Ide utaznék Lahore

Általános leírás

Pakisztán legszebb városának keletkezéstörténete az idők homályába vész. Egy hindu legenda szerint Lahore-t jóval az időszámítás előtt Ráma egyik fia, Loh alapította. A muszlimok a hatalmas mogul császárok hajdani rezidenciájának nevét a Loh-awar szavakból vezetik le, ami vasból való erődítményt jelent. A hagyomány szerint az erődítmény főbejáratául szolgáló, hajdani Sa-Buri kapu fölött e felirat állt: "Ehhez fogható sohasem volt, és sohasem lesz újra az ég alatt."

Lépcső elefántoknak
Lahore fénykora nem sokkal az első évezred fordulója után kezdődött, amikor a város lakosságát iszlám hitre térítették a hódítók. Az egymást követő szultánok uralkodása alatt a város szellemi központtá fejlődött, mely Perzsiából és Közép-Ázsiából is magához vonzotta a költőket, művészeket és tudósokat. A mogul császárok a 16. században valóságos "építészeti kincseskamrává" formálták Lahore-t. A mai Pakisztán területén sehol másutt nem hajtott olyan pompás virágokat az iszlám kultúra, mint itt, a termékeny Pandzsábban, a Ravi folyó mellett, az Indus és mellékfolyói által alkotott öt folyó földjén.
A mogulok tizenkét kaputoronnyal megerősített falat építtettek a város köré, s a ma is fennálló erődítményt uralkodói lakhellyé alakíttatták át - palotákkal, csendes belső udvarokkal és fürdőkkel. Ekkor emelték a három fehér kupolával ékeskedő Gyöngymecsetet is. A császári palotához vezető főbejárat (az azóta elpusztult Sa-Buri kapu) olyan óriási volt, hogy az elefántháton ülő császár kényelmesen elhaladhatott alatta, s az "elefántlépcső" egyenesen a Sís Mahalhoz, a Tükrök Házához vezetett. Az épület belső csarnokainak falait színes tükörmozaik és arannyal, drágakövekkel díszített nagyobb tükrök borítják.
A Tükrök Háza a 17. század elején a császár feleségének lakhelye volt, az uralkodó az erődítményen belül külön palotában élt, mely fürdőből, a "háremhölgyek udvarából" és az "álmok házából" állt, ez utóbbi magában foglalta a császári hálószobát is. Az ünnepségeket vagy lakomákat a "negyvenoszlopos csarnokban" rendezték. Az erődítmény falain látható csempék és freskók tanúsága szerint Lahore lakói kedvelték a sportot, különösen a közép-ázsiai eredetű lovaspólóban jeleskedőket tartották nagyra.

A Sálimár Kertek szökőkútjai
A mogulok az erődítményen kívül is számos pompás építményt hagytak az utókorra, köztük Lahore mindmáig legnagyobb templomát, a vörös mészkőből emelt Bádsáhi-mecsetet. Három fehér kupolájával és kalligrafikus feliratokkal díszített íwán-előépítményével a tökéletes harmónia képét nyújtja, mely még hangsúlyosabbá válik 60 000 hívőt befogadó tágas belső udvara által. A ma mintegy hárommillió lakost számláló városon kívül található a Sálimár Kerteknek nevezett óriási park, melyet 1642-ben létesített Sáh Dzsahán. A három szinten elterülő pompás keleti kert egyik legnagyszerűbb alkotása a 60 méter hosszú és 412 szökőkúttal ékes márványmedence, mesterséges szigetekkel és pavilonokkal.
Lahore mauzóleumait sok legenda övezi. A hagyomány szerint az egyik, később keresztény kápolnának használt síremlékben Anarkali (Gránátalmavirág), Nagy Akbar egyik ágyasa volt eltemetve. Amikor az uralkodó egy tükörből észrevette, hogy a szép hölgy szerelmes pillantást vetett egy másik férfira, elevenen befalaztatta, hogy aztán e felirattal áldozzon emlékének: "Ó, bárcsak még egyszer láthatnám szerelmesem arcát!"
A városon kívül található két, építészetileg kevésbé jelentős mauzóleum, melyek két Pakisztánban nagy tiszteletnek örvendő férfiúra emlékeztetnek. Egyikük, az 1072-ben elhunyt tudós, Ali Makdum Al Hudzswiri, olyan szellemi erővel bírt, mely még a sírjából is képes volt megvilágosítani az előtte állót. A másik síremlékben 1635 óta nyugszik Hazrat Mian Mír, aki állítólag több mint száz évet élt meg, mert ritkán vett levegőt, éjjelente csak két-háromszor, utolsó éveiben azonban már négyszer. Közlekedés

Lahore-nak nemzetközi légikikötője van. Egyéb

Borravaló: A számla végösszegének legfeljebb 10 százaléka.