Tükörvilágom - második kötet - Könyvajánló
2005. június 09.

Bolyongtam a Föld nevű bolygón

A Földközi-tenger vidéke és Afrika

Aki most találkozik első ízben a "bolyongóval" és tükörvilágával, joggal lepődik meg. Mi ez az írás? Útikönyv vagy önvallomás, nemzetközi szakácskönyv vagy művészettörténet? Egyik sem, és mégis mindez együtt. Egy sokat utazó, mindenre kíváncsi, érdeklődő, nyitott ember, jobban mondva asszonyember groteszk humorral megírt élménykönyve a világról.

A szerző első kötetében India, a Távol-Kelet, Ausztrália és Új-Zéland tájaira kalauzolta el olvasóit. Mostani bolyongásainak színhelye a Földközi-tenger vidéke és Afrika. Aki a könyvet olvassa, akár úgy is érezheti, mesét olvas. Szórakoztató formában ismerkedhet meg több ezer év történetével, népek vándorlásával, bepillanthat az európai művészet kincsesházába, és nem utolsó sorban élvezheti a mediterrán világ nyújtotta kulináris örömök leírását. Míg az első kötetben az indíttatás, az ember sorsát nagymértékben meghatározó családi háttér a kiindulópont, a jelenlegiben az olvasó végigkísérheti a szerző életének néhány fontos mozzanatát, pályafutását, egy fura kor fura változásaihoz való alkalmazkodását. Egészen addig a pontig, amíg tollat vett a kezébe, amíg az írásig eljutott.

Most is, változatlanul, az "érted haragszom" hevületével nézi a világot, ami azt jelenti, hogy kritikus szemmel is szemléli, hiszen az öröm és a szépségek ábrázolása mellett hangot ad kiábrándultságának, csalódásainak is: vajon mi az oka annak, hogy mi emberek, szinte szánt szándékkal tesszük tönkre a saját világunkat?

A földgolyó itt említett vidékein nem egy olvasó is bizonyára megfordult már. Lehet, hogy más szemmel nézte és látta mindazt, amit a szerző leír, vagy más értékekkel találkozott utazásai során. Ez így természetes, de a jelen könyv a szerző, és csak az ő tükörvilága. Ő így látta, így érzi. Nem akarja senkire ráerőltetni a véleményét, csak mesél. Mintha együtt ülnénk vele egy kényelmes pamlagon, egy pohár jóféle bor mellett, és hallgatjuk a szavát. Megtudhatjuk évekig őrzött, féltett titkait, azt, hogy milyennek látta a múltat és jelent, hogy szerinte mitől olyan szép és miért olyan szörnyű a világ, és miért gondolja, hogy mindazt, amit ő át- és megélt, meg kell osztania másokkal is.

RÉSZLETEK:

Jordánia

Idegenvezetőnk, Vahib egyúttal a sofőr is, régi motoros a szakmában. Nagyon hamar ránk érzett, közvetlen, kulturált jó negyvenes, széles látókörű, Franciaországban végzett archeológus és alkalmi idegenvezető. Később rájöttünk, hogy mellesleg ismeri a fél ország, sőt, szereti, mint annak több helyen bizonyságát adták.

Egyiptom

Ahogyan egyébként az egyiptomi fegyveres erő kinéz, beleértve a turistarendőrséget, az felér egy függelemsértéssel. Posztó egyenruhájukon, különösen a feketén, az elmúlt évek összes ebéd- és vacsora menüsora ott hagyta bélyegét, az utolsó vasalás még a gyárban történt, szóval a "tehén szájából rángatták ki" a legjobb jellemzése az állapotuknak.

Izrael

Újabb kirándulásra indultunk észak felé, egészen a libanoni határig. A tengerparti országúton mindkét oldalon virágzó narancs- és citromligetek között utaztunk. Közben kísérőnk elmagyarázta, hogy milyen az izraeli öntözés. Az ország legnagyobb részén terméketlen és száraz a talaj, de kitaláltak egy olyan öntözőrendszert, amit mint know-how-t exportáltak sokfelé a világba. Csöveket fektetnek le a megöntözendő területen és csöpögtetéses módszerrel, kevés vízfelhasználással sikerül a sivatagokból zöldséges- és gyümölcsöskerteket varázsolni.

Ciprus

Sok étterem között válogathattunk a tengerparton, de csak úgy az orrunkra hagyatkozva ültünk be egy nagyon családiasnak tűnő tavernába. Szinte természetes volt, hogy étlapot is találtunk az asztalon. De az még inkább illett a hely szelleméhez, hogy nem volt rá szükség.

Görögország

Megérkeztünk Kalambakába. A kisváros a meteórai túrák kiindulópontja. Ott épült fel, ahol a Piniosz folyó kilép a zord, sőt egyenesen félelmetes Pindosz hegység szürke, összeszabdalt hegycsúcsaiból. Elvileg csak éjszakázás volt a program, de volt még időnk, és elmentünk megnézni egy "vegyes" templomot. Vegyesnek azért neveztem el, mert egy antik görög templom maradványait építették bele, de megtalálhatók benne a római oszlopok és feliratok is.

Málta

Első alkalommal Máltára véletlenül, vagy ha úgy tetszik, menekülésképpen kerültünk. 1983-ban az akkori magyar állam csak háromévente engedte állampolgárait Nyugatra utazni. Évente a szocialista országokba mehettünk, ehhez külön piros útlevelet biztosítottak. Hát milyen színe lett volna egy szocialista útlevélnek?

Szicília

Taormina nagyon gazdag történelme bővelkedett a gazdaváltásokban. 358-ban a görögök alapították, de előttük is laktak itt. A görögök és a karthágóiak ellen harcolt sokat. A város legjobb idejét a rómaiak alatt élte. Mivel a punokkal szemben a rómaiak oldalára állt, kedvezményeket kapott. Sőt i. e. 36-ban Octavianus, a későbbi császár kolóniává nevezte ki a területet. Ez volt a jólét időszaka.

Nápoly

Sorrentóban megálltunk kávézni, majd egy kis sétát tettünk a városban. A kilátás igazán csodálatos. Nem véletlen, hogy annyi híresség lakja a kisvárost, nagy énekesük, Caruso is ide jött meghalni.
Positano a következő kisváros, gyönyörű. A parton mindenütt vártornyok, őrtornyok sorakoznak, furán övezik a vidéket. Ezekből a tornyokban az őrszemek azt lesték, hogy nem jönnek-e a szaracénok. Mert azok többször megtámadták őket, és elrabolták az asszonyaikat.

Toszkána

Egy bűbájos kis középkori faluban álltunk meg először, a neve Montefioralle. Része a Greve nevű városnak, ami a fekete kakasos Chianti-vidék központja. A Greve folyó völgyében fekszik. Bűbájos a falucska, gyönyörű kilátással.
Greve éppen az évi rendes borfesztiválját tartotta a templom előtti hatalmas téren. A térre vonultak fel a különböző bortermelők, sátrakban mérték a bort. Az ember a kapunál megváltja a jegyét, kap egy poharat, és azzal végigkóstolhatja az eladásra kínált borokat.

Marokkó

Casablancával csak átutazóban, futtában találkozik az ember. Legutoljára meglepően tiszta, zöld, virágos és rendezett volt. Látnivaló a városban nincs. A központi téren, a galambok szökőkútja szépen gondozott, virágzó park. Az európai városrész hatalmas forgalmú, európai épületeivel, boltjaival elüt a városfallal körülvett medinától, ahol a mai napig a lakosság kilencven százaléka él.
Főleg az esti órákban már messziről látszik az óriási nagymecset, amelyet II. Hasszán király tiszteletére a kilencvenes évek elején építettek, és ahová a technika minden vívmányát beépítették.

Katalónia

Tarragonába ismét egy új fiút kaptunk kísérőnek és sofőrnek. Az utak remek állapotban vannak, szinte élvezet száguldozni rajtuk. Egy gyönyörű kisvárosba érkeztünk, és rögtön a római amfiteátrummal kezdtünk. Elvégre ez is a Mediterráneum, jár ide egy amfiteátrum is. A főleg állatokkal való küzdelemre, vagy kivégzésekre épített amfiteátrum közvetlenül az azúrkék tenger fölé épült.

Kenya

A hangulat változatlan volt a szavannákon. Megcsapott az afrikai levegő, a virágokban pompázó fák, millió gnú, sok száz különböző gazella, itt-ott egy-egy oroszlán, topik, kisebb-nagyobb elefántcsorda illata. Mint régi ismerősök üdvözöltük őket. Pillanatok alatt feltűnt egyik kedvencünk, a gepárd, három tinédzser kölykével.

Nyugat-Afrika

Ghána kikötőjében, Temában iszonyú zajt csapva óriási dobok és színes táncosok üdvözölték a hajót. A remek táncosok utánozták az állatok mozgását. Gyönyörű testű emberek, sehol egy dekányi súlytöbblet.
Jót vigyorogtam azon, ahogy az adminisztratív munkások feljöttek a hajóra. Azelőtt sokkal több hajó járt arrafelé, egy kis pénzkereseti forrást jelentve az ott élőknek. Az utóbbi időben a sok bizonytalanság miatt inkább lemondtak a hajóstársaságok Afrika megkerüléséről, főleg ebben az irányban.

Dél-Afrika

Egyik délután tele kocsival, egy angol házaspárral és négy olasz fiatallal elindultunk szafarizni. Vagy a sok eső, vagy az aznap többször is forgalmas reptér volt az oka, de órákig mentünk, és csak a szokásos, tömegesen előforduló állatokat láttuk. Később valaki beszólt a mikrofonba, hogy egy fehér rinocérosz járkál a környéken.

A könyv honlapja: www.tukorvilagom.hu