Tükörvilágom - negyedik kötet - Könyvajánló
2007. június 18.

"India a kontrasztok kontrasztja. A legszélesebb körű kulináris élvezetek gyűjtőhelye. Ahol Bollywood extravaganciája és a legősibb vallási fesztiválok egymás mellett léteznek, ahol a világ tetején, a Himalája hófödte csúcsai karcolják az eget, ahol trópusi meleg simogat Kerala homokos strandfövenyein az Indiai-óceán néha játékos, néha gyilkos habjai között. Ahol szinte vakít a buja növényzet zöldjének millió árnyalata, és ahol ezer színűre vált a homok a sivatagok homokdűnéiben. A legizgalmasabb része a világnak, két tucat kultúra és több tucat nyelvet beszélő sokféle nemzetből álló népek hazája. Akik mind indiaiak.

Volt még egy oka annak, hogy mielőbb viszont szerettem volna látni ezt a kontinensnyi országot. A történelem során soha nem látott fejlődésnek indult ez a hatalmas ország is. Az évezredekig stabilan változatlan dolgok, a vallási és társadalmi szokások a technikai és a gazdasági fejlődés hatására itt sem maradtak érintetlenül. A világ leggyorsabban fejlődő országai között ott találjuk a hatalmas Kínát és Indiát. De nemcsak a világ, a felgyorsult huszonegyedik század kényszeríti őket a fejlődésre, hanem még egymással is versenyben állnak. Aki tehát a világ nagy változásaira kíváncsi, gyakran látogasson ebbe a két országba. Félelemmel vegyes kíváncsisággal vártam az újabb indiai utat. Reméltem, hogy megtalálom azt a régit, hogy az általam hitt igazi Indiából elkapunk még valamit. Tehát sürgősen oda kell utazni, míg el nem tűnik a régi, át nem alakítja a globalizálódó modern világ az embereket ott is, ahogyan Kínában láttuk."

Ezekkel a gondolatokkal indítja a szerző immár negyedik "Tükörvilágom" kötetét. Az egyszerű, mindennapi ismeretterjesztésen túl, sajátos humora, a világért való aggódása ugyanúgy megjelenik írásában, mint a szépségekre való őszinte rácsodálkozása. Ugyanakkor nem titkolja - sokkal jobban szeretné, ha ez a kontinens jobban odafigyelne a mindennapok "szemetelésére", a világörökség kincseinek megóvására.

Az írás legnagyobb erénye: tág teret hagy minden olvasó számára, hogy eldönthesse, mi az amit ő is így lát, mi az amiben eltér a véleménye. A kötet szubjektív vallomás az általa szeretett és egyben féltett Indiájáról. Aki csak arra kíváncsi, mennyi látnivaló van ebben az országban az is haszonnal forgathatja, de azok az olvasók is, akik csak egy mesés, távoli világra kíváncsiak.

A kötetet Dános Judit grafikai illusztrációi teszik még élvezetesebbé.

RÉSZLETEK:

A kor és korom

Az életet megélni sokféleképpen lehet. Igazán társsal jó. Jó társsal a legjobb. Hogy mit jelent a jó társ, mindenki maga dönti el. Szerencse is kell hozzá, tény. Az ember eleve társas lény. Akkor boldog, ha minden apróságon osztozhat valakivel. Az élményeken is. Úgy érzem, szerencse dolgában a tökéletes társ megtalálásában nincs okom panaszra.

Indiai repeta

Karácsonykor indultunk. A reptérre menet a sofőr megkérdezte:

• Hová mennek?
• Indiába, válaszoltam.
• És mit lehet ott látni? - kérdezte tovább.

Ettől a szimpla kérdéstől teljesen zavarba jöttem. Mit lehet erre a kérdésre egyszerűen válaszolni, vagy egyáltalán válaszolni. Hogy mondjam el az elmondhatatlant?

Aurangabad

Az esténket egy izgalmas esemény teszi érdekesebbé. Esküvői fogadás van a házban. Muzulmán esküvő, magyarázza a felszolgáló kislány. Nekem furcsa, mert a nők rengeteg ékszerrel felcicomázva, drága száriban feszítenek, és egyiknek sincs eltakarva az arca. Igazán nagyon szépek. Már megint az előítéletek mozgatták bennem az európait. Nem muszáj burkában járni a nőknek - magyarázza a kislány, aki maga is muszlim. Mi ugyanúgy hordjuk a szárit, mint a hinduk. Elvégre együtt élünk itt évszázadok óta, és a szári a legszebb viselet, amit valaha nőknek kitaláltak. Hajlandó vagyok hinni neki. Nem beszélve a szári praktikus oldaláról, ahogy "elbánik" a le és felszökő kilókkal.

Mumbai II

A Viktória pályaudvarnál megálltunk. Az 1878-tól tíz éven keresztül épült monstrum hatalmas és ronda. Ebbe aztán beleadtak apait, anyait, hogy elég grandiózus legyen a nagy angol gyarmatbirodalomnak. Ha nem lenne olyan sok piszkos, koszos ház a környéken, még ennyire sem tetszene. Most sem tetszik, de a lerobbant környezetén túlmutat.

Hyderabad

India legnagyobb erődjéhez, Golcondába indulunk. Nagyon gondozott, tiszta területen közlekedünk. Egyforma, rendben tartott házak húzódnak mindenütt a kerítések és a bougenvilia bokrok mögött. Ez katonai terület. Tiszti lakások vannak a rendben tartott házakban a bokrok között, magyarázza a srác.

Chennai

Mahabalipuram, a hét pagoda városaként emlegetett történelmi város ma turista célpont. Ez volt hajdanán a Pallava birodalom legfontosabb kereskedelmi városa és forgalmas kikötője. Már a Pallavák előtt is fontos kereskedelmi központ volt. A hajdani tengeri selyemúton fekszik, amit az itt talált kínai, római és perzsa emlékek bizonyítanak. A természet nem szerethette a tengerparti építkezést, mert a Bengál-öböl kemény hullámai többször elmosták a várost. Az egykori utazók által leírt hét pagoda maradványa az öt monolitikus templom, amit rathanak hívnak. A ratha szekeret jelent, azt a szekeret, amit a hindu vallásban az istenek hurcolására tartanak.

Madurai

Eljöttünk, hogy végignézzük, hogyan viszik el a hívek aludni Sivát.
Az egyébként nagyon vallásos kísérőnk elmesélte, miért van ez a műsor. Szegény isten egész nap hallgatta a hívek imáit, kívánságait, némelyeknek el is intézett ezt azt, és bizony, mire lemegy a Nap, elfárad. Ezért este a hívők elviszik aludni a szobrát, szentül hiszik, hogy maga az isten van egy lefüggönyözött hordszékben. Előtte végighurcolják a templomon, megmossák a lábát, adnak neki enni, elhalmozzák minden földi jóval, templomi zenészek szórakoztatják, kedveskednek neki.

Bangalore

Igaza lett az előző napi sofőrünknek. A városban a közlekedés lehetetlen. Az iszonyú forgalom, a gépkocsi folyamok órákig egyhelyben állásra kényszerítik a közlekedni vágyókat. Mindehhez dudaszó, tülkölés a legkülönbözőbb frekvenciákon és a kipufogógázoktól büdösre rondított levegő társul. Az emberben egyre nő a feszültség, a tehetetlen dühét nem tudja hol leereszteni.

Mysore

A tizenkettedik században épült Belur és Halebid templomai volt az aznapi program. A Somnathpurban látott templommal együtt - ami száz évvel fiatalabb, ezek a Hoysala dinasztia leghíresebb megmaradt alkotásai. Egyidősek a Mysore városában, Chamundi dombon felépített templommal. Mysoreban és Somnathpurban már megcsodáltuk a Hoysalák építőművészetét, Belur "csak" a fokozás. Ezek a királyok nyolcszáz évvel ezelőtt nem véletlenül tették meg Belurt a fővárosuknak.

Ahmedabad

Miután kimecseteztük magunkat, a másik nagy vallás, a hindu, de "egy kicsit másképp hindu" templomába mentünk. Megvallom őszintén, nem nagyon értettem ezt az eltérő hindu vallást. Bhagwan Swaminarayan által a 19. században alapított hindu szekta első templomát itt építette fel Ahmedabadban. Szerettünk volna többet is megtudni, hogy mennyiben és miben más ez a templom, illetve a hívők itt másban hisznek-e, de kérdésünkre az idegenvezetőnk harmadszor is csak annyit mond, hogy ez más.

Delhi

Ebéd után tehát az Akshardham Swaminarayan vadonatúj templomóriáshoz mentünk. Ugyanaz a hindu irányzat építette, amelyiknek a templomában Ahmadabadban voltunk. A "másféle hindu" templomban. Ez az építmény azonban túlnőtt a templom szerepen. Inkább a jelenkor egyik csodája akart lenni. A felhajtás is akkora volt körülötte.

Rajasthan

Ebéd után koradélután érkeztünk meg Chittaurgarh állomására. Tudtam, ahogy a legendák egyik rajasthani központjába érünk, itt minden meseszerű és mégis hihető lesz. A rajput romantika, lovagiasság és bátorság jut az ember eszébe, ha idejön. Ehhez képest eléggé lepusztult környéken indulnak meg a buszok felfelé egy szűk, ám annál több hajtűkanyarral teletűzdelt úton a meredek fennsíkra.

Goa

Goa államról röviden: az Indiához tartozó kilencven kilométeres partszakasz az indiai kontinenstől leginkább különböző darab. A konkani nyelvet beszélő népek nagyon vegyes származásúak. A történelem folyamán letelepedett, a terület vonzó fekvése miatt erre járt népek kavalkádjából alakult ki az itt élő népesség. Indoárják, arabok, dravidák, a valaha Perzsiából jött fehér hunok, örmények, kasmíriak együttéléséből a történelem "keverte ki" az ittenieket. Sokan, főleg kereskedők jöttek. Nem véletlenül. A Malabar partvidék az indiai kontinens fűszerközpontja és az arab kereskedelmi útvonal fontos állomása volt.