Tel.: 06 30 343 4343 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Bosznia-Hercegovina

Hivatalos név: Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Időzóna: GMT+01:00
Anyanyelven: Bosna I Hercegovina Autójelzés: BIH
Államforma: köztársaság Pénznem: bosznia-hercegovinai konvertibilis márka (BAM)
Főváros: Sarajevo Elektromosság: -
repülőjegy foglalás szálláshelyek Ide utaznék
Leírás |  Városok |  Utazási információk |  Fontosabb telefonszámok |  Földrajz, gazdaság
Leírás
Bosznia-Hercegovina a Délkelet-Európában, a Balkán-félsziget nyugati felén fekszik. Az ország 1992.-ben függetlenné vált, az ott található etnikumok a szerb, bosnyák és a horvát.

Eme ország kulturálisan egyedülálló terület Európában, mivel történelmét négy valláshoz tartozó nép, a római katolikusok, muszlimok, ortodoxok és zsidók alakították. Bosznia-Hercegovina a túlnyomóan keresztény Európa egyik olyan országa, amely területén őshonos muszlim népnek (a bosnyákoknak) ad otthont.
Találhatók itt oszmán építészeti emlékek, dzsámik és mecsetek, illetve a mostari Öreg-híd a világörökségek listáját színesíti.

Aki szereti a téli sportokat, annak Bosznia-Hercegovina ideális hely, hiszen egészen áprilisig síelhetünk. A két legkedveltebb síterep a Bjelasnica-Igman és a Jahorina; mindkettő üzemelő felvonóval.

Városok Utazási információk
Nemzetközi repülőterek

Sarajevo.
Fontosabb telefonszámok

Ország előhívó: 387
Földrajz, gazdaság

Népesség adatok

Lakosság: 4 441 000 fő
Népsűrűség: 86.90 fő/km2
Nyelvek: szerb, horvát.
Népcsoportok: mohamedán délszláv (bosnyák) (43,7%), szerb (31,4%), horvát (17,3%), egyéb (5,6%).
Vallások: mohamedán, ortodox, római katolikus.
Földrajzi, természeti adottságok

Terület: 51 129.00 km2
Nagyobb települések: Sarajevo 416 000, Banja Luka 143 000, Tuzla 65 000, Zenica 64 000, Mostar 63 000, Brcko 25 000.
Legmagasabb pontok: Maglic 2386 m.
Főbb folyók: Száva (Sava), Drina, Neretva, Una, Vrbas, Bosna.
Főbb tavak: Jablanicai-vízt., Drina-vízt.
Földrajz

A Száva menti alföld déli peremvidékét és a Neretva-völgyét kivéve hegyvidéki terület. A Dinári-hegység vonulatai húzódnak itt, sok kis folyóvölggyel, medencével.
Gazdaság

agrár-ipari ország.
Kapcsolódó cikkek
Háborús élményeket kínál egy bunkerszálló Szarajevóban
A szarajevói bunkerszállóban a vendégeket villany, vezetékes víz és fűtés nélküli szobákban szállásolják el, matracon kell aludniuk, és egész éjszaka robbanások hangját hallják. A délszláv "háborús élményre" nagy a kereslet.Az al-Dzsazíra arab hírtelevízió balkáni irodájának helyi beszámolója szerint a délszláv háború hangulatához hozzájárul, hogy a háborús szállóba látogatókat golyóálló mellényben és katonai egyenruhában fogadja a szálloda tulajdonosa, majd egy halványan pislákoló villanykörtével megvilágított szobába vezeti. Az áramot autóakkumulátor biztosítja.Az egyedi élményhez hozzájárul, hogy a szobák ablakának - bombázásban kitört - üvegét műanyagzsákkal pótolták, amikor lemerül az akkumulátor vagy egyszerűen csak spórolni akarnak, akkor pedig gyertyával kell világítaniuk. A vendégek nem kényelmes ágyakban, hanem matracokon alszanak és egész éjszaka robbanások hangját hallják.A szálló egy olyan épületben található, amely a háború idején megsérült, és azóta sem újították fel. A vendégek a bunkerben úgy élhetnek, ahogy a civilek a háború idején, egyetlen vigaszuk az lehet, hogy sem a saját, sem a családjuk élete nem forog veszélyben és éhezniük sem kell, valamint bármikor szabadon távozhatnak.A boszniai szerb hadsereg 46 hónapon, azaz 1425 napon át tartotta ostrom alatt Szarajevót, ez idő alatt a 380 ezres lakosság víz, áram, fűtés és elegendő élelem nélkül élt. A vendégek az ostrom alatt evett ételeket is megkóstolhatják, ám a legtöbben elutasítják a száraz tésztából, tejporból, rizsből, cukorból és sóból, valamint a borjúkonzervnek álcázott kutyaételből álló menüt - mondta a 25 éves Arijan Kurbasic, a hosztel tulajdonosa. (Fotók: warhostel.com)
Szeretni Szarajevóban
document.write('Tornyok');Minaret, apró dzsámi, ortodox templom. A házszám 24, 26, 28. Egymás mellett roskadoznak a török bazárban, a szarajevói óvárosban. Jól látszik, hogy bár nem egy időben épültek, restaurálásukat, valamikor a nyolcvanas évek végén mégis hasonló anyaggal, ugyanolyan tégladarabokkal és habarccsal végezték. És ugyanúgy félbehagyták mindegyiket. A kilencvenes évek elején, közepén ilyesmire nem jutott idő, most meg pénz nem jut rá. Mellettük bódék, keleti portékákkal, díszes nyakékekkel, karkötőkkel, varázsolajokkal mindenféle nyavalyára, magvakkal, datolyával, fügével, Koránnal és kézzel faragott szobrokkal, javarészt a megfeszített Krisztusról. A közelben kút, ivóvízzel. Meg egy villanyoszlop. A hatalmas betonpóznáról tucatnyi zsinór szállítja az áramot, ide, oda, amoda, a huszonnégyesbe éppúgy, mint a huszonhatosba vagy a huszonnyolcasba.A harmincas házból belső udvar nyílik, mediterrán taverna, lugas; erős fűszerek, fahéj, szegfűszeg illata, mosolygós felszolgáló, kisköténnyel, csokornyakkendővel. Egyetlen asztal szabad, a déli, forró napsütés már enyhül, mindenki inkább este öt óra körül ebédel, nemcsak a konyha, a szokások is megőrizték a török évszázadokat. Rablóhúst és csevabot kérek, birkából, erősen fűszerezve, tésztalepénnyel, túrós-vajas fűszerkrémmel. Zsilavkát iszom mellé, hercegovinai napsütötte dombok száraz fehér borát, jó hideg kútvízzel. A vizet a lugas kútjából merik, kicsit édes, mégis illik az erősen fűszeres hústálhoz. Alija, a középkorú pincérinas húzza felfelé, miközben ércesen súrlódik a kút falán a pléhvödör.document.write('Óváros'); Nagy igyekezetében megbillenti a közeli asztal egyik lábát. Felborul egy vizespalack, Alija észre sem veszi, az asztalnál ülő lány azonban felpattan és még mielőtt a viaszosvászonról a földre gurulna, ritmusában lötykölve magából a vizet, elkapja. Most látom, egy fiú ül vele szemben. Kedvesen megtapsolja a lányt, aztán átnyújtja a kezét és simogatja mosolygós arcát. A bortól elszédülök, képtelen vagyok levenni a szememet a szerelmesekről, ahogy hosszasan és bűvölve fürdenek egymás tekintetében, és azon gondolkodom, miért működik itt minden fordítva, miért a lány pattan, ha elborul a palack, miért ő hajol le, ha földre kerül az étlap, miért ő szalad a pincér után, ha Alija főnöke nem hallja meg, hogy desszertet is rendelnének. Miért ez a szolgalélek és miért működik ez a szerelem, ha a helyzet voltaképpen egyoldalúan alárendelt? Egyféle desszert van, párolt alma, mézes dióval, és tejszínhabbal a tetején. Egyszerre hozzák, nekik és nekem. Nekem túl forró, a hideg kútvíz sem segít, nekik pedig, úgy tűnik, sietős a dolguk. A lány az asztal mellé guggol és a fiú nadrágzsebében kutat. Bőrtárcát húz elő és a fiú kezébe nyomja, hogy fizessen. Alija viszi a számlát és mosolygósan utasítja vissza a borravalót. Hirtelen észreveszik, hogy figyelem őket. Lehajtom a fejem, és mire újra felemelem, a lány már a fiú mellett áll, csókolja, miközben ujjait a hajába túrja. A fiú még mindig ül, aztán Aliját pillantom meg, ahogy egy kerti széket emel a feje fölé, majd várja, hogy induljanak. A lány, vászonruhájában, a fiú mögé áll, majd magabiztos mozdulattal kettőt hátralép. A fiú vele mozdul, párhuzamosan, ülve. Alija pedig a fiú helyére rakja a nádszéket. Megint engem néznek, de már nem zavar, tudni akarom, mi történik itt. Hirtelen látom meg a tolókocsit, ahogy a fiú a kezeivel a kerekeket egyengeti, segítve ezzel a kormányzást. Elgurulnak mellettem. Mindkét lába combtól hiányzik. A lány mosolyog, a fiú fejére csókol és kisétálnak. Fizetek én is. Alijától kapom a számlát. Megkérdezem, ki volt ez a lány és ez a fiú. Alija rám néz, és egy pillanatra elfelejt mosolyogni. Haris - mondja, Haris Jovkovic, a régi főnök fia. És mi van a régi főnökkel? - kérdem. Megölte egy repeszgránát, a piacnál, mondja. Hullott ide minden a hegyekből, mint a zápor, volt itt hatalmas égi veszedelem! De Haris megúszta - lelkendezik - neki csak a két lábát vitte el. Néha itt ebédelnek - meséli tovább - az asszonykájával. Gyerekük van? - kérdem. Hát - és közben elmosolyodik - ha a jóisten is úgy akarja, télire fiuk születik. Alija arcán már több ül, egyszerű mosolynál. Alija arcán az élet maga ragyog. Hogy mindig lesz valahogy, hogy mindig jönnek majd jobb idők, hogy a török bazár is lüktet, hogy a mosztári híd is újra áll, suttogják a szemei. Arról beszél, hogy itt már nem lesz több háború, nem lesz félelem és kétségbeesés. Addig biztosan nem, amíg ő él. De az évszázadok szeszélyes hagyományaitól nehéz menekülni - mondja. Higgye el nekem, lesznek emberek, akik nem kerülhetik el rendeltetésüket, akik azért születnek majd újra a sorsukban, hogy megvívják saját háborújukat, muszlimként vagy keresztényként, Boszniában, Boszniáért!document.write('Bazár'); Alija elköszön, elnézést kér, mások is várják a számlát. Kisétálok a bazárba, észreveszem Haris-t és a feleségét. Egy kirakatot szemlélnek, mosolyogva. Az asszonyka betolja Harist a boltba. Közelebb jutok, használt bölcsőket, babakocsikat árulnak a kapualjban. Alija jut az eszembe. Talán Haris fiára is gondolt, amikor sorsról és rendeltetésről beszélt? Aztán eszembe jut a ragyogás az arcán és megnyugszom. A Nap már nem éget, kellemesen melenget inkább. Feltekintek az égre, a villanyoszlop mellett, erősen kapaszkodva a betonpóznában. A vezetékek, ahogy árnyékolnak, különös arcot rajzolnak a Napból. Mint egy félhold, mosolyog rám az ajka, és mint egy feszület, úgy igéznek a szemei. Lassan imaidő. Mindenki siet valahová, ki a huszonnégybe, ki a huszonhatba, más pedig a huszonnyolcba.