Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Magazin
További cikkek
Egy bátor lány Prágában
A gyülekezés a prágai tüntetésre a Béke téren (Namesti Miru) történt. Már reggel hat órától megjelentek a helyszínen a különféle színes transzparensek, a téren élő virágok színeivel keveredtek a feliratok, bábúk, röpködő lufik, melyek a Világbank és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara feloszlatását, megszüntetését hirdették, a világon eluralkodó kapitalizmus számlájára írva a kizsákmányolást, az éhező gyermekeket, az emberkereskedelmet, a szegénységet, a környezetszennyezést, a háborúkat.PEOPLE NOT PROFIT és DROP THE DEPTtáblák követelték az adósságok elengedését és hirdették az ember előbbrevalóságát az anyagi értékekkel szemben. A pénz, mely kezdetben csereeszközként szolgált a kereskedelem megkönnyítésére mára megváltoztatta szerepét: a modern időkre céllá vált, mert elhitetik Veled, hogy csak úgy lehetsz Valaki, ha bőven van belőle neked. Csak azért, hogy költhesd, vásárolj, fogyassz, eldobj, gyarapodj. A Világbank befolyása megmutatja a világnak, hogy nem csak céllá, hanem komoly hatalommá is vált napjainkra.A Béke téri sokadalomban mindebben egyetértettek a punkok, anarchisták, szocialisták, kommunisták, peszeudonácik és antifasiszták, szakszervezeti dolgozók és radikális keresztények. Ugyan a tüntetés csak a Béke térre kapott hatósági engedélyt, mindannyian egy cél miatt utaztunk Prágába: üzenetünket a kongresszus résztvevőinek közvetíteni. Csehországban a gyülekezési jog és a szólásszabadság ugyanúgy megilleti a külföldit, mint az állampolgárt. Nem érdekelt minket a hatósági engedély, dél körül elindultunk a Kongresszusi Központ felé. Az utca teljes szélességében vonultunk transzparensekkel, skandálva jelszavainkat:OUR WORLD IS NOT FOR SALE! - PUT THE BANKERS IN THE JAIL!HEY HEY HO HO THE IMF HAS GOT TO GO!THE IMF KILLS KILL THE IMF ésINTERNATIONAL SOLIDARITY Rendőrök biztosították a menetet. A bámészkodó csehek kezébe a tüntetés célját megvilágító szórólapokat nyomtunk. Az olaszok fehérben, kipárnázva, védőmaszkokban jöttek, tudhatták Seattle után mire számíthatnak. Az a 17 óra várakozási idő, amit a határon a vonatban töltöttek, és a fekete listások lekapcsolása nyilván csak feltüzelte harci kedvüket. Ők mentek elől, többször felhívva figyelmünket, hogy maradjunk mögöttük. Előttük a rengeteg kamerás, fotós. Fél óra múlva megérkeztünk a hídhoz, melyen áthaladva akartunk a Kongresszusi Központhoz jutni. A kb. húszezres tömeg megtorpant. Előreszaladtam, hogy megnézzem mi vár ránk a hídnál. Rohamrendőrök tömött sora fogadott és a tábla, mely arra szólított fel minket, hogy szüntessük be a demonstrációt, ellenkező esetben a rendőrök közbe fognak lépni. Nem mentünk el, vártunk.THIS IS NOT DEMOKRACY LOOKS LIKETalán értelmesebb lett volna a hidat megkerülve a völgyön át a Kongresszusi Központ felé folytatni utunkat, de nem érdekes most, mi lett volna... A húszezer ember várt. Tudtuk, ha megpróbáljuk áttörni a blokádot, az az első sorban állóknak véres küzdelem lesz, melybe hátulról nyomjuk bele őket, mikor a menekülés útvonala sem volt biztosítva. Egy csoport elhagyott minket, a nagy tömeg együtt maradt. 1-2 várakozás után felálltunk két sorban, és megpróbáltuk egyszerre áttörni a blokádot, melyből csak a tankokat lehetett a harmadik sorból látni. Meg a könnygázt érezni, melyet ellenünk vetettek be. Állásunkat a következő terv miatt adtuk föl: újra megpróbálunk egy sávban átjutni a hídon. Az órák múltak, újabb összecsapásra nem került sor. Délután felé a tömeg szétszéledt, egy része visszament a Béke térre, többen elindultak kerülő úton a Kongresszusi Központ felé. Mikor én átértem, éppen egy támadást vertek vissza a rendőrök, mely a blokádot kívánta áttörni. Itt jóval kevesebben voltak, mindössze vagy ötszázan. Az erősítést hozó rendőri busz, mely a tüntetők blokádját áttörte, súlyos kőzáport kapott. Utána már erőszakmentesen folyt tovább a tüntetés, elénekeltük többször az Internacionálét egy lengyel trombitás fiú vezetésével, ki felmászott a rendőrök által őrzött betonfal tetejére. Mikor indulni készült fölmásztam mellé és lelkesen lobogtattam a piros zászlót. Az est beálltával megpihentünk, majd újdonsült helyi barátunk és kalandmesterünk vezetésével megpróbálkoztunk egy partizánakcióval: jól látható helyre szerettük volna a napközben lobogtatott piros zászlót kitűzni. A várba sikerült észrevétlenül bemászni, aztán lebuktunk és rendőrök hada kísért ki minket a negyedből. Vigasztalódásképpen felkerestünk egy vendéglátóipari egységet. Ekkor még öten voltunk, a két francia sráccal, kik ekkor még velünk voltak, másnap este találkozatam újra a fogdán: őket elválásunk után este 10 körül tartóztatták le. A szétdobált Mc Donalds látványa felderített minket, akkor még nem tudtuk, hogy nagyjából most, az éjszaka beálltával kezdődik a rendőrök bosszúhadjárata.Talán prevenciónak is lehet nevezni azt a rendőri eljárást, mely bennünket, hét magyart a cseh fogdába vezetett. A buszunk másnap dél körül beállt a pályaudvari parkolóba, volt még fél óránk, hogy utikaját vegyünk. Heten elindultunk a Vencel tér felé, balról tekintélyes rendőri osztag mellett haladva el. Mikor ők figyelmesek lettek ránk, kiabálni kezdtek, hogy álljunk meg. Megtorpantunk, pillanatok alatt körbevettek minket és buszuk felé tessékeltek. Egyikőjük nagyot lökött rajtam, szóltam, álljon le. Lábaimat hátulról rugdosták buszuk felé haladva, az emelkedőn a földre kerültem, órám itt szakadhatott el. A buszhoz kellett tapadnunk terpeszállásban, kezeinket a busz oldalán tartva. A mellettem álló lány sírva fakadt, durván le lettem állítva, mikor megpróbáltam lelket önteni belé. Megmotoztak, addigra a többi szervező is odaért. Próbálták meggyőzni a rendőröket, hogy engedjenek el minket, hisz nem csináltunk semmit, különben is hazafelé tartunk. A válasz az volt, ezt nem tehetik meg, mert én bántottam őket.Három autóval a rendőrségre vittek végül, itt adatfelvétel után a fogdába zártak minket. Lehettünk már vagy kétszázan, hét különálló ketrecben. Mi csak nyolcan, mások lehettek vagy húszan 4-5 m²-en. Telefonálni nem engedtek, enni nem adtak. Aztán vallomástételre került sor, elmondtam mindent, ahogy történt, elsőre mégsem vették föl a jegyzőkönyvbe. Példányt nem kaptam belőle, és az engem bántalmazó rendőr száma sem került feljegyzésre, pedig büszke voltam magamra, hogy megjegyeztem.Intermezzo: Míg WC-re kísértek láttam, hogy verik be egy srác fejét a falba nyomatékot szerezve falhoz állításának. "Ez demokrácia?"- kérdeztem. "Igen, ez demokrácia" - volt a cinikus válasz. Este beadtak a cellába egy kiflit, hol nyolcan voltunk, meg egy pohár vizet. Aztán átszállítottak négyünket a külföldiekkel foglalkozó rendőrségre, mely nagyjából egy váróterem volt kévéautomatával. Eleinte vegyesen vártunk, megosztottuk egymással tapasztalatainkat és maradék élelmünket, volt nem egy monoklis arc, kik rendőröktől szerezték sérüléseiket. Feliratkoztunk egy berlini srác emlékkönyvébe, röviden papírra vetve, ami velünk történt. Aztán egy hátsó folyósóra ültettek le minket, de nem maradtunk itt sokáig, a lányokat visszatessékelték a váróba. Közben a kamerámból kitépték a filmet, mert észrevették, hogy fényképezem. A telefonomból meg kiszedték a kártyát, mert lebuktattam telefonálás közben. Telefonálni alapvető jogunkban állt volna attól a perctől kezdve, hogy megérkeztünk a rendőrőrsre, de ezt mindenkitől megtagadták. A kártyával csinálhattak valamit, mert azóta sem működik. Folyamatosan hoztak, vittek embereket, nem tudtuk hova. Az egyik veszprémi magyart is elszállították. Az utánunk érkezőket egyre brutálisabban fogadták, motozásnál elvették tőlük a kész filmeket és az éppen a kamerájukban lévő tekercseket is kitépték. Összetaposták a gázálarcokat, lefoglalták a késeket, meg az üveg söröket is, mely néhányuknál fellelhető volt. Közben volt már, akit több, mint 24 órán át tartottak fogva vád alá helyezés nélkül, mindenféle felvilágosítást megtagadva, hogy mi fog történni velük.Próbáltunk néhányan aludni, de ez a kényelmetlen székeken, a hidegben elég nehéznek bizonyult. Az ablakot folyamatosan nyitva tartották, annak ellenére, hogy többször kértük, csukják be. Az ablakban állva dohányoztak, nekünk nem lehetett.Ha néhányat közülünk szólítottak, előtte gumibottal verték a székeket, melyeken aludtunk, nehogy elmulasszuk meghallani nevünket.  Reggel negyed nyolckor, 19 órás őrizetbe vétel után engedtek ki minket.A letartóztatásokat a rabomobilból is láthattuk átszállításunk közben, a rendőrség lassan bekerítette a tüntetőket, kik előbb - az egész napos frusztráció következtében is, hogy nem érhettük el célunkat, a Kongresszusi Központot - bankokat, irodaházakat rongáltak meg, nyugati étteremláncolatok tagjait verték szét.Ha sikerült volna együtt átjutnunk a tanácskozás helyszínére, minden bizonnyal békés tüntetéssel, vagy tárgyalással folytatódott volna a demonstráció. A cseh rendőrség külön mozgósított nagy erőkkel körülzárta a tüntetőket (egész nap helikopterek köröztek fölöttünk) önvédelmi harcra kényszerítve őket.A média csak ezekről a véres összecsapásokról tudósított, mely nyilván nem fejezi ki azt, amiért a több tízezer ember Prágába utazott.Jelen pillanatban akár száz is lehet a letartózatottak száma, kik már nem ússzák meg annyival, mint mi, vádat emelnek ellenük hatóság elleni erőszak és rongálás miatt. Köztük van hét magyar is. Cseh bíróság tárgyalja az ügyüket kirendelt védővel, addig előzetesben vannak az általunk ismert körülmények között, az emberi jogok széles körű ignorálásával.Ferjentsik Viola
Szubjektív India
Egy hónapos utunkat megkezdve, az indiai fővárosba eleve 10 órás késéssel érkeztünk, de nem ez bizonyult a legnagyobb problémának. Meleg volt. De nem úgy, mint itthon. Nagyon meleg. Ez így is maradt és mi elkezdtünk szenvedni. A szállodában a ventillátor jótékony szellője időnként enyhítette kínjainkat, de csak időlegesen. Meg kellett szokni.Szóval ülsz a kis utcában, a teázóban, izzadsz, mert nincs más választásod és nézelődsz. És egyszer csak feltűnik a szűk kis bazársoron egy elefánt. Ez normális. Ott. Delhiben, a fejlett fővárosban ugyanis a létező közlekedési eszközök teljes tárháza felvonul a szemed előtt. Rengeteg motor (ez a legolcsóbb), amin általában minimum a teljes család utazik anyuval és a gyerekekkel együtt, régi brit stílusú Ambassador autók, amik gyönyörűek, de eltűnőben vannak, hipermodern dzsipek légkondicionálóval (ez fontos, mint tapasztaltuk), biciklis riksák sokan, különös háromkerekű szerkentyűk autóriksa néven, biciklik persze, minden mennyiségben és színben, de váltó nélkül, taligák, mozgó árusok, ökrös szekerek, teherautók veszettül feldíszítve, pónis kiskocsik és persze: az elefánt. Ehhez a tökéletes zűrzavarhoz hozzá kell képzelni a hőséget, a hangzavart és az illat- (néha szag-)orgiát. És persze a teheneket. Azok mindenhol. Bambák, békések és előszeretettel fogyasztanak nejlonzacskókat. Ja igen, és az emberek. Delhiben csak kicsit vannak többen, mint Magyarországon. És mindenki egyfolytában mozog. Egy hét káosz-szemlélés után ezért elindultunk kalandozni Delhin túl. Agra és a Taj Mahal megszemlélése után pedig megtapasztaltuk az indiai út legfőbb jellegzetességét. A diarét. Elkerülhetetlen és váratlan. A nemzeti parkban ugyan volt tigris is, legalábbis egyikünk hallotta a morgást a bokorból, de fotósunk szerint ez csak az Ő meggyötört gyomrának mordulása volt.Egy hét múlva indultunk most már észak felé, menekülve a monszun elöl. A cél Shimla volt, az indiai Himalája tájékán, ahol a gyarmati időkben a britek is szerettek nyaralni, mivel szép és kedélyesebb, azaz enyhébb klímájú terület. Shimlában megmásztuk a hegyet egészen a majomtemplomig, ahol botokat lehet bérbe venni majomijesztés céljából és mellé majomeledelt árulnak majomcsalogatóként. Kinek mi kell.Az útikönyvből kiválasztottunk egy újabb csekély tíz órás utat, immáron busszal, de nem bántuk meg. Mire elértünk Manikaranba, már fel sem tűnt, hogy elfogyott az út, mert átmosta a vízesés és a teherautó mégis jön szembe a nem létező úton. És elfér. Ott ez is normális. Manikaran falu nagyságú zarándokhely egy gyönyörű, hegyekkel körülölelt folyóvölgyben és hasismámorban botorkáló szent emberekkel, azaz sadhukkal továbbá kilencven fokos természetes forrásokkal. Mi is megfürödtünk a forrásban, de erről nincsen fotó, mivel ruha nélkül történt.Gyanútlanul kószálva a városkában különös új ismerősre leltünk. Egy középkorú joga-tanárnőre Berlinből, akiről lassan kiderült, hogy temesvári születésű és azon kívül, hogy ért magyarul, Kőrösi Csoma Sándor leszármazottjaként a híres utazó után kutat évek óta. Vele buszoztunk és sétáltunk fel egy csodálatos falucskába, ahol megfigyelhettük többek között a helyi oktatási rendszer működését. A gyerekek még mindig palatáblát használnak, míg Indiában szinte bárhol, még vidéken is tudsz e-mailt küldeni. A városban pedig egyenesen hemzsegnek a 24 órás Internetkávézók. Kontraszt. Az itt jellemző.Másnap fájó szívvel vettünk búcsút a Himalájától és húsz órás, lerobbanással és újabb stoppolással tarkított buszút után megérkeztünk Delhibe, hogy még pár napig élvezzük a főváros nyüzsgését.Hazafelé a repülőn éjjel egy indiai szerelmesfilmet vetítettek, és míg mindenki aludt én őszintén megkönnyeztem az alacsony kasztból származó fiú és a gazdag lány reménytelen szerelmét. Egyébként az interneten chattelve ismerkednek meg a filmben. Számomra ez nagyon India.A beszámoló teljes szövege elolvasható a www.bahia.hu című weblapon.Szöveg: Szász ZsuzsannaFotó: Kápolnai Gábor
Rózsaszörpikék
Az ősz keservei mellett, élvezetekkel is járhat... talán sikerül megszerettetnünk ezt a szerintünk érdekes, ám ezzel együtt is rettenetes évszakot, azzal ha pár könnyen elkészíthető, alkoholos-, és üdítőital receptet közlünk kedvenceink közül, amiknek ősszel szedhető dolgok az alapanyagai.Felhívom az Olvasó figyelmét a Rózsaszörp nevű italra, amit kötelező kipróbálnia!! CSIPKEBOGYÓBORMásfél kg cukorból 3 1 vízzel szirupot főzünk. Langyosan ráöntjük 1,5 kg megtisztított csipkebogyóra, az edényt lekötjük, és langyos helyen tartjuk. Három hónap múlva leszűrjük. A seprőjét ismét felöntjük 1 kg cukorból 2 l vízzel főzött sziruppal, és 3 hónap múlva ezt is leszűrjük. A letisztult bort üvegekbe töltjük, és jól ledugaszoljuk. Hűvös helyen tartsuk.FÜGEBORHarminc dkg fügét egészen apróra vágunk, egy kétliteres uborkásüvegbe tesszük 5 g apróra morzsolt élesztővel vagy egy evőkanál sörrel. Egy l vízzel felforralunk 25 dkg cukrot, és ha kihűlt, a fügére öntjük. Az üveget azután lekötjük papírral, és három hétig meleg vagy napos helyen tartjuk. Ezalatt kiforr a fügebor. Ha a füge már leszállt az üveg aljára és a leve tiszta, merőkanállal óvatosan leszűrjük (az üveget ne döntsük meg, hogy a lé zavarossá ne váljék), azután sűrű vásznon vagy szűrőpapíron átszűrjük egy másik edénybe, majd ha leülepedett, újra átszűrjük. Az így készített fügebor színe és íze az aszúborhoz hasonlít.CSIPKEBOGYÓSZÖRPA frissen szedett bogyókat megmossuk, összezúzzuk. Egy 1 gyümölcsre 21 vizet öntve, lassú tűznél felmelegítjük, utána 2 napig állni hagyjuk. Közben többször megkeverjük. Két nap után szitára vagy szűrőre tett tiszta vászonruhán átszűrjük, és minden 1 léhez 80 dkg cukrot és egy késhegynyi borkősavat számítunk. A cukrot nagyon kevés vízzel sűrű sziruppá főzzük, habját leszedjük, feloldjuk benne a borkősavat, és a gyümölcsléhez keverjük. Kiforrázott, tiszta üvegekbe töltjük és lekötjük. Fogyasztáskor tetszés szerint hígítjuk.(A szűrőben maradt bogyókból áttörve, cukrozva lekvárt főzhetünk.)RÓZSASZÖRP, avagy a legtitkosabb keleti ital receptjeA piros, illatos rózsaszirmokból készítjük. Harminc dkg szirmot 2 1 hideg vízzel felteszünk főni, és addig forraljuk, amíg a víz megpirosodik, a szirmok pedig színtelenek lesznek. Ekkor a levet szűrőbe tett tüllön átszűrjük, a levével azonos mennyiségű cukorral kb. 15 percig főzzük, kiforrázott üvegekbe töltjük, lekötjük vagy dugaszoljuk, és száraz gőzbe rakjuk.Eleven
Az uralkodói alma íze
Azaz a szépségkirálynők sorsa a kezdetektől 1945-igAlma. A termékenység és a szerelem szimbóluma. Mivel majdnem teljesen gömb alakú, a teljességet, a tökéletességet jelképezi. A tudás szimbólumaként is szerepelhet, ennek a közepén elhelyezkedő ötágú csillagot (pentagrammát ) formázó magháza ad okot. Az alma közepébe zárt pentagrammát a testbe zárt lélekkel azonosítják.A görög-római mitológiában Aphrodité/Venus-hoz kapcsolódik. A Heszperiszek kertjéből származó aranyalmát, melyet Erisz, a viszály istennője begurít az istenek lakomájára, Parisznak, egy halandó férfinak kell odaadnia a legszebb istennőnek, az előtte felsorakozók közül.Természetesen Aphrodité, a szerelem istennője kapja meg az aranyalmát.Az alma ezen kívül a menyasszonyok, a frissesség, és az energia jelképe is, és természetesen az uralkodásé is, gondoljunk csak az országalmára, mint a hatalom birtokosának attributumára.Megj.: No meg, a jelenkori értelmezések közül a leggyakrabban a Hitel=Alma megállapítással találkozhatunk. Én, e két tétel egyenlőségét, de bárminemű összefüggését sem igen tudom belátni a mai napig, úgyhogy ezt nem elemzem...Szóval, a szépség és az uralkodás.Úgy tűnik, mindig megajándékoztuk, és ezzel megválasztottuk a legszebb nőket egy adott társadalmi csoporton belül. Ám azt alig tudom elképzelni, hogy Aphrodité sorsa hasonlóképp alakulhatott volna, mint ahogy a mai kortársaié a szépségkirálynőké.A Miss Hungary-k, Miss Európák, és Miss Univerzumok (akiket inkább Miss Általunk Ismert Univerzum-oknak kellene hívnunk) egytől egyig halandók voltak. (Bár az ideinél valami gyanús!)És ha halandó létükben arra a sorsra jutottak, hogy egyszer ők kapták azt a bizonyos aranyalmát, ennek következményeit életük végéig viselniük kellett. Ha a legoptimálisabb esettől indulunk el, ott van az emlékezés, az öregség kevés örömei közül talán a legnagyobb. Igaz, hogy néha cserbenhagyja az embert, pl. a szemüveg hollétét, vagy valamilyen közismert nevet illetően, de ami a személyes emlékeket érinti: alig.É mi tud jobban fájni, mint a megváltoztathatatlan és belátható veszteség. Ám ez a legoptimálisabb eset, mert feltételezik az öregkort, és az ép elmét... de ne szaladjunk előre!Idén is választottunk szépségkirálynőt kis hazánknak, hogy legyen. (Nem azért, mintha nem is-mernénk személyesen akár több, sokkal szebb nőt is a győztesnél, és ezzel nem az idei királynőnket akarom kritizálni!) Tehát ismét választottunk a jelentkezők közül. Így tettük ezt 1929-ben, amikor először rendeztünk szépségversenyt, aránylag modern eszközök segítségével és bizonyos tárgyilagosságra (már ha lehet itt ilyenről szó) való törekvéssel.J Ebben az évben osztották ki a Magyarország szépe díjat, és először beszéltek hűvösen és pontosan a csípő és mellméretekről.Az első izgalmas versenyt egy nagyon finom és egyszerű, fekete fürdőruhába öltözött 18 éves leányka nyerte meg, Simon Böske, egy dunántúli körorvos leánya. A fiatal lány arca teljesen szabályos volt, és ha egyáltalán látszott rajta valami kifejezés, az leginkább ijedtség és egyfajta "szimpatikus zavar" keveréke lehetett...Ettől a perctől kezdve mindent tudni lehetett Simon Böskéről. Hogy hol érettségizett, hányas cipőt hord, hogy nincsenek határozott tervei a jövőt illetően... és főleg... hogy milyen ruhákban jár."Vele járt le a csípő alatti nadrágok és térden felüli szoknyák végzetesen fiús és sokak számára ijesztően előnytelen korszaka"- írták az újságok. Ma már tudjuk, ilyen hogy valaminek a divatban "lejár a korszaka", nem történik, és sohasem fog.Simon Böske szépségkirálynő ideállá lett és megfordította a divatot. Azután Párizsban Miss Európává választották. Böske egy darabig őrizte ezt a címet, majd finoman és kedvesen visszavonult, ahogy jólnevelt úrilányhoz illik.Azután újra feltűnt - mint Brammer Pál budapesti textilkereskedő felesége- a képeslapok hasábjain. Ugyanolyan szép volt, és finom, mint egy-két évvel azelőtt, csak a boldogság nem látszott rajta.Ezután jött a szépségkirálynő-választás. Jött Szalonczay Éva, az ügyes és mulatságos dzsentrilány, s egyben divatrajzoló, jött Tasnády Fekete Mária, az ifjú színésznő, akit sürgősen elvett Radványi Géza filmrendező.Jött Lamper Ica, aki sok szakértő szerint igazi szépség volt. Azután jött a háború is, ahol viszont nem volt helye semmilyen igazi szépségnek.Simon Böske sorsa fiatalon megpecsételődött. Agydaganat volt-e vagy korai meszesedés, ma már nehéz lenne kideríteni, férje, Jób Dániel, a vígszínház akkori igazgatója, hiába babusgatta ifjú feleségét, az egyre szótlanabbá vált, végül nem sokkal a háború befejezése előtt meghalt.Az akkori szépségkirálynők közül már senkire sem emlékeznek az emberek, talán az idősebbek közül néhányan. Tasnády Fekete Máriára, mint Radványi Gézánéra talán, a Valahol Európában c. film szereplőjeként. Ha nem is sorstragédiák sorozatát írtam le, azért, mert sejthető: szépségkirálynőnek lenni akkor sem volt veszélytelen vállalkozás.Köszönjük Fedor Ágnesnek a segítséget.Eleven
Trance - transz
A zenére vagy valamilyen ritmusra történő ütemes mozgás mindig az emberi kultúra meghatározó eleme volt.Önmagunkon belüli érzelmi egységet, az egyén számára pedig a csoporton belül való feloldódást teszi lehetővé, az idők kezdete óta. Tegnap is, ma is (!) a szertartások, rítusok szerves részeként a transzcendens, valóságon túli szférával való kapcsolatteremtés eszköze.Ennek korai tanúbizonyságai pl. a dél-fanciaországi Tuc d'Andoubert-barlang talajában megőrződött lábnyomok, amelyek arra engednek következtetni, hogy az őskori ember körtánca fontos szerepet játszott a termékenységi mágiában A természeti népek kultikus életében, valamint az eurázsiai sámánszertartás során a forgás, tánc révén elért eksztázis az istenségekkel, a természetfeletti erőkkel és a szellemekkel való érintkezést segítette elő (sámán/táltos).A hinduizmus egyik főistene, Síva, a teremtő-megtartó-pusztító isten, a "Tánc Ura"A kozmikus táncát megjelenítő ún. Síva Natarádzsa bronzplasztikák az isten világrendet irányító kozmikus energiáját, az élet mozgásban, ritmusban kifejeződő lényegét ábrázolják.A tánc a hindu templomi szertartások eleme. Krisna tánca a férfi nemzőerővel áll kapcsolatban. Amikor a gópikkal, a pásztorlányokkal táncol, mindegyik lány azt hiszi, hogy Krisnával táncol, pedig a kiválasztott Rádhá kivételével mindegyik csak az isten képmását tartja a karjában. Ez a tánc a halandó ember és az isten egymáshoz való viszonyának kifejezője.Az antikvitás kultúrájának is szerves részét képezte a tánc, amely már az archaikus kortól kezdve az ünnepekhez kötődött, és gyakran dramatikus jellegű volt. A Dionüszosz-kultuszban az istenséggel való egyesülés élményét a hétköznapi életből való tökéletes kilépéssel, az eksztázisig fokozódó táncolással igyekeztek elérni A tánc felszabadító, katartikus jellege az áldozati szertartási ünnepeken is megnyilvánult. Ilyen például az a daru-tánc vagy geranosz-tánc is, amelyet a knósszoszi labirintust megjárt Thészeusz táncolt el, hogy megünnepelje az újjászületéstA tánc a rómaiaknál is az ünnepekhez kapcsolódott. A Floralia példa arra is, hogy a tánc idejét a természetben mágikusnak tartott időpontok szabják meg, ezek közé tartozik a tavaszvárás, az aratás, valamint a napfordulók. - A Bibliában a szélsőséges érzelmek kifejezésére, főképp a profán és a kultikus ünneplésre szolgál. Lehet a szüreti mulatozás része, valamint a győzelmi ünnepekhez és az Úr dicsőítéséhez is kapcsolódott.Az Úr dicséretére az Ószövetség szerint a zsidók gyakran lejtettek táncot "Dicsérjétek az Urat dobbal és tánccal" (Zsolt 150,4). Ugyanakkor a másik érzelmi véglet, a gyász és a fájdalom kifejezője is lehet Az Úr prófétái esetében a tánc azt jelzi, hogy Isten lelke rájuk szállott, azaz valószínűleg ritmikus mozgással kísért transzba estek: "Előttünk zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek" (1Sám 10,5).Az Újszövetségben a táncos ünneplés nem fordul elő, a keresztény szertartásokból hiányzik a mozgással történő spontán érzelemkifejezés. A tánc irracionális és bűvölő hatalma nyilvánul meg Salome táncában. Egy ismeretlen ókeresztény költő Jézus táncol c. versében a hit örömét és feloldó erejét jeleníti meg: "A Tizenkettő körtáncot jár fenn. / A minden táncot jár fenn" A muszlim kultúrában a profán, a gyönyörködtetésre és megnyugtatásra szolgáló tánc a nők attribútuma, az urukat szórakoztató háremhölgyeké, ill. az égi huriké. A szakrális tánc a szúfi szertartások eleme: a kerengő dervisek bő, szétterülő uszályos ruhában forognak saját tengelyük körül a Korán szövegeinek ritmikus kántálására, hogy ily módon transzba essenek, és az eksztázis révén a szellemi régióba emelkedjenek.Az okkultisták a transz eszközének, lényegének tartják a táncot, amely egy rítus folyamán "módosult tudatállapotot" eredményez.A ma, szinte szertartásszerűen, meghatározott időnként (pl. hétvégeken) megrendezésre kerülő, különböző zenei irányzatok (pl. trance, house, drum&bass, stb ) nevével fémjelzett partyk, bulik forgatagában, amelyeknek megvan a saját szabályrendszere, formavilága, szokásai, ahogy a zenéi, és táncai is, ugyanúgy ennek a módosult tudatállapotnak az elérése a cél.Beláthatjuk, hogy az eszközök, kellékek is csak látszólag modernek. A drogok, stimuláló és hallucinogén szerek fogyasztása, az ismétlődő hang-, és fényelemek , a dobok, a különleges ruhák, díszek, festések nem mai találmányok, mint ahogyan egy látszólag modern tánc elemei sem. A tánc, az önfeledt mozgás, a belsőnk erőinek kifejeződése, pusztán önmagunk által a saját határaink, de leginkább határtalanságunk megélésének lehetősége, együtt és külön, mindíg, minden korban.Eleven
Az iszlám üvegcsodák, avagy a
Habli-babli, annyit tesz arabul, homok. Na, az van bőven az araboknak... És ki tudja, miből készül az üveg? Helyes!Az üveg, amely öregebb az iszlám vallásnál, és amelynek szülőhelye az ókori Egyiptom, Szíria és a korabeli Mezopotámia volt, elindult hódító útjára. Éppúgy, mint az arabok, akik az általuk meghódított területeken az üvegművészeti központok működését nem akadályozták, nem változtatták meg. Sokszor ugyanazt a díszítést találjuk az iszlám ideje alatt, és azt megelőző korszakban készült üvegedényeken.Az üvegtörténészek sokáig úgy vélték, hogy Iránban az iszlám előtti, és a kora iszlám korban nem állítottak elő üveget, legalábbis nem sokat. Azonban az utóbbi két-három évtized régészeti munkája, a nisápuri, réjji, takhti, szulejmáni, sziráfi ásatások jelentős üvegleletei alapján megállapíthatjuk, hogy az arab országokban és Iránban is igen komoly mennyiségű üveg előállításáról lehet beszélni. Ezeket a feltevéseket a leleteken kívül több feljegyzés, s néha a tárgyakon található feliratok is megerősítik.Az iszlám üvegek előállítási és díszítési módszerük szerint a következő osztályokba sorolhatjuk:a. Anyag körüli formálás a felszínre forrasztott üvegszálas díszítéssel.Ez a technika igen nagy múltra tekint vissza, hiszen már a római birodalomban is használták. A formába, vagy akár szabadon fújt tárgyra kihűlés után üvegszálakat forrasztottak, amelyek vagy csak egyszerű spirális formát, vagy pedig különféle díszítő motívumot adtak. Ezt az ősi technikát virágoztatták fel, fejlesztették tovább az iráni és iraki iszlám mesterek.b. Márványozás, vagy az anyagba hengerelt színes üvegszál.Ennél az eljárásnál nem csak festéket kevertek az anyagba, hanem színezett üveget készítettek vékony szalagokban, és ezeket hengerelték egybe, így a tárgy márványozott, szivárványos felületet kapott. A korai iszlám időkben, főleg Szíriában volt divatos. Innen származik az első "lapos üveg", amelyet eredetileg orvosságos üvegként használtak.c. Köszörülés vagy csiszolás. A lehűlt üvegtárgy felületét köszörülték vagy csiszolták, így érték el a kívánt díszítést. A technika egy változata során kettős falú edényt készítettek. A belső színtelen vagy világossárga volt, a másik, a külső réteg sötétebb, kék vagy zöld. Ebből a rétegből metszették ki a díszítést, illetve vágták körül, s így a díszítő elemek kék vagy zöld színben emelkedtek ki a világos háttérből.d. Formába fújt üvegek. Ez volt a legelterjedtebb módszer. A már előre elkészített formába bármilyen tárgyat el lehetett készíteni, és ezzel a felület is megkaphatta meg a kívánt díszítést. Találtak, pl. 10. századból való stilizált emberalakkal díszített üvegkorsót.e. Szabadon fújt üvegek. A szabadon fúvás nagy ügyességet és gyakorlatot igényel, ám mégis a második leggyakrabban alkalmazott eljárás. Szíriában igen ritka, élőlényeket ábrázoló üvegedényeket is találtak, melyek a 8-9. századból származnak.f. Festett eljárás. Ezt a módszert valószínűleg a koptok használták először Egyiptomban. Az iszlám ideje alatt is használták, főleg a lüszteres festés volt népszerű. A már lehűlt tárgyat hidegen festették. Ennek hátránya csak a gyors kopás volt.A gyors kopásuk alig két évezrede tart.Eleven
Angkor, avagy egy világváros romjainak üzenete
...Délkelet-Ázsia dzsungeleiben omladozik a világ legnagyobb vallási épületével rendelkező település. Kik lakták? Miért csatornák mentén épült? Miért bukott el a Khmer Birodalom, s menekültek el a város lakói?Amíg Henri Mouhot francia természettudós 1860-ban mélyen be nem hatolt a kambodzsai őserdőbe, a dzsungellakók történelme mindössze a 15. századig volt ismert. Mouhot azért indult útnak, hogy bizonyítékot keressen azokra a szóbeszédekre, melyek szerint egy romváros lapul az erdő zöld, zsarnoki markában.A mendemondák feltehetően Mouhot honfitársától, Charles Émile Bouillevaux atyától eredtek, aki 1850-ben ugyanabban a dzsungelben járt. A misszionárius ezt írta: "Bámulatos romokat találtam, melyek helyén egykor állítólag a királyi palota állt. A talapzatuktól a tetejükig faragások díszítette falakon csatajeleneteket láttam, elefántok küzdöttek elefántokkal; férfiak bunkósbotokkal és lándzsákkal, mások pedig egyszerre három nyílvesszőt lőttek ki az íjukból." Mégsem ez a leírás, hanem Mouhot kutatása és Angkor omladozó metropolisáról írt beszámolója tárta fel Kambodzsa múltját, és vetett fel számos kérdést építőiről s lakóiról. Angkor városa csaknem 100 km2 területet ölelt fel, s tele volt templomokkal, kegyhelyekkel, lakóházakkal, töltésutakkal, víztárolókkal, öntözőcsatornákkal, valamint teraszokkal. Az egyesek által a Kr. u. 1000 körüli világ legnagyobb városának tartott Angkor, a háztömbök és sorházak elnyújtózó halmaza talán félmillió embernek is otthont adott. Mindenütt szobrok, reliefek, a hindu mitológiából vett jeleneteket ábrázoló vésetek tárulnak a látogató szeme elé - fedetlen keblű táncosnők, egy király, amint kezében légycsapóval és legyezővel felül az elefánt hátára, másutt az uralkodó csatarendbe állított serege előtt áll.Angkort a khmer nép lakta. Vallásuk a hinduizmus egyik változata volt. A khmerek ereiben bizonyítottan nagyrészt indián vér folyik, mégpedig indián kereskedők, utazók, misszionáriusok vére, akik a Kr. u. első századokban a tengeren át érkeztek Délkelet-Ázsiába. Vietnam déli csücskének közelében, a kínaiak által Funannak nevezett királyságban létezett egy indiánok alapította civilizáció.Angkor aranykoraNoha Kr. e. 1000-re Délkelet-Ázsia népes, technikailag fejlett vidék lett, a Kr. u. 7. századig mégsem jöttek létre nagyobb városok. Ebben az időben, a régészek által megfejthetetlen okokból, az emberi civilizáció a világnak ezen a részén virágzott. A sok helyütt felbukkanó monumentális művészetre és építészetre Angkor gyakorolta a legnagyobb hatást.A khmerek állatbőrökre és pálmalevelekre írtak, ezek pedig elpusztultak az idők folyamán. Az Angkorról szóló adatok a több mint ezer szanszkrit és khmer nyelvű feliratból, valamint kínai, arab és indián elbeszélésekből származnak. Ezek arról tudósítanak, hogy Kambodzsa történelmének angkori korszaka II. Dzsajavarman nevéhez fűződik, aki a 9. század elején felszabadította népét a jávai uralom alól. A hindu istent, Sívát imádta, s bevezette az istenkirály kultuszát, mely azt jelentette, hogy Síva teremtő erejével ruházta fel magát. Őt követően minden uralkodó külön templomot emeltetett.Angkor Wat templomának lótuszrügyeket mintázó tornyai, több mint nyolcszáz év elmúltával is pazar szépségben emelkednek ki a kambodzsai dzsungel szövevényéből. A Vatikán városnál nagyobb területet elfoglaló Angkorvatot a hindu Visnu tiszteletére építették, s csillagvizsgálónak tervezték.Angkor, a templomok városa 242 km-re fekszik Phnompentől, Kambodzsa fővárosától. A közeli, nagy Szap-tavat, a Mekong folyó táplálja vizével. A rajta lezúduló árhullámok is azon tényezők közé tartozhattak, melyek a város 15. századi hanyatlását előidézték.Angkor évszázadok rabszolgamunkájával épült fel, s aranykorában több mint 100 négyzetkilométer területen helyezkedett el. Az ókori világ talán legnagyobb városaként kb. 500 ezer embernek adott otthont. Lakossága a 12.sz.-ban egymillió fő volt...Ha valakinek sikerült felkeltenünk az érdeklődését ezzel a rövid, a Mítoszok földjén c. írásmű alapján készült, kis cikkünkel, az feltétlen látogasson el Csortos Szabó Sándor közelmúltban megnyílt, és október 6.-ig a Centrális Galériában (V. Nádor u. 11) megtekinthető Angkorról szóló fotókiállításra, ahol földünk legnagyobb romvárosának feltárását ismerhetjük meg.Eleven
Mexikó arcai
Magunk mögött hagytuk a februári Európát, átrepültük az óceánt és két csodás hetet töltöttünk szabadságban, napsütésben.Jártunk 20 milliós latin-amerikai metropoliszban, narancsvirágillatú, a spanyol koloniális időket idéző kisvárosokban, harmadik világbeli maja falvakban és ősi kultúrák dzsungel mélyéből kiszabadított romvárosaiban.Utaztunk repülőn és autón, kompon és csónakon, golfkocsin, és minden eresztékében reszkető, széthullással fenyegető, házioltárral és vitrázzsal ékes, özönvíz előtti autóbuszon.Úsztunk a Karib-tenger azúr-akvamarin hullámaiban, türkizszínű, édesvízű lagúnákban, őserdei vízesés smaragdzöld medencéjében, cseppkőbarlang mélyén, és - ha éppen jobb nem akadt - a szálloda uszodájában. Láttuk a korallzátonyok ezerszínű halait, a Mexikói-öböl mangrove-mocsarainak rózsaszín flamingóit, barna pelikánt és vörös nyakú fregattmadarat; találkoztunk iguana-val és megosztottuk szobánkat kis, sárga gekkóval.Vártuk a napfelkeltét a tengerparton és néztük éjjel a csillagokat.Ébredtünk buszok fülszaggató zajára és búcsúztattuk a napot karnevál zsivalyában. Ettünk ananászt a parti homokban, mangót a bacalar-i stégen, kekszet a teotihuacán-i Nap piramis lábánál és őserdei függőhídon. Vacsoráztunk homárt Tulumnál és megkönnyeztük a csípős chilit a valladolidi utcai árus taco-standján. Találkoztunk szigorú bevándorlási hivatalnokokkal a repülőtéren, barátságos katonákkal az államhatárok ellenőrző pontjain, tüneményes piaci kofával, maszatos maja szuvenírárus gyerekekkel és barátunkkal, Modesto-val, aki vigyázott a kocsinkra. Megígérte!És amire nem maradt idő: kihagytunk néhány tucat további maja romot, a chicheni csillagvizsgálót és a szent cenote-ot, a balanchéni régészbarlangot, San Cristóbal de las Casast, Veracruzt, Mexikóváros híres-neves antropológiai múzeumát és a guatemalai Tikalt. Lehet, hogy egyszer még visszatérünk?
A visszafejlődés öröme: South Park
Lassan elértük, hogy egy rajzfilm is tökéletes térhatásokat képes elérni, az amerikai és japán animációs stúdiók vezetői elégedetten várták, míg a számítógép elvégzi a munkáját, mióta 1937-ben a Hófehérkecímű rajzfilmben egy rövid kútba zuhanásos jelenetben megvalósult az - amúgy Oscar-díjat kapott - mérföldkőnek nevezett eljárás, a multiplán. Azóta csak jobbra-balra dőlünk a Multi-Dolby-Surroundok és 3D effektek közt, ám kivételek mindig akadnak.Míg 1998-ban a Beavis és Butthead sorozat alkotói egy 80 perces mozifilmet dobtak piacra, az elődjét mindenképp felülmúló South Park Nagyobb, Hosszabb és Vágatlan alcímmel kitűntetett, egészséges rajz-játék filmmelajándékozta meg az altesti humor, a Monty Python és társainak szerelmeseit.Társaival (pl. Disney-ék korlátolt fantáziájával) szemben a Trey Parker - Matt Stone páros (háttérben a piacról kiszorult Warner Bros. hathatós segítségével), ügyet sem vetettek a trendi 3D-re. A South Park makacsulragaszkodik a gyermekrajzok világához, korlátolt mozgás animációja a századelő primitív pre-rotoszkóp korszakát idézi, kisvárosi, idétlen karakterei kerekded, néhány vonalas karikatúrák, az első rajzfilmhősök groteszk utóérzései.Miközben vérbő stílusparódiáját nyújtják a hőskor szirupos musicaljeinek, a huszonéves alkotók a pixel-bálvány híveiből is gúnyt űznek. Bár mozifilmjük nem nélkülözi a divat diktálta filmnyelvi stíluselemeket(kamera mozgás, mélységélesség), sőt a CGI varázst is igénybe veszik időnként, ám ezek a képsorok szinte kivétel nélkül a kénköves pokolban játszódnak. A Sátán digitális lángnyelvek között vall szerelmet Saddam Husszeinnek, vagyszédítő matrix-fahrtok kíséretében énekli el megindító dalbetétjét a szerelem erejéről.A South Park kisiskolásai, szemben a Disney filmek mulánjaival, tarzanjaival és anasztáziájival, egyre gazdagabb személyiségre tesznek szert, koherens és saját szabályaikhoz hű univerzumot alkotva, amelyben a jellemrajz 3dimenziója ellensúlyozza a design egyszerűségét.Eleven
A Nagy Olvadás
A sarkvidékek felmelegedése már nem egy mumus, amivel ijesztgetni lehet az embereket, akik majd erre jövő héten golyós dezodort vesznek. Nagyon kényelmetlen napok elé nézünk, állítják a tudósok.Ha beszállnánk egy repülőgépbe, és az északi sark fölött köröznénk, most is érdekes dolgokat vehetnénk észre. Az elmúlt két évtizedben 4°C-ot emelkedett Alaszka, Szibéria és Kanada bizonyos partszakaszainak hőmérséklete. A jégtakaró 40%-kal vékonyabb és 6%-kal csökkent a területe 1980 óta. A "Permfarost"-ról, az örök jégtakaróról is egyre többször derül ki, mennyire nem örök. Még az északon járt turisták is rémült szemekkel térnek visszaútjaikról.Múlt héten az orosz Yamal nevű jégtörő sarkkutatói egy 1,5 km átmérőjű tóról számoltak be a 90. északi szélességi foknál, és, mint a New York Times újságíróinak elmondták, a folytonos jégtakarón belülkeletkezett tóról, ami fölött sirályok repkednek, fényképeik is vannak. A New York Times megállapítása szerint a sarkköri jég ilyen megnyílásának, ha hihetünk a tudósoknak, nem hamarabb, mint 50 millió év múlva szabadott volna csak sorkerüljön. Ebből az derül ki, mennyire nem vettük komolyan az eddigi jeleket.Mi lesz? Természetesen a felmelegedés hatására nagy jégtömegek vízzé alakulnak, amely hideg víztömegek a Golf-áramlat észak felé tartó meleg áramlatait lelassíthatják, vagy megállíthatják. Ettől Európa és Észak-Amerika átlag hőmérséklete jelentősen csökkenni fog, de valószínűleg más kontinenseké is. Ez történt 12 ezer évvel ezelőtt a Jégkorszak végén is, mely hatására Európa 1300 évig fagyott területté alakult."Ez lesz a vég az emberiség számára?" "Nem." - válaszol Richard Alley geofizikus - "ez egy nagyon kényelmetlen korszak lesz az emberiség számára."Eleven
Hurrá buszozunk!
Hogyan viseljük el a hosszú társasutazásokat?A nyaralás befizetve, jegy a kézben, állunk, szemlélgetjük útitársainkat, figyelünk, melyik busz jön értünk... Azután kiderül, nem egymás mellé szól a jegyünk, partnerünkkel, családtagjainkkal, a busz wc-je esetleg nem üzemel, és az az alkoholtól bűzlő hangoskodó ember, egész családjával beül mögénk, vagy elénk.Azon gondolkodunk, miért is indultunk el, vagy csak a szánk széle rángatózik, és nyugodtan viseljük, hogy az elől orrhangon kiabáló idegenvezető az összes felesleges tanácsát megossza velünk. Már tudjuk mennyi ideig fog tartani az utazás, és hány helyen állunk meg. Néhány tipp az előttünk álló órák elviselésére, és az esetleges szélsőséges helyzetek kezelésére:Ha egyedül utazunk, mindenképp vigyünk magunkkal walkmant, vagy discman-t, hihetetlen milyen jól tud jönni, ha nem akarjuk a kerekek zúgását, a szél fütyülését figyelni. Ha nem egyedül utazunk, akkor is jó szolgálatot tehet egy kis zene, például mikor útitársaink alszanak, vagy épp nem túl kommunikatívak, vagy ha csak egy kis zenét akarunk hallgatni. A legjobb, ha rádió is van a készüléken, roppant érdekes tud lenni más országok állomásainak pásztázása, ha már nagyon unatkozunk...A kispárna, nagyon fontos, rá fogunk jönni, hogy milyen kényelmetlen egy buszülés, és hogy hiába hátrahajtható. Ha felfújható kispárnánk van, akkor egy puha, kisméretű törölközőre, vagy takarócskára is szükségünk lehet, mert ezek a párnák általában nem a legkellemesebb tapintású anyagokból készülnek. Ne fújjuk túl keményre a párnánkat, lehet, hogy így kényelmesebb lesz. Nem árt az sem, ha (légkondi ide vagy oda) takarót viszünk magunkkal, így biztosan nem fogunk fázni.Mindig vegyük le lábbelinket, ha tehetjük.Ne gondoljuk azt, hogy a 4 óránkénti megállók alkalmával mindenre jutni fog időnk, még otthon csomagoljunk megfelelő mennyiségű italt, ételt, mert nem biztos, hogy tudunk vásárolni mindenhol.Minden megálláskor végezzünk törzskörzést, vagy hajolgassunk előre, nyújtóztatva ezzel izmainkat, megmozgatva elgémberedett tagjainkat. Főleg a medence-, és a combcsont valamint a gerinc, a váll és a nyakcsigolyák tájékát tornáztassuk, pl. fejkörzéssel.Ha valamely "busztársunkat" végképp nem tudjuk elviselni, kezdjünk el mosolyogni és gondoljuk végig, tényleg sikerülhet-e neki elrontani a kedvünk, illetve képzeljük el a megérkezés pillanatát, és azt hogy mit szándékozunk tenni, ha megérkeztünk szálláshelyünkre. Semmiképp se szóljunk bele a sofőrrel, vagy az idegenvezetővel folytatott perlekedésekbe, és próbáljunk meg udvariasak, vidámak, konstruktívak maradni.Eleven
Könyvajánló: Miért nem bírjuk a digókat?
Könyvajánló: A "Miért nem bírjuk" sorozat új kötetéről, a Miért nem bírjuk a digókat c. könyvről röviden.A mellbevágó sorozatcím ne tévesszen meg senkit, idegengyűlöletről szó sincs. A szerzők csokorba gyűjtötték az egyes nációkról mások tudatában kialakult sommás megállapításokat, közhelyeket. Az olvasó - reméljük- bírni fogja az adott ország népét, vicceit, szokásait, s talán elgondolkodik azon is, hogyan vélekednek róla más népek.A most megjelent "Miért nem bírjuk a digókat" c. könyv elején egy piros szappantartó alakú Maseratiban egy tipikus digó, tipikus napszemüvegben, jellegtelen bőrkabátjában bíztatóan néz a jövőbe.Rövid ízelítő a könyvből: "Az olasz nyelv szépségeinek egyike az a könnyedség, amivel dimenziókat, értéket és jelentést képes megváltoztatni pusztán azzal, hogy a főnevek és melléknevek végére a toldalékokfeneketlen kincsestárából odabiggyeszt egyet. Az olasz férfiak, ha egy szép nőről (bella donna) hallanak, rögtön firtatni kezdik, vajon tényleg olyan lélegzetelállítóan gyönyörű (bellissima)-e, vagy csak csinos (bellina), esetleg másodvirágzásátéli (bellona), netán épp megüti a mértéket (belloccia)? Vajon lenyűgözően dús idomokkal rendelkezik (donnona) vagy filigrán, nádszálkarcsú (donnina)?..."A könyvből pontosabban megismerhetjük az adott ország lakóit, mint bármely más útikönyvből, ráadásul sokkal szórakoztatóbb, tanulságosabb.Solly Martin: Miért nem bírjuk a digókat?2000 Pannonica (ford.: Borsovszky Éva)Eredeti cím: Xenophobe's guide to Italians990 FtEleven
Utazás hullámvasúttal Budapestről Párizsba
Európa legromantikusabbnak kikiáltott városa tárt karokkal fogadja az oda érkezőket és sok meglepetést tartogat. Így történt ez velem is, fantasztikus egy hónapot töltöttem ott. Az utazással kapcsolatban akadt azért néhány kaland...Utazás, érkezésA gépem egy óra késéssel indult és leszállás előtt 15 perccel viharba került, aminek következtében majdnem lezuhant. Páran sikítoztak (tisztára mint a filmekben) a gép pedig leginkább egy BKV busz és a hullámvasút keverékéhez hasonlított - mármint a mozgása. Nagy nehezen sikerült kikecmeregni belőle - tíz évet öregedtem - és este tízkor landoltunk. Utána úgy kellett beszállnom a taxiba, hogy előre tudtam, nem tudom majd kifizetni, mert csak utazási csekkem volt (lehet hogy jó lett volna némi készpénzt is vinni?)... Mindenesetre jobb, mint a reptéren aludni. Gondoltam, a megadott címen lesz valaki, mint tavaly amikro ott jártam, és segít, mert neki elvileg az a dolga. A megadott cím rossz volt. Azt kihagytam, hogy utazásom napján zajlott a foci EB döntő, francia győzelem, ünneplés. Számomra ez annyit jelentett, hogy dugó volt, ismeretlen emberek akartak beszállni mellém (a sofőr egy diszkrét mozdulattal bezárta az összes ajtót) majd sörösüvegeket és focilabdákat dobáltak a kocsira és csapkodták a tetejét. A franciák mindig megadják a módját, ha ünneplésről van szó, a fociért pedig rajonganak. Klassz! Végül egy iskolai segítő éjjel egy felé értem jött, vitázott a taxissal. Nem tudom pontosan miről folyt a vita, mert már félig aludtam, de az lett a vége, hogy engem mindketten imádtak (még a taxis is!) de egymásra irtó dühösek voltak. Éjjel fél kettőre kerültem ágyba. Nyelv, avagy kommunikációHivatalos nyelv természetesen a francia . A nyelv bármilyen alapfokú ismerete hasznos, mert általában szívesen fogadják, ha a szerencsétlen utazó legalább próbálkozik. Ha nem megy, jön a kéz, majd a láb, utána az angol...Ők maguk nem szívesen próbálkoznak más nyelv használatával. Lehet, hogy azért mert hiábavaló lenne? Némi gúnyt érzek az utolsó mondatban...áááá, nem is. Fő szerepet játszik még a non-verbális kommunikáció is, ez sűrűn tapasztalható pl. séta közben. Kedves fiatal és nem fiatal emberkék gyakran adnak le félre nem érthető jeleket becses látószerveikkel a nem hímnemű egyedek irányába... Bár a másság is elfogadott, azért az előbbi eset gyakoribb. Tehát, ha valaki csupán NEM férfi, számíthat arra, hogy csábítására a legkülönbözőbb eszközöket vetik be esetleg az ott töltött napok alatt. Ez a nyugis negyedekben kevésbé jellemző, annál inkább fellelhető éttermekben (a pincérek "hivatalból" is bókolnak) bárokban, és a Pigalle környékén.KözlekedésMetró, metró és metró! Párizs egészen pontosan 14 metróvonallal rendelkezik. Javasolt, hogy az első pár napban szánjunk több időt az utazásra és ne lepődjünk meg ha eltévednénk, ez természetes. Egy-egy átszállás kisebb gyalogtúra lehet, hiszen a vonalakat hosszú folyosók és rengeteg lépcső köti össze, mozgólépcső meg hát ugye nem mindenhol van. Viszont: gyakorlatilag bárhova el lehet jutni metróval! (piros pont) Ja! És ez embert nem zaklatják ellenőrök minden pillanatban, személy szerint én az egy hónap alatt egyszer hallottam hogy valaki látott egyet... (dupla piros pont!) Vannak még buszok is, és taxik. Este taxit fogni az útszélérőlleintős módszerrel elég nehéz, telefonon utcáról hívni pedig még nehezebb, sok szerencsét!ÉtkezésAz iskola közelében található pékség minden igényt kielégítőnek bizonyult. Remekjófinomnagyszerű szendvicsek és fánkok, sütik és nem utolsó sorban pincérek voltak ott. Kedves pincérek.Hasonló kellemes élményben volt részünk a Montmart-on található Fondue étteremben (ez itt a reklám helye) ahol a kétféle (hús és sajt) fondue mellé fél literes cumisüvegekben szolgálják fel a bort. (metrómegálló: Abesses) Ami szem-szájnak ingere, az Párizsban megtalálható. Van még ezenkívül sajt, sajt és sajt.KultúraKulturális éhségünket az első három hét alatt annyira jóllakattuk, hogy végül már a "múzeum" szó puszta elolvasása is hisztériás rohamot váltott ki belőlünk. Rengeteg látnivaló van, a Louvre-t semmiképp ne hagyjuk ki, de ne magas sarkú cipőben menjünk, aznap estére pedig felesleges programot csinálni mert annyira fáradtak leszünk, hogy úgysem lesz kedvünk elmenni.IdőjárásBár nyár volt, az első két héten mégis hideg volt, pulcsit kellett hordani. Néha eső, néha napsütés, tehát meglepetésekre Párizsban is kell számítani, az időjárás itt sem viselkedik mindig jól.Összegzés helyett...Az erkélyről, minden este bámulhattam "Eiffel bácsi tornyát" és okosodtam, tapasztaltabb lettem. Barátokat is szereztem, ha minden jól megy jövőre ugyanott találkozunk csak nem suliba fogunk járni, hanem dolgozni megyünk. Összességében mindenképpen megérte elmenni! Remélem jövő nyáron újra ugyanott...!Persze