + 1 upgrade voucher 8 szektor upgrade voucher 10000 bónusz mérföld + 2 upgrade voucher 10 szektor upgrade voucher 10000 bónusz mérföld + 3 upgrade voucher 14 szektor upgrade voucher 10000 bónusz mérföld + 4 upgrade voucher Példa:Utazások, amellyel összegyűjtheti az ajándékokat (2001. november 12. - 2002. március 31. között) 1 út: Budapest-London-Bangkok-Sydney-Bangkok-London-Budapest = 6 szektor 1 út: Budapest-London-Los Angeles-London-Budapest = 4 szektor 2 út: Budapest-London-Budapest = 4 szektorÖsszes szektor = 1414 mérföldgyűjtő szektor = 4 ajándék Upgrade voucher plusz 10 000 bonusz mérföld (a gyűjtött törzsutasmérföldeken kívül).Az Ön jutalom útja 2002 áprilisától szeptemberig:Használja fel törzsutas kilométereit például egy World Traveller nyaralásra CapeTown-ban.Használja fel upgrade voucherét London - Cape Town - London szektoron World Traveller Plus-ra (a négyből kettő voucher felhasználásával).A két másik vouchert utazópartnere is felhasználhatja, vagy őrizze meg következő utazására.További részletes információért látogasson el a www.britishairways.com/freeupgrade oldalra (szintén angol nyelvű), vagy hívja irodánkat a 061 411-5544 számon!

Tartsa szemmel a Földet!
ÚJ EXPEDÍCIÓS LEHETŐSÉGEK UTAZNI VÁGYÓKNAK A National Gegoraphic Society összefogva az Earthwatch Institute-tal új expedíció-sorozatot ajánl utazni vágyóknak, akik csatlakozva tudósokhoz, kutatókhoz bejárhatják a Földet. 2002-ben megkereshetik és fotózhatják a tengeri vidrákat Alaszkában, Mallorcán archeológiai ásatásokon vehetnek részt, palackorrú delfinekkel utazhatnak Sarasotán, kutathatják, milyen változást eredményezett a növénytermesztés fejlődése és más emberi tevékenység kialakulása Brazíliában és tanulmányozhatják Madagaszkár ragadozóit.A National Geographic Expeditions és az Earthwatch Institute közreműködésével az utazók résztvevőivé válnak fontos kutatási terveknek, különleges, híres tudósok keze alatt dolgozhatnak ezzel segítséget nyújtva a két társaságnak. "Ez egy ideális kapcsolat a két szervezet között, mely a Földünk természeti kincseinek megőrzését van hivatva elősegíteni." - mondta Terry Garcia, a National Gegoraphic ezzel a témával megbízott alelnöke. "Az expedíciók egyedülálló lehetőségeket nyújtanak az utazók számára, hogy szemtől-szembe megfigyelhessék a szakértők mindennapos munkáját, miközben értékes részt vállalhatnak erőfeszítéseikből."Roger Bergen, az Earthwatch Institute elnöke szerint "Néha a pályázóink úgy gondolják, programunk esélyt ad bekerülni a National Gegoraphic Magazine-ba. Ez soha nem volt még annyira igaz, mint most, mikor közös cél lebeg szemünk előtt! Célunk egy kis színt vinni az emberek életébe. Reméljük, több, mint 3 és félezer jelentkező, 700 csapat 45 országban fog segíteni tudósainknak."Az expedíciók 10-15 naposak, áruk $1.645-tól $2.345-ig terjed fejenként (repülőjegy nélkül). Különféle időpontok közül lehet választani az egész év folyamán. A csapatok létszáma 5-15 fő lehet.Az elmúlt 30 évben az Earthwatch pályázói több mint 2800 kutatásban vettek részt, melyeknek nagy része a National Geographic által szponzorált felfedezés volt. Ezek közé sorolható a maja templomok hieroglifáinak megfejtése, a húsvét-szigeteki ásatások, a kathmandui templomi majmok tanulmányozása és Costa Rica tapírjainak megfigyelése is.A National Gegoraphic által szervezett expedíciók során a társaság tagjai csatlakozhatnak ismert fotósokhoz, írókhoz és felfedezőkhöz, akiket elkísérhetnek a Föld legérdekesebb helyeire. További információért kérem, keresse fel a következő weboldalakat: www.nationalgeographic.com/ngexpeditions vagy www.earthwatch.org/ngexpeditions.

Világkörüli élmények
Amikor egy álom valóra válik- Molnár Anita kalandjai I.Bizonyára minden gyerek életében eljön az a nap, amikor egy földgömböt kap ajándékba. Valakinek ez épp olyan ajándék, mint az első kisautó vagy plüssmaci, lehet, hogy csak pár napig tart a varázs, de lehet, hogy többé nem hajlandó az újdonsült kis tulajdonos egy lépést sem tenni legújabb társa nélkül.Hát én így voltam a földgömbömmel! Mintha az egész VILÁGOT ajándékozták volna nekem a szüleim. Nap mint nap ott ültem előtte és elbűvölve nézegettem, forgattam óvatosan, mint valami elvarázsolt micsodát, ami a világ összes kincsét rejti, csak még ki kell találnom, hogyan varázsolhatnám elő ezeket. Még olvasni sem tudtam, csak amit a bátyámtól ellestem, amikor anyuval otthon gyakorolták az írás és olvasás tudományát. Ez a varázs aztán örökre befészkelte magát a tudatomba és a szívembe. Az iskolában is ez irányította érdeklődésemet a földrajz, a történelem és a nyelvek felé. Ennek az lett a vége, hogy kisebb-nagyobb kitérőkkel mostani munkámnál kötöttem ki. Idegenvezető lettem egy óceánjáró fedélzetén. Az életvitel, ami ezzel jár, megérne egy külön könyvet, de most inkább a gyerekkori álmom beteljesedéséről mesélnék. Mi is volt pontosan az álmom?Hát, hogy körbeutazhassam a Földet!Az ember legrövidebben úgy tehetné ezt meg, ha a Földet egyszerűen az Egyenlítő mentén megkerülné, ami így csak 40 000km lenne, persze valami saját tervezésű csodajárgányra lenne szükség, mivel az Egyenlítő nem nevezhető egy kikövezett útvonalnak. Meg az állandó forróság sem lebecsülendő, bár van, aki forrónszereti...Nekem a sors egy gyönyörű luxushajót szánt... nem is olyan rossz, ha jobban belegondolok!Sajnos nekünk nincs tengerpartunk, így nem maradt más hátra, repülőre kellett szállnom, hogy Nizzába jussak, ahonnan a nagy kaland indult! Innen nyugati irányban kerültük meg a Földet, ami a szeleknek és nekünk is kedvezett, hisz az időeltolódást mindig egy extra óra alvással ünnepelhettük. Hurrá!Nizza, mint mindig, most is csokoládé oldalát mutatta, nehogy bármilyen szépséges hely a világon rabul ejthessen és elcsábíthasson innen a mi kis Európánkból! Ez Franciaország és a CotedAzur egyik gyöngyszeme, ami tengere és szállodái csillogásával mindenkit rabul tud ejteni. A tengerparti út, meghitt kávézók és íncsiklandó kis pékségek a romantika mágusaként szövik hálóikat látogatóik köré, hogy azok többé ne tudjanakszabadulni... és ehhez társul még a mi kikötői ügynökünk sármos, francia stílusa, aki bármely aggályunkra gyógyírként egy mosoly társaságában próbál megoldást keresni. Reggeli nyűgösségünket mindig friss péksüteménnyel édesítimeg. Sok a dolog mielőtt a nagy útra indulhat egy ilyen hajó! Amikor végre mindennel jól felpakoltuk a hajót, megteltek éléskamráink és a hajó gyomrát is üzemanyaggal töltöttük meg, a lemenő Nap piros bársonypalástjába burkolózva, egy kis tűzijáték kíséretében, egy pohár gyöngyöző pezsgővel kezünkben, izgalomtól szorongó szívvel intettünk búcsút Európának.Másnap reggel a tenger kellemes ringatása mellett megkezdtük az utasok és saját magunk felkészítését annak a sok csodának a befogadására, amit a következő négy hónap rejteget. Hozzá kellett mindenkinek szoknia, hogy a hajó lesz közös otthonunk erre az időre.A következő reggelen már Afrikában ébredtünk. Marokkó, Casablanca! Háromezer lakos, egy nyüzsgő kikötővárosban, ami egyben kereskedelmi csomópont is, ami a rengeteg behatás mellett is éberen őrzi hagyományait, szokásait, szűk utcáin ugyanúgy folyó élettel, mint sok száz évvel ezelőtt, a kereskedők kifinomult, simulékony, vásárlókat csalogató duruzsolása, az ételek és fűszerek mámorító illatának kavalkádja...Néha nem is tudja az ember, hova kapkodja a fejét, hogy semmiről se maradjon le. Nem szabad kihagyni egy rövid látogatást az V. Mohamed téren, ami a modern Casablanca központja kávéházakkal, üzletekkel, mozival és sétálgató helybéliekkel. Szerintem a legtöbbet mindig az adott hely lakóinak megfigyelésével tudhat meg az ember az adott helyről. A Nemzet Egység terén megtalálhatjuk a közigazgatás maurista Stílusban emelt épületeit. Déli pihenésül az V. Mohamed sugárút bizonyult a legmegfelelőbbnek, ahol a hűs árkádok alatt rejtőző utcai éttermekben megkóstolhattuk az igazán érdekes fűszereket gazdagon használó mennyei étkeket. Délutánra maradt II. Hasszán moséja, ami az Iszlám új világítótornya Casablanca tengerpartján. A 200 m magas minaret a város legmagasabb építménye, a toronyból pedig lézersugár mutat Mekka felé. Már rég kifutottunk az Atlanti óceán nyílt vizére, a város is beleolvadt az ég és a föld vonalába, amikor még mindig láttuk az iszlám vallás eme fénysugarát...Előttünk pedig ott vártak ránk a Kanári-szigetek, amelyeket már az ókoriak is a Boldogok-szigete néven említettek. Egyik majdnem kerek formájú szigete: Gran Canaria.Az 1500 km2 nagy, isteni klímájú szigetet Las Palmasnál értül el. Tudtuk, mivel már csak pár nap volt vissza Karácsonyig, és mivel ez egy vámmentes övezet, ki kell használnunk ezt az utolsó lehetőséget, hogy a nagy karácsonyi bevásárlást elintézzük...Persze nem volt mindenkinek erre ideje, így a jó öreg tengerész összefogásra volt szükség ismét...Nekem, mint idegenvezetőnek persze esélyem sincs, hogy ilyenekkel foglalkozhassak, így kis ajándékos céduláimat barátaimra és az ő jó ízlésükre bíztam. Én kis csoportommal, akik többnyire idősebb, utazómániás német emberkék, egész napos kirándulásra indultam. A gyönyörű, modern Puerto de la Luz kikötőből a Parque Santa Catalinán indultunk rövid városnézésre, ahol a társasági élet zajlik a nap minden időszakában. Itt isszák a nyugat-afrikaiak a teájukat, a turisták pedig az olcsó whiskyt és gint. Buszra szállva végighaladtunk a 3 km hosszú Las Canteras strand mellett húzódó parti úton, végig a Parque Dodomason, ahol luxus szállodák, casino és a turisták számára épített kis helyi falucska áll. Sétáltunk a régi városrészben, Barrio Vegueta, így hívják, míg végül a gyönyörű kevert stílusban, gótikustól a klasszicistáig épült Santa Ana katedrálishoz értünk. Az előtte lévú téren kedvenc szoborcsoportom áll, amely 5 bronz kutyát ábrázoló szoborból áll. Elé furcsán néznek ki, azt mondják, ilyenek voltak abennszülött kutyák, amikről a sziget a nevét: canis, azaz kutya, kapta.Aztán végre elhagytuk a várost, hogy a csodaszép vidékkel is megismerkedhessünk. Híres banánültetvényeken vezetett az utunk, elvarázsolt kis falukon keresztül, fel egészen az 1490 m magasan fekvő Cruz de Tejada csúcsig, amit egy kőkereszt ékesít. Innen lélegzetelállító kilátás nyílik a környező völgyek mandulaültetvényeire, ami februárban rózsaszínre festi a tájat. Ebédre egy kis faluban megbúvó, luxus szállodában helyi ételkülönlegességekkel szó szerint kipukkadásig ettük magunkat: halleves (sopa de pescado), zöldséges húsleves (potaje canario). Nagy nehezen feltápászkodtunk, hogy elérhessük fő úticélunkat a Caldera de Bandamát, ami nem más, mint az 1 km átmérőjű zöld vulkánkráter. Megérte a kanyargós utazást! A sziget igazán változatos képet mutat. Bárki megtalálja a számítását, aki ide jön nyaralni. Megígérem, hogy a továbbiakban rövidebbre fogom mondanivalómat és csak a legmeghatározóbb benyomásokról írok, hisz másképp soha nem érünk utunk végére!Molnár Anita

Makao 2. - Kelet Monte Carlója
Makao sorsa a közelmúltban összekapcsolódott sokkal nagyobb és sikeresebb szomszédjáéval, Hongkongéval. Jövőjét azonban elsősorban Kína határozza meg, mivel az többszörösen érdekelt az egykori portugál gyarmat fejlődésében: nyelvi adottságai révén ugyanis a terület nagy lehetőségeket kínál a latin országokkal való kapcsolatok fejlesztésére, arra, hogy eddig is meglévő kapu szerepét kiszélesítse. De a legnagyobb tét és kihívás ugyanaz, mint Hongkong esetében. Meggyőzni Tajvant: az "egy ország két rendszer" formula életképes, és alkalmas rá, hogy a kínai országegyesítés folyamatát segítsen befejezni.A portugál hátterű kormányzattal elégedetlen makaóiak sokkal kisebb félelemmel és fenntartással, ugyanakkor sokkal nagyobb várakozással tekintettek a Kínához való visszacsatolásukra, mint annak idején a hongkongiak. Az egyezmény aláírásától az 1999 decemberéig tartó átmeneti időszakban Peking főleg három probléma megoldását szorgalmazta: azt, hogy az adminisztrációt a helybéliek lássák el, a kínai nyelvet hivatalossá tegyék és a makaói törvényeket a kínaiakhoz igazítsák.A makaói kormányzat valamennyi felső és középszintű posztját portugálok vagy makanézek foglalták el, kínaiak csak az alsóbb szinteken teljesítettek szolgálatot. A statisztikák szerint 1992 végén összesen 621 (!) magas beosztású tagja volt a kormányzatnak. Például a 88 titkár és titkárhelyettes meg a 104 osztályvezető egytől egyig portugál vagy makanéz volt, majd 1999 első felére a kínai anyanyelvű titkárok aránya elérte a 70 százalékot, az osztályvezetőké a 82 százalékot. A gyors ütemben előléptetettek nem mindig voltak kellően tapasztalt és képzett emberek.Noha a kínai nyelvet már 1991-ben hivatalossá tették, a rendeletet igencsak nehéz volt végrehajtani. Ezt az is jól érzékelteti, hogy 1987-ben a közalkalmazottaknak kevesebb mint 1 százaléka tudott beszélni, írni és olvasni mindkét nyelven - portugálul és kínaiul.A törvények adaptációja korántsem azt jelentette, hogy egyszerűen kínaira fordították őket (bár a nyelvi helyzet és a kevés fordító miatt ez sem volt kis feladat), hanem azt, hogy a jórészt portugál törvényeket helyiekkel egészítették ki, valamint a makaói jogvégzettek számát megnövelték. Makao élén 1999 decemberéig miniszteri rangú kormányzó állt: őt a portugál köztársasági elnök nevezte ki, s bizonyos törvényhozói hatalma is volt. Mostantól Makao élén egy olyan főhivatalnok áll, akinek a hatásköre, illetve hatalmának jellege az egykori kormányzóéhoz hasonló marad. Ezt a posztot jelenleg Edmund Ho milliomos makaói bankár tölti be.A legnagyobb befektető KínaMakao gazdasági életének mindenkori meghatározó tényezője, hogy kicsi a területe, nagy a nyersanyaghiánya és csekély a belső piaca. Mindez indokolttá tette, hogy exportra orientálódó gazdaságot alakítson ki. A kormányzat nem készített átfogó gazdasági terveket. E téren csupán azt tekintette feladatának, hogy a tőke működése számára megfelelő környezetet és feltételeket teremtsen. Ez a "pozitív be nem avatkozás" a gazdaság minimális szabályozását kínálta és szilárd jogi meg intézményi keretet biztosított. Hongkonghoz hasonlóan igen alacsony adórátákat alkalmazott, a külföldi tőkét számos kedvezménnyel ösztönözte a befektetésre.A hajdani portugál gyarmat gazdasága az 1960-as és az 1970-es évektől kezdett élénkülni, amikor az addig szinte kizárólagos turizmuson és a hozzá szorosan kapcsolódó szerencsejátékon kívül nagy fejlődésnek indult a feldolgozóipar. Elsősorban a hongkongi textil- és ruhaipar, műanyag- és egyéb feldolgozó tevékenységek települtek át, mivel azokat a jóval alacsonyabb költségek jellemezték. A későbbi évek makaói bérnövekedése után is (a 1990-es évek elején) Hongkongban az átlagos órabér 2,7 amerikai dollár volt, míg Makaón csak 1,4 dollár, a bérleti díjak pedig jelenleg is csak negyedakkorák, mint a hongkongiak. Makao exportjában meghatározó fontosságúvá vált a textil, a ruha és a kötöttáru (több mint 70 százalék), valamint a sokféle játék (több mint 10 százalék). Legfőbb kereskedelmi partnerei Hongkong, az Amerikai Egyesült Államok és az EGK országai voltak és maradtak. Az 1970-es évektől egy sereg ország kedvezményes vámelbírálást és nagyvonalú exportkvótákat nyújtott Makaónak, így exportja gyorsan növekedett, például textilből és ruházati cikkekből 1981 és 1990 között évi 13,4 százalékkal.A gazdasági helyzet alakulásában az 1980-as évek elejétől kiemelkedő szerepe volt annak, hogy Kína - reformpolitikát hirdetve meg - nyitott a külvilág, így Makao felé. Makao egyre szorosabb kapcsolatokat építhetett ki a Gyöngy (kínai átírásban: a Xi) folyó mentén Kuangtung (Guangdong) tartományban és főleg a vele közvetlen szomszédos Csuhajban (Zhuhaiban). Ennek különleges gazdasági övezetét jórészt ugyanazzal a céllal hozták létre, mint a Hongkong melletti, de sokkal ismertebbé váló és sikeresebb Sencsent (Shenzhent). Csuhaj megkülönböztetett fejlesztésével beruházásra, tőkebefektetésre kívánták ösztönözni a makaóiakat és az ő révükön a többi külföldi üzletembert, nem utolsósorban a tengerentúli kínaiakat.Makao feldolgozóipara gyorsuló ütemben áttelepült Kínába, engedve az ottani, nálánál is olcsóbb, bőséges munkaerő és a hatalmas piac csábításának. Hongkongon kívül Makao is igen fontos tőkebefektetővé vált Kínában. Gazdasága fokozatosan integrálódott Kínáéval, elsősorban a szomszédos Kuangtung tartományéval. Kínai adatok szerint (amelyek valószínűleg csak bizonytalan becslésen alapulnak) 1997 végén a befektetett makaói tőke 4 milliárd amerikai dollárt ért el, s ezzel a 8. legnagyobb befektető volt a térségben. Makaón viszont Kína vált a legnagyobb külföldi befektetővé. A kínai tőke 40 százaléknál nagyobb mértékben részesedik a makaói bankokban, ahol is az összes betétnek és kölcsönnek több mint a fele is a kínaiak kezében van. A terület ugyan nem emelkedett a "kis sárkányok" sorába, de a 17 ezer dollárt meghaladó egy főre jutó nemzeti jövedelme (1997-ben) nem lebecsülhető teljesítmény.Eladatlan épületekMakao mai gazdasága négy - nem azonosan erős - pilléren nyugszik. Ezek: az ingatlanszektor, a bank és a biztosítás, a feldolgozóipar, a turizmus és a szerencsejáték. A GDP-nek mintegy 10 százaléka származik az 1970-es évek közepétől gyors ütemben fejlődő ingatlanszektorból és az építőiparból. Az oka: Hongkongban akkoriban nagyon megemelkedtek a földárak, ezért az ingatlanfejlesztők Makaón kezdtek befektetni. A kereskedelmi célú épületek és a lakások építését a turizmus és a növekvő vásárlóerő ösztönözte. Az iparág nyaktörő ütemben növekedett egészen az 1990-es évek elejéig, ám az 1993. évi válság óta rengeteg a máig eladatlan épület és lakás.Az 1960-as években induló gyors gazdasági fejlődés sokféle szolgáltatást nyújtó pénzügyi szektort igényelt: jelenleg huszonkét - viszonylag nagy - bank és tizenkilenc biztosítótársaság működik Makaón. Az 1997-ben kezdődő ázsiai pénzügyi válság, persze, éreztette hatását.Stanley Ho, mindenek uraAz idegenforgalomnak Makao életében a világon egyedülálló szerepe van. Például 1996-ban több mint 8 millió látogatót fogadtak. Többségük Hongkongból érkezett, de nagyon sokan jönnek Tajvanról, Japánból és a világ más részeiből is. Az 1980-as évek óta gyorsan emelkedett a Kínából érkezők száma is. A vonzerőt jórészt a szerencsejáték különféle változatai jelentik: Makaót joggal nevezik a "Kelet Monte Carlójának". Ez az iparág több mint 40 százalékkal járul hozzá a GDP-hez; és a teljes munkaerőnek mintegy az egyharmadát foglalkoztatja! Az innen származó adók pedig a kormányzati bevételeknek több mint a felét teszik ki (ez például 1996-ban 56,2 százalék volt).A szerencsejátékot, de tágabban az egész turizmust egy szindikátus, a Sociedade de Turismo e Diversoes de Macau, vagyis a Makaói Idegenforgalmi és Szórakoztatási Társaság, illetve annak vezetője, a már említett Stanley Ho uralja. Hónak és társaságának 2001-ig szóló koncessziója van a tíz kaszinóra. Emellett számos szállodát, éttermet is birtokol, s érdekeltségébe tartozik a lóverseny, a kutyafuttatás meg az összes golfpálya; hongkongi vegyes vállalatként működteti Földünk legnagyobb szárnyashajóflottáját, az ugyanoda irányuló helikopteres ingajáratot stb. A Makao vitathatatlan urának számító 78 éves üzletembernek másutt is számos befektetése van Észak-Koreától (!) és Vietnamtól Ausztrálián át Európáig, de ő igazi hazájának Makaót tekinti. Vállalkozásai annyira mélyen beleágyazódnak Makao gazdaságába, hogy működését a kínai vezetés alighanem kénytelen továbbra is engedélyezni.A szerencsejátékhoz óhatatlanul társult a szervezett bűnözés, a drogkereskedelem, a csempészet és a prostitúció. Nemcsak a szerencsejáték-birodalmat, hanem az egész idegenforgalmat is veszélyeztetni kezdték a szervezett bűnbandák, a triádok. A sok-sok véres leszámolásba a hongkongiakon kívül a Kínából jövők is bekapcsolódtak. A szektor ellenőrzéséért 1996 óta tartó háború riasztja a turistákat és a helyiek közérzetét is elrontotta, s így a makaóiak többsége a Kínához való visszakerüléstől várja a közrend helyreállítását.38 kilométeres hídMakao idegenforgalmi vonzereje nem korlátozódik a szerencsejátékra. A több mint négyszáz év alatt felhalmozott örökség, a Nyugat és a Kelet kultúrájának együttes jelenléte páratlan hangulatot teremt. A megmaradt régi, szép műemlékeken és a múzeumokon kívül az idegenforgalomban nagy szerepük van az évente megrendezett olyan eseményeknek, mint amilyen a sárkányhajó-verseny, a tűzijáték-fesztivál, a nemzetközi zenei fesztivál és mindenekelőtt a város utcáin lebonyolított Grand Prix autóverseny. A terület konyhájáról is szólnunk kell: ez vegyíti egymással a portugál és a kínai konyhát, maláj és indiai ízekkel fűszerezve.Makaónak az idegenforgalomra és a szerencsejátékokra alapozott gazdasági fejlődését az akadályozza, hogy hiányosak az infrastrukturális létesítmények. A földrajzi fekvéséből kínálkozó lehetőségeit Makao már csak emiatt is sokkal kevésbé tudta kihasználni, mint Hongkong. Majd 1995-re több mint egymilliárd dollárért egy tengerfeltöltésen elkészült Taipa mellett Makao nemzetközi repülőtere; megépült a második híd Makao és Taipa között; Coloanén konténerterminál létesült, folynak a munkálatok - Csuhajjal együttműködve - egy mély vizű kikötőnek a létrehozására.A példaként említetteken kívül további hatalmas tervek várnak megvalósításra: Csuhaj felé hidakat építenek, s az utat a Peking felé vezető autópályához csatlakoztatják. Még sokkal nagyobb szabásúak azok az elképzelések, amelyek egyrészt egy 38 kilométeres híd (!) közbeiktatásával össze akarják kötni Makaót Hongkonggal, másrészt a két sziget közötti tengerrészt feltöltik, hogy azon egy 320 hektáros ipari parkot hozhassanak létre.A kiépítendő infrastruktúra várhatóan lehetővé teszi, hogy Makao gazdaságát több pillérre állítsák, a szolgáltatóhálózatot bővítsék, amellett még hatékonyabban bekapcsolódhassanak a világgazdaságba. Mindez háttere lehet a szükséges gazdasági bővítésnek, s közben ugrásszerűen fokozódhat a kínai rendeltetésű reexport, amely Hongkong külkereskedelmének is java részét teszi ki. Rövidebb távon pedig hozzásegíthet ahhoz, hogy leküzdjék a Makaót négy éve sújtó gazdasági recessziót...Jordán GyulaA dollártól függő patacaMakaónak 1905 óta saját valutája van: a pataca, s ez 100 avóra oszlik. A patacát 1977-ben a hongkongi dollárhoz kötötték, azóta pedig, hogy ez utóbbit 1983-ban az amerikai dollárhoz igazították, a pataca közvetett módon az amerikai valutától is függ. (1 amerikai dollár = 8,03 pataca). Saját bankjegykibocsátó bankja van, de 1995 óta a népköztársasági Bank of China szintén valutakibocsátóvá vált.Két municípiumra is telikAz 1976. évi alaptörvény után hozták létre Makao első törvényhozó gyűlését, amelynek tizenhét tagja volt, s mandátuma három évre szólt. A korlátozások enyhítése után a választással bejutó képviselők 1984-től szinte mind kínaiak voltak, s 1990-től a törvényhozás létszámát huszonháromra növelték. Hongkongtól eltérően, ahol az angolok alatt megválasztott utolsó törvényhozást az átvétel pillanatában feloszlatták, Makaón a meglévő törvényhozás - a portugálokkal való sokkal harmonikusabb viszony eredményeként - 2001 októberéig hivatalban marad. (Akkor létszáma huszonhétre, majd a következő választáson huszonkilencre emelkedik, de változatlanul lesznek kinevezett tagjai is.)A központi szervek alá két municípiumi tanács tartozik, s ezek az egykori szenátusból erednek, tehát a legrégibb adminisztratív szervezetek. Az egyik tanács a félszigetnek, a másik a két szigetnek az ügyeit intézi, mégpedig részben közvetve választott, részben kinevezett tagokkal. Hatáskörük a város életének minden kérdésére kiterjed a várostervezéstől a közegészségügyön és a kultúrán át a környezetvédelemig. Makaón a közvélemény-kutatási eredményektől a választásokon való részvételig számos jele van annak, hogy a lakosság egyre kevésbé elégszik meg a passzív politikai szereppel. forrás: É.T.

Kínai étkek
A kínai konyha alapanyagai: Húsok: csirkehússertéshúsmarhahúshalrák Köretek: sültrizs (általában tojás- és húsdarabokkal keverve)sülttésztabambuszrügykínai gomba Fűszerek: curryegyébb speciális fűszerekÉdes-savanyú káposztaHozzávalók:3 ek olaj2 dkg vaj1 kis fej kelkáposzta1 kk só A szószhoz: 1,5 ek kukoricakeményítő5 evőkanál víz1,5 ek szójaszósz2,5 ek cukor3 ek citromlé4 ek narancslé2,5 ek paradicsompüréElkészítése:A káposztát megmossuk, leveleit csíkokra vágjuk. Az olajat és a vajat együtt megmelegítjük, beletesszük a káposztát, és megszórjuk a sóval. 2 percig kevergetve sütjük, majd kis lángon további 5-6 percig pároljuk.A szósz elkészítéséhez minden hozzávalót összekeverünk, felforraljuk, és addig kevergetjük, míg megszikkad és átlátszóvá válik.A káposztát tálalóedénybe rakjuk, meglocsoljuk a szósszal, és melegen tálaljuk.Kínai csirkecombHozzávalók:5 db csirkecomb kétfelé vágva,30 dkg bacon szalonna, szeletelve Az öntethez: 1 dl szójaszósz1 kávéskanál mustár1 kávéskanál delikát1 dl olajpici őrőlt köménypici őrölt borsElkészítése:A szeletelt bacon szalonnával kibébelünk egy tepsit. Az előzőleg kevéssé besózott húsdarabokat ráfektetjük, majdbekenjük egyenként a fent említett öntet keverékével. Lefedetlenül puhára, ropogósra sütjük. Bármilyen körettel nagyon finom.Sült kínai kel zsázs mártássalHozzávalók:75 dkg kínai kel25 dkg juhtúró metélőhagymával1/4 kávéskanál feketebors2,5 dkg margarin1 csokor finomra vágott zsázsa1 apróra vágott kis hagyma1 gerezd fokhagyma finomra vágva2 evőkanál reszelt parmezán sajtElkészítése:Burgonyával és sárgarépasalátával alacsony kalóriatartalmú étel. A kínai kelt leveleire szedjük, a leveleket kivágjuk, és 4-5 percig pároljuk őket. A túrót egy nagy tűzálló tál aljára terítjük, megszórjuk borssal, és befedjük a párolt levélnyelekkel. Felolvasztjuk a margarint, beletesszük az öszevágott kel-leveleket a zsázsát, a hagymát és fokhagymát. Fedő alatt 7-8 percig pároljuk. hagyjuk egy kicsit kihülni, majd az egészet áttörjük. A zsázsás keveréket a túróra és a pároltlevélnyelekre öntjük. A tetejére szórjuk a reszelt sajtot, és előmelegített sütőben 180 fokon 25 percig sütjük. Forrón tálaljuk.Sült zöldség (előétel)Hozzávalók:1 kis fej kínai kel1 nagyobb sárgarépa1 fehérrépa1 karalábé1 tojás1 kanál étkezési keményítőolaj a sütéshez.Elkészítése:A zöldségeket vékony metéltre vágjuk, megforgatjuk a felvert, keményítővel elkevert tojásban, és forró olajban ropogósra sütjük. Külön tálkában szójamártást kínálunk hozzá.Kínai tojásoskukoricalevesHozzávalók (6 személyre):1 kukoricakonzerv (25 dkg)2 erőleveskocka2 tojás1 evőkanálnyi vodka1 mokkáskanálnyi fehér bors2 dkg kukoricalisztgyömbérpetrezselyemzellerzöldsóElkészítése:Egy liter vízzel és a kockákkal főzzünk levest, s lassú tűzön 10 percigforraljuk benne a körömnyi gyömbért, majd tegyük bele a lecsorgatott kukoricát. Közben a pépesre vágott zellert, a sót és a fehérborsotkeverjük össze a vodkával, majd adjuk hozzá a kevés hideg vízben feloldott kukoricalisztet. Ha a leves újra felforrt,keverjük bele ezt a pépet, s forraljuk tovább, míg be nem sűrűsödik. Ekkorvegyük le a tűzről, szedjök ki belőle a gyömbért, s a két összehabart tojást - lassú keverés mellett - gyorsan öntsük bele a forró lébe.

A tigrisek ugrálni szeretnek a legjobban.
Folyamatosan várják az adományokat a tigriskifutóhoz Korszerű tigriskifutót szeretne építeni a Budapesti Állat- és Növénykert a tigriseinek, ugyanis a különösen veszélyeztetett alfaljba tartozó szibériai tigris, Argun jelenleg az állatkert egyik utolsó (még a hetvenes évekbeli "divat" szerint épült) szűk és elavult vasrácsos ketrecében lakik- egyedül. A macskafélék (Felidae) családjába tartozó állatok jellemzője, hogy karcsú testűek, izmosak és nagyokat képesek ugrani. A legtökéletesebb ragadozók. Lábaik közepes hosszúságúak, ujjon járók, karmaik visszahúzhatók (így nem kopnak) és hegyesek. Szemfoguk és tépõfoguk erõteljes.Hazánkban csak egy vadon élõ faj van, a vadmacska (Felis silvestris). Az úgynevezett nagymacskák az emberre nézve is veszedelmes ragadozók. A tigris (Panthera tigris) a legnagyobb macskaféle három méter hosszúra is megnõhet, ennek egyharmada a farka. Mérete nagyon változékony, de a szibériai példányok a legnagyobbak. Valaha Kis-Ázsia és a Közel-Kelet volt elterjedésük nyugati határa, de a Szovjetunió déli részétöl Baliig, Szumátráig, Jáváig, keleten pedig Koreáig és Mandzsúriáig fordultak elõ.A Szibériából származó amuri tigris a világ legnagyobb macskaféléje, a tajga erdőkben él. Magányos vadász, s ahol háborgatják, ott csak éjjel jár zsákmány után. Szigorúan védett alfaj, fogságban már csak 300 pár él, de vadon- az orvvadászok miatt - már ennyi sem.A nőstények körülbelül három havi vemhesség után egy sziklahasadékban, vagy faodúban hozzák világra kicsinyeiket (általában négy -öt utódot), de az anyaállat általában négynél több kölyök táplálására- természetes körülmények között - képtelen, így az éhség nagyon hamar elpusztítja a legéletképtelenebb utódot.Az ember beavatkozásával felgyorsult a fajok kihalásának üteme. Tudósok megállapítása szerint napjainkra a valaha létezett 100-250 millió faj legalább kilencven százaléka eltűnt, ma már az eredeti állomány csaknem 2-10%-a él a Földön.Napjainkban a tigrisek száma is csak a töredéke a korábbinak. Régebben az óriási lakatlan területek biztonságot nyújtottak ennek a szépséges ragadozónak, de életterük rohamos zsugorodása, a vadászat és az üldözés eredményeképpen számuk megfogyatkozott. Becslések szerint közelítőleg 4-5 ezerre tehető a szabadon (tehát nem természetvédelmi területeken és rezervátumokban) élő tigrisek száma. Populációjuk megóvása- dacára a szigorú védelmi törvényeknek - egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül, ezért ez a hatalmas testű ragadozó sok társához hasonlóan nemzetközi védelem alatt áll.A tigrisek az állatkertek egyik legnépszerűbb állatai, és nagyon jól szaporodnak fogságban. A nemzetközi összefogás alapján létrejött szaporítási program során születő szaporulatok talán hozzájárulnak ennek nagy, elegáns ragadozónak a fennmaradásához. Egyes nőstények életük során akár több, mint harminc kölyköt fialnak és fogságban 26 évig is elélhetnek. Fővárosi Állat- és Növénykert célja, hogy megismertesse a veszélyeztetett, védett állatokat és tudatosítsa, hogy kihalásuk egy egész faj eltűnését jelentheti. Argun, a szibériai hím tigris 1993. június 9-én született Münsterben és két éves korában érkezett a Budapesti Állatkertbe párjával, Sidney-vel. Sydney sajnos tavaly elpusztult rákban, és láthatóan nagyon hiányzik Argunnak.Az új kifutó lehetőséget adna arra is, hogy Argun kaphasson egy új társat, így nem kéne egyedül élnie a továbbiakban. Mivel a Budapesti Állatkert is részt vesz a nemzetközi szaporítási programban, így lehetőséget kapott arra, hogy egy Argunnak ideális nőstény tigris költözzön ide a skóciai Edinburghból. Ő azonban addig nem jöhet, amíg nincsenek meg a megfelelő feltételek a tigriseknek.A tigriskifutó és a mostani rénszarvaskifutó területének összevonásával kialakítható lenne egy védett állatokat bemutató park, amely hozzájárulna az élővilág védelméhez és a nemzetközi természetvédelmi programok széleskörű megismertetéséhez.A kifutó átalakítási tervei már elkészültek, ezek szerint a tigrisek jelenlegi területe a hétszeresére növekedne, a vasrácsok eltűnnének, növények, sziklák és akár úszásra alkalmas tavacska tenné otthonosabbá, és nem utolsó sorban természetesebbé a helyet. A tervek megvalósításához azonban ötvenmillió forint szükséges, ebből csak harmincmillió van meg. A hiányzó összeget az állatkert felajánlásokból szeretné összegyűjteni. Fogadja örökbe Ön is Argunt, így támogathatja a felújítást és a Védett állatokat bemutató park létrehozását! Az Állatkert számlaszáma, ahová várják az adományokat: 11784009-15490658 További információ: Állatkerti Alapítvány 06 1 3633701

Vudureneszánsz
Bongo dobok jelzik a varázslatos szertartás kezdetét. A tömeg betódul a papi sátorba, ahol ágyékkötős férfiak verik őrjöngve a dobokat, és rázzák a kolompokat. A női hívők a belépők előtt végigtáncolnak a sorok között, félmeztelen testüket krétaporral színesre mázolták, és kagylóhéjból készült nyakláncokat viselnek. Egyikük hirtelen jajgatásba és vonaglásba kezd, és rikoltozva ismételgeti Mami Wata, a leggyakrabban krokodil képében megjelenő tengeristennő nevét. Kezein hüllőkarmokat rázva, kimeresztett szemmel sziszeg, és állkapcsát csattogtatja a sokaság felé. Fiatal segítője ekkor letépi nyakláncát, mielőtt a transzba esett "istennő" megfojtaná magát.A vudu 500 évvel ezelőtt alakult ki a nyugat-afrikai Beninben. Az ország lakosságának 60 százalékát kitevő 5,4 millió hívő azonban majdnem két évtizeden át csak illegalitásban gyakorolhatta vallását. Az 1991-ben hatalomra került új elnök nemcsak ismét engedélyezte a vudu gyakorlását, hanem az idén Nemzeti Vudu Nappá nyilvánította január 11-ét. Ellenzői a vudut fekete mágiának bélyegzik, hívei szerint a jó elnyeréséért felhasznált erő. A vudu alapja a több ezer vodoun, szellem - például Heviosso, a mennydörgés és a villámlás, vagy Gu, a vas istenének - imádása. A vudu papok vezette ceremóniák fő mozzanata a kecskék, csirkék és más állatok feláldozása és az istenségek kedvelt táplálékainak (kóladió, gin, pálmaolaj) bemutatása. A hívők ezért cserébe azt remélik, hogy isteneik megvédik őket a bánattól és a betegségektől, és útmutatást adnak a jövőre.A nyugati világ félelme a vudutól onnan ered, hogy a XVIII-XIX. században a helyi vezetők bebörtönözték, majd rabszolgakereskedőknek adták el a vudu legsötétebb formáját, a jujut gyakorló hívőket. A haiti vuduhívők például bevezették a "zombifikálást", azaz a boszorkányos halottélesztést: egy, a központi idegrendszert megbénító méreg lenyelésével halálközeli transzba kerülnek. A haiti eredetű vudu bábuk pedig a benini "vo" faszobrok változatai, amelyeket körömmel lyuggatnak ki, s így jelképesen megszabadítják magukat a problémáktól.A benini vuduhívők egyébként nem tagadják, hogy vannak ártó varázslataik és átkaik. A vuduellenes kampányt folytató marxista exelnöknek azon a miniszterén például, aki megütött egy vudu papot, fogott az átok: néhány hónap múlva meghalt bőrrákban. A diktátort felváltó új elnököt viszont meggyógyították egy súlyos betegségből. S bár ő is lelkes rajongója lett a vudunak, mégsem állítható, hogy a vudu lesöpörte a Beninben gyakorolt másik két vallást, a kereszténységet és az iszlámot. Sőt, a szertartásokon gyakran ötvözik ezek elemeit: a Földszellem templomának kapuján Jézus szobra látható, a pap kagylónyakéket és amuletteket visel fehér ruhája fölött, és miután a szent áldozás vudu változata szerint kóladiószeletet nyújt a híveknek egy ezüsturnából, a bongo dobok és harangok hangjától, valamint a varázsénektől eufórikus állapotba kerülő gyülekezet előtt elvágja a fekete-fehér áldozati kecske torkát. (Newsweek) Forrás: É.T.

Ökomese
Szürke-vörös mókustragédiaEurázsia kerek és szabálytalan erdeiben élt, éldegélt az őshonos vörös mókus. Volt ugyan ellensége, de vetélytárs híján így is hatalmas területeket népesített be Írországtól Japánig.Jövőre ünnepelhetjük annak az ötvenedik évfordulóját, hogy a kisállatok rajongói csupa szeretetből olyan veszélyt hoztak a fejére, mint a róka, a nyest és a héja együttesen sem, pedig az utóbbi ugyancsak szorgalmasan ritkította.Igen, 1948-ban történt, hogy két pár amerikai szürkemókust eresztettek szabadon egy Torino melletti parkban. Hiába figyelmeztették az olaszokat a bölcs angol jövendőmondók:- Ne tegyétek ezt gyerekek! Alig telik el néhány évtized, és az amerikai mókusok ellepik az erdőiteket és a ligeteiteket. Jaj lesz akkor az európai rokonnak, ha nem vigyáztok rá, írmagja sem marad! - Hisszük, ha látjuk - mondták a lelkes taljánok, és csak legyintettek a dologra.Telt-múlt az idő, a szabad világból jött mókusok pedig annak rendje-módja szerint kiszabadultak a park fogságából. Mivel nagyobbak éserősebbek voltak, hamarosan még az odújából is kitúrták az őshonos vörös mókust a környéken. Minthogy nem is válogatósak, ha táplálékról van szó, több él meg belőlük ugyanakkora területen. Az erdészeknek az addigi egy helyett most már nyolc szorgos rágcsáló kártételével kellett számolniuk az erdő minden egyes hektárján.Az olaszok 1996-ban már a hajukat tépték. - Lehet, hogy a Nutellát is elveszítjük? - kérdezték kétségbeesetten, amikor a terjeszkedő szürkemókusok már csak 15 kilométerre voltak a legnagyobb mogyoróültetvényektől.- A baj sokkal nagyobb ennél - mondták a bölcs angolok. - Már csak 10 kilométert kell megtenniük, hogy bevegyék magukat az Alpok lábánál elterülő erdőkbe. Akkor aztán meg sem állnak Dániáig. - Honnan tudjátok? - kérdezték az olaszok. - A magunk mókusainak bőrén tapasztaltuk - felelték az angolok. - A szigetországnak a legutóbbi mókus-népszámlálás szerint 2,5 millió amerikai mókus mellett már csak 160 ezer európai él, és félő, hogy hamarosan azok is teljesen eltűnnek. Hej, pedig de hosszú sora volt azoknak, akik szerencsét próbáltak a jövevények visszaszorítására! Volt, aki csapdákkal próbálkozott, mások a lőfegyverekben bíztak, vagy a véralvadásgátló szerek bevetésében. Mindhiába.- Az esélyünk más erdőket telepítünk - sóhajtottak fel a reményvesztett angolok. Apró magvú bükköt, berkenyét ültetünk, azon az európai mókus talán erőre kap. Aztán ott a legújabb csodaszer, a sterilitást okozó gyógyszer. Az is segíthet az amerikai mókusok ellen. Ha az sem, akkor már csak a remény marad, és az erős elszánás, hogy nem hagyunk újabb fajokat betelepíteni. Merthogy ez is egyetlen párral kezdődött.Puky MiklósForrás: É.T.

Majmok végnapjai
A Közép-Vietnamban és Laoszban élő tarka karcsúmajom (Pygathrix nemaeus) jövőjére igencsak kedvezőtlenül hatott a sokéves háborúskodás, különösen az élőhelyükön eközben szétpermetezett lombtalanító vegyszerek (közöttük a hírhedt agent orange). A háború idején 22 ezer négyzetkilométernyi erdő- és mezőgazdasági terület ment tönkre, és az ott duknak nevezett, 50-60 centiméteres termetű karcsúmajom vadászata is folytatódott, kétségessé téve az állat jövőjét. Ezért azIUCN a tarka karcsúmajmot a kipusztulással fenyegetett állatfajok közé sorolta.E főemlős állatkerti jövője is bizonytalanná vált. Túlságosan specializált táplálkozásmódja miatt különösen nehezen tartható. Szinte kizárólag lombtakarmánnyal él, és a téli hónapokban megoldhatatlan az ellátása. Nagyon válogatós, hiába kínálják tucatnyi gyümölcs- és zöldségfélével, étlapjának legalább a felét annak a tizennégy különféle fafajnak a leveleiből kell összeállítani, amelyekkel eredeti élőhelyén is táplálkozik. A fagyasztással tartósított galylyakból a téli hónapokra szükséges mennyiséget mélyhűtőben tárolni nem csekély feladat.Az 1960-as és az 1970-es években vadon befogott 126 példányból nem sikerült igazán erős és népes állatkerti állományt létrehozni. Számos európai állatkertből kipusztultak, máshonnan pedig a megmaradt példányokat a kaliforniai San Diegóba küldték. Ma Európában egyedül a félmajmok tenyésztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett kölni állatkertben található egy kisebb csapatuk, felvételünk is ott készült. Kép és szöveg: Kapocsy György Forrás: É.T.

Öregedő flóra
Nemrégiben Skóciában elhunyt tizennyolc ember. Halálukat az Escherichia coli 0157:H7 törzse okozta.Ez a baktérium mindannyiunkban megtalálható, de hogy mennyi van belőle, az az életkortól függ. Az öregedés egyik kísérője a bélflóra átalakulása is. Az idősek tápcsatornájában jóval több kórokozó baktérium él, mint a fiatalokéban vagy a középkorúakéban. Az E. coli mennyiségének változásával ellentétes a bifidobaktériumok számának alakulása: a kor előrehaladtával csökken a mennyiségük.Laborkísérletekkel bizonyították, hogy a bifidobaktérium elpusztítja az E. colit, tehát feltehető, hogy az öregedés során a coli számának növekedése és a bifidobaktérium számának csökkenése együtt betegségre, esetleg halálra vezet.Vajon hogyan lehetne elősegíteni a bifidobaktériumok szaporodását? Az egyik lehetőség, hogy közvetlenül visszük be őket a szervezetünkbe. Mivel a joghurtok nagy mennyiségben tartalmazzák ezeket a mikroorganizmusokat, nem látszik nehéznek a feladat. A kutatók egy része azonban szkeptikus: vajon hogyan szívódnak fel a tápcsatornából, és főleg hogyan válnak az ember bélflórájának elemeivé a bifidobaktériumok? Valószínűleg inkább az az út járható, miszerint a már a bélben élő törzseket kell megerősíteni, a szaporodásukat elősegíteni. Olyan fruktooligoszacharidokat (a szénhidrátok egy bizonyos formája) célszerű fogyasztani, amelyek a E. coli és más kórokozó baktériumok (például a Streptococcus vagy a hasmenést okozó Clostridium) számára emészthetetlenek, ugyanakkor a bifidobaktériumok jól tenyésznek rajtunk. A fruktooligoszacharidokat külön kell bejuttatni a szervezetbe.Remélhető, hogy megfelelő diétával visszafordíthatóvá válik a bélflóra öregedése, és ezzel egy lépéssel közelebb kerülünk a szép, hosszú, egészséges öregséghez.(New Scientist)Forrás: É.T.

Túlélőiskola III.
Lesli Hiddings kiváló sorozatában, "A vadon vándorában" mondta: "A túléléshez három dolog kell: élelem, víz és menedékhely". Cikksorozatom utolsó részében e három nélkülözhetetlen elemről szeretném elmondani a legszükségesebb tudnivalókat. Fennmaradásunk szempontjából a legnagyobb jelentősége a víznek van, pontosabban ennek hiányában kerülhetünk a leghamarabb bajba. Erre utal a hármas szabály, miszerint "3 percig bírjuk ki levegő, 3 napig víz és 3 hétig élelem nélkül". A testsúly 4-5%-nak megfelelő folyadékveszteség a szervezet teljes legyengüléséhez, 12%-os pedig halálhoz vezet. Ennek "stációi" a következők: szomjúság, rossz közérzet, étvágytalanság, émelygés, fejfájás, szédülés, akadozó beszéd, légzési zavarok, járásképtelenség, nyelési problémák, halál. A folyadékpótlásnak folyamatosnak kell lennie: legalább félóránként igyunk pár korty vizet. Ennek semmi köze a szomjúsághoz, az ugyanis már jelentős mértékű, nehezen pótolható folyadékveszteségét jelzi szöveteinknek. Nem szabad eddig a pontig eljutnunk, ha van a kulacsunkban víz. Számoljunk azzal, hogy este a letáborozás után még mindig tetemes mennyiségben igényli szervezetünk a vizet, ezért mindenképpen maradjon éjszakára a kulacsban tartalék (különösen nagy igénybevétel esetén egy óra alatt akár 2-2,5 liter vizet is fogyaszthatunk). Igyekezzünk a vizet hűsen tartani. Így nemcsak élvezetesebb, de gyorsabban is szívódik fel a gyomorban. Ezért szükséges olyan kulacsot választanunk, amely hőszigetelő tokban van. Ha időnként megnedvesítjük a huzatot, a párolgás hűti a palackot. A folyadékpótlás mellett az előző számban leírtak szerint igyekeznünk kell az izzadtságot is csökkenteni. Az izzadással nemcsak vizet, hanem tetemes mennyiségű ásványi sót is veszít a szervezet, melyet szintén pótolni kell. Ha ezt nem tesszük meg, akkor hiába fogyasztunk folyadékot, szomjunk nem csillapodik (ilyenkor hányinger formájában jelentkező ún. "vízmérgezéses" állapotba kerülhetünk). Az ásványi só veszteséget helyes táplálkozással és direkt bevitellel (pl. pezsgőtabletták formájában) pótolhatjuk. Vigyázzunk azonban, ezeket csak pihenő alkalmával, külön elkészítve fogyasszuk. Kerülnünk kell ugyanis, hogy a kulacsban "finom" ital (pl. gyümölcslé, citromos tea stb.) legyen, mert ezek fogyasztását nem tudjuk szabályozni. A legmegfelelőbb a tiszta víz (vagy az ásványvíz). Igyekezzünk minél nagyobb mennyiséget vinni belőle magunkkal. Egy napi minimális készlet elszállításához két kulacs és egy 2 literes víztároló szükséges. Minden alkalommal töltsük fel menet közben készleteinket, ha ivóvizet találunk. Legyen nálunk vésztartalékként egy kis doboz gyümölcslé, vagy 0,33-as palack ásványvíz. A szabadban található vizekkel szemben legyünk bizalmatlanok! (használjunk víztisztító tablettát) Tisztítás nélkül csak forrásból igyuk. Egyszerű szűrő készíthető vízáteresztő textíliából egy zsákszerű alkalmatosságot varrva. Szűrőbetétnek használjunk sódert, homokot és filcet. Ez azonban nem vegyi szűrés! Fogyasztásra alkalmas víz nyerésére több lehetőség is adódik. A hajnali harmat kendővel összegyűjthető, az esővíz felfogható (a fák üregeiben felgyülemlett csapadék taninnal szennyezett, nem iható). A friss, tiszta hó felolvasztva fogyasztható. Levest, meleg italt (készleteinket kímélve) ebből készítsünk. Hátránya, hogy 10 egységnyit kell felolvasztani 1 egységnyi víz nyeréséhez. Eredeti halmazállapotában ne fogyasszuk, mert izgatja a gyomrot. A lomblevelű erdők egyes fái alkalmasak arra, hogy megcsapoljuk nedveiket. A nyír és a juhar kérgének bemetszésével, egy pálcika segítségével edénybe vezetve 10-12 óra alatt 1 pohárnyi tápláló, tiszta folyadékot nyerhetünk. A növényzettel benőtt felszínt figyelve a száraz fűvel borított réteken gyakran láthatunk élénkzöld foltokat, télen is zölden virító növénycsoportokat. Ezek a felszín alatt megbúvó vizeket mutatják. Vannak kifejezetten "forrás jelző" növények, pl. a fehéren virágzó keserű foszlár és a sárgászöld vagy sárga virágú veselke tavasszal jelzi a talajban a vizet. A mészkőforrások helyét a csillagos májmoha csoportok, elsősorban a buvákfű árulja el. Jó forrásjelző a kis virágú füzike, a szántókon pedig a satnya gabona. Az erdei források vidékén gyakran látható az erdei káka, a keserű foszlár, az erdei sás, az erdei zsurló és az acsalapu, a boroszlán, a gyíkhagyma és a medveszőlő. A mezei vízforrásokat a mocsári gólyahír, a keserű foszlár, a mocsári nefelejcs, a kúszó boglárka jelzi. A forrásfű csaknem minden vízlelőhelyen előfordul. A fák közül a talajvízre utal a fűz, az éger, a fekete és fehér nyár, a kőris, a nyír és a szil. Nagy nedvességtartalmú földterületen úgynevezett "indián forrás" készíthető. Ehhez ássunk egy 0,5 m X 0,5 m-es gödröt. Várjunk egy kis időt, majd óvatosan merjük ki az első adag, szennyezett vizet. Egyre tisztább víz fog a gödörbe szivárogni, amely leülepedve végszükség esetén fogyasztható. document.write('');FavágásAz emberi szervezet fenntartásához a folyadék mellett táplálékra is szükség van. Étrendünket úgy kell összeállítanunk, hogy még a viszonylag mostoha körülmények között is megkapjuk mindazt, amire a szervezet egészséges működéséhez szükség van. Elsősorban energiát hordozó anyagokra (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) van szükségünk. A tápanyag egy része energiát nem szolgáltató anyagokból (vitaminok, ásványi sók, folyadék, rostok stb.) áll. A megfelelő bélműködés érdekében szervezetünknek növényi rostra is szüksége van (nagyon fontos lehet, ha hosszabb időt töltünk a természetben). A fokozott izommunka fokozott energia felvételt igényel (ilyenkor a test vitaminszükséglete is növekszik). Ezért kell figyelembe vennünk, hogy az egyes feladatok (hátizsák cipelése, emelkedők, favágás stb.) mekkora energiaveszteséggel járnak.Néhány jótanács a táplálkozásról: Növényi eredetű szénhidrát a keményítő. Ennek kell a szükséglet 2/3-át fedeznie. A keményítőt elsősorban a gabonafélék tartalmazzák (rizs, búza, kukorica), valamint a burgonya. Fogyasszunk teljes őrlésű lisztből készült barna kenyeret, mely a vitaminok gazdag tára. Ebből 1 kg-nyiban ugyanannyi B1 vitamin van (rendkívül fontos az izmok és az idegrendszer szempontjából), mint 6 kg fehér kenyérben. Kenyér helyett ehetjük a nagyon jól elcsomagolható, univerzális Korpovit kekszet is. Legyen a zsebünkben olajos magvakból, aszalt gyümölcsdarabkákból álló keverék ("Diákcsemege" néven készen is beszerezhető), vagy "müzli szelet" melyet a főétkezések között fogyasszunk (vitaminokat, növényi zsiradékot, ásványi anyagokat, növényi rostokat tartalmaz). Italainkat szőlőcukorral ízesítsük (ezt tudja a legjobban hasznosítani szervezetünk és a nádcukorral ellentétben nem "gyilkolja" a B vitaminokat). Csipke-, szederbokor stb. mellett elmenve mindig lakmározzunk be. Fogyasszunk salátának a természetben található nyers növényeket. Egyes gombaféléket is ehetünk nyersen (pl. óriás őzláb gomba). Rengeteg vitamint, rostot tartalmaznak és folyadékszükségletünket is segítenek pótolni. Az állati eredetű fehérje egy részét tejtermékek (sajt, tej, túró stb.) és tojás formájában vegyük magunkhoz (bár ez utóbbinak élettani szerepe eléggé vitatott). A természetben is igyekezzünk minél egészségesebben táplálkozni, azonban a túlélő tábor nem az a hely, ahol a kalóriát, vagy a koleszterint számolgatná az ember. A kiegyensúlyozottságot és a helyes arányok megtartását javasolom. Együnk tehát sok gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, nyers és rostdús élelmiszereket, de kár lenne kihagyni egy esti szalonnasütést. Csak olyan élelmiszert vigyünk magunkkal, ami nem romlik meg. A reggel fagyasztóból kivett és több rétegbe becsomagolt húsféle koraeste még elkészíthető a tábortűznél. Az ételt ruhaneműbe burkolva lehet melegen tartani. Hűteni viszont verembe téve, vagy friss lombos ágakkal letakarva lehet. Akcióképességünket egy-két napig fenntarthatjuk a következő összeállítással: leves, kávé (vagy tea), aszalt gyümölcs, csokoládé, vitamin készítmény. Mindig legyen nálunk ezekből az élelmiszerekből vésztartalék (a "vésztartalék vésztartalékaként" pedig egy szelet, sport célra készített, magas energia tartalmú eledel, pl. Power Bar). A terepen kiemelkedő jelentősége van a C vitamin fogyasztásnak.document.write('');FavágásTervezzünk napi ötszöri étkezést. Ezeket nem szabad kihagyni. Fogyasszunk könnyű reggelit (lehet gyümölcs is). Fontos, hogy sok folyadékot vegyünk már a nap kezdetén magunkhoz (tea, kávé, gyümölcslé). A menet megkezdése után egy-másfél órával együnk valamit, akkor is, ha nem vagyunk éhesek. Amikor már fáj a gyomrunk az éhségtől, legyengülünk, rövid időn belül pedig jön az étvágytalanság, fejfájás, hányinger (akár az "eléhezés" is bekövetkezhet, ami a vércukorszint drasztikus csökkenését jelenti). Legkésőbb, akár ebben az állapotban is kell enni. Tapasztalatok szerint az ilyen típusú rosszullétek esetén rendkívül jól bevált a következő "koktél": Aspirin, Samarin, vitamin pezsgőtabletta, szőlőcukor. Délben feltétlenül együnk levest (zacskós kiszerelésben ez a legkönnyebben szállítható élelmiszer) a testünk által kiizzadt sót ezzel tudjuk a legjobban pótolni. Egészítsük ki ebédünket valami könnyű hideg étellel és gyümölccsel (aszalvány is lehet). A tevékenység ritmusa, jellege miatt a fő étkezést (régi magyar arató hagyomány szerint) kénytelenek vagyunk a nap végére tenni. Egészségtelen, esetenként alacsony élvezeti értékű táplálék a készétel konzerv, mégis gyakran ráfanyalodunk. A következő módszerrel kell megmelegíteni. Lezárva, főzőn, vagy parázson addig melegítsük, míg a teteje felgömbölyödik (ilyenkor jellegzetes pattanó hangot is ad). Ha kész van, erősen ütögessük meg, majd a tetején óvatosan lyukat ütve csökkentsük a dobozban a nyomást. A felbontott konzervet azonnal meg kell enni, mert a doboz fala a levegővel érintkezve ártalmas vegyi anyaggá alakul át. Az ételt mindig hamuban melegítsük, ne izzó parázson. A túlélő számára azonban az az igazi élvezet, ha a tábortűznél saját maga készítheti el ételét. Ehhez azonban ismernie kell az szabadtűzön, edény nélkül történő főzés fortélyait. A legegyszerűbb nyárson sütni. Ennek alapjait a szalonna sütéssel lehet megtanulni. Vegyünk egy szép darab, kb. kétujjnyi szalonnát. Vágjunk egy alkalmatos ágat (ne legyen mérgező vagy kesernyés ízű) és a vastagabb végéről egy tenyérnyi darabon hántsuk le a kérget, majd hegyezzük ki és faragjuk laposra. Szúrjuk a nyársat a szalonna közepébe (vagy két lyukon vezessük át a bőrén). A nyárs hegye ne lógjon ki. A szalonnát úgy kell beirdalni, hogy a szétnyíló csatornák egy pontban találkozva vezessék a kicsorduló zsírt, amit kenyérre csöpögtethetünk. A parázs fölött, lassan forgatva pirosasbarnára kell sütni. Együnk hozzá vörös hagymát, mert segít a szervezetnek a sertészsír feldolgozásában (minden lehetséges ételhez fogyasszunk minél több vörös- és fokhagymát - élettanilag nagyon fontos; praktikus utána mentolos rágógumit rágni!). A nyárson úgy is süthetünk húst, hogy csíkokra vágjuk és feltűzzük ujjnyi vastag botokra. A csíkok végét fapecekkel rögzítjük. A tűz körül kb. 45o-os szögben a földbe szúrjuk. Időnként forgassuk meg. Ezekkel a módszerekkel gomba, kukorica és más növény is elkészíthető. A nyárson legegyszerűbben elkészíthető élelmiszerek egy főre számolt hozzávetőleges adagja és az elkészítés ideje: 15 dkg szalonna 20-30 perc, 30-50 dkg hal 20 perc, fél csirke 30-40 perc, 30 dkg hús 1-1,5 óra.A szabadtűzi ételkészítés magasabb szintje a "maori kemence". Ássunk egy kb. 50-60 cm mély és 50 cm széles gödröt. Gyújtsunk tüzet és rakjunk bele köveket. A kiásott földet gondosan rakjuk kupacba a lyuk mellett. Belülről, a gödör falához állítsunk egy 1 m X 10 cm-es karót. Mossunk meg burgonyát, a megfűszerezett húst (kakukkfű stb. található a környéken) csalánba, acsalapulevelekbe vagy más, nem mérgező levélbe csomagoljuk. Ha a kövek jól áttüzesedtek, akkor hamut, parazsat kaparunk a tűzből a gödörbe, majd rátesszük a köveket. Erre rakjuk a húst, majd a burgonyát. Az egészet betakarjuk földdel és jól ledöngöljük. Kihúzzuk a karót és a keletkezett lyukba kb. 1 liter vizet öntünk, majd gyeptéglával lezárjuk. A hús jellegétől függően 1-2 órán át pároljuk. A serpenyőt kiválóan pótolhatja egy közepes méretű lapos kő. Tüzet rakunk rá és kb. egy óra hosszat hevítjük, majd eltávolítjuk róla a parazsat, lombsöprűvel letisztítjuk. Rárakjuk a fűszerezett hússzeleteket (a Vegeta ételízesítő olyan apró luxus, amit érdemes megengedni magunknak - leves is készíthető belőle). Nem kell zsírozni a követ, mert a hús nem ragad hozzá. Ugyanígy süthetünk teljesőrlésű lisztből szódabikarbóna és víz hozzáadásával lepényt. Megfelelő minőségű agyagot találva kitűnő főzési lehetőséget nyerhetünk. Baromfit vagy halat a kibelezés után kb. két ujjnyi vastag agyagrétegbe csomagoljuk (a testnyílást cérnával, vagy dróttal össze kell zárni, hogy be ne piszkolódjon a hús), majd bekaparjuk a tűztér közepén a hamuba. Mellette másik tüzet gyújtunk, a keletkezett parazsat a sütnivaló fölé toljuk. Ha vörösre és kőkeményre égett az agyag, kivesszük a hamuból, de egy ideig még a tűz mellett hagyjuk párolódni és hűlni, csak később törjük fel. E módszer előnye, hogy nem kell kopasztani vagy lepikkelyezni a nyersanyagot, az ugyanis beleragad az agyagba. Ha elfogy a magunkkal hozott élelmiszer, "gyűjtögető és vadászó" életmódra kell áttérni. Ezért ismerjük meg a legfontosabb mérgező és ehető növényeket (főként a gombaféléket). A cikk terjedelme sajnos nem teszi lehetővé ezek ismertetését. Felismerésükhöz jó segítséget adnak a következő könyvek: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Medicína Könyvkiadó, Budapest 1983., Pamela Forey és Cecilia Fitzsomons: Ehető növények, Albert-Locsmándi-Vasas: Ismerjük fel a gombákat!, Horst Altman: Mérgező növények - Mérgező állatok, Lícium könyvek 1993. Gyakoroljuk a gombák felismerését, azonban "nem éles" helyzetben mutassuk meg szakértőnek. Éghajlatunkon sajnos hiányoznak azok a vadon termő gyümölcsök, melyek bőségükkel egész évben lehetővé tennék megmaradásunkat. Csak akkor maradhatunk tehát életben, ha táplálékunkat vadászat révén kiegészítjük (elsősorban ez úton tudjuk fehérje utánpótlásunkat is biztosítani). Senkinek nem ajánlom azonban, hogy a túlélésre hivatkozva "rapsickodni" kezdjen. Ennek ellenére készítsük el fegyvereinket és céltárgyakra gyakoroljuk használatukat, ez kellemes és hasznos elfoglaltságot jelent. Érdemes a csapdák és hurkok egyes változatait is ismerni. A legegyszerűbben elkészíthető, ősi fegyver a dárda. Ez egy kb. 150 cm hosszú, heggyel ellátott egyenes bot. Elkészítéséhez a karcsú, egyenes faágról hántsuk le a kérget, és csiszoljuk simára (dörzspapírral, vagy üvegszilánkkal). A vékonyabbik végén legyen egy kis mélyedés az "atlatl" karma számára. document.write('');VadászatAz atlatl egy keskeny, kb. 60 cm hosszú keményfadarab, amely az egyik végén apró karomban végződik, a másik vége közelébe pedig hurok van erősítve. Meghosszabbítja a vadász karját, aki így sokkal nagyobb erővel hajíthatja el a dárdát. Ez a következő módon történik. Fogjuk az atlatl-ot tenyérrel fel- és hátrafelé tartott kezünkbe. A két ujjunkat alulról a hurokba helyezve markoljuk meg a fegyvert. Fektessük rá a dárdát úgy, hogy a vége a vájatban lévő karomba illeszkedjen. A dárda másik támasztékául a ujjaink szolgálnak. Hátrahúzott karunkat vállból indítva, az eszközt mintegy ütőként használva lökjük el a lándzsát. Nagy termetű állatok (szarvas, őz, vaddisznó) vadászatára jól megfelel, különben nem használták volna évezredeken keresztül szerte a világban. Pontosan célozni azonban nem lehet vele, tehát kisebb vadak elejtésére (pl. nyúl) nem alkalmas. Erre való a hajítófa, amely egy enyhén ívelt, 50-60 cm hosszú laposra faragott bot, melyet pörögve kell eldobni. Hazánkban a pusztai emberek által használt változata egy két végén kihegyezett, kb. fél méter hosszú bot (elsősorban farkasok ellen használtak).Az emberiség történetének egyik legkitűnőbb fegyvere az íj. Évezredeken keresztül a harcmezőket is uralta. Készítsünk mi is íjat, méghozzá "egyszerű botíjat"! Hossza kb. 1,50 m és a testmagasság között legyen (az "indián jellegű" íj rövidebb). Anyaga lehet magas kőris, tiszafa, tölgy, akác, juhar, gyertyán stb. Készítéséhez vágjunk egy egyenes, kevés gallyal rendelkező, közepén kb. 3 cm átmérőjű ágat. Hántoljuk le a kérgét és a fát helyezzük el éjszakára hűvös, száraz helyen (legalább 6 óra hosszat nem szabad kitenni a napra). Ha szükséges egyenesítsük ki (ezt friss állapotban még könnyedén megtehetjük). Két-három napi száradás után elkezdhetjük kifaragását. Hántoljuk le az íj szárnyait úgy, hogy fokozatosan elvékonyodjanak. Először a felső szárnyát készítsük el. A jó íj a markolat közepétől 10-15 cm-re kezd egyenletes ívet alkotni. Végeit 3 cm hosszúságban vastagabbra hagyjuk, hogy rovátkákat készíthessünk a húr befogadásához. A finom megmunkálás után hagyjuk még egy-két napig száradni. Végezetül parázs fölött melegítve addig dörzsöljük zsírral, amíg telítődnek a rostok, így nem reped és nem törik. A húr egyik végét rögzítsük fixen, a másikat hurokkal akasszuk az elkészített vájatokba. Az indián íj készítéséhez egy 5-6 cm átmérőjű egyenes, szemmentes fát száradás után középen hasítsunk félbe, majd a markolattól kiindulva belső oldaláról fokozatosan elvékonyítva hántoljuk le a rétegeket. Az íj "hátát" (használat közben ez a felénk néző rész) egyenesre faragjuk, a másik oldala, a "hasa" marad gömbölyű. A munka közben meg-meg állva, térdünkön megfeszítve ellenőrizzük, hogy egyenletesen hajlanak-e a szárai. Készítése munkaigényes feladat, de kompakt, erős fegyvert eredményez (hasára inat, bőrt erősítve megnövelt erejű "támasztott" íjat kaphatunk). Teljes kiszáradásig az íjat ne feszítsük meg erősen!document.write('');NyílhegyA nyílvessző egyenes, szabályosan hengeres, kb. 5-7 mm átmérőjű száraz vesszőből, vagy nádból készíthető. A vezető tollból hármat készítünk. A tollat (pulyka, liba stb.) hosszában kettévágjuk, majd úgy nyessük le, hogy legalább 2 cm magas csík jöjjön létre. A maradék csévét minél keskenyebbre faragjuk. Mindkét végén kb. 0,5 cm cséve maradjon a bandázzsal történő rögzítéshez. A vessző végétől kb. 3 cm-re óvatosan kis hornyokat vájunk ki és beléjük ragasztjuk a tollakat (párhuzamosaknak kell lenniük a nyíl tengelyével). Bandázsolással (fonállal körbetekerve) rögzítjük. A fő vezető toll mindig merőleges a nyíl végén lévő vágatra, melyet az évgyűrűk szálirányára merőlegesen, 4-5 mm mélyen befűrészelve alakítunk ki. A vájat méretét reszeléssel, csiszolással úgy állítsuk be, hogy a húrra enyhén rászoruljon. A vessző hosszának megállapításához húzzuk ki az íjat egy pálcát az idegre helyezve. Az íj hasáig mért távolsághoz számoljunk hozzá még 2,5 cm-t és a hegy hosszát. A hegynek olyan méretűnek kell lennie, hogy megfelelő csatornát vágjon a vad gyors megöléséhez. Szélessége nagyvad esetében általában 25-30 mm legyen. A jó vadászhegy hossza szélességének általában 2-2,5-szerese. document.write('');FegyverhegyA fegyverek hegyét a legegyszerűbben a fa kihegyezésével, majd parázs fölötti barnára edzésével alakíthatjuk ki. Így azonban nem lehet hatékony nyílhegyet készíteni. Ezért inkább csontot (aggancsot) vagy kovakövet használjunk. A csontot erősen megkarcolva, kővel óvatosan megütögetve a kívánt formára törhetjük, majd csiszolással élesíthetjük. (3. ábra.) A leghatékonyabb fegyverhegyet a pattintott kovakő adja. Helyette azonban tökéletesen megfelel az üvegpalackok talpa vagy a porcelán (sajnos korlátlanul rendelkezésre állnak a természetben). Megmunkálásukhoz azonban nagy gyakorlat szükséges, ezért e cikkben nem foglalkozom ezekkel. Szükség esetén véletlenszerűen kitört hegyes, éles üvegdarabokat is felhasználhatunk. Rögzítéséhez készítsünk "V" alakú hosszanti bevágást a fegyver végén, majd a hegyet helyezzük a vágatba. A hegy töve alatt elkötve (ínnal, nyersbőrű szíjjal, növényi rostokból készített zsinórral stb.) szorítsuk össze a fát. Fegyvereink elkészítésénél ragasztónak fenyő vagy más fa (pl. nyár) gyantáját lehet használni. Ha nem találunk a törzsön gyantát, akkor a kérget késsel felsértve az anyag termelésére késztethetjük a fát. A kemény, száraz gyanta edényben, parázs fölött megolvasztható.Húrt állati inakból, nyersbőrből, vagy magunkkal hozott zsinórból készíthetünk. Bár íjjal lőni minden valamirevaló férfiember tud, érdemes azonban áttekinteni használatának alapfogásait. Lábainkat a váll szélességének megfelelő távolságban terpesszük. A cipő orra a cél közepétől a lővonalra húzott képzeletbeli vonallal érintkezzen. Az íjat tartó karunk válla a célra merőlegesen legyen. Tenyerünket úgy helyezzük el a markolaton, hogy a mutatóujjból és a hüvelykujjból villát képezzünk. A húzó kéz ujjait (mutató-, középső- és gyűrűsujj) az első ujjpercnél akasszuk be az idegbe. A mutatóujj a vesszővég fölött, a többi alatta helyezkedjen el (nem kell fogni a vesszőt, azt megtartja a vágatba feszülő húr). A vessző a fegyver baloldalán legyen. Az ideg húzása a húzó kar, a váll- és hátizom segítségével történik, a lapockákat közelítve egymáshoz. A húrt mindig ugyanabba, az arcon található, ún. fix pontba kell húzni. Ez mindenkinél máshol található. Az indián íjakat általában nem szabad ennyire kihúzni! Az oldás is a hátizom segítségével történik, a húzókar egyidejű hátramozgásával (íjtartó kezünk enyhén toló mozgást végez). A húrt feszítő ujjakat a hátrahúzással egyidőben kell ellazítani. A célzás egyik módja az úgynevezett ösztönös (intuitív) célzás. Ennek során mindkét szemünkkel nézzünk a célra. Az íj kihúzása, rögzítése és rövid ideig való megtartása, a célzás és elengedés egy folyamatos, harmonikus mozgássorban kapcsolódjon össze. A másik lehetőség a vesszőhegyes célzás. Lényege, hogy a teljesen kihúzott íjjal a vessző hegye felett elnézve a vesszőhegy és a cél közötti rés szűkítésével vagy tágításával szabályozzuk a vessző röppályáját Az íjjal testközelből vadászunk. Ez általában nem több 20 méternél. Ennyire tehát meg kell közelítenünk a kiszemelt állatot. Ha a vad a lövéshez jó testhelyzetben áll, a vessző útját pedig nem zavarja semmi, helyezzük a vesszőt az idegre. Az íj kihúzásával várjuk meg, amíg a vad a fejét elfordítja. Ha takarásunk kevés, megfeszíthetjük az íjat lehajolva vagy lekuporodva vízszintesen is. A lövőhelyzetbe való felegyenesedéssel egy időben fordítsuk a fegyvert a lövéshez megfelelő helyzetbe. A mellkasi rész eltalálására törekedjünk, mert itt helyezkedik el a tüdő és a szív (a nyílhegy a létfontosságú szerveket átvágva, általában vérzést okozva öl). Lesli Hiddings gondolatait követve foglalkozzunk a cikk végén a menedékekkel. Készítésük szükségességét elsősorban az időjárás, fizikai állapotunk és a kívánt tartózkodási idő határozza meg. Ha a test hőmérséklete 33 oC-ra süllyed, az ember elveszíti az eszméletét. További 8 oC hűlés pedig halálhoz vezet. Ez kimerülten, átázott ruházatban (különösen ha szél fúj) akár nulla fok fölött is megtörténhet. Számoljunk azzal is, hogy hidegben gyorsan elveszítjük fizikai és lelki az erőnket, elfagyott kezünk pedig idővel minden munkára alkalmatlanná válik. A menedék megépítésénél a következőket vegyük figyelembe: a bejárat mindig szélvédett oldalon legyen és minél kisebb méretűre készítsük (kivétel, ha hőség ellen kell védekezni); elég stabilnak kell lennie, hogy ellenálljon a széllökéseknek, a hó súlyának; védenie kell a csapadékkal szemben; személyenként általában 1,5-2 m2-re van szükség (férjen el benne fekvőhelyünk és a hátizsák); amennyiben van rá módunk, készítsük fűthetőre, de már önmagában egy zárt térben is elviselhető mikroklíma tud kialakulni; legalább 1,5 m magasnak kell lennie, ha tüzet akarunk benne rakni (a füst elvezetéséről gondoskodni kell); praktikus a tűzifát is a menedékben elhelyezni, hogy száraz maradjon. Extrém időjárási körülményeket nem számítva általában egy éjszakára nem érdemes "szárnyékot" (menedéket) készíteni. Használjuk ki inkább a természet adta lehetőségeket: barlangot, sziklák közti üregeket, kiszögeléseket, gyökérrel együtt kidőlt nagy fákat keressünk. Ezek védettségét szükség esetén rögtönzött "fal" felhúzásával fokozhatjuk, poncsó, vesszőfonat, ágak stb. felhasználásával. Ha télen bajba kerülünk (pl. hóviharban), keressünk egy olyan területet, ahol legalább 50 cm-es hóréteg van. Hátunkra feküdve testünk mozgatásával és minden lehetséges eszközzel (pl. gyalogsági ásó, főzőedény) készítsünk megfelelő méretű gödröt, majd kb. 50 cm mélyen egy "L" alakú üreget létrehozva fúrjuk be magunkat oldalra. Lehetőleg zárjuk le a nyílást. Ideiglenes, egyszemélyes sátor jellegű menedék készíthető poncsóból. Zsinórral vagy gumipókkal kb. 50 cm magasan a poncsót két szemközti középső pontjánál kifeszítve alakítsunk ki tetőt, majd az alját helyben készített vagy magunkkal hozott cövekekkel rögzítsük. Építhetünk több ember számára is alkalmas szárnyékot a természetben talált anyagokból. Alakja lehet rézsutos-, kerek-, kettős-tető, csúcsos stb. Közös elemük a zsinórral, vagy az ágak "egymásba fonásával" rögzített fa rácsszerkezet. Erre kell rögzíteni a védő burkolatot, melynek anyaga lehet poncsó vagy PVC fólia. Munkaigényesebb megoldás természetes anyagokkal befedni. Rakhatunk a vázra szorosan egymás mellé tett dorongfákat, kötegelt nádat, fák lehántott kérgét, lombos- vagy tűlevelű fák ágait (legalább felerészben takarják egymást), nagy leveleket, fűcsomót stb. Mindig alulról felfelé, tetőcserépszerűen rakjuk a burkolatot. Amennyiben elég erős a vázunk és tartós, hőszigetelő építményt kívánunk, akkor az előbb felsorolt burkolatok valamelyikére gyeptéglából, mohából, avagy csak egyszerűen földből (hóból) 10-20 cm vastag réteget kell rárakni. Télen "iglu" építésével lehet kiváló menedéket kialakítani. Elkészítésére a legalább 20 cm magas hótorlaszok anyaga a legalkalmasabb. Az iglu helyén a havat le kell taposni, el kell egyengetni. A torlaszból kivágott 20 cm magas és 30 cm X 30 cm-es tömböket kör alakban egymás mellé rakva kell elkészíteni az alapot. A következő koszorúkat mindig egy kissé beljebb rakjuk úgy, hogy az alsó sor tömbjei közti rés egy felette lévő tömb közepén legyen. Az iglu befedésekor két személy egymással szemben állva, lehajtott fejével és vállával alakítja ki az építmény tetejét. A kétszemélyes iglu méretei kb. a következők: átmérő 220 cm, magasság 150 cm. Az iglu oldalfalán bejáratot, boltozatán szellőzőnyílást kell vágni. A bejárat elé derékszög alakú kúszófolyosót készíthetünk, hogy megtörje a hideg szelet. A menedékek bemutatásával a cikksorozat végére értünk. Sok örömet kívánok a természetjáráshoz mindazoknak, akik elkezdik (folytatják) a túlélést és azoknak is, akik "csak" egy családi kirándulás során használnak majd a bemutatott fogásokból, bár természetesen csak az alapok közvetítésére vállalkozhattam. Azok számára, akik többet szeretnének megtudni a túlélésről, irodalomajánlással szeretnék segíteni: Gerhard Buzek: A túlélés kézikönyve Subrosa 1975., Mirko Vosátka: Természetjárók enciklopédiája, Madách 1978., Len Cacut: Túlélés, Hajja end fiai 1995., Gazdag László: Útitársunk a térkép, Gondolat 1969., Az elsősegély kézikönyve, A St. John Mentőszolgálat, a St. Andrew' s Mentőegyesület és Brit Vöröskereszt hivatalos kézikönyve, Subrosa Kiadó. Írta: Makrai Tibor István alezredesZrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

217 218 219 220 221 222 223 224 225 226