szálláshelyek Ide utaznék Krakkó

Általános leírás

Minden órában trombitaszó harsan fel a Máriáról elnevezett székesegyház tornyából, s a dallam mindig ugyanannál az ütemnél szakad félbe. A Rynek tér patinás kávéházának pincérnője, aki fekete fátyolt visel a haján, nem minden büszkeség nélkül magyarázza el a vendégeknek, hogy a "hejnalt" 1241 óta fújják annak a trombitásnak az emlékezetére, aki így próbálta figyelmeztetni a város lakóit az ellenség közeledésére, míg szíven nem találta egy tatár nyílvessző.
Krakkó nem csupán "a beszélő kövek városa", hanem legalább annyira a legendáké is. Még manapság is száz templom és kolostor van benne, Madonna-szépségű ifjú apácák, és fiatal férfiak, akik magától értetődő természetességgel imádkoznak Szent Sztaniszláv szobra előtt.

Krakkó már 900 táján ismert kereskedelmi település volt, 965-ben városi rangot kapott, száz évvel később püspökség lett, majd 1039-ben a Piast-dinasztia királyi székhelye. A Piast-királyok várat és székesegyházat építtettek a Wawel hegyen, a Visztula fölé magasodó meredek mészkőszirten. 1241-1242-ben Krakkót majdnem teljesen elpusztították az országba betörő tatárok, ám Piast fejedelem, majd V. Boleszláv és utóda, III. Kázmér idején újjáépítették. A várost sakktábla alaprajzúra alakították ki, középpontjában nagyszabású, 200x200 méteres négyszögletes piactérrel.
1364-ben itt alapították az első egyetemet, melynek egy ideig Kopernikusz, a híres csillagász is hallgatója volt. Krakkó 1439-ben csatlakozott a Hanza Szövetséghez, s a világ minden részéből érkező posztó- és vászonáruk átrakóállomása lett. A Rynek tér képét még ma is a "kereskedelem katedrálisa", a száz méter hosszú Sukiennice (a posztókereskedők csarnoka) határozza meg. A Rynek közelében nemcsak patríciusok, hanem nemesek is építkeztek; az utcák kialakítása, a paloták homlokzatának kiképzése magas szintű művészi érzékről tanúskodik. Sok pénzt költöttek a templomok felszerelésére, kitűnő kézműveseket és művészeket hívtak a városba, köztük a nürnbergi Veit Stosst, a kor legjelentősebb szobrászát. Stoss tíz évig tartó munkával készítette el a Mária-templom oltárának 200 fafiguráját és ornamenseit. Az aranylemezzel bevont, hársfából készült műremek Európa legnagyobb gótikus oltára. Krakkó aranykora a 16. századra esett, amikor is I. és II. Zsigmond meghívására olasz építészek és festők érkeztek Krakkóba, hogy pompás reneszánsz kastéllyá alakítsák át a várat.

A város fénye akkor kezdett fakulni, amikor III. Zsigmond Varsóba helyezte át királyi székhelyét, bár a lengyel kultúra központja továbbra is Krakkó maradt. Jelentős része volt ebben a zsidóknak, akik a középkortól fogva letelepedhettek a városban, sőt a 15. század végétől saját városrészt alakíthattak ki. A Kazimierz-negyedben élt Európa legnagyobb lélekszámú zsidó közössége a náci uralomig, amikor 65 000 zsidót deportáltak innen, és többségüket meggyilkolták a közeli auschwitz-birkenaui táborban. A barbárság évei után csak lassan tért vissza a zsidó kultúra a városba, a Kazimierz-negyedben (ahol Steven Spielberg a Schindler listája című filmjét forgatta) azonban már ismét hallható esténként klezmermuzsika.
Ha valaki igazán közel akar kerülni a város lelkéhez, akkor járja végig a "királyi utat" a Florian-kaputól a híres, előkelő Florianska utcán át (útközben megcsodálhatja az elegáns divatáru- és ezüstműves boltokat...) a Rynek Glownyig, a kávézókkal, cukrászdákkal szegélyezett főtérig. A nagy lengyel költő, Adam Mickiewicz emlékművének kényelmes lépcsőin fiatalok tanyáznak, az előtte illatozó virágpiacon rózsát, violát és liliomot kínálnak az asszonyok, és színes népviseletbe öltözött muzsikusok játszanak mélabús vagy frissen pattogó melódiákat. Krakkó másik "szép utcája", a Grodzka, a várhoz vezet, mely akárcsak a prágai vagy a budai, a királyi palotával, a székesegyházzal és a környező épületekkel önálló városként magasodik a polgárváros tetőrengetege fölé.
Az ódon városban eleven élet pezseg: 50 000 diák tanul itt, s tartja állandóan mozgásban. Hosszú időt töltött a patinás falak között Lengyelország bálványa, Kantor (a kísérletező színház atyja) - de voltaképpen minek is a nagy színpad, amikor itt az utca, és díszlet az egész város! Mindenütt zene szól, és egy kicsike fuvola is elég, hogy vidám menüettet szólaltassanak meg rajta. Esténként megtelnek a pincekocsmák, dzsessz szól a boltívek alól, kis kabarék szórakoztatják a betérőt, és sok helyütt csak iszogatnak, beszélgetnek. Krakkóban szeretnek beszélgetni az emberek...