Ide utaznék Dubrovnik

Általános leírás

A szabadság a világ összes pénzéért sem eladó - ez volt a jelmondata annak a városnak, amelynek rendkívülisége még a nagy gúnyolódót, G. B. Shaw-t is elragadtatott kijelentésre bírta: Dubrovnik maga a földi Paradicsom.
Lángoló virágként fekszik az Adria gyöngye a türkizkék tengerben, a hatalmas falak, erődítmények védelmező ölelése itáliai mesterek remekmívű épületeit rejti. Amikor a balkáni háború idején a szerbek lőtték Dubrovnikot, felzúdult a világ, mert mindenki tudta, hogy a történelemnek ez az egységes műalkotása pótolhatatlan. Hála a lakosság igyekezetének és a nemzetközi segítségnek, a háború okozta pusztítás nyomait már sikerült eltüntetni.
A várost egy görög kolónia, az avarok által felégetett Epidaurum lakói alapították. Amikor Kr. u. 614-ben szláv törzsek foglalták el a vidéket, Ragusinum lakossága egy sziklaszirtre menekült; ma itt áll Dubrovnik óvárosa. Jó diplomáciai érzéküket bizonyítja, hogy néhány évszázaddal később már szövetkeztek a szlávokkal, és Bizánc fennhatósága alatt közös köztársaságot hoztak létre. Ettől kezdve szerepel a város szláv neve: Dubrovnik. (Dubrava ligetet jelent).

Velence vetélytársa
Raguza már a 10. században élénk szárazföldi cserekereskedelmet bonyolított le a Balkán kis államaival, a tengeren pedig az itáliai kereskedővárosokkal. Hol a velenceieknek fizetett adót, hol a magyar királynak, hol a török Portának, de folyvást gyarapodott. Amikor Bizánc már nem tudott védelmet nyújtani, rákényszerült, hogy elismerje Velence fennhatóságát. Ez azzal járt, hogy erősen korlátozták Raguza tengeri kereskedelmét, a balkáni kereskedelem azonban továbbra is virágzott. Az I. Lajos magyar király által reá mért vereség megrendítette Velence adriai uralmát, és Raguza ismét függetlenné válhatott. A 15. és 16. század a városköztársaság fénykora: hatalmas védműveket emeltek, jól felszerelt, ütőképes flottát hoztak létre, de a lakosságról is gondoskodtak: gabonakészleteket halmoztak fel, szociális intézményeket (kórházat, menhelyet, lelencházat, gyógyszertárat) létesítettek. Sorra épültek a pompás kolostorok, templomok és paloták, és nem utolsósorban: a vízvezetékek. Tudósok, költők, festők telepedtek le a városban, a reneszánsz szellem Dubrovnikot is meghódította. A 18. század végén iszonytató, 4000 ember életét követelő földrengés döntötte romba a várost, mely ugyan újjáépült, sőt néhány barokk templommal is gazdagodott, hatalmát azonban végleg elvesztette. 1806-ban Dalmáciába is bevonultak Napóleon csapatai, és a franciák 1808-ban feloszlatták a köztársaságot. Dubrovnik 1815-ben az osztrákoké lett, az első világháború után Jugoszláviához került, ma pedig Horvátország része, és a turisták kedvelt úti célja.
Hol kezdjük városnéző sétánkat? Természetesen a városfalon, mert onnan fentről szinte minden lépésnél más és más szépség tárul a szemünk elé. Az erődítmény falrendszere megközelítően két kilométer hosszan veszi körül a várost, 25 méter magas, és négy-hat méter vastag. A látogató tekintete hol a végtelen tenger felé kalandozik, hol a lába alatt szeszélyesen egymásra torlódó tetőrengetegen.
A városfalról tisztán kirajzolódik előttünk Dubrovnik alaprajza. Két főbejárat , a Pile- és a PlocĄe-kapu vezet a város szívébe, mely egyértelműen a Placa vagy Stradun, a fő- és bevásárlóutca. Elegáns paloták és polgárházak sorakoznak, bolthajtásaik alatt színes boltocskák vagy apró kávézók húzódnak meg, előttük néhány asztalból-székből álló terasz, ahol olyan jó letelepedni, és feketekávét kortyolgatni, s közben gyönyörködni a feltűnően szép dalmát leányokban.
A Placa úgy keletkezett, hogy feltöltötték az ősi, szirten települt KasĄtel és a szláv városrész közötti eliszaposodott tengerágat; ez még ma is jól felismerhető abból, hogy a főutca egyenesen a régi Városi-kikötőhöz vezet.
A kikötő közelében találhatók a város legfontosabb látnivalói: a Sponza-palota, a városháza és a székesegyház. A rektorpalotát a 12. században kezdték építeni, ezért alakját főként gótikus stíluselemek jellemzik, a loggia oszlopsorát és íveit azonban már reneszánsz motívumok, emberi és állati alakok díszítik. A Sponza-palotával szemben emelkedik a város védőszentjéről, Szent Balázsról (Sv. Vlah) elnevezett barokk templom.

Hála legyen Szent Balázsnak...
Egészen más kép tárul elénk, ha a lépcsőzetes sikátorok vagy mellékutcák egyikén felkapaszkodunk a tetőre. A tető, a Srdj hegy 412 méter magasan emelkedik a tenger fölé. A dalmát tengerpart legszebb panorámája, vallja mindenki, aki gyönyörködött benne.
Hála legyen Szent Balázsnak, suttogja a lenyűgöző látványtól elfogódottan a látogató, remélve, hogy a szent, aki a 16. század óta tartja magához ölelve kedvelt városa ezüstből való mását a róla elnevezett templom oltárán, a jövőben is megoltalmazza azt. Mint ahogyan a középkorban is tette, amikor elkapta a városra kilőtt ágyúgolyókat, és visszadobta az ellenségre. A 20. századi ágyúgolyókkal már nem tudott megbirkózni... Vásárlás

Ajándék: Ezüst ékszer, bőráru, kézimunka (hímzés). Étkezés

Helyi ételek: Dalmát nyers sonka, juhsajt, rizottó kagylóval és garnélarákkal. Egyéb

Ünnepi alkalmak: Dubrovniki Nyári Játékok (július-augusztus).