Kapcsolódó cikkek
Ide utaznék Tokió
Általános leírás
Edo 1868-ban hódította el a főváros rangját az ősi Kyotótól, s mivel keletre feküdt tőle, Keleti Főváros lett az új neve. Ha egyetlen szóval akarnánk jellemezni Tokiót, a gyorsaság volna a legalkalmasabb. Mindenre rányomja a bélyegét az a gyorsaság, amellyel ez a csak szuperlatívuszokkal kifejezhető főváros szakadatlan fejlődésével állandóan túlszárnyalja önmagát. Ha tegnap 2145 négyzetkilométeren még 12 millió ember élt, ma talán már 14 millióra nőtt a számuk. Ha nemrég még a Napfény-város 240 méteres felhőkarcolói számítottak a legmagasabb betonépítménynek, hamarosan három méterrel magasabbra nyújtóznak az Új Városháza ikertornyai.
A gyakori földrengéseknek és tűzvészeknek tudható be, hogy Tokióban nincs olyan városnegyed, amelyet történelmi óvárosnak lehetne nevezni. Nyoma sincs az első, 12. századi nemesi telepesek házainak, egyetlen bolt sem maradt fenn a 18. századból, amikor Tokiót még Edónak nevezték, de lakóinak száma már elérte az egymilliót. Mindez rég leégett, összedőlt, lebontották, átépítették. Az 1923-as, eleddig legsúlyosabb földrengésnek tízezrek estek áldozatul. Hasonló pusztítást végeztek a második világháború gyújtóbombái 1945-ben, amikor 80 000 ember halt meg.
Faházak és felhőkarcolók
A katasztrófák után a város mindig - ha szebb nem is, de - nagyobb és modernebb lett. Az újjáépítés során nem riadtak vissza a nyugati minták utánzásától sem, ezt mutatja a Siba-parkban terpeszkedő második Eiffel-torony, mely meglehetősen hasonlít a párizsira, csak 13 méterrel magasabb, azaz 333 méter. A Tokiói-torony (japán-amerikai torzszülemény nevén: Tókjó tawa) kilátóteraszáról messzire kalandozhat a tekintet, a Tokiói-öbölre, Jokohamára, egészen a szent hegyig, a látóhatár peremén magasodó Fujiig. A városra letekintve különös látvány tárul a szemlélő elé: Tokió tucatnyi kisebb-nagyobb város tömörülése, mindegyiknek jellegzetes, magasházakból álló belvárosa van, melyet szeszélyes összevisszaságban faházakból álló, falusias küllemű lakónegyedek vesznek körül.
A háztetők e tengerének középpontjában madártávlatból jól felismerhető a császári palota kertje. Az ójapán stílusú palotákat egy 15. századi szamurájvár maradványaira emelték, 1868-ban pedig császári rezidenciává építették ki, amikor az akkori tennó Kyotóból Tokióba költözött át udvarával.
Tokiónak számos nagy és kisebb parkja van, a legnevezetesebb az Ueno. Itt áll a Nemzeti Múzeum pagoda alakú épülete, a Japán Tudományos Akadémia székháza és a Le Corbusier tervei alapján épült Szépművészeti Múzeum. Parkok veszik körül Tokió legtöbb szakrális építményét is, így a város védőistennőjének szentélyét és a Gokokuji-templomot, melyben az irgalom istennőjének, Kannonnak a szobra látható. Ugyanennek az istennőnek szentelték az asakurai templomot és a "skarlátvörös pagodát" is.
Nagyobb bevásárlások céljára a legtöbb pályaudvar alatt többszintes, óriási bevásárlóközpontokat alakítottak ki. A legnépszerűbb bevásárlónegyed azonban még mindig a híres Ginza, nagy áruházaival és elegáns butikjaival. Ezen a környéken találhatók a divatos színházak és vendéglők is. A Kanda-negyed iskolai és egyetemi negyed, tele főiskolával, modern könyvkereskedéssel és antikváriummal.
Bonszajkertek a mellékutcákban
A gazdag és hangos Ginzából, ahol késő éjszakáig tombol a forgalom, s a háztetőkön és a hirdetőtornyok csúcsán őrült táncot járnak a fényreklámok, szerencsére el lehet menekülni egy csendesebb Tokióba. Gyakran még száz métert sem kell megtenni ahhoz, hogy az ezerablakos betonszörnyetegek világából kis udvarok és keskeny utcák összefonódó szövevényében találjuk magunkat, ahol ódon boltocskák, minivendéglők, falatozók és bonszajkertek között nézelődhetünk. A fő közlekedési útvonalaktól távolabb még mindig sok hagyományos szálloda (ryokan) található, padlóra terített szalmagyékénnyel és mozgatható falakkal.
A családias ryokan hotelnél olcsóbb a jellegzetes japán találmány, a tok- vagy dobozszálloda: a vendég bebújik egy előregyártott konténerbe, mely csupán egy matracot és egy tévékészüléket tartalmaz. A Frank Lloyd Wright amerikai sztárépítész által 1922-ben tervezett Imperial Hotelt tervezője úgy tette földrengésbiztossá, hogy csúszósínekre helyezte.
Tokió legkedveltebb találkozóhelye A hű kutya emlékművénél van. A Hachiko nevű eb éveken át mindennap újra kiment az állomásra és várta halott gazdáját, míg végül ott érte a halál. Olykor gyenge remegés rázza meg az emlékművet. De nem kell félni: egy-két másodperc múlva vége. Csak a nagy namazu, a mesebeli harcsa, ficánkolt egy kicsit Japán földje alatt... Egyéb
Borravaló:
Csak szállodai boyoknak és a ryokanban kiszolgáló személyzetnek szokás adni. A borravaló átadása tapintatosan történjen.
Edo 1868-ban hódította el a főváros rangját az ősi Kyotótól, s mivel keletre feküdt tőle, Keleti Főváros lett az új neve. Ha egyetlen szóval akarnánk jellemezni Tokiót, a gyorsaság volna a legalkalmasabb. Mindenre rányomja a bélyegét az a gyorsaság, amellyel ez a csak szuperlatívuszokkal kifejezhető főváros szakadatlan fejlődésével állandóan túlszárnyalja önmagát. Ha tegnap 2145 négyzetkilométeren még 12 millió ember élt, ma talán már 14 millióra nőtt a számuk. Ha nemrég még a Napfény-város 240 méteres felhőkarcolói számítottak a legmagasabb betonépítménynek, hamarosan három méterrel magasabbra nyújtóznak az Új Városháza ikertornyai.
A gyakori földrengéseknek és tűzvészeknek tudható be, hogy Tokióban nincs olyan városnegyed, amelyet történelmi óvárosnak lehetne nevezni. Nyoma sincs az első, 12. századi nemesi telepesek házainak, egyetlen bolt sem maradt fenn a 18. századból, amikor Tokiót még Edónak nevezték, de lakóinak száma már elérte az egymilliót. Mindez rég leégett, összedőlt, lebontották, átépítették. Az 1923-as, eleddig legsúlyosabb földrengésnek tízezrek estek áldozatul. Hasonló pusztítást végeztek a második világháború gyújtóbombái 1945-ben, amikor 80 000 ember halt meg.
Faházak és felhőkarcolók
A katasztrófák után a város mindig - ha szebb nem is, de - nagyobb és modernebb lett. Az újjáépítés során nem riadtak vissza a nyugati minták utánzásától sem, ezt mutatja a Siba-parkban terpeszkedő második Eiffel-torony, mely meglehetősen hasonlít a párizsira, csak 13 méterrel magasabb, azaz 333 méter. A Tokiói-torony (japán-amerikai torzszülemény nevén: Tókjó tawa) kilátóteraszáról messzire kalandozhat a tekintet, a Tokiói-öbölre, Jokohamára, egészen a szent hegyig, a látóhatár peremén magasodó Fujiig. A városra letekintve különös látvány tárul a szemlélő elé: Tokió tucatnyi kisebb-nagyobb város tömörülése, mindegyiknek jellegzetes, magasházakból álló belvárosa van, melyet szeszélyes összevisszaságban faházakból álló, falusias küllemű lakónegyedek vesznek körül.
A háztetők e tengerének középpontjában madártávlatból jól felismerhető a császári palota kertje. Az ójapán stílusú palotákat egy 15. századi szamurájvár maradványaira emelték, 1868-ban pedig császári rezidenciává építették ki, amikor az akkori tennó Kyotóból Tokióba költözött át udvarával.
Tokiónak számos nagy és kisebb parkja van, a legnevezetesebb az Ueno. Itt áll a Nemzeti Múzeum pagoda alakú épülete, a Japán Tudományos Akadémia székháza és a Le Corbusier tervei alapján épült Szépművészeti Múzeum. Parkok veszik körül Tokió legtöbb szakrális építményét is, így a város védőistennőjének szentélyét és a Gokokuji-templomot, melyben az irgalom istennőjének, Kannonnak a szobra látható. Ugyanennek az istennőnek szentelték az asakurai templomot és a "skarlátvörös pagodát" is.
Nagyobb bevásárlások céljára a legtöbb pályaudvar alatt többszintes, óriási bevásárlóközpontokat alakítottak ki. A legnépszerűbb bevásárlónegyed azonban még mindig a híres Ginza, nagy áruházaival és elegáns butikjaival. Ezen a környéken találhatók a divatos színházak és vendéglők is. A Kanda-negyed iskolai és egyetemi negyed, tele főiskolával, modern könyvkereskedéssel és antikváriummal.
Bonszajkertek a mellékutcákban
A gazdag és hangos Ginzából, ahol késő éjszakáig tombol a forgalom, s a háztetőkön és a hirdetőtornyok csúcsán őrült táncot járnak a fényreklámok, szerencsére el lehet menekülni egy csendesebb Tokióba. Gyakran még száz métert sem kell megtenni ahhoz, hogy az ezerablakos betonszörnyetegek világából kis udvarok és keskeny utcák összefonódó szövevényében találjuk magunkat, ahol ódon boltocskák, minivendéglők, falatozók és bonszajkertek között nézelődhetünk. A fő közlekedési útvonalaktól távolabb még mindig sok hagyományos szálloda (ryokan) található, padlóra terített szalmagyékénnyel és mozgatható falakkal.
A családias ryokan hotelnél olcsóbb a jellegzetes japán találmány, a tok- vagy dobozszálloda: a vendég bebújik egy előregyártott konténerbe, mely csupán egy matracot és egy tévékészüléket tartalmaz. A Frank Lloyd Wright amerikai sztárépítész által 1922-ben tervezett Imperial Hotelt tervezője úgy tette földrengésbiztossá, hogy csúszósínekre helyezte.
Tokió legkedveltebb találkozóhelye A hű kutya emlékművénél van. A Hachiko nevű eb éveken át mindennap újra kiment az állomásra és várta halott gazdáját, míg végül ott érte a halál. Olykor gyenge remegés rázza meg az emlékművet. De nem kell félni: egy-két másodperc múlva vége. Csak a nagy namazu, a mesebeli harcsa, ficánkolt egy kicsit Japán földje alatt... Egyéb
Borravaló:
Csak szállodai boyoknak és a ryokanban kiszolgáló személyzetnek szokás adni. A borravaló átadása tapintatosan történjen.
Városok
Kyoto |
kapcsolódó ország
Japán
- Valutaváltó
- Üzemanyagárak
- Iránytű
- EURÓPA ÁZSIA AFRIKA ÉSZAK-AMERIKA DÉL-AMERIKA AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA ANTARKTISZ
- Hasznos információk
- Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal
- Utazók sarka
- Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000
magazin
NagyUtazás.hu
Több, mint 50 megbízható utazásszervező kínálata egy helyen.