Dialógus: festészet az ezredfordulón
2001. január 04.

kortárs hazai művészek képkiállítása a Műcsarnokban

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) és a Műcsarnok közös kiállítássorozat megszervezésével kívánt megnyilvánulási lehetőséget biztosítani a mai magyarországi alkotók lehető legszélesebb körének. E sorozat első eleme a kortárs hazai festészetet bemutató jelen tárlat, amely több mint száznegyven képzőművész egy-egy új alkotását vonultatja fel.

Szervezői szándék volt továbbá keresni a választ arra a kérdésre: "az ezredfordulón érvényesek-e a hagyományos technikai műfajok, milyen módosulások, változások történtek e téren a kilencvenes évek második felében".

Ezután azonban véget is ér minden, ami összefoglalóan megragadni engedné az itt kiállított képek csoportját: ugyanis bennük nagyjából semmi több közös nincsen. Az elrendezői alapkoncepción (vagyis hogy kortárs hazai festészeti alkotásokról van szó), valamint a fenti kérdésfeltevésen kívül semmi sincs, ami összefoghatná, egységesíthetné e képtömeg elemeit. Kisebb-nagyobb belemagyarázások nélkül sehogyan sem állíthatók fel egységes tendenciák, nincsenek irányzatok, nincs vezérfonál.

Ez persze - könnyen lehetséges - nem is cél; így tehát persze nem is lehet kiállításszervezői hibáról, még kevésbé a megjelenő alkotások fogyatékosságáról beszélni. Csupán arról van szó, hogy nem "dialógus" (amint azt a szervezők jelölték meg a tárlat címadásakor) jön létre az alkotások között, hanem valami sokszereplős szituáció, ami esetleg hangzavarral fenyeget. De ez megint csak nem az egyes alkotók hibája, hiszen ők persze külön utakon járnak, így aztán nehéz is lenne elvárni, hogy képeik egymásra feleljenek, vagy akárcsak keresztezzék egymást. Normális körülmények között ezek nem kerülhetnének egyazon időben ugyanarra a falra, kiszorítják egymást, az egyik kép szinte ordít a másikhoz képest, stb...

Különben - amennyiben nem keresünk valami összefüggés-rendszert a képek között - kifejezetten tartalmas élményben lehet részünk. Már alkotástechnikailag is igen változatos a kép: hagyományos olaj/vászon festményt éppúgy találunk, mint kollázst, vagy aktív nézői közreműködést igénylő alkotásokat. Hiperrealizmustól a minimalizmusig és tovább; olajfestménytől a kollázsig és tovább; ismert és kevésbé ismert művészek képei szépen egymás mellett. A megvalósult kiállítás-utópia: tökéletesen semleges térben képek egymás mellett akárhonnan, - mint egy leltár: "ez van".

Azért természetesen érdekes lehet és érdemes is ellátogatni a tárlatra, hiszen ilyen átfogó igényű körképet másutt nemigen kaphatunk a jelen idejű hazai festészetéről. A szervezők feltette kérdést meg mindenki válaszolja meg magának, ha épp szükségét látja! A még január közepéig megtekinthető festészeti tárlatot néhány nappal később grafika-, majd szoborkiállítás követi a Műcsarnokban.

Dialógus - festészet az ezredfordulón
Műcsarnok
Budapest
Dózsa György út 37.
(bejárat: a Hősök tere felől)

nyitva tartás: hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között

- cp -