Ide utaznék Oslo

Általános leírás

Európa egyetlen másik metropolisa sem virágzott fel annyira az utóbbi években, mint Oslo. A belvárosban késő éjszakáig nyitva tartanak az üzletek, a Karl Johansgate kocsmái, kávéházai és vendéglői állandóan telve vannak, és a színházak előadásaira minden jegy elkel. Mindazonáltal Oslo - Európa egyik legdrágább városa - nem fitogtatja jólétét. Magas életszínvonala ellenére sokat megőrzött északiasan tartózkodó, vidékies, ám barátságos bájából.
Oslo nem büszkélkedhet jelentősebb műemlékekkel és nevezetességekkel, mégis hangulatos, mondhatni: emberléptékű város, olyan, ahol szívesen sétál, gyalogol az ember. Már csak azért is, mert a főváros területének nagy részét erdő borítja. Számos, megtekintésre érdemes múzeuma, építészeti műemléke fákkal körülvéve többnyire a belvárosban található, és gyalogszerrel is könnyen elérhető. Legföljebb egyszer érdemes kompra szállni: ha a főpályaudvartól kívánunk a Bygdøy-félszigetre (a szabadtéri múzeumokhoz) utazni.
A pályaudvartól délre, egy földnyelven emelkedik az Akershus Festning. Az erődöt V. Håkon király építtette a 14. században, védelmül a svéd támadások ellen, és uralkodói székhelyét is ide költöztette át Bergenből. A város akkor még kis Hanza-település volt, melyet mindössze 150 évvel korábban alapított III. (Hardrada) Harald király.
1348-ban a lakosság fele áldozatul esett a pestisjárványnak. Ötven évvel később, 1397-ben Koppenhága lett a főváros, és Oslo több mint kétszáz esztendőre Csipkerózsika-álomba merült. Csupán 1624-ben, amikor a város majdnem teljesen leégett, figyelt fel rá IV. Keresztély, Dánia és Norvégia királya. Újjáépíttette Oslót, és saját nevét adta neki: Christiania.

A vikingek öröksége
A lakosság létszáma lassan, ám folyamatosan gyarapodott, és fejlődött a gazdaság is. A Svédországgal való unió (1814) meggyorsította a fejlődést, mígnem 1905-ben a két állam ismét szétvált. A fellendülés időszakában pompás épületeket emeltek: a Királyi Palotát, a Parlamentet, a Nemzeti Színházat és a Nemzeti Galériát. 1925-ben a város megint visszavette eredeti nevét, Oslót.
Jóval az első település alapítása előtt normannok éltek az Oslo-fjord északi partján. A vikingek (ezen a néven ismerte őket Európa) az európai tengereket járták fürge hajóikkal, egészen Ázsiáig kereskedtek, és egy ideig rettegésben tartották az Atlanti-óceán északi mellékét.
A Bygdøy-félsziget belsejében a tengerjáró norvégok legnevezetesebb emlékeit őrzik: három viking hajót, köztük a híres 21,5 méter hosszú Oseberget. A hajót 850 táján építhették, és 1904-ben ásták ki az Oslo-fjord mellett. A sárkányhajó feltehetően egy viking királynő végső pihenőhelye volt: a fedélzeti fakunyhóban kincsek, háztartási felszerelések és ruhadarabok között egy ágyban két nő maradványaira bukkantak; a királynőt szolgálója kísérte utolsó útjára. A túlvilági utazást megkönnyítendő, négy szánt és egy súlyos, tölgyfából készített szekeret is raktak a hajóra. E nyitott, gyors, fordulékony és ugyanakkor tengerálló hajókat a 7. századtól használták a vikingek.
Az újabb kor tengerjárói is képviseltetik magukat: itt látható a Fram nevű sarkkutató hajó, mellyel Fridtjof Nansen hajózott (1893-1896 között az Északi-sarkra), majd Roald Amundsen (1911-ben a Déli-sarkra). Új múzeumépületet emeltek Thor Heyerdal híres balsafa tutajának, a Kon-Tikinek. Heyerdal azt kívánta bebizonyítani, hogy Dél-Amerikából nyugat felé hajózva már évezredekkel ezelőtt is eljuthattak emberek a Csendes-óceán déli szigeteire (például Tahitira).

Munchtől Vigelandig
A tenger és a hosszú, sötét téli esték azonban elgondolkodásra is késztetnek Oslo nagyszerű műalkotásairól. Edvard Munch, Norvégia leghíresebb expresszionistája és a modern kor egyik legnagyobb festője, szülővárosára, Oslóra hagyta műveit. A külön erre a célra épített múzeumban 1100 festményét, 4500 rajzát, 18 000 grafikáját és hat szobrát őrzik.
Nem kisebb, bár egészen más élményt jelent a látogatónak a Gustav Vigeland életművét reprezentáló szabadtéri kiállítás megtekintése a Frogner Parkban. 192 gránit-, bronz- és vasból öntött szobor áll a gyönyörű parkban. A legjelentősebb közülük a 17 méter magas, egyetlen gránittömbből faragott oszlop, a Monolit. Különösen érdekesek az emberi életkorokat ábrázoló féldomborművek a szökőkút körül: a születéstől a halála előtt unokájától búcsúzó aggastyánig. Egyéb

Borravaló: Külön borravalót nem szokás adni, a számla végösszegét felfelé kerekítik.