Indonézia - Iránytű - NagyUtazás.hu Utazási Portál

Kapcsolódó cikkek

Az élet mozgás
A tánc az élet fontos része, Balin mindenképpen. Már pici koruktól kezdve táncolnak a családi és templomünnepeken, tanulják a lépéseket, kecses kézmozdulatokat a nagyobbaktól, vagy a mesterektől. Barong (Barong-Rangda): a balinéz hinduizmus két legnagyobb tisztelettel és félsszel övezett szent szimbóluma "a jó" és "a rossz". E kettő küzdelméről szól ez a tánc. A Barong (a védelmező jó) maszkját magát is féltve őrzik és tisztelik a balinézek. Hiszik, hogy maga figura hatalommal bír és védelmezi a falut és környékét.Kecak: az egyik legismertebb balinéz tánc. Kevesen tudják, hogy ez a tánc csupán az 1930-as évek óta létezik és megszületését Walter Spies-nek, a német származású festőnek köszönheti, aki jelentős szerepet játszott Bali művészetének fellendítésében a 20. század elején. A Kecak tánc különlegessége, hogy nincs hangszeres zenei aláfestés, minden hangot a táncosok szájuk csattogtatásával adnak ki. Ezzel, s egy sajátos kántálással szinte transzba esnek és ejtik a főszereplő táncost. Maga a történet a Ramajana eposzt dolgozza fel, jelentősen lerövidítve azt.Kebyar: ez egy férfi szólótánc, amelyben a hangsúly a zenét követő mozdulatokon és arckifejezésen van. Legismertebb fajtája a Kebyar Duduk, amelyet a művész ülve ad elő.Baris tánc: tradicionális harci szólótánc. A háborúba induló férfi érzelmeit, izgalmát fejezi ki.Gambuh: A legöregebb ismert balinéz tánc. Kelet-Jáváról származik, a Majapahit királyi udvarból. A XV. sz. végén, XVI. század elején kerülhetett Balira. A történet egy jávai herceg szerelmi drámáját meséli el. Sajnos eltűnőben van elavult jávai nyelvezete és bonyolult, nehezen megtanulható zenéje miatt, így mind a nézők, mind az előadójelöltek száma rohamosan csökken.Joged bumbung: egy zenei stílus.Rejang: áldozati tánc. Az istenek iránti tiszteletet, szeretetet fejezik ki vele, s magát az áldozati felajánlások rituáléját kísérik ezzel a tánccal. Hivatalosan a templomok belső udvarában táncolják, ahová idegen nem léphet be.Sanghyang: rituális transztánc. Több fajtája van. Nagy ünnepek kiegészítő elemeként táncolják, a betegség és átkok elleni megtisztuláshoz segít. Táncosának szigorú szabályokat kell betartania tánc előtt: nem hazudhat, nem sétálhat el száradó ruhák alatt, nem beszélhet csúnyán és durván.Janger tánc: az egyik legnépszerűbb tánc a fiatalok körében. Társas tánc, általában öt fiatal pár táncol és énekel felváltva.

Bali, a művészi fafaragás őshona
A balinézek mélyen vallásosak. Az ős-szellemekbe vetett hit a balinéz vallás egyik elmaradhatatlan része. Bali művészete is az itt élők hitéből táplálkozik és lelkükben él tovább. A hihetetlenül kreatív nép művészeti ágai közül az egyik legkiemelkedőbb a fafaragás. a 8-ik és 9-ik századtól a hindu hatás megjelenésénél születtek meg a legkorábbi alkotások. A gyarmatosítás a hittérítés korszaka alatt rengeteg szobrot semmisítettek meg. Néhányat magángyűjtők vittek el, melyeket ma Anglia vagy Hollandia gyűjteményében lehet megtekinteni. Mindennapi életük faragásba örökítésére 1930-tól került sor. Ekkor jött létre az úgynevezett balinéz fafaragó irányzat. Innentől kerültek ábrázolásra a földművelést, rizstermesztést, halászatot és a ruhát mosó vagy vizet vivő női alakok is.

A Pápuák völgyében
A Koteka-hadművelet nyomábanNyugat-Irian az egyik utolsó, titokzatos vadona Földünknek. Végtelen dzsungelei az Amazonas ősrengetegénél is áthatolhatatlanabbak, a mangrovemocsarakban termetes krokodilok tanyáznak, a keleti hegyekben pedig néhány elszigetelt törzs valószínűleg még napjainkban is lelkesen élteti a kannibalizmust.A világ második legnagyobb szigetén, Új-Guineán két ország osztozik: Indonézia és Pápua Új-Guinea. A hatalmas madarat formázó sziget Indonéziához tartozó felét Irian Jayának, másképpen Nyugat-Iriánnak nevezik, s holland gyarmatból csak 1969-ben vált az ország szerves részévé. Bár a terület a szigetvilágnak csaknem egynegyedét elfoglalja, Indonézia népességének alig 1 százaléka él ott. A térképre tekintve hamar magyarázatot kapunk erre az ellentmondásra.A fejlettebb tengerparti településekről szárazföldön vagy víziúton nem is juthatunk el a sziget belsejébe- hacsak nem egy tökéletesen fölszerelt expedícióval vágunk neki -, így egyetlen lehetségként a repülés marad. A Merpati repülgépéről vagy a misszionáriusok helikopteréről letekintve soha nem látott táj tárul elénk. A Mamboramo óriási deltája, a Sentani-tó zöld csipkés partjai, a Baliem-folyó félelmetes kanyarjai vagy a roppant őserdk végeláthatatlan, nyűzsgő élettől lüktet tömege részben még ismeretlen, megannyi titkot rejtő vidék. Az állatvilágot kenguruk, hangyászsünök, oposszumok, paradicsommadarak, jégmadarak, papagájok, ezernyi rovar- köztük csodálatos szépségű pillangók - színesítik. Új-Guinea gerince a nyugat-keleti irányban futó, 4000-5000 méteres csúcsokkal teletűzdelt Jayawijaya-hegylánc. Ennek legmagasabb pontja az 5039 méter magas, hófödte Puncak Jaya. A hegyektől délre húzódó területet szágómocsarak, alacsonyan fekvő, hordalékos alföldek, Merauke környékét pedig szavannaszerű tájak jellemzik.Hétszáz nyelvenNyugat-Irián őslakói több mint 250 alcsoportba sorolhatók. Külsejükben teljesen elütnek a maláj típusú indonézektől. A durvább vonású pápuák sötét bőrű, gyapjas hajú, erős testfelépítésű emberek. A világosabb bőrű part menti törzsek, mint például a délnyugati aszmatok, főképp gyűjtögetéssel, halászattal és vadászattal tartják fenn magukat, míg a- hajdan a legádázabb kannibálok hírében álló - hegyi pápuák évszázadok óta foglalkoznak földműveléssel és állattartással.A magasabb részeken él iriániak társadalmának felépítése és családszervezete általában bonyolultabb, mint a part menti csoportoké.A nehéz földrajzi és közlekedési viszonyok, valamint a pápuák erős elkülönülési hajlama miatt a törzsek között nem alakultak ki szoros kapcsolatok, sőt, sok falu között határozottan ellenséges a viszony. Ez a nyelvek számában is megmutatkozik: Nyugat-Iriánban több mint hétszáz különböző nyelv és nyelvjárás él, ám ezeket legföljebb másfél százezer ember beszéli. A pápua nyelvek többségét azonban az ezer-kétezer törzsbélin kívül más nem is ismeri.Ha a törzsfőnök meghaldocument.write('');A meghalt törzsfőnök egyik felesége a sok közül, csonkolt ujjakkalAmikor a tizenöt személyes apró Twin-Otter áttöri a Jayawijaya-hegylánc szürkésfehér felhőrétegét, a wamenai leszállópályán már javában visít a sziréna. (A városban ugyanis- ha csak éppen nem várják repülőgép érkezését - emberek és állatok veszik birtokukba a reptér gyepét.) A reptéren ér a hír: meghalt a terület utolsó nagy törzsfőnöke, Silo Doga, aki az egyéves háborúban (1977-ben) csaknem ötezer embert vezetett a harcokban.A völgy négy nagy törzsének három főnöke már korábban a túlvilágra költözött, s mivel Silo Doga az utolsó nagy vezér, különös tisztelet jár ki neki. A pápuák már napok óta gyülekeznek Wogi falu körül, teljes harci díszben. Jómagam Kimbimben, Kotouki tanító családjánál kapok szállást. A település mintegy 8 kilométerre fekszik Wogitól, és nem könnyű az út odáig. Erdőkön, mezőkön, patakokon, sártengeren, hatalmas árkokon átdöntött fatörzseken kell átgázolni és egyensúlyozni. Aztán az erőltetett menetben Kotoukiék egyszer csak csendre intenek, merthogy ez már a gyászoló dani törzs területe.A magas fűből előtűnnek az első bennszülött fejek: feketére festett férfiarcok, tollakkal tarkított élénkvörös fejdíszek és sárral fedett női testek, a gyász jeleként. A férfiak nincsenek túlöltözve, csupán a lopótökszerű koteka rejti el a szemérmüket. A pápuák hatalmas csapatokban üldögélnek a fák alatt, szótlanul cigarettázva vagy csendesen beszélgetve, és csak a disznók visítása töri meg a csendet. Odabent, a falként álló lándzsakerítés mögött nagyüzemben folyik az állatok lemészárlása, készülődve a"torra". A megboldogult vezér feleségei a viskók, a honayok árnyékában ülnek körben: hetvenketten siratják őt. Fejüket támasztó kezeikről néhány ujj hiányzik. A daniknál ugyanis az a szokás járja, hogy ha meghal egy közeli hozzátartozójuk, a női családtagok két ujjpercnyit levágnak valamelyik ujjukból...Másnap korán reggel bekapjuk az édesburgonya és kávé reggelinket, s már robogunk is a szertartás színhelyére. Ma égetik el a törzsfőnök holttestét, így szinte egész sorok kígyóznak a dzsungel fái között a törzsi terület minden csücskéből. A halotti tor kezdetére érünk Wogiba. Majdnem pucér férfiak szaladgálnak, vállukon negyed disznókkal, s ha meglátnak egy- még meg nem vendégelt - csoportot, levágják közéjük a zsírtól csöpögő hájdarabot. Ha belegondolok, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még emberi testrészek röpködtek ugyanígy... (A legvénebb ínyencek még mindig emlegetik kedvenc csemegéjükként a tenyér élét.) A felkínált disznóhús sem néz ki valami bizalomgerjesztőnek. A danik úgy főznek, hogy a kibelezett disznót egy forró kövekkel kibélelt gödörbe dobják , s azt felülről ismét fölhevített kövekkel takarják be. Ráadásul a malacok húsa kukacos. Rendes körülmények között a disznóhúst édesburgonyával vagy burgonyával együtt eszik, ám ennyi embernek a környék összes krumplija sem lenne elég, ezért a körítés most elmarad. Szenvedek is az éhségtől a nap hátralevő részében.Délután keletről sötétedni kezd az ég alja, kiadós zápor ül a danik földjére. Mindenki fedél után néz. Én a ponchoszerű esőkabátomat húzom a fejembe, s ezzel nagy népszerűségre teszek szert. Először csak két pápua asszonyság bújik a lebernyegem alá, aztán egy rendőr is közibénk fúrja magát, nyomában valami kifestett harcossal, s nemsokára már kilencen álldogálunk a műanyag poncho alatt, miután egy süldő leányzó szintén itt keres menedéket az anyjával. Az eső gyorsan elvonul, így megkezdődhet a máglyaépítés. A festett arcú csoportok gyorsan feltornyozzák a már korábban behozott farönköket, ám a holttestnek a faácsolatról való leemelése már több gondot okoz. A néhai törzsfőt előbb takarókba csavarják, majd apránként szedik szét az építményt, miközben szép lassan leengedik a súlyos testet. Erős férfikezek ragadják meg Silo Dogát, és a máglya lábánál lefektetett banánlevelekre helyezik. Az ötnapos holttest már erősen oszlásnak indult, és az átható hullaszagtól az első sor egy kissé meg is tántorodik, ám nemsokára már hallatszik az égő fa pattogása a keserű füstöt okádó vizes rönkök közül... Az utolsó törzsfőnök is elment.Harckocsikkal tarkítvaIrian Jaya északkeleti partján, a pápua új-guineai határ közelében néz farkasszemet a Csendes-óceánnal a sziget székhelye, Jayapura. A gyarmati időkben Hollandiának keresztelt város zöld dombokkal körülvéve egy zafírkék öböl partján fekszik. Az új, modern Jayapura nem tartozik a nagy vonzóerejű helyek közé: koszos, zajos utcáin szétesőben lévő járművek tömege okádja a szén-monoxidot, és látnivaló sem sok akad a városon belül. Ha azonban valaki a sziget vadabb, belső részeire készül, engedélyére ebben a városban szerezheti be legkönnyebben a zöld utat jelző pecsétet. (Jayapura azon kevés helyek közé tartozik Indonéziában, ahol a vízumot is megkövetelik, ha az utas közvetlenül külföldről érkezik Iriánra.)Jayapura szomszédságában két érdekes kirándulóhelyet találunk: az egyik Hamadi, a másik a Sentani-tó. A városból mintegy 20 percnyi kocsikázás után érhet el a Hamadi névvel fémjelzett partszakasz. Ott vonultak fel az amerikai csapatok 1944. április 22-én, hogy az Új-Guineát megszálló japán dandárokat kifüstöljék rejtekhelyeikről. A partra szálló egységek jó néhány bedöglött harci járművet hagytak maguk után. Hamadi"szabadtéri múzeumá"-ban rozsdamarta páncélozott kétéltűek tucatjai és egy Sherman-tanknak a homokból kiálló tornya idézi a történelmi múltat. A Sentani-tavon, a bájos bennszülött házak között kellemes csónaktúrákat tehetünk, mielőtt elindulunk Nyugat-Iriánnak talán legizgalmasabb részére, a Baliem-folyó völgyébe.A lelkészt megettékA Jayawijaya hegyláncainak mélyén megbúvó és 70 kilométer hosszú Baliem-völgyet 1938-ban pillantotta meg elször fehér ember, az amerikai Richard Archbold. Bár a folyóvölgy pápuáinak csupán kőszerszámaik és kihegyezett botjaik voltak, a kőfalakkal elválasztott és erózió ellen megerősített zöld kertek olyan szervezett földművelés képét mutatták, ami sehol másutt nem található meg Iriánon. A világ nyilvánossága azonban csak 1945-ben figyelt föl a Baliem-folyó völgyére, amikor egy könnyű utasszállító gép- a háború sújtotta Hollandia városából indulva - a hegyek között lezuhant, s a túlélőket csak egy merész akcióval tudták kimenteni a magas sziklafalak közül. A második világháború zűrzavara után, 1954-ben két misszionárius landolt hidroplánjával az egyik mellékfolyó vizén, s bár a második körben érkező- Elvis nevű- lelkészt egy kíváncsi törzs még "jó étvággyal" elfogyasztotta, lassan elkezdődött a völgy lakóinak megtérítése.A völgyben a nyelvükben és szokásaikban is különböz pápuacsoportokat összefoglaló néven daniknak nevezik, és közöttük meglepően sok albínó akad. A Trikora-hegységbl induló, később vad folyammá dagadó Baliem folyó 15-30 kilométer széles völgyében elszórtan helyezkednek el az őslakók földjei és erős lándzsakerítéssel megerősített falvai. A kerítés olyan erős és a farönkök oly szorosan állnak egymás mellett, hogy a leghevesebb támadást is biztonságosan lehessen visszaverni belülről. Erre nemegyszer szükség is volt a múltban, amikor a kannibál falvak még sűrűn látogatták egymást. Nyugat felé, a hegyeken túl még ma is a fák tetején építkeznek a pápuák.A dani falu kör alapú kunyhóiban: a honayokban a férfiak és a nők külön alszanak, a konyhának használt viskó egy részét pedig a disznóknak kerítik el. Az előbbi elkülönülés magyarázata: a gyerekszülést követő második évig (de akár öt évig is a nemi érintkezés tabunak számít a pápua asszonyok számára, hogy a sokáig anyatejen nevelked lurkók szép, megtermett pápuává fejőldjenek. Minthogy estére alaposan leesik a hőmérséklet, a honayokban állandóan ég a tűz, s hatalmas a füst. Ez annyira beleivódik a bennszülöttek bőrébe, hogy a pápuák jelenléte már messziről érezhető az erős füstszagtól. Sőt, a haláluk után múmiának kiszárított testeket külsőleg már nem is kell kezelni!A férfiak viselete a szemérmüket rejtő-védő vékony, lopótökhöz hasonlító koteka nevű pénisztartóból, színes paradicsommadár-tollakból, hajhálóból és kagylónyakláncokból áll. A hetvenes években az indonéz hadsereg azt a feladatot kapta, hogy a Koteka-hadművelet fedőnevű akció keretében lássák el rövidnadrággal és női ruhákkal a danik népét. Az akció végeredménye az lett, hogy a férfiak a fejükön kezdték el hordani a rövidnadrágokat, a nők pedig batyukat készítettek a ruháikból.Az esernyő öltöztetA danik gyakran kenik be magukat disznózsírral az éjszaka hidege ellen, de a hajukra is jut belőle bőven, ha ki akarják csinosítani magukat. Eszközeik közül egy zöldes árnyalatú kőzetből készült kőbaltát tartanak a legtöbbre, de hordanak magukkal nyilakat és hosszú lándzsákat, sőt, újabban esernyőt is. Rejtély, hogy ez utóbbit mire használják, mert ha esni kezd, futni kezdenek, mint a veszedelem, kezükben a csukott ernyővel. A meztelen felsőtestű nők fűszoknyát vagy spárgaszoknyát hordanak, homlokukon átvetve pedig- szintén spárgából készült - hálós batyu lóg a hátukra, édesburgonyát, gyümölcsöt, malacot vagy egy gyermeket szállítva benne.A danik fő tápláléka az édesburgonya. Ennek legalább hetven fajtája és több neve (patatas, ubi, mbi, betatas, erom, supuru) ismeretes a völgyben. Disznóhúst csak ünnepi alkalmakkor fogyasztanak. Magát az állatot oly nagy becsben tartják arrafelé, hogy az édesanyák gyakran együtt etetik tejükkel gyermeküket és a szopósmalacot. A disznó egyszersmind a gazdagság fokmérője: például egy asszony öt disznóba kerül. Ritkán marha- vagy kutyahúst is árulnak a Baliem-völgy központjának, Wamenának a piacán. E lapos, merőleges utcákkal szabdalt indonéz település egyébként a danik fő találkozóhelye. A völgy távoli sarkaiból is látni ott pápuákat édesburgonyával, banánnal, különféle zöldségekkel, hallal, tűzifával és ékszerekkel megrakodva.Napjaink "Pápua-földje" egy kissé tarka képet mutat. Az európai történelemből jól ismert transzmigrációs program keretében néhány százezer indonéz telepes érkezett a vidékre. Igaz, ők elsősorban a partvidéki városokban (Sorong, Manokwari, Nabire, Jayapura, Fakfak, Timika, Merauke), az olajtelepek és az óriási fűrészmalmok környékén telepedtek és telepednek le, folyamatosan keveredve az őslakókkal...Ács LászlóForrás:ÉT

Barangolás az ízek világában I. - Indonézia
Fedezd fel az indonéz konyhát! Indonézia a világ egyik legsokoldalúbb országa. A 190 milliós lakosság 50 nagy és 250 kisebb etnikai csoportot foglal magába. 18000 szigete van, az apró korallszigetektől egészen a világ második és harmadik legnagyobb szigetéig; párás levegőjű esőerdő és sűrű trópusi növényzet, egyes részeit pedig terméketlen, kiszáradt föld borítja.Topográfiailag Indonézia a csendes-óceáni "tűzgyűrűnek" legváltozóbb része. Több száz magas vulkánja van, melyek a széles, hideg hegyvidéki fennsíkokból és az alacsonyan fekvő termőföldekből, síkságokból emelkednek ki.A hollandok - 300 éven át Indonézia gyarmatosítói - ezt az egyenlítő körüli tengerekben szétdobált szigetcsoportot ragaszkodásból de gordel van smaragden-nak, a "smaragdok övezetének" hívják. Az indonézek országukat tanah air kitah-nak, a "mi földünk és vizünk"-nek hívják, ahol mind a föld, mind a víznagyon termékeny. Az évezredeken keresztül lerakódó, tápláló anyagokban gazdag vulkáni hamu mély rétegei az egyes szigeteket olyan bőségessé tették, hogy az a hír járja, itt még a karókerítések és a nádszékek is kihajtanak, kinőnek. Indonézia népének genetikai hagyománya is évezredeken át halmozódott fel. A tengerész ausztrál melanézek voltak talán az első modern emberek, akik ideérkeztek.Őket követték az indiai, kínai, arab, portugál, spanyol, angol és holland utazók és kereskedők. Egyesek mély kulturális, vallási és táplálkozási hagyományokat hagytak maguk mögött, melyek kihatottak az Indonéz lakosság jelen arculatára: az arab kereskedők felelősek például az iszlám vallás elterjedéséért a szigeteken. Indonézia manapság a világ legkedveltebb muzulmán országa.A jelentős különbségek ellenére, az Indonéz konyhának és ételeknek közös vonásai is vannak. A lakosság legnagyobb részének az alapvetőélelmiszere a rizs. Ambonon azonban ez inkább a "szago keményítő", mely egy kemény lisztfajta, amit a szago pálma magjából állítanak elő; Új Guinea indonéz felén, Irian Jayan, pedig az édes krumpli. Ott, ahol hiány van ezekből az alapélelmiszerekből, az indonézek kukoricát fogyasztanak, amit a 16. században hoztak be magukkal és honosítottak meg a spanyol kereskedők. De a rizzsel körített ízletes hal-, zöldség- vagy húsételek, egy-két fűszerrel ízesítve, mint amilyen a chili krém,a kisütött reszelt kókuszdió, a krupuk, vagy a rákkréker, alkotják a jellegzetes indonéz konyhát. Ennek része lehet még a sült banán vagy a különböző gyümölcssaláták fűszeres szósszal. Az étkezés után meleg kávét, teát, vagy vizet isznak.Az Indonéz tengereknek gazdag az élővilága, de egyes részeit már teljesen lehalászták. A parti lakosságtejhal, spanyol makréla, szardínia, tonhal, homár, és még sok más tengeri állat közül válogathat. A szárazföld belső részein élő emberek édesvízi halat esznek, amiket a síkságon, víztárolókban, családi udvarok medencéiben tartanak, vagy pedig folyókból, tavakból, forrásokból halásszák őket. Egyes halakat és tengeri ételeket besóznak vagy füstölnek, a rákokat pedig többnyire kiszárítják, és egy közepesen száraz, kalácsszerű krémet készítenek belőle.Ez a terasi, ami fontos proteinforrásnak számít az ország egyes részein.A csirkehús a mindennapi étkezés szerves része. Az indonézek a sovány, hosszúlábú falusi csirkét kedvelik, amelyek szabadon mászkálnak és csipegetnek az udvarokon és országutakon. Először gyakran puhára főzik őket, hogy gazdag levest kapjanak, majd faszénen sült rostélyost, vagy grillcsirkét, sült csirkét készítenek belőle. Sok szigeten a kacsákat csak a tojásai miatt tartják, míg máshol a kacsahúst is megeszik.Az indonéz muzulmánok disznóhúst természetesen nem esznek, de a vízi bivaly és a tehén majdnem minden részét fogyasztják: a nyelvet, a szívet, a velőt, a tüdőt, a gyomrot, a beleket, még a bivaly bőrét is. Szinte minden belekerül a lábasba. A hinduk Balin disznóhúst és ritkán marhahúst esznek; az indonéz katolikusok pedig mindkettőt fogyasztják. A szigetek belső részein élő törzsek ételei egy túlélési tanfolyam étrendjéhez hasonlítanak.Az indonézek a fák, bokrok és folyamok zöld terméseit szedik. Papayát,manióka levelet, páfrány végeket, kerek-levelű spenótot, mocsári káposztát és különleges vízi növényeket esznek, amelyeknek nincs nyugati nevük. A taro, a kaszava és az édes burgonya gyökérzetében keményítő található. Úgyszintén több, tökhöz hasonló gyümölcsöt isesznek. Ilyen a keserű dinnye, a tojás-alakú fehér, sárga, piros és fehér-zöld színű padlizsán, valamint a nagyobb, európai változata.A hollandok paradicsomot, káposztát, karfiolt, sárgarépát, piros retket, zöldbabot és salátát ültettek a fennsíkokon, ahol a holland időjáráshoz hasonló környezetben virágzanak. Az indiaiak hozták Indonéziába az uborkát, a padlizsánt és a hagymát; a kínaiak pedig a távol-keleti retket, a kínai káposztát, mustármagot, szójababot, datolyát ésa babcsírát. Az indonézek a tauco (fermentált fekete vagy sárga szójabab-krém) és a tahu (szójababból készült kalács) készítésének titkait is megtanulták a kínaiaktól, de a tempe (szójababból készült kalács egész babokkal) már eredeti indonéz étel.A földkerekség kevés térsége tud mérkőzni Indonéziával a hazai gyümölcstermés tekintetében. Az indonézek nemcsak anyugatiak számára ismert trópusi gyümölcsöket termesztik, mint a banánt, ananászt, mangót és papayát, hanem különlegeseket is. Ilyen pl. a durian, melyet egyesek a gyümölcsök királyának neveznek. Egy túlméretezett kézigránátra hasonlít, és bűzbombaként működik: annyira büdös, hogy egyetlen hotel vagy légitársaság sem szolgálja fel, sőt be sem engedik helyiségeikbe - az emberek mégis megőrülnek az ízéért. Kevésbé ellentmondásos a szőrös rambutan, az illatos mangó, a salak, vagy kígyógyümölcs, a csillag-alakú karambola, és a kedves jambu air, vagy rózsaalma. Indonézia minden népcsoportja válogathat az ország gazdag fűszerskálájából. Mindegyiknek másmilyen kombinációja, intenzitása és íze van: fűszeres, erős, édes, édes és savanyú. Az indonézek száraz koriander magokat, kardamom-ot, fahéjat, kumint és kaprot használnak, míg a szerecsendió és szegfűszeg csak keresztezéssel vagy egyáltalán nem találhatómeg; bár ezekkel a fűszerekkel szerepel Indonézia a világszínpadon. Az ételek a chilitől lesznek erősek, amit a spanyolok hoztak ide.Az indonéz konyha jellegzetessége az illatos fűszerek használatában rejlik. Ilyenek: a friss piros metélőhagyma, a friss fokhagyma; friss zöldhagyma; friss hajtások, mint a gyömbér és galangalok (más néven a lengkuas vagy laos és a kencur és temu kunci). Ide sorolhatók még a friss zöldségek, mint a citromfű, a citrombazsalikom, a kaffircitrom, a daun salam (a babér egy fajtája), és a kínai zeller. Balin még a chili paprika levelét is felhasználják. Ezeket a fűszereket a kókuszdió tejével, pálmafa cukorral, édesített szójaszósszal édesítik, és indiai datolya vizével, a citrom levével, ecettel savanyítják. A friss fűszereket általában a krémekhez adják hozzá, majd összekeverik a száraz fűszerekkel, mielőtt a levelek ízeit is hozzáadnák a főzésre szánt folyadékhoz.A nyugat-szumátrai Minangkabau nép fűszeres, tűzerős Padang-konyháját szeretik talán a legjobban a szigeteken. Az indiai és arab kereskedőket a szumátrai kikötők vonzották elsőként, és a parton élő szumátraiak szívesen átvették a fűszereiket, valamint a paprikásukat, a curryt és a kebabot. Padangban viszont csak a szárított koriandert ésa kumint használják az indiai-arab fűszerek közül. Ez a friss, illatos fűszerekkel, a galangállal, a gyömbérrel, fokhagymával, citromfűvel, és a kaffircitrom levelével egészül ki. A padangi szakácsok az erős chilit is szabadon használják: az sem különös, ha 300 gramm chilit adnak 800 gramm húshoz.A padangi éttermek, melyek az ablakaikban levő, szépen elrendezett ételmedencékről ismeretesek, majdnem minden indonéz városbangombamódra elszaporodtak. Különleges módon szolgálják fel az ételeket: ahogy helyet foglal a vendég, a pincér máris hozza a tálak egész sorát, mindet a bal vállán egyensúlyozva, és a vendég elé helyezi azőket, ily módon egy ázsiai svédasztalhoz hasonlít. Egy egyszerű tál currys húst vagy paprikást, halat, tojást, zöldségeket és belsőségeket tartalmaz. Az elfogyasztott hús mennyisége, vagy a tányérok száma alapján kell fizetni; a szószok nem kerülnek semmibe.A padangi asztalra az Indiai Óceánból kihalászott hal kerül, de a legtöbb hús, zöldség és gyümölcs Minang kulturális központjából, Bukittingiből, a Padang felett elterülő fennsíkokrólszármazik. Ez egy nagyon termékeny térség, rizsteraszok, fahéj- és szegfűszeg ültetvények csodás látványával. Bukittinggi hegyoldalának központi piacán a gyümölcsök, zöldségek, hentesáru (a disznóhúst kivéve), baromfi, friss és szárított hús, szárított vagy élő angolnákgazdag választékával találkozhatunk, és mindennek ugyanolyan minősége van, mint bárhol máshol a világon.Ez egy erőteljesen muzulmán térség, ahol az egyhónapos muzulmán böjt, a Ramadán végén, amit itt Lebaran-nak hívnak, az emberek megosztják egymással az ételüket. Egy tipikus padangi, böjt-végi étel, a buka puasa lehetséges fogásai: rendang sapi, gyökérrel ízesített szárított marhahús, amit kókuszdió-tejben főznek sokáig, ezután egy hagyományos nemzeti eledel, dendeng belado, marhahús chili szósszal; singgang ayam, "lakodalmi" grillcsirke; és fűszeres bárányhús.Dzsakarta konyhája még egy érdekes változatot jelent. A Betawi szívében található Dzsakarta az ország fővárosa, a köztársaság központi idegrendszere, az emberek találkozási pontja.. Nyugati stílusú bevásárlóközpontok és éttermek díszítik a város belső arculatát, a számtalan piac és indonéz étterem pedig Dzsakarta etnikai különbségeit tükrözik. Ez utóbbiból látszik kialakulni egy új városi kultúra egy sajátságos konyhával együtt.Mit esznek a dzsakartaiak? A közvélemény szerint a jávaiak, akik a város lakosságának nagyobb hányadát teszik ki, édesen szeretik az ételeket. Valóban, minden ételükben pálmafa-cukor és egy vagy több evőkanál édes szójaszósz van. A jávaiak szeretik a nemzeti Betawi specialitásokat, amik semur-t tartalmaznak, de a holland eredetű, kínai-indonéz édes-szója ízesítésű marhahúst is. Ez egyike azoknak a ritka curry nélküli ételeknek, melyek szerecsendióval és szegfűszeggel vannak ízesítve.A dzsakartai konyha sokat köszönhet a kínainak: mind a nasi goreng, mind a bami goreng - sült rizs vagy tojásos tészta - Kínából ered, és az indonéz ízekhez társult, amíg nem lett a sziget kedvenc étele. Ezek az ételek szeletelt uborkával, paradicsommal és sült omlett-csíkokkal vannak körítve, és sült csirkével, sült rákkal vagy egy pár saté pálcikával szolgálják fel. A legtöbb jávai étel főzésénél nincs jelen a chili paprika, de a sambala chili szószhoz adják hozzá, amit fűszerként vagy mártásként használnak.A Soto ayam Madura, a madurai csirkeleves szintén a dzsakartaiak kedvenc étele. Ez egy nagyon összetett étel, csirkecsontból készül, citromfűvel, fokhagymával van ízesítve, és csirkeaprólékkal, sült krumplival, babcsírával és rizstésztával szolgálják fel. A rizstészta kínai eredetű étel.A buka puasa fogásai sokban hasonlítanak a Bukittinggi böjt-végi étrendhez. Itt egy édes italt szoktak felszolgálni, amely főtt kókuszdiótejből, vaníliából, cukorból és banánból készül. Majd egy enyhén fűszerezett jávai csirkepaprikást és egy indiai ihletésű bárány- vagy csirkehúsból készült rizses tálat ajánlanak.Míg Dzsakarta a kormány székhelye, addig a yogyakartai szultánságKözép-Jávában Indonézia kulturális központja. A térség kifinomultságát a konyhája is tükrözi, melyet az enyhe fűszerezés és az édes ízek jellemzik. A Yogya konyha fő ízesítői a fokhagyma, a gyömbér, a koriander, a kaffircitrom levele, a pálmafa cukor és az édes szójaszósz. A yogyakartai rizs a várost körülvevő széles síkságon terem. Ez a Jáva sziget egyik legtermékenyebb része a rizs és a cukornád szempontjából. Tipikus Yogya étel a nasi gudek, amit friss gyümölcsből és főtt tojásból készítenek, amit kókuszdió tejben főznek meg a szokásos Yogya fűszerek keverékével, és az ayam mbok berek, a Kalasan térségre jellemző csirkeétel. A csirkét addig főzik a szokásos Yogya fűszerekkel ízesített kókuszdió-vízben, amíg meg nem puhul, majd egy rizs- és tapióka lisztkeverékben megforgatják, és kisütik.A közép-jávaiak kedvelik a közösségi lakomákat, vagy selamaton-okat, amelyeken a szertartásaikat tartják meg, és a közösségi szellemet viszik előre. Ilyen alkalmakkor gyakran készítenek Nasi tempeng-et: a sima és ragadós rizst együtt megfőzik a kókuszdió-tejben, majd a kukusan-ban, egy toboz-alakú bambusz konténerben párolják. A konténert kifordítják egy banánlevelekkel kibélelt kosárba, és az egész masszát a ragadós rizs tartja egybe. A selamatan színvonalától függően a rizst ezután változatosan hozzá lehet adni különböző ételekhez, mint a kókuszdió-tejben főtt csirkéhez, omlett csíkokhoz, szószban sült egész főtt tojásokhoz, édes és savanyú zöldségekhez, uborka szeletekhez és virágalakúra vágott piros chilihez.Yogya a 2000 méter tengerszintfeletti magasságon levő Dieng Síkságról kapja a zöldségeket.Kígyózó út vezet felfelé; a világ legmegműveltebb hegyoldala lehet ez, olyan keskeny teraszokkal, ahol csak két sor káposzta fér el. A Síkságon, a diengi emberek kiváló zöld káposztát, babfüzért, hosszúbabot, gombát, még burgonyát is termesztenek.Jáván a szandanézek Bandungot, a fővárosukat és Indonézia harmadik legnagyobb városát veszik körül. Ez egy hegyvidéki város, itt terem Dzsakarta zöldségének nagy hányada, a környező hegyeken pedig Indonézia legfinomabb teái, és a közeli Priangan síkságon a Cianjur rizs, Indonézialegjobb minőségű rizse.A jávaiak jóindulatból piszkálják a zöldségkedvelő szandanézeket. "Olcsók ahhoz, hogy érdekesek legyenek" - mondják. A hagyományos szandanéz ételek azonban cáfolják ezt. Ilyen például az ínycsiklandozó grillcsirke édes szójával, az erős és savanyú halleves, a csirkével és fűszerekkel párolt fehérrizs, a szójabab-kalács, a krupuk és lalap - nyers zöldségek, melyeket a szandanézek annyira szeretnek -amit padlizsán, répalevél, citrombazsalikom és más levelek felhasználásávalkészítenek és rákkrémből és paradicsomból készült meleg mártással tálalnak. Az ételt fokhagymával, gyömbérrel, chilivel, citromfűvel, édes szójaszósszal és egy kevés citrombazsalikommalfűszerezik.Manado a Jávától észak-keletre fekvő sziget,Sulawesi északi részén fekszik. Ez egy főleg mezőgazdasággal foglalkozó minahasan közösség, ahol a kávé, a kókuszdió, a szerecsendió és a szegfűszeg a nyereséget hozó termékek. A szegfűszeget Jávára viszik, hogyindonéz védjegyű kretek cigaretta készüljön belőle, ami félig dohányból és félig szegfűszegből áll. A szerecsendió termését cukorral tartósítják; az íze a gyömbér ízére hasonlít. A minahasanok más gyönyörű gyümölcsöt is termesztenek: jeruklimaut-t, ami egy kicsi, illatos zöldes színű narancs; jeruk nipis-t, egy lime-fajtát, amiből finom frissítő ital készülhet; kesualmát, ami valójában maga a kesudió, éssok-sok mást.A többi indonéz szerint a minahasan ételekhez chilikrémet kellene hozzáadni, hogy jó ízük legyen. A minahasan konyha kiváló specialitásai azonban cáfolják ezt. Ilyen specialitás például az ayam bacar rica, egy grillcsirke-tál,amit 40 piros chilivel, 1/3 csésze metélőhagymaval, 1½ centiméter friss gyömbér és egy evőkanál olajjalfűszereznek. De más, nem ennyire erős, piros metélőhagymával, pirospaprikával, kaffircitrommal, citrombazsalikommal és egy, a legtöbb szigeten nem használt, különös, illatos gyömbérfajtával ízesített ételeket is készítenek.A thai ráklevesre emlékeztető jellegzetesen minahasanlevest metélőhagymával, gyömbérrel, zöldhagymával, citromfűvel, kaffircitrom-levéllel, citrombazsalikom-levéllel és öt nagy zöld és piros chilivelízesítik. Ide sorolhatjuk még a rántott tonhalat chili krémben, a banán-szív salátát, a roston sült pontyot pálmalevélben, és a fűszeres, bambuszban sült csirkét. Reggelireehetünk burbur manado-t vagy rizskását, amit több mint 14 fűszerrel éskiegészítő ételekkel, pl. csirkeszeletekkel, édes szójaszósszal és sült metélőhagymával kombinálhatunk.Bali konyhája teljesen különbözik Indonézia más részeinek konyhájától, de itt is ahelyi ízek széles skálájából válogathatunk. Indonézia négy fő rizsfajtát termeszt: a fényes hosszú-szemű rizst, a sok tápanyagot tartalmazó piros rizst, amit csakgyerekeknek ajánlanak, és két ragadós rizsfajtát, fehéret és feketét, amit desszertekhez használnak. A fehér ragadós rizsből gyakran lisztet készítenek, míg a fekete rizsből főleg tapé, egy erjesztett étel készül, amit alebaran böjt végén fogyasztanak nagy előszeretettel. A hosszú-szemű cianjur rizst kedveli a legtöbb jávai; 1-1¼ csésze vízben kell főzni, amíg a víz felszívódik, majd egy bambuszkosárban, a kukusan-ban párolják, egy vízzel teli urna föléhelyezve. Az indonézek kézzel vagy kanállal és villával esznek, és azt szeretik, ha a rizsszemek külön állnak, könnyűek és duzzadtak.A termesztési folyamat körülményeitől függően a rizsnek más-más nevet adnak. A földeken termő fiatal rizs a padi; az aratás és csomagolás után beras a neve; a főtt rizst pedig nasi-nak hívják.A rizs a hiedelem szerint a mitológiai rizs-istennő, Dewi Sri megtestesítője,ezért régen kis késsel vágták, amit az aratók a tenyerükbe rejtettek, hogy az Istennő ne lássa, mikor szándékoznak lesújtani a növényre.A spanyolok és portugálok hozták Amerikából Indonéziába a chili paprikát. Bár több száz fajtáját ismerjük nagyság, alak, szín és íz szerint, és mindegyik fajtánál más az erősség intenzitása, az indonéz ételek készítéséhez a 12 centiméter hosszú, közepesen erős cabé vagy Lombok chili, és a cabé rawit vagy Lombok rawit, iszonyúan erős madár-szem chili az ideális. Az indonéz chiliket a színük alapján lehet megkülönböztetni: piros színű a cabé merah, és zöld színű a cabé hijau. Az ízük fontosabb, mint az erejük, amit használat előtt a magok és az erek eltávolításával enyhíteni lehet. Indonéziában krémet készítenek a chiliből, majd összekeverik más fűszerekkel, vagy önmagában fűszerként használják.Amióta az első kókuszdió-magot a tenger partrasodorta, az indonézek azon gondolkoznak, hogyan tudnák minél több módon felhasználni a pálmafának ezt az értékes gyümölcsét. A fiatal kókuszdió levét (a kókuszdió-vizet) italnak használják, és a kókuszdió átlátszó húsát is belekeverik az italaikba. Az érett kókuszdió fehér húsát lereszelik, és vízzel kifacsarják, hogy santen-t vagy kókuszdió-tejet kapjanak. A kókuszdió húsából olajat, a kemény, barna kérgéből konyhai eszközt állítanak elő, a rostos héját pedig tüzelőanyagnak használják.Az indonézek az édes pálma gyümölcsét is megeszik, és meglékelik a törzsét, hogy gulah merah-ot, vagy pálmacukrot kapjanak. A pálmafa levelébe az ünnepi ketupat rizskalácsot csavarják, vagy a grillezésre előkészített ételeket tárolják benne.Ezzel az indonéz konyhának csak egy kis részét mutattuk be, a több száz sziget még rengeteg változattalszolgálhat.Receptek: Nasi Kuning Ünnepi sárga rizs Hozzávalók:2 csésze rizs2¼ csésze sűrű kókuszdió tej2 kanál kurkuma krémmé passzírozva2 szalam-levél1 csipetnyi citromfű, őrölt1 kanál sóElkészítés:Mossa meg és csöpögtesse le a rizst. Főzze meg kókuszdió tejben, a kurkuma krémmel szalam-levéllel, citromfűvel és sóval együtt. Miután felforr, keverje meg a rizst, és főzze addig, amíg a kókuszdió-tejet nem szívja teljesen magába. Ezután párolja mígkész nem lesz. Ikan Goreng Ketumbar, Balado Telur, Satay Gurih, Ayam Panggang Hijau, Acar Ramping és Kering Tempe mellé ajánljuk körítésnek. Ikan Goreng Ketumbar Korianderben és lime juice-ban pácolt hal Hozzávalók:1 konzerv tisztított szardínia3 gerezd fokhagyma2 kanál koriander2 kanál só (ízlés szerint)1 evőkanál lime juice11 csésze olajElkészítés:A fokhagymából, korianderből és sóból készítsen egy masszát. Adja hozzá a lime juice-t. Ebben a masszában pácolja az egész halakat 15 percig, majd rántsa ki őket. Balado Telur Tojás chili szószban Hozzávalók:6 keményre főtt tojás10 evőkanál olaj5 metélőhagyma5 piros chili1 kanál só vagy ízlés szerint1 evőkanál lime juiceElkészítés:Hámozza meg a tojásokat, és süsse őket, míg világosbarnák lesznek . Vegye ki az olajból, és csöpögtesse le őket. A metélőhagymát és chilit passzírozza össze, majd a masszát süsse ki a tojásoktól fennmaradt olajban, mígmeg nem érzi az illatát. Adjon hozzá sót és lime juice-t. Keverje össze a tojásokkal. Satay Gurih Indonéz roston sült marhahús Hozzávalók:marhahús4 gerezd fokhagyma2 evőkanál barna cukor (ízlés szerint)2 kanál só (ízlés szerint)2 evőkanál édes szójaszósz5-7 evőkanál sűrű kókuszdió-tej1 evőkanál lime juiceElkészítés:A megtisztított húst vágja kockákra. A fokhagymát, barna cukrot és sót passzírozza össze. Ezt a masszát keverje össze a hússal, és adja hozzá az édes szója szószt, kókuszdió-tejet és lime juice-t. 20 percig pácolja.Faszén felett süsse a húst, közben a maradék páccal kenegesse. Ayam Panggang Hijau Grillcsirke zöld chili szószban Hozzávalók:3 csirkecomb5 gerezd fokhagyma, passzírozva2 evőkanál só (vagy ízlés szerint)1 evőkanál fekete bors (vagy ízlés szerint)5 metélőhagyma10 zöld chili, magok eltávolítva2 evőkanál lime juice1 csipetnyi citromfű, őrölt2 szalam-levél3 evőkanál olajElőkészítés:A csirkecombokat vágja be a csont mellett, és húzza őket szét laposra. Kenje be fokhagymával, hintse meg sóval és borssal. 20 percig pácolja. A metélőhagymát és chilit passzírozza össze, adja hozzá a lime juice-t, citromfűt és szalam levelet. Süsse ki a masszát, adja hozzá a csirkét, és főzze tovább, míg a csirke félkésznem lesz. Ezután grillezze. Acar Ramping Savanyú zöldségtál Hozzávalók:¼ kiló babcsíra¼ kiló káposzta½ kiló sárgarépa6 metélőhagyma5 gerezd fokhagyma5 piros chili paprika, magok eltávolítva6 pici chili paprika5 gyertyadiókevés kurkumakevés gyömbér1 evőkanál só, vagy ízlés szerint1 evőkanál ecetElkészítés:Tisztítsa meg a zöldségeket. Távolítsa el a babcsírák hegyes végeit. Vágjakis darabokra a káposztát és sárgarépát. A metélőhagymát és fokhagymát passzírozza össze. A chilit vágja apró szeletekre. Az apró chiliket hagyja egészben. A kisütött metélőhagymához, fokhagymához, gyertyadióhoz, gyömbérhez és barna cukorhoz adja hozzá a felszeletelt chilit és az apró chiliket. Ehhez adja hozzá a babcsírát, káposztát és sárgarépát. Ízesítse sóval és ecettel. Főzze addig míg a sárgarépamég nem fő meg, de ropogós marad. A szöveg angol nyelvű eredetijét és a fotókat az Indonéz Köztársaság Nagykövetsége bocsátotta rendelkezésünkre Fordította: Bokor Beatrix

Hivatalos név:	Indonéz Köztársaság	Időzóna:	GMT+06:00
Anyanyelven:	Republik Indonesia	Autójelzés:	RI
Államforma:	köztársaság	Pénznem:	indonéz rúpia (IDR)
Főváros:	Jakarta	Elektromosság:	-

Lakosság:	189 136 000 fő
Népsűrűség:	98.50 fő/km²
Nyelvek:	indonéz (Bahasa Indonesia), jávai, szundai, madurai, maláj, bali, batak, bugisz, acsin, bandzsar, szaszak, lampung, makassari, redzsang.
Népcsoportok:	indonéz (maláj), jávai, kínai.
Vallások:	mohamedán (90%), keresztény (5%), hindu, buddhista (3%), egyéb (2%).

Terület:	1 919 317.00 km²
Nagyobb települések:	Jakarta 8 223 000, Surabaya 2 443 000, Bandung 2 057 000, Medan 1 730 000, Semarang 1 249 000, Palembang 1 141 000.
Legmagasabb pontok:	Puncak Jaya 5030 m (Új-Guinea szigetén).
Főbb folyók:	Kapuas, Digul, Mamberamo.
Főbb tavak:	Toba-tó, Towuti-tó.