Dühöngő (elefánt) ifjúság
2002. május 29.

Egy dél-afrikai nemzeti park vadőrei a szó szoros értelmében széttrancsírozott fehér orrszarvúk tetemeire bukkantak. A vastagbőrűeket mintha óriási bárddal hasították volna szét, csontjaik összeaprítva, zsigereik kiontva hevertek a szavanna füvén. Ugyanakkor ékességük, az orrukat díszítő szarutülök sértetlen volt, ami kizárta, hogy vadorzók végeztek volna velük.

A Johannesburgtól 250 kilométerre fekvő pilanesbergi parkban tavaly fiatal elefántbikák többször támadtak turistákra. Egy ízben egy dühös ormányos ronccsá zúzta egy látogató járművét, majd utolérte és halálra taposta a menekülő vezetőt. Pár hónappal később ismét támadott a"priuszos" állat, de akkor nem volt áldozat. A vezetőség mégis úgy döntött, kilöveti a kiszámíthatatlan elefántot. A hivatásos vadász lövése azonban nem végzett rögtön az állattal, amely végvonaglásában agyontiporta a szerencsétlen vadászt.

Hónapokon át csak találgatták Pilanesbergben, mi okozhatja az elefántbikák váratlan agresszivitását. A rejtélyt végül alapos megfigyelés és némi kutatómunka oldotta meg. Kiderült, hogy a turistákat zargató állatok más módon is kilógnak a sorból: többször megfigyelték a vadőrök, amint fiatal elefántbikák megpróbáltak nőstény orrszarvúkkal párosodni. A természetesen sikertelenül próbálkozó állatok és a turistákat megtámadó egyedek egyaránt a Krüger Nemzeti Parkból származtak. Amikor kicsik voltak, családjuk állományritkítás áldozata lett: a csorda felnőtt állatait lelőtték, csak az elefántbébik életét kímélték meg. Az utóbbiakat áttelepítették Pilanesbergbe. Az elefántok itt árvákként nőttek föl, s nem részesültek az elefántcsorda bensőséges életének nevelő hatásában. Egyszerűen nem volt kitől megtanulniuk azokat a viselkedési formákat, amelyeket az idősebb elefánttehenek"sulykolnak" bele a kölykök fejébe. A hím állatokon 14-15 éves korban jelenik meg a nemi ösztön és a kirobbanó agresszivitás. Ekkor általában elhagyják a csordát, s csatlakoznak az idősebb, magányos bikákhoz, amelyek testi erejüket kihasználva kordában tartják a zabolátlan ifjoncokat. A Krüger Nemzeti Parkból érkezett kölykök ösztönei szociális gátlás nélkül fejlődtek ki. A fiatal bikák egy része, társaságot keresve, orrszarvúkhoz csapódott, s- megfelelő minta híján - a rinocérosznőstényeket vélte alkalmasnak szexuális ösztönei levezetésére. A törvényszerű kudarc pedig fokozott agresszivitást váltott ki belőlük.

A pilanesbergi park vezetője, Gus van Dyk az év elején két anyaállatot hozatott, "akik" a magányosan csatangoló elefántkölykökből normális csordát alakítottak. Van Dyk azt tervezi, hogy a már "túlkoros" állatok számára néhány felnőtt bikát hozat a parkba, hogy "móresre" tanítsák a randalírozó ifjakat. Mint mondta, ők a dühöngő ifjoncok utolsó reménységei: ha nem szelídülnek meg, kilövés vár rájuk.

(Der Spiegel)