Ide utaznék New Orleans

Általános leírás

Az Egyesült Államok legkevésbé amerikai városa következetesen ellenáll minden koráramlatnak, és nap mint nap hódol gazdag, sajátos hagyományainak. Még alig takarították el a Vieux Carréból, New Orleans Francia Negyedéből az előző esti szemetet, amikor déltájt ismét megtelnek a vendéglők, a kocsmák, és a Bourbon Streeten felhangzanak az utcai zenészek első ütemei.
S a nappal, majd az este előrehaladtával mind sodróbban áradnak a dzsessz, a zydeco, a cajun, a blues, a gospel és a dixieland ritmusai az utcákon és az óváros terein. Elsősorban a fekete-afrikaiak zenei kultúrájának tudható be, hogy 1880 után New Orleans lett a dzsessz szülővárosa.

Franciák alapították a várost
Ám mindazok a népcsoportok, amelyek az idők folyamán itt megtelepedtek, hozzájárultak a kultúrák ezen egyedülálló szintéziséhez. A lakosság túláradó életkedve leginkább a karnevál idején nyilvánul meg, melynek csúcspontját az évenkénti "Mardi Gras" képviseli.
Pierre és Jean-Baptiste Le Moyne de Bienville voltak az első európaiak, akik 1699-ben a nomád indián törzsekkel csak gyéren benépesült területre érkeztek, hogy felkutassák a Mississippi vidékét.
Mintegy 20 évvel később Bienville visszatért, és 1718-ban a Pontchartrain-tó és a Mississippi közötti mocsarakban megalapította Nouvelle Orleans-t. Az első, Franciaországból, Kanadából és Németországból érkező telepeseket a franciák által behurcolt afrikai rabszolgák ezrei követték. A szubtropikus mocsárvidék nehéz életkörülményei azonban nemigen csábítottak ide újabb telepeseket, és a gazdaság sehogy sem akart fejlődésnek indulni.
Louisiana hamarosan terhére lett a francia anyaországnak; 1762-ben átengedte az értéktelen területet a spanyoloknak, akik szintúgy gyorsan ráuntak új birtokukra. Amikor Napóleon 1800-ban felajánlotta, hogy visszaveszi a területet, New Orleans ismét francia lett. De Napóleon már 1803-ban eladta Amerikának, hogy ne kerüljön a britek kezére. Az ott élő kreolok nem voltak túlzottan elragadtatva a változástól - primitívnek tartották az amerikai kultúrát, és féltek a protestáns vallástól meg a brit szellemű törvénykezéstől.
1840-re New Orleans az Egyesült Államok negyedik legnagyobb városává nőtte ki magát, tíz évvel később pedig a rabszolga-kereskedelem központja lett. Amikor a rabszolgatartó államok kiváltak az unióból, New Orleansban a választásra jogosult lakosság háromnegyede az unióban való megmaradás mellett szavazott.

Régi városnegyed a folyónál
A polgárháború és a rabszolgák felszabadítása után New Orleans virágzó ipari várossá fejlődött, kikötője a második legnagyobb az Egyesült Államokban. A Mississippi melletti, a Canal Street két oldalán elterülő régi városnegyed azonban még mindig az, ami volt: a város lüktető szíve.
A folyó mentén lejjebb fekvő francia negyed - a nevével ellentétben - elsősorban spanyol jellegű épületeivel járul hozzá a város vonzó légköréhez. A spanyol stílust Québec francia gyarmati elemeivel vegyítve sajátos kreol stílust alakított ki, miután a francia időszakból származó épületek többsége leégett az 1788-as és az 1794-es tűzvészben.
A Vieux Carré központi tere a neoklasszicista eleganciát árasztó St.-Louis-székesegyház uralta Jackson Square. A katedrálist két régebbi, a lángoknak és a hurrikánoknak áldozatul esett templom alapfalaira építették 1794-ben.
A legszebb kreol házak a Royal Streeten és a környező mellékutcákban állnak. A tetők messze kiugranak az erkélyek fölé, melyeknek gazdag díszítésű kovácsoltvas rácsait egykor ügyes kezű rabszolga kézművesek készítették. A felső emeletek nagy, boltíves ablakai mögött tágas lakások rejtőznek, a földszinti üzletekben pedig a legkülönfélébb dolgokkal csábítják a vásárlókat: régiségekkel, ritkaságokkal és a vodoo-kultusz rejtélyes tárgyaival. A mellékutcákban egymást érik a butikok, illatszerboltok, kávézók, teaszalonok és művészeti galériák.
New Orleans ugyanis a második világháború után a műkereskedelem egyik fontos központjává vált, ahol számos művész és galéria kínál eredeti műalkotásokat. E modern munkákból sokat megvásárolt a Művészeti Múzeum, ám a görögös homlokzat mögött évszázados kincseket is őriznek: 17. századi holland festmények, illetve a dél-amerikai spanyol gyarmati művészet értékes darabjaiból összeállított gyűjteményeket. Nagyon érdekes a múzeum fotográfiagyűjteménye is. Közlekedés

Nemzetközi légi összeköttetés elsősorban Atlantán vagy Newarkon át; vasúti összeköttetés Miamival, Los Angelesszel, Chicagóval és New Yorkkal. Egyéb

Éghajlat: Legkedvezőbb időszak: április, május, október és november. Nyáron trópusi hőség uralkodik, 30 °C-ot is meghaladó hőmérséklettel és magas páratartalommal.

Borravaló: 15 százalék; személyzet és portások általában 1 dollár.