Ezoterika, vallás - Magazin - NagyUtazás.hu Utazási Portál

A rovat további hírei

Konfucianizmus - Az ég törvénye alá rendelve
A konfucianizmus tulajdonképpen nem vallás (legalábbis a szó számunkra megszokott értelmében), hanem a jellegzetesen kínai világszemléleti rendszer, az univerzizmus része, egyik összetevője.Összefoglalóan univerzizmusként nevezik meg az európai vallástörténeti, kultúrtörténeti munkákban a kínai kultúrkörben honos sokszínű, átfogó, mindenre kiterjedő filozófiai és részben vallásos gondolatrendszerek együttesét. Ennek legfontosabb alkotói a taoizmus, amely több vallásos elemet hordoz, és a lét "belső" - szellemi, lelki, érzelmi - oldalaival kapcsolatos tanokat foglalja magában; valamint a konfucianizmus, amely a "külső", azaz társadalmi, közösségi, politikai, családi életre vonatkozó szemléletet tartalmazza.A bölcseleti rendszer alapjainak lefektetését Konfuciusznak (Kung-fu-ce), az i. e. 6-5. században élt kínai filozófusnak tulajdonítják. Ő maga valójában nem foglalta írásba tanításait, azokat követői, tanítványai jegyezték fel, ezek gyűjteménye maradt ránk 'Beszélgetések és mondások' (Lun-jü) címmel.A konfuciánus életszemlélet központi eleme, hogy az egyénnek törekednie kell az "ég törvényének" való megfelelésre, ez kötelesség, ugyanakkor a boldogsághoz vezető egyetlen út is egyben. Az ég törvénye tulajdonképpen egy felsőbb, mindent elrendező szellemi elv, amely meghatározza a dolgok menetét éppúgy, mint az emberi viszonyokat. Amennyiben az emberiség - önző vágyait követve - ellenszegül az ég törvényének, háborúk és természeti csapások támadnak: a világmindenség egésze összezavarodik. Ha azonban az emberek e mindent átfogó törvénynek megfelelően élnek, a társadalom szilárd, a gazdaság virágzó és a közösség egyes tagjai is boldogok.Konfuciusz példamutatása és tanításai alapján az ideális - "nemes" - ember mindig derűs, nyugodt, "szelíd de mégis méltóságteljes, tiszteletet parancsoló, de mégsem indulatos, tisztelettudó és mégis öntudatos"; továbbá az eszményi ember mentes az előítéletektől, a makacsságtól és nem önző; jóindulattal van az idegenekhez, családszerető, hű az állam rendjéhez...A konfuciánus erkölcsi rendszer alapelveit - amelyek voltaképp ma is a kínai erkölcs és viselkedés elemi részét képezik - a következő elemekben lehetne összefoglalni:- Hsziao: engedelmesség, tisztelet a szülők, ősök, feljebbvalók iránt;- Ji: igazságosság - kötelességtudás a felettesekkel, méltányosság az alárendeltekkel szemben;- Li: szertartásosság - az erkölcsi normák és a társadalmi rend alapjául szolgáló ősi törvények (szokásjog) megtartása;- Zsen: emberiesség - együttérzés, önzetlenség - az emberek közti kapcsolatok ideális formájának szimbóluma.Láttuk tehát, hogy a konfucianizmust leginkább erkölcsi, morális tanításnak tarthatjuk, amelynek tanai sohasem váltak kimondottan vallási tételekké, kérdései nem hitkérdések voltak, mozgalmában nem szerzetesek, vagy papok vettek részt, csupán Konfuciusz már-már vallásosnak mindható tisztelete alakult ki idővel. A konfucianizmus tehát inkább életszemlélet, amely viszont a mai napig alapjaiban határozza meg a kínai gondolkodásmódot, világlátást.- cp -

Iszlám - Harmadikként a közös bölcsőben
A 600-as évek elején, Mohamed próféta fellépésével megszületett iszlám a legfiatalabb világvallás, amely hagyományosan az arab világ sajátja, azonban térítő jellegénél fogva a történelem során számos más kultúrkörre is kiterjesztette befolyását. Az arab 'iszlám' szó Isten akaratába való belenyugvást, odaadást, engedelmességet jelent. Az egyistenhívő mohamedán vallás lényegében sok ponton érintkezik a zsidó-keresztény hittételekkel, ám önmagát azok megkoronázásának, "az egyedül igaz Isten" hitének, az "egyedül igaz hitnek" tartja.Mohamed (Muhammad, vagyis a Magasztalt) 570 körül született a nyugat-arábiai Mekkában (ma: Szaúd-Arábia területén). Kereskedőként tett utazásai során találkozott a kereszténység néhány tanával, melyek hatására vallási kérdésekkel kezdett behatóbban foglalkozni, elvonulva kereste a szellemi megismerés lehetőségeit. A muzulmán hagyomány szerint negyvenévesen egy Mekkához közeli barlangba vonult, ahol is isteni kinyilatkoztatásban volt része. A későbbiekben - 22 éven keresztül - ez még sokszor megismétlődött, és ezen kinyilatkoztatások sorából, azok rögzítéseként született meg a mohamedánok szent könyve, a Korán, amely törvényekben, bölcs mondásokban, tanításokban, jövendölésekben és különböző történetekben fekteti le a vallási rendszer alapjait. Mohamed eközben igyekezett megtéríteni szülővárosának addig többistenhitben élő népességét, ám miután ez akkor ellenállásba ütközött, Medinába tette át székhelyét, ez a kivándorlás (hidzsra) 622-ben történt, és később az iszlám időszámítás kezdetévé lett. Idővel Medinában már igen nagy befolyásra tett szert, 630-ban meghódította Mekkát is, majd sorra csatlakoztak vallási mozgalmához az arab törzsek. 632-ben bekövetkezett haláláig már Arábia nagy részén elterjedt az iszlám.A vallás hívei számára öt alapvető előírás érvényes: hitvallás ("Egy az Isten (Allah), és Mohamed az ő prófétája."); napi ötszöri ima Mekka felé fordulva (hajnalban, délben, délután, napnyugtakor és elalvás előtt); alamizsna; ramadán havi böjt; zarándoklat Mekkába (ha lehetséges). Ezeken felül még az élet számos területét szabályozzák vallási eredetű törvények, (pl.: alkohol- és disznóhúsfogyasztás tilalma; többnejűség - egy férfinak legfeljebb négy felesége lehet; nők öltözködése - a muzulmán nők jelentős része manapság is a test egészét elfedő ruhát visel; stb.) - jelen korunkat megelőzően a Koránban foglalt széles körű törvénykezés az általános jogrend alapját is jelentette az iszlám által meghatározott területeken.A ma kb. 700 milliós iszlám közösség két nagyobb ágra tagolódik: a többséget alkotó szunnitákra és a lényegesen kisebb hányadot képező síitákra; a területi elhelyezkedést illetően pedig elmondható, hogy Afrikától Délkelet-Ázsiáig, Európától Indiáig éppúgy találunk muzulmán híveket, mint az iszlám szülőföldjén, az arab Közel-Keleten.- cp -

A grafológiáról - dióhéjban
"A kézírás elárulja az embert, akár akarja, akár nem.A kézírás éppoly egyedi, mint a személyiség,és néha azt is felfedi, amit az eltakar..." Stefan ZweigLehetséges-e néhány sor kézírásból megállapítani az azt leíró személy jellemét? Tükrözhetik-e a betűk írójuk érzelmeit, vágyait? Egyáltalán: mit lehet kiolvasni a kézírásból?Egyre gyakrabban halljuk a kifejezést: grafológia. Mit is értünk alatta? Talán az írásképelemzés szóösszetétel fejezi ki a legérzékletesebben a fogalmat. Írásképelemzés: vagyis egy adott kézírásos minta (akár mérhető) grafikai sajátosságainak feltérképezése, ami általában lélektani végkövetkeztetések felé halad. Azt is mondhatnánk, hogy a grafológia egy a pszichológia által alkalmazott mérési módszerek, segédtesztek közül.Közmegítélése mégsem egységes. Tudomány? Áltudomány? Azt általában elfogadjuk, hogy a kézírás egyénre jellemző (nincs két tökéletesen egyforma kézírású ember, de a sajátunk is változik idővel), ebből egyenesen következik: egyfajta lenyomata személyiségünknek, valamint állapotunknak is. A köznapi életben aláírásunk hitelesít bennünket, igazolja személyazonosságunkat, akár egy ujjlenyomat. De hogy egy-egy betű, vonalvezetés stb. formájából személyiségjegyek lennének kiolvashatók? Vannak, akik "hisznek" a grafológiában, mások szkeptikusan fogadják az írásszakértői véleményeket, megint mások "hitelt adnak" azoknak, eredményeiket felhasználják, alkalmazzák. Azonban akár hiszünk a kézíráselemzésben, mint valami varázslatban, akár kételkedünk, akár tudományként ténylegesen is elfogadjuk módszereit, az minden esetre tény, hogy felhasználási területe folyamatosan bővül. Néhány példa: a kriminalisztika, a pszichiátria, vagy éppen az irodalomtörténet egyaránt jól hasznosíthatja ezt a segédeszközt, de akár egy munkakör betöltésére való rátermettségünk is mérhető egy célirányos írásvizsgálat révén.Már az ókorban is... - kezdhetnénk a grafológia történetének bemutatását. De hát valóban: amióta kézzel-írás létezik, azóta foglalkoztatja az embereket az is, miért más az egyik írás, mint a másik. A feltételezés szintén hamar megszületett, miszerint írás és jellem között kapcsolat lehet. Az i. sz. II. században Suetonius Tranquillus római történetíró A császárok élete című művében foglalkozik Octavius Augustus császár kézírásával, melyről megállapítja, hogy az szépen tükrözi takarékosságát - a császár ugyanis igen szűk szóközöket hagyott, és ahol csak tehette, néhány betűt még hozzátoldott a sorvégekhez.Európán kívül is számos írásbeliséggel rendelkező kultúrában (pl.: Kína) volt ismeretes személyiség és kézírás/kézjegy kapcsolata; kontinensünkön viszont az ókor után csak a XVII. században találkozunk újra a témához kapcsolható művekkel. A grafológiával mint tudományos módszerrel kapcsolatos első lépésnek egy 1622-ben megjelent könyvet tekintenek. Camillo Baldi orvosprofesszor jelentette meg ekkor Az ember szokásainak és tulajdonságainak megismerése a leveleiből című munkáját. Ezt hosszú ideig csupán kedvtelésből végzett íráselemzések, megfigyelések követték: sok hírességnek (pl.: Leibniz, Walter Scott; Goethe) maradtak fenn rövidebb lélegzetű feljegyzései kézírások külső jegyeit illetően.1871 a grafológia történetének talán első igazán jelentős dátuma, amikor is egy francia abbé, Jean Hippolyte Michon kiadta A kézírás misztériuma és A grafológia rendszere című műveit. Ekkor született meg a "grafológia" szó, de ezt tartják a kézírás első valóban rendszeres vizsgálatának is. Az itt megszületett elméletek azonban még nem tarthatók eléggé megalapozottnak és tudományosnak, így hatását tekintve inkább Michon tanítványa, Jules Crepieux-Jamin tekinthető megalapozóként fontosabbnak. Az ő hatása mutatható ki az első grafológia-tankönyv megszerkesztésében is, amelyet Cesare Lombroso egyetemi orvosprofesszor állított össze, és amelyben zseniális emberek, elmebajosok valamint bűnözők írásjegyeivel foglalkozott.Innen már simább út vezetett; az ezután keletkezett művekben általában írástípusokat határoztak meg és különítettek el, majd ezeket egy-egy személyiségtípushoz rendelték. E megfeleltetések persze kezdetben durvábbak, elnagyoltabbak voltak, ám a lélektan fejlődésével a grafológiai rendszer is egyre finomabb elemeket volt képes leírni.Magyarországon a tudomány bemutatkozása lényegében Románné Goldziher Klára 1925-ben megjelent Írás és jellem című munkájához köthető, amely többek között kiválóan ültette át a grafológiában használatos megjelöléseket nyelvünkre. 1930-ban pedig megalakult a Magyar Írástanulmányi Társaság, melynek célkitűzése volt az írásvizsgálatnak és társtudományágainak előadások és kiadványok útján történő ismertetése, népszerűsítése, fejlesztése.- cp -

Trance - transz
A zenére vagy valamilyen ritmusra történő ütemes mozgás mindig az emberi kultúra meghatározó eleme volt.Önmagunkon belüli érzelmi egységet, az egyén számára pedig a csoporton belül való feloldódást teszi lehetővé, az idők kezdete óta. Tegnap is, ma is (!) a szertartások, rítusok szerves részeként a transzcendens, valóságon túli szférával való kapcsolatteremtés eszköze.Ennek korai tanúbizonyságai pl. a dél-fanciaországi Tuc d'Andoubert-barlang talajában megőrződött lábnyomok, amelyek arra engednek következtetni, hogy az őskori ember körtánca fontos szerepet játszott a termékenységi mágiában A természeti népek kultikus életében, valamint az eurázsiai sámánszertartás során a forgás, tánc révén elért eksztázis az istenségekkel, a természetfeletti erőkkel és a szellemekkel való érintkezést segítette elő (sámán/táltos).A hinduizmus egyik főistene, Síva, a teremtő-megtartó-pusztító isten, a "Tánc Ura"A kozmikus táncát megjelenítő ún. Síva Natarádzsa bronzplasztikák az isten világrendet irányító kozmikus energiáját, az élet mozgásban, ritmusban kifejeződő lényegét ábrázolják.A tánc a hindu templomi szertartások eleme. Krisna tánca a férfi nemzőerővel áll kapcsolatban. Amikor a gópikkal, a pásztorlányokkal táncol, mindegyik lány azt hiszi, hogy Krisnával táncol, pedig a kiválasztott Rádhá kivételével mindegyik csak az isten képmását tartja a karjában. Ez a tánc a halandó ember és az isten egymáshoz való viszonyának kifejezője.Az antikvitás kultúrájának is szerves részét képezte a tánc, amely már az archaikus kortól kezdve az ünnepekhez kötődött, és gyakran dramatikus jellegű volt. A Dionüszosz-kultuszban az istenséggel való egyesülés élményét a hétköznapi életből való tökéletes kilépéssel, az eksztázisig fokozódó táncolással igyekeztek elérni A tánc felszabadító, katartikus jellege az áldozati szertartási ünnepeken is megnyilvánult. Ilyen például az a daru-tánc vagy geranosz-tánc is, amelyet a knósszoszi labirintust megjárt Thészeusz táncolt el, hogy megünnepelje az újjászületéstA tánc a rómaiaknál is az ünnepekhez kapcsolódott. A Floralia példa arra is, hogy a tánc idejét a természetben mágikusnak tartott időpontok szabják meg, ezek közé tartozik a tavaszvárás, az aratás, valamint a napfordulók. - A Bibliában a szélsőséges érzelmek kifejezésére, főképp a profán és a kultikus ünneplésre szolgál. Lehet a szüreti mulatozás része, valamint a győzelmi ünnepekhez és az Úr dicsőítéséhez is kapcsolódott.Az Úr dicséretére az Ószövetség szerint a zsidók gyakran lejtettek táncot "Dicsérjétek az Urat dobbal és tánccal" (Zsolt 150,4). Ugyanakkor a másik érzelmi véglet, a gyász és a fájdalom kifejezője is lehet Az Úr prófétái esetében a tánc azt jelzi, hogy Isten lelke rájuk szállott, azaz valószínűleg ritmikus mozgással kísért transzba estek: "Előttünk zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek" (1Sám 10,5).Az Újszövetségben a táncos ünneplés nem fordul elő, a keresztény szertartásokból hiányzik a mozgással történő spontán érzelemkifejezés. A tánc irracionális és bűvölő hatalma nyilvánul meg Salome táncában. Egy ismeretlen ókeresztény költő Jézus táncol c. versében a hit örömét és feloldó erejét jeleníti meg: "A Tizenkettő körtáncot jár fenn. / A minden táncot jár fenn" A muszlim kultúrában a profán, a gyönyörködtetésre és megnyugtatásra szolgáló tánc a nők attribútuma, az urukat szórakoztató háremhölgyeké, ill. az égi huriké. A szakrális tánc a szúfi szertartások eleme: a kerengő dervisek bő, szétterülő uszályos ruhában forognak saját tengelyük körül a Korán szövegeinek ritmikus kántálására, hogy ily módon transzba essenek, és az eksztázis révén a szellemi régióba emelkedjenek.Az okkultisták a transz eszközének, lényegének tartják a táncot, amely egy rítus folyamán "módosult tudatállapotot" eredményez.A ma, szinte szertartásszerűen, meghatározott időnként (pl. hétvégeken) megrendezésre kerülő, különböző zenei irányzatok (pl. trance, house, drum&bass, stb ) nevével fémjelzett partyk, bulik forgatagában, amelyeknek megvan a saját szabályrendszere, formavilága, szokásai, ahogy a zenéi, és táncai is, ugyanúgy ennek a módosult tudatállapotnak az elérése a cél.Beláthatjuk, hogy az eszközök, kellékek is csak látszólag modernek. A drogok, stimuláló és hallucinogén szerek fogyasztása, az ismétlődő hang-, és fényelemek , a dobok, a különleges ruhák, díszek, festések nem mai találmányok, mint ahogyan egy látszólag modern tánc elemei sem. A tánc, az önfeledt mozgás, a belsőnk erőinek kifejeződése, pusztán önmagunk által a saját határaink, de leginkább határtalanságunk megélésének lehetősége, együtt és külön, mindíg, minden korban.Eleven

1 2