Dél-afrikai Köztársaság - Iránytű - NagyUtazás.hu Utazási Portál

Kapcsolódó cikkek

Íme, az új természeti csoda
A napokban felavatták a világ hét új természeti csodájának egyikét: a dél-afrikai Asztal-hegyet. A helyi turisztikai hatóságok azt remélik, hogy a lépés gazdasági fellendülést hoz a területnek.A Fokváros fölé magasodó hegyet a tavalyi évben koronázták meg, mint a természeti csodák egyikét egy nemzetközi szavazás eredményeként, melynek során a világ minden tájáról lehetett szavazni telefonon, sms-ben vagy a közösségi oldalakon.Patricia de Lille, Fokváros polgármestere azt nyilatkozta: azzal számol, hogy az Asztal-hegy listára kerülése földrengető gazdasági és társadalmi-gazdasági változásokkal jár a város és az ország számára.A hatás már most is látszik: hivatalos adatok szerint a hegyre rekordszámú látogató érkezett novemberben.A 2001-ben Bernard Weber által Zürichben alapított New7Wonders alapítvány ugyanazokon az elveken nyugszik, mint az ókori csodák.Az Asztal-hegy nem csupán Fokváros egyik látványossága, mely a világ egyik legszebb városa, de egyedülálló élményt kínál azok számára, akik fellátogatnak a tetejére, hogy élvezzék a lélegzetelállító panorámát - mondta Weber a beiktatási ceremónián.Az 1086 méteres hegy valóban fantasztikus kilátást kínál az Atlanti-óceánra. Az új csodák közé tartozik még: amazoni őserdő, a vietnami Halong-öböl, az argentin Iguazu vízesés, a dél-koreai Jeju sziget, az indonzéiai Komodo és a fülöp-szigetekiPuerto Princesa Underground folyó.

A világ első légitársasága, amely Airbus A380 repülőgépet üzemeltet Afrikába
Február 17-én csak pár hónappal a 2010-es FIFA Világbajnokságot megelőzően az Air France bevezette az első A380-as repülőgéppel üzemeltetett járatát Johannesburg irányába, és így a világ első légitársasága lett, amely ezt a repülőgépet alkalmazza az afrikai földrészen.A szuperjumbo holnap közlekedik először AF990 járatszámmal Párizs–Johannesburg útvonalon. A repülőgép 23:20 órakor indul a Párizs CDG 2E terminálról, és a következő napon 10:55 órakor érkezik meg, összesen 10 óra 35 perc repülési idő után. Az Airbus A380 repülőgép két fedélzeten és három osztályon várja utasait.Az A380 538 utast szállít három osztályon: La Première (első osztály) a fő fedélzeten található, és összesen 9 helyet, egy belső bárt és egy új privát öltözőfülkét kínál,Affaires (business osztály), a felső fedélzeten található, 80 helyet kínál, valamint a Première osztályhoz hasonlóan, erről az osztályról is látogatható a fedélzeten található művészeti és kulturális galéria, Voyageur (economy osztály) két fedélzeten található, 449 helyet kínál, valamint a két szinten található három bár használatát. 2009. november 20-án a Párizs – New York bevezető repülőút során az Air France lett az első európai légitársaság, amely tengerentúli járatot kínál A380-as repülőgéppel. A repülőtársaság az első A380-as repülőgépet 2009. október 30-án vette át.

Fokváros - a világ boldogabbik fele
document.write('Cape Town');Két óceán találkozásánál, Afrika déli csücskében fekszik Cape Town, a Dél-Afrikai Köztársaság egyik legszebb városa. 1652-ben, itt, a Table Mountain lábánál kezdődött Dél- Afrika írott történelme, amikor Jan van Riebeeck holland telepes állomást hozott létre a társaival az Európa és Kelet között vándorló kereskedőhajók számára. Így alakult ki lassan a xhosa törzsi, a maláj, az indiai, a brit és a holland kultúra olyan keveredése, ami máig Afrika egyik legkülönlegesebb városává teszi Fokvárost.Egy különös fordítási hibának köszönhető, hogy itthon Dél-Afrika jelképét, a Table Mountain-t Tábla-hegynek ismerjük, hiszen a valódi neve Asztal-hegy. Jellegzetes látképére, amikor nyáron a fennsíkjáról "lecsorog" a felhőpaplan, azt mondják a helyiek: "megterítettek az istenek". A tetejére a vállalkozó szelleműek és a tériszonnyal küzdők jó 4 óra alatt mászhatnak fel. A többieknek inkább ajánljuk a világ legmeredekebb kabinos felvonóját, amely körbe is fordul, hogy mindenki gyönyörködhessen a kivételes kilátásban.document.write('Cape Town-i kikötő és a Tábla-hegy');A kicsi, keszekusza utcákból, holland és angol stílusú épületekből álló belváros meglepően kicsi, akár gyalog is be lehet járni, a hegy látványa pedig mindenhol segít eligazodni. A bóklászást érdemes a Jóreménység Kastélynál kezdeni, amely a 17. század második felében épült, és Fokváros legrégebbi épülete. A Long Street a leghíresebb utca: mára inkább antikváriusok és kávézók váltották fel a drága bevásárlóutca üzleteit, de a régi vigalmi negyed nyomait is megtalálhatjuk a New Orleans hangulatára emlékeztető házak között.Az Asztal-hegy és a Table-öböl közötti rész a City Bowl, ez már külvárosokat is magában foglal. A belváros éjszakára teljesen kiürül, a helyiek főként a környező kertvárosokban laknak. A főként a város szélén található township-ekben, bódévárosokban sokkal könnyebb eltévedni és a közbiztonság is hagy némi kívánnivalót maga után. Ha valaki nagyon kíváncsi, szerveznek turistautakat egy-egy township belsejébe, de szerintünk eléggé ízléstelen más emberek nyomorát fotózni nagy lelkesen. Nagyobb eséllyel kapunk reális képet az ott élők helyzetéről akkor, ha a bevált módszert követjük: barátkozzunk össze az ott lakókkal.A másik legnépszerűbb pontja a városnak a vízparti szórakozónegyed, a közepén a Victoria&Alfred Waterfront-tal. Az egykori belső kikötőt ma már csak jachtok használják, de innen indul a komp a Robben Island-re is. Az élénk, színes épületek között rengeteg az üzlet, kávézó, kocsma, étterem, így a helyiek és a turisták által is nagyon kedvelt célpont. Az egyetlen, eredeti állapotában helyreállított épület a tűzpiros világítótorony, amelyet az 1860-as években építettek. Itt, a kikötő napsütötte stégein gyakran lustálkodnak fókák, akár csapatostul is. Különleges látványt nyújtanak a város közepén, szikrázó hőségben hentergő, halszagú északi állatok. Arra viszont vigyáznak, - különösen a parancsoló termetű hímek - hogy a falkát ne nagyon közelítsük meg.document.write('Lion\'s head');Szinte a város határában már elkezdődik a nemzeti parkok vidéke. Lépten-nyomon burjánzó, de gyönyörűen rendben tartott parkokban sétálhatunk vagy túrázhatunk - a méret mindkettőt engedni fogja. A parkokban több helyen tematikus állatpark: majom-, madár- vagy éppen teknősfarm várja a látogatókat és az elárvult állatokat. Ezekben a parkokban - így a városhoz az egyik legközelebb esőben, Kirstenboschban is - gyakran rendeznek koncerteket, amelyeket a látogatók a fűben, pokrócokon üldögélve, piknik közben szeretnek igazán hallgatni. Az egész életfilozófiára, a vidék stílusára jellemző, hogy Cape Town egész vidékén nagy népszerűségnek örvendenek a piknikek és a kerti és más szabadtéri sütések. Ezeket gyakran egy-egy partmenti vagy borgazdasághoz tartozó étteremben is kipróbálhatjuk.Ha Fokvárostól délre indulunk, a félsziget mindkét partján csodálatos strandokat találunk. A nyugati parton az Atlanti-óceánt csak az edzetteknek vagy a nagyon elszántaknak ajánljuk, mert a vize zsibbasztóan hideg. A keleti parton az Indiai-óceán már barátságosabb, főként december-január környékén, ekkor viszont elég zsúfoltak a strandok. De valljuk be: az ember nem hagyja ki, ha egyszerre két óceánban is megfürödhet. A partokon mindenféle vízi sport kedvelt, bár a motoros vízi járműveknek talán kisebb a divatja, mint a hazai tavainkon.A félsziget belseje felé haladva több híres borospincébe boltik az ember. A dél-afrikai borok - nem érdemtelen - hírnevét figyelembe véve a téma külön cikket érdemelne, de még a kocakóstolóknak is ajánljuk, hogy ismerjenek meg egy-két bort, ami az útjukba kerül. Nekünk, magyaroknak külön kuriózum, hogy Dél-Afrikában is van egy Tokai nevű borvidék (ahogyan Ausztráliában is.) Az ott készített bornak persze semmi köze a mi tokaji borainkhoz, de a védettség miatt Európában talán nem is forgalmazhatnák már az ottani boraikat: érdemes tehát helyben megkóstolni őket. Majd' minden pincészet nyitott, így az utcáról beeső utazót is szívesen látnak egy kóstolásra, de egy alaposabb pincelátogatást érdemes előre megszervezni: az utazási irodákban dúskálhatunk ezekben az ajánlatokban.document.write('A Jóreménység foka');Afrika csücske felé továbbhatolva természetesen kihagyhatatlan az arra utazóknak a Jóreménység foka, mely sokak szerint a legtisztább vizű és legfrissebb levegőjű helye a Földnek. Ha erre nem is, arra megesküszünk, hogy különleges aurával bír az Atlanti és az Indiai-óceán találkozásának pontja. Bár a hajós felfedezők emlékműveinél vállalnunk kell némi közelharcot egy-egy fotóért a többi - néhány busznyi - turistával, a több száz éves világítótoronyhoz már kevesebben sétálnak le. Ráadásként májustól novemberig delfin és bálna-megfigyelőhellyé válik ez a partszakasz, az ebben érdekeltek pedig általában türelmesebbek például az átlag japán turistatársainknál.A félszigetet elhagyva fél-egyórás hajóút vezet a Robben Island néven ismert börtönszigetre. A szigeten az apartheid alatt politikai foglyokat tartottak fogva, köztük volt Nelson Mandela is: az ő cellája eredeti állapotában látogatható. A szigeten ma is nagyon kevesen élnek - a foglyokon kívül csak a börtön személyzete élt ott, bár ők is saját iskolával és templommal, így elzárva a világtól. A szigeten élnek viszont pingvinek: magukénak érzik a területet és legalább annyira zaklatásnak veszik a közeledésünket, mint a félszigetlakó fókák. Aki kíváncsi rájuk, az Simon's Town közelében meglátogathat egy kolóniát, akiket eredetileg egy tankhajó-katasztrófa után mentettek ki az óceánból. A csámpás madaraknak viszont eszük ágában sem volt visszatelepülni a hidegre, így már több generáció tagjai néznek ránk szemrehányóan, amikor meglessük őket a szokásos késő délelőtti lustálkodás és szerelmeskedés közben. Ha Cape Town környékén élnénk, - minden valószínűség szerint - mi is folyton ezt csinálnánk.document.write('Robben Island');B.Ny.Úti tipp:- az Asztal-hegy tetejére érdemes magunkkal széldzsekit vagy pulóvert vinni, mert állandó, hűvös szél fúj. A szerencsések beleállhatnak a felhőkbe vagy lencsevégre kaphatnak egy-egy sértődött rozsomákot.- Sem a víz, sem az ételek miatt nem kell aggódnia senkinek Dél-Afrikában. Trópusi betegségeket sem szedhetünk össze egykönnyen, a rendszeresen szedett gyógyszerekből viszont érdemes tartalékolni, ezek beszerzése ugyanis nehézségekbe ütközhet.- Ha valaki nem fél túlságosan a jobboldali közlekedéstől, érdemes autót bérelni, a tömegközlekedés ugyanis elég drága. A városokban kétféle busz jár: a Translux a tiszta és kényelmes, a Transtate a koszosabb, zsúfolt járat. Minden alaposan és logikusan ki van táblázva, és jóval kevesebb kresztáblát használnak, mint itthon.- Aki komolyabb ékszereket vagy értéktárgyakat szeretne vásárolni, utazás előtt tájékozódjon alaposan a hatályos jogszabályokról. Bár csábítóan olcsón kínálják a gyémántot, sőt, sajnos az elefántcsontot is, a nem egészen szabályos papírokkal rendelkező tárgyakat akár már Johannesburgban elkobozzák az embertől.

Dühöngő (elefánt) ifjúság
Egy dél-afrikai nemzeti park vadőrei a szó szoros értelmében széttrancsírozott fehér orrszarvúk tetemeire bukkantak. A vastagbőrűeket mintha óriási bárddal hasították volna szét, csontjaik összeaprítva, zsigereik kiontva hevertek a szavanna füvén. Ugyanakkor ékességük, az orrukat díszítő szarutülök sértetlen volt, ami kizárta, hogy vadorzók végeztek volna velük.A Johannesburgtól 250 kilométerre fekvő pilanesbergi parkban tavaly fiatal elefántbikák többször támadtak turistákra. Egy ízben egy dühös ormányos ronccsá zúzta egy látogató járművét, majd utolérte és halálra taposta a menekülő vezetőt. Pár hónappal később ismét támadott a"priuszos" állat, de akkor nem volt áldozat. A vezetőség mégis úgy döntött, kilöveti a kiszámíthatatlan elefántot. A hivatásos vadász lövése azonban nem végzett rögtön az állattal, amely végvonaglásában agyontiporta a szerencsétlen vadászt.Hónapokon át csak találgatták Pilanesbergben, mi okozhatja az elefántbikák váratlan agresszivitását. A rejtélyt végül alapos megfigyelés és némi kutatómunka oldotta meg. Kiderült, hogy a turistákat zargató állatok más módon is kilógnak a sorból: többször megfigyelték a vadőrök, amint fiatal elefántbikák megpróbáltak nőstény orrszarvúkkal párosodni. A természetesen sikertelenül próbálkozó állatok és a turistákat megtámadó egyedek egyaránt a Krüger Nemzeti Parkból származtak. Amikor kicsik voltak, családjuk állományritkítás áldozata lett: a csorda felnőtt állatait lelőtték, csak az elefántbébik életét kímélték meg. Az utóbbiakat áttelepítették Pilanesbergbe. Az elefántok itt árvákként nőttek föl, s nem részesültek az elefántcsorda bensőséges életének nevelő hatásában. Egyszerűen nem volt kitől megtanulniuk azokat a viselkedési formákat, amelyeket az idősebb elefánttehenek"sulykolnak" bele a kölykök fejébe. A hím állatokon 14-15 éves korban jelenik meg a nemi ösztön és a kirobbanó agresszivitás. Ekkor általában elhagyják a csordát, s csatlakoznak az idősebb, magányos bikákhoz, amelyek testi erejüket kihasználva kordában tartják a zabolátlan ifjoncokat. A Krüger Nemzeti Parkból érkezett kölykök ösztönei szociális gátlás nélkül fejlődtek ki. A fiatal bikák egy része, társaságot keresve, orrszarvúkhoz csapódott, s- megfelelő minta híján - a rinocérosznőstényeket vélte alkalmasnak szexuális ösztönei levezetésére. A törvényszerű kudarc pedig fokozott agresszivitást váltott ki belőlük.A pilanesbergi park vezetője, Gus van Dyk az év elején két anyaállatot hozatott, "akik" a magányosan csatangoló elefántkölykökből normális csordát alakítottak. Van Dyk azt tervezi, hogy a már "túlkoros" állatok számára néhány felnőtt bikát hozat a parkba, hogy "móresre" tanítsák a randalírozó ifjakat. Mint mondta, ők a dühöngő ifjoncok utolsó reménységei: ha nem szelídülnek meg, kilövés vár rájuk.(Der Spiegel)

Durban az emberarcú metropolisz
Délkeletnek haladva Durban felé az N3-as autópályán, egyre melegebb lesz a levegő, páratartalmát a kocsiból kinyújtott kézzel is lehet érezni. Johannesburgból indulva, amely1000 - 1700 m magasan fekszik, lemegyünk egészen a tengerszintre. A városhoz közelítve minden kilométerrel jobban lehet érezni az Indiai-óceán hatalmas vizének közelségét.Felbukkant Durban a hegyek közül, ezernyi fényével, mint hatalmas metropolisz világított. A központba vezető autópálya a kikötő mellett halad el. Darui állandó mozgásban vannak, terhektől megrakva éjjel nappal dolgoznak, pakolják a gigantikus hajók gyomrából ki-be a fogyni nem akaró rakományt. Már az éjszaka fényében érkeztünk, mégis nappali nyüzsgést, forgást tapasztalunk a város utcáin. A kikötő közelében lévő házakban gyakoriak a vörös lámpás kapuk, amelyekből az éjjeli pillangók indulnak útjukra, hogy aztán visszaszállva a falakkal elrejtsék az illékony boldogság perceit.Szinte minden helyet kihasználva, utcai árusok kínálgatják emléktárgyaikat az égbe törő felhőkarcolók tövében. Egyik-másik már ültében alszik - nem is csoda, hiszen az idő éjfél körül jár -, de azonnal kinyitja szemét és kínálja portékáját, mivel mindenki potenciális vásárló lehet. Abrosz méretű leterített kendőiken megtalálható a jellegzetes afrikai maszkoktól a fogkrémig minden. India után ebben a városban a legnagyobb az indiai populáció, népességük 500 ezerre becsülhető a városban, és kb. 1 millió egész Dél-Afrikában.Színes, változatos élet tárul elénk, miközben a háttérből kihallatszik az Indiai-óceán monoton zúgása. Lementünk a mólóra, ahol a part folytatásaként stégeken lehet hosszan besétálni a víz fölé. Alattunk a fodrozódó hullámok robajlanak; sötét lévén, fehér csipkés tetejük megsokszorozza méretüket. A hűvösebb szél a hullámokkal együtt lépteinket is a part felé sodorja... A parton apró rákok szédítő sebességgel, kicsi lábaikat komikusan szedve indulnak két hullám között a táplálékért. Közvetlenül a homokos parton a horgászok jól irányzott dobással vágják be az ólomnehezék súlyától messzire röpülő horgot, aztán egymás mellett állva várják az ígéretes fogást. Ezen a helyen nem kell csendben maradniuk a víz óriás hullámai hangos moraj közepette találkoznak a szárazfölddel, ami elnyom minden emberi hangot.Éjjel az óceán mellett üldögélve, a szemlélő átérzi azt a kimeríthetetlen energiát, amely az idők végtelenségig ilyen erővel fog találkozni a parttal. Láttára elenyésznek a mindennapi gondok. A vágyott boldogságra mindenki rátalálhat, ha megáll az óceán pattján, és belehallgat, amit mond a robajlás. Ősi bölcsességek tapasztalatait adja át a víz, amelyeket önmagunkba fordulva lehet csak meghallani.Megnyugtató, hogy örök érvényű természeti erők vesznek körül bennünket, emberi léptékkel nem mérhetőek. Amikor ilyen állandósággal találkozom, minden hétköznapi dolog eltörpül. Tudom, azoknak is megvan a helyük, de sokszor több teret kapnak, mint amennyit megérdemelnek, és észrevétlen átalakítják az életünket...Korán reggel ébredtünk. Szállodánk ablakából látjuk az Indiai-óceán partját, és mivel az oldalsó szárnyban kaptunk szobát, lelátunk az utca forgatagára is. Olyan érzésem támadt, mintha egy hídon állnék, amely összeköt és elválaszt két világot. Jobbra az Indiai-óceán hullámzó kéksége baloldalon a civilizáció, az urbanizált társadalom kellékeivel. Nem vitás, melyiket választjuk.Férjemmel együtt azt hittük, az elsők között leszünk, amikor kisétálunk a mólóra, de már többen megelőztek bennünket. Sokan futnak a homokos parton, jógáznak, karateedzést tartanak, kutya kedvenceiket sétáltatják vagy mint mi, egyszerűen csak élvezik a gyaloglást. Fekete embercsapat fürdik a víz hullámaiban. Fiúk, lányok önfeledten vetetik bele magukat az óceánba. Vasárnap reggel van, ők itt töltik a hétvégét, valószínűleg délután indulnak vissza a falujukba, így minden percet kihasználnak a fürdésre. Sokaknál láttam műanyag kannákat, üdítős flakonokat. Ott sorakoznak megtöltve a ruháik mellett. Furdalt bennünket a kíváncsiság, mire használják ezeket? A mellettünk elhaladó két fiatal lánytól, akik szintén kannát cipeltek, férjem meg is kérdezte: - Mit csináltok ezekkel? Nos, a következő választ kaptuk; Összegyűjtjük az Indiai-óceán vizét, és hazavisszük a családnak. Anyánk, apánk talán soha nem láthatja meg az óceánt, de elmondhatja, hogy megfürdött benne.Sokáig nem tudtunk megszólalni ezek után, olyan tiszta, őszinte szeretet sugárzott szavaikból. Elképzeltem, ahogy a szülők lavórba öntik a vizet, és megfürdenek az Indiai-óceánban. Nem mulatságosnak éreztem, hanem meghatónak...Felhőkarcolók ékesítik a város magját fémes csillogással. A csupa ablak üvegpalotákon visszatükröződik a kék égbolt fehér gomolyagainak suhanása.A szállodák tövében, közvetlenül a patt mellett keleti stílusú parkok, virágzó és zöld kertek nyújtanak pihenési lehetőséget padokkal, pálmafákkal.Éjjel-nappal díjtalanul használható medencék sorakoznak közvetlenül a homokos part mellett, olyan bennük az úszás élménye, mintha a nyílt vízen szelnénk a habokat. Gyerekzsivajtól hangos a vízi világ. Szökőkutak között, hidakon sétálhatunk ebben a paradicsomban. Hátterében vidámpark kínál szórakozási lehetőséget. A libegőre felülve elrugaszkodhatunk a földtől, madártávlatból szemlélhetjük az eseményeket. Ebben a hőségben frissítően hatott a vízfelől érkező szél. Az emberek könnyű viseletben, lenge ruhában közlekednek. A part menti, több kilométer hosszú sétány kövezetén fiatalok gurulnak görkorcsolyán. Távolabb a gördeszkákkal nem mindig jönnek össze a bravúros ugrások úgy, ahogy megtervezték, de nevetéssel megoldódnak a dolgok.Láthatóan nagy figyelmet kap a közbiztonság, a rend őrei mindent megtesznek azért, hogy az ide látogató turista nyugalomban érezze magát. A rendőrök a sétáló körzetben kerékpárral közlekednek, bukósisakban, rövidnadrágos egyenruhában.Történelmi mérföldkövekElőször szokatlan a szemnek az épületek színes kavalkádja, múlt és jelen keveredése - vibrál, pezseg minden. Durban Dél-Afrika harmadik legnagyobb városa, nemcsak fő turistaközpont, hanem az ország legnagyobb kikötője is.Népessége mutatja legjobban nagyvárosias jellegét. Különösen rányomja bélyegét a városképre az indiai népcsoport jelenléte. Az 1860-as években érkeztek az első indiaiak, hogy Natal cukornádültetvényein dolgozzanak.Pillantsunk vissza még távolabbra a múltba, egészen az 1497-es esztendőig, amikor a híres portugál hajóskapitány, Vasco da Gama hajózott el a part mentén, éppen karácsony napján. E jeles ünnep tiszteletére a területnek a Terra do Natal ("A világra jövetel földje") nevet adta. Több fehér telepes próbált kikötni a parti vizeken, erről tanúskodik a sok zátonyra futott hajó Natal partjainál. A korai 19. században a fokföldi kereskedők hallottak egy új, zulu nemzet kialakulásáról, amelynek a hadakozó Shaka király lett a vezetője. Megpróbáltak kikötésre alkalmas területet. keresni, hogy felvegyék velük a kereskedelmi kapcsolatokat. Elkezdődött egy kikötésre alkalmas öböl felkutatása. Az egyik ilyen expedíció 1823-ban James King és Francis Farewell főhadnagyok vezetésével felhajózott egészen St. Lucia területére, majd szorosan a part mentén lefelé haladva az áramlattal, megtalálták a mai kikötő helyét és elnevezték NatalBaynek.Nagyon jól ismerték a dél-afrikai partokat, és tudták, hogy hajójuk könnyen fennakadhat egy fentről nem látható zátonyon, ami nagyon gyakori a partközeli vizekben. Úgy döntöttek, nem kockáztatják meg a kikötést, de mielőtt visszaindultak volna Cape Townba, hatalmas vihar kerekedett, és a szél átsegítette hajójukat a folyótorkolatnál felhalmozódott homokdűnék felett. Miután sikeresen partot értek, megállapították, hogy ha ki tudják mélyíteni az öblöt, akkor az alkalmassá válik a kikötésre. Így született meg Port Natal kikötőjének terve. 1824-ben Farewell visszatért Henry Finn társaságában, a Júlia és Antelope hajókkal, hogy lerakják egy új város alapjait.Első feladatuk volt, hogy a rettegett Shaka zulu királlyal felvegyék a kapcsolatot. A tárgyalások eredményeként megegyeztek egy 9000 hektáros terület használatáról az öböl körül, és beindult a kereskedelem, főleg állatbőrökkel és elefántagyarakkal. A telepesektől való félelmükben a zuluk erős sereget állomásoztattak nem messze az öböltől, amit uKangel' ama Nkengane névvel illettek, jelentése "Óvakodj a csavargóktól".A telepesek és a zuluk közötti viszony 1831-ben romlott meg, amikor Shaka király utódja, Dingane lerohanta a kereskedőtelepülést. Később ugyan békét kötöttek, de a telepesek úgy vélték, növelni kell létszámukat. 1835-re már harmincöt férfit számláltak. Ebben az évben kapta Port Natal a Durban nevet is. 1835. június 23-án Allen Gardiner misszionárius vezetésével tizenöt telepes úgy döntött, hogy kijelöli egy város alapjait. Nevét a fokföldi gyarmat akkori kormányzója, Sir Benjamin D'Urban után kapta. Azzal a nem titkolt szándékkal választották a névadó személyét, hogy a területet a fokföldi gyarmat befogadja, ám ez a terv meghiúsult. Az angol elutasítás bizonytalanságot okozott a kis település életében, de 1837-ben új remény csillant fel. A voortrekkerek kezdtek beszivárogni Fokföld területéről, és vezetőjük, Piet Retief 1837. október 20-án megegyezett Dingane-nal a terület jogairól, ami stabilizációt hozott a kis telepes csapat életébe. D'Urban területén az első telket 1837. október 21-én adták el. Az élet azonban nem volt nyugodt: Dingane 1838. február 6-án uMgungundlovuban legyilkoltatta Piet Retief vezetőt és küldöttségét, majd a zuluk megtámadták D'Urban telepeseit is. Közülük többen azután a közeli Salisbury szigetén talált menedéket, ahová a zulu harcosok nem tudták követni őket. Az állandó összetűzéseknek a Blood River-i csata vetett véget 1838. december 16-án, amikor a voortrekkerek megverték Dingane zulu harcosait.Az élet a viharos történelmi idők után lecsendesedett. 1839-ben kialakultak Durban területén az első utcák. Ekkoriban jött létre Pietermaritzburgban a voortrekkerek Natalia nevű köztársasága, amely 1840-re két új területtel bővült, Port Natallal és Weenennel. Durban mellett, Congellában is terjeszkedtek a voortrekkerek, és egyre több telket jelöltek ki, amit a durbani britek elnéztek, mert az esetleges zulu támadásoktól védettséget élveztek. Durban város első bírója Alexander Biggar volt, és a várost C. G. Cato irányította.Nagy Britannia nem nézte jó szemmel a város fejlődét, és 1842-ben úgy döntött, közbelép. Kis csapatot küldtek, hogy terjessze ki a brit uralmat a telepesekre. Ez persze nem ment ilyen egyszerűen; a legérdekesebb történetet kicsit később mondom el, Dick King szobra kapcsán. Mindenesetre röviddel ezután sok telepes elvándorolt a Drakensberg hegyei közé, és visszahúzódott a mai Free State tartomány területére.Natal 1844. május 31-én hivatalosan a fokföldi gyarmat része lett. A brit védelem hatására brit és külföldi telepesek kezdtek beáramlani Durban területére, s 1854. május 15-én, amikor lakossága elérte az 1200 főt, hivatalosan közigazgatási központtá nyilvánították a várost. Utcáin sétálva mais láthatjuk a belváros gyarmati stílusú épületeit.Durban első vasútvonala 1860-ban épült, a kikötőt és a Pointot, vagyis a kikötő öble és a tenger közötti félszigetet kötötte össze 3 km hosszan. Hat évvel később meghosszabbították Umgenüg, ahonnan követ szállítottak a kikötőbe. A kocsikat Angliából hozták, Henry Jacob mozdonyvezető állította össze a szerelvényt. 1860. június 23-án megtartott avatóünnepsége után naponta három alkalommal közlekedett a kikötő és a Point között. Minden eshetőségre felkészülve egy csapat ökör állt készen arra az esetre, ha a vonat lerobbanna. Az első omnibuszjáratot 1870-ben állították a lakosság szolgálatába. 1902-ben a lóvontatású járatot villamos váltotta fel. A kor fejlődésével 1940-ben trolibusz, majd napjainkban dízel autóbusz szállítja a lakosságot.

A napfény birodalma, és az elveszett város
Sun City és Lost City Johannesburgból az 8512-es úton, a Hartbeespoort Dam felé haladva lehet eljutni a 180 km távolságra fekvő pihenő paradicsomba. Rátérve az R 512-es útra, minden elágazásnál táblák mutatják az utat Sun City felé.Az út első része változatos tájat ígér. Terhüktől roskadó narancsültetvények, virágzó, hatalmas bokrok szegélyezik az utat. Később hegységeken, kövek között halad az aszfaltos út. Félúton sík területhez érünk, ahol tswana települések bádogházai sorakoznak. Oda építik a házaikat, ahova akarják, nem szükséges az építési engedély. A környéken található anyagokat használják fel épületeikhez. Ebből a szempontból elég változatos ez az útszakasz is. Távolabb arany- és platinabányával találkozunk. Nem sokkal a megérkezés előtti hosszú egyenes szakaszon már látható a hegyoldalon magasodó Sun City adótornya; jelzi, hogy közel a cél, kis idő múlva megérkezünk.Sun City és The Lost City a volt Bophuthatswana bantusztán rejtekén, a Pilanesberg Nemzeti Park közvetlen határában épült. Földöntúli varázslatot ígér a 25 hektáros birodalom meglátogatása. A kövekből megépített, állatok domborműveivel díszített kapun átlépve már az út maga vezet bennünket. 2 km távolságra a bejárattól található Sun City, amely az első kaszinó- és üdülőközpont volt Dél-Afrikában. Történelmi mérföldkövek Létrehozója Sol Kerzner, 1964-ben, huszonkilenc évesen alkotta meg első ötcsillagos szállodáját az Indiai-óceán partján, Umhlanga Rocksnál, Beverly Hills néven. Ebben az időben jó üzleti érzékkel megáldott könyvelőként dolgozott a számok világában. A Durban mellett felépített hotellel alapította meg a Southern Sun Hotel csoport első tagját, amely napjainkra a Holiday Inn dél-afrikai láncolatát is magában foglalja. Ez tagja a nemzetközi Intercontinental szállodahálózatnak is. Kerzner erős, növekedni, terjeszkedni vágyó alkata kinőtte a Southern csoport méreteit. Részvényeit eladta, és ebből hozta létre a Sun International csoportot, amelynek az első, "alapító" hotelja a Sun City Hotel és Casino volt, amelyet 1980-ban nyitott meg. Napjainkra ez a szállodaláncolat a világ tíz legnagyobb méretű, legjobban jövedelmező szállodahálózata közé tartozik.A bevezető aszfaltúton haladva egyre többet mutat magából ez a birodalom. Körös-körül buja trópusi növényzet, virágzó bokrok, a szivárvány összes színében pompázó paradicsomi táj fogad bennünket. Fölöttünk az út mellett függő vasút köti össze a szállodákat; ha a látogató a Johannesburgból érkező, menetrend szerinti járattal érkezik, akkor a kaputól ezzel a vasúttal közlekedhet. Cabanas A birodalom első állomása a Cabanas háromcsillagos szálloda. Tarka libériás, afrikai boy fogadja a látogatót a bejáratnál. Modern stílusú épület, esztétikusan keverednek benne az afrikai motívumok díszítőjegyei korunk építészeti megoldásaival. Ovális aulájában található a recepció, innen kétoldalt, félkörívben, hosszú lépcső vezet a reggeliző-vacsorázó helyre. Reggel és este a szálloda vendégeit terülj-terülj asztalkám jellegű svédasztal várja. Bőséggel ehetünk a jobbnál jobb falatokból.Világos, márványborítású padlón járva gyönyörködhetünk a virágkompozíciókban. Aulájának teraszáról lenézve, látható a hatalmas pálmafák koronája, a harsogó madárvilág. Lefelé haladva a lépcsőn elérünk a pázsit melletti, kék vizű medencékhez. Partjaik mellett nyugágyak sorakoznak, amelyeken a nap szerelmesei barnulhatnak, napernyők védik az óvatosabbakat. Kör alakú, nádtetős bárokban lehet a szomjat oltani.Mezítláb sétáltam a selymes fűben. Átadtam magam a pihenésnek.Mélykék színű tó alkotja a természetes határt, ejtőernyőzni, jetskizni, motor csónakázni, vízisízni lehet rajta. Ez a vízsportok paradicsoma. A közepén fekvő kis sziget pálmafáin megszámlálhatatlan tömegű madár lármázik.Szürke, kecses, hosszú lábú piros csőrű madarak sétálnak peckesen a kertben. A Cabanas apartmanjai a kanyargós járda mellett találhatóak, szobáik minden igényt kielégítenek. Golf a napfény-városban Sun City nemzetközi hírű golfpályáját a világhírű Ciary Playcr tervezte. A hatalmas pálya zöld fűköntösével betakarja a környező dombokat, gyönyörű adottságai miatt sokan felkeresik. Minden évben rendeznek versenyeket, amelyeken a világ legjobbjai mérhetik össze tudásukat. Ezen a pályán játszott az ausztrál Greg Norman, a német Berhard Langer és a dél-afrikai Ernie Els. Fekete segítők hatalmas tartókban viszik az ütőket, segítenek a játékosoknak a cipelésben. Sun City Hotel és Casino A golfpálya ösvényén továbbsétálva látható a Sun City Hotel és Casino négycsillagos, több emeletnyi magas, szárnyas épülete. Teraszai előtt fákkal, bokrokkal övezve különböző mélységű és nagyságú úszómedence-csoportok találhatók.A belső előcsarnok közepén fent, a kupolához közel, dzsungelbárt építettek. Mindenütt az őserdő harsány színei dominálnak a csupa fa- és náddíszítés miatt. Karcsú nádszékekben és süppedős fotelekben kortyolhatjuk el italainkat, vízesés csobogással a háttérben.Vendéglők, bárok, kaszinók találhatók az alsó részben. Utcai ruhában is nyugodtan hódolhatunk a játék örömének.Itt kapott helyet a revüszínház is. Műsora nagyon látványos, amolyan Moulin Rouge-stílusban előadott történetek. Kiváló hangú énekesei mellett nagy tollas, kosztümös lányok táncolják végig az előadást, a férfiak külön örömére.Főbejárata mellett afrikai stílusú szökőkút található. Itt lehet jelentkezni szafaritúrára a Pilanesberg Nemzeti Parkba. Kora reggeli és délutáni indulással szervezik, de éjszakai szafárik is igényelhetők.Külön érdekesség a hőlégballonos-pezsgős panorámarepülés a Pilanesberg hegyvonulatai fölött.Madár távlatból, levegőből élvezhetjük táj szépségét. Cascades Hotel Az ötcsillagos Cascades Hotel távolabb elhelyezkedő, háromszög alakú épületét, Sun City Hotelt és a Casinót dzsungel övezi. Egzotikus világát keresztül-kasul felfedezhetjük. Trópusi fái között orchideák nyílnak. Zöld lombok között sejtelmesen átszűrődő fény tompítja le a színeket.Majmok ugrálnak az ágak között, éles hangú papagájok rikoltoznak. Tavain liliomok virulnak, flamingók, hattyúk és különböző egzotikus madarak sokasága élvezi az erdőt. Zuhataga felett kötélhíd vezet át a túlsó partra. Jacuzzi medence, pezsgőfürdő húzódik odalent a kövek rejtekében. Fövenyén pávák illegetik magukat, színes tollaikon a napfénye játszik.Fahíd ível át a dzsungel határát szegélyező tavon, amely bevezet a Cascades komplexum épületébe. Belső terét diszkrét elegancia jellemzi. Teraszáról az épülethez tartozó úszómedencékre lehet látni, amelyekbe a víz őskori állapotokat idéző barlangokból zúdul alá. A barlangteremben vendéglő nyújt étkezési lehetőséget, kiváló és változatos koktélkínálattal. Körülöttünk majomcsaládok ólálkodnak az áhított jobb falat reményében. Ottlétemkor meg örökíthettem egy fekete esküvőt, itt rendezték az esküvői ceremóniát. Legjobban a tarka ruhába öltöztetett gyereksereg tetszett, önfeledten adták át magukat az eseményeknek.Domboldalának zöld területén kialakított teniszpályáit bárki használhatja.A Cascades harmadik emeletéről lehet átmenni a kaszinók játék automatáinak világába. Varázslatos barlangcsarnokokon keresztül lábunk alatt megkövült láva folyam vezet, amely az elveszett város legendájára emlékeztet. Kövessük a fekete sávot a barlangrengetegben! Körös-körül éttermek, üzletek találhatók. Ezernyi változatos ízzel kápráztathatjuk el magukat. Hatalmas, több ezer ember befogadására alkalmas termében, a Super Bowlban koncerteket, szépségversenyeket rendeznek. Sikerült bejutnom a "Miss South Africa" impozáns versenyére, gyönyörű lányokat fotóztam az első sorból. Látványos, mozgalmas, táncos-zenés showműsor adta a verseny keretét. Kétfélék voltak a lányok: szépek és még szebbek. Ahogy illik, felszabadultan mosolygott a győztes. A meghatottság könnyeivel szemében, rálépett a karrier rögös útjára. Mindenesetre a lehetőség a sors által megadatott, hogy szépsége és kapcsolatai jóvoltából okosan felépítse jövőjét. Kívánom neki a legjobbakat! 500 ezer rand ajándék és készpénz járt az első díjjal, amely 17 millió forintnak megfelelő érték. Entertainment Centre Kipróbáltuk mi is az Entertainment Centre játékautomata- és szórakoztató központ karos pénznyelőit, de sajnos csak az élménnyel lettünk gazdagabbak. Szédületes arcokkal találkoztam, ahogy mindenről megfeledkezve húzgálták a gép karját, ott csillogott a vágy és a játék szenvedélye Fiatal és öreg vonásokon egyaránt.Mozgólépcső visz fel a The Lost Cityhez vezető átjáróhoz. Mielőtt kiléptem a hegyoldal mesebeli elefántdomborműves kapuján, a korlátról lenéztem a kaszinók világára. Fölöttünk a kupolában a csillagrendszer apró körtéi világítanak, jelezvén: kozmikus varázslat ez, határ a csillagos ég.Lost City mesebeli birodalmaAz elveszett város legendája szerint több ezer évvel ezelőtt valahonnan északról egy ismeretlen, idegen törzs vonult erre a helyre. Déli irányba vándoroltak, amikor rátaláltak egy gyönyörű, meseszép völgyre a vulkanikus hegy közepén. A törzs nagyon tehetséges, művelt volt, magas civilizációval rendelkezett, bőséggel használták a szellemi energiát.Tudásukat az égből és az állatvilágból merítették. Felépítettek egy várost, amelyhez fogható nem volt a földkerekségen. Hidakat, alagutakat, hullámmedencéket, fürdőhelyeket, arénákat, színházat építettek. Költők, dalnokok mind a város aranykorát és lakóit dicsőítették. Csodálatosan megmunkált arany- és ezüsttárgyak vették körül őket. Ismerték a fiatalító szerek keverésének titkát.A törzs növekedésével a város épületeit is mind tovább bővítették. Káprázatos, fenséges palota alkotta a város fénypontját, amelyet a királyi családnak építettek.Egy napon a föld megremegett, vészjósló csend honolt mindenütt, az állatok menedéket keresve szaladtak. A vulkán tűzhányója újra kitört, és a forró láva maga alá temette a várost. Elmenekült a törzs, soha többé nem látták és nem hallottak róluk. Az ismeretlenségből az ismeretlenség homályába távoztak.Dzsungel nőtt a város helyén amikor a láva kihűlt, és mindent betakart a modern emberiség szeme elől.A város elveszett.Sol Kerzner, az említett hotelmágnás álmodta újra ezt az elveszett várost, és keltette életre a legendát. Építészeket, iparművészeket, díszítőket, festőket, kertépítőket alkalmazott a világ minden tájáról. 1990. október 11-én kezdődött meg Lost City, az elveszett város építése. Hatalmas pompával vezették be a vállalkozást. A tervek gigantikus méreteit látva a sajtó kételkedett, hogy a 27 hektáros afrikai szavannából a világ legpazarabb luxusszállodáját és szabadidőközpontját fel lehet-e építeni 19 hónap alatt.Az építkezés méreteit tekintve említsük meg, mire vállalkoztak az építők. 2 millió 750 ezer m földet kellett megmozgatni, 5000 munkás dolgozott egy időben éjjel-nappal, és 850 ezer m betont használtak fel, ami elegendő lenne 600 három hálószobás ház megépítéséhez. Növényvilágát, fáit földlabdákkal együtt, hatalmas darukkal emelték végső helyükre. Mintegy 1 millió 600 ezer növényt és fát telepítettek a dzsungelbe és a környezetbe. Annyi festéket használtak el, hogy a fél világot végighúzhatnák vele az egyenlítő mentén.Az akkori áron 70 millió USA-dolláros szuper komplexumot 1992 áprilisában adták át, de a hivatalos megnyitó nagy csinnadrattával, világszenzációként 1992. december 1. volt. Kiléptem a hegyoldal mesebeli elefánt domborműves kapuján a játék center csillagos égboltja után, feltárult előttem The Lost City birodalma. Bridge of Time Rálépve az Idő Hídjára, Látjuk, hogy a Bridge of Time két oldalán élethű elefántok szobrai a felvigyázók. A híd átível a fantázia birodalmába. Jobb oldalon, a hegyoldalba ágyazva 18 méter hosszú és 8 méter magas leopárd őrzi hatalmas mancsával a barlang mélyén lángoló örök tüzet. Időközönként a híd megremeg, mintha földrengés készülne. Figyelmeztetően jelzi, hogy pillanatok alatt a földdel lehet egyenlő, amelyet most állandónak és öröknek érzünk. Monkey Spring Plaza Monumentális fakapun átlépve a Monkey Spring Plazáhox érkezünk, ahol mint ezer karú Síva isten trónolnak a majmok. Ujjaik között ömlik a víz zuhataga. Innen aztán igazán gyönyörű kilátás nyílik a Valley of Wavesre. Az ősemberek völgyében különböző meredekségű vízi csúszdák takarják be a hegyoldalt, több mint 200 méter hosszan. Alattunk a látogatók központja, amely régen a törzs gyülekezőhelyéül szolgált. Erdők, növények sokasága zöldell a csobogó zuhatagok mellett. Vízesések, medencék, egy eddig sehol sem volt kis világ. Lost City koronáján a briliáns a gyönyörű Palace, a palota. Lábamnál medence hullámzik, amelyet a hegyoldal táplál kék vizével. Méteres hullámait úszógumikra fekve lehet élvezni. Homokos partján afrikai stílusú napernyők alatt hűsölhetünk. Amphitheatre A palotához vezető út a kör alakú Amphitbeatre színház nézőterén vezet keresztül. Úgy építették meg, hogy az előadások szereplőit bármiféle hangosítás nélkül tökéletesen lehet hallani. Minden időt kiálló kövek visszhangozzák a valamikori előadásokat. Royal Baths Elhagyva a színház falait, a mozaikkal kirakott Royal Baths, a királyi fürdő vize hívogatja a látogatót feszített tükrével. Megszámlálhatatlan lépcsőfok vezet fel a Palace-hez, mint a hajdani maja templomok oldalán. Elephant Atrium Beérve a palotába, először az Elepbant Atriumot csodálhatjuk meg. Danie de Jager dél-afrikai szobrászművész több ezer tanulmányt készített az elefántokról, amíg megszületett Shawu elefánt bronzba öntött mozdulata. (Shawu eredeti agyara a Kruger Nemzeti Park fővárosában, Skukuza campben látható). Mozgalmas, látványos összhangban van itt minden. A Palace mintázata az egzotikus trópusi növények kőbe faragott mása. Alsó szintjén haladva elegáns üzleteket találunk.A Palace nem más, mint luxusszínvonalú, osztályon felüli szálloda. Csillagokkal nem is jelzik. 350 fényűző szobájában a berendezés minden darabja speciálisan megtervezett, egyedi alkotás. Afrikai jegyek uralják az egész palotát. Crystal Palace Összekötő folyosó vezet a Crystal Palace hatalmas csarnokába. Kiérve óriási tér fogadja a látogatót: boltíves, 7 méter magas ablakain a beszűrődő fény több ezer darabból álló, csiszolt kristálycsillár fürtjein játszik.Óriási szőnyegek hívják fel magukra a figyelmet egyedi mintájukkal, színükkel. Korunkban érdekességszámba megy, hogy minden tervet megsemmisítettek, nehogy bárki felhasználhassa mintázatukat.Asztalok helyezkednek el körben, esztétikusan terítve. Kellemes dallamokat játszik a zongorán egy fiatal művész.Közvetlenül a csillár fürtjei alatt négy elefántdíszítésű szökőkútból csobog a víz. Az oszlopokon körben az ősi kultúra faragott jegyei láthatók. Kinézve a teraszról a Palace medencéje látható. Rotunda Pár lépésnyire a Crystal csarnoktó( magas, sudár oszlopokon emelkedik a Palace előcsarnoka, a hat emelet magas Rotunda kupolája. Tetejét aprólékos, kézi festésű minták díszítik, 5000 órába telt, mire elkészült. Falain körben afrikai vadállatok faragott domborművei láthatók. Az oszlopok árnyékában zebracsíkos, királyi trónusokon lehet helyet foglalni. Mihelyt valaki ráül, máris e palota királyának érezheti magát. 1300 ember dolgozik a birodalomban, segíti a folyamatos kiszolgálást, a szórakozást; ebből 700 a Palace-ben, ami azt jelenti, hogy kétfős személyzet jut minden vendégre. Cheetah Fountain Kifelé haladva a palota bejáratán, nyitott előtérbe érkezünk, ahol a Cbeetah Fountaint csodálhatjuk meg. Két gepárd üldözőbe vesz egy impalacsapatot, s a támadás pillanatát öntötte bronzba Danie de Jager. Visszafelé az Idő Hídján A Palace Tornyait gigantikus méretű, faragott madarak és ugró impalák díszítik, majdhogynem megmozdulnak. Hetven méter magas tetejéről lepillantva a lábunk alatt terül el ez a semmihez sem hasonlítható, elképzelt világ. Megértettem: a fantázia korlázai többé nem léteznek, amit gondolatban elterveznek, az előbb-utóbb az anyagi világban is megvalósul.Lefelé sétáltam a palota lépcsőin, s közben magamba ittam ezt a seherezádés mesevilágot. Ahogyan leértem a lépcsők aljára, megcsodáltam a tóba alázúduló vízeséseket. Kacsák és hattyúk úszkáltak a víz tetején. Rózsaszínű, kecses flamingók álltak a köveken fél lábon, teljes biztonsággal. Megtévesztésig elhitették, hogy ők egylábú madarak. Tapsoltam, a hangot visszhangozták a kövek, és a flamingó "kétlábú" rajtot vett, felrepült. Hosszú szárnyait kitárva a nagy, rózsaszín madár méltóságteljesen köröket írt le, majd egy távolabbi sziklán landolt. Visszafelé haladva az Idő Hídján át, a nagy barlangon keresztül, látszott, hogy a vendéglőkben beindult az élet. Kicsit érdekes látványt nyújtottak az olasz pizzázóban a festői olasz ruhába bujtatott fekete fiúk, akik palettán hozták ki az ételt. Fantáziaoázis ez az afrikai szavanna közepén.Több alkalommal is jártam ebben a mesevilágban. Egy októberi nyári estén ismerőseinkkel sétáltunk vacsora után. Megnéztük a show-műsort, amely után teljesen feldobva, jókedvűen tartottunk lefelé a kivilágított felületükkel hívogatóan csillogó medencékhez. Ekkor láttuk meg a már előzőleg, délelőtt megcsodált világosszürke, karcsú darumadarat, fél lábon állt. Gondoltuk, esti álmát alussza. Szinte egyszerre merült fel bennünk a gondolat, hogy a lehető legközelebb menjünk hozzá. Kis csapatunk sorba állt, és úgy haladtunk mi is, akár egy nagy madár. Tévesszük meg, így nem tud bennünket felismerni! Kezünket szárnyakként kitártuk, lassú, hullámzó mozdulatokkal egyre közelebb értünk. A madár mozdulatlanul állt, akár egy szobor, mi pedig próbáltunk a lelkivilágával azonosulni, és lassított felvételként egyszerre mozogva haladtunk előre.Aztán amikor már-már karnyújtásnyira értünk hozzá, a madár villámgyorsan nekünk szegezte hosszú, enyhén hajlott csőrét. Fejét lehajtva, mint La Mancha lovagja indult felénk, szárnyait felemelve. Váratlan reakciójától a fizika törvényét első pillanatban meghazudtolva nem estünk hátra, pár másodpercig hadakoztunk ellene. Aztán mint a dominó, mindannyian hátradőltünk egymásra. Madarunk elviharzott mellettünk a bal oldalon. Hangos nevetés kísérte a történteket. Népes közönségünk a teraszról figyelte az eseményeket, hogy mi lesz a történet vége.

Hivatalos név:	Dél-afrikai Köztársaság	Időzóna:	GMT+01:00
Anyanyelven:	Republiek Van Suid-Afrika	Autójelzés:	ZA
Államforma:	köztársaság	Pénznem:	dél-afrikai rand (ZAR)
Főváros:	Pretoria	Elektromosság:	220V

Lakosság:	34 492 000 fő
Népsűrűség:	28.20 fő/km²
Nyelvek:	afrikaans, angol, conga, csvana, déli szoto, északi szoto, ndebele, szvázi, venda, xhosza, zulu, indiai nyelvek.
Népcsoportok:	bantu (76,1%), búr (7,7%), mulatt (8,5%), angol (5,1%), indiai (2,6%).
Vallások:	protestáns (67,8%), római katolikus (10,2%), egyéb (22%).

Terület:	1 221 037.00 km²
Nagyobb települések:	Cape Town/Kaapstad (Fokváros) 777 000 (1 912 000), Durban 634 000 (982 000), Johannesburg 632 000 (1 609 000), Pretoria 443 000 (823 000), Port Elizabeth 273 000 (652 000), Umlazi 195 000, Roodepoort 142 000, Pietermaritzburg 134 000 (192 000), Germiston 117 000 (155 000), Boksburg 111 000 (165 000), Bloemfontein 104 000 (233 000), Benoni 95 000 (207 000), East London/Oos-Londen 85 000 (194 000), Kimberley 74 000 (150 000), Springs 68 000 (154 000), Vereeniging 61 000 (540 000).
Legmagasabb pontok:	Injasuti 3408 m.
Főbb folyók:	Orange/Oranje, Limpopo, Vaal.
Főbb tavak:	St. Lucia-tó, Hendrik Verwoerd-víztároló.