Tel.: 06 30 343 4343 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Magazin
További cikkek
Kamerun I.
Már az előkészületek sem tartoztak az egyszerű dolgok közé, de ezt tudtuk, hiszen nem sörözni szándékoztunk átugrani Szlovákiába. Először is felvettem a kapcsolatot Magyarország nigériai nagykövetével, akihez a Kamerunnal kapcsolatos ügyek is tartoznak. Ő kedvesen jó utat kívánt és felhívta a figyelmünket arra a kockázati tényezőre, miszerint a nigériai-kameruni határon az utóbbi időben több fegyveres konfliktus történt. Na, ezt jól figyelembe vettük és elkezdtünk vízumra vadászni. Európában csak Németországban és Oroszországban van kameruni nagykövetség. Ezen kívül működik még Bécsben egy konzulátus, de ez - nyilvánvaló borzasztóan szerteágazó diplomáciai teendői miatt - vízumkiadással nem foglalkozik. Felhívtuk a németországi nagykövetséget, ahol természetesen se a fogadó ország német, se a diplomácia angol nyelvén nem értettek. Végül franciául egyszer azt mondták, hogy nem adnak a határon vízumot, máskor pedig, hogy nyugodtan felvehetjük belépéskor. A biztos információ tudatában elindultunk.DOUALABrüsszelen keresztül mentünk a Sabena járatával. Az út alatt semmi érdemleges nem történt, viszont annál unalmasabb volt. (Ha már aludni nem tudok, miért kell pont A kis hableányt néznem?) Éjszaka értünk Doualába, ahol ennek ellenére kénytelenek voltunk felébredni. A gép légkondis részéből kilépve egyből megcsapott a meleg és az iszonyatos páratartalom. Mi pedig még téli cuccban. Gyors sztriptíz, és már állhattunk is be az útlevélvizsgálathoz, ami szintén elég sajátságos volt. Kis időnkbe beletellett, mire rájöttünk, hogy mindenkinek a neve kezdőbetűjével megjelölt sorba kell beállnia. Így szépen szétszakadtunk. Miután közöltük, hogy vízumot akarunk, egy tiszt elvezetett minket egy hivatali helység elé. Ott leültünk, ő pedig nyomtalanul eltűnt az útleveleinkkel és a fejenként 25 USD-os vízumdíjjal. Nnnnna, most itt ülünk egy a franciák által valószínűleg még a földtörténet előző korszakában épített pre-szocreál, afrikai reptéren útlevél nélkül és még a csomagjaink is kint keringenek valahol a szalagon, ha egyáltalán módjukban áll még keringeni. Mindenesetre megpróbáltuk magunkat nyugodtnak mutatni. Néhány pillantást vetettünk a velünk szemben ülő albínó négerre, hallgattuk egy kicsit a kameruni légitársaság valószínűleg részeg tisztjének énekét. Röpke egy óra alatt kész lett a vízum, de a megpróbáltatások még nem értek véget. Amint kijjebb értünk megrohantak a hordárok. Felkapkodták a hátizsákjainkat (hál'istennek megvoltak) és rohantak előre. Mi utánuk, utánunk pedig a többi helybéli, akik nyilván különböző színvonalas szolgáltatásaikat akarták nekünk felkínálni. Nem volt időnk meghallgatni őket. A hordárok egy taxihoz értek (nyilván ismerős), már nyílt is a csomagtartó, landoltak a h.zs.-k. Mi pedig pánikszerűen vetődtünk öten a fennmaradó négy helyre. A hordárok már tartották a markukat. A tízdolláros kérésüket sajnos nem tudtuk teljesíteni. Három dollárt kaptak. Kilőni persze nem tudtunk, mivel előttünk taxi hegyek gyülekeztek. Csaba ekkor kérdezte meg először Csekótól, hogy ugye a kézipoggyászában van a vadászkése. Persze, hogy nem. Hamarosan a szállodához értünk, amit a biztonság kedvéért még itthonról lefoglaltam a neten. Ha nem is olcsó, legalább az első éjszaka legyen helyünk. A taxis húszdolláros igényét nagy munkával ledolgoztuk tízre. Mindegy már, fáradtak vagyunk, idegesek. Irány a hotel.Bent nagyon kedvesen fogadtak, majd ugyanilyen kedvesen közölték, hogy az a 99 000 CFA bizony nem összköltségként értendő. Hoppá. Leültünk tanakodni. Ilyenkor kimenni a doualai éjszakába szállást keresni életveszélyes. A nagy tanakodást egy építő jellegű javaslattal szakította meg az egyik recepciós. Ötünknek két kétágyas szobát odaad szobánként 70 000 CFA-ért. Ezt már kénytelenek voltunk elfogadni. Majd holnap keresünk valami nekünk valót. Felmentünk a szobáinkba. Tiszták voltak, de egyszerűek. Gyorsan megittuk a Prisztavok otthonról hozott vodkáját és elájultunk.Másnap Csekó, Csaba és Prisztavok elindultak szállást keresni. Én addig - még mit sem sejtve a hamarosan bekövetkező pénzügyi helyzetünkre - a Mamas-szal elkezdtem sörözni. Néhány óra múlva visszaértek a többiek. Pakolás, van másik szállás. Gyalog csak néhány perc. Nem mondom, hogy az utcán nem keltett feltűnést öt hátizsákos, rövidnadrágos, világító bőrű emberke. De meg kell szoknunk, hogy itt most a bazári majmok szerepét játsszuk. Hát, a másik szállás, ami később központunkká vált, nem egy Hilton volt, viszont ötünknek csak 15 000 CFA-ba került. Valamit valamiért. Elrendezkedtünk, majd irány a város. Douala Kamerun legzűrösebb városa. Az óceán miatt elviselhetetlen páratartalom, szűrt napsütés, 1,5 millió ember. Káosz káosz hátán. Amikor bementünk telefonálni az egyik négycsillagos hotelba, kiderült, hogy itt csak fele, vagyis 35 000 CFA egy kétágyas szoba szemben a háromcsillagos Meridian-nel. Sebaj. Mostmár úgysem akarunk ilyen helyeken dekkolni. A városban különösebb látnivaló nincs. Kicsit lepukkant, viszont annál koszosabb. Tömeg és nyomor. Elhatároztuk, hogy minél hamarabb lelépünk innen. Még a Meridian-ben mondta az egyik recepciós, hogy tud egy kedvező autóbérlési lehetőséget. Le is beszéltük, hogy este átjön az ürge, akit a recepciós ismer. Meg is érkezett, az üzlet megköttetett. Másnap jön a kocsival, mi pedig pengetünk. Azért a tárgyalás közben egy-két gyors fotót készítettem az emberkéről. Hátha később jól jön, ha netalántán valaki a kocsi tisztázatlan eredetét vélné felfedezni, vagy más probléma adódna. Más dolgunk nem nagyon lévén az estét sörözgetéssel töltöttük.Következő nap. Iszonyatos a pára és a meleg. Rövid mászkálás. A kora délutáni órákban megjött a kocsi. Ettől kezdve indulhat a túra. Előtte viszont készpénzhez kell jutnunk, mert a pénzünk nagy részét kifizettük a kocsiért. Csekó és a Mamas a biztonság kedvéért pénzük nagy részét bankkártyán hozták ki, amiről még a vásárlást is letiltották, nehogy a leendő rabló urak nagy anyagi haszonra tehessenek szert. Tehát csak készpénzfelvételre alkalmas. Bankról bankra jártunk, de sehol sem volt automata, és nem is foglalkoztak kártyával. Nem baj, a reptéren lennie kell egy rohadt ATM-nek. Nincs hát! Pénzünk alig, van egy bankkártyánk, ami semmire sem jó. Én nem tiltottam le az enyémről a vásárlást, így azzal legalább az elitebb helyeken fizethetünk. Felmérve a helyzetünket én gyorsan hisztériás rohamot kaptam, közöltem, hogy azonnal módosíttatom a repjegyet, és hazajövök. Erről lebeszéltek. Autó van, a maradék pénzt valahogy beosztjuk, de a túrát meg kell csinálni. Valahogy majd csak lesz! Még délután megbeszéltük, hogy este átsétálunk a tőlünk két utcára lévő szállodába, mert ott lehet kártyával (a még működővel) fizetni a telefonálásért. Tudtuk, hogy éjszaka kifejezetten tilos Doualában kimenni az utcára, de hát ez csak két utca. Ráadásul velünk szemben a görög követség, tehát még valami diplomata negyed is. Baj nem lehet. Tévedtünk, de még mekkorát! Befordultunk az első utcába. Közvilágítás semmi. Így ugye nem igazán látszanak az ott jelenlévő feketék. Nemúgy mi. Pillanatok alatt láthatatlan női kezek ölelték át a nyakunkat, nagy hangzavar támadt. Egyik kéz az övtáskán, másik hátrafelé csapkodva öklözi a levegőt, vagy a mögöttünk állót, futólépés, majd rohanás. Csak megúsztuk. Visszafelé azért egy nagy kerülőt tettünk, csak kivilágított helyeken. Holnap itthagyjuk ezt a várost.LIMBEMásnap elbúcsúztunk a szállásadóinktól. Felsorakozott az egész regiment. Megszerettük őket, aranyosak voltak, és mindig előre behűtötték nekünk a sört. Jól jöttek a szóróajándékok, amik nagy részét Csekó szedte össze. (Persze ingyen.) Ilyen hasznos dolgok voltak köztük mint napelemes valutaváltógép, golfkés, csak hogy néhányat említsek. A helyiek viszont megőrültek értük. Hálánk jeléül kiosztottunk néhányat, aztán végre indulás!A várost körülvevő nyomortelepek riasztóak. Csupa bádogviskó, por, kosz, nyomor. Az emberek is mogorvábbak. Amikor megláttak egy fényképezőgépet, kis híja volt, hogy meg nem lincseltek. Ráadásul menekülőre sem lehet fogni a dolgot, mivel a kivezető utakon állandó a dugó. Prisztavok azért dugiban filmezett egy kicsit. Ahogy haladtunk, az utak meglepően jónak tűntek egészen addig, amíg egy hirtelen feltűnő, hatalmas lyuk miatt padlóféket nem kellett nyomni. Miután mindannyian lekászálódtunk a szélvédőről, már óvatosabbak voltunk. A kátyúkkal már csak a katonai ellenőrző pontok és az útdíjszedő helyek száma vette fel a versenyt. Mindenhol kedvesen egy szöges láncot húztak át az úton, amit egy laza csukló mozdulattal fel lehetett rántani. Emellett még meggyőző érv volt a megállás mellett a katonákon lógó géppisztolyok látványa is. Az útdíj nem volt vészes, annál kellemetlenebb a környékét elárasztó árusok hada. Mindenféle gyümölcsök, gyökerek és egy pálcikára felhúzott rablóhússzerű valami, amivel kapcsolatban később áldottuk a magasságost, hogy nem kóstoltuk meg. Mondjuk, ránézésre sem indította el az emberben a nyálelválasztást. A katonák normálisak voltak. Már messziről integettek, hogy menjünk tovább. Nyílván világítottunk a kocsiban. Ez lehetett annak is az oka, hogy a szembejövők mindig villogtak, dudáltak nekünk. Aranyosak ezek, na! Itt láttunk először egy srácot az út mellett haladni, aki, amikor meghallotta, hogy autó közeledik, hátra sem nézve felemelt a farkánál fogva egy méretes patkányt. Amikor másodszor láttuk ugyanezt, csak egy felnőtt férfi és két patkány felállásban, megértettük, mi lehetett az a hús az árusoknál. Csaba és Prisztavok azt mondták, hogy az út végén, ha már nem lesz gáz, hogy kórházba kell vonulni, ők bizony megkóstolják a jó kis patkányhúst. Egészségükre!Limbébe hamar megérkeztünk, hiszen csak 40-50 km-re van Doualától. Óceánparti kis halászfalu, a volt angol területek része. Szemben az óceánban sok kis sziget látszik a partról. Az első szálloda, ahol megálltunk közvetlenül a parton volt, saját strandrésszel. Nem is lett volna drága. Feltéve, ha van pénzünk. De sajnos így ötünkre a 25 000 CFA egy kicsit sok volt. Viszont elmondták, hogy van még egy szálláslehetőség, aminek ugyanaz a tulaja és olcsóbb. Ez is rendben volt. Kis szép, tiszta épület, körben tornáccal, szemben a hozzá tartozó kocsmával. Mindez ötünkre 15 000 CFA. Limbe egyébként helyes kis hely. A parton végig sorakoznak a halászok fatörzsből egyben kifaragott csónakjai. Nem messze van Kamerun legmagasabb pontja, a Mont Cameroun. Ez egy aktív tűzhányó, ami utoljára a 80-as években tört ki. El is határoztuk, hogy amint végigcsináltuk a túrát, visszajövünk ide néhány napra. Ráadásul itt található a 6 miles beach, ami alkalmat ad arra, hogy Csekó hódolhasson régi mániájának, a napon fetrengésnek. Igaz, ezen a napon nem sikerült megtalálnunk ezt a partszakaszt. Pedig 6 mérföld azért nem olyan kicsi. Itt kell megemlítenem gasztronómiai élményeinket is, ami végigkísért minket az úton. Miután kiderült, hogy a szegénység ugye relatív, napközben gyümölcsökkel kényeztettük el magunkat. Ezek fillérekbe kerültek, de persze még ebből is alkudtunk. Néhány banán, vagy egy avocadós kenyér megtette estig. Utána jött a közös, rituális főzés. Különböző otthonról hozott porleveseket kevertünk össze és feldúsítottuk egy kis smackivel, hogy valami szilárd is legyen benne. Ezt én még megfejeltem egy kiló borssal, hogy azért valami ízt is kapjon. Egész út alatt ilyen ínyenc módon éltünk, a végén persze mindenkinek olyan zöld volt a nyelve, mint egy frissen avatott futballpálya gyepe.folytatjuk...Forrás: MaxMix
Az egyik utolsó ősvadon
A kanadai Sziklás-hegységben már 1885-ben nemzeti parkot alapítottak, s ezt nemsokára követte a többi. Az összefüggő, összesen több mint 20 ezer négyzetkilométeres térség igazi ősrengeteg. E parkokat az ember tevékenységével megalakulásuk óta nem háborgatta: területükön nem létesített ipart, nem folytatott erdőgazdálkodást és nem vadászott. A Jasper, az Yoho, a Banff és a Kootenay Nemzeti Parkot az UNESCO 1985-ben a Világörökség részévé nyilvánította.A kanadai Sziklás-hegység legmagasabb csúcsa a 3954 méter magas Mount Robson, de a hegység gerincét és egyúttal a földrész vízválasztóját alkotó fő vonulat csúcsai mind jócskán 3000 méter fölé emelkednek. Az egész földrészen keresztülhúzódó hegységrendszer földtanilag változatos, vulkáni eredetű, metamorf és üledékes kőzetekből (homokkő, mészkő, dolomit) épül fel. Mészkővonulatai páratlanul gazdag fosszília-lelőhelyeket rejtenek magukban. A prekambriumi* és kréta időszaki kőzeteit- miközben még ma is emelkedik az egész hegység - a jégkorszakok gleccserei, a szél és a folyók formálták, alakították.A Folyók anyjaA jégmezők a jégkorszak maradványai. Közülük a legnagyobb a Columbia a maga 325 négyzetkilométeres területével. Gyakran illetik a Folyók Anyja névvel: 100 méter vastag jege jó néhány gleccsert éltet, azok pedig három nagy folyót. A Columbia keleti nyúlványainak, az Athabasca-glecscsernek a század eleji és a mai vége között már körülbelül 1 kilométer a távolság! A gleccserekből táplálkozó vízfolyások látványos formagazdagságot hoztak létre. A sziklaletöréseken zuhatagok (a legnagyobb a 380 méter magas Takakkaw-vízesés), a puhább kőzetekben önálló, zárt világot alkotó szurdokvölgyek, a lapályokon hordalékzátonyok színesítik a tájat.A hegység keleti oldalának éghajlata félsivatagi szárazságú, bizonyos részein a csapadék az évi 350 millimétert sem éri el, s ennek is jó része télen, hó formájában hull le. Ilyenkor aztán mínusz 30 Celsius-fok alá is süllyedhet a hőmérő higanyszála. A vízhiányt nyáron 30 Celsius-fokos csúcshőmérséklet tetézi.A szárazság a hegység egész arculatát meghatározza. A meredek lejtőkön és sziklákon növényzet nem képes megtelepedni: a hegyek felső fele-harmada helyenként hófödte, néha csillogó, néha azonban komorfekete meztelen szikla. (Az évente odalátogató 3 millió turista java része is csak a sziklás vonulatok, gleccserek, vízesések, kanyonok és tengerszemek látványáért utazik oda.)Botanikus szemmelA növényzeti övek közül a legalsót - a mélyebb völgyek alját - a füves rétek, lápok és lombelegyes fenyvesek jellemzik. Ez az a régió, amely a legtöbb növényevő állatot és ragadozót képes eltartani. És ugyancsak ez az, amely a legnagyobb emberi forgalmat kénytelen elviselni.Az előbbi öv fölött a mindössze három-négy fenyőfaj (Engelmann-luc, csavarttűjű fenyő, duglászfenyő) által uralt egyhangú, száraz, végeláthatatlan erdőövezet húzódik. Felső, fafajösszetételében megváltozó, kiritkuló részével ez már átmegy az alpi régió havasi gyepeibe. Az erdőhatár ott- Csehországgal majdnem azonos földrajzi szélességen - még 2000 méter körül van. A havasi rétek, mint mindenütt, a kanadai Sziklás-hegységben is üde zöldek, tarkabarka virággazdagságot tárva a kitartó hegymászók elé. (A magunkfajta bakancsos turista számára szomorú meglepetés, hogy a természeti szépségeknek ilyen eldorádójában- a műutaktól és felvonóktól távol - bizony csak elvétve találkozni gyalogosokkal.) Még följebb haladva aztán már csak letörpült cserjékkel (fűz- és nyírfajokkal), valamint termetükhöz képest nagy virágú, molyhos párnanövényekkel (főként szegfűfélékkel) találkozhatunk, majd a hó és a jég veszi át az uralmat. Bárhol járjunk is, egy sereg hazulról is ismerős növényre vagy azok közeli rokonaira ismerhetünk rá: hízóka, kakastaréj, liliomok, körtikék, páfrányok, korpafüvek láthatók mindenütt.Viselkedési szabályokA Jasper Nemzeti Park területére belépve legelésző vastagszarvú juhokat, a hazai muflonokhoz hasonló, de annál nagyobb testű és trófeájú állatokat pillanthatunk meg- közvetlenül az út mellett! A vadállatoknak ezt a szelídségét meg kell szoknunk, az évszázados zavartalanság- úgy tűnik - kiölte belőlük a félelmet. Bármelyik városban találkozhatunk békésen legelésző vapitivel*, a csíkos bundájú mókusok pedig a lábunkra is felmásznak. Az alpesi régió csillogó kék tollú szajkóit a kezünkből is etethetjük. Akkor sincs szükségünk nagy erejű távcsövekre, hosszú és óvatos cserkészésre, ha a lapályokon jávorszarvast, hódot, fekete medvét, fönn a hegyekben mormotát akarunk látni. A ragadozók és a havasok védelmében élő fehér hegyi kecskék megpillantásához már jókora szerencsére is szükség van. Azért mindig óvatosnak kell lennünk, hiszen a szürke medvék, a félelmetes hírű grizzlyk birodalmában vagyunk! Nemcsak tőlük, hanem minden nagy testű- főképp a párzási időszak felhevült állapotában lévő - állattól érdemes távolságot tartanunk! Észak-Amerika legnagyobb állatának, a bölénynek egyik utolsó, néhányszor tíz egyedet számláló populációját pedig a Banff Nemzeti Parknak egyik kicsi, elkerített szeglete rejti. A vadonban való viselkedés alapszabályairól mindenütt táblák és prospektusok tájékoztatnak. Ennek ellenére évente jó néhány baleset fordul elő, kivált az első pillantásra békésnek tetsző wapitik "jóvoltából". A növényevők szelídségének egyébként a sokkal kevésbé bizalmas nagyragadozók (farkasok, pumák, hiúzok) látják kárát: táplálékuk egy részét veszítik el az ember közelségébe húzódó előbbi állatokkal.A terület madárvilága - az elég nagy fajszám ellenére- meglehetősen szegényes. Az alacsonyabban fekvő völgyek tavaihoz és lápjaihoz kötődik a kanadai lúd, a halászsas és többféle réce, s az Egyesült Államok címerállatát, a fehérfejű rétisast is ott érdemes keresnünk. A nagy területű, száraz fenyvesekből szinte teljesen hiányoznak a madarak. Első szálláshelyünk madáritatójánál a délutáni fényben egy felrebbenő kolibrit, a trópusoknak nyáron oda, északra felhúzódó "repülő drágakövét" pillantottuk meg. A hegyek hangulatához, persze, sokkal jobban illik a sziklarengetegekben fészkelő, ott is elég ritka szirti sas és vándorsólyom röptének a látványa.Törékeny egyensúlyA Jasper Nemzeti Parkot 1907-ben alapították, a másik, az Athabasca völgyén keresztül vezető északi vasút építésekor. A vonal 1911-ben készült el, s ezzel megkezdődött a Sziklás-hegység benépesülése. Sok állandó lakosa azért ma sincsen a nemzeti parkoknak. Betelepülésüket- a munkahiányon kívül - a természetvédelmi hatóságok is igyekeznek akadályozni. Az idegenforgalom télen-nyáron igen nagy. A 3 millió látogató java része saját kocsin, és csupán néhány napra érkezik. Ez a kis területre összpontosuló hatalmas gépjárműforgalom okozza a természetvédelem egyik legnagyobb gondját. A másik, ezzel is összefüggő nagy feladat az, hogy az ott természetesnek, mindennaposnak számító erdőtüzeket megfékezzék. Megfékezzék, lokalizálják, de ne szüntessék meg teljesen! Az ősvadon törékeny egyensúlyához ugyanis a pusztító és megújító erdőtűz szintén hozzátartozik...Tímár Gábor és Szmorad Ferenc
A nyestkutya
A nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) eredeti hazája Ázsia távoli vidékeinek tundráin, erdeiben található. Értékes bundájáért- akárcsak a mosómedvét - telepeken tartják és tenyésztik. A nagyobb tenyésztelepek főképp a volt Szovjetunió területén (Oroszországban és Ukrajnában) jöttek létre.Terjedésére, általa addig nem lakott területeken való felbukkanására a negyvenes évek második felében, az ötvenes évek elején figyeltek fel. Valószínű, hogy tenyésztelepekről elszökött állatok szaporodtak el, mert- mint kiderült - jól alkalmazkodtak az új környezethez, szaporodtak, és sikeresen felnevelték az utódaikat.A nyestkutya testének tömege 4-6 kilogramm. Állatunk jóformán mindent megeszik: leginkább apró rágcsálókat, madarakat és azok tojásait zsákmányolja, továbbá bogarakat fogyaszt, és nem veti meg a különféle növényi eledelt sem. A nőstény vemhességi ideje60-65 nap, rendszerint négy-öt kölyköt fial, de olykor előfordul - mint 1995-ben a Fővárosi Állat-, és Növénykertben-, hogy kilenc kölyök születik. A szülőpár együtt neveli utódait.A kölykök életük első hónapjában vakok, a szemük 30-35 napos korukban nyílik ki. Három hónaposan már mindenevők, félévesen anyányiak, s tíz-tizenkét hónaposak, amikor elhagyják a szüleiket.Magyarországon 1961-ben ejtették el az első példányt Szabolcs-Szatmár megyében. Azóta is szórványosan előfordul. A hatályos rendelet szerint egész évben vadászható, mert hazánk faunájában idegen, életmódjából adódóan érzékeny károkat okozhat a földön fészkelő madarak között, és terjeszti a veszettséget.Gera PálKép: Bagosi Zoltán
Luxusvillák és örök nyugvóhelyek a Genfi-tó partján
Audrey Hepburn gyűlölte a piros virágokat. Azt, hogy a Genfi-tó partján, Tolochenaz temetőjében soha nem hervadnak el sírján a piros rózsák, japán rajongóinak köszönheti. Az onnan mintegy 25 kilométerre lévő Celignyben, Richard Burton sírján is mindig virít piros rózsa, ami állítólag Liz Taylornak köszönhető, aki kétszer is hites felesége volt az angol színművésznek.VG-összefoglalóA Genfi-tó partján nemcsak számos híresség él luxusvillákban - mint például Michael Schumacher, Lilo Pulver és újabban András herceg exneje,"Fergie" is -, hanem sok más ismerős névvel találkozhat az, aki felkeresi a Lac Leman-parti temetőket.Tolochenaz már valóságos búcsújáró hely a japánok számára. Hepburn 1993-ban bekövetkezett haláláig csaknem harminc éven át élt ott. A kis falusi temetőben legfeljebb ha 150 sír van. Hepburn sírja az utolsó sorba került, egy kertész tartja rendben. Most üresen áll rajta az üvegláda, amelyben Oscar-díját őrizték. Rajta felirat: "Kikölcsönözve egy japán kiállításnak." A világhírű amerikai színésznő gyermekei - Sean Ferrer és Luca Dotti - Los Angelesben és Rómában élnek. Házukat, a La Paisible-t éppen a közelmúltban adták el.A temetőtől alig néhány méterre álló épületben állandó kiállítás emlékeztet Audrey Hepburnre. Az évi 15 ezer látogató 70 százaléka japán. A házban a művésznő legsikeresebb filmjeinek plakátjai láthatók fényképek sokasága közepette. Azt, hogy utcát nevezzenek el róla az 1800 lakosú helységben, fia, Sean Ferrer kizárta. "Anyám soha nem akarta volna, hogy miatta bármi is megváltozzék ebben a helységben" - indokolta meg álláspontját.Celigny temetőjében magasba nyúló kőtömb figyelmeztet, hogy nem akárki nyugszik a sírban. "Richard Burton, 1925 -1984" - olvasható a grániton. Az erdei temető nem egy látogatóban az elhanyagoltság érzését kelti. Burton 26 éven át élt ott egy átalakított parasztházban. "Pays de Galles"-nak, walesi földnek nevezte a tájat a született walesi. Liz Taylor nem egy forró nyári éjszakát töltött ott Burtonnel. A színész halála után állítólag hosszú éveken át látták őt a temetőben.Charlie Chaplin kezdetben nem talált végső nyugvóhelyre, miután 1977. december 27-én eltemették Corsier-ben. Két hónap sem telt el és "eltüntették" a tölgyfa koporsót, benne Chaplin földi maradványaival. A rablók pénzt akartak kizsarolni a vagyonos hátramaradottakból. A képtelen ügynek a rendőrség vetett véget: Corsier-től alig 40 kilométerre egy kukoricásban megtalálta a koporsót. Chaplin hamvait visszavitték Corsier temetőjébe és - "betörésbiztosan" - súlyos fedőlap alatt helyezték el.A világhírű angol író, Graham Greene Corseaux-ban nyugszik. Ott is halt meg 1991-ben, 86 éves korában. Sírja alig különbözik a többitől a kis falusi temetőben - egyes látogatók úgy találják, hogy a világhírű író egészen "elsvájciasodott".A Genfi-tó partján még sok más nevezetesség alussza örök álmát: Oskar Kokoschka és Vlagyimir Nabokov Clarensben (Montreux mellett), a reformáció atyja, Kálvin János (1509--1564) és Jorge Luis Borges argentin író Genfben.Forrás: Világgazdaság
Aranyásó hangyák
Megtalálták az aranyásó "hangyákat"?Egy francia kutató - aki két éve megtalálta a Mekong folyó forrását, tavaly pedig egy addig ismeretlen, igen apró és ősi pónilófajt fedezett fel Tibet egy eldugott zugában- most azt állítja, hogy megfejtette az aranyásó hangyák 2500 éves legendáját, amelyet Nagy Sándor és Nagy Szulejmán is hiába próbált megoldani.Michel Peissel szerint az "aranyásó hangyák" valójában mormoták, amelyek Pakisztán és India határvidékének egy vitatott hovatartozású területén élnek egy aranyport tartalmazó fekete homokban. Hérodotosz görög történetíró megemlékezett egy titokzatos vidék lakóiról, akiknek"a rókáknál nagyobb, de a kutyáknál kisebb hangyák" bányásszák az aranyat. A hangyák aranyát azóta is sokan keresték, de mindhiába.Peissel, a Himalája megszállott kutatója már régóta feltételezi, hogy az aranyásó hangyák földje a Karakorum hegység 3500 méter magasan fekvő baltisztáni fennsíkján lehet, de csak az idén sikerült engedélyt szereznie a pakisztáni kormánytól a zárt katonai körzet felkeresésére, ahol pakisztáni és indiai katonák néznek farkasszemet egymással, és vívnak időnként tűzpárbajt.Peissel azt állítja, hogy látta a mormotákat (Arctomys himalayanus) és megtalálta az aranytartalmú homokréteget 2 méterrel a felszín alatt. Az ősi Perzsiában "hegyi hangyák"-nak nevezett mormoták ebből a fekete homokrétegből kaparták ki a nemesfémet, amelyből szerinte az ott élő minárók 2500 évvel ezelőtt- és még a közelmúltban is - aranyékszereiket készítették.Peissel szerint felfedezése igazolja Hérodotoszt, és "véget vet a világtörténelem leghosszabb kincsvadászatának".(-j-)Forrás: É.T.
Brennbergbánya
Szép hazánkat járvaFÉL LÁBBAL "NYUGATON"A soproni csücsökbe, Brennbergbányára és környékére minden évszakban érdemesellátogatni. Az "Égett hegy" háborítatlan erdeiben szebbnél szebb növény- és állat-ritkaságok között sétálhatunk - határőr nélkül.A tizenévesek nem tudhatják, a náluk idősebbek pedig lassan elfelejtik, hogy "Szép hazánkat járva" milyen különös akadályba ütköztünk évtizedeken át. A nyugati irányba utazót már az országhatártól 100-150 kilométerre civilbe öltözött határőrök igazoltatták. Főként a fiatalabbak személyi igazolványát kérték el, és "érdeklődtek" az úticéljaikról. Például a közigazgatásilag Sopronhoz tartozó Brennbergbányára- a többi nyugati határközeli településhez hasonlóan - csak azok utazhattak, akik ott laktak, illetőleg akiknek volt határsávbelépési engedélyük. Napjainkban az, aki meg tudja fizetni a közlekedés árát, szép hazánk bármely táját fölkeresheti.In silvis SoproniensisBrennbergbányára Sopronból vagy Ágfalváról erdei turistautakon gyalogosan vagy a hegyek között kiépített műúton gépkocsin, kerékpárral, valamint helyi járatú autóbusszal juthat el az ember. Az út hossza 12 kilométer, emelkedése a várostól számítva csaknem 200 méter.A falu történetében négy évszám jelez kiemelkedő történést. Az első 1753, amikor fölfedezték az erdőségekben rejtőzködő, jó minőségű szenet. A szájhagyomány szerint Rimbacher Pál birkapásztor figyelt fel- tűzrakása következményeként - a "nagy fekete, izzó kődarabokra". Jelentése nyomán a soproni polgármester bizottsággal vizsgáltatta meg a jelenséget. Hat év múlva- 1759-ben - az akkor Fenyvesvölgyként ismert területen nyitották meg Magyarország első szénbányáját. Ennek hírére zömében osztrák és német nemzetiségű családok telepedtek le a szép völgyben, és kötöttek munkaszerződést a szénvagyon tulajdonosaival. A bányát kiszolgáló épületek mellett hamarosan felépültek a szegényes bányászlakások is. Az anyakönyvekben eddig "a soproni erdőben" (in silvis Soproniensis) megjelöléssel szereplő területet a németül beszélő bányászok nevezték "égett hegy"-nek (Brennender Berg). A település neve 1793-ban lett hivatalosan Brennbergbánya.Hol vannak már a bányászok?A negyedik évszámhoz, a "gazdaságpolitikai döntésként megszületett" bányabezárás kapcsolódik. Az utolsó harminc bányamunkás 1953 januárjában költözött el. Ők a megelőző év őszétől a leszerelést végezték. Aztán 1956 novemberében öt napon át ismét folyt a termelés, de aztán"végleges" döntés született. Becher Nándor érzelemgazdag helytörténeti könyvében az alábbiakat írja a megszüntetés hatásairól:"Sajnos, 1959 decemberében véglegesen és örökre leállítják a brennbergi bányát. Amit kétszáz év alatt az itt dolgozók építettek, azt 1952-ben és 1959-ben lelkiismeret-furdalás nélkül szétrombolták. Így szűnt meg egy kétszázéves bányakultúra. Az élet szűnt meg Brennbergbányán, a sportkör, a híres dalárda, a 35 tagú bányász fúvószenekarral együtt. Egyik család a másik után költözött el. Igaz, nyugdíjazásuk után egyesek visszatértek az elcsendesedett településre, ahol most nagyon sok fejlesztenivalólenne..."Az erdőkkel borított, 350-500 méteres magasságú hegyek közötti völgyben húzódó Brennbergbányán egyre kevesebb épület emlékeztet a bányászatra. Eltűntek vagy romként láthatók a szállítópályák, a szénosztályozó, a brikettgyár és az erőmű építményei. Megmaradt és lakott viszont sok bányászház, ám ezek többségébe ma sincs bevezetve a víz. A település központja az iskola, egy vegyesbolt és a posta között emelkedő Bányásztemplom. Ezt a régi kis kápolna helyett építették 1928-1930 között. A katolikus templom mennyezetének belső részében az ívben futó fagerendák a bányavágatokat biztosító ácsolatokat idézik. A szentély falfestménye Woschinszky Kázmér munkája. A mellékoltár felett a második világháború idején itt menedékre találó lengyel hadifoglyok ajándékaként egy Czestochowai Fekete Madonna-kép látható.A templommal szemközti domboldalon a szép harangtorony közelében Szent Borbála szobra áll. Említést érdemel a remélhetőleg hamarosan újra megnyíló Bányász Emlékmúzeum. Ezt egy 1835-ben épített gépházban alakították ki. A sokáig elzárt település, sajnos, saját erőből képtelen kievickélni a szegénységből, felülkerekedni a gazdátlanságon. A romos épületeket, a rossz utakat és az elhanyagoltságot a sok fa sem képes teljesen eltakarni. Kár, hogy a rossz idők emlékeként nem őrizték meg az erdőket átszövő "műszaki határ" néhány méterét.Országunk legsavanyúbb talajaBrennbergbánya kiemelkedő értéke - a bányászmúlttal együtt - maga a természeti környezete. Ez 1977 óta a Soproni-hegységet magában foglaló Soproni Tájvédelmi Körzet része. A hegyek kristályos őskőzetét (ez főként gneisz és leukofillit) a brennbergi medencében alpesi eredetű kavicshordalék töltötte fel. A savanyú kémhatású alapkőzeten az ország legsavanyúbb talaja alakult ki. A csapadékmennyiség a település környékén évi 800 milliméter körül van, az évi középhőmérséklet pedig 8,6-9 Celsius-fok. Brennbergbánya és közvetlen környéke hazánk legkiegyenlítettebb éghajlatú területe. A talaj és az éghajlati körülmények a közép-európai elegyes lomberdők kialakulásának kedveznek. Az eredeti növényzet zömében hegyvidéki, részben atlanti-mediterrán, részben alpin-kárpáti. Sok a Keleti-Alpokból ide leereszkedő faj, s ezek miatt az egész tájat a kelet-alpesi flóra- és faunabirodalomhoz sorolják. A négy évtizedes határövezeti elzártság a fajgazdagság szempontjából kedvező volt, de az utóbbi években kedvezőtlen hatások is érvényesülnek.Itt a lombos erdők természetes állományalkotó fajai: a bükk, a gyertyán, a kocsánytalan tölgy és a mézgás éger. Elegyfajok: a hegyi-, a korai és a mezei juhar, a kislevelű hárs, a bibircses nyír és a hegyi szil. A tűlevelűek telepítése a múlt század hatvanas éveiben kezdődött, s arányuk ma körülbelül 55 százalék. Főként erdei és lucfenyőt ültettek. Némelyek szerint mindkettő őshonos lehet e vidéken. A kúpos koronájú luc hatalmas példányai a Sopron környéki erdők jelképei. Gyakori még a vörös- és a jegenyefenyő. A brennbergiek az erdők sokféle gombáját árulják a soproni piacokon, kivált az azt megfizetni tudó osztrákoknak.Fenyves cinegeA savanyú talajú erdők atlanti-mediterrán növényfajai közül a rózsaszín virágú csarabot, a fekete áfonyát, a szedreket, a védett cikláment és a szelíd gesztenyét el sem kerülhetjük. A hegyi, illetőleg alpesi-kárpáti fajok sem ritkák. Kiemelhetjük a kapcsos kaporfüvet, a struccharasztot, a farkasboroszlánt, a fehér zászpát, az enyves aszatot és a hazánkban csak itt előforduló havasi palástfüvet. Az utak mentén gyakori telekivirág magjait Erdélyből hozták ide.A hazai állatvilág ritkaságai az erdők védett kincsei: alpesi lepkefajok, alpesi cincér, hegyi szitakötő, pagodacsiga, alpesi gőte. Igen gazdag a madárvilág: keresztcsőrű császármadár, fekete harkály, fekete gólya, vízirigó, fenyves-, barát-, búbos- és kormoscinege él itt. Ez utóbbi csak a Soproni- és a Kőszegi-hegységben fészkel.A szép tájban, az erdők, a hegyi rétek és patakok élővilágában való gyönyörködést Brennbergbánya körül jól kiépített utak segítik. A közelben emelt Kövesháti-kilátóról (462 méter) tiszta időben remek körpanorámát élvezhetünk. Láthatjuk a Lajta-hegység szelíd vonulatát, a Hohe Wandot, valamint a kétezreseket: a Raxot és a Schneeberget is.Andrássy PéterForrás:ÉT
Felmérés
A modern utazók 60%-a a virtuális világból indítja valós utazását - British Airways és Nagyutazás.hu felmérés az utazási szokások és az Internet kapcsolatáról Budapest, 2002. április 15. - Nemzetközi utazásaik megtervezésének és megvásárlásának helyszínéül egyre többen választják az Internetet. A virtuális világ a kezdeti információforrás szerepből mára valóságos "utazási piactérré" nőtte ki magát. - derül ki a British Airways és a Nagyutazás.hu utazási portál, közel 600 fős mintán, a rendszeresen Internetezők körében végzett felméréséből. Míg 2 évvel ezelőtt, a felhasználók 10-12%-a számára pusztán "tájékozódási pont" volt az Internet, addig ma már több mint 60%-uk szerzi be innen utazási információit, sőt 28%-uk az utazás fontosabb kellékeit- repülőjegy, szálloda - is számítógépén keresztül foglalja. Az Interneten könnyen beszerezhető áruk és szolgáltatások rangsorában az utazással kapcsolatos vásárlások, a banki szolgáltatások, a könyvek, a zenei árucikkek (CD, kazetta) után a 4. legkeresettebb Online termékké léptek elő.Internet használati szokásaink az elmúlt években az Internet elterjedésével és az iparág technológiai fejlődésével párhuzamosan változtak. Míg a kezdetekben az Internet elsősorban egy új tájékozódási, információs csatorna volt, addig ma már interaktív szórakozási, szabadidős, oktatási, kereskedelmi, munka és igazgatási felületté válásának lehetünk tanúi, amely fokozatosan egyre nagyobb szerepet tölt be modern mindennapjainkban.Ezt támasztja alá a British Airways és a Nagyutazás.hu felmérése is, amely szerint a megkérdezettek 54%-a legalább napi fél órát, 33%-a pedig több mint 2 órát tölt Internetezéssel. Ez annak is köszönhető, hogy a megkérdezettek több mint 60%-a már nemcsak a munkahelyén tud Internetezni, de saját előfizetéssel is rendelkezik.A felmérés változatos és érdekes képet mutat az Internetről beszerzett információk típusa tekintetében. A légitársaság és az utazási portál felmérésében megkérdezettek 85%-a aktuális napi hírekért, 77%-a belföldi és nemzetközi utazási információkért, 69%-a munkával és tanulással kapcsolatos értesülésekért, míg 55%-a szabadidős programokkal kapcsolatos információkért látogat a legtöbbször a virtuális világba. A "látogatások" azonban egyre meghatározóbb szerepet töltenek be az utazásukat tervezők számára. Míg egy két évvel ezelőtti British Airways felmérés adatai szerint mindössze a felhasználók 10-12%-a "kezdte" utazásának tervezését az Interneten, addig ez az arány ma már több mint 61%. Az interaktív csatorna térnyerése az Online foglalások terén is megmutatkozik, mivel a megkérdezettek 28%-a már a hálózaton keresztül foglalja utazásai olyan fontosabb elemeit, mint például a szálloda és a repülőjegy."Az utazási irodák szakembereinek tanácsára várhatóan még sokáig szüksége lesz az utazóknak."- mondja Tuboly József, a British Airways kereskedelmi és marketing igazgatója. "Teljes utazását - fakultatív programok, autóbérlés és transzferek - mindössze a megkérdezettek 3%-a szervezi és foglalja Online módon, és bár évek óta fokozatosan növekvő tendenciát mutat, de az Online fizetések mértéke sem haladja meg ezt az arányt." - teszi hozzá az igazgató.Az elmúlt közel két évben az Online utazási információk és ajánlatok kínálata dinamikusan bővült. Míg eleinte csak hírportálok utazási rovataiból tájékozódhattunk, addig ma már számtalan utazásra specializálódott oldal, kompetenciacentrum közül választhatunk."A British Airways és a Nagyutazás.hu közös felmérésének adatai szerint az interaktív utazástervezésnél a legtöbben utazásra szakosodott oldalakról (30%) és utazási irodák ajánlatából (18%), azaz kínálati oldalról választanak, tájékozódnak."- mondta Nagy Gábor, a Nagyutazás.hu igazgatója. "Ezzel párhuzamosan fokozatosan nő azok aránya (31%), akik az adott desztináció "rákeresésével", egy előre definiált igény alapján választanak a virtuális utazási kínálatból."- tájékoztatott a szakember.Az Interneten szörföző utazók preferencia listáján elsősorban az európai kontinens (49%) kedvelt turista desztináció szerepelnek. A leggyakrabban látogatott Anglia, Görögország és Spanyolország hármasát Németország és Franciaország párosa követi.
Kristályba faragott fényszobrok
A Stanford Egyetem és az IBM Kutatóközpont szakemberei létrehoztak egy olyan kijelzőt, amellyel valóban három dimenzióban tudnak megjeleníteni színes képeket.Az elv egyszerű: bizonyos atomok láthatatlan - tehát például infravörös -sugárzás hatására gerjesztődnek, majd az elnyelt sugárzást egy másik, látható hullámhosszon bocsátják ki. Ez a hétköznapilag is ismert fluoreszcencia jelensége. A kép "hordozója" ezútattal nem folyadékkristály szilárdtest, hanem egy hármas rétegződésű, kockacukor nagyságú nehézfém-fluorid üveg. Az egyes rétegekbe más és más, különböző színben fluoreszkáló szennyezőatomokat juttattak be. A lantanidák csoportjába tartozó elemek közül infravörös fényű megvilágítás hatására piros színben fluoreszkál a prazeodínium, zöldben az erbium és kékben a túlium. A pontos színárnyalatot az egymást keresztező infravörös lézersugarak megfelelő frekvenciakombinációival érik el. A képet az adott térbeli képpontok - a voxelek - másodpercenkénti harminc-hatvanszoros gerjesztésével hozzák létre a teljesen átlátszó kristályban. Így egy állandó, villódzásmentes, színhű, háromdimenziós kép keletkezik, amely bármilyen szögből torzításmentesen látható. Az eljárásból adódóan, térbeli élményhez természetesen, a virtuális háromdimenziós tévéközvetítésekhez szükséges szemüvegre sincs szükség.A találmány hátránya egyelőre az, hogy egységeit a kristály kisméretű, másrészt az óriási mennyiségű képinformáció nehezen dolgozható fel folyamatosan. Emiatt jelenleg még csak egyes orvosi területeken való szemléltetéshez, valamint a számítógépes tervezésben használható, színhű állóképek megjelenítésére van lehetőség. Az eddigi sikeres kísérletek során pedig még csak drótfigurákat (lásd képünket) és más egyszerű alakzatokat sikerült készíteni.(Physics Today)Forrás: É.T.
Skót dudás
E múlt századi akvarellen Angus Munro, a 93-as skót felföldi egység dudása látható a kedvesével. A vízfestmény 1829-ben, az Edinburgh-ben megrendezett felföldi játékok alkalmával készült, amelyen többek közt Mendelssohn is részt vett. Munro Nyugat-Indiában harcolt a brit birodalmi hadseregben.A manapság már csak kulturális rendezvények alkalmával hallható dudák eredetileg harci hangszerek voltak, s az ellenség megfélemlítését szolgálták. A dudás a jellegzetes rakott ruhadarabot, a kiltet viseli, amelyet az angolok neveztek el skirtnek, azaz szoknyának. A kilt skót kockás szövetanyagból, a tartanból készült. Az eredetileg vérrokonságon alapuló nemzetségek, a klánok azonos nevet viselő tagjai megkülönböztetésül kezdtek egyforma színösszeállítású és mintázatú ruházatot hordani. Az 1745-ös cullodeni skót csatavesztés után hivatalosan megszüntették a klánokat, s eltiltották őket attól, hogy saját tartanjukat viseljék. A későbbiekben az egyes nemzetségi tagok a saját minta alapján választott sapkáról és nyakkendőről könnyen felismerték egymást. Idővel a birodalmi hadseregben ismét tartanokba öltöztek a skót egységek.A hagyományos nemzeti öltözék kiegészítői közt szerepel a vastag térdharisnya, valamint a sporan, a bőrből, szőrből vagy nemezből varrt táska, amelyet a férfiak az övükre akasztva viseltek erszény helyett. A duda alsó szárán látható bogáncs a skótok nemzeti címere. A növény az angolellenes harcok idején vereségtől mentette meg a skótokat. Egy ízben éjszakai bekerítés közben egy angol katona mezítláb belelépett egy bogáncsba, hangosan felkiáltott, s a jajszóra felébredő skótok elkerülték a vereséget.Porkoláb GáborForrás:ÉT
Féltekénk legkisebb négylábúja
A képen látható, valóságos méretének három és félszeresére nagyított parányi békát Kubában fedezte fel egykubai-egyesült államokbeli kutatóexpedíció. Méretei alapján a kis kétéltű elnyerte "az északi félteke legkisebb négylábúja" kitüntető címet. (Jóllehet a "négylábú" szigorúan véve nem rendszertani kategória, ide értendő minden gerinces állat, a halak és a madarak kivételével.) A valóságban 1 centiméternél is kisebb apró békafajnak, amely a kutatóktól az Eleutherodactylus latin elnevezést kapta, a déli féltekén is csupán egyetlen vetélytársa van, mégpedig egy Brazíliában élő távoli rokon.A kutatók szerint e békafajok minden bizonnyal elérték a miniatürizálásnak azt a határát, amelyet már aligha lehet túlszárnyalni (vagy inkább alulmúlni?). Egyébként a faj szaporodási szokásai is eltérnek a többiétől: a nőstény egy helyre egyszerre csupán egyetlen petét rak, s azt sem a vízbe, hanem a vízpartra.A petéből azonnal egy apró kis béka kel ki, azaz az embrió még a petén belül keresztülmegy a más békafajok vízi fejlődésénél megszokott ebihalszakaszon. Ez, csakúgy, mint a peték "szétszórása", minden bizonnyal segítette a fajt a fennmaradásban.Egyébként más "leg"ekkel is dicsekedhet Kuba szigete: itt él az eddig ismert legapróbb madár (egy kolibriféle), a legnagyobb rovarevő és a legkisebb gyík, egy Sphaerodactylus nevű gekkó, amelynek kifejlett példánya az orra hegyétől a farka végéig alig 2,5 centiméternyi.(Science News)Forrás: É.T.
Az afgán lány előkerült
RIADT, GYÖNYÖRŰ SZEMEK: AZ AFGÁN LÁNY ELŐKERÜLT Egy fiatal nő, akiről 17 éven át nem tudtunk semmit A National Geographic 114 éves történetének legismertebb fényképe: a rejtélyes"Afgán lány", kinek riadt, zöld szeme bejárta az egész világot. Most, két évtizeddel azután, hogy a National Geographic Magazine címoldalán feltűnt ez a tekintet, ismét a lány nyomára bukkant az eredeti képet készítő fotós.2002 januárjában Steve McCurry és csapata visszatért Nasir Bagh-ba, a pakisztáni menekülttáborba, ahol az eredeti fotót készítette, hogy rátaláljon egykori modelljére. Sok embert megkérdezett, mire bármit is megtudott a zöldszemű lányról. Végül kiderítette, hogy Sharbat Gula mára már férjhez ment és Afganisztán egy távoli részén él családjával. SHARBAT GULA IGAZ TÖRTÉNETÉT MÁRCIUS 18-ÁN ESTE 21.00 ÓRAKORMUTATTA BE A NATIONAL GEOGRAPHIC CHANNEL. E FILM FELFEDI, MILYEN CSODÁK, RÉMÜLET ÉS HARC REJLIK A RIADT, ZÖLD SZEMEK MÖGÖTT. A National Geographic tudományos módszerekhez folyamodott, hogy megállapítsa és bizonyítsa a keresett lány személyazonosságát. Különféle technikákat alkalmaztak, beleértve az írisz-azonosító rendszert és az FBI arc-felismerő technikáit is. "A tudomány igazolta első reakciómat. Mikor először megláttam, tudtam, hogy őaz." - mondta Steve McCurry, aki tizenhét év után ismét fotókat készíthetett a lányról.- "100 százalékig biztos voltam benne, hogy Sharbat Gula nem lehet más, csak az én ’afgán lányom’, akit tizenhét éve keresek. Ugyanolyan igézőek és mégis rémültek a szemei, mint akkorvoltak.""Sharbat története minden forradalom jelképévé vált" – mondja a National Gegoraphic Magazine főszerkesztője, William L. Allen. –"Nagyszerű érzés, hogy megtisztel bennünket azzal, hogy ismét a címlapunkra tehetjük a fotóját!"David Royle, a National Geographic Explorer alelnöke szerint "az ő története mindannyiunk számára rejtély volt. Annyi év után rátalálni mérhetetlen nyomozói teljesítmény volt és persze egy kis szerencse is kellett hozzá. Persze ne feledkezzünk meg azokról a tudományos eszközökről sem, melyek nélkül az azonosítás lehetetlen lett volna. Az ő személyes sorsa a világ számára az afgán emberek életét tükrözi, róluk is szól."Sharbat az 1984-ben készült híres fotót idén januárig nem is látta. Nem tudott arról sem, hogy ilyen nagy port vert fel a róla készült felvétel. Élte az életét a csendes ismeretlenség homályában. Röviddel a McCurry-vel való találkozás után férjhez ment és négy lányt szült, melyek közül egy még csecsemő korában meghalt. Pastuként egész életében szorosan kötődött a helyi hagyományokhoz, népszokásokhoz és a valláshoz.Sharbat Gula az egész világ számára az afgán anyák és gyermekeik felnövekvő generációjának szenvedését szimbolizálja. Ennek tükrében a National Geographic Society egy speciális pénzügyi alapot hozott létre, amelynek célja, hogy oktatási lehetőségeket és támogatást nyújtson a fiatal afgán nők számára. A program néhány általuk kiválasztott non-profit szervezettel és a helyi hatóságokkal együttműködve munkálkodik a program kidolgozásán. Az alapítványról többet megtudhatnak a www.nationalgeographic.com internetes címen. KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK AZ AFGÁN LÁNYRÓLA NATIONAL GEOGRAPHIC VÁLASZOL 1. Ki is ez az „Afgán lány”? Hol találtak rá? A neve Sharbat Gula. Afganisztánban találtunk rá, ahol a családjával él. Körülbelül 29 éves. 2. Hol van most? Beszélhetnénk vele? Sharbat és családja nem szeretne a média kereszttüzében lenni. Úgy véli, hogy ez feldúlnácsaládja és szomszédai nyugalmát, megzavarná békés együttélésüket. Reméli, hogy a háborúnak hamarosan vége szakad és boldog, békés életet élhetnek.  3. Hogy találtak rá? Fogadtak embereket, hogy a nyomára bukkanjanak? A National Geographic kutatócsoportja és a fotós, Steve McCurry talált rá megbízható afganisztáni és pakisztáni források alapján és csupán a szokásos forgatási költségeket kellett kifizetnünk. 4. Honnan tudták, hogy ő az a lány, akit keresnek? A legmodernebb technikákat alkalmaztuk az írisz-azonosítástól az FBI által alkalmazott arc-elemző módszerig. A kutatásról és a személyazonosság megállapításának folyamatáról a National Geographic Channel műsorán, illetve a National Geographic Magazine áprilisi számában is láthatnak részleteket. 5. Miért találták olyan elbűvölőnek az emberek az eredeti képet? Mi ragadta meg őket? Ez a lány egyszemélyben testesíti meg az afgán népet. Az ő sorsa mindannyiuk életét jellemzi. Úgy érezzük, hogy ez egy különleges jelentőséggel bíró történet történet, mellyel kiteljesíthetjük vállalt küldetésünket. Reméljük, hogy ezzel a történettel felhívjuk a világ figyelmét azokra az emberekre, akik úgy élnek, mint Sharbat Gula. Együtt segítünk rajtuk! 6. Hogy lehet, hogy Steve oly könnyen rátalált most, hisz éveken keresztül kereste mindenfelé? Sharbat pastu tradíciók szerint élt házasságkötése óta. Steve korábbi látogatásai alatt mindenfelé kérdezősködött róla, de nem volt elég alapos. Mígnem egyszer kósza hírt hallott, miszerint a lány már nem él. A tábort, ahol a régi kép készült, több támadás érte és épp most készülnek azt teljesen felszámolni. Tudtuk: azzal, hogy a menekültek ezer felé szétszélednek, még a legkisebb esély is elszáll arra, hogy megtaláljuk. 2002 januárjában Steve és csapata elindult a térségbe, hogy aprólékosabb kutatást folytasson a lány és sorsa után, és a detektív munka végül sikerhez vezetett. Rátaláltak. 7. Mit tesz a National Geographic Society Sharbat Guláért? A National Geographic-nak sikerült bensőséges viszonyt kialakítania Sharbat Gulával és családjával. Mindent elkövetnek azért, hogy további életüket megkönnyítsék, életkörülményeiket javítsák. Ennek ellenére a helyi hatóságok, a menekültek és maga a család is arra kért bennünket, hogy ne avatkozzunk bele az életükbe. Természetesen tiszteletben tartjuk a kérésüket.Számunkra és sok más ember számára Sharbat Gula a szenvedő afgán népet szimbolizálja, szándékunk tehát az, hogy segítsünk rajta és sorstársain. Ennek szellemében hoztuk létre a National Geographic Afghan Girls Fund (kb: National Geographic Alap Afgán Lányok Számára), mely a helyi hatóságokkal és egyéb társaságokkal együtt képzési és tanulási lehetőségekhez segíti hozzá a fiatal afgán nőket. 8. Milyen bevételre tett szert a National Geographic a fotó segítségével? A National Geographic non-profit szervezet. Fotóit történetek elmeséléséhez, kiegészítéséhez használja fel, hogy az embereknek könnyebb legyen elképzelni a körülöttük levő, mégis ismeretlen világot. Sharbat képét azért jelentettük meg lapunkban, hogy az emberek figyelmét felhívjuk az afganisztáni helyzet súlyosságára. A lapértékesítés bevételét pedig a földrajzi ismeretek gyarapítására, valamint tudományos- és kutatómunkák támogatására fordítjuk, azaz eredeti küldetésünket visszük tovább vele. Ezen felül az összes bevétel, ami a Sharbat képével ellátott kiadványok értékesítéséből származik, az afgán lányok számára létrehozott pénzügyi alapba folyik be. 9. A National Geographic Magazine története szerint Sharbat mérges volt, hogy McCurry fényképet készített róla. Igaz ez? Miért lehetett dühös a fotó miatt? Amikor Steve 1984-ben bement a menekült táborba, a hatóságok és a helyi tanárok engedélyével készített felvételeket. Sharbat beleegyezett abba, hogy róla is készüljön egy felvétel. Steve célja az volt, hogy elkapja azt a megfelelő pillanatot, mely bemutatja a konfliktusok kereszttüzében álló emberek helyzetét.Steve csak az idei, januári beszélgetés során érezte először, hogy a lány mérges volt a fotó miatt. Az afgán kultúrában egy nőt lefényképezni nem túl szokványos dolog. Ezért lehetett Sharbat bosszús emiatt. Ám mégis beleegyezését adta, hogy arca a National Geographic jelképévé válhasson. 10. Veszélybe kerülhet Sharbat azáltal, hogy rátaláltak és felfedték a személyiségét?  Természetesen reméljük, nem esik bántódása. Ez is a fő ok, amiért nem fedjük fel teljesen a hollétét. Mi is aggódunk érte. 11. Hogy viszonyul Sharbat Gula a tálibokhoz és Osama Bin Ladenhez? Van valamilyen politikai meggyőződése?  Sharbat Gula gondolatai a családja körül forognak, nem foglalkozik a politikával. Odaadó feleség és anya, aki egész életét pastu hitben töltötte és így nevelte gyermekeit is. Egyetlen dolog, amit szeretne, az a béke, ami számára a bombázások befejeztét jelentené. 12. A jövőben is minden bevétel, ami az ő képével ellátott termékek eladásából származik, az afgán lányok számára létrehozott alapba vándorol? Természetesen igen. 13. Ebben az évben megjelent egy sajtóhír, miszerint a CIA keresi azt a nőt, aki a National Geographic fotóján tűnik fel: azaz az afgán lányt. Igaz ez a történet? A tények a következők: mint már tudják, a National Geographic kereste azt az afgán lányt, akiről 1984-ben a fotó készült. Tudomásunk szerint sem a CIA-tólsem más kormányhivataltól nem adta ki magát senki a National Geographic munkatársának. Kutató csapatunk hallott egy nőről, akit Alam Bibinek hívnak és hasonlít az Afgán lányra. Természetesen ellenőríztük és arra jutottunk, hogy ez az asszony nem lehet ugyanaz, mint aki a régi képen látható. Véleményünk szerint mindössze egy pletyka volt az egész, mely az igazság elferdítésén és hiányos ismereteken alapult. Egyértelműen állíthatjuk, hogy Alam Bibi NEM az az afgán lány, aki 1985 júniusában feltűnt a National Geographic Magazine címoldalán!    
Szemünk fénye lehet a jövő útlevele
Irisz szkenner üzemel Heathrow-n - útlevél ellenőrzés "egy szempillantás alatt"London, 2002. február 25. - A londoni Heathrow repülőtéren üzembe állították a világ legpontosabb, egyfaktorú utasfelismerő rendszerét. A biometrikus, azaz az ember testi vagy viselkedési sajátosságai alapján azonosító rendszer az emberi szem íriszének egyedi mintázata alapján ellenőrzi és azonosítja a repülőtérre érkező utasokat. Az írisz szkenner üzembeállítása, fél éves próbaüzeme az Angol Belügyminisztérium, a British Airways és a Virgin Atlantic légitársaságok, a British Airport Authority valamint a technológia tulajdonos Eye Ticket összefogásával valósult meg. Az új rendszer bevezetésének és meghonosításának célja az utasok eddigieknél pontosabb azonosítása és arepülőtéren való gyorsabb áthaladás biztosítása.Hasonlóan ujjunk vagy tenyerünk lenyomatához, szemünk is hordozza egyedi jellemzőinket és karaktereinket is. A szemben futó több millió idegszál és apró ér a Földön élő összes embernek egyedi írisz, azaz szivárványhártya mintázatot biztosít, még az ikertestvérek írisz mintázata, sőt egy ember jobb és bal szemének íriszképe is eltér egymástól. Ezeket a sajátosságokat és a genetikai behatásoktól való mentesség és állandó hozzáférhetőség előnyeit alkalmazza a világ jelenleg legpontosabb személyazonosítási technológiája. A biometrikus technológia fizikai-, testi- vagy viselkedési jellemzők alapján azonosítja az embereket.A londoni Heathrow repülőtéren, Angliában elsőként üzembe helyezett írisz szkenner a British Airways és a Virgin Atlantic légitársaságok 2.000 önkéntes törzsutasa számára biztosít kényelmes és gyors"útlevél ellenőrzést". A rendszerbe történő felvétel első lépéseként egy hivatalnok ellenőrzi és rögzíti az utas adatait, aki ezt követően egy különleges videó kamerába pillant, amely kb. 30 cm távolságról közelképet készít az illető szivárványhártyájáról. Ezt követően a kamerára kapcsolt számítógép 512 byte-nyi digitális minta adatot rögzít a kép legegyedibb részeiből, majd azt kódolja és elkülönítve tárolja.A rendszerbe felvett utasoknak érkezéskor ezentúl elegendő pusztán a kamerába pillantaniuk, amely összeveti"szemük fényét" a számítógépben rögzített adatokkal. Az ellenőrzés így"pár pillantással" és másodpercek alatt lebonyolítható, jelentősen csökkentve az átjutás időtartamát és a gépek érkezésekor keletkező sorok hosszát. Adatvédelmi és biztonsági"szempontokra való tekintettel", a digitális képet és az utas személyes adatait a repülőtéri hatóságok és a légitársaságok külön-külön tárolják.A személyes adatvédelem biztonságát tovább erősíti az a tény, hogy az adatok kódolásához használt számítógépes algoritmusok miatt, a személyes adatok irányából az eredeti írisz kép nem reprodukálható.Az utasforgalom gyorsításán túlmenően, a légitársaságok a rendszer biztonsági aspektusait "tartják szem előtt", az írisz szkenner rendszer ugyanis gyakorlatilag teljes biztonsággal szűri ki a belépésre nem jogosult vagy illetéktelen személyeket, fokozva ezzel a repülőterek és a légi utazások biztonságát és biztosíthatóságát.Az automatizált írisz felismerő rendszer első állomásai az évente 60 millió utast fogadó londoni Heathrow repülőtér 3. és 4. termináljaiban kerültek felállításra, ahonnan a British Airways és a Virgin Atlantic légitársaságok Észak-Amerika és Kanada irányába közlekedtetik járataikat.A rendszer működésének eddigi kedvező tapasztalatai alapján már a "belátható" jövőben megszűnhetnek a "végeláthatatlan" sorok és elképzelhető, hogy a jövő utasait már a "köszönöm nem kérem az útlevelét és ne az én szemembepillantson" felszólítással fogadják a repülőtereken.