Ide utaznék Fokváros

Általános leírás

Fokvárosban mindig is liberálisabb szellem uralkodott, mint az ország többi részében. Dél-Afrika változatos kultúrái közül sok nem tudott továbbfejlődni az apartheid sötét évei alatt, számos fekete és fehér művész volt kénytelen emigrálni, vagy száműzték hazájából. A kilencvenes évek közepe óta azonban a dél-afrikaiak ismét felfedezik régi gyökereiket, és Fokvárosban új, izgalmas kulturális élet virágzik. Új meg új művészeti galériák és klubok nyílnak, hangversenyeket rendeznek, a múzeumok és színházak nap mint nap látogatók és nézők ezreit fogadják.
Amikor a hollandok a 17. században partra szálltak a Fokföldön, a khoi-khoinok, azaz a hottentották juhnyájaikat őrizték a vidéken, a szanok (busmanok) pedig vadászattal foglalkoztak. A telepesek Kelet-Afrikából, Madagaszkárról és a Bengál-öböl környéki országokból rabszolgákat szállíttattak földjeikre, akik magukkal hozták kultúrájukat és vallásukat, mindenekelőtt az iszlámot.

Ellátóállomás a Fok-félszigeten
A portugál felfedező, Bartolomeu Dias volt az első fehér, aki 1488-ban megpillantotta a Fok-csúcsot. Ám a holland Kelet-indiai Kereskedelmi Társaság csupán jóval később, a Haarlem nevű hajó katasztrófáját túlélők lelkes beszámolóját megismerve (a Haarlem 1647-ben futott zátonyra a Tábla-öbölben) küldött Jan van Riebeeck kapitány vezetésével expedíciót Fokföldre, hogy ellátóállomást létesítsen a Tábla-öbölben. Riebeeck 1652. április 7-én tűzte ki a holland lobogót, majd kiválasztotta a felépítendő kis erőd és a veteményeskert helyét. Ettől az időtől fogva a félsziget mellett elvitorlázó hajók útban Ázsia felé itt friss zöldséggel, gyümölccsel, hússal és borral tölthették fel készleteiket.
Idővel más európai államok is felismerték Fokváros stratégiailag fontos helyzetét. 1781-ben az angolok próbálták elfoglalni a Fok-félszigetet, ám a franciák hamarább értek oda, és segítettek a hollandoknak megvédeni birtokukat. Jelenlétük valóságos építkezési lázat eredményezett, s amikor Fokváros 1795-ben végül mégis angol kézre került, a hajdani, mindössze 200 házból álló település már 1000, többnyire francia stílusban emelt lakóházzal büszkélkedő várossá fejlődött.
Miután a terület többször gazdát cserélt, 1814-ben bekebelezték a Brit Birodalomba. Új urai 1834-ben eltörölték a rabszolgaságot, ezt követően sok búr elhagyta a Fok-félszigetet. Így a liberális brit gondolkodásmód még sokáig meghatározó maradt Fokváros életében, még jóval 1961, Dél-Afrika függetlenné válása után is.
Amikor 1972-ben Fokvárosban is eleget kellett tenni a nemzeti apartheid törvényhozás rendelkezéseinek, a városnak már hat színes bőrű tanácsosa volt. A város vezetősége ismételten tiltakozott az apartheid ellen, sőt 1985-ben kinyilvánította, hogy minden ember egyenlő, ám csupán egy nemzetközi gazdasági bojkott és Nelson Mandela szabadon bocsátása (a polgárjogi harcost a hírhedt Robben-sziget börtönében tartották fogva 1990-ig) vezetett politikai változásokhoz és hozott szabadságot a feketék és a színes bőrűek számára. (A börtön ma múzeum.)
A Nemzeti Galériában gazdag fotógyűjtemény mutatja be a feketék ötvenes évekbeli nyomorúságos életét a számukra elkülönített lakónegyedekben. Megragadó a helybeli művészek munkáiból rendezett, 6500 alkotást bemutató állandó kiállítás, fölöttébb érdekesek a modern dél-afrikai művészetet dokumentáló időszaki kiállítások is.
Rögtön a Galéria mellett látható a Company's Garden, az egykor Jan van Riebeeck által telepített veteményeskert, mely ma a nagy, megtekintésre érdemes botanikus kert része. Itt található az afrikai etnikumok fejlődésének történetét bemutató kiállításnak otthont adó Dél-afrikai Múzeum.

A tengerparti városrész
A kertektől északra, a Strand Street és a Wale Street között van a fokvárosiak kedvelt bevásárló- és szórakozóközpontja szép üzletekkel, ajándékboltokkal, kocsmákkal és kávéházakkal. A negyed szíve a Greenmarket, Fokváros legmozgalmasabb tere, melyet míves art deco házak vesznek körül. A vásárcsarnok épületét szépen kidolgozott állat- és növényornamensek ékesítik.
A központtól keletre ötszög alaprajzú várkastély áll; az 1666 és 1679 között emelt erődítmény Dél-Afrika legrégibb fennmaradt építménye.
Újjászületését ünnepli a gondosan és szeretettel helyreállított, sokáig siralmasan elhanyagolt Victoria és Albert tengerparti városrész, a Waterfront. Vendéglők, bárok, dzsessz-klubok, butikok sokasága csábítja a jachtkikötő közelében levő mozgalmas (és éjszaka is biztonságos) bevásárló- és szórakozónegyedbe a helybelieket és a látogatókat. A legújabb szenzáció "a két óceán akváriuma", a két hatalmas medence az Indiai- és az Atlanti-óceán környezetbiológiai rendszeréről tájékoztatja az érdeklődőket. Egyéb

Borravaló: Vendéglőkben és taxisofőröknek 10 százalék, hordároknak 2 rand.