Ide utaznék Kyoto

Általános leírás

Udvari költők már a középkorban megénekelték Kyoto szépségét. Régi selyemfestmények tanúskodnak a zöld hegyek lábánál álló teapavilonokról, és elsárgult krónikák regélnek a japán császárokról, akik a 8. és a 9. század között pompás udvart tartottak Kyotóban, és bőkezűen támogatták a művészeteket. Nem volt még egy város a Felkelő Nap országában, ahol akkoriban oly sok csodálatos műkincs gyűlt volna össze, oly sok palota, díszkapu, sintoista szentély, Buddha-templom és zen-kert (a Zen a buddhizmus egyik speciálisan japán irányzata) létesült volna, mint itt, Tokiótól 500 kilométerre délnyugatra.
Kammu, az első császár (japánul tennó), 794-ben Uda falu közelében egy sík területet választott majdani rezidenciája helyéül, melyet Heian-kyónak, a Béke fővárosának nevezett el. Ebből származott a későbbi Kyoto, amely fővárost jelent. Alaprajza - a kínai városok mintájára - derékszögű téglalapot mutat. A sakktáblaszerűen kialakított utcahálózatot középütt 83 méter széles főutca osztotta ketté.

A Napistennő fiai
A fából való, mintegy 400 000 lakosú várostól északra épült fel a császári palota a koronázócsarnokkal és a mennyezetes trónussal. A sintoista vallás szerint Kammu császár Amateraszu-Omikami napistennő egyenes leszármazottja, és ezért őt is istenként kell tisztelni. A Kammu után következő japán császárok is ősanyjuknak tekintették a napistennőt. Az uralkodó tennónak csak a második világháború után kellett lemondania isteni státusáról.
Kammu császári székhelyéből csupán a sakktábla alaprajzú utcahálózat élte túl a földrengéseket és a tűzvészeket. A császári palota is több ízben leégett, de mindig újra felépítették, legutoljára 1855-ben. A 18 épületből álló palotaegyüttes ma "Régi császári palotaként" látogatható. A téglalap alakú területet fal veszi körül, a fal négy kapuja közül egy a császári párnak, egy pedig az ágyasoknak volt fenntartva. A szertartásterem padlózatán egy darabon nincs burkolat, hogy a tennó az előírásnak megfelelően a puszta földön állhasson az ősök tiszteletére bemutatott ceremónia alatt.
A palotákon, pavilonokon és császári kerteken kívül Kyoto főbb látnivalói közé számít a természeti istenségeknek szentelt közel 200 sintoista templom is. A régi japán sintoista államvallás 800 000 istenséget tartott számon, köztük állatokat, hegyeket és tavakat. A legrégibb sintoista szentély a Fusimi Inari-templom, ezernyi hagyományos kapuívével - vörös pilléreken nyugvó fekete szemöldökfa - megragadó látvány. A három kilométer hosszú torii-sort a hívők 711-ben emeltették Inari istennő tiszteletére, hálából a jó rizstermésért.

Buddhista művészet
A szakrális művészet legszebb alkotásait Kyoto a buddhizmus gazdag előkészítőinek köszönheti. A buddhizmus az első évezred végén jutott el Japánba, és különösen a nemességre tett nagy hatást. Harminc olyan régi templom létezik, amelyekben a "japánosított" buddhizmus legkülönfélébb kultuszainak hódolnak. A sintoista építmények egyszerűségével ellentétben a buddhista szentélyekre az aranyozott szobrok sokasága és a dúsan burjánzó, faragott díszítmények jellemzők. A legrégibb szakrális építmény Kyotóban a 13. századból származó Tshionin-templom.
A japán művészet magasabb rendű esztétikai kifinomultságra való törekvése nyilvánul meg Kyoto világhírű kertjeiben. E kertek többnyire Zen-mesterek alkotásai, akik a szabad ég alatt, a természet és a művészet szimbiózisával kívántak eszményi meditációs helyeket teremteni. Ennek legjobb példái a sziklakertek, melyekben a gondosan karbantartott homokfelületek, mitológiai tavak és kúp alakú kövek jelképezik a szent hegyet, a Fujiyamát.
Figyelemreméltó a Saiho-Ji-kert is, melyet egy Zen-pap, Muso Kokusi telepített a 14. században. Több mint száz különféle mohafajta segítségével a szemlélőt abba az illúzióba ringatja, hogy lábánál vízesésekkel, barlangokkal és virágszőnyeggel ékeskedő hegyvidéki táj terül el.
A császári székhely Tokióba való áthelyezése (1868) után Kyoto műépítészei arra törekedtek, hogy harmonikus kapcsolatot hozzanak létre a hagyományos és a modern építészet között. Törekvésüket siker koronázta, amint azt az Új Városháza bizonyos, a sintoista szentélyek szép egyszerűségére emlékeztető részei bizonyítják. A 131 méter magas Kyoto-torony kilátóteraszáról elbűvölő kilátás nyílik a régi és az új városra. E látvány évente tízmillió japánt vonz Kyotóba. Egyéb

Borravaló: Nem szokás; kivétel: a nyugatias szállodák londinerei és a ryokan panziók személyzete.

Jó tudni: Japánban bal oldali közlekedés van! Mindig legyen kéznél névjegyünk!