Ide utaznék Granada

Általános leírás

A Sierra Nevada örök hófedte csúcsai lábánál, a Darro folyó két partján, egy termékeny zöld völgyben, 680 m magasan található Granada. Évszázadok során költők, írók, zenészek, utazók énekelték és énekelik meg ma is szépségét, titokzatosságát, megejtő varázsát. Itt található a világ egyik leglátogatottabb műemlékegyüttese, a csodálatos mór palotaegyüttes, az Alhambra. A római város a mai Alcazaba helyén volt, majd 711-től 1492-ig különböző mór dinasztiák uralkodtak itt. Izabella és V. Károly még fejlesztették, de aztán a letelepedett mórok elűzése után hanyatlani kezdett, csak a XX. Században indult újra fejlődésnek. A ma 200 ezres város éghajlata enyhe és száraz, levegője tiszta. Nemcsak világhírű műemlék együttese, hanem belvárosának hangulatos utcái, a bazárok, szép középkori paloták, lakóházak is megérnek egy kis barangolást.
Megközelítés: Madridból az N323-as úton, Sevillából az A92-en érhetünk a városközpontba. Vonattal csak átszállással érhető el mind Madrid, mind Sevilla irányából. Motril felől a tengerpartról busszal érdemes elérni. Ajánljuk

Alhambra
Amikor a cordobai kalifátus területéről a mórokat kiszorították, és az uralkodó, I. Mohamed Granadába tette át a székhelyét, határozta el, hogy új királyi palotakomplexumot hoz létre. Az Alhambra (al Hamra = vörös) erődített dombján kezdték meg a munkálatokat 1238-ban. Utódai, I. Juszuf és V. Muhammad folytatták az építkezést, de később V. Károly is megépíttette a róla elnevezett palotát. A mór időkben nemcsak királyi palota, de a közigazgatás központja, a kaszárnyák, mecsetek, fürdők, temetők és kertek zárt uralkodóvárossá tették. Ebből mára csak a paloták maradtak. Különlegességét – a rendkívüli építészeti, képzőművészeti alkotáson túl – az adja, hagy belső udvarok köré emelt lakosztályok kusza szövevénye, folyosókkal, pavilonokkal, kertecskékkel.
Az 1536-ban épült Puerta de las Granadas-on lépünk be. Rögtön a Xi. századi Bermeja tornyok mellett három felé mehetünk. Meredek úton jutunk a Puerta de la Justicia (Bib al Saria) elé. Szép patkó alakú kapu, I. Juszuf építtette. Utána a Puerta del Vino, a borkereskedők kapuja következik feliratokkal és a Naszridák címereivel. Balra jutunk be a XI. századi Alcazaba erődbe. Az Alhambrával csak az egész dombot körülvevő fal köti össze, a háromszög alakú erődítményt tornyokkal tűzdelt magas falak övezik. Itt vannak még a keresztényidőkből származó ciszternák, víztárolók. Jobbra emelkedik V. Károly keétemeletes reneszánsz palotája jón oszlopcsarnokkal. Emeletén a Tartományi szépművészeti múzeum kapott helyet.
Tovább haladva jutunk az Alhambrához. Három részből áll: a Mexuár a királyi közigazgatás székhelye, a Cuarto de Comares politikai és reprezentációs célokat szolgált, a Cuarto de los Leones az uralkodó magánlakrészei.
A Mexuár (mesuár) a legrégibb épület. Első terme a Capilla, közepén négy oszloppal, csempedíszítéssel. Ehhez csatlakozik az Oratorio, benne a Mekka felé mutató mihrábbal. A belső udvaron szökőkút, a homlokzatok gazdagon díszítettek. További termek, díszes oszlopfolyosók, fülkék csipkéit, berakásait csodálhatjuk még meg.
A Cuarto de Comares, vagyis a szeráj a patioból nyílik. Legnagyobb részét a Mirtusz udvar teszi ki (nevét a medencét szegélyező sövényekről kapta). Fehér márvány padozatból haragoszöld mirtusz emelkedik ki, narancsfák tükröződnek a tó vizében, körben oszlopcsarnokok, gazdag díszítésű fülkék, csobogó szökőkutak. A természet, a kő, a műalkotás tökéletes harmóniája érződik, nem is kívánnánk tovább menni, ha nem sejtenénk, hogy sok mindenről maradnánk le… Menjünk hát a Sala de la Barca-ba, az Áldások termébe. Innen érünk a Torre de Comaras 45 m magas, építményébe. Annak idején itt határozták el a város feladását. Központja a kupolás, csipkés, festett, (további jelzők, kinek mi eszébe jut- ha szép, igaz is!) Követek terme. Falait kilenc kettős osztatú ablak töri át, nem akármilyen kilátással. Mozarab ornamentikában a feliratí: Én vagyok a palota minden részének szíve – a terem központi jellegére és fontosságára utal. Azért egy idő után innen is menjünk tovább.
Így eljutunk a Patio de los Leones, azaz Oroszlános udvarra. Közepén márvány szökőkút, körülötte 12 fekete márvány oroszlán. Négy irányban vízlefolyók érkeznek a körülötte lévő fülkékből. Oszloperdő (124 db), árkádsor, csipkés falak, körben kis pavilonszerű épületek – a háremhölgyek lakosztályai. Fátyolszerű csipkedíszek, fehér-kék csempe padozat, minden pavilonban szökőkút. A száraz, vagy lelkendező leírás nem adhatja vissza azt a hatást amit a szemlélő ott érez. A déli oldalon az Abencerrajes terem közepén vörösmárvány szökőkút, fölötte– nem először – sztalaktit mennyezet. Keleti oldalon a Sala los Reyes 7 terme bőrre festett királyképekkel. Északi oldalon a Két Nővér termébe (a szultána téli lakosztálya) jutunk, kupolája 5000 különböző kis fülkeszerű mélyedés szoros egységben. Nevét a padlóba épített két teljesen egyforma márványkőről kapta. Innen érkezünk a Mirador de Daraxa kazettás termébe. A falait nézzük!
Ezután lemehetünk a Ciprus udvarba, a csempedíszítésű fürdőkhöz. I. Juszuf építtette római mintára. Megtaláljuk itt a titkok termét is.
Ha már kellően elfáradtunk a sok szépségben, bírjunk még ki 10 percet egy másfajta – természeti szépség érdekében. Sétáljunk át egy ciprus allén a Generalifébe, a szultánok nyári palotájába, amelyet 1319-ben fejeztek be. Arab neve: dsannát-al-arif = felső paradicsomi kert. Egy kis palota, néhány pavilon, és töménytelen virág elképesztő pompája. Ha ilyen a mohamedán paradicsom, hát az ember elgondolkodik, hogy nem kellene-e átkeresztelkedni…

Katedrális
Az öthajós reneszánsz templomot 1523-ban kezdték építeni gótikus stílusban. A nyugati főhomlokzat építése csak 1667-ben indult, viszontagságos a tornyok története, a belső tereket csak 1704-ben fejezték be. Hossza 115 m, szélessége 63 m, magassága 30 m. Mennyezetét hatalmas korinthoszi oszlopok tartják. Látnivalói között megemlíthetjük a szép bronz szobrokat, oltárképeket, Ribera, Cano, El Greco képeit, vagy a gyönyörű kovácasoltvas rácsozatú kapukat.

Capilla Real (Királyi kápolna)
A templom mögül közelíthető meg, finom architektúrája ragad meg elsősorban. Filigránjai, vízköpői, kőből faragott csipkemintái a késő gótikát idézik. A kriptában dísztelen királyi koporsók, a sekrestyében olasz és flamand festők képei mellett Granada visszafoglalásának relikviái.

Albaicin
Ez a zegzúgos, dombos városrész már a mórok korai időszakában is zsúfolt lakónegyed volt. Néhol megkopott, néhol váratlan szépséggel lep meg, kis templomocskák, patiok (nézzünk be, de óvatosan, tiszteletben tartva a helybélieket) teszik sétánkat kellemessé. Mire leérünk, a Daro szakadékos mély partján találjuk magunkat, szemben az Alhambra kőfalai.

Sacromonte
Az Albaicin és az Alhambra mögötti domboldal falában sok-sok barlanglakást vájtak. Ez egy külön városrész. Az ajtók a Daro völgyére nyílnak, előttük napoznak lakói, a cigányok. De ez nem putrisor! Talán kissé csillogó, de többnyire ugyancsak jól felszerelt modern berendezésű lakok ezek. A gazdagabbjának látványától leeshet az állunk. De csak nappal, csoportosan, lehetőleg szervezetten látogassuk meg!!!