A napfény birodalma, és az elveszett város
2000. december 12.

Sun City és Lost City
Johannesburgból az 8512-es úton, a Hartbeespoort Dam felé haladva lehet eljutni a 180 km távolságra fekvő pihenő paradicsomba. Rátérve az R 512-es útra, minden elágazásnál táblák mutatják az utat Sun City felé.

Az út első része változatos tájat ígér. Terhüktől roskadó narancsültetvények, virágzó, hatalmas bokrok szegélyezik az utat. Később hegységeken, kövek között halad az aszfaltos út. Félúton sík területhez érünk, ahol tswana települések bádogházai sorakoznak. Oda építik a házaikat, ahova akarják, nem szükséges az építési engedély. A környéken található anyagokat használják fel épületeikhez. Ebből a szempontból elég változatos ez az útszakasz is. Távolabb arany- és platinabányával találkozunk. Nem sokkal a megérkezés előtti hosszú egyenes szakaszon már látható a hegyoldalon magasodó Sun City adótornya; jelzi, hogy közel a cél, kis idő múlva megérkezünk.

Sun City és The Lost City a volt Bophuthatswana bantusztán rejtekén, a Pilanesberg Nemzeti Park közvetlen határában épült. Földöntúli varázslatot ígér a 25 hektáros birodalom meglátogatása. A kövekből megépített, állatok domborműveivel díszített kapun átlépve már az út maga vezet bennünket. 2 km távolságra a bejárattól található Sun City, amely az első kaszinó- és üdülőközpont volt Dél-Afrikában.

Történelmi mérföldkövek
Létrehozója Sol Kerzner, 1964-ben, huszonkilenc évesen alkotta meg első ötcsillagos szállodáját az Indiai-óceán partján, Umhlanga Rocksnál, Beverly Hills néven. Ebben az időben jó üzleti érzékkel megáldott könyvelőként dolgozott a számok világában. A Durban mellett felépített hotellel alapította meg a Southern Sun Hotel csoport első tagját, amely napjainkra a Holiday Inn dél-afrikai láncolatát is magában foglalja. Ez tagja a nemzetközi Intercontinental szállodahálózatnak is. Kerzner erős, növekedni, terjeszkedni vágyó alkata kinőtte a Southern csoport méreteit. Részvényeit eladta, és ebből hozta létre a Sun International csoportot, amelynek az első, "alapító" hotelja a Sun City Hotel és Casino volt, amelyet 1980-ban nyitott meg. Napjainkra ez a szállodaláncolat a világ tíz legnagyobb méretű, legjobban jövedelmező szállodahálózata közé tartozik.

A bevezető aszfaltúton haladva egyre többet mutat magából ez a birodalom. Körös-körül buja trópusi növényzet, virágzó bokrok, a szivárvány összes színében pompázó paradicsomi táj fogad bennünket. Fölöttünk az út mellett függő vasút köti össze a szállodákat; ha a látogató a Johannesburgból érkező, menetrend szerinti járattal érkezik, akkor a kaputól ezzel a vasúttal közlekedhet.

Cabanas
A birodalom első állomása a Cabanas háromcsillagos szálloda. Tarka libériás, afrikai boy fogadja a látogatót a bejáratnál. Modern stílusú épület, esztétikusan keverednek benne az afrikai motívumok díszítőjegyei korunk építészeti megoldásaival. Ovális aulájában található a recepció, innen kétoldalt, félkörívben, hosszú lépcső vezet a reggeliző-vacsorázó helyre. Reggel és este a szálloda vendégeit terülj-terülj asztalkám jellegű svédasztal várja. Bőséggel ehetünk a jobbnál jobb falatokból.

Világos, márványborítású padlón járva gyönyörködhetünk a virágkompozíciókban. Aulájának teraszáról lenézve, látható a hatalmas pálmafák koronája, a harsogó madárvilág. Lefelé haladva a lépcsőn elérünk a pázsit melletti, kék vizű medencékhez. Partjaik mellett nyugágyak sorakoznak, amelyeken a nap szerelmesei barnulhatnak, napernyők védik az óvatosabbakat. Kör alakú, nádtetős bárokban lehet a szomjat oltani.

Mezítláb sétáltam a selymes fűben. Átadtam magam a pihenésnek.

Mélykék színű tó alkotja a természetes határt, ejtőernyőzni, jetskizni, motor csónakázni, vízisízni lehet rajta. Ez a vízsportok paradicsoma. A közepén fekvő kis sziget pálmafáin megszámlálhatatlan tömegű madár lármázik.

Szürke, kecses, hosszú lábú piros csőrű madarak sétálnak peckesen a kertben. A Cabanas apartmanjai a kanyargós járda mellett találhatóak, szobáik minden igényt kielégítenek.

Golf a napfény-városban
Sun City nemzetközi hírű golfpályáját a világhírű Ciary Playcr tervezte. A hatalmas pálya zöld fűköntösével betakarja a környező dombokat, gyönyörű adottságai miatt sokan felkeresik. Minden évben rendeznek versenyeket, amelyeken a világ legjobbjai mérhetik össze tudásukat. Ezen a pályán játszott az ausztrál Greg Norman, a német Berhard Langer és a dél-afrikai Ernie Els. Fekete segítők hatalmas tartókban viszik az ütőket, segítenek a játékosoknak a cipelésben.

Sun City Hotel és Casino
A golfpálya ösvényén továbbsétálva látható a Sun City Hotel és Casino négycsillagos, több emeletnyi magas, szárnyas épülete. Teraszai előtt fákkal, bokrokkal övezve különböző mélységű és nagyságú úszómedence-csoportok találhatók.

A belső előcsarnok közepén fent, a kupolához közel, dzsungelbárt építettek. Mindenütt az őserdő harsány színei dominálnak a csupa fa- és náddíszítés miatt. Karcsú nádszékekben és süppedős fotelekben kortyolhatjuk el italainkat, vízesés csobogással a háttérben.

Vendéglők, bárok, kaszinók találhatók az alsó részben. Utcai ruhában is nyugodtan hódolhatunk a játék örömének.

Itt kapott helyet a revüszínház is. Műsora nagyon látványos, amolyan Moulin Rouge-stílusban előadott történetek. Kiváló hangú énekesei mellett nagy tollas, kosztümös lányok táncolják végig az előadást, a férfiak külön örömére.

Főbejárata mellett afrikai stílusú szökőkút található. Itt lehet jelentkezni szafaritúrára a Pilanesberg Nemzeti Parkba. Kora reggeli és délutáni indulással szervezik, de éjszakai szafárik is igényelhetők.

Külön érdekesség a hőlégballonos-pezsgős panorámarepülés a Pilanesberg hegyvonulatai fölött.Madár távlatból, levegőből élvezhetjük táj szépségét.

Cascades Hotel
Az ötcsillagos Cascades Hotel távolabb elhelyezkedő, háromszög alakú épületét, Sun City Hotelt és a Casinót dzsungel övezi. Egzotikus világát keresztül-kasul felfedezhetjük. Trópusi fái között orchideák nyílnak. Zöld lombok között sejtelmesen átszűrődő fény tompítja le a színeket.

Majmok ugrálnak az ágak között, éles hangú papagájok rikoltoznak. Tavain liliomok virulnak, flamingók, hattyúk és különböző egzotikus madarak sokasága élvezi az erdőt. Zuhataga felett kötélhíd vezet át a túlsó partra. Jacuzzi medence, pezsgőfürdő húzódik odalent a kövek rejtekében. Fövenyén pávák illegetik magukat, színes tollaikon a napfénye játszik.

Fahíd ível át a dzsungel határát szegélyező tavon, amely bevezet a Cascades komplexum épületébe. Belső terét diszkrét elegancia jellemzi. Teraszáról az épülethez tartozó úszómedencékre lehet látni, amelyekbe a víz őskori állapotokat idéző barlangokból zúdul alá. A barlangteremben vendéglő nyújt étkezési lehetőséget, kiváló és változatos koktélkínálattal. Körülöttünk majomcsaládok ólálkodnak az áhított jobb falat reményében. Ottlétemkor meg örökíthettem egy fekete esküvőt, itt rendezték az esküvői ceremóniát. Legjobban a tarka ruhába öltöztetett gyereksereg tetszett, önfeledten adták át magukat az eseményeknek.

Domboldalának zöld területén kialakított teniszpályáit bárki használhatja.

A Cascades harmadik emeletéről lehet átmenni a kaszinók játék automatáinak világába. Varázslatos barlangcsarnokokon keresztül lábunk alatt megkövült láva folyam vezet, amely az elveszett város legendájára emlékeztet. Kövessük a fekete sávot a barlangrengetegben! Körös-körül éttermek, üzletek találhatók. Ezernyi változatos ízzel kápráztathatjuk el magukat. Hatalmas, több ezer ember befogadására alkalmas termében, a Super Bowlban koncerteket, szépségversenyeket rendeznek. Sikerült bejutnom a "Miss South Africa" impozáns versenyére, gyönyörű lányokat fotóztam az első sorból. Látványos, mozgalmas, táncos-zenés showműsor adta a verseny keretét. Kétfélék voltak a lányok: szépek és még szebbek. Ahogy illik, felszabadultan mosolygott a győztes. A meghatottság könnyeivel szemében, rálépett a karrier rögös útjára. Mindenesetre a lehetőség a sors által megadatott, hogy szépsége és kapcsolatai jóvoltából okosan felépítse jövőjét. Kívánom neki a legjobbakat! 500 ezer rand ajándék és készpénz járt az első díjjal, amely 17 millió forintnak megfelelő érték.

Entertainment Centre
Kipróbáltuk mi is az Entertainment Centre játékautomata- és szórakoztató központ karos pénznyelőit, de sajnos csak az élménnyel lettünk gazdagabbak. Szédületes arcokkal találkoztam, ahogy mindenről megfeledkezve húzgálták a gép karját, ott csillogott a vágy és a játék szenvedélye Fiatal és öreg vonásokon egyaránt.

Mozgólépcső visz fel a The Lost Cityhez vezető átjáróhoz. Mielőtt kiléptem a hegyoldal mesebeli elefántdomborműves kapuján, a korlátról lenéztem a kaszinók világára. Fölöttünk a kupolában a csillagrendszer apró körtéi világítanak, jelezvén: kozmikus varázslat ez, határ a csillagos ég.

Lost City mesebeli birodalma

Az elveszett város legendája szerint több ezer évvel ezelőtt valahonnan északról egy ismeretlen, idegen törzs vonult erre a helyre. Déli irányba vándoroltak, amikor rátaláltak egy gyönyörű, meseszép völgyre a vulkanikus hegy közepén. A törzs nagyon tehetséges, művelt volt, magas civilizációval rendelkezett, bőséggel használták a szellemi energiát.

Tudásukat az égből és az állatvilágból merítették. Felépítettek egy várost, amelyhez fogható nem volt a földkerekségen. Hidakat, alagutakat, hullámmedencéket, fürdőhelyeket, arénákat, színházat építettek. Költők, dalnokok mind a város aranykorát és lakóit dicsőítették. Csodálatosan megmunkált arany- és ezüsttárgyak vették körül őket. Ismerték a fiatalító szerek keverésének titkát.

A törzs növekedésével a város épületeit is mind tovább bővítették. Káprázatos, fenséges palota alkotta a város fénypontját, amelyet a királyi családnak építettek.

Egy napon a föld megremegett, vészjósló csend honolt mindenütt, az állatok menedéket keresve szaladtak. A vulkán tűzhányója újra kitört, és a forró láva maga alá temette a várost. Elmenekült a törzs, soha többé nem látták és nem hallottak róluk. Az ismeretlenségből az ismeretlenség homályába távoztak.

Dzsungel nőtt a város helyén amikor a láva kihűlt, és mindent betakart a modern emberiség szeme elől.

A város elveszett.

Sol Kerzner, az említett hotelmágnás álmodta újra ezt az elveszett várost, és keltette életre a legendát. Építészeket, iparművészeket, díszítőket, festőket, kertépítőket alkalmazott a világ minden tájáról. 1990. október 11-én kezdődött meg Lost City, az elveszett város építése. Hatalmas pompával vezették be a vállalkozást. A tervek gigantikus méreteit látva a sajtó kételkedett, hogy a 27 hektáros afrikai szavannából a világ legpazarabb luxusszállodáját és szabadidőközpontját fel lehet-e építeni 19 hónap alatt.

Az építkezés méreteit tekintve említsük meg, mire vállalkoztak az építők. 2 millió 750 ezer m földet kellett megmozgatni, 5000 munkás dolgozott egy időben éjjel-nappal, és 850 ezer m betont használtak fel, ami elegendő lenne 600 három hálószobás ház megépítéséhez. Növényvilágát, fáit földlabdákkal együtt, hatalmas darukkal emelték végső helyükre. Mintegy 1 millió 600 ezer növényt és fát telepítettek a dzsungelbe és a környezetbe. Annyi festéket használtak el, hogy a fél világot végighúzhatnák vele az egyenlítő mentén.

Az akkori áron 70 millió USA-dolláros szuper komplexumot 1992 áprilisában adták át, de a hivatalos megnyitó nagy csinnadrattával, világszenzációként 1992. december 1. volt. Kiléptem a hegyoldal mesebeli elefánt domborműves kapuján a játék center csillagos égboltja után, feltárult előttem The Lost City birodalma.

Bridge of Time
Rálépve az Idő Hídjára, Látjuk, hogy a Bridge of Time két oldalán élethű elefántok szobrai a felvigyázók. A híd átível a fantázia birodalmába. Jobb oldalon, a hegyoldalba ágyazva 18 méter hosszú és 8 méter magas leopárd őrzi hatalmas mancsával a barlang mélyén lángoló örök tüzet. Időközönként a híd megremeg, mintha földrengés készülne. Figyelmeztetően jelzi, hogy pillanatok alatt a földdel lehet egyenlő, amelyet most állandónak és öröknek érzünk.

Monkey Spring Plaza
Monumentális fakapun átlépve a Monkey Spring Plazáhox érkezünk, ahol mint ezer karú Síva isten trónolnak a majmok. Ujjaik között ömlik a víz zuhataga. Innen aztán igazán gyönyörű kilátás nyílik a Valley of Wavesre. Az ősemberek völgyében különböző meredekségű vízi csúszdák takarják be a hegyoldalt, több mint 200 méter hosszan. Alattunk a látogatók központja, amely régen a törzs gyülekezőhelyéül szolgált. 

Erdők, növények sokasága zöldell a csobogó zuhatagok mellett. Vízesések, medencék, egy eddig sehol sem volt kis világ. Lost City koronáján a briliáns a gyönyörű Palace, a palota. Lábamnál medence hullámzik, amelyet a hegyoldal táplál kék vizével. Méteres hullámait úszógumikra fekve lehet élvezni. Homokos partján afrikai stílusú napernyők alatt hűsölhetünk.

Amphitheatre
A palotához vezető út a kör alakú Amphitbeatre színház nézőterén vezet keresztül. Úgy építették meg, hogy az előadások szereplőit bármiféle hangosítás nélkül tökéletesen lehet hallani. Minden időt kiálló kövek visszhangozzák a valamikori előadásokat.

Royal Baths
Elhagyva a színház falait, a mozaikkal kirakott Royal Baths, a királyi fürdő vize hívogatja a látogatót feszített tükrével. Megszámlálhatatlan lépcsőfok vezet fel a Palace-hez, mint a hajdani maja templomok oldalán.

Elephant Atrium
Beérve a palotába, először az Elepbant Atriumot csodálhatjuk meg. Danie de Jager dél-afrikai szobrászművész több ezer tanulmányt készített az elefántokról, amíg megszületett Shawu elefánt bronzba öntött mozdulata. (Shawu eredeti agyara a Kruger Nemzeti Park fővárosában, Skukuza campben látható). Mozgalmas, látványos összhangban van itt minden. 

A Palace mintázata az egzotikus trópusi növények kőbe faragott mása. Alsó szintjén haladva elegáns üzleteket találunk.

A Palace nem más, mint luxusszínvonalú, osztályon felüli szálloda. Csillagokkal nem is jelzik. 350 fényűző szobájában a berendezés minden darabja speciálisan megtervezett, egyedi alkotás. Afrikai jegyek uralják az egész palotát.

Crystal Palace
Összekötő folyosó vezet a Crystal Palace hatalmas csarnokába. Kiérve óriási tér fogadja a látogatót: boltíves, 7 méter magas ablakain a beszűrődő fény több ezer darabból álló, csiszolt kristálycsillár fürtjein játszik.

Óriási szőnyegek hívják fel magukra a figyelmet egyedi mintájukkal, színükkel. Korunkban érdekességszámba megy, hogy minden tervet megsemmisítettek, nehogy bárki felhasználhassa mintázatukat.

Asztalok helyezkednek el körben, esztétikusan terítve. Kellemes dallamokat játszik a zongorán egy fiatal művész.

Közvetlenül a csillár fürtjei alatt négy elefántdíszítésű szökőkútból csobog a víz. Az oszlopokon körben az ősi kultúra faragott jegyei láthatók. Kinézve a teraszról a Palace medencéje látható.

Rotunda
Pár lépésnyire a Crystal csarnoktó( magas, sudár oszlopokon emelkedik a Palace előcsarnoka, a hat emelet magas Rotunda kupolája. Tetejét aprólékos, kézi festésű minták díszítik, 5000 órába telt, mire elkészült. Falain körben afrikai vadállatok faragott domborművei láthatók. 

Az oszlopok árnyékában zebracsíkos, királyi trónusokon lehet helyet foglalni. Mihelyt valaki ráül, máris e palota királyának érezheti magát. 1300 ember dolgozik a birodalomban, segíti a folyamatos kiszolgálást, a szórakozást; ebből 700 a Palace-ben, ami azt jelenti, hogy kétfős személyzet jut minden vendégre.

Cheetah Fountain
Kifelé haladva a palota bejáratán, nyitott előtérbe érkezünk, ahol a Cbeetah Fountaint csodálhatjuk meg. Két gepárd üldözőbe vesz egy impalacsapatot, s a támadás pillanatát öntötte bronzba Danie de Jager.

Visszafelé az Idő Hídján
A Palace Tornyait gigantikus méretű, faragott madarak és ugró impalák díszítik, majdhogynem megmozdulnak. Hetven méter magas tetejéről lepillantva a lábunk alatt terül el ez a semmihez sem hasonlítható, elképzelt világ. Megértettem: a fantázia korlázai többé nem léteznek, amit gondolatban elterveznek, az előbb-utóbb az anyagi világban is megvalósul.

Lefelé sétáltam a palota lépcsőin, s közben magamba ittam ezt a seherezádés mesevilágot. Ahogyan leértem a lépcsők aljára, megcsodáltam a tóba alázúduló vízeséseket. Kacsák és hattyúk úszkáltak a víz tetején. Rózsaszínű, kecses flamingók álltak a köveken fél lábon, teljes biztonsággal. Megtévesztésig elhitették, hogy ők egylábú madarak. Tapsoltam, a hangot visszhangozták a kövek, és a flamingó "kétlábú" rajtot vett, felrepült. Hosszú szárnyait kitárva a nagy, rózsaszín madár méltóságteljesen köröket írt le, majd egy távolabbi sziklán landolt. Visszafelé haladva az Idő Hídján át, a nagy barlangon keresztül, látszott, hogy a vendéglőkben beindult az élet. Kicsit érdekes látványt nyújtottak az olasz pizzázóban a festői olasz ruhába bujtatott fekete fiúk, akik palettán hozták ki az ételt. Fantáziaoázis ez az afrikai szavanna közepén.

Több alkalommal is jártam ebben a mesevilágban. Egy októberi nyári estén ismerőseinkkel sétáltunk vacsora után. Megnéztük a show-műsort, amely után teljesen feldobva, jókedvűen tartottunk lefelé a kivilágított felületükkel hívogatóan csillogó medencékhez. Ekkor láttuk meg a már előzőleg, délelőtt megcsodált világosszürke, karcsú darumadarat, fél lábon állt. Gondoltuk, esti álmát alussza. Szinte egyszerre merült fel bennünk a gondolat, hogy a lehető legközelebb menjünk hozzá. Kis csapatunk sorba állt, és úgy haladtunk mi is, akár egy nagy madár. Tévesszük meg, így nem tud bennünket felismerni! Kezünket szárnyakként kitártuk, lassú, hullámzó mozdulatokkal egyre közelebb értünk. A madár mozdulatlanul állt, akár egy szobor, mi pedig próbáltunk a lelkivilágával azonosulni, és lassított felvételként egyszerre mozogva haladtunk előre.

Aztán amikor már-már karnyújtásnyira értünk hozzá, a madár villámgyorsan nekünk szegezte hosszú, enyhén hajlott csőrét. Fejét lehajtva, mint La Mancha lovagja indult felénk, szárnyait felemelve. Váratlan reakciójától a fizika törvényét első pillanatban meghazudtolva nem estünk hátra, pár másodpercig hadakoztunk ellene. Aztán mint a dominó, mindannyian hátradőltünk egymásra. Madarunk elviharzott mellettünk a bal oldalon. Hangos nevetés kísérte a történteket. Népes közönségünk a teraszról figyelte az eseményeket, hogy mi lesz a történet vége.