Kiállítás: Fénnyel írott történelem - Másfél évszázad magyar történelme a Nemzeti Múzeum fotókiállításán
2001. február 23.

Nézek egy fényképet. Közben arra gondolok, hogy - éppen, mivel egy fényképet nézek - az, amit rajta ebben a pillanatban látok, valamikor valóság volt. Amit a dokumentumfotó megörökített, valamikor, valahol éppen úgy, éppen abban a formában létezett, ahogyan én azt most láthatom: éppen az, éppen akkor, éppen ott. Az, amit egy fénykép megmutat, egy adott pillanatban valóság volt; a valóság egy ténylegesen is létezett szelete, amely ugyanakkor ma már csak azon a fényképen szemlélhető és sehol másutt.

Valamilyen formában újra és újra megszületik ez a drámai felismerés, valahányszor csak dokumentum-értékű felvételekkel találkozunk. Régi fotográfiákat nézegetve rácsodálkozunk a múlt leghétköznapibb pillanataira, legegyszerűbb mozzanataira is.

Márpedig a Magyar Nemzeti Múzeumban február 2-án megnyílt fotókiállításon négyszáznál is több fénykép ad alkalmat erre a bizonyos rácsodálkozásra. A kiállítás dokumentumanyaga igen széles körből válogatva nyújt áttekintést a legutóbbi százötven év magyar történelméről. A körkép az 1800-as évek közepének dagerrotípiáitól egészen a közelmúlt pillanatképeiig terjed. Portrék és utcaképek; művészi öntudattal készített felvételek és / vagy sajtófotók; a politikai és kulturális közélet meghatározó személyiségei és a mindennapok egyszerű emberei - itt egymás mellett (akár ugyanazon tablón) jelennek meg a legkülönfélébb képek, témák...

Kossuth az Egyesült Államokban tett látogatása idején, vagy éppen Déry Tibor nem sokkal halála előtt; máshol meg: csoportkép nagypolgári családról, bérháztulajdonos portréja a századforduló tájáról, közkatona valamelyik világégés valamelyik frontján, majd egy sztahanovista '45 után, arcok '56-ból, sokkal később egy üzletkötő egy elegáns budapesti autószalonból, végül hajléktalanok ételosztáson. A lebombázott Budapest látképe, korábban meg éppen békés szobabelső; utcák és tárgyalótermek; 'kultúrbrigád' és tüntetők csoportja. Sajtófotók és haditudósítók pillanatképei, pusztán üzleti céllal készített portrék vagy éppen propagandaképek - és közöttük olykor felbukkan egy-egy művészi igényű felvétel (Eschertől Kornissig) is.

Míg az egyik kép felkavar, megrendít, a másik éppen megmosolyogtat: egymás mellé kerülhet megdöbbentően drámai és groteszk, különös és banális. Szabadon elmerülhetünk az árulkodó részletekben. Gondosan tanulmányozva a gyűjtemény képeit sok mindent tudhatunk meg elődeinkről - gesztusaikról, szokásaikról, mindennapjaikról, életmódjukról; azaz: általában véve az utóbbi másfél évszázad Magyarországáról, valamint azokról, akik benne éltek.

Minden szempontból sokszínű tehát a paletta; ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy az egyes képek közé - műfajtól és színvonaltól függetlenül - kitehető valamiféle egyenlőségjel, hiszen legyen bár az adott kép egy Ady-portré, vagy akár egy háborús felvétel: a fotográfiai tevékenység eredménye egyaránt egy-egy konkrét világ megörökítése, tanúsága, dokumentuma lesz.

A Nemzeti Múzeum Fénnyel írott történelem című fotókiállítása, amely az intézmény Történeti Fényképtárának gazdag gyűjteményéből válogatva jött létre, még április 29-éig tekinthető meg.

Magyar Nemzeti Múzeum
Budapest
VIII. kerület, Múzeum krt. 14-16.

nyitva tartás: hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között

- cp -