Ökomese
2001. szeptember 14.

Szürke-vörös mókustragédia

Eurázsia kerek és szabálytalan erdeiben élt, éldegélt az őshonos vörös mókus. Volt ugyan ellensége, de vetélytárs híján így is hatalmas területeket népesített be Írországtól Japánig.

Jövőre ünnepelhetjük annak az ötvenedik évfordulóját, hogy a kisállatok rajongói csupa szeretetből olyan veszélyt hoztak a fejére, mint a róka, a nyest és a héja együttesen sem, pedig az utóbbi ugyancsak szorgalmasan ritkította.

Igen, 1948-ban történt, hogy két pár amerikai szürkemókust eresztettek szabadon egy Torino melletti parkban. Hiába figyelmeztették az olaszokat a bölcs angol jövendőmondók:

- Ne tegyétek ezt gyerekek! Alig telik el néhány évtized, és az amerikai mókusok ellepik az erdőiteket és a ligeteiteket. Jaj lesz akkor az európai rokonnak, ha nem vigyáztok rá, írmagja sem marad! 

- Hisszük, ha látjuk - mondták a lelkes taljánok, és csak legyintettek a dologra.

Telt-múlt az idő, a szabad világból jött mókusok pedig annak rendje-módja szerint kiszabadultak a park fogságából. Mivel nagyobbak éserősebbek voltak, hamarosan még az odújából is kitúrták az őshonos vörös mókust a környéken. Minthogy nem is válogatósak, ha táplálékról van szó, több él meg belőlük ugyanakkora területen. Az erdészeknek az addigi egy helyett most már nyolc szorgos rágcsáló kártételével kellett számolniuk az erdő minden egyes hektárján.

Az olaszok 1996-ban már a hajukat tépték. 

- Lehet, hogy a Nutellát is elveszítjük? - kérdezték kétségbeesetten, amikor a terjeszkedő szürkemókusok már csak 15 kilométerre voltak a legnagyobb mogyoróültetvényektől.

- A baj sokkal nagyobb ennél - mondták a bölcs angolok. - Már csak 10 kilométert kell megtenniük, hogy bevegyék magukat az Alpok lábánál elterülő erdőkbe. Akkor aztán meg sem állnak Dániáig. 

- Honnan tudjátok? - kérdezték az olaszok. 

- A magunk mókusainak bőrén tapasztaltuk - felelték az angolok. 

- A szigetországnak a legutóbbi mókus-népszámlálás szerint 2,5 millió amerikai mókus mellett már csak 160 ezer európai él, és félő, hogy hamarosan azok is teljesen eltűnnek. Hej, pedig de hosszú sora volt azoknak, akik szerencsét próbáltak a jövevények visszaszorítására! Volt, aki csapdákkal próbálkozott, mások a lőfegyverekben bíztak, vagy a véralvadásgátló szerek bevetésében. Mindhiába.

- Az esélyünk más erdőket telepítünk - sóhajtottak fel a reményvesztett angolok. Apró magvú bükköt, berkenyét ültetünk, azon az európai mókus talán erőre kap. Aztán ott a legújabb csodaszer, a sterilitást okozó gyógyszer. Az is segíthet az amerikai mókusok ellen. Ha az sem, akkor már csak a remény marad, és az erős elszánás, hogy nem hagyunk újabb fajokat betelepíteni. Merthogy ez is egyetlen párral kezdődött.

Puky Miklós
Forrás: É.T.