Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Magazin
További cikkek
Ideális testsúly - Fél egészség
Testedzési és étrendi tanácsok az ideálistestsúly eléréséhezElteltek az ünnepek most is: túlvagyunk jó néhány kiadós családi ebéden és vacsorán, - és ezbizony esetleg a pocakunkon is meglátszik. Testsúlyunk nem kívánt kilókkalis 'gyarapodhatott'. Ilyenkor - ünnepek után - tehátnem árthat jobban figyelni arra is, súlyunk mennyiben tér el az optimálistól,és ha szükséges, lépéseket kell tennünk a súlyfölösleg ledolgozásáért.A cél elérése érdekében elsősorbanétkezési szokásainkon kell változtatni (pl.: különféle diéták, "fogyókúra", stb.), azonban általánosabban vett életmódunk sokegyéb területén is tehetünk apró előrelépéseket, amelyek utóbb nagybanhozzájárulhatnak testsúlycsökkentési kísérletünk eredményességéhez,és így végeredményében közérzetünk javulásához szintén.A súlyfölösleg tulajdonképpen különbözőenergiaforrások túlzott felhalmozódása szervezetünkben, így a testsúly csökkentéseéppen azzal érhető el, ha fokozzuk kalória-felhasználásunkat, serkentjükanyagcserefolyamatainkat. Ez rendszeres (naponta végzett) testmozgással,testedzéssel érhető el a leginkább.A célra igen megfelelő a futás, az úszás,vagy a kerékpározás; ezekből legalább napi negyed órányi szükséges, ésszervezetünk számára a reggeli időszak a legalkalmasabb. Minél több oxigénthasznál fel testünk a végzett mozgás során, annál több kalóriát égetünkel.(A gyors gyaloglás is nagyon jó lehet,de itt is alapvető feltétel - a hosszabb táv mellett -, hogykitartóan, folyamatosan végezzük, ugyanis csak így valósul meg igazánkedvezően az enzimtermelődés fokozódása, ami elősegíti a zsírégetést.)Étrendünkben lehetőleg kerülnünk kell a magas zsírtartalmú élelmiszereket; de általában is figyelemmel kell lennünk a bevitt mennyiségekre.Zöldségeket, gyümölcsöket, tésztaféléket,rizst, gabonaféléket lényegében tetszés szerinti mennyiségbenfogyaszthatunk, mivel ezek szinte nem tartalmaznak zsírt; mértékkelszerepelhetnek táplálkozásunkban továbbá: zsírszegény (max. 1,5 %-os)tej, legfeljebb 25 % zsírtartalmú sajtok, bőr nélküli sovány baromfi, soványhal (pisztráng, busa). Kifejezetten tartózkodnunk kell viszont az édességektől,a magasabb zsírtartalmú tejtől és tejtermékektől, a növényi olajatmagasabb arányban tartalmazó magvaktól (dió, mogyoró), valamint a zsírosabbhalfajtáktól (ponty, hering).A szeszesital-fogyasztás terén testsúlyunk kapcsán szintén fontos a mértékletesség; az alkohol már magas kalóriaérték emiatt is hízlal, de jelentősen lassítja az anyagcserefolyamatokat is. Kivételt képez viszont a száraz fehér- vagy vörösbor: egy pohár bor serkenti az emésztést, és kiegyenlíti a vércukorszintet.(Néhány élelmiszer esetében külön is kiemelhető zsírégető hatás ismert, ilyen például az eper, a sárgabarack,bármely sovány tengeri halfajta, vagy éppen a friss petrezselyem; -ezek általában a zsírbontó hormonok működésének élénkítésévelhatnak.)A folyadékfogyasztás napi optimuma egyéni alkattól függően másfél-két liter (6-8 pohár) körül van, ezt a mennyiségetalkothatja ásványvíz, gyümölcslé, gyümölcstea vegyesen. A testmozgás végzésekorvesztett folyadékmennyiséget is idejében pótolni kell. Csak elegendő folyadékbevitele mellett működik megfelelően emésztésünk; továbbá igaz az is,hogy telítettség-érzetet okozva lényegében éhségünket szintén csökkenti.Étkezéseink napi rendjében ishasznosak lehetnek bizonyos változtatások, ugyanis lehetséges - és célszerűis - tudatosan igazodni szervezetünk anyagcserefolyamatainak természetesingadozásaihoz (reggel még kisebb az anyagcserefolyamataink intenzitása, napközbennagyobb aktivitás jellemző, míg azután estére ismét lelassulástapasztalható).Étkezzünk naponta minél többször (ideálisan napi három főétkezés, valamint tízórai és uzsonna), így egyenletesebb lesz szervezetünk energiaellátása, nem érezzük magunkat napközben kimerültnek, nem tör ránk farkaséhség, és általában is kedvezőbben alakul szervezetünkben a zsíranyagcsere.Lefekvés előtt három órával már semmit se együnk, mivel ekkorra újból alacsonyabb lesz anyagcserefolyamataink intenzitása, és így az ilyenkor fogyasztott kalória már leginkább zsírpárnáváalakul.A fentieket szem előtt tartva táplálkozásunkés energiafelhasználásunk lényegesen kiegyensúlyozottabbá válhat, ami többekközött segíthet testsúlyunkat az optimális szintre hozni, valamint ottmegtartani. Az ideális étrend és életmód követése ugyanakkor már magábanis jó erőnlétet biztosít, ami hozzájárul ahhoz, hogy megőrizhessük egészségünket,hogy mindenkor jól érezhessük magunkat a bőrünkben.- cp -
Könyvajánló: Bicikli Mitológia
Svetislav Basara:Feljegyzések a biciklistákról (regény)Egy kicsit olyan ez az egész (mármint ez a 'regény'), mintha foghúzás közben a talpunkat csiklandoznák. Ez persze lehetne jó is, meg rossz is...- mindenesetre a könyv egyhelyén például ezt olvashatjuk: "Édes fiam - mondta egyreggel apám -, az üldözési mániától csak úgy menekülhetsz, haparanoiás vagy. Ezen a világon mindenki mindenkit üldöz, és mind egyformánüldözik a prófétákat. Egy pillanatban azonban fel kell függesztened aparanoiádat, mégpedig abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy te, akit üldöznek,valójában nem is létezel. Abban a pillanatban megmenekülsz!" De ez még nem minden. Azért van itt másegyéb is. Hogy kerül például a képbe a biciklizés? Többek között így: "Tudod, az élet a velocipéden való karikázáshoz hasonló: suhansz önfeledten,és azon jár az eszed, mi vár rád, amikor majd célhoz érsz, hallgatod a madárdanát,aztán egyszerre meginogsz, minden megszakad, és abban a pillanatban félelemmeleltelve a földet látod arcodba vágódni..." Hát ez van. Meg sok minden más. Előszörpersze hajlunk a tévképzetre, hogy ez valami egyszerű kis regény lesz, csakhogy utóbb ráébredünk: egy kaotikus, ördögi agyszülemény (szigorúanjó értelemben véve!) kellős közepébe csöppentünk. És ez így van jól.Mire ki akarnánk szabadulni a regény világából, már egyáltalán nemvagyunk képesek letenni a könyvet. Hát így van ez. De miről is van szó?Voltaképp a Rózsakeresztes Evangéliumi Biciklisták Titkos Társaságáról. A Feljegyzések a biciklistákról - ez az egyedülálló és igen fontos kézikönyv - a legátfogóbbmunka a biciklizmus mozgalmáról, amely képet nyújt annak történetéről,tanításairól, misztikus rendszeréről, valamint egyes képviselőinek életművérőlis. Ez a forrásgyűjtemény olyan jelentős, meghatározó dokumentumokatfoglal magában, mint például Csúf Károly Királyságom története címűapokrif irata; Grosman majordómusz Az ördögi kétkerekű szerkezetek históriája című műve; Queensdale kapitány feljegyzései; vagy éppen Józef Kowalsky egybegyűjtött művei; de természetesen találhatunk szemelvényeket Sherlock Holmes vagy Sigmund Freud személyéhez kapcsolódóan is. A különleges dokumentumgyűjteményt a Nagy Tébolyda terveinek vázlatos bemutatása zárja; továbbá a mozgalom délkeleti csoportjának titkos tagnévsora egészíti ki.A mű figyelmes olvasója többek közöttválaszt kaphat olyan alapvető kérdésekre is, mint hogy: miként jelenik mega Szentháromság jelképe a kerékpár alakzatában; hogyan igazolható a nőilélek nemléte, sőt: a nő nemléte; hogyan válhatunk láthatatlanná; mit gondoljunk, amikor azt látjuk, hogy egyesek óraszerkezetek összezúzásával foglalatoskodnak; miért célszerű merényleteket utólagosan eltervezni; stb...Amennyiben tehát szokványos regényt keresnénk, nem igazán lehetne mit kezdeni ezzel a kis szöveggyűjteménnyel (lám, így bánt el a posztmodern a hagyományos regényformával); csakhogy semmi mást nem is kell vele kezdeni, mint egyszerűen kézbe venni, ésbelemenni a szerző által felkínált játékba, azaz (fikciós) dokumentumgyűjteményként olvasni ezt a kis könyvecskét.Hogy miből is lesz tulajdonképpen sikerkönyv, miért kezdenek el tömegek rajongással vegyes áhítattal csüngeniegy szerzőn, mindezt annyira lehetetlen kiszámítani; az viszont biztos, ebbőllehetne ilyen könyv. A közvélemény gyújtópontjába kerülve persze egyesektalán az utóbbi idők legnagyobb irodalmi blöffjének tartanák a Feljegyzéseket,mások viszont éppen az ezredvég új Orwelljének vagy Kafkájának kiáltanákki Basarát. De egyelőre sűrű csend.Megdöbbentő az is, mennyire kevéssé ismerjük szomszédaink irodalmát; ugyanakkor itt az is igaz, Basara könyvehozzánk vagy bárki máshoz éppúgy szólhat, mint az író szűkebb közönségéhez, a szerbséghez,- nekünk sem mond ugyanis kevesebbet, mivel bárkit képes megszólítani.Az persze, aki látta például a szinténszerb Dusan Makavejev Sweet Movie (1974) című könnyed anarchistakatasztrófafilmjét, vagy éppen találkozott a román születésű franciaEmil Cioran kedves, emberszerető kvázi-nihilista filozófiájával (lásd pl.: A bomlás kézikönyve (Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999.)), talánhamarabb megszokja a regény világszemléletét (ezt a tökéletesenszervezett, intézményesített káoszt), de különben sem telik bele sok idő,és már nem is tudnánk más képet elképzelni szép világunkról, mint a regénybelit.Azonban egy percig se feledjük, mindezcsak azért van, hogy végül a jó (a rossz arcát csak ideiglenesen magára öltve) győzedelmeskedjen a gonosz felett; hiszen kerékpáron mindenki elérheti amennyek országát: "...A szamár a bicikli paradigmája, ésismeretes, hogy a megváltó szamáron vonult be Jeruzsálembe..."Svetislav Basara: Feljegyzések a biciklistákról fordította: Bognár Antal József Attila Kör - OsirisVilágirodalmi SorozatBudapest, 2000.- cp -
Adria, a magyar tengerészek második bölcsője
Mare AdriaticumAz Adria napsütése örök emlék. Emlék olyan idők távolából, amikor még csak olvastam róla. Emlék abból az időből, amikor még csak álmodoztam róla. De nemcsak emlék, hanem egész életemre meghatározó élmény. Sokak könyvespolcán talán még ma is ott pihennek azok az ifjúsági regények, amelyeknek főhősei Daniló bácsi és a "Jadran" szkúner legénysége. Az enyémen ott vannak. Sokszor olvastam őket, de még ma is szívesen előveszem egy­két fejezet erejéig, hogy felidézzem gyermekkorom lelkes álmodozásait. Nem tudom biztosan, de valószínű, hogy ezek az álmodozások indítottak el a tengerész pálya felé.Elindítottak ezen az úton és végig is kísértek, minden ésszerű megfontolás vagy családi lebeszélés ellenére. Az álmodozások valóra váltak, kissé megfakultak a valóság kijózanító fényében, majd lassan emlékké szelídültek. Azóta sok ezer mérföldet hajóztam különféle teherhajókon és jachtokon szerte a világban, de az Adria még mindig a hazai vizeket jelenti nekem. Az olasz csizma sarkán, a Santa Maria di Leuca-fok világítótornya mindig azt jelezte: hazatértünk. Rumében, Triesztben vagy a Velence-környéki kicsiny kikötőkben gyakran rakodtunk a MAHART tengerjáró hajóival. Amióta a vashajókat lecseréltem a jóval kisebb, de barátságosabb vitorlás jachtokra, olyan csodás helyeket fedeztem fel az Isztrián vagy a dalmát partokon, amelyek azelőtt csak távoli díszletként vonultak el a távcsövem lencséje előtt.Az Adria napsütése azóta állandó élmény. Az adriai hullámok otthonosan fogadnak, a parti városkák utcáinak kövezetén meghitt hangulat árad. Kis rejtett öblökben dobunk horgonyt fürdőzni vagy ha akár a bóra heves széllökései ellen éjszakára védelmet keresünk. Sok arcát ismerem az Adriának. Napos délelőttökön friss szélben vidáman szaladó hajónk: mosolygó Adria; augusztusi hőségben bágyadtan csüngő vitorlák árnyékában védelmet keresünk a Nap elől: álmos Adria; hosszas veszteglés a szélcsöndben: undok Adria; friss szellő támad: jószívű Adria; percenként feltámadó és elhaló szellő: játékos Adria; a bóra ijesztő száguldása tépi a megriadt hullámok taraját: haragos Adria; esős, hideg tavaszi napokon hiába próbálunk a biztonságot nyújtó kikötőnk felé vitorlázni a heves szél által napok óta kergetett hegynyi hullámokkal szemben: kíméletlen Adria; a délnyugati vihar hazavisz, élvezzük a száguldást: kegyes Adria.A Magyarországhoz közel eső tengerpart, a sok történelmi emlék, régi magyar helységnevek, a K.u.K. hangulat, az ideális éghajlat sok magyar turistát és vitorlázót vonz ide tavasztól őszig. Az Isztriától Dubrovnikig tucatnyi helyen várják a vitorláskikötők, a maripák a hajósokat: Rovinj és Pula (Póla), Zadar (Zára), Biograd (Tengerfehérvár), Trogir és sok más kikötő. A maripák a biztonságot és a kényelmet jelentik. Mosdók és zuhanyzók, étterem, hálózati áram a partról, édesvíz csatlakozás a hajó tartályainak feltöltésére. A mai túrahajókon nyoma sincs már a vitorlás hőskor kemény tengerészvilágának. Nincsenek "koporsónak" becézett szűk hálóhelyeknek, nincs hordóban tárolt sózott marhahús, nincs poshadt ivóvíz... Ezek a hajók rendszerint nagyobbak, mint a balatoniak, a kétágyas kabinokban a kényelmes és tágas tér 6-10 utasnak ad helyet. A zuhannyal felszerelt toilette, a minden igényt kielégítő konyha és a kényelmes szalon teljes komfortot biztosít családoknak, baráti társaságoknak.Én is, mint sokan a Balatonon tettem meg a vízen járók első lépéseit, itt tanultam vitorlázni, megtanultam hát becsülni. Mégis azt mondom, a tenger más. Itt újra kell kezdeni a járni tanulást, újra kell megtanulni becsülni a Vizet. Kellő felkészülés vagy szakképzett kapitány nélkül kockázatos lehet vízre szállni.Nem csoda, hogy mind a mai napig bogarasnak tartják a szárazföldi emberek a tengerészeket: a biztonságos partot elhagyni, mi értelme? Ők nem tudják, mi az a hatalmas erő, ami a tengerre vonz. Az emberiség történelme azt bizonyítja, hajózás nélkül nincs fejlődés, nincs élet. Ismert a római mondás: "Navigare necesse est...", azaz: "Hajózni szükséges...", de a római mondás tovább is folytatódik: "...de élni nem!".Az adriai tengerpart rengeteg élményt kínál. Nem csak a természeti szépségekre, a kis kikötői kocsmákra, az új cimborákra gondolok. Ha valaki elolvassa Herczeg Ferenc magyar író adriai csatangolásairól szóló könyveit, vagy a neves tengerkutató, Dr. Leidenfrost Gvula útleírását, a "Keserű tenger"-t, amely Ő. H. "Najade'' hajóján tett Adria-kutató expedíciójának hű emlékező leírása, netán a "Kék Adriá"-t, olyan helyekre juthat e könyvek nyomán, amelyek egyébként esetleg elkerülnék a figyelmét. Így a kikapcsolódáson túl a szellemi felfrissülés teheti teljessé a vitorlástúrát. Hadd említsek néhányat ezek közül: a Mira Mare kastély Trieszt közelében, Pula, a valamikori kir. és cs. hadikikötő, Abbázia, a Monarchia fényes fürdőhelye vagy a Frangepánok vára a Buccari-öböl bejáratában.Az Adria mindig visszavár. Mindig a régi és mégis mindig tud újat mutatni. Igazán megismerni csak a hajósok tudják, bejárni az ezernyi szigetet, felfedezni rejtett öblöket. Az ismert helyeket nem lehet megunni, az ismeretlenek új kalandot ígérnek. A hullámokon csillogó napfény, a tengeri szellő sokat mesél annak, aki érti. document.write('');Mare Nostrum Még ma is gyakran látom feltűnni a horizonton a "Jadran" vitorláit, hogy aztán hamarosan ködbe vesszenek...Kép és szöveg: Horváth Csaba
Vitorlázás az édenkertben
Felfedezők nyomában: Seychelles-szigetekSeychelles! Sokáig nem tudtam, hogyan ejtik e szigetek nevét, csak annyit sejtettem, hogy francia terület lehet. Azt is tudtam, hogy az Indiai-óceánban, Madagaszkártól észak-észak-keletre fekszik a szigetcsoport, de a déli féltekén, ezért távol esik az Európából Távol-Keletre tartó kereskedelmi hajók útvonalától. Igy nem is láttam soha a szigeteket még távolról sem, pedig teherhajóval számtalanszor elhaladtunk mellette két-háromszáz mérföldnyire, mikor az erős nyári monszunszeleket kikerülve az Egyenlítő mentén hajóztunk keletre. A Távol-Kelet mesés hangulata, Japán, Kína, Thaiföld, Szingapúr és az Indonéz szigetvilág ámulatba ejtett, még akkor is, ha nem túristaként, hanem egy kereskedelmi hajó navigációs tisztjeként olyan helyeken is jártam, amelyek a túristákat talán kiábrándítanák.A Seychelles-szigetek így csak akkor kezdtek érdekelni, amikor a géphajtotta vashajókat lecseréltem a jóval kisebb, de kényelmesebb és barátságosabb vitorlásokra. A Földközi-tenger számos partját e vitorlások kapitányaként bejárva, a téli kényszerpihenők alatt a térképeken képzeletben utazgatva kötöttem ki először a Seychelles-szigeteken: ezeken az eddig homályba vesző partokon mostanában egyre élénkebben zajlik az élet, egyre többet lehet hallani és olvasni róluk.A neves brit újságíró, a BBC utazó riportere, Michael Palin egyik útikönyvében olvastam az alábbi sorokat: "Az utazásra sarkalló ellenállhatatlan belső kényszer ismert lelki állapot. Tudományos neve dromomania, és én örömmel állíthatom, hogy szenvedek tőle." Én is örömmel állíthatom, hogy szenvedek tőle. Így egy szép reggelen ismét úton voltam, s a repülőgép ablakán letekintve feltűntek Seychelles gránitszikláinak sötét tömbjei az alattunk békésen kéklő óceánban. A szigetek meglehetős kicsik, még a fősziget, Mahé tengertől elhódított keskeny korallpadon létesített repterén való landoláskor is az az ember érzése, hogy a tengerre száll le velünk a Jumbo.A repülőút nem rövid, valamelyik nagyobb európai légikikötőben át kell szállni, de megéri a fáradtságot. A légkondicionált gépről kiszállva megcsapja az embert az a semmihez sem hasonlítható illatos párás meleg, amit annyiszor élveztem a Távol-Kelet trópusi vizein hajózva. A látvány pedig lenyűgöző. Felhőkbe nyúló, dús trópusi vegetációval borított hegyek emelkednek a szigeten. A hegyoldalakat és csúcsokat sehol máshol nem látható gránitsziklák alkotják. Ezek a fantasztikus alakú sziklák végigkísérik az utazót a szigetcsoporton: főleg a tengerparti formák elképesztőek. The Seychelles Group - így nevezik a térképeken a Seychelles Bank-on ülő szigetek csoportját. Ez az óceáni terület ún. shelf-tenger: a víz mélysége szinte sehol sem haladja meg a 60-70 métert. Ezen a padon sorakoznak a szigetek csoportokba verődve, festői rendetlenségben szétszórva több ezer négyzetmérföldön. A helyi népesség nagy része az Inner Islands szigetein él, ez a csoport a túrizmus központja is. Mahé-n, a főszigeten szállnak le a nemzetközi légijáratok, itt van a főváros, Victoria (a köztársaság egyetlen városa és egyben a világ legkisebb fővárosa) és a szállodák zöme is ezen a szigeten található. A csoport többi szigete látótávolságon belül fekszik: Praslin, a második legnagyobb sziget, La Digue, Curieuse, Cousin és Cousine, Frégate, Il du Nord, Silhouette. Csupa francia név, nem nagyon áll rá az angolhoz szokott és a franciát nem ismerő nyelvem. A területet a franciák után az angolok is birtokolták, így szerencsémre mindenhol beszélik az angolt, a francia és a helyi hivatalos nyelv, a creol mellett. Roppant érdekes, hogy bár a franciák a XIX. század elején kiszorultak innen, a hagyományok, a földrajzi nevek és főleg a bennszülöttek nyelve megőrizte emléküket. A creol nyelv ugyanis nem más, mint az itt élő népek ősi nyelvjárásainak és a gyarmatosítók nyelvének pazar keveréke. A seychelloise nép az afrikai kontinensről, és Ázsia óceánparti népeitől ered. Feketebőrű négerek, arabok, indiaiak, sőt még kínaiak is keveredtek ezen a kicsiny földdarabon. Bőrük színe, hagyományaik és kultúrájuk egyedülállóan fejlődött, a francia hatás azonban mélyre gyökerezett: olyan a creol nyelv, ahogyan a hajdani néger rabszolgák elferdítették gazdáik szavait. -Bonzour! Sivouple Manmzel, ou kabab koz Kreol? -Wi! -Bonswar! -Orevwar! Kissé zavarba ejtő a látvány, a hangok és a trópusi levegő, az első benyomások. De a kikötőben megnyugszom. A parti kocsma teraszán ülve a lenyugvó napot figyelem, ahogy kerülgeti a trópusi gomolyfelhőket. Le sem kell hunynom a szemem és látom Capt. Lazare Picault hajóját, az "Elizabeth"-et, amint 1742-ben a "Charles" társaságában horgonyt vet az Anse Boileau-öbölben, hogy a mauritiusi kormányzó utasítására feltérképezze a névtelen szigeteket.Csak 14 évvel később nyerte el mai nevét a szigetcsoport, amikor egy újabb expedíció élén Capt. Corneille Nicholas Morphey érkezett ide. A névadó Vicomte Moreau de Seychelles, francia gazdasági miniszter, csak később angolosodott a név Seychelles-re. Hogy miért pont egy miniszterről nevezték el a szigetcsoportot az Indiai-óceán környékén, rejtély. Talán 1875-ben sem tudta már ezt az a hét európai telepes, akik 123 szolga társaságában első települését létrehozta a St. Anne-szigeten. Ők a mai hetvenezres helyi népesség ősei.Hamar otthon érzem magam. A helyi gyártású sör mellett elbeszélgetünk a flotta vezetőjével, miután a bérelt hajónkat átvettük. Először Alain beszél: elmondja a legfontosabb tudnivalókat és a térképeken végigjárjuk az útvonalat, amelyet a következő 10 napban vitorlásunk fedélzetén megteszünk. A 15 méteres OCEANIS 500 típusú hajó neve "Nosy Pearl", nyolc kényelemhez szokott európai számára tökéletes a komfort: páronként egy tágas kabin, saját zuhanyzóval és WC-vel. Enyém a kapitányi, vagy ahogy mi mondjuk, a skipper-kabin, ami jóval puritánabb, mint az utasoké, de a legjobb helyen van: a hajóorrban. Innen mindent látni és hallani. A hajó legkisebb rezdülését is érzem; megszoktam, ha vitorlázom, fél szemem, fél fülem még álmomban is a hajón tartom. Szükség is van az óvatosságra, hiszen minden éjjel horgonyoznunk kell, kikötők - európai, azaz inkább Földközi-tengeri értelemben vett jachtkikötők, ún. marinák - nincsenek a szigeteken. Igaz, hogy az éghajlat errefelé különösen ideális, a trópusi viharok, hurrikánok messze elkerülik a vidéket, és a monszunszél is igen megbízhatóan fúj. Csak egy-egy ritka zivatar idején élénkül fel a szél, ilyenkor beleremeg a hajó a széllökésekbe. De nem kell aggódnunk, a horgony jól tart a tengerfenék homokjában.A Mahé-i kikötő dokkjában számos vitorlás áll a hajónk mellett a pontonhoz kötve, köztük katamaránok is. Itt ideális a katamarán, azaz a kéttörzsű hajó: kis merülése megkönnyíti a korallzátonyok közelében a hajózást és a horgonyzást. A hölgyutasoknak pedig különösen kedvére való a széles fedélzet, nemkülönben a törzsek között kifeszített háló, ahol remekül lehet napozni ég és a tenger között lebegve. Megcsodáljuk az impozáns méretű vitorlásokat, de megállapítjuk, hogy a mi egytörzsű hajónkban sem fogunk csalódni. A csapatunk egy része tapasztalt vitorlázó, akik akkor élvezik igazán a vitorlázást ha a szélben bedőlve hasítja a hajó a hullámokat. Van is ebben az élvezetben részünk. A dél-keleti 25 csomós monszunszélben valósággal robogunk a vizen, míg Mahéról Praslinra érünk. Mahét az út végére tartogatjuk, most csábítanak a horizonton kéklő távolabbi szigetek. A távolság csekély, így röpke néhány órás remek vitorlázás után megérkezünk a Baie St. Anne öbölbe.A térkép sekély vizet jelez, de bátran behajózunk a már ott horgonyzó hajók irányába. A térkép nem hazudott, valóban alig van néhány láb víz a keel alatt; a hajam szála az égnek mered, ahogy a mélységmérő alig mutat 6-7 láb (2 m) vízmélységet. Pedig megszokhattuk volna már, hiszen a Balatonon szinte állandóan ilyen sekély vízben hajózunk. De itt szokatlan. Végül is horgonyt dobunk a többi hajó között. A homokban jól tart a horgony, bár élénk szél fúj.Az éjszakát, sőt a következő napot is itt töltjük. Vízre dobjuk a gumicsónakot - tréfásan csak guminőnek hívjuk, mert vitorlázás közben az orrfedélzeten felfordítva tároljuk és ilyenkor kényelmes rajta heverni. Itt száraz lábbal partra szállni nem lehet, de így romantikusabb is. Még este, amikor étterembe készülünk, sem zavar, hogy a sekély vízben gázolva kell a csónakot a homokos partra kihúzni. Persze időnként pórul jár az óvatlan és éhes hajós: egy alkalommal későn léptünk ki a vízbe, a partra futó hullámok keresztbe fordították a csónakot és tisztességesen eláztattak minket. Az első ösztönös megjegyzéseket hamarosan harsány nevetés váltotta fel. Senkit sem zavart, hogy mezítláb és kissé nedvesen ültünk be az étterem teraszára. A ragyogó barna bőrű pincér hölgy is mezítláb volt. Visszafelé, vidám és romantikus hangulatban már rutinosan vettük a partra kifutó hullámokat és eveztünk a csillogó gyémántokkal teleszórt trópusi ég alatt a hajóhoz. Ilyenkor még sokáig ülünk a fedélzeten és csodáljuk a csillagokat. A déli féltekén vagyunk, keressük a Dél Keresztjét, a CRUX csillagképet. November van, az Orion a fejünk fölött áll, de a Keresztet nem leljük sehol. Hosszas tanakodást követően jövök rá, hogy csak később fog felkelni. Így is lesz, csak hajnal előtt ragyog fel a dél-keleti horizont felett.Mindannyian koránkelők vagyunk. Az első napsugarakkal ébredünk, élvezzük a természet csendjét. A levegő kellemesen enyhe, de a tenger melegebb: 28-29°C. Ne gondolja senki, hogy meg fog főni benne! Sőt, ellenkezőleg, üdítően langyos a víz. A hajó körül hanyatt fekve lebegünk a vízben, így kortyolgatjuk reggeli kávénkat. A Nap rendkívül gyorsan kapaszkodik a Zenit felé, de -mint már említettem-, a szigetek éghajlata egyedülálló; a trópusi "hőség" itt nem nagyobb 30-31°C-nál, noha az Egyenlítő közelében vagyunk. Lágy tengeri szellő enyhíti a meleget.Végigjárjuk a reggeli piacot. Az indiai és kínai kereskedők boltjaiban mindent beszerezhetünk, európai és ausztrál élelmiszereket, új-zélandi gyümölcsöket, dél-afrikai bort és helyi sört. No meg az amerikai kólát. Kissé bántja a szemet a Coca Cola és a Pepsi reklám, de legalább McDonalds itt nincs. Még. Az árak tükrözik a helyi kormány gazdaságpolitikáját: az ország gazdasága a turizmusra épül. A piacon gyümölcs és fantasztikus színekben pompázó halak. A halászok a hajnali fogást kínálják. Papagájhal, vörös pettyes koralhal, bourzwa és még sorolhatnám. Eszembe jutnak az észak-afrikai arab piacok, ahol a hal- és húsárut a napra kiakasztva árulták a kufárok. Persze sűrű légyrajok lepték be a portékát. Amelyik áru az árnyékban állt, arra már azt mondták: "mélyhűtött". Nos, itt is ilyen "mélyhűtött" halat vehettünk, de légynek nyoma sem volt. Mégis, a mi kényes európai gyomrunknak csak akkor friss a friss hal, ha jég között áll. Reménytelenül kérdezzük a halászokat, hol szerezhetnénk itt egy marék jeget? Talán még a szót sem ismerik itt. A kereskedő azonban szótlanul intett, mi követtük. A piac mögötti udvarban kinyitott egy széles vasajtót, s láss csodát! A fészerben embernyi jéghegy állt, darált jégből. Nem lepődtünk volna meg jobban akkor sem, ha az emberünk azt mondja: "Szezám, tárulj"!Praslinon más csodákat is látni. Itt és csak itt terem a "coco de mer", a híres tengeri kókusz. Formája meglepő, mintha sziámi ikrek lennének, kókuszban. A dió tagadhatatlanul erotikus látvány, nem vicc, szabályos női csípőt formáz, egy kókuszrost pamaccsal ott, ahol annak lennie kell! A gyümölcs sehol máshol nem terem a Földön, csak itt, a Tiltott Gyümölcs Völgyében, a Vallée de Mai-ben (ami egyébként a Világörökség részét képezi). A völgy atmoszférája egy temploméhoz hasonítható. A hatalmas és sűrű kókuszpálmaerdő megdöbbentő csöndjét csak a trópusi madarak -köztük az egyedülálló fekete papagáj- röpte zavarja meg. A fák talán érzik is, hogy milyen különleges fontosságot tulajdonított nekik az ember évszázadokon át. A tengeri kókuszt csillagászati ára a hajdani nyugati és keleti uralkodóknak szánt legpompásabb és legritkább ajándékok sorába emelte.A fák közül a fiúk meghaladják a 15 méteres magasságot is. A legidősebb, 215 éves fa 32 méteres magasságával ritka kivétel (fantasztikus elképzelni, hogy az első telepesek jövetelekor sarjadt és végigélte a szigetek újkori történelmét). A pálmafiúk kicsiny sárga virágai egy vaskos és hosszúra nőtt, barna vesszőn virítanak. Tökéletes fallikus jelkép...; hogy irigykedhettek a hajdani tengerészek! A fiúk ráadásul hosszabb ideig is élnek, mint a nőpálmák, amelyek -vagy akik?- egy tucat diót nevelnek az ágaik tövében. A diók a 18-25 kg-ot is elérik. Nem csoda, hogy a nőpálma nem tud magasra nőni ezzel a teherrel, ráadásul némelykor az erős, viharos szelet is el kell viselnie, minthogy az összes pálmafaj közül a legnagyobb levelekkel rendelkezik.Igaz legenda szerint a tengeri kókuszpálmák viharos éjszakákon esnek szerelembe, de jaj annak, aki meglesi őket! A tudósok szerint ugyan a szél és az élénk színű gekkók a fiúpálmák beporzó ügynökei, de ez az állítás a tengeri kígyókban, hajókat összeroppantó óriás polipokban és kísértethajókban hívő igaz tengerészek számára teljesen hihetetlennek és valótlannak tűnik. A diókat aphrodisiacumként, azaz nemi vágyat fokozó szerként tartották sokáig számon, a szárított héját lereszelték és szerelmi bájitalként árulták. Ki ne hallott volna eddig a nux medica-ról?Praslint nem lehet úgy körbehajózni, hogy közben a környező szigeteket ne érintsük. La Digue olyan közel van, hogy alig bontunk vitorlát, már szedhetjük is le őket. A szigetek között járó schooner-ek mólója előtt horgonyzunk. A partról creol muzsika szól. Partra szállunk a korallzátony álta védett homokos parton. Néhány ház, templom és iskola, no meg a turisták pálmatetős bungallói állnak a kis kikötő közelében. A hotel teraszáról csodálják a vendégek a naplementét. Ki az éttermi asztalnál ül, ki a kis medencében hűsölve, a vízi bárpult előtt whiskyzik. Mi inkább elsétálunk az apály által nedvesen hagyott fövenyen az Anse Source D'Argent elképesztő formájú szikláihoz. A lemenő nap vörös fényében kisérteties, drámai fényben úsznak az erodált gránitsziklák. Lefekszünk a meleg sziklákra, amelyek bármely pillanatban ledőlni késznek látszanak, onnan figyeljük a déli égbolt előtünedező ismeretlen csillagait.Ezen a szigeten a helyiek kétkerekű ökrösszekéren közlekednek (az utazókat is örömmel felveszik), mi azonban bérelt kerékpáron járjuk be a partokat. Persze a biciklikre alkudni kell a kis néger cerberussal, de végül mindenki megelégedésére csapunk egymás tenyerébe. "Csak állítsák ide a bringákat, ha visszajöttek"- mondja a srác; nem fog minket megvárni, hisz délidőben ki dolgozik errefelé? Sajnos, nem lehet a szigetet teljesen körbekarikázni, mert a betonút egy távoli ponton meglepő hirtelenséggel elfogy a kerekek alól, de találunk árnyas kerülőutat a sziget belsején át. A kikötőtől délre találjuk a nemzeti parkok egyikét. Ez a park rejti az Emanuelle-filmek koloniál stílusú épületét, egy működő korpamalmot, ahol ökörhajtásos járgány által működtetett olajütőből csöpög a kókuszolaj, egy ősi hajóépítő üzemet, ahol a sajátos formájú helyi szkúnereket építik, kókusz- és vaníliaültetvényeket, teknősfarmot,... a többi látványosságra már nem is emlékszem, nagyon tűzött a nap.Praslin északi partjára tartunk. Nem tudunk azonban elmenni a Petite Soeur és a Grand Soeur mellett úgy, hogy legalább egy rövid víz alatti felfedező túrát ne tegyünk. Fenséges látvány a végtelen korall-kert, az ezer színben pompázó halak fogataga. Nem vagyok gyakorlott búvár, pattog a fülem néhány méter mélyen is. Most azonban nem ettől áll el a lélegzetem: egy óriásteknős úszik velem szemben. Lustán tempózik, miközben legalább olyan kíváncsisággal figyel engem, ahogyan én őt. Vajon mit gondolhat rólam, miközben a meglepetésből felocsúdva és levegő után kapkodva kapálózok a felszín felé?Újra Praslinon horgonyzunk, a Cote d'Or, azaz Aranypart és a St. Pierre-sziget között. Ennek a kis sziklaszigetnek a látképe talán a legismertebb, gyakran találkozni vele utazási irodák prospektusaiban. Az Aranypart végig finom fehér homokkal borított. Ehhez hasonló, majd' liszt finomságú korallhomokkal még sehol sem találkoztam. A parti fák mögött szolíd bungallók sorakoznak, de a mindenki számára nyitott parton mégsincsen tömeg. Másnap az Anse Lazio öböl felé tartunk, amely sokak véleménye szerint a legszebb partszakasz az egész vidéken. Szerintünk is az, sőt, a norvég turisták is osztják ezt a véleményt, akikkel az esti szellőben susogó pálmák alatt beszélgetek. Irigyelnek bennünket: mi minden este máshol alszunk, a hajónkkal kényünk-kedvünk szerint csatangolhatunk a szigetek között. Irigyelhetnek is, szabadok vagyunk, mint a szomszéd szigetek madarai. Százával fészkelnek az Aride-n, a Bird-island-on vagy Denis-en. Költési időben nem is lehet őket háborgatni, de nem is érdemes, a fülsüketítő ricsajuk elviselhetetlen.A Curieuse tengeri nemzeti parkban vagyunk. Áthajózunk a szomszédos Curieuse-szigetre, a Turtle-pond tengertől elrekesztett öblében természetes környezetben figyelhetjük az óriásteknősöket. "Ha itt lennének a kicsi gyerekeim, fölülhetnének a teknőcök páncéljára és pancsolhatnának a sekély parti vízben"-, mélázok a közeli emeletes faépület árnyas verandáján. Gyarmati hangulat árad a jó állapotban levő műemléképületen, amint a takamaka és kazuárfa ágai között beszűrődik a bágyadt napsugár. Ez az épület volt a doktor háza, amikor a közeli leprások kórházába ellátogatott. Megborzongok. Az ide bezárt betegek valószínűleg a reménytelenség érzésével élhették lassan fogyatkozó napjaikat ezen a csodálatos parton... Pedig mangó, banán, narancs, mandarin, kerbedef (ennek a gyümölcsnek talán nincs is magyar neve?) és kenyérfa nő a szigeten és sok más kisebb termény tartja el a néhány szigetlakót. Ők természetesen egészségesek és jól érzik itt magukat.A hajónkat Mahé felé kormányozzuk, repül az idő, vissza kell térnünk. Elvitorlázunk a Cousine és a Cousin ikersziget mellett. Miután a szigetet megvette a Világ Vadvédelmi Alapítvány (WWF), 1975-ben speciális madárvédelmi rezervátum lett belőle. A természetvédelem a túrizmus fejlesztése mellett elsőrendű szempont a kormány politikájában. Azonban nem csak ezt a szigetet adták magánkézbe, sok másikra is kitették a táblát: "PRIVATE". Ide jobbára csak a szigetecskén épített hotel vendégei léphetnek be; máshol szívesen látják az utazókat, főleg, ha a "belépti díjat" kifizették. Ilyen sziget a North Island (Il du Nord) is. Igaz, egy teremtett lélekkel nem találkoztunk az egész szigeten, néhány arra vetődött halászon és egy csapat delfinen, valamint az erdő mocsaraiban dagonyázó szarvasmarhákon kívül. Egyedül voltunk a szigeten! Teljesen egyedül a parti homokon, az erdőben háborítatlanul gyűjtögettük a súlyos kókuszdiókat, amelyeket megrázogatva, belül hivogatóan locsogott a hűs kókusztej. Rutinos tengerészeknél mindig van kés, így nem kellett sokat várni, hogy hozzájussunk a természet adta üdítőhöz. Főleg, mert nagyon szomjasak voltunk. A rutinos tengerészeket itt is megtréfálták a hullámok. A nyílt óceán felől érkező holthullámzás nagyobb bukóhullámokat görget ki a partra, mint máshol. Itt partra szállni vagy elindulni komolyabb feladat, nem is mindig sikerül. Egy alkalommal felborított minket a hullám, előbb mi értünk ki a partra, a csónak csak utánunk következett. A fejünkre.Hasonlóan magánsziget Mahé közelében a Moyenne. A tulajdonos Brendon Grimshaw, újságíró, akinek az "apja és barátja", Raymond Grimshow itt is van eltemetve. A szigethez számos legenda kötődik kalózokról, elásott kincsekről, barlangokról és szellemekről. Ezek a legendák természetesen mind igazak, mint ahogy igazak a közeli Silhouette-sziget folklórjában élő legendák a híres francia kalózról, Hodoul-ról, aki a sziklás hegyekben rejtett el mesés kincseket. A sziget egyébként a csoport harmadik legnagyobbika, 6-700 méteres csúcsaival; valóban impozáns látvány a tengerről. A kincsek után kutatni majdnem reménytelen, csak kókusz- és fahéjültetvényeket találunk. A vidék teljesen vad, csipkézett sziklák között vezet az ösvény a partról a hegyek közé. Ilyennek képzelhette Verne a "Rejtelmes sziget"-et.Sietnünk kellene, hogy Mahét is körbe tudjuk járni, de a szél eláll. Közeleg a monszunváltás ideje, amikor a szélirány dél-keletiről átvált észak-nyugatira. Decembertől már az eddigivel teljesen ellenkező szélirány lesz az uralkodó, de a szelek ura most még bizonytalankodik. A gyenge NW szél egészen április-májusig fúj, nem is korbácsolja fel a tengert. Májustól ismét a SE-monszun kerekedik felül, az Indiai-óceán és az irdatlan ázsiai kontinens örökös harcában éppen győzedelmes fél akarata szerint. Július-augusztusra az Óceán kimutatja a foga fehérjét, nekiereszti a szeleket. Ezek a szelek a végtelen vízen végigszáguldva és az Arab-tengerre érve komoly viharrá dagadnak és kellemetlen nagy hullámokat görgetnek maguk előtt. Annak idején, mikor a teherhajókkal jártunk erre nyáridőben, sokszor megszenvedtük ezeket a hullámokat. Attól kezdve, hogy Afrika szarvánál kiértünk a nyílt óceánra, amíg el nem értünk a Maldív-szigetekig, vagy a maláj partokig, nem tudtunk kimenni a fedélzetre, amit percenként söpörtek végig a hullámok. Itt azonban távolról sem viharos az idő, vitorlázásra, szörfözésre kiválóan alkalmas. Augusztusban tartják a nemzetközi szigetek-közötti szörfversenyt. A Mahé és Praslin közötti huszonöt tengeri mérföldes távot egy óra alatt befutják a szörfösök! A vitorlázó, amikor azt hiszi, hogy száguld a hajójával, lomha bálnának érzi magát, amint az aprócska vitorlák elrobognak mellette.Nem marad időnk a legnagyobb sziget körbehajózására. Meglátogatjuk Baie Beau Vallon-t, a népszerű, egyúttal nyaralóktól és túristáktól nyüzsgő partot. Gyorsan odébbállunk. Megkerülve a Pointe Matoopa fokot, gyenge szélben csak az Ile Thérése szigetig jutunk. A programunk a megszokott-megúnhatatlan: búvárkodás, sziget-felfedezés, kókuszbontás, napozás és hűsölés a parti fövenyen. Közben lopva megcsodáljuk a közelben időző bájos hölgytársaságot - a szemközti partról, a Berjaya Mahé Beach Hotel-ből jöttek, legalábbis a csónakjukon ez a név áll; itt rendezik hamarosan a Világ Szépségkirálynő választást. Távcsövön látni is a tengerparton épített hatalmas színpadot. A csinos sellők mégsem versenyzők, bár szerintünk azok lehetnének. Nem is tudjuk levenni a szemünket róluk, legalábbis nekem úgy tűnik, hogy férfitársaim is sűrűn pislognak feléjük. Most aztán csapdában vannak a rutinos tengerészek!Az utolsó napot börtönben töltjük. A Ste. Anne Tengeri Nemzeti Park-ban, nagy területű korallzátonyon egy nagyobb és több kisebb sziget ül, közöttük a már említett Ile Moyenne. Most az Ile Ronde kicsiny sziget mellett horgonyzunk. A legjobb snorkel hely a Parkban. Régen ez a sziget is lepratelep volt (hogy változnak az idők, akkor mindenki elvágyott innen, most meg hányan szeretnének idejönni), kórházzal, külön kis épülettel a gondozók számára, egy kicsiny kápolnával és börtönnel. Ebben a bötrönben ülünk, időközben bár lett belőle. Később átvonulunk a kápolnába, hogy utolsó perceinket itt töltsük el: a kápolna most a Chez Gaby étterem, melynek specialitása a nyárson sütött tonhalszelet helyi szósszal, sült padlizsán, friss saláták, hal és csirkeszeletek curry-vel, lencse különféle chutney-val (indiai eredetű, többféle gyümölcsből készült erősen fűszeres ízesítő, húsokhoz).Az utolsó délelőttöt Victorián töltjük. Vissza kell szokni a szárazföldi élethez, újra cipőben és ruhában járunk, kövezett utcán, szupermarketek, posta, boltok, múzeumok között, csak az arborétum fái és teknősei emlékeztetnek az elmúlt napokra.A mólón Alain, a jóképű francia fiatalember közelít fényes barna bőrű barátnőjével; ők adták át a hajót két hete, most is ők ellenőrzik, hogy mindent rendben adunk-e vissza. Ismerik a hajót, ők vitorláztak vele ide Franciaországból a nyáron.Sok mindent mesélnék még, de most és itt nem tudok mit mondani. Minden tengeri utam végeztével ugyanaz az érzés fog el, akár 10 hónapot, akár csak 10 napot töltöttem a hajón. Jó hazatérni, de a megszokott hajótól nehéz elválni. Nem véletlen, hogy idegen nyelvekben a "hajó" nőnemű főnév... Igaza volt Michael Palinnek, nem? document.write('Mare Nostrum');Hogyan is ejtik hát a Seychelles-szigetek nevét? Esténként a helyi angol nyelvű rádióadót hallgatom. Csönd van, csak játékos hullámocskák locsognak a hajó hasa alatt. A bársonyos hangú bemondónő elbűvölően ejti ki a nevet: Széjsölsz. De ennek a szónak a hangulatát már nem tudom leírni; ezt át kell élni.Kép és szöveg: Horváth Csaba
Belső út és sors a kártya lapjain
A tarotkártya szimbólumnyelveA tarotkártya (vagy: tarokk) eredetét homály fedi. Európán belül Itáliában tűnik fel először, ahova is egyesek szerint arab vagy perzsa, mások szerint cigány közvetítéssel jut el. Forrásának egyaránt tarthatjuk Egyiptom vagy Kína ősi civilizációját vagy éppen az indiai kultúrát.A kártyalapok ábráiban általában is feltűnő jelentésgazdag szimbólumok arról tanúskodnak, hogy azokat eredetileg egyáltalán nem,- vagy legalábbis nem kizárólag - játékra szánták. A tarot esetében például ismert a hagyományos nézet, melyszerint azt az egyiptomi Thot, a mágiát, a nyelveket és a számokat feltaláló isten alkotta meg: a kártya lapjaiban, mint egy könyvben rejtve el a világ titkait. India kultúrájával Visnu, az egyik hinduista főisten alakja kapcsolja össze a kártya szimbólumait; négykarú alakja hordozza azokat az alapvető jelképeket, amelyek a hagyományos tarotban is jelenvannak. Ebben az összefüggésben a kártya lapjai a belső megvilágosodás útját jelenítik meg, egyes lapjai ezen út egy-egy állomását adják meg. De a tarot számait és jelképeit olykor összefüggésbe hozták a kabbalával és számmisztikájával is, valamint még számos más jelképalkotó rendszerrel.A hagyományos tarotkártya valójában kétpaklit tartalmaz: a különböző figurákat, képeket felvonultató, huszonkétszámozott lapból álló Nagy Arkánumot (amelyet a következőkben részletesebbenáttekintünk); valamint a lényegében a francia játékkártyától alig különböző Kis Arkánumot. Eredetileg a két kártyacsomag egymástól függetlenlehetett, ám az azonos használat révén lapkészleteik egybeolvadtak. A tarota 15. század elejétől rohamosan terjedt Európa mind több országában: Itáliátkövetően spanyol, portugál és francia területen hódított, majd északabbrais eljutott; közben azonban az eredetileg titkos, okkultista tanok segédletekéntalkalmazott kártya játékká lett, amelyből viszont bonyolultsága miatt a Nagy Arkánum fokozatosan kiszorult, illetve önállósulva a kártyavetés eszközévé vált.Színes, változatos, igen sokrétűszimbolikájának köszönhetően valójában éppen a Nagy Arkánum alkot ténylegesenegy olyan, kártyán megjelenő szimbólumrendszert, amely világunk és azemberi természet rejtett összefüggéseit feltárni képes.A Nagy Arkánum a köztudatban úgy él,mint a jövőbe látás eszköze. Valójában a tarot nem csupán a jóslásbanlehet használója segítségére, hanem az önmegismerésben is; és nemfeledkezhetünk meg arról sem, hogy hagyományosan a kártya lapjainak igen átfogótudást tulajdonítottak a különböző okkultista tanok: olyan átfogó tudást,amely feltárja világunk egészét, és amely láthatóvá teszi a legtitkosabbkapcsolódásokat is.Kártyavetéskor a lapokat megkeverik, arccal lefelé sorokba rendezve leterítik, majd egyesével felfordítják, hogybelőlük előbb egyenként, majd a többi lappal összefüggésben kiolvassáka keresett jelentéseket, amelyeket azok a rajtuk szereplő jelképek összetett értelmezhetősége révén hordoznak magukon. Minden laphoz egy bizonyos jelentéskör társul, ha a lap fejjel lefelé bukkan fel a felfordításkor, jelentésköréneknegatív elemei jutnak hangsúlyhoz; a kártyák egymásmellettisége olymódonbefolyásol, hogy azok erősíthetik, vagy éppen semlegesíthetik egymást.Mielőtt végül ismertetnénk az egyeslapok jelentéseit, már csak egyetlen dologra kell felhívnunk a figyelmet.Amikor a kártyák a jövőre vonatkozó kérdéseinkre válaszolnak, csupán tanácsotadnak, és nem azt mondják el, mi fog ténylegesen is bekövetkezni.Semmi sem történik meg teljes bizonyossággal abból, amit a kártya kimond;ugyanígy azonban a negatívumokat sem baljóslatként kell fogadni, hanemegyszerűen csak figyelmeztetésként.0. A Bolondnem feltétlenül együgyű; éppen egybizonyos naiv bölcsesség birtokosa, ami időnként környezete fölé emeli;kirekesztett és kiváltságokat élvező egyszerre; áhítattal képes csodálnidolgokat, ugyanakkor elég merész ahhoz, hogy azok mélyére pillantson; nemterhelik előítéletek; mindig kész az újat befogadni gyakori értelmezés: be nemtervezett esemény; váratlan, új kezdet; ha kedvező körülmények adódnak,szerencsét is jelenthet fordított állásban: esztelenviselkedésI. A Máguslényegében az átváltoztatás, az átalakításművésze; személyiségünknek azon részét képezi, amely kezdeményezi a változtatásokat,ezek hiányában ugyanis valódi énünk örökre megvalósulás nélkülmaradna gyakori értelmezés: tervbe vett változás;önbizalom, akaraterő, kockázatvállalás fordított állásban: akaratgyengeség, élhetetlenségII. A Főpapnőa tudás, a bölcsesség női alkotója;titkos, rejtett tudás hordozója; befogadó alkat; a tudás férfi aspektusánakkiegészítője, kiegyensúlyozója gyakori értelmezés: ösztönös megérzés,teremtőkészség, titkok felfedése fordított állásban: érzelmilabilitás, az intuíció hiányaIII. A Császárnőaz erő női arculata; ugyanakkor a főpapnőmellett a nőiség másik megjelenése, amely az előbbivel ellentétben nemrejtélyes, hanem teljesen nyitott; a tudatosság és a fenntartó termékenységmegtestesítője, amely viszont csak férfi párjával együtt érvényesülhetigazán gyakori értelmezés: természeti erő,termékenység; gyarapodás, biztonság fordított állásban: elszegényedés,belső viszályIIII. A Császáraz erő, az uralkodás és a cselekvésarchetípusa; természetünk energikus, férfias elemeit képviseli, de itt isfontos az ellenkező nemű elemek jelenléte gyakori értelmezés: életerő,uralkodás, hatalom, önuralom fordított állásban: cselekvésképtelenség,hatalomvesztésV. A Pápaa szellemi erőként kifejeződésre jutóférfienergia; a tudás belsőbb, rejtettebb elemeivel szemben benne a külsőirányultság az inkább meghatározó; uralkodás a dolgok szellemi természetefelett gyakori értelmezés: bölcsesség, ihletettség, jó tanács fordított állásban: téves értesülés,rossz tanácsVI. A Válaszútez a lap gyakran két női alak által közrefogottifjút ábrázol, az egyik nő tiszta, ártatlan, míg a másik csábítóan érzéki,buja; nyilvánvaló, hogy választási helyzet alakul ki, ahol is tulajdonképpena szellemiség és az érzékiség elkülönülése kényszerít döntés elé gyakori értelmezés: vonzalom, társasviszony; közelgő választás fordított állásban: döntésképtelenség;felmerülő problémák egy kapcsolatbanVII. A Diadalszekérlendületes előrejutást, nagy lépésekkelmegtett utat jelenít meg; egy világot magunk mögött hagyunk, hogy egy másikbaérkezhessünk meg gyakori értelmezés: megérdemeltsiker, jutalom fordított állásban: önzés, előmenetelmások rovásáraVIII. Az Igazságkivétel nélkül női alakban jelenikmeg (a férfi alakjában testet öltő Erő párjaként), kezében mérleggel éskarddal; a mérleg segít az értékek felbecsülésében, kiegyensúlyozásában,míg a kard a szellem ébredését jelképezi gyakori értelmezés: egyezség; józanítélőképesség fordított állásban: igazságtalanság,viszály; elfogultságVIIII. A Remetea szellemi útkereséssel járó magányszimbóluma; alakja öreges, mivel ifjúkori törekvéseivel már végleg leszámolt;ugyanakkor birtokosa olyan ismereteknek, bölcsességeknek, amely csak a sok-soktapasztalattal rendelkezők sajátja; jelképezi az állhatatosságot is gyakori értelmezés: megfontoltság,nyugalom; olykor igény az egyedüllétre; önállóság, magabiztosság, tapasztaltság fordított állásban: önfejűség,önteltség; elszigetelődésX. A Szerencsekeréka folytonos mozgás, a forgandóság jelképe gyakori értelmezés: szerencse;lehetőség váltásra, változtatásra fordított állásban: egy szerencsésidőszakot rossz követXI. Az Erőgyakran oroszlánnal küzdő férfi alakjábanjelentkezik; jelentésében így a puszta fizikai erőn is győzedelmeskedő,magasabbrendű, halhatatlan szellemi erőt mutatja fel gyakori értelmezés: jól kiérdemeltgyőzelem; a megfelelő alkalom megragadása fordított állásban: vereség; behódolás;elszalasztott alkalomXII. Az Akasztott Emberezen a kártyalapon lábánál felfüggesztvelógó emberalak jelenik meg, akinek az arca mégis nyugodt; alakja az emberi törvényekelleni lázadozást jeleníti meg, ami viszont egyben azt is jelenti, hogyazokkal szemben inkább a természethez igazodna, a maga útjain járna; akereszténység számára a keresztfához kapcsolódó halál képe is, így áldozatosságotis megjelenít gyakori értelmezés: önfeláldozásjó ügyért; ösztönösség fordított állásban: hasztalan erőlködésXIII. A Halálnem a rettegett vég, hanem az örök körforgásszükséges eleme, a megújulás lehetőségének hordozója; a halál fordulópont:a szellemi világba való átjutás küszöbe gyakori értelmezés: gyökeres belsőváltozások; egy fennálló rossz vége fordított állásban: tehetetlenség,megrekedésXIIII. A Mértékletességaz akasztás és a halál megrázkódtatásaután a béke és a nyugalom képe következik; a test önző vágyaitólelszakadva éppen a mértékletesség segíthet hozzá a helyes megőrzéshez gyakori értelmezés: békesség;megfontoltság; mértéktartás, "arany középút" fordított állásban: kiegyensúlyozatlanéletvitel, mértéktelenségXV. Az Ördögalakja az alvilág jelképe, de magánaka képnek itt mégis a próbatétel a legfontosabb mozzanata; alkalmával mégerősebb önvizsgálatra kényszerülünk, ha át akarunk jutni ezen az akadályon gyakori értelmezés: kihívás fordított állásban: káros vágyakfeléledése, hataloméhség, birtoklásvágy előretöréseXVI. A Toronyaz összeomló torony a bukást követőpusztulást hivatott megjeleníteni; de egyben megújulás lehetőségét ishordozhatja gyakori értelmezés: váratlan kihívás;elfojtott érzelmek felszabadulása fordított állásban: egyensúlyvesztés;súlyos érzelmi válságXVII. A Csillaga megtisztulás utáni (az Ördög és aTorony utáni) újjászületés egy magasabb régióban, a lét magasabb szintjén gyakori értelmezés: tágulóhorizont és belső látókör; megújuló élet fordított állásban: szűklátókörűség; kishitűségXVIII. A Holdelsősorban női jelkép; belső lényegünkethivatott feltárni; figyelmeztet arra is, hogy az ellentétes erőket végleg kikell békítenünk; a belső megbékélés szimbóluma lehet gyakori értelmezés: ideje ösztönösmegérzéseinkre hagyatkoznunk; bíznunk kell önmagunkban fordított állásban: félelemmegszokott dolgok feladásától; rettegés az ismeretlentől; bátortalanságXVIIII. A Napa férfiasság alapszimbóluma; az ellentétek feloldódása révén megszülető egység fényét, erejét jeleníti meg; azonban a Nap is örök körforgást mutat, ezzel jelképezi azt, hogy az élet körforgása is örök gyakori értelmezés: siker; jelentős teljesítmény fordított állásban: látszatsiker; kétes eszközökkel elért sikerXX. Az Ítéletképén egy angyal harsonájába fúj, ésennek hangjára holtak kelnek ki sírjaikból; lehet ez a minden lelket megmentő egyéni feltámadás jelképe; de szimbolikusan megjelenítheti a közösség egészének megváltását is gyakori értelmezés: gyógyulás; újjászületés fordított állásban: méltó büntetés; elszalasztott alkalomXXI. A Világképében a teljesség legfőbb szimbólumajelenik meg; állapotában (mint végpontban) minden elem győzelmesen egyesül;felszabadultság, minden korlát leomlása jellemzi ezt az abszolút teret,melyben megszűnik a tudatlanság, és amelyben megvalósul a tökéletesszabadság gyakori értelmezés: beteljesedés; új utak fordított állásban: elégedetlenség;az újjal való szembenézés megtagadása.- cp -
Földanya gyermekei - Az észak-amerika indiánok törzsi vallásai
Az észak-amerikai indián őslakosság törzsi vallásaiAz Észak-Amerikát az európai hódítók beözönlése előtt egyenletesen és szinte teljesen benépesítő, és tulajdonképp a térségben kizárólagosan meghatározó indián népességigen gazdag és változatos kultúrával rendelkezett. Ezen belül ugyanakkor a törzsi tagolódás miatt több különböző hiedelemvilág alakult ki. E törzsi vallások mindegyike más és más helyi jegyekkel, jellegzetességekkel is rendelkezett, ám egy momentum valamennyi népcsoport közös sajátja volt: ez pedig a föld vallásos, mély tisztelete. Az ősi indián szemlélet szerint a földet az embernek becsülnie, tisztelnie kell: a föld táplál és menedéket nyújt, így az cselekszik helyesen, aki szoros közösségben, kölcsönösségben él együtt a földdel, nem pedig csak kihasználja, kizsákmányolja azt, mint ahogy azt felfogásukban az újonnan érkezett idegen telepesek tették.Az indián őslakosság eredeteFöldtörténeti kutatások alapján ma általánosan elfogadott, hogy i. e. 73000 és 45000, valamint 25000 és 14000 között a mai Bering-szoros helyén szárazföld volt, ami hídszerűen kötötte össze Ázsiát és Amerikát, és amely földhídon át érkezhettek Amerika első lakói Szibériából (kutatások szerint a Bering-szoros két oldalán a közös nyelvi és kulturális hagyományok napjainkig nyomon követhetők).E népcsoportok - amelyek jellemzően vadászó életmódot folytathattak - feltehetőleg állatcsordákat követve, a jégkorszak végén nyomultak be a kontinens területére. Az észak felől érkező újabb és újabb csoportok idővel magukba olvasztották, vagy mind lejjebb szorították a korábban érkezetteket, és ennek a több hullámban lezajlott népvándorlásnak köszönhetően népesült be végül Amerika egésze.Törzsi vallásokAlapvetően igen élénk képzelőerőről tanúskodó, sokszínű, változatos hiedelemvilág jellemzi az indián népesség egészét, ugyanakkor az egyes helyi érvényű jellegzetességek mellet néhány általánosabb motívum jelenléte e térségben szintén adott. Lényegbeli megegyezéseket találhatunk a kultuszok jellegét, tárgyait és gyakorlatait tekintve; a továbbiakban viszont a közös alapok a helyi viszonyoknak megfelelően módosultak.E téren befolyásoló erőként adódik az adott törzs sajátos életmódja (táplálékszerzés mikéntje, élettérkialakítása, stb.), továbbá társadalmi berendezkedésének fejlettségi foka, de például kereskedelmi vagy egyéb érintkezés révén szomszédos törzsek életvitelének egyes vonásai is hatást gyakorolhatnak egy népcsoport vallási életére és hiedelmeire sok más egyéb mellett.Az amerikai őslakosság világszemléletét, szokásrendjét, életmódját és tárgyi emlékeit kutató szakemberek -antropológusok, régészek, kultúrtörténészek és valláskutatók -tulajdonképpen éppen az egyedi és az általánosan meghatározó kulturális jegyek feltárásával járulnak hozzá a törzsi vallások megismeréséhez is, ezáltal ugyanakkor fény derülhet általában is a vallás mibenlétére.A természet szellemeinek tiszteleteNagy vonalakban elmondható, hogy a kontinens törzsi vallásaiban mindig központi szerephez jut a természet vallásos tisztelete, amely a föld és táj elmélyült szeretete mellett megnyilvánulhat állatok, növények és egyéb, a környezetben fellelt jelenségek kultikus tiszteletében egyaránt. Ehhez kapcsolódik a szellemvilágba vetett hit,amely magját képezi e vallásoknak. Ebben a világszemléletben minden jelenségnek a fizikai megjelenésen túl van szelleme, amely az alak megsemmisülésével is tovább létezik (halhatatlanság), és valójában a vallásos tisztelet, a kultusz ehhez kötődik. A szellemvilág és az emberek világa között egy kiválasztott személy, vagyis a sámán közvetít, aki főként gyógyítással, jövőbelátással szolgálja közösségét, de alakjának általában is központi szerepe van a rítusok gyakorlásakor, ugyanis ezek a szellemekkel kapcsolatos ősi élményeken alapulnak. Az adott törzs mítoszait, önmeghatározását és hovatartozás-tudatát is éppen egy-egy ilyen kultusz szolgáltatja.A kultuszt és gyakorlatát leginkább az élelemszerzés módja határozta meg. Az Észak-Amerika belső vidékein élő nomád, főként gyűjtögetéssel és vadászattal élelmet szerző csoportok vallásaiban például a gyakran mostoha, kiszámíthatatlan természeti körülmények a növények és az állatok tiszteletét hangsúlyozó világkép kialakulásához vezettek. Növények begyűjtésekor imádkoztak azok szellemeihez, valamint apró gyöngyöt temettek az egy-egy gyökér kitépésekor keletkezett lyukakba. Vadászatot követően a megölt állat egyes testrészeit eltemették, és közben imádkoztak annak szelleméhez, hogy kiengesztelődését elnyerve biztosítható legyen a következő vadászat sikere is. Gyakran a gyógyítás erejét szintén az állatok szellemeitől származtatták, de állatokról neveztek el csillagképeket, valamint a térség mitológiája is bővelkedik állatokra és növényekre utaló mozzanatokban: lényegében a világ teremtését, a természeti rend és az emberi szokásjog kialakulását mind-mind állatok régmúltbeli cselekedeteivel magyarázták.Másutt meg éppen a halászatot biztosító folyó, vagy tengerpart kultusza alakult ki, megint máshol pedig a termőföld hangsúlyos tisztelete, amennyiben az adott törzs életmódjában a földművelés volt a meghatározó.Rítus és megújulásIgen hasonló volt a szertartások éves rendje is. Mindenhol találhatunk az életút fordulópontjaihoz - születéshez, felserdüléshez, párválasztáshoz, öregséghez, halálhoz - kötődő rituális eseményeket, beavatási szertartásokat. Az előbbi szakrális események pedig még további (társadalmi, gazdasági, természeti természetmegújító, egyensúlyhelyreállító szerepű) elemekkel is kombinálódhattak.A szertartások lényege tulajdonképpen minden esetben az volt, hogy átjáró nyíljon az emberek és a szellemek világa között. Mivel az indiánok számára valójában a vallási tevékenységek a lét minden más terével szorosan összefonódva jelentek meg (hasonlóan a művészethez), nem is választható igazán szét egy adott mozzanat és az ahhoz kötődő vallásos rítus.Általánosan talán a különböző természeti elemekhez kapcsolódó szertartások lehettek a legmeghatározóbbak. Hangszerekkel kísért énekszó mellett (gyakran különböző állatmaszkokat viselő) táncosok a szellemek különféle cselekedeteit mutatták be, ezzel maguk is részesei lettek az adott ősi, mitikus eseménynek; egy-egy ilyen cselekmény újabb és újabb megjelenítésével tulajdonképpen folyamatosan megújították a fennálló világrendet, és biztosították az optimális egyensúly fenntartását, illetve visszaállítását, helyreállítását; végeredményében pedig ezen egyensúlyállapothoz kapcsolták a termékenységet, a vidék élelemgazdagságát, és az élet megszokott mederben való haladását, az életszakaszok megfelelően zajló, természetes menetét, amely szintén a szellemvilág segítségével, beavatási szertartások során valósult meg.Közösségépítő szokások a fejlettebb kultúrákbanA társadalmilag összetettebben szerveződő, bonyolultabban rétegződő (állandó lakhelyen letelepedett, épp ezért is kifinomultabb közösségi szokásokkal rendelkező) törzseknél jelentős szerephez jutottak azok az ünnepek, szertartások, amelyek különböző törzsi és családi kapcsolatokat, közösségi viszonyokat voltak hivatottak egyrészt kialakítani, másrészt fenntartani, erősíteni.Észak-Amerika északnyugati partvidékének népeinél volt például jellemző ilyen ünnep, amelyet ott ajándékosztó ünnepnek neveztek. Az eseménynek volt egy házigazdája, aki több közösségből is vendégeket hívott magához. Az összejövetelen étellel kínálta az egybegyűlteket, közben pedig ő maga bizonyos kiváltságokat élvezett: felvehette például ez alkalomból egy nem rég elhunyt hozzátartozója társadalmi címét, kiváltságát; mindez ünnepélyes formában került kinyilvánításra; az ünnep végén pedig ajándékokat is kaptak a vendégek a házigazdától, amit elfogadva kifejezték, hogy elismerik a házigazda jogait. Lényegileg ezzel a tanúskodással helyettesítettek minden közokiratot, az esemény szájhagyomány útján lett a közös emlékezet részévé.A hagyományozásEzekre a közösségekre legtöbbször nem volt jellemző az írásbeliség (eltekintve kevés képírásos kultúrától), így a vallásos mítoszoknak ugyanúgy nem maradhatott fenn írásos emléke, akár például a társadalmi-történelmi eseményeknek. A törzsi vallások nem rendelkeztek szent iratokkal; így viszont annál nagyobb jelentősége volt az élőszóban való hagyományozásnak. A törzs idősebb tagjai elénekelték, esetleg el is játszották az ősi mitológia történeteit a fiatalabbaknak. Ez azonban sokkal több volt egyszerű mesélésnél: egy-egy ilyen alkalommal jelenvalóvá vált az adott nép gondolatvilágának egésze; az átélhetőség révén a fiatalok ezekből a történetekből is sajátították el a közösségi élet helyes módját, fogásait, valamint a közösségi emlékezet meghatározó elemeit.A törzsi vallások válságaA "civilizált" hódítók beözönlésével, erőszakos térhódításával éppen a kulturális folytonosság szakadt meg az indiánok számára, idővel felbomlott a hagyományozás egykor generációk sokaságát átfogni képes láncolata is.Az indián törzsekben élők számára az élet minden területén radikális változások következtek el; a rohamosan növekvő tömegekben érkező telepesekkel egyre kevésbé vehették fel a versenyt az őslakók, akik lassan idegen szokások átvételére kényszerültek a túlélés érdekében. Előbb csak fokozatosan kisebb és kisebb területekre szorultak vissza, majd végül életterük rezervátumok apró pontjaira szűkült. A rezervátumokba kényszerülő indián közösségekben felbomlottak a hagyományos törzsi berendezkedések, megváltozott az életforma, ami viszont azt eredményezte, hogy értelmetlenné, vagy kifejezetten lehetetlenné vált már tovább is fenntartani a régi értékrendet és szokásokat, és ez aztán az ősi vallások fokozatos elhalásával is együtt járt.Mára már tulajdonképpen nem léteznek ősi észak-amerikai törzsi vallások, mert ha ugyan egyes szertartásokat életben is lehet tartani, ez még nem képes egy egész hitvilág helyreállítására; a kulturális érintetlenség állapota soha nem nyerhető vissza. Ugyanakkor az indián vallások példája is mutatja: akár csak a legkisebb nép hagyományos világa is az emberi kultúra egészének értékes részét képezi.- cp -
Ata Allah - Az Isten ajándéka (Teve ABC)
A tömjén-kereskedők több ezer éve szelídítették meg a tevét, és arra tanították őket, hogy a hosszú, kimerítő utat Dél-Arábia és a Közép-Kelet északi részei között megtegyék. Így lett a teve asivatagi lakosok számára nélkülözhetetlen - a szállítás, az árnyék, atej, a hús, a gyapjú és a bőr elsődleges forrása.A fejlett technológiával rendelkező Szaúd-Arábiában ma már a beduinoknak sem olyan létfontosságú a teve, mint régen. A szállításban már nem játszik fő szerepet, inkább fajtiszta versenyállatnak használják, és a múlt szentimentális jelképét látják benne. De Afrika és Ázsia sokrészén a tevék még mindig húzzák az igát, hajtják a vízimalmot és kietlen, járhatatlan utakon szállítják az embereket és az árut.Hogy megköszönjük mindazt, amivel az arab teve hozzájárult a sivatag népeinek életéhez és a sivatagi tájak történelméhez, összeállítottunk egy átfogó teveábécét ennek a csodálatos teremtménynek a jellegzetes tulajdonságairól, testfelépítéséről és viselkedéséről.Ata Allah, Az Isten ajándékaAta Allah, Isten ajándéka: A Camelus dromedarius beduin neve. Egypúpú tevének vagy arab dromedárnak is hívják.Bőre: Öthónapos korában a tevék mellkasán és térdhajlatain vastag bütyökszerű pontok tűnnek fel. Ezek a bőrszerű foltok segítségével tudja megtartani a saját testsúlyát, amikor térdel, pihen és felkel.Eledele: A tevék 5-7 napot is kibírnak étel és ital nélkül, és a testsúlyuknak a negyedét is elveszíthetik anélkül, hogy ez kihatással lenne a normális funkcióikra. A tevék kedvenc eledele a datolya, a fű és a különböző magok, mint amilyen a búza és a zab, de egy kietlen tájon, ahol kevés az eledel megeszi a tüskés bokrot is, vagy bármit, amit talál - csontokat, magokat, száraz leveleket, vagy még a gazdája sátrát is!Eredete: A tudósok szerint a mai teve ősei 40 millió évvel ezelőtt éltek Észak-Amerikában, és onnan az alaszkai föld-hídon keresztül átjutottak Ázsiába, majd végül Afrikába. Ázsiában alakult ki a két, ma is ismert fő tevefajta: a dromedár és a kétpúpú, rövidebb lábú bactri teve.Élettartam: A 13 hónapig tartó terhességi időszak után, általában egy, ritkán két teveborjú jön világra. A borjúk a születésük utáni pár órában már járni tudnak, de öt éves korig az anyjuk közelében maradnak. Egy teve átlagosan 40 évet él, bár a málhás tevéket 25 év munka után többet nem dolgoztatják.Farka: A teve kötélhez hasonlító farka hosszabb, mint 50 cm.Füle: A tevének kicsi a füle, de éles a hallása - még akkor is, ha mint a szamár vagy a vadászkutya néha nem reagál a parancsra! A füle szőrrel van benőve, hogy védje a fülkagylót a homoktól és a portól.Gyorsaság: A lépésben haladó teve normális gyorsasága 5 kph; a teherrel megrakott teve pedig átlagban 40km-t tesz meg naponta. A versenytevék akár 20 kph is elérnek.Húsa: A legjobb tevehúst a fiatal hím tevék adják. Az arab konyha egyik csemegéjének számít, és egyre népszerűbb a sivatagos tájakon, ahol nehéz bárányt, marhát vagy kecskét tartani. Bár a tevehús eléggé rágós, íze a marhahúsra hasonlít.Lábak: Az erős izomzatú, hosszú, vékony lábak lehetővé teszik, hogy a teve hosszú ideig nehéz terhet cipeljen. A tevék 450 kiló terhet bírnak el, de leginkább ez csak 150 kilót tesz ki. A hattól nyolc hónapos munkaidőszak után a tevének pihennie kell, hogy visszanyerje erejét.Magassága: A teljesen kifejlett, felnőtt teve 1, 85m magas a vállánál és 2,15 m magas a púpjánál.Orra: A teve orrnyílásait nagy, izmos orrlyukak védik, amelyeket akarata szerint tudja kinyitni és becsukni. Az orr megrándításával a teve hűti a beáradó levegőt, és így lerakódik a kilélegzett levegő nedvessége is.Patája: A teve mindegyik lábán széles, egyenes, bőrszerű párna és két köröm van. Amikor a talajra helyezi a lábát, a párnák kiszélesednek, és megakadályozzák, hogy a lábak a homokba süllyedjenek. Párhuzamos lépéseket tesz, először az egyik oldalon levő lábaival lép, majd a másikon levőkkel. Ezek a mozdulatok a himbálódzó csónakra emlékeztetnek, valószínűleg innen kapta a teve a "sivatagi hajó" becenevet.Púp: A népszerű hit ellenére a tevék nem tárolnak vizet a púpjukban. Ez valójában egy zsírszövet-halom, és ebből szívja az energiát az állat, amikor nehéz táplálékhoz jutni. Amikor a teve ezt a zsírszövetet használja, akkor a púp lagymatag lesz és összezsugorodik. Ha a teve túl sok zsiradékot használ, a kicsire zsugorodott púp lekonyul, és a teve oldalára hajlik. Egy kis táplálék és pár napos pihenés után a púp visszaáll eredeti helyzetébe.Súlya: Egy nagy teve akár 700 kilós is lehet.Szája: A tevének nagy szája és 34 éles foga van. Ezek segítségével képes még a goromba, tüskés bokrokat is megenni, anélkül, hogy megsértse a száját, de ha szükség van rá, kitűnő fegyver a ragadozók ellen. A teve rágás nélkül nyeli le a táplálékot, majd felöklendezi ezt a meg nem emésztett ételt, és kérődzve rágja meg.Szeme: A tevének nagy, szelíd, őzike-szeme van. A homok és por ellen a két sor hosszú, kunkori szempilla nyújt védelmet, még a vastag és sűrű szemöldök a szúrós sivatagi naptól védi a teve szemét.Színe: A tevék színe magába foglalja a barna minden színárnyalatát, a krémszínűtől egészen a feketéig.Szőre: Tavasszal minden teve lehullajtja a szőrét, ami őszig újra kinő. A teveszőr világszerte keresett cikk, mivel kiváló minőségű bundákat, ruhakeféket, festőecseteket, valamint hagyományos beduin szőnyegeket és sátrakat készítenek belőle. Egy teve kb. 2,25 kiló szőrt hullajt le egy alkalommal.Teje: Sokkal táplálóbb, mint a tehéntej. Kevesebb a zsír-, és laktóz tartalma, káliumból, vasból és C-vitaminból viszont több van benne. Leginkább frissen isszák, a nehéz és édes, meleg, habzó folyadékot fokozatosan kedvelték meg a nyugati palotában. A legtöbb szaúd-arábiai teve nőstény, és a tejnyereség miatt tartják őket nyájban.Természete: Leginkább kiszámíthatatlan. Csökönyös, nehezen kezelhető állatnak tartják, aki köpködni és rúgni is szokott. A valóságban azonban jó-természetűnek, türelmesnek és intelligensnek ismerik. A nehéz teherrel a hátán felálló teve hörgése inkább egy súlyemelő erőlködésére emlékeztet, nem pedig a munka elleni nemtetszésének a kifejezője.Test-hőmérséklete: A tevék nem lihegnek, és nagyon keveset izzadnak. Az emberi test izzadni kezd, amikor a kinti hőmérséklet 37 °C, az ember normál testhőmérséklete fölé emelkedik, a tevének viszont egy egyedülálló test-hőérzékelője van: 6ºC-ig képes fokozni teste ellenálló-képességét, mielőtt izzadni kezdene. Ennek segítségével őrzi meg testének folyadékállományát, és elkerüli a felesleges vízveszteséget. Egyik emlős sem képes erre. Mivel a teve testhőmérséklete általában alacsonyabb a levegő hőmérsékleténél, a pihenő tevék azzal is védekeznek a hőség ellen, hogy szorosan egymásnak támaszkodnak.Víz: A tevének nagyon kevés vízre van szüksége, ha a rendszeres tápláléka lédús. Annak ellenére, hogy a tevék a súlyos vízveszteséget is elviselik, egy nagy állat 100 liter folyadékot megiszik tíz perc alatt. Ez a folyadékmennyiség egy másik emlőst megölné, de a teve egyedi metabolizmusa lehetővé teszi, hogy a vizet elraktározza a vérkeringésében.A teve képességeit évezredeken keresztül feljegyezték, és helye az emberiség történetében biztosítva van. De mivel a technikaifejlődés előrehaladásával a tevék egyre kevesebbet járulnak hozzá asivatagi élethez, a jelen és jövő generációk felellősége, hogy ez a gyönyörűállat a jövő világának szívében is jelentős helyet foglaljon el.Fordította: Bokor Beatrix
Aranyláz
A gazdagág és hatalom szimbóluma az arany újra hódít a divatban. Az aranyláz minden olyantervező fantáziáját megmozgatja, aki szeret játszani a legértékesebb fénnyel, hogy ezzel is különleges hangulatot varázsoljon anők köré. Az arany-divatból a legkiemelkedőbb az aranyfényű metál bőr, mely felvéve - legyen az kabát, szoknya vagy nadrág - ellenállhatatlan,agresszív, erőteljes és frivol. A csábítás benne izgalmassá és értékessé válik,viselőjének energiáit és önbizalmát megduplázza, simulékonysága pedigerőteljessé tesz.A derékban szűkített viharkabátok a trend élén állnak, csakúgy mint a Top Gun napszemüvegek, melyeknek fémesentükröződő üvege harmonizál az arany ragyogásával. Az új 18 karátos trend fiatalos, megkockáztatnám a flörti szót is (ha már a trendi olyan felkapott), tehát csábos ésellenállhatatlan. Az arany mindkét irányvonalban hódít, elsődlegesen a 60-as évek Barbarella ruháiban - ha emlékszünk Jane Fonda alakítására a Barbarella c. sci-fi filmben, melyben az általa hordott fémes miniruhák divatot teremtettek - másodlagosan a hosszú hableány-estélyi ruhákban. Az arany pazar fénye megtörik a lurex anyagok mikroszálain, ezzel iselőtérbe helyezve a női pompát és ragyogást. Strassz, flitter és aranyfüst, minden ami magába foglalja a nap fényét,főszereplővé válik. Ajánlott azoknak, akik merészek és nem akarnak észrevétlenek maradni. Öltözzünk aranyba, a sminkünkön keresztül a legkisebb kiegészítőig!Mindjárt itt a Szilveszter...Alexa Naka
Az eszkimók hiedelemvilága
A hatalmas néptömegek mindennapjait meghatározó világvallások - mint például a kereszténység, az iszlám, vagy a buddhizmus - mellett számtalan törzsi vallás is jelen van világunkban. Ilyen vallási közösségeket a törzsi társadalmakban élő népcsoportok alkotnak, földrajzilag pedig bárhol találkozhatunk velük: Óceániától Szibériáig.A ma is létező törzsi vallások általában olyan kultúrákban játszanak fontos szerepet, ahol még jelenleg is a törzsi berendezkedés adja meg alapjaiban a társadalmi viszonyokat. Az ilyen népcsoportok sokszor még egészen a legutóbbi időkig sem rendelkeztek írásbeliséggel, életmódjukat pedig erősen a természettel való szoros együttélés alakítja. A közösséget körülölelő természeti környezet azonban ilyenkor nem csupán megélhetést nyújt, hanem oltalmazó otthont is.Bár az ilyen vallások nem rendelkeznek saját írásos forrásokkal, szent könyvekkel, iratokkal, ez még egyáltalán nem eredményezi azt, hogy ezeknek ne lenne mindenre kiterjedő, mindent magukban foglaló rendszerük, egységes világképük. Van továbbá saját fejlődéstörténetük: alakulásuk nyomon követhető. Végeredményében pedig azt is mondhatjuk, hogy velük foglalkozni azért is érdekes lehet a számunkra, mivel valójában ezek képezik az összes vallás eredetét, alapját; bennük az ember általános vallásos hiedelemvilága, vallási örökségünk egésze tárul fel.Az Észak-Amerika sarkvidéki területeit benépesítő eszkimó közösségek jó példát szolgáltatnak a törzsi berendezkedésű népcsoportokra. A főként (kajakos) tengeri halászó és vadászó életmódú eszkimók valójában több nyelvi csoportot alkotnak (inuitok, jupikok, aleutok, stb.), ám ezek közös eredetűek: a régészek feltételezése szerint kb. nyolc-tízezer évvel ezelőtt érkezhettek e területre azon a földhídon keresztül, amely akkor még a Bering-szoros helyén volt. Az egyes csoportok kultúrájukat és hiedelemvilágukat tekintve a széttagolódás ellenére is nagyon hasonló maradt.Világfelfogásuk szerint ugyanabban a fizikai térben két világ - látható és láthatatlan - található meg egyszerre, ezek pedig további szintekre tagolódnak. Az emberek világa és a szellemvilág között finom egyensúly áll fenn; ezt a rendet megbontva, vagyis a szellemeket megsértve viszont betegség, zord időjárás következett a halandóra - ezt elkerülendő a közösség minden tagjának el kellett sajátítania a helyes viselkedés elemeit.A két világ közti határvonal ugyanakkor olykor átjárhatóvá válik: születéskor, halál esetén, vagy a serdülőkor elérésével (beavatás) a legmeghatározóbb ez az átjárhatóság-élmény, az ilyen alkalmak rítusok révén valósulnak meg. Az emberek és a szellemek világa közti határ tehát nem egy pontosan meghatározott, merev vonal, hanem nagyon is képlékeny, állandóan változó és nyitott.Gyakran találkozhatunk az ilyen hiedelemvilágban élő közösségben sámánnal, azaz olyan személlyel, aki segítséget nyújthat a szertartásoknál, és aki különleges képességei által folyamatosan kapcsolatban van a szellemek világával. E sajátos tudásnakköszönhetően képes gyógyítani (mind testi, mind lelki és szellemi téren), természeti csapást elhárítani, - lényegében az emberek által esetlegesen megharagított szellemek kiengesztelését végzi el hozzáértés, a szellemekkel való kapcsolatfelvétel képessége révén.Hiedelmeikben fontos szerephez jut továbbá az az elem, hogy minden élő és élettelen dolognak lelket tulajdonítanak. Szemléletükben például az elejtett állat lelkét ki kell engesztelni, és meg kell nyerni a vadászatot követően (így biztosítva a következő vadászat sikerét is: úgy vélik, ha tiszteletteljesen bánnak az állatokkal, azok ismét megengedik majd, hogy elfogják őket). Elképzelésük szerint egy mitikus régmúltban minden állat képes volt emberi alakot ölteni, mára azonban az állatok elvesztették e képességüket, és csak bizonyos alkalmakkor válik láthatóvá szemükben az emberi arc alakjában megjelenő lélek. Ha a vadásznak része van ilyen megnyilatkozásban, akkor a következő ünnepi alkalomra a látomás alapján maszkot készít, és énekes, zenés kíséret mellett eltáncolja a találkozás élményét.A sámánok és a törzsek öregei vigyáznak az éves szertartási rend megtartására, amelyek több kisebb (helyi jelentőségű) ünnep mellett általában a következő jelentősebb közösségi eseményekből állnak: ajándékozó vagy kérő ünnep (faluközösségen belül ajándékokat cserélnek, megerősítendő a rokonsági kapcsolatokat); halottak ünnepe (biztosítja, hogy az elhunytaknak legyen elegendő élelmük, ruházatuka túlvilágon); fókák, illetve egyéb zsákmányállatok ünnepei (az állatok lelkének kiengesztelésére); szellemhívogató ünnep (a legínségesebb időszak szertartása, melyben a szellemektől sikeres vadászatokat kértek az elkövetkező esztendőre).A vallásos hiedelmek a mindennapi élet szerves részét alkotják: hiedelemvilág és életvitel valójában nem különül el egymástól, az egyes törzsi vallások elemei még ma is szorosan összefonódnaka mindennapok mozzanataival; a vallásos elképzelések hatásai megjelennek az élelemszerzésben, a kézművességben, a közösségi kapcsolatrendszerekben- azaz a mindennapok szokásaiban általában.Idővel természetesen már elkerülhetetlenné lett a külvilág némi behatása (egyes területeken például ideiglenes orosz befolyás hatására az ortodox vallás is megvetette a lábát), ám az ezzel való együttélés mellett is élő maradt az ősi, hagyományos hiedelemvilág, a néhol felvett kereszténység mellett is újra felélednek a törzsi vallások elemei.- cp -
Kiállítás: Brassai a Ludwig Múzeumban
"Célom, hogy újat és megkapót alkossak a banálisból és a megszokottból, hogy olyan szemszögből láttassam a hétköznapi életet, mintha a néző most először látná..."- vallotta Brassai, aki André Kertész mellett talán a legszélesebb körben ismert magyar származású fényképész, és akinek először 2000-ben láthatja Budapesten életmű-kiállítását az érdeklődő.Született: 1899, Brassó. Eredeti neve: Halász Gyula.Előbb Budapesten, majd Berlinben tanul, ezt követően laptudósítóként és karikaturistaként dolgozik, de már a kezdetektől képzőművészeti pályára készül. 1924-ben végleg Párizsba költözik, és - a már ott élő magyarok alkotta kolónia révén is - csakhamar bekapcsolódik a világváros eleven művészeti életébe.Voltaképp ekkor kezd el fényképezni:" ...felismertem, hogy a fényképezés korunk sajátos közlési eszköze - amikor ez 1930-ban tudatosodott bennem, egy csapásra fordulat állt be az életemben... "- írja életének erről az időszakáról. Művészi pályája lényegében tehát a harmincas évek Párizsában bontakozik ki; első fotóalbuma Éjszakai Párizs címmel jelenik meg, melyben a város éjszakai életének képeit - a mulatók, kávéházak, bordélyok világának pillanatait - örökíti meg, és amely igen nagysikert arat.Szintén a harmincas évek elején kerül kapcsolatba a szürrealizmus körével, és barátságot köt számos művésszel (A. Breton, S. Dali, P. Picasso), műtermeiket, alkotásaikat fotografálja; ugyanakkor önmagát elhatárolja a mozgalomtól: "...én nem akartam mást, mint megmutatni a valóságot, hiszen semmi sem szürreálisabb a valóságnál... "- fogalmazza meg egy alkalommal.A második világháborút is Párizsban vészeli át, közben újra rajzol; 1945 után színpadi díszleteket tervez, filmet rendez (Amíg lesznek állatok című alkotása Cannes-ban díjat nyer). Elismertségét ekkorra már számos díj, kitüntetés - köztük például a Francia Becsületrend - mutatja. Mindezek mellett már 1984-ben bekövetkezett haláláig is sorra jelennek meg kötetei, nyílnak meg kiállításai a világ sok országában.Budapesti tárlatán kiállított alkotásai több - általában jól elkülönülő - témakörre oszlanak és átölelik az életmű egészét.Láthatunk egyebek mellett korai (főként 1931 és 34 között készült) képeket Párizs és más városok nappali és éjszakai életéből. Olyan elkapott pillanatképek vagy portrék ezek, melyeken örömlányok, a korabeli alvilág alakjai ugyanúgy megjelennek, mint akár az egyszerű hétköznapok emberei. Itt jellemzi talán a legmarkánsabban képeit a játékos, néhol ironikus látásmód, amely mind a témaválasztásban és képkompozícióban, mind pedig a címadásban megmutatkozik. Ugyanakkor ezek a társadalmi érzékenység, valamint a humánum, a beleérzés, az empátia képei is egyben.Az ezt követő - Picasso hatását is mutató - alkotói korszakot (1934-35) a Transzmutációk című sorozat képviseli. Az itt megjelenő alkotások lényegében nonfiguratív, grafikai jellegű, igen dekoratív hatású képek, melyek fotográfiai kísérletezés révén kialakított sajátos technikai eljárás eredményeként születtek. Az alkotó már exponált negatívra dolgozott, és egyes motívumokat, részleteket kiemelve és formailag kibontva egészen újszerű alakzatokat hozott létre a fényképeken; a képzőművész Brassai számára ez maga volt a "formák tökéletes felszabadítása".A jelen kiállítás anyagából itt kiemelhetjük még azt a sorozatot, amely eredetileg Graffiti - A falnyelve címmel, nagy visszhangot keltve került kiállításra a New York-i Museumof Modern Artban a második világháborút követő időszakban. Képeinek e csoportját a még a 30-as években, párizsi falfirkákról, vésetekről készített, olykor erős felnagyításban megjelenő felvételek alkotják. Ezeken a legkülönfélébb motívumok találhatók meg, ami az alkotó számára szintén tudatos csoportosítást tett lehetővé, így például a következő témák, címszavak adódtak: "az ember születése", "maszkok és arcok "szerelem", "halál", "varázslat". Ezen ábrák, "múlékony és vad képek" megörökítését mindenekelőtt éppen azért tarthatta fontosnak, érdekesnek a művész, mert úgy vélte, hogy bennük az emberiség egyetemes gondolkodása ölt alakot. Meglátása szerint itt pontosan ugyanaz a világszemlélet és gondolkodásmód lép működésbe, amely a történelem előtti időktől fogva létrehozza és működteti az emberi jelképalkotást, a mítoszokat, és amely létrehozta az őskori barlangrajzokat is az írásjelek előzményeiként és az egyetemes képzelet talán legkorábbi lenyomataiként.Természetesen még sokáig válogathatnánk a Budavári Palota "A" épültében decemberben megnyílt kiállítás képei közül, de a személyes benyomást semmi sem helyettesítheti, így inkább azt ajánlhatjuk, látogassanak el Önök is a még január 21-ig megtekinthető tárlatra!Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti MúzeumBudavári Palota "A" épületI. ker., Szt. György tér 2.nyitva tartás: hétfő kivételével a hét minden napján 10 és 18 óra között- cp -
Tao - az út és erény
Tao - a kínai nyelvben azt jelenti: út; elvonatkoztatott értelemben a dolgok menetét, a világ kozmikus rendjét, a mindenséget átható őslelket, őserőt jelöli. A taoizmus vallási és filozófiai irányzat egyszerre, a kínai világszemléleti rendszer, az univerzizmus része, központi eleme.A népi hagyomány szerint a taoizmus alapítója Lao-ce kínai filozófus, akinek az i. e. 6. századra helyezik működését, valójában azonban személye történetileg nehezen azonosítható be. Számos legenda fűződik a kínai bölcshöz, akinek neve öreg mestert jelent: a hagyomány szerint Lao-ce egy Jangce-vidéki kis faluban született, méghozzá úgy, hogy anyja már 81 esztendős volt, amikor is egy napsugár teherbe ejtette, és ezután újabb 81 év telt el, amíg gyermeke a világra jött; Lao-ce egy ideig udvari levéltárnok volt Lojangban, az akkori fővárosban, majd élete vége felé egy fekete ökör hátán el akarta hagyni Kínát (alakját sokszor így ábrázolják), ám a határszoros parancsnoka feltartóztatta, felszólítván arra, hogy előbb írja le gondolatait a világról és az életről, - ennek a kívánságnak a teljesítéseként született meg a taoizmus alapvető műve, a Tao-tö-king ('Az Út és Erény könyve'); ezt követően a mester "nyugat barbárainak" kezdte hirdetni a taóról szóló tant.A taoista bölcseleti, világszemléleti rendszer megalapozása tehát a Tao-tö-kingben található, amelyet a hagyomány ugyan Lao-ce írásának tart, ám keletkezése igazából az i. e. 4. századnál korábbra nem tehető. A mű 81 - részben rímes - rövid szakaszból áll, amelyek változatos, kötetlen szerkezetűek, és misztikus elemekkel át- meg átszőve, aforisztikus formában, igen élénk költői képekkel, kifejező nyelven íródtak. A Tao-tö-king központi eleme a tan alapvető fogalmának, a taónak egy átfogó kifejtése, értelmezése. Itt a tao a mindenség alapját képező világtörvény, természettörvény jelentésében szerepel, a dolgoknak és a jelenségeknek időben örök és térben végtelen lényegét alkotja. A taoizmus tanítása szerint az egyén számára a helyes utat a taóval való összhang megtartása jelenti. Az emberi tevékenységek: a társadalmi rend, törvénykezés, államszervezet felállítása csak megzavarja a mindenség rendjét, törvényét, egyensúlyát; így a tanítás lényegében a közélettel, a kialakuló feudális osztályrendszerrel is szembeforduló, akár a lázadás támogatásáig is eljutó eszmerendszerré lett. A taoista nézeteket vallók számára tehát a világrendjébe való be nem avatkozás, a "nem cselekvés" (wu wei) a legalapvetőbb elv. A taoizmus elítéli az önző célok, önös érdekek követését, a haszonelvűséget, a háborúskodásokat, mások leigázását és eleve minden erőszakos cselekedetet; általában békés, szemlélődő, mértékletes magatartást tart ideálisnak, bölcsnek és követendőnek.Lao-ce filozófiai rendszerét még számos más tanító bővítette, fejlesztette tovább, majd az ilyenformán az i. e. 4-3. századra alapjaiban már kialakult irányzat az ősi népi kultuszok és samanisztikus hiedelmek elemeit magába olvasztva az időszámításunk kezdete körüli időre már vallási gyakorlattá is vált. (Így az eredetileg semmilyen személyes istenséget nem tartalmazó gondolatrendszerben idővel számos kisebb-nagyobb istenség, szentség - pl. Lao-ce - vallásos tisztelete is megjelent.) Az ily módon vallási gyakorlattal is rendelkező taoizmus vetélytársa lett a rövidesen Kínában szintén terjedni kezdő buddhizmusnak, amelynek mintájára maga is laza egyházszervezet kiépítésébe kezdett: papság alakult, szerzetesrendek születtek. Rendszeréhez számos korai "tudományos" gyakorlat - alkímia, orvoslás (akupunktúra, moxa) -, valamint meditáció, diéta, tornagyakorlatok rendszere is kapcsolódott.Az idővel vallássá lett taoista filozófia tehát külső hatásokat is befogadva a történelem során számos elemet tett a magáévá, így alkotva meg a kínai népesség máig meghatározó, sokszínű vallási és világszemléleti rendszerét.
Durban az emberarcú metropolisz
Délkeletnek haladva Durban felé az N3-as autópályán, egyre melegebb lesz a levegő, páratartalmát a kocsiból kinyújtott kézzel is lehet érezni. Johannesburgból indulva, amely1000 - 1700 m magasan fekszik, lemegyünk egészen a tengerszintre. A városhoz közelítve minden kilométerrel jobban lehet érezni az Indiai-óceán hatalmas vizének közelségét.Felbukkant Durban a hegyek közül, ezernyi fényével, mint hatalmas metropolisz világított. A központba vezető autópálya a kikötő mellett halad el. Darui állandó mozgásban vannak, terhektől megrakva éjjel nappal dolgoznak, pakolják a gigantikus hajók gyomrából ki-be a fogyni nem akaró rakományt. Már az éjszaka fényében érkeztünk, mégis nappali nyüzsgést, forgást tapasztalunk a város utcáin. A kikötő közelében lévő házakban gyakoriak a vörös lámpás kapuk, amelyekből az éjjeli pillangók indulnak útjukra, hogy aztán visszaszállva a falakkal elrejtsék az illékony boldogság perceit.Szinte minden helyet kihasználva, utcai árusok kínálgatják emléktárgyaikat az égbe törő felhőkarcolók tövében. Egyik-másik már ültében alszik -  nem is csoda, hiszen az idő éjfél körül jár -, de azonnal kinyitja szemét és kínálja portékáját, mivel mindenki potenciális vásárló lehet. Abrosz méretű leterített kendőiken megtalálható a jellegzetes afrikai maszkoktól a fogkrémig minden. India után ebben a városban a legnagyobb az indiai populáció, népességük 500 ezerre becsülhető a városban, és kb. 1 millió egész Dél-Afrikában.Színes, változatos élet tárul elénk, miközben a háttérből kihallatszik az Indiai-óceán monoton zúgása. Lementünk a mólóra, ahol a part folytatásaként stégeken lehet hosszan besétálni a víz fölé. Alattunk a fodrozódó hullámok robajlanak; sötét lévén, fehér csipkés tetejük megsokszorozza méretüket. A hűvösebb szél a hullámokkal együtt lépteinket is a part felé sodorja... A parton apró rákok szédítő sebességgel, kicsi lábaikat komikusan szedve indulnak két hullám között a táplálékért. Közvetlenül a homokos parton a horgászok jól irányzott dobással vágják be az ólomnehezék súlyától messzire röpülő horgot, aztán egymás mellett állva várják az ígéretes fogást. Ezen a helyen nem kell csendben maradniuk a víz óriás hullámai hangos moraj közepette találkoznak a szárazfölddel, ami elnyom minden emberi hangot.Éjjel az óceán mellett üldögélve, a szemlélő átérzi azt a kimeríthetetlen energiát, amely az idők végtelenségig ilyen erővel fog találkozni a parttal. Láttára elenyésznek a mindennapi gondok. A vágyott boldogságra mindenki rátalálhat, ha megáll az óceán pattján, és belehallgat, amit mond a robajlás. Ősi bölcsességek tapasztalatait adja át a víz, amelyeket önmagunkba fordulva lehet csak meghallani.Megnyugtató, hogy örök érvényű természeti erők vesznek körül bennünket, emberi léptékkel nem mérhetőek. Amikor ilyen állandósággal találkozom, minden hétköznapi dolog eltörpül. Tudom, azoknak is megvan a helyük, de sokszor több teret kapnak, mint amennyit megérdemelnek, és észrevétlen átalakítják az életünket...Korán reggel ébredtünk. Szállodánk ablakából látjuk az Indiai-óceán partját, és mivel az oldalsó szárnyban kaptunk szobát, lelátunk az utca forgatagára is. Olyan érzésem támadt, mintha egy hídon állnék, amely összeköt és elválaszt két világot. Jobbra az Indiai-óceán hullámzó kéksége baloldalon a civilizáció, az urbanizált társadalom kellékeivel. Nem vitás, melyiket választjuk.Férjemmel együtt azt hittük, az elsők között leszünk, amikor kisétálunk a mólóra, de már többen megelőztek bennünket. Sokan futnak a homokos parton, jógáznak, karateedzést tartanak, kutya kedvenceiket sétáltatják vagy mint mi, egyszerűen csak élvezik a gyaloglást. Fekete embercsapat fürdik a víz hullámaiban. Fiúk, lányok önfeledten vetetik bele magukat az óceánba. Vasárnap reggel van, ők itt töltik a hétvégét, valószínűleg délután indulnak vissza a falujukba, így minden percet kihasználnak a fürdésre. Sokaknál láttam műanyag kannákat, üdítős flakonokat. Ott sorakoznak megtöltve a ruháik mellett. Furdalt bennünket a kíváncsiság, mire használják ezeket? A mellettünk elhaladó két fiatal lánytól, akik szintén kannát cipeltek, férjem meg is kérdezte: - Mit csináltok ezekkel? Nos, a következő választ kaptuk; Összegyűjtjük az Indiai-óceán vizét, és hazavisszük a családnak. Anyánk, apánk talán soha nem láthatja meg az óceánt, de elmondhatja, hogy megfürdött benne.Sokáig nem tudtunk megszólalni ezek után, olyan tiszta, őszinte szeretet sugárzott szavaikból. Elképzeltem, ahogy a szülők lavórba öntik a vizet, és megfürdenek az Indiai-óceánban. Nem mulatságosnak éreztem, hanem meghatónak...Felhőkarcolók ékesítik a város magját fémes csillogással. A csupa ablak üvegpalotákon visszatükröződik a kék égbolt fehér gomolyagainak suhanása.A szállodák tövében, közvetlenül a patt mellett keleti stílusú parkok, virágzó és zöld kertek nyújtanak pihenési lehetőséget padokkal, pálmafákkal.Éjjel-nappal díjtalanul használható medencék sorakoznak közvetlenül a homokos part mellett, olyan bennük az úszás élménye, mintha a nyílt vízen szelnénk a habokat. Gyerekzsivajtól hangos a vízi világ. Szökőkutak között, hidakon sétálhatunk ebben a paradicsomban. Hátterében vidámpark kínál szórakozási lehetőséget. A libegőre felülve elrugaszkodhatunk a földtől, madártávlatból szemlélhetjük az eseményeket. Ebben a hőségben frissítően hatott a vízfelől érkező szél. Az emberek könnyű viseletben, lenge ruhában közlekednek. A part menti, több kilométer hosszú sétány kövezetén fiatalok gurulnak görkorcsolyán. Távolabb a gördeszkákkal nem mindig jönnek össze a bravúros ugrások úgy, ahogy megtervezték, de nevetéssel megoldódnak a dolgok.Láthatóan nagy figyelmet kap a közbiztonság, a rend őrei mindent megtesznek azért, hogy az ide látogató turista nyugalomban érezze magát. A rendőrök a sétáló körzetben kerékpárral közlekednek, bukósisakban, rövidnadrágos egyenruhában.Történelmi mérföldkövekElőször szokatlan a szemnek az épületek színes kavalkádja, múlt és jelen keveredése - vibrál, pezseg minden. Durban Dél-Afrika harmadik legnagyobb városa, nemcsak fő turistaközpont, hanem az ország legnagyobb kikötője is.Népessége mutatja legjobban nagyvárosias jellegét. Különösen rányomja bélyegét a városképre az indiai népcsoport jelenléte. Az 1860-as években érkeztek az első indiaiak, hogy Natal cukornádültetvényein dolgozzanak.Pillantsunk vissza még távolabbra a múltba, egészen az 1497-es esztendőig, amikor a híres portugál hajóskapitány, Vasco da Gama hajózott el a part mentén, éppen karácsony napján. E jeles ünnep tiszteletére a területnek a Terra do Natal ("A világra jövetel földje") nevet adta. Több fehér telepes próbált kikötni a parti vizeken, erről tanúskodik a sok zátonyra futott hajó Natal partjainál. A korai 19. században a fokföldi kereskedők hallottak egy új, zulu nemzet kialakulásáról, amelynek a hadakozó Shaka király lett a vezetője. Megpróbáltak kikötésre alkalmas területet. keresni, hogy felvegyék velük a kereskedelmi kapcsolatokat. Elkezdődött egy kikötésre alkalmas öböl felkutatása. Az egyik ilyen expedíció 1823-ban James King és Francis Farewell főhadnagyok vezetésével felhajózott egészen St. Lucia területére, majd szorosan a part mentén lefelé haladva az áramlattal, megtalálták a mai kikötő helyét és elnevezték NatalBaynek.Nagyon jól ismerték a dél-afrikai partokat, és tudták, hogy hajójuk könnyen fennakadhat egy fentről nem látható zátonyon, ami nagyon gyakori a partközeli vizekben. Úgy döntöttek, nem kockáztatják meg a kikötést, de mielőtt visszaindultak volna Cape Townba, hatalmas vihar kerekedett, és a szél átsegítette hajójukat a folyótorkolatnál felhalmozódott homokdűnék felett. Miután sikeresen partot értek, megállapították, hogy ha ki tudják mélyíteni az öblöt, akkor az alkalmassá válik a kikötésre. Így született meg Port Natal kikötőjének terve. 1824-ben Farewell visszatért Henry Finn társaságában, a Júlia és Antelope hajókkal, hogy lerakják egy új város alapjait.Első feladatuk volt, hogy a rettegett Shaka zulu királlyal felvegyék a kapcsolatot. A tárgyalások eredményeként megegyeztek egy 9000 hektáros terület használatáról az öböl körül, és beindult a kereskedelem, főleg állatbőrökkel és elefántagyarakkal. A telepesektől való félelmükben a zuluk erős sereget állomásoztattak nem messze az öböltől, amit uKangel' ama Nkengane névvel illettek, jelentése "Óvakodj a csavargóktól".A telepesek és a zuluk közötti viszony 1831-ben romlott meg, amikor Shaka király utódja, Dingane lerohanta a kereskedőtelepülést. Később ugyan békét kötöttek, de a telepesek úgy vélték, növelni kell létszámukat. 1835-re már harmincöt férfit számláltak. Ebben az évben kapta Port Natal a Durban nevet is. 1835. június 23-án Allen Gardiner misszionárius vezetésével tizenöt telepes úgy döntött, hogy kijelöli egy város alapjait. Nevét a fokföldi gyarmat akkori kormányzója, Sir Benjamin D'Urban után kapta. Azzal a nem titkolt szándékkal választották a névadó személyét, hogy a területet a fokföldi gyarmat befogadja, ám ez a terv meghiúsult. Az angol elutasítás bizonytalanságot okozott a kis település életében, de 1837-ben új remény csillant fel. A voortrekkerek kezdtek beszivárogni Fokföld területéről, és vezetőjük, Piet Retief 1837. október 20-án megegyezett Dingane-nal a terület jogairól, ami stabilizációt hozott a kis telepes csapat életébe. D'Urban területén az első telket 1837. október 21-én adták el. Az élet azonban nem volt nyugodt: Dingane 1838. február 6-án uMgungundlovuban legyilkoltatta Piet Retief vezetőt és küldöttségét, majd a zuluk megtámadták D'Urban telepeseit is. Közülük többen azután a közeli Salisbury szigetén talált menedéket, ahová a zulu harcosok nem tudták követni őket. Az állandó összetűzéseknek a Blood River-i csata vetett véget 1838. december 16-án, amikor a voortrekkerek megverték Dingane zulu harcosait.Az élet a viharos történelmi idők után lecsendesedett. 1839-ben kialakultak Durban területén az első utcák. Ekkoriban jött létre Pietermaritzburgban a voortrekkerek Natalia nevű köztársasága, amely 1840-re két új területtel bővült, Port Natallal és Weenennel. Durban mellett, Congellában is terjeszkedtek a voortrekkerek, és egyre több telket jelöltek ki, amit a durbani britek elnéztek, mert az esetleges zulu támadásoktól védettséget élveztek. Durban város első bírója Alexander Biggar volt, és a várost C. G. Cato irányította.Nagy Britannia nem nézte jó szemmel a város fejlődét, és 1842-ben úgy döntött, közbelép. Kis csapatot küldtek, hogy terjessze ki a brit uralmat a telepesekre. Ez persze nem ment ilyen egyszerűen; a legérdekesebb történetet kicsit később mondom el, Dick King szobra kapcsán. Mindenesetre röviddel ezután sok telepes elvándorolt a Drakensberg hegyei közé, és visszahúzódott a mai Free State tartomány területére.Natal 1844. május 31-én hivatalosan a fokföldi gyarmat része lett. A brit védelem hatására brit és külföldi telepesek kezdtek beáramlani Durban területére, s 1854. május 15-én, amikor lakossága elérte az 1200 főt, hivatalosan közigazgatási központtá nyilvánították a várost. Utcáin sétálva mais láthatjuk a belváros gyarmati stílusú épületeit.Durban első vasútvonala 1860-ban épült, a kikötőt és a Pointot, vagyis a kikötő  öble és a tenger közötti félszigetet kötötte össze 3 km hosszan. Hat évvel később meghosszabbították Umgenüg, ahonnan követ szállítottak a kikötőbe. A kocsikat Angliából hozták, Henry Jacob mozdonyvezető állította össze a szerelvényt. 1860. június 23-án megtartott avatóünnepsége után naponta három alkalommal közlekedett a kikötő és a Point között. Minden eshetőségre felkészülve egy csapat ökör állt készen arra az esetre, ha a vonat lerobbanna. Az első omnibuszjáratot 1870-ben állították a lakosság szolgálatába. 1902-ben a lóvontatású járatot villamos váltotta fel. A kor fejlődésével 1940-ben trolibusz, majd napjainkban dízel autóbusz szállítja a lakosságot.
A napfény birodalma, és az elveszett város
Sun City és Lost City Johannesburgból az 8512-es úton, a Hartbeespoort Dam felé haladva lehet eljutni a 180 km távolságra fekvő pihenő paradicsomba. Rátérve az R 512-es útra, minden elágazásnál táblák mutatják az utat Sun City felé.Az út első része változatos tájat ígér. Terhüktől roskadó narancsültetvények, virágzó, hatalmas bokrok szegélyezik az utat. Később hegységeken, kövek között halad az aszfaltos út. Félúton sík területhez érünk, ahol tswana települések bádogházai sorakoznak. Oda építik a házaikat, ahova akarják, nem szükséges az építési engedély. A környéken található anyagokat használják fel épületeikhez. Ebből a szempontból elég változatos ez az útszakasz is. Távolabb arany- és platinabányával találkozunk. Nem sokkal a megérkezés előtti hosszú egyenes szakaszon már látható a hegyoldalon magasodó Sun City adótornya; jelzi, hogy közel a cél, kis idő múlva megérkezünk.Sun City és The Lost City a volt Bophuthatswana bantusztán rejtekén, a Pilanesberg Nemzeti Park közvetlen határában épült. Földöntúli varázslatot ígér a 25 hektáros birodalom meglátogatása. A kövekből megépített, állatok domborműveivel díszített kapun átlépve már az út maga vezet bennünket. 2 km távolságra a bejárattól található Sun City, amely az első kaszinó- és üdülőközpont volt Dél-Afrikában. Történelmi mérföldkövek Létrehozója Sol Kerzner, 1964-ben, huszonkilenc évesen alkotta meg első ötcsillagos szállodáját az Indiai-óceán partján, Umhlanga Rocksnál, Beverly Hills néven. Ebben az időben jó üzleti érzékkel megáldott könyvelőként dolgozott a számok világában. A Durban mellett felépített hotellel alapította meg a Southern Sun Hotel csoport első tagját, amely napjainkra a Holiday Inn dél-afrikai láncolatát is magában foglalja. Ez tagja a nemzetközi Intercontinental szállodahálózatnak is. Kerzner erős, növekedni, terjeszkedni vágyó alkata kinőtte a Southern csoport méreteit. Részvényeit eladta, és ebből hozta létre a Sun International csoportot, amelynek az első, "alapító" hotelja a Sun City Hotel és Casino volt, amelyet 1980-ban nyitott meg. Napjainkra ez a szállodaláncolat a világ tíz legnagyobb méretű, legjobban jövedelmező szállodahálózata közé tartozik.A bevezető aszfaltúton haladva egyre többet mutat magából ez a birodalom. Körös-körül buja trópusi növényzet, virágzó bokrok, a szivárvány összes színében pompázó paradicsomi táj fogad bennünket. Fölöttünk az út mellett függő vasút köti össze a szállodákat; ha a látogató a Johannesburgból érkező, menetrend szerinti járattal érkezik, akkor a kaputól ezzel a vasúttal közlekedhet. Cabanas A birodalom első állomása a Cabanas háromcsillagos szálloda. Tarka libériás, afrikai boy fogadja a látogatót a bejáratnál. Modern stílusú épület, esztétikusan keverednek benne az afrikai motívumok díszítőjegyei korunk építészeti megoldásaival. Ovális aulájában található a recepció, innen kétoldalt, félkörívben, hosszú lépcső vezet a reggeliző-vacsorázó helyre. Reggel és este a szálloda vendégeit terülj-terülj asztalkám jellegű svédasztal várja. Bőséggel ehetünk a jobbnál jobb falatokból.Világos, márványborítású padlón járva gyönyörködhetünk a virágkompozíciókban. Aulájának teraszáról lenézve, látható a hatalmas pálmafák koronája, a harsogó madárvilág. Lefelé haladva a lépcsőn elérünk a pázsit melletti, kék vizű medencékhez. Partjaik mellett nyugágyak sorakoznak, amelyeken a nap szerelmesei barnulhatnak, napernyők védik az óvatosabbakat. Kör alakú, nádtetős bárokban lehet a szomjat oltani.Mezítláb sétáltam a selymes fűben. Átadtam magam a pihenésnek.Mélykék színű tó alkotja a természetes határt, ejtőernyőzni, jetskizni, motor csónakázni, vízisízni lehet rajta. Ez a vízsportok paradicsoma. A közepén fekvő kis sziget pálmafáin megszámlálhatatlan tömegű madár lármázik.Szürke, kecses, hosszú lábú piros csőrű madarak sétálnak peckesen a kertben. A Cabanas apartmanjai a kanyargós járda mellett találhatóak, szobáik minden igényt kielégítenek. Golf a napfény-városban Sun City nemzetközi hírű golfpályáját a világhírű Ciary Playcr tervezte. A hatalmas pálya zöld fűköntösével betakarja a környező dombokat, gyönyörű adottságai miatt sokan felkeresik. Minden évben rendeznek versenyeket, amelyeken a világ legjobbjai mérhetik össze tudásukat. Ezen a pályán játszott az ausztrál Greg Norman, a német Berhard Langer és a dél-afrikai Ernie Els. Fekete segítők hatalmas tartókban viszik az ütőket, segítenek a játékosoknak a cipelésben. Sun City Hotel és Casino A golfpálya ösvényén továbbsétálva látható a Sun City Hotel és Casino négycsillagos, több emeletnyi magas, szárnyas épülete. Teraszai előtt fákkal, bokrokkal övezve különböző mélységű és nagyságú úszómedence-csoportok találhatók.A belső előcsarnok közepén fent, a kupolához közel, dzsungelbárt építettek. Mindenütt az őserdő harsány színei dominálnak a csupa fa- és náddíszítés miatt. Karcsú nádszékekben és süppedős fotelekben kortyolhatjuk el italainkat, vízesés csobogással a háttérben.Vendéglők, bárok, kaszinók találhatók az alsó részben. Utcai ruhában is nyugodtan hódolhatunk a játék örömének.Itt kapott helyet a revüszínház is. Műsora nagyon látványos, amolyan Moulin Rouge-stílusban előadott történetek. Kiváló hangú énekesei mellett nagy tollas, kosztümös lányok táncolják végig az előadást, a férfiak külön örömére.Főbejárata mellett afrikai stílusú szökőkút található. Itt lehet jelentkezni szafaritúrára a Pilanesberg Nemzeti Parkba. Kora reggeli és délutáni indulással szervezik, de éjszakai szafárik is igényelhetők.Külön érdekesség a hőlégballonos-pezsgős panorámarepülés a Pilanesberg hegyvonulatai fölött.Madár távlatból, levegőből élvezhetjük táj szépségét. Cascades Hotel Az ötcsillagos Cascades Hotel távolabb elhelyezkedő, háromszög alakú épületét, Sun City Hotelt és a Casinót dzsungel övezi. Egzotikus világát keresztül-kasul felfedezhetjük. Trópusi fái között orchideák nyílnak. Zöld lombok között sejtelmesen átszűrődő fény tompítja le a színeket.Majmok ugrálnak az ágak között, éles hangú papagájok rikoltoznak. Tavain liliomok virulnak, flamingók, hattyúk és különböző egzotikus madarak sokasága élvezi az erdőt. Zuhataga felett kötélhíd vezet át a túlsó partra. Jacuzzi medence, pezsgőfürdő húzódik odalent a kövek rejtekében. Fövenyén pávák illegetik magukat, színes tollaikon a napfénye játszik.Fahíd ível át a dzsungel határát szegélyező tavon, amely bevezet a Cascades komplexum épületébe. Belső terét diszkrét elegancia jellemzi. Teraszáról az épülethez tartozó úszómedencékre lehet látni, amelyekbe a víz őskori állapotokat idéző barlangokból zúdul alá. A barlangteremben vendéglő nyújt étkezési lehetőséget, kiváló és változatos koktélkínálattal. Körülöttünk majomcsaládok ólálkodnak az áhított jobb falat reményében. Ottlétemkor meg örökíthettem egy fekete esküvőt, itt rendezték az esküvői ceremóniát. Legjobban a tarka ruhába öltöztetett gyereksereg tetszett, önfeledten adták át magukat az eseményeknek.Domboldalának zöld területén kialakított teniszpályáit bárki használhatja.A Cascades harmadik emeletéről lehet átmenni a kaszinók játék automatáinak világába. Varázslatos barlangcsarnokokon keresztül lábunk alatt megkövült láva folyam vezet, amely az elveszett város legendájára emlékeztet. Kövessük a fekete sávot a barlangrengetegben! Körös-körül éttermek, üzletek találhatók. Ezernyi változatos ízzel kápráztathatjuk el magukat. Hatalmas, több ezer ember befogadására alkalmas termében, a Super Bowlban koncerteket, szépségversenyeket rendeznek. Sikerült bejutnom a "Miss South Africa" impozáns versenyére, gyönyörű lányokat fotóztam az első sorból. Látványos, mozgalmas, táncos-zenés showműsor adta a verseny keretét. Kétfélék voltak a lányok: szépek és még szebbek. Ahogy illik, felszabadultan mosolygott a győztes. A meghatottság könnyeivel szemében, rálépett a karrier rögös útjára. Mindenesetre a lehetőség a sors által megadatott, hogy szépsége és kapcsolatai jóvoltából okosan felépítse jövőjét. Kívánom neki a legjobbakat! 500 ezer rand ajándék és készpénz járt az első díjjal, amely 17 millió forintnak megfelelő érték. Entertainment Centre Kipróbáltuk mi is az Entertainment Centre játékautomata- és szórakoztató központ karos pénznyelőit, de sajnos csak az élménnyel lettünk gazdagabbak. Szédületes arcokkal találkoztam, ahogy mindenről megfeledkezve húzgálták a gép karját, ott csillogott a vágy és a játék szenvedélye Fiatal és öreg vonásokon egyaránt.Mozgólépcső visz fel a The Lost Cityhez vezető átjáróhoz. Mielőtt kiléptem a hegyoldal mesebeli elefántdomborműves kapuján, a korlátról lenéztem a kaszinók világára. Fölöttünk a kupolában a csillagrendszer apró körtéi világítanak, jelezvén: kozmikus varázslat ez, határ a csillagos ég.Lost City mesebeli birodalmaAz elveszett város legendája szerint több ezer évvel ezelőtt valahonnan északról egy ismeretlen, idegen törzs vonult erre a helyre. Déli irányba vándoroltak, amikor rátaláltak egy gyönyörű, meseszép völgyre a vulkanikus hegy közepén. A törzs nagyon tehetséges, művelt volt, magas civilizációval rendelkezett, bőséggel használták a szellemi energiát.Tudásukat az égből és az állatvilágból merítették. Felépítettek egy várost, amelyhez fogható nem volt a földkerekségen. Hidakat, alagutakat, hullámmedencéket, fürdőhelyeket, arénákat, színházat építettek. Költők, dalnokok mind a város aranykorát és lakóit dicsőítették. Csodálatosan megmunkált arany- és ezüsttárgyak vették körül őket. Ismerték a fiatalító szerek keverésének titkát.A törzs növekedésével a város épületeit is mind tovább bővítették. Káprázatos, fenséges palota alkotta a város fénypontját, amelyet a királyi családnak építettek.Egy napon a föld megremegett, vészjósló csend honolt mindenütt, az állatok menedéket keresve szaladtak. A vulkán tűzhányója újra kitört, és a forró láva maga alá temette a várost. Elmenekült a törzs, soha többé nem látták és nem hallottak róluk. Az ismeretlenségből az ismeretlenség homályába távoztak.Dzsungel nőtt a város helyén amikor a láva kihűlt, és mindent betakart a modern emberiség szeme elől.A város elveszett.Sol Kerzner, az említett hotelmágnás álmodta újra ezt az elveszett várost, és keltette életre a legendát. Építészeket, iparművészeket, díszítőket, festőket, kertépítőket alkalmazott a világ minden tájáról. 1990. október 11-én kezdődött meg Lost City, az elveszett város építése. Hatalmas pompával vezették be a vállalkozást. A tervek gigantikus méreteit látva a sajtó kételkedett, hogy a 27 hektáros afrikai szavannából a világ legpazarabb luxusszállodáját és szabadidőközpontját fel lehet-e építeni 19 hónap alatt.Az építkezés méreteit tekintve említsük meg, mire vállalkoztak az építők. 2 millió 750 ezer m földet kellett megmozgatni, 5000 munkás dolgozott egy időben éjjel-nappal, és 850 ezer m betont használtak fel, ami elegendő lenne 600 három hálószobás ház megépítéséhez. Növényvilágát, fáit földlabdákkal együtt, hatalmas darukkal emelték végső helyükre. Mintegy 1 millió 600 ezer növényt és fát telepítettek a dzsungelbe és a környezetbe. Annyi festéket használtak el, hogy a fél világot végighúzhatnák vele az egyenlítő mentén.Az akkori áron 70 millió USA-dolláros szuper komplexumot 1992 áprilisában adták át, de a hivatalos megnyitó nagy csinnadrattával, világszenzációként 1992. december 1. volt. Kiléptem a hegyoldal mesebeli elefánt domborműves kapuján a játék center csillagos égboltja után, feltárult előttem The Lost City birodalma. Bridge of Time Rálépve az Idő Hídjára, Látjuk, hogy a Bridge of Time két oldalán élethű elefántok szobrai a felvigyázók. A híd átível a fantázia birodalmába. Jobb oldalon, a hegyoldalba ágyazva 18 méter hosszú és 8 méter magas leopárd őrzi hatalmas mancsával a barlang mélyén lángoló örök tüzet. Időközönként a híd megremeg, mintha földrengés készülne. Figyelmeztetően jelzi, hogy pillanatok alatt a földdel lehet egyenlő, amelyet most állandónak és öröknek érzünk. Monkey Spring Plaza Monumentális fakapun átlépve a Monkey Spring Plazáhox érkezünk, ahol mint ezer karú Síva isten trónolnak a majmok. Ujjaik között ömlik a víz zuhataga. Innen aztán igazán gyönyörű kilátás nyílik a Valley of Wavesre. Az ősemberek völgyében különböző meredekségű vízi csúszdák takarják be a hegyoldalt, több mint 200 méter hosszan. Alattunk a látogatók központja, amely régen a törzs gyülekezőhelyéül szolgált. Erdők, növények sokasága zöldell a csobogó zuhatagok mellett. Vízesések, medencék, egy eddig sehol sem volt kis világ. Lost City koronáján a briliáns a gyönyörű Palace, a palota. Lábamnál medence hullámzik, amelyet a hegyoldal táplál kék vizével. Méteres hullámait úszógumikra fekve lehet élvezni. Homokos partján afrikai stílusú napernyők alatt hűsölhetünk. Amphitheatre A palotához vezető út a kör alakú Amphitbeatre színház nézőterén vezet keresztül. Úgy építették meg, hogy az előadások szereplőit bármiféle hangosítás nélkül tökéletesen lehet hallani. Minden időt kiálló kövek visszhangozzák a valamikori előadásokat. Royal Baths Elhagyva a színház falait, a mozaikkal kirakott Royal Baths, a királyi fürdő vize hívogatja a látogatót feszített tükrével. Megszámlálhatatlan lépcsőfok vezet fel a Palace-hez, mint a hajdani maja templomok oldalán. Elephant Atrium Beérve a palotába, először az Elepbant Atriumot csodálhatjuk meg. Danie de Jager dél-afrikai szobrászművész több ezer tanulmányt készített az elefántokról, amíg megszületett Shawu elefánt bronzba öntött mozdulata. (Shawu eredeti agyara a Kruger Nemzeti Park fővárosában, Skukuza campben látható). Mozgalmas, látványos összhangban van itt minden. A Palace mintázata az egzotikus trópusi növények kőbe faragott mása. Alsó szintjén haladva elegáns üzleteket találunk.A Palace nem más, mint luxusszínvonalú, osztályon felüli szálloda. Csillagokkal nem is jelzik. 350 fényűző szobájában a berendezés minden darabja speciálisan megtervezett, egyedi alkotás. Afrikai jegyek uralják az egész palotát. Crystal Palace Összekötő folyosó vezet a Crystal Palace hatalmas csarnokába. Kiérve óriási tér fogadja a látogatót: boltíves, 7 méter magas ablakain a beszűrődő fény több ezer darabból álló, csiszolt kristálycsillár fürtjein játszik.Óriási szőnyegek hívják fel magukra a figyelmet egyedi mintájukkal, színükkel. Korunkban érdekességszámba megy, hogy minden tervet megsemmisítettek, nehogy bárki felhasználhassa mintázatukat.Asztalok helyezkednek el körben, esztétikusan terítve. Kellemes dallamokat játszik a zongorán egy fiatal művész.Közvetlenül a csillár fürtjei alatt négy elefántdíszítésű szökőkútból csobog a víz. Az oszlopokon körben az ősi kultúra faragott jegyei láthatók. Kinézve a teraszról a Palace medencéje látható. Rotunda Pár lépésnyire a Crystal csarnoktó( magas, sudár oszlopokon emelkedik a Palace előcsarnoka, a hat emelet magas Rotunda kupolája. Tetejét aprólékos, kézi festésű minták díszítik, 5000 órába telt, mire elkészült. Falain körben afrikai vadállatok faragott domborművei láthatók. Az oszlopok árnyékában zebracsíkos, királyi trónusokon lehet helyet foglalni. Mihelyt valaki ráül, máris e palota királyának érezheti magát. 1300 ember dolgozik a birodalomban, segíti a folyamatos kiszolgálást, a szórakozást; ebből 700 a Palace-ben, ami azt jelenti, hogy kétfős személyzet jut minden vendégre. Cheetah Fountain Kifelé haladva a palota bejáratán, nyitott előtérbe érkezünk, ahol a Cbeetah Fountaint csodálhatjuk meg. Két gepárd üldözőbe vesz egy impalacsapatot, s a támadás pillanatát öntötte bronzba Danie de Jager. Visszafelé az Idő Hídján A Palace Tornyait gigantikus méretű, faragott madarak és ugró impalák díszítik, majdhogynem megmozdulnak. Hetven méter magas tetejéről lepillantva a lábunk alatt terül el ez a semmihez sem hasonlítható, elképzelt világ. Megértettem: a fantázia korlázai többé nem léteznek, amit gondolatban elterveznek, az előbb-utóbb az anyagi világban is megvalósul.Lefelé sétáltam a palota lépcsőin, s közben magamba ittam ezt a seherezádés mesevilágot. Ahogyan leértem a lépcsők aljára, megcsodáltam a tóba alázúduló vízeséseket. Kacsák és hattyúk úszkáltak a víz tetején. Rózsaszínű, kecses flamingók álltak a köveken fél lábon, teljes biztonsággal. Megtévesztésig elhitették, hogy ők egylábú madarak. Tapsoltam, a hangot visszhangozták a kövek, és a flamingó "kétlábú" rajtot vett, felrepült. Hosszú szárnyait kitárva a nagy, rózsaszín madár méltóságteljesen köröket írt le, majd egy távolabbi sziklán landolt. Visszafelé haladva az Idő Hídján át, a nagy barlangon keresztül, látszott, hogy a vendéglőkben beindult az élet. Kicsit érdekes látványt nyújtottak az olasz pizzázóban a festői olasz ruhába bujtatott fekete fiúk, akik palettán hozták ki az ételt. Fantáziaoázis ez az afrikai szavanna közepén.Több alkalommal is jártam ebben a mesevilágban. Egy októberi nyári estén ismerőseinkkel sétáltunk vacsora után. Megnéztük a show-műsort, amely után teljesen feldobva, jókedvűen tartottunk lefelé a kivilágított felületükkel hívogatóan csillogó medencékhez. Ekkor láttuk meg a már előzőleg, délelőtt megcsodált világosszürke, karcsú darumadarat, fél lábon állt. Gondoltuk, esti álmát alussza. Szinte egyszerre merült fel bennünk a gondolat, hogy a lehető legközelebb menjünk hozzá. Kis csapatunk sorba állt, és úgy haladtunk mi is, akár egy nagy madár. Tévesszük meg, így nem tud bennünket felismerni! Kezünket szárnyakként kitártuk, lassú, hullámzó mozdulatokkal egyre közelebb értünk. A madár mozdulatlanul állt, akár egy szobor, mi pedig próbáltunk a lelkivilágával azonosulni, és lassított felvételként egyszerre mozogva haladtunk előre.Aztán amikor már-már karnyújtásnyira értünk hozzá, a madár villámgyorsan nekünk szegezte hosszú, enyhén hajlott csőrét. Fejét lehajtva, mint La Mancha lovagja indult felénk, szárnyait felemelve. Váratlan reakciójától a fizika törvényét első pillanatban meghazudtolva nem estünk hátra, pár másodpercig hadakoztunk ellene. Aztán mint a dominó, mindannyian hátradőltünk egymásra. Madarunk elviharzott mellettünk a bal oldalon. Hangos nevetés kísérte a történteket. Népes közönségünk a teraszról figyelte az eseményeket, hogy mi lesz a történet vége.