Tel.: 06 30 343 4343 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Ide utaznék Durban

Általános leírás

Dél-Afrika a napsütés és a gyönyörű panorámák országa. A természet kivételesen gazdag ásványkincsekkel, arannyal, gyémánttal, egyedülálló állat-és növényvilággal ajándékozta meg. Dél-Afrika kultúrált és fejlett ország, de a természetet érintetlen formájában csodálhatjuk meg. Az infrastruktúra az afrikai kontinensen itt a legfejlettebb, jó az úthálózat, a közlekedés. A KwaZulu Natal tartomány rendkívül látványos búvárparadicsomoknak, vadonnak, homokos óceánpartnak, a Drakensberg-hegység magas hegycsúcsainak és a tartomány közepén található farmoknak, városoknak és hegyeknek ad otthont. Durban-ben a szabadidős tevékenységek száma végtelen. Dél-Afrika mindenki számára tartogat élményeket, új ismereteket az ősi és új világról. A déli Afrikát látni kell!

Durban a tökéletes nyaralóparadicsom. A városközpont közelében, kereken három kilométer hosszúságban finom homokstrand húzódik az Indiai-óceán partján, melynek bukóhullámai a világ minden részéről vonzzák a szörfözőket. A parti sétányon egymást követik a fényűző szállodák, szabadidőparkok, vendéglők, kávéházak és bevásárlóközpontok. A durbani strand "Aranymérföldjéhez" hasonlót csak Miamiban és a Copacabanán látni. A fürdővendégek, hullámlovasok és sétálók között zulu asszonyok kínálnak művészi kézműárukat, és zulu férfiak irányítják ügyesen prémekkel, szalagokkal és gyöngyökkel ékesített riksáikat a tömegen keresztül.
Akárcsak Fokváros, Durban is a kultúrák és szokások olvasztótégelye - éppen ez adja különleges báját. Mecsetek, keresztény templomok, hindu szentélyek tanúsítják etnikai és vallási sokszínűségét, és nem utolsósorban lakosságának kölcsönös türelmét.
A város legnevesebb hindu polgára a Mahatmának nevezett Mohandasz Karamcsand Gandhi volt, aki 1893-ban ifjú ügyvédként itt telepedett le. Huszonegy évig küzdött a hinduk jogaiért, s mivel gyakran szembekerült a gyarmatosítók törvényeivel, többször letartóztatták. Kiszabadulása után meghirdette a passzív ellenállás mozgalmát, mellyel később oly sikeresen lépett fel hazájában a brit uralom ellen.
Durban a 19. században alakult ki. 1823-ban az akkori Natal-öböl partján mintegy 30 európai (akik a Farewell Kereskedelmi Társaság megbízásából prémekkel és elefántcsonttal kereskedtek) kis telepet létesített, melyet 1835-ben a hugenotta Sir Benjamin D'Urbanról, Fokföld kormányzójáról neveztek el. A letelepedést már korábban engedélyezte Tshaka, a zuluk királya.
Tshaka halála után utóda, Dingaan megpróbálta elűzni az angolokat, akiknek végül a Salisburynek nevezett lagúnaszigetre kellett menekülniük. Dingaan a Tugela és az Umzimvubu folyó közötti területet kénytelen volt átengedni a búr voortrekkereknek, akik azért vándoroltak ide (a trek szó vándorlást jelent), hogy megszabaduljanak a fokföldi angol uralomtól.

A búrok elűzése
Amikor 1842-ben a britek kis hadsereget küldtek a vidékre, és erődöt (Old Fort) emeltek, a búrok fenyegetve látták szabadságukat, és elfoglalták az erődöt. A később nemzeti hősnek, Dick Kingnek azonban sikerült lóháton elmenekülnie, és 10 nap múlva elérte a 100 kilométerre levő Grahamstownt, hogy erősítést kérjen. Az meg is érkezett, és 1843-ban London Natal néven brit gyarmattá nyilvánította a búrok független köztársaságát, Nataliát. A búroknak ismét csak tovább kellett vonulniuk, Transvaalban kerestek új hazát maguknak.
A gazdasági fellendülés a 19. század közepén következett be Natalban, amikor a brit telepesek cukornádtermesztéssel kezdtek foglalkozni. Ezerszámra hozták a munkásokat Indiából, hogy az ültetvényeken és a gyárakban foglalkoztassák őket. Ma már a zuluk után a hinduk alkotják a második legnagyobb népcsoportot, és vállalkozókként, szállodatulajdonosokként meghatározó szerepet töltenek be a város gazdasági életében.

A kígyóparkban
A leggyorsabb áttekintést Durban számos látnivalójáról a sétány északi végén elterülő Mini Town nyújtja. A futballpályányi területen 1:25 kicsinyítésben a város száznál több legfontosabb látnivalójában gyönyörködhetünk.
Mindjárt a miniváros mellett van a Fitzsimmons Kígyópark: a Dél-Afrikában élő 157 kígyófaj közül 80 faj képviselői láthatók itt. Mérgükből szérumot készítenek, és a herpetológusok arra is megtanítják a durbaniakat, miként lehet a hívatlan vendégeket biztonságosan eltávolítani a házból és a kertből.
Mindössze néhány percnyi sétára a pálmafákkal szegélyezett strandtól és a modern Durban toronyházaitól az indiai üzleti negyed apró boltocskáira, mecseteire, templomaira és bazárjaira bukkan az ember, ahol mindenütt egzotikus keleti fűszerek, füstölők illata lebeg a levegőben. Nem messze az indiai piactértől, a Victoria utca környékén három hindu templom áll, melyek közül az Alayam-szentély a legrégebbi és a legnagyobb Afrikában.
Két utcasarokkal odébb nyúlnak a magasba a déli félteke legnagyobb iszlám templomának, a 19. században épült Juma-mecsetnek a minaretjei. Ablakok sora bocsátja be a világosságot az árnyas belső udvarba, melyben egyszerre 5000 hívő imádkozhat. A falakat a Koránból vett kalligrafikus idézetek díszítik, s egy óriási keleti szőnyeg vonja magára a figyelmet. A közelben keresztény székesegyház emelkedik, a város kulturális és vallási sokszínűségének bizonyítékaként. Megtekintésre érdemes a Durban történelmének legsötétebb szakaszát, az apartheidrendszer korát bemutató Kwa-Muhle Múzeum gyűjteménye is.
Egyéb

Borravaló: Vendéglőkben és taxisoknak 10 százalék jár, hordároknak 2 rand. A riksások készséggel, de csak pénz ellenében engedik fényképezni magukat.
Városok
Fokváros
Kapcsolódó cikkek
Durban az emberarcú metropolisz
Délkeletnek haladva Durban felé az N3-as autópályán, egyre melegebb lesz a levegő, páratartalmát a kocsiból kinyújtott kézzel is lehet érezni. Johannesburgból indulva, amely1000 - 1700 m magasan fekszik, lemegyünk egészen a tengerszintre. A városhoz közelítve minden kilométerrel jobban lehet érezni az Indiai-óceán hatalmas vizének közelségét.Felbukkant Durban a hegyek közül, ezernyi fényével, mint hatalmas metropolisz világított. A központba vezető autópálya a kikötő mellett halad el. Darui állandó mozgásban vannak, terhektől megrakva éjjel nappal dolgoznak, pakolják a gigantikus hajók gyomrából ki-be a fogyni nem akaró rakományt. Már az éjszaka fényében érkeztünk, mégis nappali nyüzsgést, forgást tapasztalunk a város utcáin. A kikötő közelében lévő házakban gyakoriak a vörös lámpás kapuk, amelyekből az éjjeli pillangók indulnak útjukra, hogy aztán visszaszállva a falakkal elrejtsék az illékony boldogság perceit.Szinte minden helyet kihasználva, utcai árusok kínálgatják emléktárgyaikat az égbe törő felhőkarcolók tövében. Egyik-másik már ültében alszik -  nem is csoda, hiszen az idő éjfél körül jár -, de azonnal kinyitja szemét és kínálja portékáját, mivel mindenki potenciális vásárló lehet. Abrosz méretű leterített kendőiken megtalálható a jellegzetes afrikai maszkoktól a fogkrémig minden. India után ebben a városban a legnagyobb az indiai populáció, népességük 500 ezerre becsülhető a városban, és kb. 1 millió egész Dél-Afrikában.Színes, változatos élet tárul elénk, miközben a háttérből kihallatszik az Indiai-óceán monoton zúgása. Lementünk a mólóra, ahol a part folytatásaként stégeken lehet hosszan besétálni a víz fölé. Alattunk a fodrozódó hullámok robajlanak; sötét lévén, fehér csipkés tetejük megsokszorozza méretüket. A hűvösebb szél a hullámokkal együtt lépteinket is a part felé sodorja... A parton apró rákok szédítő sebességgel, kicsi lábaikat komikusan szedve indulnak két hullám között a táplálékért. Közvetlenül a homokos parton a horgászok jól irányzott dobással vágják be az ólomnehezék súlyától messzire röpülő horgot, aztán egymás mellett állva várják az ígéretes fogást. Ezen a helyen nem kell csendben maradniuk a víz óriás hullámai hangos moraj közepette találkoznak a szárazfölddel, ami elnyom minden emberi hangot.Éjjel az óceán mellett üldögélve, a szemlélő átérzi azt a kimeríthetetlen energiát, amely az idők végtelenségig ilyen erővel fog találkozni a parttal. Láttára elenyésznek a mindennapi gondok. A vágyott boldogságra mindenki rátalálhat, ha megáll az óceán pattján, és belehallgat, amit mond a robajlás. Ősi bölcsességek tapasztalatait adja át a víz, amelyeket önmagunkba fordulva lehet csak meghallani.Megnyugtató, hogy örök érvényű természeti erők vesznek körül bennünket, emberi léptékkel nem mérhetőek. Amikor ilyen állandósággal találkozom, minden hétköznapi dolog eltörpül. Tudom, azoknak is megvan a helyük, de sokszor több teret kapnak, mint amennyit megérdemelnek, és észrevétlen átalakítják az életünket...Korán reggel ébredtünk. Szállodánk ablakából látjuk az Indiai-óceán partját, és mivel az oldalsó szárnyban kaptunk szobát, lelátunk az utca forgatagára is. Olyan érzésem támadt, mintha egy hídon állnék, amely összeköt és elválaszt két világot. Jobbra az Indiai-óceán hullámzó kéksége baloldalon a civilizáció, az urbanizált társadalom kellékeivel. Nem vitás, melyiket választjuk.Férjemmel együtt azt hittük, az elsők között leszünk, amikor kisétálunk a mólóra, de már többen megelőztek bennünket. Sokan futnak a homokos parton, jógáznak, karateedzést tartanak, kutya kedvenceiket sétáltatják vagy mint mi, egyszerűen csak élvezik a gyaloglást. Fekete embercsapat fürdik a víz hullámaiban. Fiúk, lányok önfeledten vetetik bele magukat az óceánba. Vasárnap reggel van, ők itt töltik a hétvégét, valószínűleg délután indulnak vissza a falujukba, így minden percet kihasználnak a fürdésre. Sokaknál láttam műanyag kannákat, üdítős flakonokat. Ott sorakoznak megtöltve a ruháik mellett. Furdalt bennünket a kíváncsiság, mire használják ezeket? A mellettünk elhaladó két fiatal lánytól, akik szintén kannát cipeltek, férjem meg is kérdezte: - Mit csináltok ezekkel? Nos, a következő választ kaptuk; Összegyűjtjük az Indiai-óceán vizét, és hazavisszük a családnak. Anyánk, apánk talán soha nem láthatja meg az óceánt, de elmondhatja, hogy megfürdött benne.Sokáig nem tudtunk megszólalni ezek után, olyan tiszta, őszinte szeretet sugárzott szavaikból. Elképzeltem, ahogy a szülők lavórba öntik a vizet, és megfürdenek az Indiai-óceánban. Nem mulatságosnak éreztem, hanem meghatónak...Felhőkarcolók ékesítik a város magját fémes csillogással. A csupa ablak üvegpalotákon visszatükröződik a kék égbolt fehér gomolyagainak suhanása.A szállodák tövében, közvetlenül a patt mellett keleti stílusú parkok, virágzó és zöld kertek nyújtanak pihenési lehetőséget padokkal, pálmafákkal.Éjjel-nappal díjtalanul használható medencék sorakoznak közvetlenül a homokos part mellett, olyan bennük az úszás élménye, mintha a nyílt vízen szelnénk a habokat. Gyerekzsivajtól hangos a vízi világ. Szökőkutak között, hidakon sétálhatunk ebben a paradicsomban. Hátterében vidámpark kínál szórakozási lehetőséget. A libegőre felülve elrugaszkodhatunk a földtől, madártávlatból szemlélhetjük az eseményeket. Ebben a hőségben frissítően hatott a vízfelől érkező szél. Az emberek könnyű viseletben, lenge ruhában közlekednek. A part menti, több kilométer hosszú sétány kövezetén fiatalok gurulnak görkorcsolyán. Távolabb a gördeszkákkal nem mindig jönnek össze a bravúros ugrások úgy, ahogy megtervezték, de nevetéssel megoldódnak a dolgok.Láthatóan nagy figyelmet kap a közbiztonság, a rend őrei mindent megtesznek azért, hogy az ide látogató turista nyugalomban érezze magát. A rendőrök a sétáló körzetben kerékpárral közlekednek, bukósisakban, rövidnadrágos egyenruhában.Történelmi mérföldkövekElőször szokatlan a szemnek az épületek színes kavalkádja, múlt és jelen keveredése - vibrál, pezseg minden. Durban Dél-Afrika harmadik legnagyobb városa, nemcsak fő turistaközpont, hanem az ország legnagyobb kikötője is.Népessége mutatja legjobban nagyvárosias jellegét. Különösen rányomja bélyegét a városképre az indiai népcsoport jelenléte. Az 1860-as években érkeztek az első indiaiak, hogy Natal cukornádültetvényein dolgozzanak.Pillantsunk vissza még távolabbra a múltba, egészen az 1497-es esztendőig, amikor a híres portugál hajóskapitány, Vasco da Gama hajózott el a part mentén, éppen karácsony napján. E jeles ünnep tiszteletére a területnek a Terra do Natal ("A világra jövetel földje") nevet adta. Több fehér telepes próbált kikötni a parti vizeken, erről tanúskodik a sok zátonyra futott hajó Natal partjainál. A korai 19. században a fokföldi kereskedők hallottak egy új, zulu nemzet kialakulásáról, amelynek a hadakozó Shaka király lett a vezetője. Megpróbáltak kikötésre alkalmas területet. keresni, hogy felvegyék velük a kereskedelmi kapcsolatokat. Elkezdődött egy kikötésre alkalmas öböl felkutatása. Az egyik ilyen expedíció 1823-ban James King és Francis Farewell főhadnagyok vezetésével felhajózott egészen St. Lucia területére, majd szorosan a part mentén lefelé haladva az áramlattal, megtalálták a mai kikötő helyét és elnevezték NatalBaynek.Nagyon jól ismerték a dél-afrikai partokat, és tudták, hogy hajójuk könnyen fennakadhat egy fentről nem látható zátonyon, ami nagyon gyakori a partközeli vizekben. Úgy döntöttek, nem kockáztatják meg a kikötést, de mielőtt visszaindultak volna Cape Townba, hatalmas vihar kerekedett, és a szél átsegítette hajójukat a folyótorkolatnál felhalmozódott homokdűnék felett. Miután sikeresen partot értek, megállapították, hogy ha ki tudják mélyíteni az öblöt, akkor az alkalmassá válik a kikötésre. Így született meg Port Natal kikötőjének terve. 1824-ben Farewell visszatért Henry Finn társaságában, a Júlia és Antelope hajókkal, hogy lerakják egy új város alapjait.Első feladatuk volt, hogy a rettegett Shaka zulu királlyal felvegyék a kapcsolatot. A tárgyalások eredményeként megegyeztek egy 9000 hektáros terület használatáról az öböl körül, és beindult a kereskedelem, főleg állatbőrökkel és elefántagyarakkal. A telepesektől való félelmükben a zuluk erős sereget állomásoztattak nem messze az öböltől, amit uKangel' ama Nkengane névvel illettek, jelentése "Óvakodj a csavargóktól".A telepesek és a zuluk közötti viszony 1831-ben romlott meg, amikor Shaka király utódja, Dingane lerohanta a kereskedőtelepülést. Később ugyan békét kötöttek, de a telepesek úgy vélték, növelni kell létszámukat. 1835-re már harmincöt férfit számláltak. Ebben az évben kapta Port Natal a Durban nevet is. 1835. június 23-án Allen Gardiner misszionárius vezetésével tizenöt telepes úgy döntött, hogy kijelöli egy város alapjait. Nevét a fokföldi gyarmat akkori kormányzója, Sir Benjamin D'Urban után kapta. Azzal a nem titkolt szándékkal választották a névadó személyét, hogy a területet a fokföldi gyarmat befogadja, ám ez a terv meghiúsult. Az angol elutasítás bizonytalanságot okozott a kis település életében, de 1837-ben új remény csillant fel. A voortrekkerek kezdtek beszivárogni Fokföld területéről, és vezetőjük, Piet Retief 1837. október 20-án megegyezett Dingane-nal a terület jogairól, ami stabilizációt hozott a kis telepes csapat életébe. D'Urban területén az első telket 1837. október 21-én adták el. Az élet azonban nem volt nyugodt: Dingane 1838. február 6-án uMgungundlovuban legyilkoltatta Piet Retief vezetőt és küldöttségét, majd a zuluk megtámadták D'Urban telepeseit is. Közülük többen azután a közeli Salisbury szigetén talált menedéket, ahová a zulu harcosok nem tudták követni őket. Az állandó összetűzéseknek a Blood River-i csata vetett véget 1838. december 16-án, amikor a voortrekkerek megverték Dingane zulu harcosait.Az élet a viharos történelmi idők után lecsendesedett. 1839-ben kialakultak Durban területén az első utcák. Ekkoriban jött létre Pietermaritzburgban a voortrekkerek Natalia nevű köztársasága, amely 1840-re két új területtel bővült, Port Natallal és Weenennel. Durban mellett, Congellában is terjeszkedtek a voortrekkerek, és egyre több telket jelöltek ki, amit a durbani britek elnéztek, mert az esetleges zulu támadásoktól védettséget élveztek. Durban város első bírója Alexander Biggar volt, és a várost C. G. Cato irányította.Nagy Britannia nem nézte jó szemmel a város fejlődét, és 1842-ben úgy döntött, közbelép. Kis csapatot küldtek, hogy terjessze ki a brit uralmat a telepesekre. Ez persze nem ment ilyen egyszerűen; a legérdekesebb történetet kicsit később mondom el, Dick King szobra kapcsán. Mindenesetre röviddel ezután sok telepes elvándorolt a Drakensberg hegyei közé, és visszahúzódott a mai Free State tartomány területére.Natal 1844. május 31-én hivatalosan a fokföldi gyarmat része lett. A brit védelem hatására brit és külföldi telepesek kezdtek beáramlani Durban területére, s 1854. május 15-én, amikor lakossága elérte az 1200 főt, hivatalosan közigazgatási központtá nyilvánították a várost. Utcáin sétálva mais láthatjuk a belváros gyarmati stílusú épületeit.Durban első vasútvonala 1860-ban épült, a kikötőt és a Pointot, vagyis a kikötő  öble és a tenger közötti félszigetet kötötte össze 3 km hosszan. Hat évvel később meghosszabbították Umgenüg, ahonnan követ szállítottak a kikötőbe. A kocsikat Angliából hozták, Henry Jacob mozdonyvezető állította össze a szerelvényt. 1860. június 23-án megtartott avatóünnepsége után naponta három alkalommal közlekedett a kikötő és a Point között. Minden eshetőségre felkészülve egy csapat ökör állt készen arra az esetre, ha a vonat lerobbanna. Az első omnibuszjáratot 1870-ben állították a lakosság szolgálatába. 1902-ben a lóvontatású járatot villamos váltotta fel. A kor fejlődésével 1940-ben trolibusz, majd napjainkban dízel autóbusz szállítja a lakosságot.