Tokió - Japán - Iránytű - NagyUtazás.hu Utazási Portál

Kapcsolódó cikkek

Meztelenül is lehet majd ebédelni Tokió új éttermében
Ha itt belépsz, hagyd otthon a gátlásaidat és a ruhádat is - ez a jelszava a japán főváros legújabb éttermének, amely a következő hónapban nyílik. Kövérek, tetováltak és öregek nem mehetnek be a nudista étterembe.Az Amrita nemcsak az ételről szól, hanem a meglepetésről és a show-ról is. A férfi modellek műsora bizonyára nagy sikert arat, már azok körében, akiket beengednek, a belépést ugyanis korlátozzák. Gyerekek, túlsúlyos vagy tetovált emberek és 60 éven felüliek számára tilos a belépés - írja a Vagabond svéd turisztikai és gasztronómiai újság, amely annak idején beszámolt az első londoni meztelen étterem nyitásáról is.Ennek ellenére óriási az érdeklődés az Amrita iránt. Már elővételben elfogytak a borsos árú jegyek: a menü és a show ára körülbelül forintra átszámolva 200 ezer forint.Jóllehet, a japánok egy része meglehetősen konzervatív, az itt is dívó amerikai valóságshow-k korában - no meg a tradicionális fürdők országában - mégsem tabu a meztelenség. A londoni "teljesen meztelen" étteremmel ellentétben, a vendégek és a pincérek egy picurka ágyékkötőszerű fehérneműt azért viselhetnek. Annak, hogy miért tiltják meg a tetoválás közszemlére tételét, az az oka, hogy a body art itt szorosan összefügg a yakuzával, azaz a japán maffiával, ezért tilos egyes szállodákban és fürdőházakban is mutogatni a tetovált bőrfelületeket.Még szokatlanabb a túlsúly miatti kirekesztés, amelyet annyira nem találnak esztétikusnak, hogy aki 15 kilóval több, mint "kellene", annak megtiltják a belépést. Ezért nem árt már otthon méredzkedni, mert a Vagabond szerint nem garantált, hogy a foglalási díjat visszaadják...

25 másodperc alatt elfogytak a március 14-i vonatjegyek
Budapest, 2015. március 12. - 25 másodperc alatt elfogytak a március 14-i vonatjegyek, miután megkezdődött a jegyeladás a legújabb japán Shinkasen járatra. A lelkesedés nem alaptalan, a csodavonat a 650 kilométeres Tokió - Kanazawa távolságot mindössze két és fél óra alatt teszi majd meg.A Kanazawa vasútállomásnál valóságos tömegek várták, hogy helyjegyet válthassanak a március 14-én induló új Shinkasen járatra, azonban sokan csalódottan tértek haza. A jegyeladás 10 órakor indult, azonban 25 másodperccel később már véget is ért, miután minden jegy elkelt. Ennek oka az volt, hogy a menetjegyeket személyesen, telefonon és online is megvásárolhatták az utasok.Március 14-én egy újabb Shinkansen vonallal bővül a japán vasúthálózat. A Hokuriku Shinkansen korábban csak Takasaki és Nagano között közlekedett, tavasztól viszont Toyama és Kanazawa érintésével Tsuruga városába is eljuthatunk azon a vonalon, ahol a 260 km/h sebességű E7 és W7 szériájú vonatok suhannak majd. A vonat első utasai azonban nem a kitartóan sorban állók voltak, hiszen február 7-8. között már 2800 utas próbálhatta ki az új szakaszt a próbautak során. A szerencséseket negyedmillió jelentkező közül sorsolták ki. "Számos új, gyorsabb lehetőséget nyit meg Japán felfedezéséhez a most megnyíló vasútvonal a magyar utasok számára is, akik többek között Kanazawába, a régi gésa- és szamuráj negyedbe igyekeznek. Az országszerte rendkívül fejlett tömegközlekedésnek hála a nagyvárosok és a vidéki tájak közti közlekedésnek évtizedek óta nincs komolyabb akadálya a szigetországban" - mondta Simon Karolina, a Japánspecialista utazási iroda vezetője.Érdekesség, hogy távol-keleti viszonylatban ez a 260 km/h-s sebesség nem számít kirívóan magasnak, a sanghaji mágnesvasút ugyanis közel 500 kilométert is képes megtenni óránként. A pálya felett néhány centivel lebegő vonat azonban jelenleg csupán egy 30 kilométeres szakaszon közlekedik, hiszen a repteret köti össze a várossal. A 2020-as tokiói olimpiára tervben van a japán maglev vasút első szakaszának megnyitása is a turisták és a helyiek nagy örömére.

Éttermi robotlányok
Nem mindennapi szórakozást kínál vendégeinek egy nemrég nyílt tokiói étterem: 3,6 méteres robotlányok nyújtanak show-műsort a látogatóknak."A betérő külföldi vendégek mind ugyanazt mondják: őrület!" - nyilatkozta büszkén Tokutake Dai, a Robot Restaurant elnevezésű étterem menedzsere a Kyodo hírügynökségnek.A tízmilliárd jenes befektetéssel három év alatt elkészült hely elsősorban nem az általa nyújtott gasztronómia élménnyel kíván kitűnni: bár a 4000 jenes belépő étel- és italfogyasztást is tartalmaz, a vendégek döntő többsége az evés helyett az egyórás robotshow-ra kíváncsi.A robotétterem különféle műsorokat kínál látogatóinak: a Nők és háború című produkció során például táncoslányok motorbicikliket, valamint tank- és repülőgépmodelleket felhasználva harcolnak egymással. Egyéb programokban dobolnak, kínai sárkánytáncot járnak vagy éppen Lady Gaga slágereire rázzák magukat.A műsor fénypontja a női robotok fellépése, amelyek során az egyenként két-két lenge öltözetű lány által irányított gépek az asztalok között kialakított kifutón vonulnak fel, integetnek, pislognak, és a maguk módján táncolnak is.A helynek összesen 15 robotja van, amelyek közül a legdrágábbak ára a 30 millió jent is eléri. Az egyedi felsőtesttel rendelkező gépeket egy japán cég technológiája alapján gyártották. A szigetország világelsőnek számít a robottechnológa terén, ott dolgozik a föld ipari robotjainak mintegy fele.Habár korábban egyes japán cégek robotháziállatokat és egyéb szórakoztató célú, a maguk módján intelligens gépeket dobtak piacra, korábban még nem fordult elő, hogy a robotok táncosként bocsássák áruba kasztnijukat. A robotétterem a gépemberek első grandiózus szórakoztatóipari megjelenése a szigetországban.A Sindzsuku kerület híres-hírhedt piroslámpás negyedében található étterem a menedzser elmondása szerint igen népszerű, és nem csak a férfiak körében: állítása szerint a vendégek 40 százaléka nő."Nem igazán tudom, hogy mi volt ez" - mondta a Reuters hírügynökségnek a show egy látogatója, míg egy másik vendég azt nyilatkozta: "Őszintén szólva nem tudom, hogy mit vártam, de abban biztos vagyok, hogy ilyet sehol máshol nem láthatok".A japán fővárosban számos más formabontó étterem üzemel: katolikus templomnak és börtönnek berendezett bár, macskakávézó, vámpír- és nindzsaétterem, valamint az Alice csodaországban című könyv alapján kidekorált étkezde is található Tokióban.

Az Air France A380 járatának első útja Japánba
2010. szeptember 1-én elindult az Air France A380 Airbus járata Párizs és Tokió között, amely az első számú desztinációja lesz Ázsiában a társaság nagy kereskedelmi járatának. A gép 13 óra 30 perckor szállt fel Roissy-CDG repülőtérről és szeptember 2-án reggel, helyi idő szerint 8 óra 10 perckor ért földet Tokió-Naritában.Párizs-Tokió az A380 járat harmadik desztinációja, a 2009-ben elindított Párizs-New York és a 2010. februárjában elindított Párizs-Johanessburg járatok után. Az A380 gépnek köszönhetően, az Air France ezeken a nagy forgalmú útvonalakon racionalizálni tudja a járatok menetrendjét, hiszen egymáshoz közeli időpontban tud indítanti két járatot, a férőhelyek száma ugyanannyi, miközben a költségek 20 %-kal csökkennek. Az A380 fő szintje gyakorlatilag egy Boeing 777-200 gép, míg a felső szint egy Airbus 340-300 kapacitásának felel meg. Az Air France A380 gépén 538 ülés van három osztáyon, az első osztály 9 ülése a fő szinten helyezkedik el, a Business osztály 80 ülése a felső szinten, míg a Turista osztály 449 ülése megoszlik a két szint között.Az A380 a legkörnyezetbarátabb repülő 75 gramm CO2 kibocsátásával kilométerenként egy utasra számítva, és kategóriájában a legcsendesebb is. Széles kabinjának köszönhetően az utasok élvezhetik a nagyobb kényelmet és a tágasabb teret. Az Air France innovációja, hogy az utastér megvilágítása folyamatosan változik az utazás különböző szakaszainak megfelelően, külön helyet alakítottak ki a baráti beszélgetésekhez és a lazításhoz, és a szórakozási lehetőségek is kedvezőbbek a szélesebb képernyőknek köszönhetően. Az Air France 12 darabot rendelt az A380-ból, ebből négyet már leszállítottak.

Terminál a Tokioi repülőtéren
Kilencvenkét napot töltött a senki folyosóján Tokió nemzetközi repülőterén egy kínai férfi a turisták kegyelemszendvicsein.Az 55 éves illető emberjogi aktivista, és a kínai hatóságok nem akarták visszaengedni hazájába. Végül mégis megkapta az engedélyt, méghozzá a kilencedik próbálkozására. Szerdán találkozhatott a húgával, mielőtt hazaindult. A férfi tavaly áprilisban érkezett Japánba, és már júniusban szeretett volna hazatérni. November elején eljutott egészen Sanghajig, ám onnan a kínai hatóságok visszarepítették Tokióba. Azóta a repülőtér lezárt területén éldegélt, és nem juthatott sem étel-, sem italautomata közelébe. Az arra járó turisták "táplálták" és ruházták. Tisztálkodáshoz csak egy vécé mosdóját használhatta. (MTI)

Verejték és zöld tea Tokióban
Napok óta nem alszom, egyre közeledik, óráról órára, percről percre, a legfontosabb pillanat háromhetes japán forgatásunk alatt. Izgalom remeg bennem. Van már a szalagon felvétel a földrengéskutatásról, a halászok kegyetlen mindennapjairól, a földművesek imáiról a naphoz, a szélhez, az esőhöz, vannak interjúk politikusokkal, hétköznapi hősökkel, sportolókkal és japán hírműsorvezetőkkel. Széles a skála, miért ne lenne az, idegenvezetőnket azzal bízták meg, hogy minden érdekességről készítsünk filmet, hiszen egy hónap múlva Magyarországra utazik a japán császár, úgy gondolták, fontos, ha a távol-keleti kultúra és hagyomány mindennapjait bemutatja az egyik magyar televízió. A császár, Akihitó, minden évben egyszer utazik külföldre. 2002-ben Közép-Európát, Ausztriát, Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot választotta. Nemsokára indulunk haza, bő három hetünk van, hogy nyolc-kilenc dokumentumfilmet összevágjunk és bemutassunk a nyersanyagból. A legfontosabb pillanatról persze még nem forgathatunk. Pedig múlnak az órák, a percek, és már talán étvágyam sincs, ahogy közeledik az idő. Felébredek. Valamennyit egészen biztosan aludtam, egy-két órát talán. Ez a nap mindennél fontosabb a vendéglátók és talán a mi számunkra is. Ezen az egyetlen reggelen kopognak az ajtómon. Biztosak akarnak lenni, hogy felébredtem. A reggelit már szűk körben, az osztrák, a lengyel és a cseh újságíróval fogyasztom el. És persze a japán külügyminiszter államtitkárával, a miniszterelnöki hivatal tanácsadójával, és egy komornyikkal. Ez utóbbi, a komornyik jelenléte három óra múlva létfontosságú lesz. Inkább csak kávézom, egyetlen falat sem megy le a torkomon. Buszba szállunk, rendőri felvezetést kapunk. Jó lenne megállni egy pillanatra, friss levegőért, sétálni esetleg a parkban, hiába na, ha az ember izgul, akkor a legszívesebben elodázná a pillanatokat. Nem lehet. Protokollról mesélnek nekünk, míg utazunk, hogy hogyan kell meghajolni, hogy hogyan kell a teáscsészét a kezünkben tartani, miközben majd beszélgetünk a vendéglátóval, hogy tilos kérdezni, hogy válaszolni viszont kötelező, persze nem tőmondatokban, hanem kifejtve, hosszan, hiszen az érdeklődés komoly lesz. Verejtékcsepp jelenik meg a halántékomon, nagyjából 200 perc múlva egy isteni leszármazottal fogyasztom el kedvenc zöld teáját, és tizenöt percig kizárólagos vendége lehetek, mert bár kiválóan beszél angolul, hiszen amerikai nevelőnője volt a negyvenes években, mégis inkább a tolmácsán keresztül érintkezik.Megérkezünk a palotához. Hatalmas, mint a hagyomány és a megbecsülés, ami őt magát övezi. Nem véletlenül jöttünk ilyen korán. Két óra intenzív felkészítés következik. Amit a buszon szóban, azt most a valóságban is elmagyarázzák. Hosszú percekig hajlongunk egymás előtt, mi újságírók, ők pedig nézik, megfelelő szögben áll-e a derekunk, eleve, hogy kimért lépteinkkel arisztokratikusan közelítettük-e meg egymást. Mi már-már nevetünk, talán kínunkban vagy izgalmunkban, de nincs vége. Teáscsészéket hoznak, megmutatják, hogyan fogjuk, ha esetleg megajándékoz bennünket vendéglátónk, és szükségünk lesz a másik kezünkre is. Aztán közelről megvizsgálnak bennünket, kell-e borbély, ha a reggeli borotválkozás esetleg nem sikerült elég kifinomultan. Múlik az idő, most már tényleg csak percek vannak hátra. Mindannyiunkat beterelnek egy-egy apró lakosztályba a palota első emeletén. Külön-külön. A lakosztályban fürdőszoba, hűtőszekrény frissítőkkel, kávé, szófa, halk zene és nyugtató illatok. Negyedóra van még, iszom egy kortyot. Nem jó ötlet, azonnal gyöngyözni kezd a homlokom. Odaülök a fésülködő tükör elé. Megtörlöm egy puha kendővel. Egyesével kinyitom az apró dobozokat, egyikben parfüm, a másikban fürdőgolyók, a harmadikban mentolos cukor. A negyediket nyitnám, nem megy, mintha összeragadt volna. Feszegetem, van még úgyis öt percem. Egyszercsak szétpattan és az egész az ölembe borul. Hintőpor. Pánikba esem, a kendővel próbálom leporolni magamról. Persze rosszat teszek, egyre mélyebbre isszák bele magunkat a szemcsék a nadrágszövetemben. Csengetek, kopog, majd megjelenik a komornyik. Rám néz, elmosolyogja magát, "oh, it often happens", gyakran előfordul, mondja, és hozza a csodafegyvert, egy zselészerű krémet és egy hajszárítót. Mintha nyoma sem lenne. Most ők csengetnek, indulunk. Egy emelettel feljebb, a palota vadásztermébe. Felsorakozunk, újságírók, egymás mellett. Még egyszer kipróbáljuk a meghajlást, majd emlékeztetnek bennünket, hogy kérdezni tilos. Válaszolni viszont kell. A zöld tea illata már belengi a termet. A lengyel kollégámra nézek. Apró verejtékcseppek a bajusza helyén. Mintha a lába is remegne. Nyílik az ajtó. Először japánul, aztán angolul jelzi egy kisinas, hogy itt a pillanat. Hölgyeim és Uraim, őfelsége, Akihitó császár.Egy hónap múlva egy budapesti szállodában ad fogadást a japán császár, rövid magyarországi látogatása végén. A japán követség sajtófőnöke odaterel a küldöttséghez. Őfelsége, az isteni leszármazott, rám néz, elmosolyodik és megkérdezi, jól sikerültek-e a dokumentumfilmek, különösen a földművesekről szóló érdekli. Szinte szó szerint idéz abból, amit egy hónapja Tokióban meséltem neki. Pedig újbóli találkozásunk teljesen véletlenszerű volt, sem ideje, sem lehetősége nem lett volna, hogy emlékeztessék rám, és a tokiói beszélgetésre, kezemben egy csésze zöld teával, a császári palotában.

Ide utaznék Tokió