Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Tea - az áhitat itala
2000. november 20.

"Egy fürdő felfrissíti a testet, egy csésze tea a szellemet" - tartja egy távol-keleti közmondás. Kelet-Ázsia országaiban ősi és kifinomult kultúrája van a teafogyasztásnak, nincs ez másképp Taiwan szigetén sem. Taiwanon - e gyönyörű szigetországban - járva gyakran találkozhatunk idős emberek kis csoportjaival, amint apró csészékkel a kezükben elbeszélgetnek, kényelmesen, nyugodtan elüldögélve egy-egy egyszerű, ám ízléses teáskanna körül. A teázás itt meghatározza az emberek mindennapjait: a tea a tajvaniak számára nemzeti ital.

A tea növénye (Thea sinensis) egy Indiában és Dél-Kínában őshonos örökzöld cserje, amely a meleg és nedves trópusi, szubtrópusi éghajlatot kedveli. Mezőgazdasági termesztése teakertekben történik, amelyek először Kínában terjedtek el, mivel legelsőként itt ismerkedtek meg a teaital élvezetével. A teakerteket gondosan művelik: trágyázzák, gyomtalanítják, metszik, szüretelik. A metszés célja, hogy minél több fiatal, friss tealevél fejlődhessen, ugyanis a cserje zsenge levelei adják az értékes alapanyagot a teakészítéshez. A leveleket legelőször március elején szedik, majd még 5-15 naponként többször ismétlik a szüretet.

A levelek feldolgozása bonyolult, több lépésből álló művelet. Először huszonnégy órán át, kb. 30 °C-on szárítják a leveleket (hervasztás). Ezt követi a sodrás, melynek során a sejtfalak elroncsolódnak, ami lehetővé teszi a következő lépést, az erjesztést (fermentáció). Ennek célja, hogy a keserű csersavak hatása minimálisra csökkenjen, ami elősegíti, hogy a későbbiekben a tealevél könnyű, finom olajának zamata érvényesülhessen. A műveletsort szárítás zárja, melynek révén lezárulnak az erjedési folyamatok, és a tealevél immár tartóssá válik. Az ezen eljárással nyert teát ismerjük mi fekete teaként (helyi elnevezése: vörös tea); léteznek azonban más feldolgozási módok is, így találhatunk olyan teát is, amelyet csak részben fermentálnak (Oolong; "Black Dragon"), vagy egyáltalán nem, az ilyen teát nevezzük zöld teának.

Az igazán igényes teázó a tea elkészítésénél figyel a víz minőségére, hőmérsékletére, a teáskanna típusára is. Fekete teához forrásponthoz közeli hőmérsékletű vizet célszerű használni, míg zöld teához valamivel alacsonyabb hőfokút (90°C és ez alatt).

A tea iránti érdeklődés igen nagy a Tajvanra látogató külföldiek körében. A kiváló minőségnek köszönhetően ez nem is csoda, ugyanakkor fogyasztásának "művészete" is vonzóvá teszi a természetes és egészséges italt. A teaívás szokása immár a szellemi élet részévé lett. A szigeten mindenhol megtalálható speciális teaszaküzletek és elegáns teaházak várják a teázás szerelmeseit.

- cp -