Kiállítás: Ékszerszínház
2001. február 02.

Mennyi minden kifejezhető egy jól megválasztott ékszerrel. Egy gyűrű, egy nyakék, vagy éppen egy karkötő sok mindent elárulhat mind viselőjéről, mind az adott ékszer tervezőjéről, elkészítőjéről. Az egyszerű, díszítő-megformáló célú kézműves hagyomány így - mind kifinomultabb technikai fogásokkal, eljárásokkal bővülve - önkifejezésre törekvő iparművészeti ággá lett. És e művészetnek ráadásul még az a sajátossága is megvan, hogy az elkészült műalkotást testünkön viselhetjük, magunkon hordhatjuk.

A különféle nemesfémeket és drágaköveket különlegességük és ritkaságuk miatt már ősidők óta igen megbecsülte bármely kultúra, bármely civilizáció embere. A nemesnek tekintett anyagokból készített ékszerek megannyi szerepet betölthettek a különböző ősi közösségekben: egy időben lehettek értéktárgyak és mágikus erőkkel bíró varázseszközök. Az ötvösművészetet ugyanakkor mindig is megkülönböztetett tisztelet övezte, mivel már a megmunkáló-tevékenység révén jelentős értéknövekedést eredményezett: az értékes anyagok a feldolgozás révén még értékesebbé válnak.

A modern ötvösség egyenes folytatása a hagyományos mesterségnek: ugyanis az iparművészeti igényű ékszerkészítésnél is azt tapasztalhatjuk, hogy az több egyszerű megmunkálásnál, mivel benne az ötvös ízlése, kézügyessége, esztétikai érzéke szintén megjelenik.

A VIII. kerületi Bárka Színházban nyílt meg január elején Magyar Dorottya ezüst ékszereinek fotókiállítása Ékszerszínház címmel. Az ékszertervező-művész alkotásait különleges formagazdagság, érzékeny anyagkezelés, valamint a különböző anyagok játékos, ötletes kombinálása jellemzi. Tárlatát még a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők.

Bárka Színház
1082
Budapest
Üllői út 82.

- cp -