Ide utaznék Drezda

Általános leírás

II. Frigyes Ágost (1670-1733) szász választófejedelem és 1697-től lengyel király is, olyan gazdagon volt megáldva testi képességekkel, hogy hódolói az Erős melléknévvel ruházták fel. Állítólag 350-nél több gyermeket nemzett, és patkókat hajlított össze puszta kézzel. Az uralkodónak még más, nem kevésbé kiváló adottságai is voltak: elhatározta, hogy Észak Velencéjévé varázsolja Elba-parti rezidenciáját. Túl akart tenni a berlini udvaron - ami sikerült is neki -, Versailles fényét-pompáját kívánta szász földre hozni.
És mivel fia, III. Frigyes Ágost (1696-1763) éppúgy lelkesedett a szépművészetekért, létrejött a drezdai csoda, s a város valóban méltónak bizonyult az Észak Velencéje elnevezésre. Johann Gottfried Herder német filozófus lelkendezve "elbai Firenzének" nevezte, és századokon át Németország legszebb városa volt, mígnem 1945. február 13-án romba döntötte az angol és amerikai bombázók légitámadása.

Drezda újjáépül
Több évtizedes építőmunka eredményeképpen már újra régi fényében ragyog a város számos műemléke: a Zwinger, a Hofkirche (Udvari templom), a Kreuzkirche (Kereszt-templom), a Rathaus (Városháza), sőt még a lerombolt Frauenkirchét is felépítik, a béke és az újrakezdés jelképeként. "Történelem, művészet és természet lebeg a város és a völgy fölött, mint egy tulajdon harmóniájától elbűvölt akkord", írta Drezda szülötte, Erich Kästner, és hozzáfűzte: "Csodálatos város, nem pedig drezdaiak által lakott múzeum".
Nem, Drezda már csak azért sem múzeum, mert művészet és városi élet itt teljes összhangban létezik egymás mellett. A híres Brühlische Terrassén, mely a város 16. században épült erődítményének maradványa, éppúgy sétál a közönség, mint a mellette levő kellemes parkban, és a kastély, a Hofkirche és az Augustusbrücke szinte csak kulisszáknak tűnnek a lomhán hömpölygő folyó mellett.

Európa legszebb tere
A Theaterplatz (Színház tér) egy újabb akkord a város szimfóniájában, mert e piazza, Európa egyik legszebb tere körül, mint elegáns dámák a tánchoz, sorakoznak a különböző stíluskorokból származó pompás épületek: a Gemäldegalerie (Képtár), az Operaház, az Óvárosi őrház (Altstädter Wache), az egykori katolikus Udvari templom (Hofkirche) és a luxusszállodaként újjáépített Taschenberg-palota. Udvari eleganciát áraszt az 1711-től 1722-ig épített Zwinger is, melynek központi tere az építő- és a kertművészet tökéletes összehangolásával valóságos "díszterem a szabad ég alatt". 1719 szeptemberében nagy ünnepség színhelye volt: Erős Ágost fia és utóda, Frigyes Ágost herceg itt tartotta esküvőjét az osztrák császár leányával. A gigantikus lakománál 60 000 gyertya szolgáltatta a világítást...
Az Elba-parti város története nagyon is szerényen kezdődött, és amikor egy oklevélben 1206-ban először esik említés róla, Drezdzanynak nevezik a szorb földművesek és halászok által lakott települést. De már a 13. században kőhíd kötötte össze a folyó két partján kialakult településeket, és Altendresden (a mai Neustadt) 1403-ban városjogot kapott. A 15. században a taschenbergi vár lett a szász választófejedelmek rezidenciája. A régi gótikus vár helyén a 16. században reneszánsz kastély épült, melyet később Erős Ágost barokk stílusban emelt épületekkel egészített ki. Szászország gazdasági fellendülésében jelentős része volt az európai porcelán feltalálásának, melyet még ma is művészi színvonalon állítanak elő a közeli Meissenben. Az eredeti meisseni porcelán királyok, uralkodók asztalát díszíti. A Zwingerben található (Stadtpavilon) a világ legnagyobb porcelángyűjteménye; Erős Ágost szenvedélyesen gyűjtötte a kínai és japán porcelánokat, majd a gyár megalapításától (1710) kezdve a meissenieket is. A Langgalerie (Hosszú Galéria) külső falát W. Walther festőművész a 19. században egy 102 méter hosszú sgraffitóval díszítette, mely a szász választófejedelmeket ábrázolja, és Fürstenzug (Fejedelmi menet) néven vált ismertté. A pusztulásnak indult falfestményt 1907-ben 25 000 meisseni porceláncsempével mozaikszerűen kirakták.

A művészetek városa
Zene- és művészetkedvelő városként Drezda mindig is nagy tekintélynek örvendett Európában. Ám nemcsak megtekinthető műkincseivel érdemelte ki e rangot - a Grünes Gewölbe évszázadok alatt felhalmozott drágaságaival, Raffaello Sixtusi Madonnájával, a Die Brücke expresszionista művészcsoport gazdag örökségével -, hanem magas zenei kultúrájával a zenei turizmus úttörőjévé vált. Hétszáz éves hagyományai vannak a híres templomi kórusnak, a Kreuzchornak, és nem kevésbé híres a Semperoper zenekara sem.
De hogy a profánabb élvezetekről se feledkezzünk meg: sehol sem ízlik annyira az ecetes, párolt marhasült, a ropogósra sült kacsapecsenye, a túrógombóc, mint egy Elba-parti sörkertben. A hagyományőrző vendéglők többsége a 300 évvel ezelőtt kiépült Neustadtban található, ahol a Königstrasse elegáns butikjai, kis színházai és vendéglői között szívesen ingáznak a drezdaiak. Az Elba jobb partjáról nézve festette Canaletto azt a híres városképet is, amely Drezda elpusztítása után mintegy fata morganaként lebegett a város szerelmeseinek lelki szemei előtt, s amely egyszer - reméljük, hamarosan - megint érvényes lesz. Vásárlás

Ajándék: Meisseni porcelán. Étkezés

Helyi ételek - italok: Szász marhasült, savanyú tojás szalonnamártással, drezdai karácsonyi kalács, Radeberger sör, Elba menti borok. Egyéb

Fesztiválok és vásárok: Nemzetközi dixieland fesztivál, Elbhangfest Pillnitz és Drezda között, karácsonyi vásár.