Kairó - Egyiptom - Iránytű - NagyUtazás.hu Utazási Portál

Kapcsolódó cikkek

Éjszaka a múzeumban - Egyiptomban
Hetente kétszer éjszakánként is nyitva tart a kairói Egyiptomi Múzeum - jelentette be Háled al-Anani régiségekért felelős miniszter.Anani "az egyiptomi kulturális turizmus dzsókerének" nevezte a régiségekért felelős minisztériumot, utalva arra, hogy a minisztérium bevétele főként a kulturális turizmusból származik.Bár arról nem közöltek részleteket, pontosan milyen napokon lesz nyitva késő esténként is a múzeum, Anani kijelentette, hogy ez is egyike azon intézkedéseknek, amelyeket a minisztérium a turizmus fejlesztéséért tesz - írja az Egypt Independent online lap.A múzeumok és a turisztikailag fontos helyszínek, különösen Luxor látogatószámának növelését célzó új rendszert is bemutatták. A közönség előtt eddig zárt helyszíneket is megnyitnak, például Nofertari és I. Széthi sírját.Az Iszlám Művészeti Múzeum néhány héten belül megnyílik - mondta a miniszter.Az egyiptomi látványosságokat a jövőben olcsóbban bocsátja a filmkészítők rendelkezésére a minisztérium: az egyiptomiaknak havonta 50 ezer egyiptomi fontot (930 ezer forintot), a külföldieknek 150 ezer egyiptomi fontot (2,8 millió forintot) kell fizetniük.

Keresztény közösség szállítja a szemetet Kairóban
Kairó szemétszállítását közel száz éve egy kopt keresztény közösség végzi, a főváros ennek ellenére továbbra sem hajlandó hivatalosítani a zabbálok (szemétgyűjtők) nélkülözhetetlen szolgáltatását. A világ egyik legnagyobb agglomerációjában egyes becslések szerint több mint 40 millió ember él, naponta mintegy 15 ezer tonnányi hulladékot termelve. A rohamosan növekvő afrikai metropolis-ban ennek ellenére soha nem alakult ki egy hivatalos keretek közt folyó, államilag ellenőrzött egységes rendszer a temérdek szemét elszállítására.A városi hulladék kétharmadát a zabbálok gyűjtik össze, akik mindenfajta szerződés nélkül tevékenykednek a hatóságok hallgatólagos beleegyezése mellett. A maradék ötezer tonnáért három multinacionális cég felel, amelyeket tíz évvel ezelőtt egy korszerűsítési kísérlet keretein belül alkalmazott az egyiptomi állam, komolyan veszélyeztetve ezzel a zabbálok egzisztenciáját.

Dinamikus városfejlődés
A városfejlődés dinamizmusa gyakorlatilag felfoghatatlan. A Föld tizenharmadik, Afrika második legnépesebb városának 453 km²-én hat és fél millióan élnek (összehasonlításként: Budapest területe 525 km², népessége pedig 1,73 millió fő), azonban a hozzá szorosan kapcsolódó, vele szimbiózisszerűen együtt élő metropolisz-térséggel együtt tizenyol-tizenkilenc milliós népességű város lakossága nappal huszonkét milliósra duzzad a hárommillió fős ingázó réteg miatt. Az Ezeregyéjszaka városába naponta nagyjából öt-hétezer ember érkezik ideiglenes vagy állandó letelepedési szándékkal, kisebb részük a gazdaságilag alulfejlett Felső-Egyiptomból, többségük a fekete kontinens háború sújtotta válságrégióiból (pl. Líbia, szubszaharai térség, Száhel-övezet, Trópusi-Afrika) jön, ezáltal változtatva Kairót a közel-keleti régió egyik első számú migráns célpontjává. A városi népességszám a természetes szaporodás következtében is elképesztő dinamikával növekszik, olyannyira, hogy becslések szerint 2050-re negyven-ötven milliót is elérheti, így nem túlzás Kairó esetében bolygónk talán leggyorsabb és leginkább megállíthatatlan hiperurbanizációról beszélni. A folyamattal párhuzamosan az egyre súlyosbodó problémák sokasodnak, infrastrukturális hiányosságok miatt gyakran fordulnak elő vízkorlátozások, áramkimaradások. (A vízkorlátozások fő oka, hogy a gombamód szaporodó lakótelepeken az eredetileg tervezettnél akár tízszer, százszor többen él(het)nek illegálisan, bejelentett lakcím nélkül, akik számára döntően éjszakánként a város egyéb negyedei felől kell átirányítani az ivóvizet.) Számunkra felfoghatatlan, de egy átlagos kairói lakos élete egyharmadát dugókban tölti, ugyanis a városi úthálózat - bármilyen fejlett is - képtelen elvezetni a négy és fél milliós gépkocsipark okozta óriási közúti forgalmat.A közösségi közlekedés hagy némi kívánnivalót maga után. Két és fél metróvonal és egy villamosvonal áll az utasok rendelkezésére, így jobb híján a városi buszok és tuk-tukok váltak a legnépszerűbb közlekedési eszközökké. Érdekesség, hogy buszmegállók nem léteznek, helyette "megszokás" alapján állnak meg/egyes esetekben csak lassítanak a menetrend nélkül közlekedő helyi buszok, hogy utasaik fel- és leszállhassanak.

Amit mindenképpen látnod kell Kairóban
A világ egyik legnagyobb múzeumaként számon tartott, Egyiptomi Múzeumban közel 120 ezer műremeket csodálhatsz meg, egészen Kr.e. 5000-ig visszamenőleg. Itt találkozhatsz Tutankhammon fáraóval, és csodálatos aranykincseivel. De rajta kívül még nagyon sok fáraó és király köszön vissza a régmúltból. Kairó határában, a sivatagban megtalálhatod a gízai piramisokat, amely három különböző fáraó emlékét őrzi. Érdekessége, hogy ezek a piramisok üresek, tehát nem található benne semmiféle hieroglifa, és még eltemetett fáraó sem. Ezért a mai napig is feltáratlan titkokat rejt. A legkisebb, Menkauré piramisa, a középső Khephrén fáraó nevét fémjelzi, a legnagyobbat pedig Kheopsznak tulajdonítják.Miután megtekintetted a három piramist, ne siess tovább, mert a gizai fennsík másik jellegzetes látványosságát, az egyetlen kőtömbből kifaragott Szfinxet sem szabad kihagynod. Az oroszlántestű Szfinx, amely tekintetével a napfelkeltét kémleli, érezteti veled az ókori egyiptomiak tudását és hatalmasságát. Ez az ókor egyik legrejtélyesebb alkotása.Semmiképpen se ragadj le a piramisoknál és a Szfinx csodájánál, mert Kairó városában az arab építészet remekműveit is megcsodálhatod. Ugyanis rengeteg híres mecset található itt.

Jóska, dzsere be, én kis rabló, nem nadzs rabló!
Az egyiptomiak nyelvérzéke bámulatos, mondhatnám, irigylésre méltó! Ennek tanubizonyságaként íme egy rövid élménybeszámoló...Egyiptomi külszolgálatom elején, mig bérlakást nem találtam Kairóban, az Atlas Hotelben laktam, aminek a környéke ugyan kissé lármásan sűrű, közlekedésnek mondott, forgataggal volt 'megáldva'; még éjfél után is meglehetősen élénk volt a jövés-menés, szamaras kordélyok, biciklik, és -gyakran múzeálisnak látszó- szinte állandóan tülkölő/dudáló kisebb-nagyobb gépkocsik kavalkádja. Rémisztőnek éreztem a közlekedési szabályok rendjének általam vélt tökéletes hiányát. Már annak gondolatától is 'kivert a viz', hogy ebben az őskáoszban majd autót kell vezetnem. Aztán hamarosan kellemesen 'csalódtam', rájöttem, hogy ismerőseim nem jóindulatú füllentésekkel akartak bátorságot belém sulykolni; vezetés közben a hallást alaposan tépázó dudálások viharában az autósok, akikhez képest a vidámpark kúsza dodzsemezői kresz oktatóknak tűnhettek volna, állandóan ügyeskedve de mindig úgy 'manővereztek', hogy NEM okoztak egymásnak balesetet! Amitől aztán végképp elcsodálkoztam, de tényleg(!), hogy 'nem intettek be' egymásnak, nem szentségeltek egymásra, sőt, ...még néha átmosolyogtak a másik 'úrvezetőhöz', mintha azt sugallták volna: 'OK, most te nyertél, engedlek, menj, habibi.'.A szálloda tiszta volt, kényelmes, és viszonylag olcsó, és, az előbbiekre gondolva, rögtön élményt nyújtott környezete Kairó lüktetéséből is. Amről eszembe jut az alábbi történet.Az Atlashoz közel volt egy bazári sikátor, helyesebben: kis üzletekből álló, mindenféle egyiptomi használati, disz és szuvenir tárgyakat árúsitó bazár sor, utcácska. Ennek hangulatát gazdagitotta a tömjén és vizipipa illata és egyik-másik boltból kiszűrődő jellegzetes egyiptomi dallamok. Ha más elfoglaltságom nem volt, a késő délutáni vagy kora esti órákban szivesen sétálgattam itt is.Talán második alkalommal jártam ott, kevés volt a sétáló; lassan, nézelődve kiváncsiskodtam. Aztán felfigyeltem egy oda nem illeszkedő szóra: "Jóska! Jóska!" Nocsak, egy másik magyar, gondoltam. Hiába forgattam a tekintetem, aztán észrevettem, hogy az egyik üzletecske előtt felém integet egy boltos, és igy szól: "Jóska! Jóska!".Hát, elkapott a kiváncsiság, odamentem. Egy barátságosan mosolygó fiatalember igy invitált boltjába: "Jóska, dzsere be, én kis rabló, nem nadzs rabló!" (A kibicsaklott magyar kiejtés azért jól érthető volt!)Ez a mondat, ilyen tartalommal,..és magyarul! Lehengerelt! Beléptem. Miközben üveg csészében forró, illatos és 'méregerős' teát kaptam (hamarosan megtudtam, hogy ez egy elterjedt vendégszerető arab gesztus!), a boltvezető, egyben tulajdonos, a szűk helyiségbe zsúfolt csaknem minden tárgyat meg tudott nevezni magyarul, vagy felismerhetően magyarul. Aztán végképp elcsodálkoztam, amikor az árak iránt érdeklődve, minden megnevezett tárgy árát magyarul ismertette.Felcsigázott érdeklődésemre elmondta, a szállodában gyakran voltak a bazárba látogató magyarok, akiket kitartóan faggatva, elsajátitotta ezt az üzletet segitő nyelvtudást. Mondanom sem kell, úgy meghatódtam, hogy még olyasmit is vásároltam, amit később igencsak igyekeztem itthon elajándékozni.Ifjú egyiptomi barátom a már angolul folytatott beszélgetés közben, egy kis dicsekedő hangvétellel, azt is 'elárulta', hogy az angolon és magyaron kivül 'beszél' még (legalább ilyen fokon) oroszul, franciául, németül is.Egek! Hol vagyunk mi ettől az üzleti kultúrától, gondoltam vissza többször! Pesten egy üzletben se tea (se kávé vagy más), se körültekintő segitő szó általában. A magyarul nem tudó vásárló pedig 'megnézheti' magát. VAN azonban megfigyelő kamera, biztonsági őr, és nem egy helyen biztonsági kapu! Ez aztán haladás!

Egyiptom - (majdnem) halálos elsötétítés
Hadd idézzem fel hosszabb egyiptomi tartózkodásom egyik különleges esetét.1967 júniusában (levegőt 'vibráltató' hőség volt) a kairói kereskedelmi kirendeltségen tartózkodtam, amikor az egyik kollega átjött szobájából és kissé emelkedett hangon közölte: 'fiúk, a rádión most jelentették be, hogy Izraellel ma kitört a háború!' Ez a kollega jókedélyű, viccelődéséről is ismert volt, ezért, ahogy mondani szokás,'elküldtük', hogy találjon ki valami humorosat. De tovább erősködött, aztán meghallgattuk mindnyájan az idegen nyelveken szintén ismétlődő nyilatkozatot, mely szerint 'harcban állunk, megleckéztetjük az agresszort,...stb.'A megdöbbenést követően is történt néhány emlitést érdemlő dolog, de időben ugrok egyet, és felidézek egy bizonyos napot. Ekkor már javában folyt az a bizonyos háború, a város szélén egy villában bérelt lakásomba is behallatszott a, szerencsére távolabbi, időnkénti robbanások változó erejű zaja. (Légelháritás, bombázás)Egyebek közt elrendelték a naplementét követő szigorú, totális elsötétitést. A lakás ablakainak méreteit és számát 'áttekintve', úgy döntöttem, hogy segéderő hiányában nem 'fárasztom' magam az ablaküvegek javasolt sötétre festésével, vagy, az ugyancsak javasolt, deszkával vagy más anyaggal történő lefedésével. Egy praktikusnak talált ötletem támadt; volt a lakásnak egy olyan belső tere is, amelynek 3-4 helyiségre nyiló ajtói voltak. Ha ezeket becsukom, akkor onnan nem szűrődik ki fény, igy a zárt helyiségben lámpafénynél nyugodtan irhatok, olvashatok, egy kis asztal mellett akár vacsorázhatok is lefekvésig. Még egy kis ventillátort is beállitottam a fülledt levegő miatt.Igy telt-múlt az idő, lassan; magamra hamis nyugalmat kényszeritve. Már késő éjszaka volt, a közeledő lefekvés gondolata is felmerült bennem,...amikoris a bejárati ajtó irányából hirtelen erős kopogás (inkább dörömbölés) hallatszott. A lámpát eloltottam, a bejárat ajtajához mentem, a zárat kinyitottam. Az ajtó nyitásával alig kellett 'bajlódnom' mert azt tulajdonképpen belökték. Három-négy fegyveres fiatal férfi nyomult be, civil ruhában voltak, 25-30 évesek lehettek. (Később, olyan polgárőr-féléknek neveztem őket.)Egy pillanatra kölcsönösen lepődtünk meg. Én azon, hogy fegyveresek hatoltak be, ők pedig azon, hogy nem helybélieket, hanem egy külföldit leptek meg, személyemben.Egymás szavába vágva bombáztak a kijelentések és kérdések keverékének tűnő arab szavak és mondatok. Végülis, a csoport vezetőjének látszó fiatalember, meglehetősen jó angolsággal közölte, hogy a lakás ablakából váltakozó időtartamú fényjelzéseket észleltek, amit gyanúsnak, sőt, az ellenségnek szánt kódolt jelzéseknek itéltek. Egy ilyen helyzetre lehetne alkalmazni az olyan ismert kifejezéseket, hogy 'lezsibbadtam, megállt az ütő...'; miközben szólásra birtam a 'beszélőmet', egy villanásnyira felrémlett az a gondolati kép amint a ház előtti gazos telken éppen agyonlőnek, és, ha szentelnek rá némi időt, talán még be is kaparnak egy kis földdel, ...és soha senki nem fogja megtudni, hová tűntem. Egy biztos, hogy kollegáim nem az UFÓkkal fogják magyarázni.Miközben sűrűn hangsúlyozva beszéltem az egyiptomi-magyar gazdasági, kulturális, sőt... fegyverbarátságról (?), kértem, mutassák meg, hol észlelték azt a bizonyos képtelenséget?! A konyhába vezettek, és az angolul beszélő fiú a kb. 2 méter magasban lévő kis ablakra mutatott. Hogy mit tesz az életveszély!! Kigyulladt a fény, az agyamban! A meleg miatt az est során gyakran látogattam a hűtőgépet; frissitőt, vizet, ennivalót vettem ki, tettem vissza ismételten és rendszertelen időközökkel. Az ablak-közeli hűtőgéphez léptem, kinyitottam az ajtaját, a sötétben erősnek tűnő fény áradt ki, majd becsuktam, újra kinyitottam a hűtő ajtaját, váltakozó időtartamokra. Döbbent csend! Közben mutattam, magyaráztam a félreértésre okot adó jelenséget, és tovább áradoztam a népek közti barátságról, segitőkészségről. Hirtelen szinte viharos nevetésben tört ki a társaság, angol szavakkal keverten ilyen arab szavak hangzottak el: 'habibi', 'kullu kuajesz', 'ins-allá', 'hamdulliláh', 'ma-aszaláma'...stb.Ölelkezés, vállveregetés, mosolygás, kézfogások! Baráti intés az ablakot/hűtőt illetően,.. távozás.Tanulság: Fenyegetett ill. vészhelyzetekben kövesd a kőkemény ésszerűt. Ne engedd, hogy a lustaság felülkerekedjen!

Ide utaznék Kairó