Trance - transz
2000. szeptember 19.

A zenére vagy valamilyen ritmusra történő ütemes mozgás mindig az emberi kultúra meghatározó eleme volt.

Önmagunkon belüli érzelmi egységet, az egyén számára pedig a csoporton belül való feloldódást teszi lehetővé, az idők kezdete óta. Tegnap is, ma is (!) a szertartások, rítusok szerves részeként a transzcendens, valóságon túli szférával való kapcsolatteremtés eszköze.

Ennek korai tanúbizonyságai pl. a dél-fanciaországi Tuc d'Andoubert-barlang talajában megőrződött lábnyomok, amelyek arra engednek következtetni, hogy az őskori ember körtánca fontos szerepet játszott a termékenységi mágiában A természeti népek kultikus életében, valamint az eurázsiai sámánszertartás során a forgás, tánc révén elért eksztázis az istenségekkel, a természetfeletti erőkkel és a szellemekkel való érintkezést segítette elő (sámán/táltos).

A hinduizmus egyik főistene, Síva, a teremtő-megtartó-pusztító isten, a "Tánc Ura"

A kozmikus táncát megjelenítő ún. Síva Natarádzsa bronzplasztikák az isten világrendet irányító kozmikus energiáját, az élet mozgásban, ritmusban kifejeződő lényegét ábrázolják.

A tánc a hindu templomi szertartások eleme. Krisna tánca a férfi nemzőerővel áll kapcsolatban. Amikor a gópikkal, a pásztorlányokkal táncol, mindegyik lány azt hiszi, hogy Krisnával táncol, pedig a kiválasztott Rádhá kivételével mindegyik csak az isten képmását tartja a karjában. Ez a tánc a halandó ember és az isten egymáshoz való viszonyának kifejezője.

Az antikvitás kultúrájának is szerves részét képezte a tánc, amely már az archaikus kortól kezdve az ünnepekhez kötődött, és gyakran dramatikus jellegű volt. A Dionüszosz-kultuszban az istenséggel való egyesülés élményét a hétköznapi életből való tökéletes kilépéssel, az eksztázisig fokozódó táncolással igyekeztek elérni A tánc felszabadító, katartikus jellege az áldozati szertartási ünnepeken is megnyilvánult. Ilyen például az a daru-tánc vagy geranosz-tánc is, amelyet a knósszoszi labirintust megjárt Thészeusz táncolt el, hogy megünnepelje az újjászületést

A tánc a rómaiaknál is az ünnepekhez kapcsolódott. A Floralia példa arra is, hogy a tánc idejét a természetben mágikusnak tartott időpontok szabják meg, ezek közé tartozik a tavaszvárás, az aratás, valamint a napfordulók. - A Bibliában a szélsőséges érzelmek kifejezésére, főképp a profán és a kultikus ünneplésre szolgál. Lehet a szüreti mulatozás része, valamint a győzelmi ünnepekhez és az Úr dicsőítéséhez is kapcsolódott.

Az Úr dicséretére az Ószövetség szerint a zsidók gyakran lejtettek táncot "Dicsérjétek az Urat dobbal és tánccal" (Zsolt 150,4). Ugyanakkor a másik érzelmi véglet, a gyász és a fájdalom kifejezője is lehet Az Úr prófétái esetében a tánc azt jelzi, hogy Isten lelke rájuk szállott, azaz valószínűleg ritmikus mozgással kísért transzba estek: "Előttünk zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek" (1Sám 10,5).

Az Újszövetségben a táncos ünneplés nem fordul elő, a keresztény szertartásokból hiányzik a mozgással történő spontán érzelemkifejezés. A tánc irracionális és bűvölő hatalma nyilvánul meg Salome táncában. Egy ismeretlen ókeresztény költő Jézus táncol c. versében a hit örömét és feloldó erejét jeleníti meg: "A Tizenkettő körtáncot jár fenn. / A minden táncot jár fenn" 

A muszlim kultúrában a profán, a gyönyörködtetésre és megnyugtatásra szolgáló tánc a nők attribútuma, az urukat szórakoztató háremhölgyeké, ill. az égi huriké. A szakrális tánc a szúfi szertartások eleme: a kerengő dervisek bő, szétterülő uszályos ruhában forognak saját tengelyük körül a Korán szövegeinek ritmikus kántálására, hogy ily módon transzba essenek, és az eksztázis révén a szellemi régióba emelkedjenek.

Az okkultisták a transz eszközének, lényegének tartják a táncot, amely egy rítus folyamán "módosult tudatállapotot" eredményez.

A ma, szinte szertartásszerűen, meghatározott időnként (pl. hétvégeken) megrendezésre kerülő, különböző zenei irányzatok (pl. trance, house, drum&bass, stb ) nevével fémjelzett partyk, bulik forgatagában, amelyeknek megvan a saját szabályrendszere, formavilága, szokásai, ahogy a zenéi, és táncai is, ugyanúgy ennek a módosult tudatállapotnak az elérése a cél.

Beláthatjuk, hogy az eszközök, kellékek is csak látszólag modernek. A drogok, stimuláló és hallucinogén szerek fogyasztása, az ismétlődő hang-, és fényelemek , a dobok, a különleges ruhák, díszek, festések nem mai találmányok, mint ahogyan egy látszólag modern tánc elemei sem. A tánc, az önfeledt mozgás, a belsőnk erőinek kifejeződése, pusztán önmagunk által a saját határaink, de leginkább határtalanságunk megélésének lehetősége, együtt és külön, mindíg, minden korban.

Eleven