Ide utaznék Quito

Általános leírás

Nem messze a 4701 méter magas Pichincha csúcstól, egy széles völgyben terül el Dél-Amerika legrégebbi fővárosa. Itt, a közel 2900 méteres magasságban már nagyon ritka a levegő, és a látogató eleinte bizony állandó légszomjjal küzd. Az enyhe, tavaszias jellegű, csodálatos időjárás, a csobogó szökőkutakkal ékes nyugalmas terek, az óváros meredek, szűk utcái és az újváros széles sugárútjai azonban messzemenően kárpótolják a kezdeti nehézségekért.
Quito északi részén, a széles Avenida 10 de Agosto és az Avenida 6 de Diciembre sugárutakon sűrű, hangos nagyvárosi forgalom hömpölyög. A város legforgalmasabb találkozóhelyén, az Avenida Amazonason mobiltelefont szorongató üzletemberek, diákok és modernül öltözött "quiteños", azaz quitóiak sietnek az üzletsorok mellett, vagy üldögélnek a kávézók teraszain. Az óvárosban kevés autót látni, bár a rozoga taxik és az élénk színekre festett buszok itt is végigzötyögnek a hepehupás utcákon, keresztülfurakodva a járókelők tömegén.
Quito már az inkák idején Quitu Királyság fővárosa volt. A 10. század és 1487 között, amikor az inkák meghódították, a királyságban a Sayri-dinasztia uralkodott. A hagyomány szerint a cara indiánok egykor a tengerentúlról érkeztek ide.
Amikor Sebastián de Benalcázar - Francisco Pizarro, a spanyol hódító egyik tisztje - 1534. december 6-án elfoglalta Quitót, már csak romokat talált. Rumiñahui, az utolsó inka fejedelem, Atahualpa, hadvezére ugyanis leromboltatta a várost, hogy ne kerüljön a konkvisztádorok kezére.
1809. augusztus 10-én Quito - Dél-Amerika első városaként egyhangúan kikiáltotta a függetlenséget, a köztársasági csapatoknak azonban csupán 13 évvel később sikerült végleg legyőzni a királyhű erőket, és érvényt szerezni a függetlenségnek.

A pompás óváros
Quito óvárosa alig változott a gyarmati korszak óta, és azóta, hogy 1978-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította, különösen ügyelnek a belváros épületeire, és szigorúan szabályoznak minden építészeti tevékenységet az óváros területén. A hatvanas és hetvenes évekből származó néhány újabb épület alig zavarja az ódon házak együttesét. Az egyszerű, fehérre meszelt homlokzatokat az ablakok fölött stukkódíszek ékesítik, a cikornyás erkélyrácsok rajza élesen válik el a vakító háttértől, a masszív falak mögött belső udvarok rejtőznek.
Az óváros közepén terül el a Függetlenség tere (Plaza de Independencia), melyen két méltóságteljes épület magasodik: a kormányzósági palota (Palacio de Gobierno) és a székesegyház, Antonio José de Sucre, a forradalom hősének szentélyével. Néhány utcával odébb, a Plaza de San Francisco felé vezető úton elhaladunk a város legismertebb temploma, az 1572-ben felszentelt La Compañía de Jesús előtt. Mozgalmas homlokzata, a fény-árnyék hatásokat kihasználó oszlopaival, íveivel és szobraival ellenállhatatlanul vonzza a szemlélő tekintetét. A belső tér félhomályában dúsan aranyozott famennyezet borul a főhajó fölé, a szentélyben álló, fából faragott főoltár fölött arannyal díszített felépítmény fénylik.
A Szent Ferencről elnevezett téren négy háztömbre kiterjedő kolostorépület áll, Belsejében mindenütt smaragdok villognak, csipkeszerűen finom faragások díszítik a kórusüléseket, és a gótikus csúcsívek szép összhangot alkotnak a barokk oltárral.

Színes ponchók és filckalapok
Az óváros élénk forgalmú élelmiszerpiaca a Plaza de Santo Domingo az azonos nevű templommal. Már napkelte előtt tolonganak az emberek az öreg buszok megállóiban. Tarka ponchót, bő szoknyát és fekete filckalapot viselő indián asszonyok kávét főznek kis bádogkályhákon, és kenyeret meg főtt tojást árulnak.
Az óváros mögött emelkedik az El Panecillo domb, tetején a Quitói Szűz szobrával. Ide csak taxival szabad utazni, a magaslatra vezető lépcső nem biztonságos az útonállók miatt. A tetőről lenyűgöző kilátás nyílik Ecuador fővárosára és a távoli hegyláncok hófödte csúcsaira.
Quitóban számos múzeum várja a látogatókat, gondosan elrendezett, értékes anyaggal. Mindenekelőtt az óriási, kerek Casa de la Cultura Ecuatoriana, az Ecuadori Kultúra Háza érdemes a megtekintésre; voltaképpen több múzeumból áll. A Központi Bank régészeti múzeumában elhelyezett gyűjtemények átfogó képet nyújtanak Ecuador múltjának egymást követő kultúráiról. A város Szépművészeti és Történeti Múzeumában a gyarmati korszak alatt virágzó egyházi művészeti irányzatok fejlődését lehet nyomon követni. A kontinens első művészeti iskoláját Quitóban alapították 1552-ben. Egyéb

Borravaló: Szolgáltatások esetében 10 százalék. Vendéglőkben ne hagyjuk az asztalon a borravalót. A taxisofőrök nem várnak borravalót.