Tel.: 06 30 343 4343 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Magazin
További cikkek
Kocogás a skót történelem főutcáján
Aktív városnézésre invitálja a VisitBritain az Edinburgh-ba látogatókatdocument.write('Edinburgh - vár');A világon egyedülálló módon kocogós városnézésre invitálja a VisitBritain az Edinburgh-ba látogatókat. A kocogós városnéző túra új perspektívából mutatja be Skócia fővárosát, páratlan módon egyesítve a futás, a városnézés és a történelmi nevezetességek megtekintésének felejthetetlen élményét. A kezdeményezés nem a versenyszerű sportolókat állítja a rajtvonalhoz, hanem azokat igyekszik megmozgatni, akik aktív pihenés keretében kívánják felfedezni Edinburgh eddig nem ismert nevezetességeit és környezetének szépségét. A túra útvonala kb. 5 km hosszú, amelynek során a résztvevők végigkocoghatnak a város történelmi főutcáján, majd az óvárosból jutnak el Edinburgh legjellegzetesebb dombjára, a Calton Hill-re. Az útvonalon alkalom nyílik az I. Dávid Király alapította Holyrood Palace megtekintésére, amely előtt tovább kocogva a turisták a Skót Parlament új épülete előtt elhaladva jutnak vissza az óváros leghíresebb utcájára, a Cowgate-re. A városnéző kocogás a kiindulási ponthoz, a város egyik hoteléhez érkezik vissza, ahol felfrissülési lehetőség és háromfogásos ebéd várja a történelem főutcáján végigkocogó turistákat.document.write('Edinburgh - parlament');A kocogós városnézés, vagy városnéző kocogás az edinburgh-i illetőségű Peter Hamiltontól ered. A kocogós városnéző túra létrehozásának gondolata 4 évvel ezelőtt vetődött fel, amikor sétálás és futás közben Hamilton rájött arra, hogy nem igazán ismeri Edinburgh történetét és nevezetességeit. A fiatal lokálpatriótát ez a felismerés indította arra, hogy megtanulja a város történetét és megismerje annak nevezetességeit. Hamilton, aki szabadidejét legszívesebben kirándulásokkal tölti 2 évvel ezelőtt létrehozott egy gyalogtúra egyesületet, amelynek célja az, hogy a világ számos pontjáról Skóciába látogatók séta közben ismerkedhessenek meg Edinburgh-val és néhány kellemes órát tölthessenek el a város épített és természeti nevezetességeinek megtekintésével."Sétáról most kocogásra váltunk, de az Edinburgh-ba látogatókat nem csak egy egyszerű 5 kilométeres kocogásra invitáljuk. Aki bekapcsolódik ebbe a kicsivel több, mint két órás kocogásba úgy fogja érezni mintha 1.000 év skót történelmének fontosabb állomásai mellett kocogott volna végig." - mondta Gődény Gábor, a VisitBritain közép-európai képviseletvezetője. "A városnéző kocogás a "futó vénával" rendelkezőknek és a "csak mozgásra vágyóknak" is feledhetetlen élményt nyújt." - tette hozzá a szakember.document.write('Edinburgh - kocogó-túra');A kocogós városnézés "rajtja és befutója" az Apex International Hotel. A hotel a Grassmarket téren áll, ahol több mint 500 éven keresztül a vasárnapi piacot tartották. Innen indulva a kocogók felfelé futnak a Victoria Street-en, a régi városrész legjellegzetesebb utcáján egészen a Victoria Terrace-re. Azután tovább haladnak fölfelé egészen a Lawnmarketig, ahol a városi polgárok adták-vették portékáikat az 1500-as évektől. Kipihenve az emelkedő fáradalmait lefelé ereszkedhetnek a High Street-re, arra az 1 mérföld hosszúság utcára, amely az Edinburg-i várat és a Holyrood kastélyt köti össze. Az itt tartott ismertető után a csoport tagjai átkocognak a North Bridge-en, amely már 1772-től köti össze a régi és az új városrészt.Ettől a nevezetességtől ismét felfelé vezet az út a Calton Hill-re, a város legjellegzetesebb dombjára, amelyet elérve a kocogók ismét szusszanhatnak egyet, miközben vezetőjük bemutatja nekik a város főbb nevezetességeit a gyönyörű panorámát nyújtó távlatból. A Calton Hill-től a kocogók újra lefelé ereszkednek a Regent Road-ra, keresztül kocognak a Regent Road híres sétányán, majd elhaladnak az I. Dávid Király által 1128-ban alapított Holyrood Palace mellett, majd elérik Skócia 1998-ben épült Új Parlamentjének épületét, ahonnan már csak néhány lépés választja el őket a kiindulási ponttól és a kiadós háromfogásos ebédtől.
Szeretni Szarajevóban
document.write('Tornyok');Minaret, apró dzsámi, ortodox templom. A házszám 24, 26, 28. Egymás mellett roskadoznak a török bazárban, a szarajevói óvárosban. Jól látszik, hogy bár nem egy időben épültek, restaurálásukat, valamikor a nyolcvanas évek végén mégis hasonló anyaggal, ugyanolyan tégladarabokkal és habarccsal végezték. És ugyanúgy félbehagyták mindegyiket. A kilencvenes évek elején, közepén ilyesmire nem jutott idő, most meg pénz nem jut rá. Mellettük bódék, keleti portékákkal, díszes nyakékekkel, karkötőkkel, varázsolajokkal mindenféle nyavalyára, magvakkal, datolyával, fügével, Koránnal és kézzel faragott szobrokkal, javarészt a megfeszített Krisztusról. A közelben kút, ivóvízzel. Meg egy villanyoszlop. A hatalmas betonpóznáról tucatnyi zsinór szállítja az áramot, ide, oda, amoda, a huszonnégyesbe éppúgy, mint a huszonhatosba vagy a huszonnyolcasba.A harmincas házból belső udvar nyílik, mediterrán taverna, lugas; erős fűszerek, fahéj, szegfűszeg illata, mosolygós felszolgáló, kisköténnyel, csokornyakkendővel. Egyetlen asztal szabad, a déli, forró napsütés már enyhül, mindenki inkább este öt óra körül ebédel, nemcsak a konyha, a szokások is megőrizték a török évszázadokat. Rablóhúst és csevabot kérek, birkából, erősen fűszerezve, tésztalepénnyel, túrós-vajas fűszerkrémmel. Zsilavkát iszom mellé, hercegovinai napsütötte dombok száraz fehér borát, jó hideg kútvízzel. A vizet a lugas kútjából merik, kicsit édes, mégis illik az erősen fűszeres hústálhoz. Alija, a középkorú pincérinas húzza felfelé, miközben ércesen súrlódik a kút falán a pléhvödör.document.write('Óváros'); Nagy igyekezetében megbillenti a közeli asztal egyik lábát. Felborul egy vizespalack, Alija észre sem veszi, az asztalnál ülő lány azonban felpattan és még mielőtt a viaszosvászonról a földre gurulna, ritmusában lötykölve magából a vizet, elkapja. Most látom, egy fiú ül vele szemben. Kedvesen megtapsolja a lányt, aztán átnyújtja a kezét és simogatja mosolygós arcát. A bortól elszédülök, képtelen vagyok levenni a szememet a szerelmesekről, ahogy hosszasan és bűvölve fürdenek egymás tekintetében, és azon gondolkodom, miért működik itt minden fordítva, miért a lány pattan, ha elborul a palack, miért ő hajol le, ha földre kerül az étlap, miért ő szalad a pincér után, ha Alija főnöke nem hallja meg, hogy desszertet is rendelnének. Miért ez a szolgalélek és miért működik ez a szerelem, ha a helyzet voltaképpen egyoldalúan alárendelt? Egyféle desszert van, párolt alma, mézes dióval, és tejszínhabbal a tetején. Egyszerre hozzák, nekik és nekem. Nekem túl forró, a hideg kútvíz sem segít, nekik pedig, úgy tűnik, sietős a dolguk. A lány az asztal mellé guggol és a fiú nadrágzsebében kutat. Bőrtárcát húz elő és a fiú kezébe nyomja, hogy fizessen. Alija viszi a számlát és mosolygósan utasítja vissza a borravalót. Hirtelen észreveszik, hogy figyelem őket. Lehajtom a fejem, és mire újra felemelem, a lány már a fiú mellett áll, csókolja, miközben ujjait a hajába túrja. A fiú még mindig ül, aztán Aliját pillantom meg, ahogy egy kerti széket emel a feje fölé, majd várja, hogy induljanak. A lány, vászonruhájában, a fiú mögé áll, majd magabiztos mozdulattal kettőt hátralép. A fiú vele mozdul, párhuzamosan, ülve. Alija pedig a fiú helyére rakja a nádszéket. Megint engem néznek, de már nem zavar, tudni akarom, mi történik itt. Hirtelen látom meg a tolókocsit, ahogy a fiú a kezeivel a kerekeket egyengeti, segítve ezzel a kormányzást. Elgurulnak mellettem. Mindkét lába combtól hiányzik. A lány mosolyog, a fiú fejére csókol és kisétálnak. Fizetek én is. Alijától kapom a számlát. Megkérdezem, ki volt ez a lány és ez a fiú. Alija rám néz, és egy pillanatra elfelejt mosolyogni. Haris - mondja, Haris Jovkovic, a régi főnök fia. És mi van a régi főnökkel? - kérdem. Megölte egy repeszgránát, a piacnál, mondja. Hullott ide minden a hegyekből, mint a zápor, volt itt hatalmas égi veszedelem! De Haris megúszta - lelkendezik - neki csak a két lábát vitte el. Néha itt ebédelnek - meséli tovább - az asszonykájával. Gyerekük van? - kérdem. Hát - és közben elmosolyodik - ha a jóisten is úgy akarja, télire fiuk születik. Alija arcán már több ül, egyszerű mosolynál. Alija arcán az élet maga ragyog. Hogy mindig lesz valahogy, hogy mindig jönnek majd jobb idők, hogy a török bazár is lüktet, hogy a mosztári híd is újra áll, suttogják a szemei. Arról beszél, hogy itt már nem lesz több háború, nem lesz félelem és kétségbeesés. Addig biztosan nem, amíg ő él. De az évszázadok szeszélyes hagyományaitól nehéz menekülni - mondja. Higgye el nekem, lesznek emberek, akik nem kerülhetik el rendeltetésüket, akik azért születnek majd újra a sorsukban, hogy megvívják saját háborújukat, muszlimként vagy keresztényként, Boszniában, Boszniáért!document.write('Bazár'); Alija elköszön, elnézést kér, mások is várják a számlát. Kisétálok a bazárba, észreveszem Haris-t és a feleségét. Egy kirakatot szemlélnek, mosolyogva. Az asszonyka betolja Harist a boltba. Közelebb jutok, használt bölcsőket, babakocsikat árulnak a kapualjban. Alija jut az eszembe. Talán Haris fiára is gondolt, amikor sorsról és rendeltetésről beszélt? Aztán eszembe jut a ragyogás az arcán és megnyugszom. A Nap már nem éget, kellemesen melenget inkább. Feltekintek az égre, a villanyoszlop mellett, erősen kapaszkodva a betonpóznában. A vezetékek, ahogy árnyékolnak, különös arcot rajzolnak a Napból. Mint egy félhold, mosolyog rám az ajka, és mint egy feszület, úgy igéznek a szemei. Lassan imaidő. Mindenki siet valahová, ki a huszonnégybe, ki a huszonhatba, más pedig a huszonnyolcba.