Kiállítás: Brassai a Ludwig Múzeumban
2000. december 14.

"Célom, hogy újat és megkapót alkossak a banálisból és a megszokottból, hogy olyan szemszögből láttassam a hétköznapi életet, mintha a néző most először látná..."- vallotta Brassai, aki André Kertész mellett talán a legszélesebb körben ismert magyar származású fényképész, és akinek először 2000-ben láthatja Budapesten életmű-kiállítását az érdeklődő.

Született: 1899, Brassó. Eredeti neve: Halász Gyula.

Előbb Budapesten, majd Berlinben tanul, ezt követően laptudósítóként és karikaturistaként dolgozik, de már a kezdetektől képzőművészeti pályára készül. 1924-ben végleg Párizsba költözik, és - a már ott élő magyarok alkotta kolónia révén is - csakhamar bekapcsolódik a világváros eleven művészeti életébe.

Voltaképp ekkor kezd el fényképezni:" ...felismertem, hogy a fényképezés korunk sajátos közlési eszköze - amikor ez 1930-ban tudatosodott bennem, egy csapásra fordulat állt be az életemben... "- írja életének erről az időszakáról. Művészi pályája lényegében tehát a harmincas évek Párizsában bontakozik ki; első fotóalbuma Éjszakai Párizs címmel jelenik meg, melyben a város éjszakai életének képeit - a mulatók, kávéházak, bordélyok világának pillanatait - örökíti meg, és amely igen nagysikert arat.

Szintén a harmincas évek elején kerül kapcsolatba a szürrealizmus körével, és barátságot köt számos művésszel (A. Breton, S. Dali, P. Picasso), műtermeiket, alkotásaikat fotografálja; ugyanakkor önmagát elhatárolja a mozgalomtól: "...én nem akartam mást, mint megmutatni a valóságot, hiszen semmi sem szürreálisabb a valóságnál... "- fogalmazza meg egy alkalommal.

A második világháborút is Párizsban vészeli át, közben újra rajzol; 1945 után színpadi díszleteket tervez, filmet rendez (Amíg lesznek állatok című alkotása Cannes-ban díjat nyer). Elismertségét ekkorra már számos díj, kitüntetés - köztük például a Francia Becsületrend - mutatja. Mindezek mellett már 1984-ben bekövetkezett haláláig is sorra jelennek meg kötetei, nyílnak meg kiállításai a világ sok országában.

Budapesti tárlatán kiállított alkotásai több - általában jól elkülönülő - témakörre oszlanak és átölelik az életmű egészét.

Láthatunk egyebek mellett korai (főként 1931 és 34 között készült) képeket Párizs és más városok nappali és éjszakai életéből. Olyan elkapott pillanatképek vagy portrék ezek, melyeken örömlányok, a korabeli alvilág alakjai ugyanúgy megjelennek, mint akár az egyszerű hétköznapok emberei. Itt jellemzi talán a legmarkánsabban képeit a játékos, néhol ironikus látásmód, amely mind a témaválasztásban és képkompozícióban, mind pedig a címadásban megmutatkozik. Ugyanakkor ezek a társadalmi érzékenység, valamint a humánum, a beleérzés, az empátia képei is egyben.

Az ezt követő - Picasso hatását is mutató - alkotói korszakot (1934-35) a Transzmutációk című sorozat képviseli. Az itt megjelenő alkotások lényegében nonfiguratív, grafikai jellegű, igen dekoratív hatású képek, melyek fotográfiai kísérletezés révén kialakított sajátos technikai eljárás eredményeként születtek. Az alkotó már exponált negatívra dolgozott, és egyes motívumokat, részleteket kiemelve és formailag kibontva egészen újszerű alakzatokat hozott létre a fényképeken; a képzőművész Brassai számára ez maga volt a "formák tökéletes felszabadítása".

A jelen kiállítás anyagából itt kiemelhetjük még azt a sorozatot, amely eredetileg Graffiti - A falnyelve címmel, nagy visszhangot keltve került kiállításra a New York-i Museumof Modern Artban a második világháborút követő időszakban. Képeinek e csoportját a még a 30-as években, párizsi falfirkákról, vésetekről készített, olykor erős felnagyításban megjelenő felvételek alkotják. Ezeken a legkülönfélébb motívumok találhatók meg, ami az alkotó számára szintén tudatos csoportosítást tett lehetővé, így például a következő témák, címszavak adódtak: "az ember születése", "maszkok és arcok "szerelem", "halál", "varázslat". Ezen ábrák, "múlékony és vad képek" megörökítését mindenekelőtt éppen azért tarthatta fontosnak, érdekesnek a művész, mert úgy vélte, hogy bennük az emberiség egyetemes gondolkodása ölt alakot. Meglátása szerint itt pontosan ugyanaz a világszemlélet és gondolkodásmód lép működésbe, amely a történelem előtti időktől fogva létrehozza és működteti az emberi jelképalkotást, a mítoszokat, és amely létrehozta az őskori barlangrajzokat is az írásjelek előzményeiként és az egyetemes képzelet talán legkorábbi lenyomataiként.

Természetesen még sokáig válogathatnánk a Budavári Palota "A" épültében decemberben megnyílt kiállítás képei közül, de a személyes benyomást semmi sem helyettesítheti, így inkább azt ajánlhatjuk, látogassanak el Önök is a még január 21-ig megtekinthető tárlatra!

Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti Múzeum
Budavári Palota "A" épület
I. ker., Szt. György tér 2.

nyitva tartás: hétfő kivételével a hét minden napján 10 és 18 óra között

- cp -