Magazin - NagyUtazás.hu Utazási Portál

Városlátogatások Egy napos utak Körutazások Ünnepek, alkalmak Belföld

Városlátogatások Egy napos utak Körutazások Ünnepek, alkalmak Belföld

Külföld Belföld Online Szállásfoglalás

Élő radar! Repülőjegy foglalás Repülőjegy börze Légitársaság kereső

Hírek, aktualitások Belföld Programok Országok és népek Útravaló Kalandozóink Nagy utazók Gasztronómia

Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal

Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000

Magazin

További cikkek

200 201 202 203 204 205 206 207 208 209

Tömegközlekedés
Közlekedés a városon belülAki viszonylag olcsón akar közlekedni Londonban, és gyakran használja majd a tömegközlekedést, annak érdemes napi, hétvégi vagy hetijegyet vennie, melyek ára a zónák számától függ. A legtöbb látnivaló az 1. és 2. zónákban van, és akinek itt van a szállása, az akár gyalog is bejárhatja a város központját. A buszra és metróra egyaránt érvényes hetibérlet (Weekly Travel Card); az 1-6 zónára (a repülőtér a 6. zónában van) 36,40 fontba, a napibérlet 4,90 fontba, a hétvégi bérlet 7,30 fontba kerül. A 17 év alatti gyerekek és 60 év feletti nyugdíjasok 30% kedvezményt kapnak.A napijegy hétköznap reggel 9:30 előtt, valamint az éjszakai buszokra nem érvényes (bár ez nemsokára megváltozik), a hetijegyhez pedig fényképes igazolvány kell (ezt ingyen megcsinálják a pénztáraknál, csakúgy mint a nyugdíjasoknak és a gyerekeknek szóló igazolványt). A Tourist Travel Card - ezt csak a reptéri metró jegypénztáránál árusítják - számos londoni nevezetességhez kínál kedvezményeket. A Tourist Travel Card-ot 1, 2, 3, 4 napra és egy hétre is meg lehet venni és egy kicsit drágább, mint a hetibérlet. Ára 37,40 font egy hétre.Aki Londont jobban szeretné megismerni, annak érdemes busszal utaznia (a hétvégén és a csúcsforgalmat kivéve), mert a buszbérlet nemcsak olcsóbb, mint a buszra és metróra egyaránt érvényes bérlet, de a városnézés is sokkal érdekesebb a többnyire emeletes buszokról. A busszal való közlekedés azért is jobb sokszor, mert a londoni metrón elég gyakoriak a sztrájkok és egyes vonalakon a vonatok is gyakran késnek. A heti buszbérlet ára 9,50 font és mind a 6 zónára érvényes.A metró és a buszok mellett menetrend szerint közlekedő hajókkal is utazhatunk Londonban. A Temzén közlekedő hajókra a Travel Card tulajdonosok 30% kedvezményt kapnak. A teljes árú menettéri jegy ára Greenwichbe például 6,00 font, az egy irányúaké 5,00 font.Kapcsolódó linkek http://www.londonpass.com/ http://www.rail.co.uk/ (vonatinformációk) http://www.railtrack.co.uk/ http://www.londontransport.co.uk/tube/mau_maps.shtml http://www.bigbus.co.uk/ http://www.london-taxi.co.uk/ http://www.tubeplanner.com/ http://www.gobycoach.com (távolsági buszok) http://www.transportforlondon.gov.uk/ http://www.thetube.com/ http://www.theoriginaltour.com/ (városnéző túrák)

Jégpalota Londonban - majd Budapesten is?
Jégpalotát nyitott London szívében egy Angliában élő magyar üzletember. A különleges attrakcióhoz szükséges 200 ezer liter víz Kanadából érkezett a brit fővárosba.Szerda este mutatta be Ice Space elnevezésű jégpalotáját Londonban Pallai Péter, aki korábban több téli olimpián is szerepelt a magyar bobnégyes tagjaként.A június végéig nyitva tartó különleges sátorban 200 ezer liter lefagyasztott vízből alakították ki a különféle jégattrakciókat. A víz Kanadából érkezett hűtőkocsikban, és speciális eljárásnak vetették alá, eltávolítva az oxigén egy részét, hogy sűrűbb és áttetszőbb legyen.Az IceSpace állandóan változó élményt ígér az érdeklődőknek, akik megcsodálhatják a másfél millió fontos projekt jégszobrait, jégkompozíciót, a színpadon bemutatkozó pantomimművészeket, akrobatákat és kígyóembereket, és mélyhűtött vodkát is ihatnak a jégbárokban. A jégpalota része egy méretes műkorcsolyapálya is.A jégcsodáknak helyet adó sátor anyaga a napot és az esőt egyaránt távol tartja, és állandó, mínusz 5 fokos hőmérsékletet biztosít. A tavaszi-nyári Londonban a látogatók kölcsönanorákok és ajándék meleg kesztyű, illetve nyakvédő segítségével vészelhetik át a fagyos túrát.A közönség legfeljebb egy órát tölthet egyhuzamban a jégtérben. Az időben való távozásra a bejáratnál feltűzött csuklóvédő elszíneződése is figyelmeztet, bár a tapasztalat szerint elképzelhetetlen, valaki ne érezze a kihűlés veszélyét.A 200 tonna súlyú, 91 méter hosszú és 21 méter magas szerkezetet egy hónap alatt rakták össze a Tower Bridge és a City Hall tövében.A "jégcirkusz" Londonból Barcelonába, majd Berlinbe vonul tovább, és a remények szerint jövőre már külön európai és amerikai változat is készül. Pallai Pétert foglalkoztatja a fizetőképes kereslettől függően egy budapesti, esetleg Margit-szigeti bemutatkozás lehetősége is.Az IceSpace londoni tartózkodási idejére kétszázezer látogatót várnak. A felnőtt belépő 21, a gyermekjegy ára 15 font. Minden eladott jegy árából 50 penny a WaterAid elnevezésű alapítvány számlájára kerül, de Pallai Péter és üzlettársa a gyermekeket segítő Help A London Child intézményt is támogatja.

Bush kontra Jagger a Hotel Imperialban
Bár George W. Bush amerikai elnök a világ legnagyobb hatalmú vezetője, azért ő sem mindenható. Még az is előfordulhat vele, hogy nem ott száll meg külföldi útja során, ahol szeretne. Júniusban Bécsbe várják az EU-amerikai csúcsra, és mintegy "alanyi jogon" járt volna neki a leghíresebb bécsi luxusszálló, a Hotel Imperial királyi lakosztálya. Csakhogy ezúttal az amerikai elnöknél alighanem jóval népszerűbb személyiség előbb kapcsolt a helyfoglaláskor. Ő pedig nem más, mint Sir Mick Jagger. A Rolling Stones június 20-án lép fel Bécsben, és az énekes, már jó előre gondoskodott arról, hogy az egykori császárváros legelegánsabb szállodájának csúcsapartmanja az övé legyen.A La Repubblica című olasz lap úgy tudja, hogy a washingtoni illetékesek megpróbálták rávenni Jaggert: mondjon le eme igényéről, Mick azonban hajthatatlan volt.Elvégre elvek is vannak a világon, arról nem is beszélve, hogy a Stones már akkor világhírű volt, amikor Bush még csak egy elkényeztetett úri gyerek valahol Texasban, és feltehetően akkor is lesz még közönségük, amikor az amerikai elnök letölti második, egyben utolsó mandátumát.

BA hétvége csomag
British Airways hosszú hétvége csomagLondonban sej... van számos utca, de Anglia szívét nemcsak ezért hívják ma is a világ fővárosának. Az angol főváros, amelynek eredetét egészen i.sz. 43-ig lehet visszavezetni, évente több mint 30 millió látogatót vonz külföldről. Vannak, akik üzleti ügyeiket intézik itt, vannak, akik egy igazi londoni bevásárlásra érkeznek, és vannak, akik egyedülálló nevezetességei miatt keresik föl a 8 millió lakossal büszkélkedő világvárost. Bármi legyen is utazásunk célja és bármennyi időre is utazzunk, nem árt tudni, hogy az adott úticélra"szakosodott" légitársaságoknál, így London esetében a British Airways-nél is, nemcsak utazásunk, de a városban való tartózkodásunk minden részletét már Budapesten egyszerre lefoglalhatjuk, gyors és kényelmes módon teljessé és élményekben gazdaggá téve ezzel utazásunkat, az indulástól egészen a visszaérkezésig. Nem csak repülőjegy Kevesen tudják, hogy a nagyobb légitásaságok, így például a British Airways is rendelkezik saját utazásszervező részleggel, amely a repülőjegy értékesítésen túlmenően teljes körű utazási szolgáltatást kínál. A Föld körül A British Airways Holidays a világ 96 országában működik, és 5 földrész több mint 160 városába kínál teljes körű utazási szolgáltatást. Szinte az egész világ A British Airways Holidays ajánlatai azonban elsősorban Európa, Amerika és Ázsia nagyvárosai tekintében előnyösek mindenki számára, függetlenül utazásának céljától és időtartamától.A légitársaság utazási szolgáltatásinak legfőbb előnye, hogy rugalmasak és az egyéni igényeknek megfelelően alakíthatóak. Részben vagy egészben Az utazók egyéni lehetőségeik szerint dönthetik el hogy egy teljes un."minőségi szolgáltatáscsomagot" vesznek igénybe vagy csak egyes"kiegészítő szolgáltatásokat" igényelnek. Hogyan jutunk oda? A British Airways Holidays-nél egyszerre vehetjük meg repülőjegyünket, foglalhatjuk le szállásunkat, bérelhetünk autót, kérhetünk reptéri vagy szállodai transzfert. Mit csináljunk ha megérkeztünk? A British Airways Holidays-nél befizethetünk városnéző és fakultatív programokra, de akár vásárolhatunk színházjegyet is gondoskodva ezzel szórakozásunkról és kikapcsolódásunkról is. A légitársaságnál biztosítást is köthetünk. Azonnal "csomagoljunk" A British Airways Holidays az európai nagyvárosokba utazóknak kedvezményes árú"hétvégi csomagokat" alakított ki. Ez a közkedvelt szolgáltatás jelenleg Párizs, Amszterdam, Velence, Róma, Firenze és Milánó tekintetében vehetői igénybe. Hétvége Londonban? A londoni hétvégi csomagban például nemcsak a repülőjegy és a szállás, de a nevezetességek széles választékának megtekintéséhez alkalmas bérlet, a kinttartózkodás idejére pedig metró és buszbérlet található.Ennyi nevezetesség és látnivaló között a turista nem igazodik ki egykönnyen. Hol kezdjük? Mit nézzünk meg először és egyáltalán, hogyan járunk a legjobban? Ha a kérdések megválaszolása nehézséget okoz számunkra, érdemes a"szakemberre" hagyatkozni. A British Airways Holidays által kínált London Hétvége tartalmaz mindent, amelyre egy emlékezetes hétvége eltöltéséhez szükségünk lehet. A hétvége árában a repülőjegyen túlmenően szállás 3 éjszakára, 4 napos metró-, és buszbérlet, 3 napig- a város több mint 60 nevezetességének megtekintéséhez - érvényes un. London Pass bérlet, és egy London Eye jegy található. A városban való könnyebb tájékozódást pedig ingyenes információs anyagok és londoni turistatérkép segítik......mert Londonban sej, van számos utca, melyet mind látni érdemes!

A Da Vinci kód és Budapest
Már csak három hét és az európai mozik bemutatják az utóbbi évek legnépszerűbb könyve, a Da Vinci kód filmváltozatát, Tom Hanks főszereplésével. A könyv körüli hisztéria a turizmusra is kihatott: rajongók és fanatikusok vetik magukat a regény valós helyszíneinek és Leonardo műveinek nyomába.Párizs, London, RómaDan Brown sok vitát kiváltó regénye nyomán a könyv lapjain szereplő történelmi helyszíneken érezhetően megnőtt a turistaforgalom. A Mona Lisának otthont adó Louvre Denon-szárnyától kezdve a Róma melletti pápai nyári rezidencia kertjein át a skóciai Rosslyn kápolnáig turisták ezrei keresik fel a könyv lapjairól ismert helyszíneket.A Travelocity utazási portál a legfanatikusabb rajongók számára összegyűjtötte azokat a városokat, helyszíneket, ahol a történethez és Leonardo Da Vinci munkáságához kapcsolódó történelmi emlékeket kereshetnek fel és megcsodálhatják a művész alkotásait, a legnyilvánvalóbb helyektől kezdve a kevésbé ismert amerikai helyszínekig. Az igazi fanatikusok akár egy teljes szabadság idejét is feláldozhatják a Da Vinci Kód európai helyszíneinek felkeresésére, de ha nincs ennyi időnk, elég, ha lesétálunk a Hősök terére, a Szépművészeti Múzeumba.A legfontosabb helyszínek:PárizsA francia főváros a legfontosabb helyszíne a könyv cselekményének. A látogatók elzarándokolhatnak a regény indító jelenetének helyszínére, a hatalmas Louvre múzeumba, vagy akár egy kávé erejéig a Ritz Paris hotelt is felkereshetik. Nem szabad kihagyni az albínó szerzetes kutatásainak célpontját sem, a Saint-Sulpice templomot. Leonardo festményei közül persze ne csak a Mona Lisára figyeljünk párizsi látogatásunk alkalmával, hiszen olyan remekműveket tekinthetünk meg itt, mint a regényben is megemlített Sziklás Madonna, vagy a Szent Anna a szűzzel és a gyermekkel.LondonMi más lehetne egy vérbeli Da Vinci Kód-rajongó londoni utazásának első állomása, mint a híres Temple Church, a Templomos lovagok szentélye. Ha kapunyitás előtt érkezünk, ne felejtsünk el bezörgetni a kapun! Tovább követve a Grál nyomát London utcáin nem maradhat ki a sétából Isaac Newton sírja a Westminster Apátságban, vagy egy kiadós séta a St. James parkban.OlaszországRómában járva a Vatikán és a Vatikáni múzeum felkeresése mellett ne hagyjuk ki a pápák nyári rezidenciájának, Castel Gandolfonak felkeresését, ahol újra átélhetjük a regény emlékezetes pillanatait. A legismertebb Da Vinci-mű, az Utolsó Vacsora megtekintéséhez ugyanakkor Milánóba, Santa Maria Delle Grazie kolostorba kell utaznunk. Firenzében járva az Uffizi-képtárban pedig megcsodálhatjuk a művész első önálló festményét is.Da Vinci nyomában az Egyesült Államokban:WashingtonA National Gallery of Art-ban található az egyetlen Leonardo kép, amelyet Amerikában csodálhat meg a közönség, Ginevra de'Benci, egy fiatal firenzei nemeshölgy portréját. A szakértők sokáig vitáztak azon, hogy a festmény valóban Leonard da Vinci munkája-e, de végül az az állásfoglalás született, hogy a képet a művész festette. Minden esetre a festmény hátoldalán egy rejtélyes latin mondat áll: A szépség ékesíti az erényt. Talán Da Vinci egy újabb titkos üzenete? Az amerikai főváros egyébként központi szerepet játszik majd Dan Brown újabb regényében. Addig is, ha Washingtonban járunk és a város titkairól szeretnénk többet megtudni, látogassunk el a Nemzetközi Kém Múzeumba!New YorkA város központjában, Manhattan szívében a Lexington Avenue 243-as számnál egy felirat nélküli 17 emeletes robosztus toronyházat találunk. Ez a legendás Opus Dei, a sok vitát kiváltó katolikus szekta főhadiszállása. Miután kibámultuk magunkat és összegyűjtöttünk néhány Da Vinci Kód-ellenes röplapot folytathatjuk utunkat a Metropolitan múzeum felé, ahol megcsodálhatjuk da Vinci néhány rajzát.A könyv legfontosabb helyszínei mellett a történethez szorosan nem kapcsolódó, de Leonardo da Vinci munkássága szempontjából fontos városokat is felkereshetnek a Da Vinci kód rajongói.München: Az Alte Pinakothek művészeti múzeumban található a Szekfűs Madonna című festményt, amit egykor Leonardo da Vinci mesterének tulajdonítottak, de egyre inkább valószínűsíthető, hogy a festmény valójában Leonardo egyik első önállóan elkészített műve.Krakkó: Milánó hercege Leonardo legbőkezűbb patrónusa volt. A bájos Hermelines Hölgy című festmény a herceg fiatal szeretőjét ábrázolja. A kép jelenleg a krakkói Czartoryski múzeumban látható. A festményt a második világháború idején a nácik elrabolták Lengyelországból és a szövetséges csapatok találtak rá Bajorországban.Budapest: A Szépművészeti múzeum antik szoborgyűjteményében tekinthető meg Leonardo da Vinci egy alkotása, a bronz lovas szobor, amelyet a művész egyik utolsó alkotásának tartanak és 1516-1519 között készült.

Anglia
Anglia a ringó, zöld dombok, mezők, élősövények, Constable és Turner híres tájképei, királyság, kastélyok, paloták, katedrálisok, nyüzsgő modern városok és többezeréves történelem hazája. Bárhol jár Angliában, mindenhol talál a közelben egy ősi romot, kastélyt, vagy egy fenséges vidéki házat igazi angol kerttel. De ugyanúgy megtalálhatók az érdekes nagyvárosok, mint a nemzeti parkok, homokos partszakaszok a tengernél, vagy a drámaian szép partvonalak.Anglia - ködös albion. Noha híres londoni szmoggal már nem találkozhatunk, az időjárás mais kedvelt téma. A sok esőtől zöldellő dombokközött viktoriánus stílusú házak és a dicső múlt emlékeként várak, kastélyok állnak. A múlt nemcsak Shakespeare szülőhelyét vagy Londont lengi be, hanem az egyetemi városokat, Oxfordot és Cambridget is. A norfoli lápvidék, a Dartmoori fegyház, Bath a híres fürdőhely, Liverpool - a Beatlesek szülővárosa - Yorkshire környéke, Brighton, Canterbury mind egy-egy mozaik amelyet összerakva képet kaphatunk erről a tradícíókat őrző szigetországról.Mesés valóság - ha ilyesmi létezik még Európában, akkor Nagy-Britanniában. Másutt hogyan férne meg mindez egymással: a hercegi esküvő milliókba kerülhet, miközben nincs pénz kórházakra, s Londonban 10.000 hajléktalan alszik az utcán. Osztályharcos választási küzdelem a jobb- és baloldal között, de mindegy ki győz, mert a választási programok között csak részletbeli különbségek vannak, s a kormányprogramot a felsőházban Öfelsége olvassa fel, gyémántoktól csillogó ruhában. Csaknem napjainkig két aszony állt az ország élél, II. Erzsébet és Margaret Thatcher - ami egyedülálló a földön -, de a közéletben a klubok a mérvadók - a munkásnegyedekben csakúgy, mint vidéken - amelyeknek csak férfiak lehetnek a tagjai.Természeti szépségek, ipari romok, a legősibb hagyományok s a legújabb divat, tökéletes gentlemanek és részeges csavargók, a legszürkébb szürkeség s a legrikítóbb sárga-zöld-pink. Mindez egymás mellett és egyidejűleg: ez a valóság"made in England" - és ez a valóság mesébe illő.A szigetországból az első kép amit az ide utazó megpillant általában a dover-i fehér sziklák, vagy a Heathrow repülőtér nyüzsgő forgataga. Anglia a nagyvárosok, festői halászfalvak, kikötők, valószínűtlenül zöld rétek, rohanó folyók, napsütötte vagy még gyakrabban köd borította, szigetek, lágyan ringó dombok és völgyvidékek, vízesések, normann és tudor korabeli várak, élősövények, Constable és Turner híres tájképei, kastélyok, gótikus katedrálisok, patinás régi ivók, és fogadók, ősi egyetemek, angol-parkok, és füstös iparvárosok országa ez. A merev hagyományok és merész újítások birodalma, nyüzsgő modern városok és ezeréves történelem hazája ez. Bárhol jár Angliában, mindenhol lesz a közelben egy ősi rom, kastély vagy egy fenséges vidéki ház igazi angol kerttel, de ne feledkezzünk el a nemzeti parkokról, vagy a drámaian szép partvonalú tenger melleti homokos parti sétányokról, egészen Blackpool gyönyörű strandjaiig.Cornwall homokos partú és sziklákat ölelő mesés halászfalvaitól a drámai Cumbrian partig, Dover fehér szikláitól Blackpool gyönyörű strandjaiig, Anglia partjai örömöt és meglepetéseket kínálnak.A sziget belseje felé haladva csinos falvak, történelmi és modern építmények valamint ősi romok sokaságát találjuk. Kelet-Anglia mocsarai és síkságai,Cotswolds bája, ahol festői falucskák pihennek kényelmesen a dombok között, a hegyvonulatok monumentalitása- ez mind-mind Anglia. Erdők ésdombok, mocsarak és völgyek; az angol táj változatos képet nyújt a szemlélőnek, igazi békét és szellemi felfrissülést ígér.Anglia történelmét emlékművei mesélik el. A legrégebbi, misztikus, történelem előtti kőkörök, temetkezési kamrák és hegyoldali kréta figurák pontozzák a tájat. Északon római kori romokat Hadrianus Falától dére. Középkori, Tudor és jakobinus templomok, paloták és elegáns házak, viktoriánus gótikus fantáziák, melyeket gyakran helyeztek egymás mellé metsző, áramvonalas városokkal és településekkel.LondonLondon egy igazi vibráló, nyüzsgő, multikulturális város. Az angolok ugyanakkor büszkék gazdag történelmi és kulturális örökségükre is, amely azokat az időket idézi, amikor London a Brit Világbirodalom központja volt. 2000 év történelmét és pompáját fedezhetik fel, ha ellátogatnak a 300 múzeum és művészeti galéria közül néhányba, vagy étvágyukat nem kímélve megkísérlik végigkóstolni London 6000 éttermét. London teljes történelme hever lábaink előtt. A Tower of London az uralkodók otthona és börtöne volt; az Őrségváltás rituális ceremóniáját a Buckingham Palotánál láthatjuk minden nap, maga a palota pedig augusztusban és szeptemberben várja tárt kapukkal a látogatókat. London jelenleg a királynő 2002-es Arany Jubileumára készül. A fényűzés szerelmesei ne szalasszák el ezt az alkalmat.S minthogy London a divat világában is hírnévre tett szert, garantáltan senki sem fog csalódni: több, mint 30.000 bolt és áruház kínálatából válogathatnak a vásárlás szerelmesei. Minden megtalálható: a legnagyobb világmárkák a Bond utcában, vagy nyüzsgő piacokon:Camdenben, NottingHillen és Brick Lane-en.A fővárosban 400 zenei találkozóhely van, melyek kínálata igazán változatos: a brit poptól az operáig minden van. A sportrajongók sem szenvednek hiányt semmiben, bármikor is jönnek. Nyáron rendezik meg a világ legnagyobb klasszikus zenei fesztiválját- the Proms - a Royal Albert Hall-ban.A 21. században mindez még látványosabbá válik. Élvezze a kilátást az ultra modern óriáskerékről, a London Eye-ról (London szeme), látogassa meg London legkedveltebb modern művészeti galériáját a Tate Modern-t, vagy a British Museum lenyűgöző gyűjteményét. Az idei újdonságok között szerepel a Tűzerő, a tüzérségi múzeumWoolwich-ben, és a szeptemberben nyitó Docklands-i múzeum.Kapcsolódó linkek: http://www.londontouristboard.com http://www.londontown.com http://www.theoriginaltour.com/ (városnéző túrák) http://www.londonaquarium.co.uk/ http://www.thedungeons.com/ http://www.londoneye.com/ http://www.londonzoo.co.uk/ http://www.madame-tussauds.com/site/london/frontdoor.htm http://www.sbc.org.uk/rfh/ (Royal Festival Hall) http://www.stpauls.co.uk/rindex.htm (St. Paul's cathedral) http://www.westminster-abbey.org/ (Westminster Abbey) http://www.thebritishmuseum.ac.uk/ (British Museum) Látnivalók: http://www.applause-tickets.com/london/sightseeing.htm http://www.knowhere.co.uk/ (városok) Webkamerák: http://www.camvista.com

Skócia
Skócia - ahol a hullámok megtörnekSkót Felföld - misztikus borzongás fut végig az ember gerincén, ha meghallja ezt a szót. Hajnalonta sötét várak és kísértetkastélyok tűnnek elő a szürke ködből. Csillogó mélykék tavak várakoznak sztoikus nyugalomban. A távolban skót dudák siránkozó-zümmögő hangja hallatszik. Naplemente idején fénykoncertbe kezd az ég. Közben,halkan a háttérben, letűnt idők hullámai verdesik a széltépte skót partokat. Ez Skócia, egyszerre képzelet és valóság, maga a költészet... Itt nem baj, ha esik az eső, mert ez is hozzá tartozik a tájhoz. A whisky íze, a pubok forró hangulata, a várak hűvös folyosói éppúgy hozzátartoznak Skóciához, mint a kristálytiszta levegő vagy a beszippantott tengerillat. Adatok dióhéjbanTerület: 78 772 km2 (30 414 négyzetmérföld)Népesség: 5,2 millió főFőváros: Edinburgh (népesség: 420 000)Népcsoportok: kelták, angolszászokNyelv: angol, gaelVallás: Presbiteriánus Skót Egyház, más presbiteriánus egyházak, anglikánok, katolikusokKormányzat: parlamentáris demokráciaÁllamfő: II. ErzsébetMiniszterelnök: Tony Blair Gazdasági adatok GDP: 1.054 milliárd USDEgy főre eső GDP: 18.138 USDÉves növekedés: 3 %Infláció: 3 %Főbb iparágak: bank és pénzügy, acél, közlekedési gépek, olaj és földgáz, turizmus Az ország vad, megszelídítetlen és gyönyörű. A rossz időjárás ehhez csak hozzátesz, de Skócia túlélte a farkasordító hideg időjárást, és népének sziklaszilárd személyiségtudata van. Sőt, mi több, a skótok nem pusztították el folyóikat és erdőiket. A skót hegyi bárány, marha, szarvas, a pisztráng és a lazac igen híres, csakúgy, mint a vadmadarak, például a nyírfajd, vagy a fácán.Jó tudni:Skócia drága, de nem annyira, mint Anglia. A hátizsákosoknak való szálláslehetőségek jóval gyakoribbak, úgyhogy az éjszakai szállás költségeit lehet csökkenteni. Edinburgh drágább, mint a vidék, és a Felvidéken, illetve a szigeteken meredeken emelkednek az árak. Még ezeken a részeken kívül is legalább napi 30 dollárra van szükség, de ha "Bed and Breakfast"-ban szállunk meg, illetve napi egyszer étteremben étkezünk, a belépőjegyeken pedig nem spórolunk, akkor a költség körülbelül napi 65 dollár.A font sterling a határ mindkét oldalán elfogadott, de a skót bankok kibocsátják a saját bankjegyüket is (ezt általában Angliában is elfogadják). Az utazási csekket a bankok beváltják, már eleve font sterlingben kell kérni, hogy ne kelljen kétszer átváltani. A bankautomaták (ATM) mindennaposak Nagy-Britanniában: a legtöbb a nagy bankkártya rendszerekhez csatlakozik, mint például a Cirrus, Maestro és aPlus. Ha a bankautomata elnyeli a kártyát, a legtöbb bank kettévágva küldi vissza az otthoni bankfióknak.A skót éttermekben legalább 10 % a borravaló, kivéve, ha a kiszolgálás rossz volt. A pincéreket általában úgy bérezik, hogy számítanak arra, a fizetést megtámogatja a borravaló. Néhány étterem a számlába foglalja a felszolgálás költségeit, ilyenkor nem kell külön borravalót adni. A taxisofőrök is általában 10 % -ot várnak el. Nevezetességek Edinburgh Edinburgh a világ egyik legnagyszerűbb városa. Drámai fekvése, kiemelkedő építészeti öröksége és a kulturális élet ereje hamar elbűvöl minden látogatót. A történelmi Óváros zsúfolt bérházai kontrasztban állnak a György-kori Újváros rendezett soraival, amely más városokban akár történelmi negyed is lehetne. A háttérben megpillanthatjuk a Forth torkolatát, a Pentland Hillst, és a Calton Hillt.Legjobb, ha gyalog járjuk be Edingburght, a sétát kezdjük az Edinburgh kastélynál: gyönyörű, romantikus és a város véres múltjának emléke. Alapkövei Kr. e. 850-ig nyúlnak vissza, a legrégebbi megmaradt rész 1130-ból való. A XI-től a XVI. századig a skót királyi család szimbolikus székhelye volt, és mai napig otthont ad a hadsereg skót részlegének. A kastély a Royal Mile (Királyi Mérföld) nyugati részén található, amely egészen a kényelmesebb királyi lakóhelyig, Holyrod-ig vezet. Ezen a főútvonalon van az a különleges, épen maradt emelkedő, amely a XVI-XVII.századból maradt fenn. Ha a mellékutcákban sétálunk, felidézhetjük az akkori időszak pezsgő életét. A környéken lévő múzeumok és felújított lakóházak lenyűgöző betekintést adnak a XVII. századi városi életébe.A közelben lévő Calton Hillt érdemes megmászni, mert csodálatos kilátást nyújt. Romantikus emlékművei a felvilágosodás korából valók, amikor is a várost, mint "Észak Athénját" ismerték.Mielőtt elsétálnánk az Újvárosba, nézzük meg Greyfriars Kirk-et, itt írták alá 1683-ban a Nemzeti szerződést (National Covenant). A temető adta a hátteret Disney egyik legszívszaggatóbb filmjének, a Greyfriars Bobby-nak. A történet, (amely egy legendára épül), egy lis Skye terrierről szól, amely 14 évig virrasztott elhunyt gazdája sírja mellett.Az új városrész északon fekszik, amelyet egy süllyesztett vasútvonal és a Prines St Gardens választ el, utóbbiban található a gótikus Sir Walter Scott emlékmű. György-korabeli rend és elegancia tükröződik az Újváros gyönyörű terein, körterein és teraszain. A Skót Nemzeti Galéria ad otthont egy igen impozáns európai művészeti gyűjteménynek, míg a Skót Nemzeti Portré Galériában a látványos skót történelmet megörökítő képeket láthatjuk.Edinburgh-nak gazdag és változatos kulturális élete van, a Tattoo-tól a Nemzetközi és a Fringe fesztiválokig. Ezekben az időszakokban már jó előre szállást kell foglalni. A Bed and Breakfast elhelyezés az egyik legjobb, mert így jobban beleláthatunk Edinburgh lakóinak mindennapi életébe. Az Újváros északi részén elég sok ilyen szállást találni, illetve Newington külvárosban, a központtól délre. A külső részeken számos youth hostelt találhatunk. Meglepő módon a Royal Mile-on sok jó minőségű és kellemes éttermet találni, a szingapúritól a tradícionális skót konyháig többféle ételt kipróbálhatunk. Glasgow Sokáig Edinburgh elhomályosította a csupán 30 mérföldre (48 km) lévő várost, de Glasgow-ban valójában sok a látnivaló. Már maga mögött hagyta a munkanélküliség, a gazdasági depresszió és a városi erőszak miatt kialakult rossz hírnevét. Az 1980-as és '90-es években újra kitalálta magát kulturálisan és szociálisan egyaránt. Kétségkívül skót város, csordultig vibrálással és energiával. A városközpont a hajóépítő folyó, a Clyde északi partján épült. A látnivalók nagy területen szétszórva találhatók, a Sauchiehall Street-re a boltok, pubok és éttermek miatt érdemes elmenni.A legrégebbi városrész keleten, az épen maradt gótikus Glasgow-i Katedrális mesteri építménye, a St Mungo Vallásos Élet és Művészet Múzeuma, és Glasgow legöregebb háza, a XV. századi Provand's Lordship körül terül el. Ha nyugatra indulunk, érdekes séta vezet át a XVIII. századi kereskedőváros pompás házai és kereskedelmi építményei közt. A forgalmas Sauchiehall Street-en találhatók aGlasgow-i Iskola Charles Rennie Mackintosh Art Nouveau mesterművei, és a még mindig működő Willow Tearoom (Fűz Teaház). A Tenement House (Bérház) egy különleges időkapszula, itt betekintést nyerhetünk a századforduló polgári életébe. Ne hagyjuk ki Glasgow legfelkapottabb kulturális látnivalóját, a Burrell gyűjteményt, amely a várostól délre, a mintegy 3 mérföldre (5 km) lévő Pollok Country Parkban található. Az egyedi gyűjteményben kínai porcelánt, középkori bútort, impresszionista festményeket láthatunk, az inspiráló épület pedig az utóbbi időkben épült. St. Andrews Ez a gyönyörű és szokatlan város, mámorító főzetté olvasztja a középkori romokat, a golfmekkát, a szeles tengerpartot és a "skizofrén"egyetemet. Egykor Skócia egyházi fővárosa volt, ma a golf a város "vallása". Itt kapott otthont a Royal and Ancient Golf Club (Királyi és Ősi Golf Klub), és itt van a világ leghíresebb pályája, az Old Course is. A kikötő fölött trónol egy lerombolt kastély, a romok körül az ország egykor legnagyobb katedrálisa, amit a reformáció alatt kifosztottak. A városközpontban sikátorok torkollanak a macskaköves utcákba, gyalog is közel van egymáshoz a városkapu, a kápolnák, egy középkori kereszt és a múzeumok. Ahogy Cambridge-ben és Oxfordban, itt sincs az egyetemnek külön egyetemi városa, az épületei szétszórva találhatók a központban.Mikor utazzunk?Skóciát május és szeptember hónapok között érdemes felkeresni. Az április és az október az időjárás szempontjából elfogadható, de sok hely októberben már zárva tart. A Felföldet télen elég nehéz megközelíteni, de Edinburgh-t és Glasgow-t érdemes megnézni.

Wales
Walest jelenleg 3 millióan lakják, ebből 265.000-en a fővárosban, Cardiffban élnek. Az ország hivatalos nyelve a walesi és az angol. Államformája parlamentáris demokrácia, államfőjük II. Erzsébet.Pénznem az angol font.Főbb ágazatok: pénzügy, bank, acél, közlekedési eszközök, olaj és gáz, turizmusIdő: greenwichi +1 óraMértékegységek: metrikus (kivételt képez a sör, amit pintekben mérnek)Jó tudniWales drága hely, de meg sem közelíti Anglia árait. A Cardiff-i árak általában 5-10%-kalalacsonyabbak, az angliai áraknál. A városok általában drágábbak, mint a vidék. Az utazási csekkeket szinte minden bankban beváltják. Automatákból is könnyen hozzáférhetünk pénzünkhöz, de ha egy beszippantja a kártyát, akkor baj van. A legtöbb bank ragaszkodik ahhoz, hogy félbevágva visszaküldjék az otthoni bankfiókhoz.BorravalóÉtteremben illik legalább 10% borravalót hagyni, hacsak nem volt valami kifogásolnivaló a kiszolgálásban. A személyzetet gyakran úgy fizetik ki, hogy számítanak a borravalóból származó bevételeikre is. Néhány étteremben felszolgálási díjat számítanak fel, ebben az esetben nem kell borravalót adni. A taxisok Londonhoz hasonlóan 10 % borravalót várnak el.Közlekedés, helyi és nemzetközi járatokA cardiffi nemzetközi repteret leginkább a charterjáratok használják, de van néhány járat Aberdeenbe, Amszterdamba, Belfastba, Brüsszelbe, Dublinba, Edinboroughba, Glasgowba, Manchesterbe és Párizsba. Legolcsóbban távolsági buszokkal juthatunk Walesbe. A vonatút Londonból Cardiffba kevesebb mint két óra, és nem is túl drága. A legtöbb walesi várossal van vonat-összeköttetés.Ha autóval utazik Cardiffba Londonból, egy három órás úttal kell számolnia.Írországot komp köti össze olyan walesi városokkal, mint Holyhead, Pembroke, Fishguard and Swansea.A távolságok kicsik, de azoknak, akik a tömegközlekedést kívánják igénybe venni (a tengerpartot kivéve), számoljanak azal, hogy a járatok ritkák és gyakran zavaros a menetrendjük. Belföldi repülőjárat nem létezik, viszont néhány igazán csodálatos vasútvonal, a cambriai partszakasz és a Conwy-völgy mentén kárpótol mindenkit. Az ország két legfontosabb autópályája kiváló, és a többi út is jó, csak valamivel lassabb. A hó és a jég néha a magasabban fekvő utakat veszélyessé teszi, néha akár teljesen járhatatlanná. A közeli szigetekhez csónakkal juthatunk el.Wales földrajzaWales-t három oldalról tenger határolja, a negyedik, keleti, Angliával közös határ nagyjából a VIII. században emelt hatalmas földépítmény, az Offa's Dyke vonalán halad. Az országban két fő hegység van: a Black Mountains délen és a Brecon Beacons, a Snowdonia vonulatai. A jég koptatta hegyek közt mély folyóvölgyek kanyarognak. A mocsárvidék az északi Dengigh-tól a déli Glamorgan völgyig tart és a nyugati tengerparton látványos sziklákba torkollik. A lakosság legnagyobb része a Beacons völgyeiben lakik vagy a dél-keleti partvidéken, Cardiff és Swansee között.Wales területének nagy részét egykor erdő borította, főképp tölgyesek, de mára sajnos elenyészően kevés maradt ezekből. Az erdők kivágásával több lett a megművelhető földterület, a fából pedig hajókat, bányákat építettek és faszenet is készítettek belőle.Az eredeti állapot nehezen áll vissza a növényzet teljes kipusztítása és a rododendron bokrok betelepítése miatt. A kőris ma sokkal gyakoribb a folyók mentén, csakúgy, mint vadcseresznyefák és a juharfák . Olyan ritka sarki növényekre is lelhetünk a hegyekben, mint például a snowdoniai liliom.A tengeri madarak szeretik Wales hosszú tengerpartját - itt található a világ vészmadár-populációjának közel egyharmada, és Grassholmban él a világ egyik legnagyobb szula-kolóniája. Az ország belsejében csak kányákat és denevéreket lehet látni. A parkokban találhatunk mókusokat, és a tengerparton megfigyelhetünk egy-egy fókacsapatot is.Ha azt mondjuk, hogy Walesben szinte az egész évben esik az eső, nem állunk messze a valóságtól. Nyugaton és dél-nyugaton a szelek is megkeserítik az itt élők életét. A hegyek tengerhez való közelsége miatt igen különböző éghajlati viszonyokra lehet számítani még kis területeken belül is. Cardiffban a csúcshőmérséklet 20 °C, de ritkán süllyed 0 fok alá még a leghidegebb télen sem.Egy kis történelemWales egyes források szerint a világ egyik legrégibb országa; majdnem 200 ezer évre visszamenőleg lehet igazolni, hogy emberek laktak a területén. Az európai kelták, akik az időszámítás előtti 600-ban érkeztek, hozták a walesi karakterjegyeket: az ékesszólást, a barátságosságot és a képzelőerőt. A későbbi római jelenlét békés periódusként maradt meg a történelmi emlékezetben, valószínűleg azért, mert a rákövetkező időszak zavarossá vált az ír kalózok és a skótok (britonok) betörésével. A kereszténység az V. században érkezett meg. Az V. és XI. század közti periódusra az angolszász uralom nyomta rá a bélyegét. A IX. és X. században a viking támadások közös fellépésre késztették a különálló walesi királyságokat. Furcsa, épp ahogy a támadások következtében Wales kialakult, úgy került fokozatosan az angol korona fennhatósága alá. 927-ben a walesi királyok hűbérurukká fogadták Athelstant, az angolszász királyt. A következő évszázad folyamán Hódító Vilmos kihasználta ezt, és erős hűbéresei biztosították a védelmet a walesi határ mentén.A XIII. század folyamán többször is megpróbálták Wales függetlenségétmegteremteni... Wales ezek után az 1730-as évekig szendergésbe merült, amíg az ipari forradalom fel nem rázta álmából. A szén, réz, pala és ón iránti szükséglet emberek tömegét vonzotta ide, és megváltozott a vidék arculata is: szétszórt vidéki települések helyett városias bánya- és ipari központok kerültek túlsúlyba. 1955-ben Cardiff lett a hivatalos főváros, A walesi kultúra és nyelv virágzik. Wales úgy lépett be a '90-es évekbe, hogy még mindig nyögi az acélgyártás összeomlását. Sok a munkanélküli, a különféle átképző programok ellenére is. Még az utóbbi évek politikai változásait figyelembe véve is igen csekély annak az esélye, hogy Wales külön állammá váljon.Hagyományok, nyelv, kultúra Bárdok A nem walesiek számára megfoghatatlan, különös jelenség az "eisteddfod", ez a sajátos walesi nemzeti intézmény. A szó bárdok gyülekezését jelenti, és eredetileg egy ének- és költőverseny volt. Az elsőt 1176-ban rendezték meg. Az 1860-as években megalakult a Nemzeti Eisteddfodd Társaság, hogy felélessze ezt a szép, ősi hagyományt. Manapság három főbb eisteddfoddot és több helyi versenyt rendeznek. A Walesi Férfikar egy másik nemzeti intézmény, mely a dél-walesi bányászközösségekből származik. Főként himnuszokat énekelnek. Nyelv Az egyetlen, ami Walest elkülöníti Nagy-Britannia többi részétől a még mindig beszélt walesi nyelv. A walesi nyelv az indo-európai nyelvcsalád kelta ágába tartozik. A legközelebbi nyelvrokon a breton és a cormwalli.. A nyelv a VI. századra fejlődött ki teljesen, az európai nyelvek között az egyik legrégibb. Látszólag kiejthetetlen kettőzött l-ekkel és több mássalhangzó egymásutániságával van tele. Az ipari forradalom angolul beszélők tömegét hozta az országba, és 1800 és 1900 között a walesit beszélők száma jelentősen visszaesett. Manapság csupán a lakosság egyötöde beszéli a nyelvet, főképp az észak-nyugati és nyugati vidékeken, ezért egyre többen küzdenek azért, hogy felélesszék a nyelvet. Konyha A walesi konyha nem túl ismert, de ettől függetlenül létezik. Nemzeti szimbólumuk a póréhagyma, de jellegzetes még a "leverbread" (tengeri saláta, zabpehely, szalonna pirítóson), a "rarebit" (sajtos pirítós mustárral és sörrel) és a Glanmorgan virslik, egy hús nélkül készült mennyei étek sajtból, zselémorzsából és póréból. Rendezvények Wales nem volna Wales "eisteddfodau" nélkül. A legnagyobb a Királyi Nemzeti Walesi Eisteddfodd, augusztus elején rendezik meg, de tartanak Nemzetközi Eisteddfoddot is minden júliusban Llangollenben, vagy az Urdd (Ifjúsági) Eisteddfoddot májusban. Wales évente megrendezett Mezőgazdasági Show-ját június közepén rendezik meg Llanelweddben.Mikor utazzunk?A tavasz és az ősz a legjobb időpont, júniusban és augusztusban nagy a tömeg. Wales még kevésbé zsúfolt télen, de a legtöbb látnivaló október közepétől nem fogad látogatókat és húsvétig zárva tart. Sok hegyi út is járhatatlanná válik télen a hó miatt.Látnivalók Cardiff A pezsgő kereskedelmi és egyetemi város nem tartozik a turisták által leglátogatottabb helyek közé. Akik mégis megnézik, felfedezhetik maguknak a kastélyt, a Nemzeti Múzeumot és galériát, a felújított kikötőt és jónéhány építészeti szépséget is. Jó kiindulási pont ahhoz, a környék érdekességeinek bebarangolásához.Cardiffban jó szálláslehetőségek vannak, főként a Cathedral Road mentén, a városközponttól nyugatra, és a Newport Road mentén keletre. A városközpontban a kávéházak és bisztrók is találhatóak a megszokott kínálattal. A rugby Cardiff legkedvesebb szabadidős tevékenysége, de azok is megtalálják számításaikat egy-egy színházban, moziban, múzeumban vagy klubban, akik nem kíváncsiak a spotolókra. Snowdonia Nemzeti Park Nagy-Britannia második legnagyobb parkja (a Lake District után) 1352 km2 területen terül el. A park területén található a Snowdon (1068 m), ami a Skót Felföldtől délre Britannia legmagasabb pontja. Évente átlagosan 500 ezren látogatják. Minden hegymászó talál képességének megfelelő útvonalat, a Snowdon az ambiciózusabb mászók számára is jó gyakorlóterep, még Edmund Hillary is itt mászott. A parkban vannak még folyók, tavak, vízesések, erdők, lápok, jégvájta völgyek és van egy szép tengerpart is, sőt kő- és bronzkori temetkezési helyek, római erődök, normann kastélyok, gőzmozdony sínek, és az ország bányászmúltjának különféle emlékei. Szemet gyönyörködtető látványt nyújt a hegymászók menedékhelye, a tóparti Llanberis, a képeslap-szépségű Betws-y-Coed, és a palakitermelő falu, Blaenau Ffestiniog és a kastélyáról híres Harlech. St David's Ez a különleges hely nemcsak egy egyszerű falucska,van egy katedrálisa, és szorosan kötődik Szt. Dávidhoz, akinek itt vannak a hamvai. A XII. század végén épült katedrális nem vált a környék jellegzetes tájékozódási pontjává. Építőinek legfőbb törekvése az volt, hogy elrejtsék a norvégok támadásai elől. Az építményt régi idők hangulata lengi be. A padló "részeges" lejtése az 1248-as földrengésnek köszönhető. A középkorban azt tartották, hogy ha valaki kétszer elzarándokol a katedrális szentélyéhez, az felér egy római zarándoklattal. Conwy A fallal körülvett középkori városok gyönyörű példája. A Conwy Kastély nyolc lőréssel ellátott tornyának látványa uralkodik a városon. Alakját leginkább az határozza meg, hogy sziklára épültek az alapjai. A legszebb kilátás a Conwy folyón túlról nyílik, melyhez a Snowdonia vonulatai adnak drámai hátteret. A városfal háromnegyede, 22 tornyával és három eredeti kapuval együtt épségben fennmaradt. Nagy-Britannia legkisebb háza, a XIV. századból származó Aberconwy house és a Bodnant Garden, az egyik legszebb kert is Conwy látványosságai közé tartoznak. Brecon Beacons Nemzeti Park Ez a népszerű park csak 1728 km2-en fekszik, de mégis belefér négy hegyvonulat. Változatos terepviszonyokkal is dicsekedhet: magántulajdonban lévő lejtők juhokkal és még több juhval, bányászfalvak és csupasz szakadékok váltják egymást. A legtöbb látogató az Offa Dyke Ösvényen indul gyalogtúrára, ami a keleti határ mentén halad; vagy a Taff Trailen, ami a Brecontól indul dél felé. Érdemes megnézni Brecon kereskedővárost, a Wales kapujaként ismert Abergavennyt és a fura Hay-on-Wyet. Az Offa Dyke Ösvény a Black Mountain hegyein fut végig, amelyről olyan csodás látványok tárulnak elénk, mint a Llanthony Kolostor romjai, a Honddu folyó, és a patrishowi templom. A csupasz Brecon Beacons-i dombok legmagasabb pontja a Pen-y-Fan.Sportolási lehetőségekWales ideális célpont egy eseménydús nyaraláshoz. Leginkább kirándulásrara van lehetőség , túraútvonalak egész hálózata szeli át az országot. A legnagyobb kihívást a sziklás Snowdonia vagy a Brecon Beacons Nemzeti Park nyújtja. Walesben hét hosszabb útvonal van, a leghíresebb közülük a Pembrokeshire Coast túra és az Offa's Dyke túra. Kevésbé zsúfolt a 441 km-es Cambrian Way és a 193 km-es Glyndwr's Way. Lovagolni egész Walesben lehet, főként a Pembrokeshire Coaston és a Brecon Beacon Nemzeti Parkban. Csendes, de meredek utakra számíthatnak a kerékpárosok a Cambriai és a Black Mountain hegyeiben; a Pembrokeshire partja kevésbé izzasztó.Wales dél-nyugati partvidékén több ideális helyet rejt szörfözéshez, például Porthcawl, Oxwich Bay, Rhossili, Manorbier, Freshwater West és Whitesands. Snowdonia jó lehetőséget biztosít kenuzáshoz és raftingoláshoz, a Dee folyó menti Llangollen egy igazi kenu-központ. A hajózás a Monmouthshire és Brecon csatornán nem túl kalandos, részben azért, mert csak hat zsilip van a csatorna 53 km-e alatt. A barlangászok helye a Brecon Beaconsben van, ahol több mészkőbarlangot fedezhetnek fel maguknak.

Észak-Írország
Észak-Írországot az Északi-csatorna választja el Skóciától, déli és nyugati határa pedig valóságos politikai határ.Észak-Írország tengerpartja változatos, helyenként egész egyszerűen gyönyörű. A szárazföldön hegyek és völgyek váltakoznak, szépek magányos tavai és vadregényes folyói. A természeti szépségek, a csöndes, nyugodt, a XVIII.századi Angliát idéző táj mellett ezek jelentik Észak-Írország legfőbb idegenforgalmi vonzerejét.Történelme hosszú évszázadokig összefonódott Angliában Őslakóinak a pikteket tekintik, akiket a galliai kelták és a görögök"preteni" néven ismertek. Az első kelta törzsek az i.e.IV. században jutottak el a szigetre.Vigyázat: aki életében egyszer eljutott ide, az örökre az Ír-sziget rabja lesz - kivéve persze, ha ellen tud állni a gyönyörű tájaknak, a barátságos embereknek és az emberléptékű élettempónak, vagy ki nem állhatja, ha néha jól bőrig ázik. Méretéhez képest az Ír-sziget annyi látnivalót kínál a turistáknak, hogy az már szinte csalás - nem véletlen, hogy a sziget egyik legvirágzóbb iparága a turizmus.Az ide látogatók legtöbbjét a csodálatos táj vonzza, melynek változatosságát sok nagyobb ország is megirigyelhetné. Egynapi kényelmes autókázással Kilkenny grófság festői rétjeinek, kanyargó folyóinak és erdőségeinek világából Connemara drámai látványt nyújtó hegyei közé érkezhetünk, vagy eljuthatunk tavaihoz és elhagyatott tengerpartjaihoz. A sziget egyetlen pontja sincs 100 km-nél távolabb a tengertől, és bár nem találunk embert, aki napfürdőzni menne az Ír-szigetre, azért bőven akadnak családközpontú tengerparti üdülőhelyek és több kilométer hosszú, általában szinte elhagyatott, fövenyes tengerparti sávok is.Sok más európai országhoz képest az Ír-sziget kellemesen ódivatúnak tűnhet, ám a gombamód szaporodó gyorséttermek az itteni városkák időtlen báját is aláaknázzák. A sziget hosszú és eseményekben bővelkedő történelmének gazdag építészeti és művészeti hagyatékában egyaránt találni történelem előtti építményeket, romjaiban is hatalmas apátságokat és elegáns György kori kúriákat s...Az Ír-sziget fő vonzerejét mégis az itt élő emberek jelentik. Bármilyen kockázatos dolog is általánosságban beszélni ötmillió valódi egyéniségről, a látogató benyomása mégis az lesz, hogy barátságosak, jó kedélyűek, ravaszak, és mindehhez olyan kellem és az élethez való könnyed hozzáállás társul, mely a helyzettől függően nemtörődömségnek, de akár hamisítatlan józan észnek is tűnhet. A leggyakrabban hallott mondás errefelé: "No problem", vagyis: semmi gond! A vidámságot az írek nagyon komolyan veszik, és nem is vallanak szégyent ezen a téren: nem kell hozzá más, csak egy alkalmas társ, egy-két pohárka, és máris folyik a csevegés." BelfastHa a tenger felől közelíti meg Belfastot, partraszálláskor szinte rögtön a városba érkezik jó elhelyezkedésének köszönhetően. Egy író egyszer írország Riójának nevezte Belfastot, mely dombokkal, tavakkal és folyóvölggyel övezett.Ez a robosztus északi metropolisz- mely egy falucska volt a 17. században - sokban hasonlít Liverpoolhoz és Manchesterhez, ezekhez az Ír-tenger partján fekvő szeles városokhoz. Ma közel fél millióan lakják Belfastot, ami Észak-Írország lakosságának mintegy egyharmadát teszi ki.Belfast volt az ulsteri ipari forradalom motorjának gépháza. A különböző iparágak- vászonkészítés, kötélgyártás, hajóépítés - fejlődése minden tíz évben megduplázta a város méretét. A világ legnagyobb szárazdokkja itt van, és a hajógyár óriás darui a kikötő fölé magasodnak.Manapság egyre változik a városkép. A városközpontban sétálóutcákat alakítottak ki, ahol le lehet ülni padokra és hallgatni az utcazenészeket.Sok jó állapotban lévő Viktória és Edward korabeli épületet láthatunk, az ajtók és ablakok felett szépen kidolgozott szobrokkal. Istenek, költők, tudósok, királyok és királynők kőbe faragott arca néz le ránk mereven a bankok és régi vászonraktárak magas párkányairól.

Élménybeszámoló
London megér három napot!Az indulásAz ébresztőrádió hangja átszűrődik a megpattintott ajtó hasadékán. Világosság van, de mivel nyáron a nap csak egy pár órára bukik a látóhatár mögé, nem tudok következtetni arra, hogy hány óra van. Arnold fokozatosan ülőhelyzetbe küzdi magát, csukott szemmel próbálja befejezni az álmát. - Persze, Kisarnold táborban van, mi pedig ma reggel utazunk Londonba, - szállingóznak vissza a gondolataim.- A koránkelés kocsistempó - morogja Arnold, miközben a lábával a papucsa után kutat az ágy alatt. Elég hamar feladja a keresgélést,- nem is csinálta nagyobb megyőződéssel, - és mezitláb indul ki a konyhába. Kellemes kávéillat kezd terjengeni a lakásban.Valahogy mindig elfelejti, hogy ne reggeli járatra vegyen jegyet. Nyolc óra indulási időnek tényleg nem hangzik túl korainak. Csak ilyenkor nem veszi figyelembe azt, hogy egy órával az indulás előtt kint kell lenni a repülőtéren meg azt, hogy az út odáig a busszal megint egy óra. És akkor a felkelést meg az elkészülést még nem is számítottam be.A tanfolyam, amelyre Arnold utazik, holnap reggel kezdődik és csak két napot tart. Ragaszkodott hozzá, hogy elkisérjem, nem volt szívem nemet mondani. Gyakorlatilag két napunk lesz városnézésre, a hétfő és a csütörtök. Kedden és szerdán csak délután fogunk együtt lenni, úgyhogy kénytelen leszek egyedül elverni az időmet és a pénzünket.Szerencsére este már becsomagoltunk, így a kávé után már csak a fürdőszobázás marad hátra. Reggelizni meg majd a gépben fogunk. Még egy búcsúpillantást vetünk a lakásra, aztán bezárjuk magunk mögött az ajtót.Megbízhatóan, percre pontosan csúszik be a megállóba a hatalmas, vidám színekre festett busz. Jegyet váltunk a fehér inges, nyakkendős sofőrtől, és lezökkenünk az első szabad ülésre. Ki nem állhatom, amikor Arnold végigvonul az egész csuklós buszon, hogy a neki legjobban megfelelő helyre üljön.Egy perc múlva hajlandó vagyok felülbírálni magam: a mögöttünk ülő, termetes férfiból alattomos bűz árad, kivált kilégzéskor. A néhai hármas troli hippiszagához szokott Arnoldnak persze meg sem kottyan, csak én szenvedek, meg három, szemmel láthatóan a földtekének rendszeresen kizárólag a nyugati felét látogató utastársunk. Legszívesebben átülnék egy távolabbi helyre, de ez nem lenne fair a többiekkel szemben. Ráadásul ez Svédország, itt nem lehet valakit megsérteni. Így aztán szenvedünk, az útszéli táblákon számolom a kilométereket. Meg mernék rá esküdni, hogy ha az ipse egy percre elszunyókálna, egyedül ébredne fel a busz első részében.Nem tudom, miért lettem ennyire érzékeny a szagokra. Hiszen utaztam én már rosszabb körülmények között is; Bélával ketten stoppal a tengerre, egy disznószállításra specializált teherautó rakterén. A sporttelepünk pedig a városunk szélén, a vágóhíddal volt szomszédos. Ha arról fújt a szél, meglágyultak az ember térdei. De akkor és ott, fel voltunk készülve a legrosszabbra.Azért érdekes, hogy mennyire tiszta Svédország. Semmi benzinszag, tömbház mögött illatozó szeméttartály. Tiszta a levegő, éppen ezért méterekre lehet érezni a legkisebb kósza illatot, legyen az apósom hazulról hozott bekecséből áradó naftalinszag, avagy a reggeli rántottához fogyasztott vöröshagyma emléke. Sorstársaink közül sokan száműzték is étrendjükből a fokhagymát, hogy ezzel se tünjenek ki a tömegből. Ha jól meggondolom, az utóbbi években bűz csak elvétve csapta meg az orromat. Na, jó, egy időben egy öreg nénike tartotta pálpusztait megszégyenítő odőrjével rettegésben a környékünket kiszolgáló 602-es busz utasait. Persze mindenki fapofával meredt maga elé, csak a sofőr csavarta le derékig az ablakot és állítgatta gyanakvó arckifejezéssel a visszapillantó tükröt.A Transwede pultnál a földi-légikisasszony zavartan közli velünk, hogy a jegyeinket át kell írni a légitársaság irodájában. Arnold az iratcsomókkal a kezében eltünik a váróterem végében díszelgő kék-sárga tábla irányában.Reggel fél nyolc, alig vagyunk egy páran. Egész kellemes itt bent a csarnokban, igaz, hogy kint sincs hideg. Amikor otthonról elindultunk már 16 fokot mutatott az ablakban a hőmérő. A leszállópályák felől időnként felbőg egy motor, hogy aztán lassan halkuljon.Helyet foglalok egy kényelmes karosszékben. Lássuk csak még egyszer: az ablakokat becsuktam, a kávéfőzőt Arnold kapcsolta ki, és a virágokat megöntöztem már az este. Újság lemondva erre a négy napra, habár nem olyan veszélyes, mint amikor egy hónapig voltunk elutazva. Térdig érő papírhalmon keresztül törtünk utat az előszobán keresztül... Útlevél Arnoldnál, a pénz nálam. Semmit sem bíztunk a véletlenre. És most már a jegyek is rendben vannak, látom amint Arnold messziről lobogtatja az iratcsomót. Kipirult arccal magyaráz, valami olyasmit, hogy az utazóiroda, meg félreértés, és, hogy elnézést kértek a malőrért.Megyünk bejelentkezni, a hölgy kiállítja a beszállókártyáinkat. Sajnos egy kicsit késtünk, de nyugodtak lehetünk, mert megoldják az ültetést. Bánom is én, a fő az, hogy utazunk. Átesünk a biztonsági ellenőrzésen, megyünk egyenesen a 26-os kapuhoz, ahol már megkezdődött a beszállás. Baktatunk a harmonikában. A stewardess szíve megesik Arnoldon, kiveszi a jegyeket a kezéből, hogy aztán feltünően kedvesen vezessen a helyünkhöz ... az első osztályra. Szóval, így oldották meg az ültetést!- Lám, a sors kárpótolt az imént elszenvedett kínokért.- Veregeti meg Arnold a térdemet. Elégedett arckifejezéséből biztosra vehetem azt, hogy ezentúl csakis az utolsó pillanatban fogunk bejelentkezni.Az utazásMindig is fúrta az oldalamat, hogy mit kap az ember ha kétszeres árat fizet a jegyéért? Nos, nemsokára meg fogom tudni. Az ablak melletti helyre ülök, bekapcsolom a biztonsági övet. Kerekes asztalon újságot hoznak,- Arnold a Finantial Timest választja, pedig abban kevés kép van, - majd pohárban hűsítőt, aztán behúzzák a hátunk mögött a függönyt. A stewardess némajátékát figyelem, miközben lassan gurulunk a kifutópályán. Megpróbálom egyszer és mindenkorra megjegyezni, hogy merre van a vészkijárat. Nem félek a repüléstől, csak egy kicsit mindig összeszorul a gyomrom közvetlenül a felszállás előtt. Na meg a leszállás előtt. Máskülönben teljesen hidegen hagy.A vonalak mind gyorsabban futnak alattunk, besüllyedek a székbe. Ha a statisztikának hinni lehet, a repülés sokkal biztonságosabb, mint a vonat vagy akár az autó. Ráadásul az ellenőrzést mindenhol megszigorították, úgyhogy eltérítés vagy terrorcselekmény szinte kizárt manapság. Elmosolyodok, amikor a viccbeli úriemberre gondolok, aki bombát vitt magával a gépre. Merthogy annak a valószínűsége, hogy a gépen egyszerre két bomba legyen, egyenlő a nullával.Arnold elmélyülten tanulmányozza a vámmentes áruk listáját, csak az újjai markolják görcsösen a karfát. Alig érezhető rándulás és máris emelkedünk. A fenyves már a lábainknál, tőlünk jobbra a szigettenger vize csillan. Még vagy kétszer lassan kanyarodunk, aztán egyenesben vagyunk. Besüt a nap, kattognak az ővek. Zsebkendőnyi, forró, nedves törülközőt kapunk. Követjük a többiek példáját: gondosan törölgetjük arcunkat, kezünket, újjainkat egyenként. Az étlapot nincs időnk jóformán kinyitnunk sem, máris hozzák a reggelit. A párolgó hagymás rántotta okozta csalódást száraz fehérborral enyhítem. Belepiszkálok a gyümölcssalátába, a kávét kis tejjel kérem. Arnold az üres, negyedes borosüveg címkéjét tanulmányozza, közben elismerően bólogat. Inge, nadrágja tiszta morzsa.A hangosbeszélőben a pilóta arról számol be, hogy most éppen Dánia felett haladunk. Odaszorítom a homlokom az ablakhoz. A dán felhők közötti hézagokon a nagyobb hajók, kompok mint fehér üstökösök a tengeren.- Eltelt egy negyedóra és nem hoztak semmit - méltatlankodik Arnold. A nyílt tenger fölött kristálytiszta az ég. Magasan repülünk, rezzenés nélkül hasítjuk a ritka levegőt. Vagy tízezer méter is lehet a vízig. Emlékszem, első repülőutamra édesanyámat kisértem el. Még fel sem emelkedtünk, már készültünk a leszállásra. Kis, propelleres gép volt. Húsz perc elég volt az előttünk ülő termetes asszonyságnak, hogy szárazra ürítse magát. Érdekes, vagy a tehnika fejlődött, vagy pedig mi szoktunk hozzá a különleges bánásmódhoz. Minden esetre nem emlékszem arra, hogy későbbi utaim során valaki is használta volna a papírzacskót.Az első utamról a Maros fényesen tekeredő pántlikájának látványa maradt meg, és az ablakom előtt, a pilótafülkétől a faroklapátig húzódó dróton díszelgő hevenyészett csomó, ami hol előre, hol hátra vonult, attól függően, hogy éppen merre kanyarodtunk. Azt pedig még ma is sajnálom, hogy idefent nincsenek villanyfák, mert akkor lehetne látni, hogy milyen gyorsan haladunk. Ezért is szerettem jobban a vonatot. Álltam a nyitott ablaknál és óriási kaszával vágtam a töltés szélén a gyomokat.Jobbra lent feltünnek az angol partok. Lassan vesztünk a magasságból, ahogy a szárazföld fölé érve délnek fordulunk. Alattunk, ahogy innen a magasból meg lehet ítélni, tipikus angol vidékeken, tipikus angol házak, bennük minden bizonnyal tipikus angol emberek. Békanyáltól világoszöld folyóvíz kanyarog az itt- ott már sárguló kockás terítőben. Gyakori az erdős park, közepén kastélyszerű építménnyel. Vagy csak egy közönséges "manor" lenne? Nem, egészen biztosan, hogy kastélyt látnak szemeim.Összeszedik az üres söröspoharakat, mogyorószacskókat. Arnold tátott szájjal alszik. Oldalba lököm, mentegetőzve veszi át a már vagy félperce a csipesszel feléje nyújtott forró törülközőt. Arcot, kezet, ujjakat... Ereszkedünk. A fülem épp úgy fáj, mint ahogy a túrista osztályon szokott. Bevágjuk a féket, aztán élesen balra fordulunk, a jobboldali szárny az égnek mered egy ideig. Megkönnyebbülök amint visszabillenünk a vízszintes helyzetbe. Alattunk az úton autók, mind nagyobbak, aztán a repülőtér füves előkertje. Alig észrevehető zökkenés, aztán feldübörög a motor, a szárnyak szétnyílnak, hátsó részük meredeken felemelkedik. Már csak döcögünk. Lassan fújom ki a levegőt. Ezt is megúsztam.Az elsők között szállunk ki, de megvárjuk a többieket, akik remélhetőleg ismerik a járást. Magunktól nem is jöttünk volna rá, hogy egy vezetőnélküli kis vonatra szálljunk, ami aztán hangtalanul siklik át velünk a központi csomagkiadó épületéhez. Kilépve Gatwick forgatagába, könnyen megtaláljuk a Londoni expresszvonatot. Az ajtók hangtalanul záródnak mögöttünk, szinte azonnal indulunk. A légkondicionálás nem működik, de mi nem azért jöttünk. Legyezem magam, közben nézem az elsuhanó kerteket, házakat, az árok szélét borító páfrányost. A szemközti üléseken zakós, kardigános amerikai házaspár fő a levében. A félórás út alatt a font-dollár átszámítást gyakorolják. Néha ráhibáznak. Arnold rendezgeti az iratainkat, állítgatja az óráját és közben szemmel tartja a cuccainkat.A szállásA Gatwick Express szinte a Viktoria pályaudvar kellős közepéntesz le. Megállunk a hatalmas hall közepén. Kellemes meleg van, tisztaság.Fejünk fölött mindenfelé nyilak mutatnak, csak a metro jelét nem találjuk.Csak nem "tunnelbana"-nak, azaz alagút-útnak hívják mintStockholmban? Mint mindig, ilyen helyzetben Arnold ösztönös megérzésérevagyok utalva. Tudatában van ennek, mert rövid töprengés után, határozottmozdulattal a jobboldali kijárat felé mutat. Bólintok, és elindulok abaloldali felé. Engedelmesen követ, és pár lépés után, tényleg, már látszikis a Metro felirat. Hoztunk magunkkal igazolványképet, heti bérletet veszünka jegyirodánál. Négy napra igazán megéri a tizenhárom fontot. Az automatakikapja kezemböl a jegyet, hogy aztán egy félméterrel arrébb dugja ki. Azajtó erre megnyílik, aztán becsukódik mögöttem. Szórakoztatónak találom,a párizsi metróra emlékeztet. Egyenruhás őrök figyelnek fásulttekintettel. Arnold is átjut a bőrönddel a kapukon. A sárgával jelzettCircle Linet keressük, vándorlunk a kanyargó folyósókon. Mind lejjebb éslejjebb megyünk. A harmadik mozgólépcső után már csak kettőt kellfordulni, aztán egy lépcsőn lemenni és máris a peronon találjuk magunkat.Arnold a bérlet mellé kapott térképet tanulmányozza, a lehetséges átszállásokatveti össze a szállásadónk telefonon adott útmutatásával. Sokan vannak aperonon, a szerelvény késve érkezik. A hangosbeszélőn időnkét közleményeketolvasnak be. Egy szót sem értünk belőle, de nem zavar, mert Stockholmban márúgyis megszoktuk, hogy a megállókat perzsa kiejtéssel mondják be. Szerencsérejó nagy betűkkel mindenhová kiírják. Így aztán, amikor az egyetemi évnyitónapján huncut diákok kicserélték az Odenplan tábláit a Stadionéval tekintélyespánik uralkodott a munkába siető bennszülöttek körében. Kanyarogva zötykölődünk,döglesztő a meleg. Izzadok, közben olvasgatom a plafonon a megállók neveit.Paddington ismerős, Agatha Christie és Woodhouse könyveiből. Na meg OxfordCircus, aztán Hyde Park Corner, Piccadilly, és Wimbledon, de az kint van a világvégén. Notting Hillnél átszállunk. Megint vándorlás a folyósókon, iránya piros vonal. Itt már ülőhely is van. Majdnem mindenki olvas, ki könyvet,ki újságot. A tikkasztó meleg ellenére kissé őszies az öltözetük.Szinte kivétel nélkül sötét színű, vastag talpú cipőt viselnek.Stockholmban télen sem vennék fel ilyet, megsül benne az ember lába.Kibukkanunk a föld alól, fékez a szerelvény. Arnold jelentőségteljesen bólint,megérkeztünk. A megállónk nagyon csinos, falusi bakterházhoz hasonlít.Felmutatjuk a jegyeinket az üresen tátongó fülke ablakának és kilépünkaz utcára. Türelmesen várok, amíg Arnold a járda szélén állva tanulmányozzaa feljegyzéseit. Időnként felemeli a tekintetét, beleszimatol a levegőbe. -Először átmegyünk a túlsó oldalra. - Adja ki az utasítást. A papírlapotaz ingzsebébe gyűri, kinéz balra, és nekiindulunk. A fékcsikorgás fülsikető,rémülten ugrunk vissza a járdára. - Ez őrült! Láttad, szinte elütött? -Arca kezdi visszakapni a színét. Valamivel higgadtabban folytatja. - Persze,tudom, hogy itt baloldali közlekedés dívik, de azért tekintettel lehetnéneka normális emberekre is. Az Oxford felé vezető főút járdáján haladunk.Óriási a forgalom, alig halljuk egymás hangját. A levegő kéjesen remeg aforrő aszfalt fölött. Arnold hátán mind nagyobb az izzadságfolt. Valamiolyasmit motyog, hogy ködös Albionról volt szó, nem pedig Bombayról. Az útkét oldalán lakatlan sorházak. A kerteket felveti a gaz, a szederindákmesszire kinyúlnak a járdára. A bontásra ítélt házak ajtai, ablakaibeszegezve, vörös fémlemezzel letakarva. Sehol egy járókelő, egészében kísértetvárosrahasonlít. Az ötödik, vagy hatodik mellékutca után aztán lakott vidék következik.Befordulunk a sarkon és pár lépés után ott állunk a rácsos kerítés előtt. Becsengetünk. Szállásadóink kedves magyar emberek.Megmutatják a szobánkat, a fürdőt, ellátnak hasznos tanácsokkal. Tiszta,ápolt lakás, azt hiszem jól fogjuk érezni magukat. Csekély ellenszolgáltatásellenében kezünkbe nyomják Varga János London című útikalauzát, ami későbbjó befektetésnek bizonyult. Még dél sincs, ezért gyorsan lezuhanyozunk ésmár indulunk is városnézni. Autóbusz is jár errefelé, csak elég ritkán,ezért inkább a metrónál maradunk. Elhaladunk a sarki buszmegálló mellett,megjegyzem a nevét: "Gipsy Corner". Arnoldra sandítok, megvonja a vállát.Jövet tünt fel, hogy a főút alatt húzódik egy átjáró, így lényegesenlerövidül a távolság a metróig. A bejáratánál egy rikító sárga táblántanuk segítségét kérik egy hetekkel ezelőtt elkövetett "seriouscrime" felderítéséhez. Egyikünk sem szól semmit, de azt hiszem, hogyhazafelé inkább a hosszabb utat fogjuk választani. Rutinos mozdulattalmutatjuk fel a bérleteket Peter Sellers ikertestvérének, és máris döcögvelünk a metró a belváros felé. Arnold javaslatára nem viszünk térképetmagunkkal, kevés tudásunkra alapozva fogjuk felfedezni Londont. Beleegyezek,pedig így már sikerült eltévednünk vagy tíz kisebb-nagyobb városban. Háromévvel ezelőtt Utrechtben, meg is fogadtam, hogy többet nem bízom magam a véletlenre.Alacsony házak mögött magasló templomtornyot próbáltunk megközelíteni amellékutcákon. Jó mélyen bent jártunk már a piros lámpás utcában,amikor rádöbbentünk, hogy már a ki tudja hányadik kirakatban magukat kelletőfördőruhás hölgyek nevetgélnek ránk. - Rükverc! - Perdült meg Arnold,miközben szorosan belémkarolva kifelé szaporázta lépteit. A Piccadilly megállónálszállunk ki. Állunk a világ egy legtöbbet fényképezett helyén. A Sanyo,TDK, Fosters', Coca Cola, McDonalds reklámok, a középen díszelgő szobor lépcsőinüldögélő turisták, egy "dejŕ vue" érzést keltenek bennem. Másszóval: pontosan ilyennek képzeltem.Az első benyomás- Nézzük csak. Ez az Ámor, itt középen, az Érosz,- dönti el Arnold. - Ott meg az öreg Nelson áll, - mutat a Regent Street végén magasló talpazaton álló alakra,- és mögötte az a zöld rekettyés a Hyde Park. - Szinte restelli, hogy ilyen egyszerű az egész. Kihúzza magát, várakozva néz rám.Háromból egyet eltalált. Éroszt még ő sem tudta eltéveszteni, de a szobor már nem a Nelsoné volt, de még csak Lady Hamiltoné sem, hanem Fredrické, York hercegéé. Jó, jó, a park az tényleg park volt, de St. Jamesé.Harmic fok van árnyékban, többszöröse a napon. Leülünk a Helios Lovai előtti kőpárkányra, szemben a Rock Circus-szal, élvezzük a szökőkút hűvös permetét. Csodáljuk a viszonylag szűk utcákon boszorkányos ügyességgel manőverező emeletes, piros autóbuszokat.Elindulunk találomra, minden sarkon óvatosan, többször körülnézünk, mielőtt megkockáztatnánk átmenni a túlsó oldalra. Nem csak nekünk jelenthet nehézséget a baloldali közlekedés, mert majdnem minden átkelőhelyre rá van festve, hogy "Look Right" vagy "Look Left". Igaz, hogy felőlem ugyan nyugodtan írhatnak amit csak akarnak, mert mindig eltelik egy kis idő amíg eldöntöm, melyik a bal és melyik a jobb kezem. Egy pár halálmegvető kisérlet után úgy teszek, mint a japán túristák: behúzom a fejemet a vállaim közé, és felemelt kezemben valami jól látható tárggyal nekivágok a gyalogátkelőnek. Élő bizonyítéka vagyok annak, hogy működik a módszer. A Pall Mallon megyünk egy darabig, aztán átvágunk a Mallra, végül egy hatalmas kapu alatt átmenve a Trafalgar téren találjuk magunkat. A tér közepén fiatalok hancúroznak a szökőkút medencéjében. Arnold vágyakozva nézi őket. Le merném fogadni, hogy ha egyedül lenne, követné a példájukat. Ehelyett inkább felülünk a hármas autóbuszra. Egyenesen az emeletre iramodunk. Az első sorokban már ülnek, a másodikban foglalunk helyet. Kicsit szokatlan, állandóan az az érzésem, hogy most aztán biztos ráhajtottunk a bal oldalon cammogó, régimódi formájú taxira. A Big Bent Arnold veszi észre, felpattanunk és mászunk lefelé a lépcsőn. A megálló a túlsó sarkon, a busz a zöld fényre vár. Hirtelen elhatározással leugrunk az induló járgányról. Egyből szabadnak és húsz évvel fiatalabbnak érzem magam. Boldogan tekergetjük a nyakunkat.- Ez is olyan, mint a képeken. - Állapítja meg Arnold. Kisétálunk a Westminster-híd közepéig. A Temze akkora, vagy talán kisebb mint a Duna Budapestnél. Partjain kő és betonkolosszusok. Találgatjuk, melyik mi lehet. A demokrácia fellegvárát elsőre kilistázzuk, a többihez segítségre lenne szükségünk.Sétálunk visszafelé, a Trafalgar tér felé. Nézegetjük a vendéglők kirakatait, de nem tudjuk elhatározni magunkat. Nem is nagyon tudnánk, hogy mit rendeljünk, meg aztán nem is valami olcsók a fogások. Így aztán, az ismerős cégér látványától mindketten megkönnyebbülünk. Mindig így szokott történni, előbb vagy utóbb a McDonaldsban kötünk ki. Tiszta, hűvös, megbízható. Nem érhet meglepetés, nem kell tárgyalásokba bocsátkozz a pincérrel és a borravalón sem kell törnöd a fejed. Zseniális, kár, hogy nem én találtam ki. Pedig eleinte berzenkedtem még a gondolatától is annak, hogy a helyi specialitások helyett nájlon kaját tömjek magamba. Mint Gunnar, aki két hétig volt Párizsban, és egész idő alatt csak a McDonaldsban étkezett.Gunnar az egyedüli kollegám aki járt a szülővárosomban is. Egészen Bulgáriáig utazott, vonattal, stoppal. Kellemesen meglepett azzal, hogy a minap behozta a fényképeket amelyeket tíz évvel ezelőtt készített.- Ez a Főtér, ez meg a Piarista templom. - Magyaráztam neki. - Ezt az utcát azóta már lebontották. Ezen mentem végig, nap mint nap az iskolába. Ez valódi történelmi dokumentum!- Kedves volt tőle, hogy szólt. A többiek nem sokat törődtek avval, hogy melyik elhagyatott lyukból is jöttem.Kolozsváron nem volt McDönci, ezért közönséges vendéglőben ebédelt. - Nem szereted a halat?- kérdezte egyszer a kantinban amikor látta, hogy milyen kedvetlenül piszkálom a szálkás löncsöt.- Pedig nálatok minden étkezéskor halat szolgáltak fel. - Egy halacska volt, kistányéron?- Valami kezdett derengeni. Bólintott, aztán inkább mentegetőzve mondta. - Az igazat megvallva nem volt valami jó íze, de meg lehetett enni.Hát persze! A nyolcvanas évek elején vezették be országszerte a halat mint kötelező fogást a vendéglőkben. A pincér felvette a rendelést, térült-fordult és egy szempillantás alatt kihozta a diszkréten oszlásnak indult uszonyost. Az ember tudomásul vette, és otthagyta érintetlenül. A pincér pedig a következő fordulóban már fel is kapta a tányért és vitte vissza a konyhába, avagy csak a következő vendég asztalára. Jöhetett a csirkepaprikás nokkedlivel, uborkasalátaval, utána a finom vargabéles.A szolgálatos halat ette meg Gunnar. Elképzelem a pincér megütközését, amikor a halacska csontvázával a tányéron betámolygott a konyhába. Könnyen megeshetett, hogy aznap már nem tudtak több halat felszolgálni, komoly jövedelemkiesést okozott az őrült idegen...Arnold a szomszéd asztalnál ülő két holland lányt nézi, közben nagyokat harap a Big Macjából. Nem szólok rá, a bő nyáltermelés jót tesz az emésztésének.Nehezen szánjuk rá magunkat a hazatérésre. Mégegyszer átmegyünk a mostanra már fényben úszó Piccadillyn. Aztán szótlanul zötykölődjük végig az utat a föld alatt.Az egész napi ide-oda járkálástól holtfáradtan fekszünk az ágyban. Kánikula van, lehetetlen csukott ablakkal aludni. Nyitottal sem. A Heathrowról felszálló repülőgépek éppen az ablakunk előtt kapcsolnak kettesbe. Két dübörgés között pedig az az állandó sszvisss-sszvisss a főútról.Arnold éjszaka kétszer is kiment, de nem tartottam érdemesnek megkérdezni, hogy miért.Bolyongok a város közepénReggel Arnold bevonul a fürdőbe. Hosszasan zuhanyozik, az éjszaka ragadósra izzadtuk magunkat. Vékonyak a falak, és aki figyelemmel kiséri a kiszivárgó kéjes nyögéseket, sziszegéseket és fújtatásokat, könnyen rájöhet arra, hogy éppen melyik testrészét törölgeti szárazra. Hiányzik a kávé, az újság, ráadásul éhes és szomjas is vagyok. Nem vásároltunk be az este, csak valami kekszet találtam a kézitáskám külső zsebében, azt rágcsálom. Pedig, ha az emlékezetem nem csal, akkor valami csokinak is kell lennie valahol a fenekén.Otthon nem volt időm rendet rakni benne, kiborítom a tartalmát az ágyra. A kisollóm amelyről már egy féléve lemondtam, a halom tetejére kerül. Én meg Arnoldot gyanusítottam meg az eltüntetésével. Annyira meggyőzően érveltem, hogy be is ismerte. Csokit nem találok, hanem a téli selyemsálamat, egy pár megkezdett levelet, amelyeket sohasem postáztam, na meg leveleket amelyeket fel sem bontottam. Egy köteg, összerúzsozott kedvezményes árat hírdető újságkívágás, hajcsatok, tükör,- kettő is, - üres dezodor. Szerintem a rekordot Judit, Arnold nagynénje tartja. Egy egész napot kóvályogtunk kettesben Bukarestben. Csinos, bőr kézitáskájában iratok, vekker, és zseblámpa mellett a tízórai is elfért, amit aztán jó étvággyal fogyasztottunk el a Cismigiu parkban. Dél tájban elkapott az eső, amire összecsukható ernyőt varázsolt elő, és a cipőnket a kezünkbe véve, mezitláb kerülgettünk a hólyagosra vert tócsákat a Magherun. Szárazon értünk Natasáékhoz.- Kávét kértek? - A bukarestiek török kávét főznek, amitől csak köpködni lehet.- Igen, - mondta angyali mosollyal Judit - presszókávét. - És már húzta is elő táskájából a kétszemélyes presszófőzőt. Lépteket hallok, bezúdítom az egészet a táskámba. Arnold frissen és üdén jelenik meg az ajtóban. A derekára kötött törülköző lassan omlik a lábai elé. Nincs időm gyönyörködni a látványban, iramodok a fürdőbe, még mielőtt valaki más elfoglalná.Elkisérem Arnoldot Notting Hillig, ott elválunk. Megbeszéljük, hogy várok rá délután öttől a Yorki herceg szobra talpazatának árnyékos oldalán. Kora reggel van, csak a munkába menők járnak az utcákon. Leülök a Regent Streeten egy kávézó teraszán. A kávé forró, az "Enrilo" tejeskávé izére emlékeztet. Óvatosan hörpölgetem, közben lapozgatok az utikönyvben. Úgy gondolom, hogy ma végigsétálok az Oxford Streeten, aztán felülök a metróra és elmegyek a Towerhez. Kifizetem a kávét az olasznak, szedelőzködök.Az Oxford Sreeten nagy a forgalom, a járdákon számtalan nemzet fia tolong, bámulja a kirakatokat. A Selfridge's előtt fekete limuzinból négy, fekete lepedőbe burkolt nő száll ki, a bejárat felé kacsáznak. Arcukat csinos, fekete álarc fedi. Vajon mit vásárolnak? Feketeneműt? Vagy talán ékszert. Nem, azt biztos a férj veszi nekik. Ami engem illet, én imádom az ékszereket. Valamiféle bizsergő jóérzés tölt el, akárhányszor a nyakamra teszek egy igazgyöngy láncot, vagy felpróbálok egy brilliánsokkal kirakott gyűrűt. Arnold ilyenkor türelmesen megvárja amíg ez az érzés elcsitul, és szépen karonfogva, mint valami súlyos beteget, kivezet az üzletből. Most, hogy egyedül vagyok, annyit álldogálok az ékszerüzlet kirakata előtt amíg akarok. Szemem sarkából látom amint egy jóképű fiatalember, a kávézó teraszán jól megnéz magának. Biztos az áttetsző szoknyám miatt. Bevallom jót tesz az önbizalmamnak.Ebből a szempontból imádok Franciaországban túristáskodni. Figyelni az izmos, fiatal férfitesteket, tűrni a szemtelen pillantásokat. Stockholmban nincs ilyenben részem. Ráádásul, mostanában mind nehezebben tudom elhitetni magammal, hogy kizárólag a hideg éghajlat okozza a közömbösségüket.Megkeresem a térképen, a British Museum-ot, illetve a Great Russel Streetet. Próbálom betájolni magam, A járdán két fiatalember kínálja harsány hangon az áruját, valami piperecikknek nézem.- A boltban ötven fontba kerül, mi tízért adjuk. Garantáltan lopott áru! -Gyülnek az emberek, van aki hármat vesz. Középkorú, fekete férfi áll mellettem, csóválja a fejét. Összenevetünk, kicsit különbeknek érezzük magunkat. Kell néha az is az embernek.A British Muzeum olyan mint minden más múzeum. Itt is majdnem minden "garantáltan lopott holmi". Nem is időzők sokat benne, csak a a múmiákat nézem meg közelebbről. Sietek, mert ma még a Towert is meg akarom nézni. Kívülről, ugyanis nincs nagyobb gusztusom börtönlátogatáshoz, még akkor sem, ha már régóta felhagytak az iparral.A St. James's parkTávolról nézegetem a semmi jóval nem kecsegtető várfalakat, őrtornyokat. Így is marad meg számomra a Tower. A kiszáradt vizesárokban a tartán teniszpályával. Csak az eredményhírdető tábláról hiányzik: Koldus-Királyfi 6-4, 7-5, 2-6, 6-7... A Tower híd, az igen! Tényleg impozáns építmény, ráadásul színes is. Tornyaiban múzeum, tetején kilátó van. Nem annyira a pénzt sajnálom, mint magamat. Arnold, ha akar, akkor eljön ő is és felmegy egyedül, de engem nem érdekel, hogy mennyire szédülök, vagy, hogy milyen kicsik az emberek lent a földön vagy vizen. A Tower melletti McDonalds fölötti terasz korlátjának támaszkodva egy fekete zakós hittérítő és egy koszos polós, kezében csillagos zászlót tartó, szakállas fiatalember hírdeti az igét. Szóval ide költöztek a Hyde parki Speakers Corner szónokai! Leülök a Temze parton egy padra, szemben a HMS Belfast, Őfelsége csatahajóból múzeummá alakított acélépítményével, London Aurorájával, a tömeggyilkolászás kiemelkedő monumentumával. Nézem a látogatására indulókat, amint beszállnak a menetrendszerűen induló sétahajókba. Részemről nix, vannak dolgok, melyekhez gyomor kell. Ráadásul mindjárt öt óra van, sietnem kell, ha azt akarom, hogy ne késsek el. Arnold Fredrick lábánál vár. Boldogan újságolja, hogy innen alig húsz méterre, a Mall sarkán, az ICA- Institute of Contemporary Arts, - klotyóját ingyen lehet igénybe venni. Meglepő, de igaza van. Meglátogatom én is, persze előzőleg érdeklődéssel szemlélem az előtérben kifüggesztett plakátokat. A St. James's park árnyékos sétányain valamivel elviselhetőbb a hőség. A padok mind foglaltak, a kis mű-tó betonozott partján is ülnek. Az egyik bokor alatt kis mókus rágcsál valamit. Hamar abbahagyja, visszajön kéregetni a térdig érő kerítéshez. A tó vizén kacsák és valami piros csőrű madarak úszkálnak békés együttlétben. A vízbe vert táblán ott rikít a felirat: "Ne etessük a pelikánokat!". Minden más madarat, csak nyugodtan. Biztos vasból van a gyomruk. Ráadásul, sehol a láthatáron egy pelikán. - Az útikönyv azt írja, hogy annyira elszemtelenedtek, hogy a végén már galambokat ettek. Így a pelikánokat ideiglenesen az állatkertbe internálták.- Arnold összeráncolt szemöldökkel pásztázza a környéket. - Hol látsz te itt galambokat? Nincs időm felelni, mert az egyik járókelő éppen megáll mellettünk, benyúl a táskájába és kivesz egy zacskót belőle. A levegő hirtelen szárnysuhogással telik meg, a fák ágai közül galambok sokasága veti magát a kinyújtott kézre. Szállnak a hátára, nyakára, még nézni is rossz. Arnold behúzott nyakkal, felfelé sandítva oldalaz ki a fa alól. A lombok közé jobban benézve látszik, hogy majd minden ágon tízesével ülnek a szürke madarak.- Tiszta szerencse, hogy a tehenek nem repülnek, - bagatellizálja Arnold a ránk leselkedő a veszélyt. Már az autóbuszból feltűnt, hogy a parkokban zöld-fehér csíkos nyugágyak vannak felállítva, általában párossával a zöld fűszőnyegen. Ennek ellenére szinte senki sem ül beléjük. A jól öltözött házaspár is, amelyik egy ideig előttünk ment a sétányon, keresztülvág a réten, és a madártollal teli fűre telepszik, az üresen tátongó nyugágyak közvetlen szomszédságában. A férfi selyem szalaggal masnira kötött fehér kartondobozt nyújt át, büszkén inkasszálja a csókot. Egy üveg bor is előkerül, biztosan születésnapot ünnepelnek. Pár méterrel arrébb, ruházatából ítélve fiatal lány fekszik. Karja arcát takarja, szoknyája féloldalt felcsúszva, izléses fehérnemű szegélye kandikál ki alóla. Régóta feküdhet ebben a pózban, mert a tábori székén kucorgó szakállas kisöreg szénrudacskájával éppen az utolsókat simítja a térdére fektetett krokin. A filegória árnyékából fúvószenekar szórakoztatja a gyepre telepedetteket. Két trombitás a közönség közé vegyül és felváltva szólózik. A közönségnek tetszik a produkció, tapsolunk. Családias a hangulat. A nyugágyak nem hagynak nyugodni. Svédországban azonnal beleülnének az emberek, máshol, egy kicsikét délebbre, pedig éppenséggel hazavinnék.- A városi ember, ha már kijön a természet lágy ölébe, akkor nem fog nyugágyba ülni.- Világosít fel Arnold. Nem érti, hogy miért nem tudok napirendre térni a dolog fölött.- Mi azonban turisták vagyunk, méghozzá fáradtak. Ráadásul nem is tanácsos a fűvön heverészni, legalábbis az útikönyv szerint. Pár száz évvel ezelőtt leprakórház működött ezen a helyen, amíg VIII. Henrik meg nem szüntette.- Lezökkenünk két, egymás mellé állított székbe. Arnold arcára kiül a potyázó magasztos elégedettsége. A barnabőrű, zöld egyenruhás, a meleg ellen szalmakalappal védekező smasszer a semmiből kerül elő. Fejenként 60 pennyvel kurtítja meg pénztárcánkat. Arnold savanyú képpel fizet.- Hát ezért szeretnek inkább a fűre ülni. - Töröm meg a csendet. Érdekes, hogy ha a házbért megemelik, vagy elromlik a TV és újat kell venni, nem sokat töpreng a dolgon, hanem egy kis fogszívás után kapásból kifizeti. De azt, hogy őt, Arnoldot, a tapasztaltat, a rókát, csőbehúzzák, akár egy forint erejéig, azt nem tudja egyhamar megemészteni. Hagyom, hogy kiszámolja magában, hogy ezt miként fogja visszaszerezni, melyik szolgáltatást fogja a közeljövőben ingyen igénybe venni. Kedvét az is rontja, hogy nyomást érez a gyomorszája tájékán. Nem ízlett neki délben a kantinkaja, ráadásul az automata-kávénak kimondott pisiszaga volt.- Komolyan, - nyögi összeráncolt szemöldökkel. A nap már rég nem süt a szemünkbe. Felkerekedünk és elgondolkozva baktatunk a ránk ereszkedő félhomályban a metromegálló felé.Koncert kettesbenA mai nap hűvösebbnek indul, de az újság szerint délre megint elviselhetlen lesz a hőség. Arnold a délelőtt foglalt, délig egyedül fogom járni a várost. Szeretem a reggeli órákat, megfigyelni a turistamentes város életet.Egy kis olasz presszóban kávézok, közben lapozgatom a Daily Mailt. A nap híre: egy hónapi börtönre ítéltek egy galambokat etető öregasszonyt. A környék lakói jelentették fel, miután a guanóval borított tetejű házaik rohamosan vesztettek értékükből. Érdekes, hogy a Trafalgár téren büntetlenül lehet etetni a galambokat. Ráadásul, egy élelmes vállakozó kis, műanyag dobozokban árulja a szemes gabonát a túristáknak. A munkába sietők betérnek, zacskóban viszik magukkal a tízórait. Eltolom magam elől a kávéscsészét, fizetek és kilépek a szük utcára. A szemetesek nem rég mehettek el, itt-ott árulkodik egy kisebb kupac háztartási hulladék az utca közepén. A londoni mellékutcák nélkülözik Róma, Párizs, avagy Nizza, romantikus hangulatát. Nem mintha hiányolnám Don Fernando gatyájábol az ember nyakába csöpögő, mosószapan szagu hideg öblítőlevet, a macskaköves utca árnyékos oldalán folyó a kártyapartit, de egy kicsikét élettelen. Persze, a stockholmi óvároshoz képest még így is karneváli a hangulat. A svédek régóta elszoktak a tolongástól, a szegénységet pedig csak az esti híradóból ismerik. Egyszer Génuában, találtam egy rövidítő utat a kikötő és a központban levő szállodánk között. Kollégáim először megörültek a javaslatomnak, hogy aztán egy pár lépés után, az alacsony ajtók előtt üldögélő fél-, két- és háromlábu Piszkos Fredek láttán, hanyatt-homlok rohanjanak ki a biztonságos főutcára. Én pedig, aki a Cigánysoron keresztül mentem nap mint nap az iskolába, értetlenül, fejcsóválva folytattam az utamat, át a sikátoron. Egy félórai céltalan tekergés után hirtelen megúnom a romantikát, és kilépek a forgalmas, kirakatokkal teli Regent Streetre. Ami igaz, az igaz, az időjárásjelentésben mind inkább lehet hinni. Délre megint csak csurog a víz rólam, hiába iszom az egyik "light" hűsítőt a másik után. A Piccadillyn, a St James templom előtt hangulatos zsibvásár. A templom ajtajára erősített papírlap szerint ma a "Lunchtime Recitals" keretében Polina Chersonkaja Beethoven és Chopin műveket ad elő. Nagyon régóta nem voltam koncerten. Na, ne hazudjak, mert a tavaly még bérletünk volt a Koncertházban, amely többek között arról is nevezetes, hogy a színpadján adja át Gusztáv király a Nobel díjakat az arra kiszemelteknek. Igaz, hogy csak "hallgató-helyünk" volt csak, azaz egy terebélyes oszlop zárta el a kilátást. Az idén avanzsálhattunk volna egy sort, ha Arnold nem szabotálja el a lehetőséget. Nála jobban csak Béla iszonyodott a komoly zenétől. Valahogy még elnéztem volna neki, hogy minden tétel között tapsra emelte a kezeit - igaz, hagyta, hogy időben lefogjam, - de amikor a református templomban tartott orgonakoncert kellős közepén elővette a sportújságot... Félóra van hátra a kezdésig, belépek. A szószék előtt álló csillogó, fekete zongoránál, fehér blúzban kontyba fogott fekete hajú, jelentéktelen külsejű nő játszik. Ketten vagyunk a templomban. Meg-megszakítja, lapoz a kottában. Beülök az utolsó sorba, kilépek a cipőmből. Az ablakokon besüt a nap, megcsillan a szószéket díszítő sason. Gyorsabb részeket lassúbbakkal váltogat, aztán egyszerre csak azt veszem észre, hogy már vagy öt perce megszakítás nélkül játszik. Az akusztika, Beethoven, vagy csak a meghitt környezet teszi, hogy könnyűnek, gondtalannak érzem magam? Aztán az utolsó akkordok is elhalkulnak. A sas elismerően bólogat, a szentek mosolyognak. Ülünk megbabonázva, ketten a templomban. Arnold hamarább végzett, már egy órája standol a Big Ben előtt amire odaérek. Elindulunk a Westminster Abbey felé, közben engesztelem. Nagyon értek hozzá, s mivel csak ritkán csinálom, azonnali hatással van. Többek között, hagyom, hogy ő szabja meg mára a programot. - Akkor menjünk, látogassuk meg a szigetország panteonját! - Harminc év távlatából Mickey Grantot, a BBC vasárnap déli beat-zene műsorának szerkesztőjét idézi: -"Egyesek szerint, a Rolling Stones fiúk megérdemelnék, hogy Anglia nagyjai mellé, a Wesminster Abbey-ben temessék el őket. Élve." A Westminster-apátságban ingyenes a látogatás. Legalábbis a Kórus válaszfaláig. Óvatosan kerülgetjük az alattunk nyugvók porait takaró felírásos kőlapokat. Megcsodáljuk a főhajóban Dr. Livingstone és az ismeretlen katona emlékét őrizni hivatott márványlapokat. Kis keresés után Arnold megtalálja az állva eltemetett O'Rare Ben Jonsont fedő, negyvenötös cipőnél rövidebb oldalú négyzetes kőlapot. Megkérdezi a négyzetgyök kettő értékét, motyogva számítgatja a néhai Shakespeare-kortárs maximális vállszélességet. Sodródunk a tömeggel. Az oszlopos belső folyósón, a Nagy Kerengőn, jobbra haladva, kis kávézóra bukkanunk. A "világ legjobb kávéiból" főzött fekete levest igéri a felirat: Costa Rica, Columbia valamint rumos és fahéjas kávé áll a- borsos - árcédulán. Leülünk a térdmagasságú kőpárkányra, tűröm, hogy Arnold kiszolgáljon.- Úgysem kávéztál még ilyen előkelő társaságban. Gondold csak el: Newton, Darwin, Milton, Dickens, Lord Kipling, Hardy, Austen, Burns, Thackeray, lábaid alatt pedig Mr. John Bronghton, Anglia díjbírkózó bajnoka (1789-1864) és neje, Mrs. Elisabeth Bronghton.- A társaság az rendben volna, kávét azonban ittam már jobbat is. Körbe sétálunk az árkádos, belső udvaron. Elhaladunk egy nagy rakás hangulatos szarkofág mellett, aztán egy hosszú folyósóra jutunk. Mindenfelé szorgos túristák görnyednek rögtönzött asztalok fölé: bronzszínű zsírkrétával dörzsölnek egy-egy normand lovagot ábrázoló rézdomborművet, hogy aztán fekete papírra másolják. "Brass rubbing"-nak hívják ezt a foglalatosságot. Nem ingyenes, ezért Arnold kezdetben mutatkozó érdeklődése egyből elillan. A Sohoban fejezzük be a napot. Ülünk a járdán az asztal mellett, kortyoljuk a finom sört, nézzük a járókelőket. Meleg van, de már nem az a kibírhatatlan. Arnold végtelenre állítja a szemlencséit, jól érzi magát.Amit nem láttunkA repülőnk késő délután indul, ezért reggel becsomagolunk, és elbúcsúzunk szállásadóinktól. Megigérjük, hogy ha mégegyszer Londonban járunk ugyancsak itt fogunk megszállni. Tényleg, ugyanis a lakatlan és elhagyatott vidék ellenére biztonságosnak bizonyult.- Látod, hiába aggódtál, nem is erőszakoltak meg. - Élcelődik Arnold. - Igen, mert nekem soha nincs szerencsém.- Mormogom magam elé. Kisebb vagyon ellenében lerakjuk a bőröndöt a Victoria pályaudvar csomagmegőrzőjébe, aztán a Circle Line metróval a Baker Street megállóig utazunk. Kora reggel van, de Madame Tussaud panoptikuma előtt már kígyózik a sor. Megkeressük a végét, tanakodunk. Valahogy nem akaródzik beállni. Egyenruhás fiatalember lép hozzánk, udvariasan figyelmeztet arra, hogy a sor a túlsó járdán dagadó emberhurkával folytatódik. Meghökkenve állunk. Ekkora lehetett hajnali négykor a hússor szülővárosom utcáin. A budipapír- vagy a tejsor rövidebb volt. Sanyi a múltkor is felemlítette azt az esetet, amikor a nyolcvanas évek "Aranykorában" állt sorba. Éppen a Főtéren ment át, amikor tanuja lett annak, hogy az egyik üzlet előtt sor alakul ki. Nem sokat kérdezősködött, hanem gyorsan beállt ő is. Lépésenként haladtak előre. Az előtte levő termetes asszonyság megfordult, és őszinte aggodalommal kérdezte.- Vajon jut-e még nekünk is, uram? - Jutott, és Sanyi elcserélte a vattát az intézeti könyvtárosnővel húsz deka párizsira. Akkoriban határoztam el, hogy amennyiben lehetséges, sorbanállás nélkül fogom leélni az életemet. Ennyi luxust igazán kívánhatok magamnak. Ígyhát fájó szívvel intünk búcsút a Planetárium kupolájának és elindulunk a Baker Streeten felfelé. A 221b szám alatti ház kapujában termetes konstápel irányítja a Sherlock Holmes otthonát meglátogatni készülőket. Nem érünk rá azon tanakodni, hogy érdemes-e vagy sem fizetni azért, hogy egy képzeletbeli irodalmi alak lakását megnézzük, mert a megállóba befutó autóbusz homlokzatán, többek között az Oxford Circust fedezzük fel. Örülünk, hogy megszabadulunk céltalan kóborlástól, és felugrunk az éppen induló busz peronjára.Végigsétálunk a Regent Streeten. Arnold közel áll a dúzzogáshoz, ezért nehéz szívvel, de továbblépek az ékszer- és ruhaboltok kirakatai előtt. Kiérünk a Piccadilly Circusra. Reggel tíz óra van, leülünk Ámor lábaihoz. Előveszem a reggel készített szendvicseket, csendben majszolunk. Idelátszik Madame Tussaud post humus vállalkozása, a Rock Circus. Meg van benne mindenki, aki valamit is számít a szakmában. Megelégszünk a teraszon álló Mick Jagger, és Michael Jackson szemrevételezésével. Legalábbis őket véltük felismerni a bábukban. Állítólag kap bent az ember egy pár fülhallgatót, azzal sétál körben, hallgatja a rock-bábu eredetijének a művét. Boy George, Rod Stewart, a Who, Simon és Garfunkel, Diana Ross, Stevie Wonder, Marvin Gaye, Dire Straits, T Rex, Jim Morrison. Soroljam még? Ennek ellenére, Jim Morrison párizsi sírjánál is nagyobb a tolongás... Négy éve voltunk Párizsban először. Miután végigzarándokoltuk a nagyobb látnivalókat, kis nyugalomra vágyva, elmentünk a Pere Lachaise temetőbe is. Lassan bandukoltunk a kavicsos sétányokon, kiváncsian betüzgettük a neveket a két oldalon sorakozó sírköveken. Arnold buzgón hajlongva próbálta legalább egy közismert személyiség nevét felfedezni. Teljesen véletlenül lyukadtunk ki a zarándokhellyé előléptetett végső nyughelyhez. Lehettek vagy húszan akik éppen körülállták. Többségük fekete bőrdzsekit viselt és velünk egykorúnak nézett ki, de voltak fiatalabbak is. A derékmagasságú sírkövön italosüvegek sorakoztak. Érdeklődve léptem közelebb, amikor Arnold hirtelen felszisszent, elkapta a karomat, kezembe nyomta a válltáskáját és sántikálva elindult a sétányon visszafelé. Három sírral arrébb hirtelen jobbra fordult és eltünt egy kisebb emlékmű mögött. Csak egy pillanatra, mert összeszorított ajkakkal, vérbeforgó szemekkel újra feltünt, hogy egy derékig érő bokrokkal körülvett kriptát vegyen célba. Valami ott sem tetszhetett neki, mert mind távolabbról láttam a kövek között átosonni. Ez egy örökletes dolog Arnoldnál. Anyósóm egyszer ellazított és elmesélte, hogy valamikor az ötvenes években, Apuka éppen a munkába ment, amikor rájött a hasmars. Az utca néptelen volt, két oldalán földszintes házak sorakoztak. Pár szoros lépés után rájött, hogy az ügy nem tűr halasztást. Nem volt más megoldás, mint bekérezkedni valahova. Megnyomta az egyik kapun a csengőt. Mivel semmi életjelt nem tapasztalt, lenyomta a kilincset és belépett. Három ajtó nyílt a keskeny udvarra. Apuka habozás nélkül bekopogott az elsőn. Semmi válasz. Apukáról ekkorra már patakzott a veríték. Lenyomta a kilincset. - Halló! - Kiáltotta rekedten. Belépett az előszobába.- Halló! Van itthon valaki? - Pillantása a szemközti ajtón díszelgő bronz bilire esett. Halkan résnyire nyitotta az ajtót és besurrant rajta. Utána, mint aki jól végezte dolgát, szépen kisétált a lakásból, és gondosan becsukta maga után a kapuajtót. Még a munkából sem késett el. - Szedelőzködjünk, jó? - Pillantok az órámra. Ha sietünk, akkor éppen elérjük az őrségváltást.Őrségváltás a Lovastestőrök laktanyájábanA Whitehall járdáján, a Horse Guards lovasgárdistái őrködnek a bejárat két oldalánál. A lovak első fele a járdán, kilóg az őrház jótékony árnyékából. A japán turisták az élmény hatása alatt teljesen ki vannak akadva. Sorban fényképeztetik le magukat a nyálukat unalmukban csorgató, türelmes pacikkal. Az egyik vigyori egészen közel merészkedik. Kap is rögtön egy nyálas csókot. A kezdeti meghökkenés után büszkén mutogatja a nyomát az irigységet gyatrán palástoló társainak.Mivel senki sem állja utunkat, befordulunk az udvarra. Az árkádok alatt egy gyalog gárdista áll. Megbámuljuk cifra egyenruháját, combközépig érő csizmáját, aranyos sisakját, élesre fent kardját. Sok a bámészkodó, megszakítás nélkül villognak a vakuk. Szerencséjére, a sisak orrvédője elég széles, az alatt is lehunyva tartja a szemeit. Arnoldot mellé állítom, persze ő legszívesebben a forrónadrágot viselő szőke, bögyös cicamicával szeretné fényképeztetni magát. Nem is veszi róla le a szemét. Nesze neked egy villantás a szemeid közé! A strázsa hirtelen ideges, kapkodó mozgásba kezd, kardját ide-oda rángatja, csizmáját többször a földhöz csapkodja. Aztán merev mozdulatokkal az udvaron át a kapuig vonul, ott hátraarc, és vissza az árkádok alá. Csapp-trapp, és ismét szobrozik, villoghatnak a vakuk. Trombitaszó harsan az istállók irányából. Kisodródunk a tömeggel a hátsó udvarra, sikerül lecövekelnünk a kavicsos udvar árnyékos oldalán. A kerítésnek a St. James park felöli bejáratánál sorompó, vele szemben, a park bejáratánál, a két világháborúban elesett testőrök emlékművével. Valamivel messzebb, a fák koronája felett, Fredrick, York hercege nyújtózkodik talapzatán. A négyzet alakú, lánccal elkerített kavicsos udvarrészt hármas sorban állják körül a világ minden részéről érkezett turisták. Egyelőre csak az udvar közepén díszelgő tekintélyes terjedelmű lócitromhalmokból sejthetünk az elkövetkező percek látnivalóira. Lábaimnál egy kis japán gyerek guggol, szemelgeti a kavicsokat. Hármat kongat valamelyik toronyból a harang. Megnézem az órámat, háromnegyed tizenegy. A fehér, rövidújjú inget viselő rendörkislányon látszólagos izgalom jelei mutatkoznak. Az árkádok alól némi ordibálás, patkók csattogása hallatszik. - Jönnek, - szólal meg mellettem egy öreg helybéli. Egy fiatal amerikai házaspárnak szólt, a férfi bekapcsolja a videókamerát. Tényleg, az árkádok alól előporoszkál hét, vörös egyenruhás testőr, a "Life Guards" tagjai, sisakjukon fehér tollforgóval, vagy inkább kókadó pamaccsal, felsorakoznak az udvar északi oldalán. A lovak gyönyörűek, egyformák, sötétszürke-fekete szőrük csillog a napon. Rövid vezényszóra a kardok kukra merednek, újabb vezényszóra a vállakon pihennek meg. A kis aerobics után csendben várjuk a további fejleményeket. A testőrök látszólag közömbösen tűrik a tűző napsütést, csak a lovak súgnak össze, néha-néha. - Nincs a királynő Londonban, - magyarázza az öreg. - Akkor szürke lovon hozná a zászlóvivő a lobogót, a trombitás pedig a "Royal Salute"-t fújná.- Az amerikai arcára csalódott kifejezés ül. - Kár, hogy nincs itthon Bözsi néni. Legközelebb megírjuk, hogy mikor érkezünk. De, ni csak, ott jön a váltás,- mutat Arnold a sorompó felé. Tényleg, az allén tizenkét, kék mellényes, sisakján vörös árvalányhajjal, "Blues and Royals" testőr közeledik. Komótosan vonulnak keresztül a nyitott sorompón, hogy aztán két sorban a váltáshoz felsorakozzanak. Állnak egymással szemben, méregetik egymást. Vezényszavak röpködnek, aztán öt kék testőr elvonul az árkádok alatt az istállók irányába. Az udvaron maradtak közül egy kék és egy piros dolmányos lovas elindul a sorompó felé. Kecsesen ring a hátsófelük, látszik, hogy nem sietős a dolguk. A sorompónál visszafordulnak.- Ezt aztán minden pár megismétli, úgyhogy fél tizenkettőig nem történik semmi lényeges.- Tudósít az öreg brit, mire a jenki csalódottan kapcsolja ki a kamerát. Spórolja az elemet. A kis japán gyerek közben elkószált az udvaron. Kisebb ricsaj után sikerül a szüleinek tisztára sikálni a kezecskéit. Derülünk a intermezzón. Arnold elnevezi Matata Kakibának. Rekkenő a hőség. Mára ennyi elég is a parádéból. Elindulunk a St. James's park árnyékos sétányán a Buckingham palota felé. A testőrök a feleútnál érnek utol, egy ideig mellettünk poroszkálnak. A Buckingham palota előtt aztán végleg elválnak útjaink. A tér zsúfolásig telt izgatott túristákkal, egy tűt sem lehetne leejteni. Csak Viktória őrzi meg higgadtságát, tekintetét a viszonylag üres Mallon nyugtatja. Megértjük a célzást.- Bye, bye, Lon-don, Good Bye! Látogatásunk a baráti angol népnél ezennel véget ért. Ami kimaradt, azért eljövünk majd máskor. Most irány a repülőtér, mert még be kell vásárolnom a vámmentes boltban!Forrás: http://www.net.hu/interpen/lib

Étterem és Pub ajánló
London legjobb éttermei és pubjaiSzédítő, milyen sokféle helyen lehet Londonban enni és inni. Vannak elegáns, első osztályú vagy osztályon felüli éttermek, ahol a világ konyhaművészeteinek csúcsteljesítményeit szolgálják fel, aztán vannak a különböző népek (az indiai szubkontinenstől a Karib-tengerig) ételeit kínáló helyek, valamint az olcsó és vidám kávéházak, a barátságos sarki kocsmák, a pubok, meg a fish and chips boltok. Rövidítések: AE: American Express DC: Dinners ChequesMC: Master CardV : Visa Card192Egy nyüzsgő, életteli borbár-étterem a Portobello Road közelében. Legalább annyira a helyi média maffia társaságának búvóhelye, mint amennyire étterem, különösen hétvégenként, amikor az ember úgy érzi, hogy egy party közepébe csöppent- persze csak abban az esetben, ha sikerül asztalt kapni. A séf igyekszik mindig egy lépéssel a divat előtt járni, és ami az előételeket illeti- ő a legjobb. Sokan ezekből rendelnek kettőt a főétel helyett. Próbálja ki a tésztákat, a zöld salátát, a halételeket (tengeri halak édesköménnyel, citrommal és rozmaringgal; tőkehal, kagyló, sáfrányos-zöldséges húsleves). Itt minden van, ami különösen hangzik. Asztalfoglalás szükséges.Elfogadott kártyák: AE, DC, MC, VÁrkategória: £9 és £15 között192 Kensington Park Rd., London W11, EnglandPhone: 020/7229-0482Metró: Kensington and Notting Hill GateANDREW EDMUNDSAzt kívánja, hogy ez a mindig teli, barátságos, lágyan megvilágított vendéglő bárcsak nagyobb volna, a székek bárcsak kényelmesebbek volnának. Az Oxford és Carnaby Street mögött eldugva, a film- és média képviselőinek kedvelt találkahelye, akik a minden nap változó menüért járnak ide ebédelni. A hely állandóan zsúfolt mindig finom ételeinek és reális árainak köszönhetően. Az előételek és főfogások ír, mediterrán és keleti ízekkel is kiegészülnek.Elfogadott kártyák: AE, MC, V. Árkategória: £9 és £15 között46 Lexington St., London W1, EnglandPhone: 020/7437-5708Metró: Oxford Circus, Piccadilly CircusTHE AVENUENagy, mozgalmas és elegáns - különösen azóta, hogy extravagáns városi közönsége jóval tovább iszogathat itt, mint máshol. (hétfőtől szombatig éjjel 1-ig tart nyitva). Az ételek igazán finomak, brit-európai ízek megtoldva a szokásos mediterrán-vegetáriánus előételekkel és salátákkal. Az árak reálisak, bár nem mindig állnak arányban a tartalommal, pedig a kiszolgálás barátságos.Elfogadott kártyák: AE, DC, MC, V. Árkategória: £16 és £22 között7-9 St. James's St., London SW1, EnglandPhone: 020/7321-2111Metró: Green ParkTHE BELVEDERENem is találhatna jobb helyet egy kellemes nyári vacsorához, vagy egy napfényes villásreggelihez, mint egy asztalt az ablak mellett- vagy egyet a teraszon, ha sikerül kifognia - itt, a Holland Park szívében. Az étlapon szerepel Aberdeen Agnus féle borda, csigával és burgonyával, ami rendkívül jól illik az üvegházszerű helyiséghez.Asztalfoglalás szükséges. Vasárnap nem szolgálnak fel vacsorát. Elfogadott kártyák: AE, DC, MC, VÁrkategória: £9 és £15 közöttHolland Park off Abbotsbury Rd., London W8, EnglandPhone: 020/7602-1238Metró: Holland ParkBILL BENTLEY'SA csupasz falakról és a boltíves mennyezetről azonnal rá lehet jönni, hogy az étterem egykor egy borkereskedő pincéjéül szolgált. Londonban még négy hasonló éttermük van a belvárosban, mindegyik hasonlóan a régi időket idéző, klasszikus fogásokra emlékeztető halételekkel és tengeri herkenytűs tálakkal. Asztalfoglalás szükséges, zakó és nyakkendő viselete kötelező. Hétvégeken zárva, utolsó rendelés felvétele 20.30. Elfogadott kártyák: AE, DC, MC, V. Árkategória: £9 és £22 közöttSwedeland Ct., 202 Bishopsgate, London EC2, EnglandPhone: 020/7283-1763Metró: Liverpool St.BROMPTON BAYHa a Brompton Crosson vásárolgat - Voyage, Josph, Divertimenti - A Brompton Bay éppen megfelel ebédelni vagy vacsorázni. Egyszerű dekorációjával és aranyfüstlemezzel díszített falaival igazán vonzó a vendégek számára. Itt nyugodt hangulatban lehet kettecskén beszélgetni. A séf, David Massey egyre kedveltebb; könnyű, a mai igényekhez igazodó főztje ideális az itt ebédelő hölgyek számára. Remek faszénen grillezett, chiliszószos tintahalat, óriás lepényhalat és ízletes jeruzsálemi articsókát készít. Igazán kellemes balzsamos nyári éjszakákon, mediterrán hangulatban ringatózva jazzt hallgatva itt üldögélni.Elfogadott kártyák: AE, DC, MC, V.Árkategória: £9 és £15 között96 Draycott Ave., London SW3, EnglandPhone: 020/7225-2500Metró: South KensingtonCACTUS BLUEAkár vacsorára, akár egy hétvégi villásreggelire-de térj be ide. Az Amerika délnyugati részéről származó ételek divatosak, felkapottak manapság Londonban, és a Cactus Blue az egyik legújabb, hangulatos Tex-Mex étterem. Jó hangulatot és rengeteg kaktuszt talál az okkersárga színben pompázó szinteken. Az itallapon különböző tequilák, sörök és Baja borok szerepelnek, melyekkel jól le lehet öblíteni az ízletes rák finomságokat és más ínycsiklandó falatokat. Elfogadott kártyák: AE, MC, VÁrkategória: £9 és £15 között86 Fulham Rd., London SW3, EnglandPhone: 020/7823-7858Metró: Leicester SquareFUNG SHINGEz a kellemes, hűvös-zöld kínai étterem egy kis sziget a Lisle-Wardour utca forgatagában. A kiszolgálás és a környezet kellemes, az étel pedig finom. A szokásos kínai étlapot néhány különleges étellel gazdagították. Sózott-sült csirke, csonttal vagy anélkül felszolgálva egy tál ízletes zöldséges húslevessel tálalva. Foglaljon egy asztalt az elegáns fekete teremben.Elfogadott kártyák: AE, DC, Mc, VÁrkategória: £9 és £15 között15 Lisle St., London WC2, EnglandPhone: 020/7437-1539Metró: Leicester SquareINDIA CLUBEz az olcsó indiai étkezde ellenszegül minden hagyománynak - de ennek ellenére 50 éve tartja magát. Régebben úgy jellemezték:"hátborzongatóan furcsa", ma már inkább úgy tartják, hogy egyéni. A Strand Continental Hotel második emeletén található. Nem szép- műanyag asztalok, a padlót linóleum borítja, a falon indiai nemesek kifakult portréi- ennek ellenére ez a hely a London University diákjainak, a BBC dolgozóinak és az indiai követség dolgozóinak kedvenc étterme. Az étlapon vegetáriánus és nem vegetáriánus ételek egyaránt szerepelnek. Legyen a hotel drinkbárjának törzsvendége (1 font), igyon sört és hozzá fogyasszon masala dosai-t- dél-indiai palacsinta hagymával és burgonyával töltve.Asztalfoglalás nem lehetséges. Hitelkártyát nem fogadnak el.Árkategória: £9 alatti143 Strand, London WC2, EnglandPhone: 020/7836-0650Metró: Charing CrossJOE ALLENHosszú nyitva tartás (a színészek itt sereglenek össze, miután legördülnek a függönyök) és egy - bár hangos, de ugyanakkor barátságos - téglafalú helyiség fogadja a látogatót. Több, mint két évtizede működik sikeresen a New York Joe londoni"kirendeltsége". A mókás, állandó menü segít választani: sült és töltött chilis ételek valamint a fekete bableves is szerepel az előételek között. A főételek is csalogatóak: barbecue borda fekete szemű borsóval, a Londonban csak itt kapható kukorica fánk, különleges halételek aszalt paradicsomból készült salsa szósszal. Egész évben kaphatóak tojásos ételek és óriási saláták,"jenki" édességek, például grillezett banánkenyér fagyival és forró karamell öntettel. Asztalfoglalás szükséges.Elfogadott kártyák: AE, MC, V. Árkategória: £9 és £15 között13 Exeter St., London WC2, EnglandPhone: 020/7836-0651Metró: Convent GardenJULIE'SEz az 1960-as éveket idéző étterem két részből áll: az emeleten borbár, az alsó szinten étterem van, mindkettő viktoriánus egyházi bútorokkal berendezve. Jean Shrimpton és Terence stamp, Bryan Ferry és Jerry Hall, még Sean Connery és Michael Caine is járt ide a régi időkben; mára inkább gyermekeiket látni erre. Az étel egészséges, hagyományosan angol. (lazac, laposhal, sült fácán gesztenyés töltelékkel és berkenye szósszal) A hagyományos vasárnapi ebédek nagyon népszerűek, és nyáron a kertben is lehet étkezni. Szombatonként nem szolgálnak fel ebédet.Elfogadott kártyák: AE, MC, VÁrkategória: £9 és £15 között137 Portland Rd., London W11, EnglandPhone: 020/7727-7985Metró: Holland ParkL'ODÉONEgy repülőtársaság korábbi irodájában foglal helyet a hatalmas Odéon étterem. Belseje hosszú, elnyújtott formáival repülőgépre emlékeztet, dacára a fátyolszerű térelválasztóknak. Az étlapon a szokásos francia ételek mellett divatos olasz fogások is helyet kaptak (grillezett halak és húsok, gombás pirítós stb.) Ebédre és este 7 előtt lehetőség van menüt rendelni, ez nagyon takarékos megoldás. A hatalmas, boltíves ablakokhoz közeli asztaloknál ülve igazán szórakoztató nézni az utca forgatagát. Elfogadott kártyák: AE, DC, MC, VÁrkategória: £9 és £22 között65 Regent St., London W1, EnglandPhone: 020/7287-1400Metró: Piccadilly CircusLA BRASSERIEÉpp alkalmas pont a Dél-Kensington-i múzeumlátogatásokhoz. Hosszú és rugalmas nyitvatartási idő, eredeti francia ételek. Vasárnap reggelenként jó a hangulat, amikor az egész jómódú szomszédság itt ücsörög cappuccinót szürcsölve és újságot olvasva. Csúcsidőben persze ezt nem lehet, olyankor muszáj rendelni valami ételt is. A fogások finomak, bár kissé drágák.Elfogadott kártyák: AE, DC, MC, V. Árkategória: £9 és £15 között272 Brompton Rd., London SW3, EnglandPhone: 020/7584-1668Metró: South KensingtonLEMONIAA Regent's Park mellett egy bájos utcácskában található London egyik legjobb görög étterme. Tágas, kényelmes, barátságos és mindig teltház van. A szokásos mezedes (előételek) mellett, souvlaki (kebab), stiflado (boros borjúhús) és még sok más érdekesség kapható. Néhány specialitás: tintahal, töltött zöldségek. Szombatonként nem szolgálnak fel ebédet, vasárnaponként pedig nem szolgálnak fel vacsorát. Asztalfoglalás szükséges. Elfogadott kártyák: MC, V. Árkategória: £9 és £15 között89 Regent's Park Rd., London NW1, EnglandPhone: 020/7586-7454Metró: Chalk FarmMAISON BERTAUXA Soho központjában két emeleten várja vendégeit ez a francia kávéház. Töltődjön fel a bevásárló körút után, egyen egy finom süteményt, vagy költsön el egy korai vacsorát. (Este 8-kor bezárnak). A sarkon lévő Valerie-vel egyébként ősi rivalizálás folyik a vendégekért.Hitelkártyát nem fogadnak el.Árkategória: £9 alatt28 Greek St., London W1, EnglandPhone: 020/7437-6007Metró: Leicester Sq.MELATIMaláj kávéház, fa asztalokkal, sokszor kígyózó sorral az ajtó előtt; épp megfelelő, ha nem akar sokat költeni és mégis borzongatóan jó ízekre vágyik. Töltött tintahal egészben, tofu omlett, hirtelen kisütött zöldségek és az elkerülhetetlen nasi goreng , (csípős, pirított rizs apró rákokkal, hagymával, fokhagymával) is szerepel az étlapon.Elfogadott kártyák: AE, MC, V.Árkategória: £9 alatt21 Great Windmill St., London W1, EnglandPhone: 020/7437-2745Metró: Leicester Sq.MOMOA MOMO az egyik legdivatosabb hely Londonban. Ha sikerül asztalt foglalnia, mindenképp menjen. Az algériai születésű Mourad Mazouz- a barátainak csak MOMO - rohammal bevette a várost a Kasbahot idéző, marokkói stílusú észak afrikai éttermével, ami egy zsákutcában van a Regent Street mögött. Élmény ide elmenni. Az ülések alacsonyak és közel vannak egymáshoz, van egy rezidens Dj és sokszor élőzene is. Az alsó szinten van a Kemia Bár (csak tagoknak) és egy marokkói teaszoba, a Mo, mely mindenki számára nyitva áll. Az étlapon szerepel kusz-kusz és a bárányból készült ételek is ajánlottak. Szerencsére már kapható az étterem CD-je, az Arabesque.Elfogadott kártyák: AC, DC, MC, V.Árkategória: £9 és £15 közötti25 Heddon St., London W1, EnglandPhone: 020/7434-4040Metró: Piccadilly CircusKapcsolódó linkek: http://www.restaurant-guide.com/ http://www.porters.uk.com/ http://www.english-restaurants.com/english/ http://www.london-restaurants.com/london/

Ál-álomutazás orosz módra
Álom-álutazásokat szervez gyorsan gyarapodó számú ügyfelei számára a 2005 májusában alapított Perzsia Tours nevű moszkvai utazási iroda: ők egzotikus országokat járhatnak be, hogy lebarnulva, a távoli tájakról készült fotók garmadával térjenek haza, és beszámolóikkal elkábítsák kollégáikat. A gyorsan fellendülő új turisztikai műfaj sajátossága, hogy helyben le lehet bonyolítani és töredékébe kerül csak az igazinak. Az utazási iroda 28 éves vezetője, Dmitrij Popov elmondta: havonta mintegy 30 ilyen virtuális vakációra fizetnek be náluk.A méregdrága indiai, argentínai vagy brazíliai "igazi" utazás tényleges ára akár 800 ezer forintnak megfelelő összegnél kezdődne, a Perzsia Toursnál alig 100 ezer forintnyi summából lebonyolítható, és még utazni sem kell. "Nehéz kitűnni a munkában, nálunk mindenki őrülten hajt - mondta az AFP-nek a 23 éves Irina, aki menedzser szeretne lenni. - A főnököm él-hal a távoli utazásokért, akár Dél-Amerikába, sőt még Irakba is elutazik. Ezért aztán azzal hívtam fel magamra a figyelmet, hogy egyedül elutaztam Argentínába, amit persze a valóságban nem engedhettem meg magamnak."Irina novemberben bonyolította le az álutazást: az utazási iroda révén fürdőruhában lefényképeztette magát a "tengerparton", és alapos tanfolyamot végzett, amelyen megtudhatta, hogyan élnek, milyenek az argentinok, melyek a legmenőbb Buenos Aires-i éttermek és diszkók, és számtalan apró részletet is megismerhetett négycsillagos szállodájáról."Egyetlen hét alatt többet megtudtam Argentínáról, mintha valóban ott jártam volna. Bejelentettem elutazásomat és nyugodtan felkerestem Moszkva közelében élő szüleimet, és persze szorgalmasan jártam a szoláriumba." Két héttel később, arcán a dél-amerikai barnasággal, Irina visszaérkezett és számtalan izgalmas argentínai élményéről számolt be az irigykedő kollegáknak: hogyan táncolta a tangót, hogyan kell viselkedni a "macsó" argentin férfiakkal, néha - mesélte - már maga is elhitte az egészet. Azóta a főnök érdekesebb projektek kidolgozásába vonta be és ha jövőre felszabadul egy menedzseri állás, Irinának jó esélye van arra, hogy ő nyerje el a posztot.A Perzsia Tour ügyfeleinek jelentős része szociális státuszát próbálja javítani az álutazásokkal. Egy nyugati cégnél dolgozó 28 éves moszkvai férfi még meg is sebezte a kezét, hogy hihetőbb legyen az amazoni piranhavadászatról szóló izgalmas beszámolója.Akadnak azonban olyan álutazók is, akik csak alibit akarnak teremteni házasságon kívüli kiruccanásaikhoz. Az ügyfelek 80 százaléka férfi, akik közül többen a házasság előtt próbálnak még így álcázni egy utolsó kalandot. A 27 éves Andrej például közölte menyasszonyával, hogy egyiptomi szemináriumra utazik, valójában öt napot egy régi ismerősével töltött, akivel "feltétlenül találkoznia kellett".Az utazási iroda révén egyiptomi bizsukkal, a konferenciáról szóló öltönyös fotókkal tért "haza" és színes élménybeszámolót tartott, amely egyáltalán nem keltett gyanút párjában. Dmitrij Popov, felbuzdulva a sikeren, április végén egy emberét Brazíliába és Argentínába küldi, hogy friss részletekkel szolgálhasson a további álálomutazók számára.

Érdemes Spanyolországba költözni
Európában a spanyol nők élik a leghosszabb életet. Esetükben az átlagos élettartam 83 év, bár a spanyol egészségügyi minisztérium adatai szerint az utóbbi időben több nő hal meg a dohányzással kapcsolatos betegségek miatt.A 1992 és 2002 között elhunyt nők 31 százaléka tüdőrákban és más, hasonló jellegű betegségben szenvedett Spanyolországban, ahol a vezető halálok továbbra is a dohányzás, bár a cigarettázók száma folyamatosan csökken. Jelenleg a lakosság 28 százaléka vallja magát dohányosnak. spanyolok várható élettartama 79 év, ezzel a harmadik helyen állnak az EU-ban Olaszország és Svédország után.A spanyolok általános egészségi állapota jó, és egyre javul, derült ki egy felmérésből, amely szerint a várható élettartam valószínűleg az egyre jobb egészségügyi ellátásnak köszönhetően tolódik ki. A jelentés nem említi a mediterrán étrend jótékony hatását.A legegészségesebbek a spanyolok Aragonban, Cantabriában, Castilla-La Manchában, Castilla y Leonban, Navarrában és Madridban, ahol az átlagos élettartam meghaladja a nyolcvan évet. A legkevésbé egészséges a lakosság Ceután (78 év), Melillán (78 év) és Andalúziában (78,4 év). A jelentés rámutat, hogy 1960-ban a spanyolok várható élettartama átlagosan alig 69 év volt.

Színházak
Kapcsolódó linkek http://www.applause-tickets.com/london/theater.htm http://www.londontheatrebookings.com/ http://londontheatredirect.com http://www.londonticketcompany.co.uk/ http://www.thetticket.co.uk/ http://www.uktickets.co.uk/

Éjszakai élet Londonban
Londonban ugyanolyan sokszínű az éjszakai élet, mint a földkerekség bármely más kozmopolita nagyvárosában. A különféle néprétegek, csoportok igényeit kielégítő bárok, mulatók, a diszkók tárt karokkal várják az utazót. A város komoly és könnyűzenei koncertek, a táncolási lehetőségek, az operalátogatás széles skáláját nyújtja. Londonban különleges élmény meglátogatni egy színházi előadást az 50 színház valamelyikében (Soho, Covent Garden) ahol a szmoking nem alapkövetelmény. Az eseményekről a minden újságos standon kapható, szerdánként megjelenő Time Out-ból informálódhatunk.A londoni éjszakai élet központja a Soho negyed, ahol zenés-táncos szórakozóhelyek, bárok, kabarészínházak tucatjait találjuk. A Soho sokáig rosszhírű piroslámpás negyed volt. A mai napig virágzik itt a szexipar, de ma már kulturáltan, szigorú keretek közé szorítva. Nappal kellemes sétát tehetünk a kis üzletekkel, a kínai-, indiai-, japán-, olasz-, francia vendéglőkkel tűzdelt utcákon. A vásárlás közben a kávéházak egy rövid pihenés lehetőségét kínálják. A negyed zenészek, művészek lakhelye.

200 201 202 203 204 205 206 207 208 209

ünnepi ajánlatok

Thaiföld Óriáskörút
14 nap / 11 éjszaka

399 000 /fő-től

még több ajánlat

Valutaváltó: EUR euró

HUF forint

Árfolyamok listája
Üzemanyagárak: Budapest

bármelyik ker.

95

Külföldi árak
Iránytű: EURÓPA ÁZSIA AFRIKA ÉSZAK-AMERIKA DÉL-AMERIKA AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA ANTARKTISZ
Hasznos információk: Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal
Utazók sarka: Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000

magazin

Álomszép tengerpartokat veszélyeztet a mikroműanyag-szennyezés
A Maldív-szigetek körüli vizekben az egyik legmagasabb a mikroműanyag-szennyezettség a világon,...

Csodás Magyarország: Budapesti séták földön, vízen, levegőben
A hagyományos buszos vagy gyalogos, Budapest klasszikus látnivalóit bemutató városnézések melle...

Magyarország, a rendkívüli várak bölcsője
Magyarország történelme során számtalan várat építettek, melyek jó része ma már nem áll, vagy c...

még több hír

NagyUtazás.hu

Több, mint 50 megbízható utazásszervező kínálata egy helyen.

Összes partneriroda megtekintése

Kiemelt partnereink: